Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

NÉPÚJSÁG 1965, augusztus 16., péntek Heves csatározások a bonni kormánypárton belül Strauss nyíltan kesztyűt dobott Sehrödernek A Frankfurter Allgemeine Zeitung rámutat: itt voltakép­pen már nem külpolitikáról van szó, hanem belpolitikáról, pontosabban szólva arról, hogy az Adenauer visszavonulásakor sorra kerülő őszi kormányát­alakítás során a Strauss—Bren- tano-csoport szeretné kiszorí­tani Schrödert a kormányból. A Nemzetközi Béke-intézet a kínai magatartásról MOSZKVA (TAÖZŐZ): A Pravda csütörtökön kö­zölt« a Nemzetközi Békeintézet anyagait, amelyek a Béke-Vi- lágtanács Bécsben megjelenő bulletinjében kerültek nyíl* ván osságra. Kínában az utóbbi időben — írja a bulletin — zajos kam­pány folyik az atómfegyver­MOSZKVA (MTI): Ben Bella algériai miniszterelnök nem­rég Dakarban kijelentette, hogy az ENSZ közgyűlésének ősszel „afrikai” ülésszaka lesz, mert az afrikai államok veze­tőinek többsége készen áll, hogy „a leghatározottabban ki­fejezésre juttassa szembehe- lyezkedését a kolonializmus- sal”. Az Izvesztyija algériai tudó­sítója közli, hogy az algériai miniszterelnök szerint több af­rikai államfő — Nasszer, Nye­rőre, Mödibo Keita és Burgiba — részt akar venni az ENSZ közgyűlésének sörön következő ülészakán 8 valószínűleg Nkru- mah ghanai elnök is csatlako­zik hozzájuk. Az afrikai veze­tők részvétele a közgyűlés ülésszakán új erőt önt majd a faji megkülönböztetés ellen harcoló amerikai négerekbe is — állapítja meg a szovjet új­ságíró. Az amerikai szenátusban folyik az atomcsend-egyezmény ratifikálási eljárása A vezérkari főnökök helyeslik és támogatják az egyezményt India nemzeti ünnepe DELHI (TASZSZ): India né­pe augusztus 15-én ünnepelte hazája függetlenségének nap­ját. Nehru miniszterelnök üd­vözlő szózatot intézett a nép­hez. Többi között arról beszélt, hogy az ország a múlt években határozott sikereket ért el az új India építésében. Az ország külpolitikájával kapcsolatban a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy India to­vábbra is békepolitikát folytat és kitart az el nem kötelezett­ség elve mellett. Hangoztatta, hogy a nézeteltéréseket békés úton kell megoldani. Az indiai miniszterelnök üdvözölte a légköri, a kozmi­kus és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötését és kijelentette, hogy bár ez a szerződés nem hárítja el a háború veszélyét, mégis jelen­tős lépés a békéhez és a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez vezető úton. OTTAWA: A kanadai kormány meg­kezdte a fegyveres erők ame­rikai nukleáris fegyverekkel való ellátásáról szóló egyez­mény-tervezet megvitatását. A két ország megbízottai által kidolgozott egyezményt a hét végén valószínűleg aláírják. A hóhér kezelőorvosa voltam III. Dr. Kersten története nyón bélül már kezdettől fog­va hangoztatta, hogy az NSZK nem vonhatja ki magát az atomcsend-egyezmény aláírása ajánl a világpolitikai fejlődés most kibontakozó szakaszában. Schröder néhány nappal ez­előtt meghívta Strausst, csütör­tökön folytasson megbeszélést vele. Strauss azonban kereken elutasította a meghívást, kije­lentvén, hogy nincs szüksége a külügyminiszter által nyúj­tandó tájékoztatásra. Bonnban azt mondják hogy Strauss ez­zel nyíltan kesztyűt dobott a . külügyminiszternek, s ezekután még jobban elmérgesedik a régóta folyó viaskodás a két politikus között. A nyugatnémet lapok csütör­tökön egyenesen arról cikkez­nek, hogy a Strauss—Brentano- csoport „Schröder fejét köve­teli” és hogy a parlament kül­ügyi bizottságának péntekre összehívott ülésén összpontosí­tott „támadást indítanak majd a külügyminiszter ellen”. BONN (MTI): Schröder kül­ügyminiszter egynapos londoni látogatásáról csütörtökön visz- szaérkezett Bonnba. A külügy­miniszter a repülőtéren kije­lentette, hogy meg van elé­gedve londoni tárgyalásaival, mert megkapta a Bonn által sürgetett biztosítékokat és mert teljes az egyetértés ma a bonni és a brit kormány között az atomcsend-egyezmény értel­mezését illetően. Schröder ki­jelentette, hogy a kormány pénteki ülésén döntenek majd arról, mikor írják alá az atom- csend-egye2ményt. Az angol fővárosból vissza­érkező Schröder most kemény belpolitikai csata előtt áll — hangsúlyozzák bonni politikai körökben. A nyugatnémet la­pok csütörtökön arról írnak, hogy „ádáz villongás tört ki a kormányzó párton belül’’. A Strauss és Brentano vezette ultrák ugyanis most támadá­saik tüzét egyre inkább a kül­ügyminiszter személye ellen összpontosítják. Azzal vádol­ják Schrödert, hogy „puha vo­nalat” képvisel, mert a kormá­kísérletek eltiltásáért követke­zetesen küzdő béke-világmoz- galom ellen. E kampány során — amikor alaptalan vádakat szórnak a béke híveire — dur­ván elferdítik a tényeket és nyiltan meghamisítják a kö­zelmúlt eseményeit. Peking ellenséges magatartása az atomfegyver-kísérletek eltiltá­sával szemben, koncentrált ki­fejezése volt annak az általá­nosan negatív álláspontnak, amelyet a kínai vezetőség el­foglal a népek leszereléséért és békéért folytatott harca problémáival szemben. A kí­nai társadalom nagy számú képviselőjének részvételével megtartott gyűlések tribünjét arra használják fel, hogy a legalantasabb rágalmakat szór­ják a béke híveinek mozgal­mára, e mozgalom alapélvei­nek lejáratására. Sok országban terjesztik a kínai békebizottság levelét, amely gyalázza a béke-világ- mozgalmat — írja a továb­biakban a bulletin. — A kínai küldöttek a nemzetközi talál­kozókon támadják a Béke-Vi- lágtanáesot, durva, méltatlan kirohanásokat intéznek ügy­vezető elnöke, J. Bernal, a ki­váló tudós és többi vezetője ellen. 1958 óta egyre észrevehe­tőbbé Vált, hogy az atomfegy­ver-kísérletek eltiltásának kér­désében a kínaiak eltérnek a minden békeszerető erő által követett általános irányvonal­tól. Bár a kínai küldöttek ak­kor még megszavazták a Béke­világtanács dokumentumait, amelyek követelték a nukleá­ris fegyverkísérletek eltiltását, egyre gyakrabban hallgattak erről a követelésről és végül lényegében teljesen eltértek eredeti álláspontjuktól. Most — hangsúlyozza a bulletin — felháborodottan tagadják ESEMÉNYEI« BUDAPEST: Korea felszabadulásának 18. évfordulója alkalmából Szón Csan Rjom, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövete, valamint a nagykövetség munkatársai csü­törtökön megkoszorúzták a I Szabadság téri szovjet hősi I emlékművet. mindazt, amit még nem is olyan régen maguk is támo­gattak a béke-világmozgalom- ban. A béke világmozgálomban részvevő kínai képviselőknek csupán az a gondja, hogy iga­zolják a Kínai Népköztársaság kormányának politikáját. A kínai kormány pedig arra tö­rekszik, hogy bármi áron is, de részt vehessen a nukleáris fegyverkezési versenyben. Köntörfalazás nélkül ki­mondta ezt Kuo Mo-Zso, a kínai békebizottság elnöke 1963 július 26-án egy pekingi nagygyűlésen. Liao Csehg-csi, a kínai békebizottság elnökhelyettesé­nek egy pekingi gyűlésén el­hangzott beszédében sajnálko­zását fejezte ki amiatt, hogy néhány ország „örökre” atom­fegyver nélkül maradhat és azt bizonygatta, hogy a népek biztonsága szempontjából jobb lenne, ha több atomhatalom szében elutasítják ezt az állás­pontot, amely megegyezik a nyugatnémet revansisták és az „atomdicsőség” francia bajno­kai követeléseivel. Nem lehet elhinni, hogy a „monopólium­ról” hangoztatott kalandor vé­leményeket a népek biztonsága fölött érzett gond diktálná. Lényegében mindez Csak arra jó, hogy fékezze az emberiség haladását a leszerelés elérésé­hez és tiszta haszon a hideg­háború propagandistái számá­ra. A világ jóakaratú emberei egyesítve erejüket tovább ha­ladnak az atomfegyver-kísérle­tek, ezen belül a föld alatti atomfegyver-kísérletek eltiltá­sáért. a tömegpusztító fegyve­rek eltiltásáért és megsemmi­sítéséért* 1, az általnos és teljes leszerelésért vívott szívós harc útján. £ — SLatt&kkati SZÓFIA: Szerdán délután ülést tar­tott a bolgár minisztertanács és megvitatta az 1963. első fél­évi, valamint a július havi tervteljesítését. Megállapította, hogy az ipar félévi tervét 101.1 százalékra teljesítette. Az előző év azonos időszakához képest az ipari termelés tíz százalék­kal növekedett. DAR ES SALAAM: •, Szerdán aláírták a Szovjet­unió és Tanganyika első keres­ned elmi egyezményét. Az r egyezményt a legnagyobb ked­vezmény elvének záradékával í látták el. A kölcsönös kereske­* delem és a tengerhajózás s minden vonatkozásában tar­talmazza a megállapodás a i kölcsönös cserére kerülő áruk Jj^yzékét is. I WASHINGTON: » Az amerikai űrkutatás egyik j szóvivőjének bejelentése sze­li rint a Syncom 2. hírközlő mes­terséges holdat földről továb- Jbított rádióutasítások segítsé­gével Brazília felett „leállítot­ták” Ez azt jelenti, hogy ki­esebb gyorsító rakéták rádió­> parancs útján történt beindí­tásával a mesterséges bolygót isikerült szinkronba hozni a »Föld mozgásával. » ALGÍR: > Az FLN vezetői szerda este ^ tartott értekezletükről közle- Jményt adtak ki, amelyben el­ítélik Ferhat Abbaszt, aki , „csupán egy csoport kiváltsá- igos érdekeit védelmezi”. Az Júj alkotmány tervezetének »nemzetgyűlési vitáján mint is- ^meretes Ferhat Abbasz beje­lentette a nemzetgyűlés elnöki tisztéről való lemondását. \ MOSZKVA: ? A Pravda vezércikkben fog­lalkozik a következő évek nép- - gazdasági tervével és megál­lapítja, hogy a Szovjetunió ? minden gazdasági körzetében sbefejezéshez közeledik az 1964 >—65. évi népgazdaságfejlesz- Jtési terv összeállítása. » A Pravda vezércikke ezután * rámutat, hogy a tervek össze- állításának egyik fő elve a be­li ruházások koncentrálása a leg- J fontosabb létesítmények üzem­behelyezésére. — Ha csak nincs bizonyíték arra — nem tudok ilyen bizo­nyítékról —, hogy az egyez­mény veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát, akkor helyeslem és elfogadom. Washingtonban egyébként arra számítanak, hogy legfel­jebb 12—15 szenátor fog az egyezmény ratifikálása ellen szavazni. * Washingtonban folytatódik az a tomcsend-egyezrrtényhez csatlakozott államok képvise­lői részéről az egyezmény szö­vegének aláírása. Eddig hat­vankét ország képviselői írták alá az egyezményt, vagy je­lentették be, hogy a közeljövő­ben aláírják. „Afrika" ülésszaka lesz az ENSZ közgyűlésének más a „haza iránt érzett köte­lesség” nyomása volt. Amint ismeretes, Teller Edward, a magyar származású atomtudós az atomcsend-egyez­mény ellenzőinek egyik veze­tője. Teller ugyancsak az egyik szenátusi albizottság tit­kos ülésén állást foglalt az egyezmény ratifikálása ellen. Erre McNamara hadügymi­niszter levelet intézett a sze­nátusi albizottsághoz. A leve­let nem hozták nyilvánosság­ra, csupán annyit közöltek, hogy a hadügyminiszter azt írta: „Teller állításai helytele­nek és hibásak voltak”. Az atomcsend-egyezmény mellet foglalt állást az Euró­pából most visszaérkezett Eisenhower volt elnök is. Ki­jelentette: WASHINGTON (MTI): A szenátus illetékes bizott­ságában tovább folytatódik a moszkvai atomcsend-egyez­mény ratifikálási eljárása. Csütörtökön Maxwell Tay­lor tábornok, a vezérkari fő­nökök egyesített bizottságának elnöke, aki előzőleg az egyik szenátusi albizottság zárt ülé­sén nyilatkozott, nyilvánosan kijelentette, hogy a vezérkari főnökök helyeslik és támogat­ják az atomcsend-egyezményt. Taylor tábornok cáfolta azt az egyik szenátor által felvetett vádat, amely szerint a magas rangú katonatisztekre a pol­gári vezetők részéről nyomást gyakoroltak volna. Azt mon­dotta, hogy az egyetlen nyo­— Bocsásson meg doktor úr — mondta az üdvözlés után —, hogy oly sok nehézséget okoz­tam, de most már bizonyára érti a dolgot. Biztosan hallotta már a rádióból, hogy mi tör­tént. — Nem hallottam semmit — válaszolta Kersten. — Igazán nem tudja hogy mi történt? — Nem, — ismételte Ker­sten. Himmler arca olyan kifeje­zést öltött, mint azé az em­beré, aki valamilyen örvende­tes hírt közöl. — Csapataink ma reggel be­vonultak Hollandiába, hogy testvérországunkat, ezt a tiszta germán lakosságú országot megszabadítsák a zsidó plutok­ratáktól. — Értse meg — folytatta —, hogy csak az ön érdekében akadályoztam meg, hogy Hol­landiába utazzék. Nemcsak a háború veszélyeitől, a bomba- támadástól akartam óvni, ha­nem egy sokkal nagyobb ve­szélytől is, amely ott fenye­gette. Hollandiai híveink, az ottani nemzeti szocialisták és vezetőjük, Musert nem nagyon szívlelik önt és ilyen zűrzava­ros napokban ez éppen elegen­dő, hogy élete veszélyben fo­rogjon. Képzelje magát ezek­nek az embereknek a helyze­tébe. ők jól tudják, milyen szoros kapcsolatok fűzték önt az eladósodott holland királyi udvarhoz, amelytől most meg­szabadítottuk ezt a tisztalajü germán népet. Kersten a Gesfapó székházé­ból a finn követségre ment és .bejelentette, hogy szeretne mi­előbb visszatérni Finnország­ija. A diplomaták arcáról rög­tön leolvasta* hogy nem he­lyeslik szándékát és ért közöl­ték is vele. — Megtehetjük, hogy mint tartalékos tisztet, vagy mint orvost behívjuk katonai szol­gálatra és ezzel igazoljuk el­utazását a német hatóságok előtt, azonban sokkal nagyobb szolgálatot tesz Finnországnak, ha tovább kezeli Himmlert. Hazafias kötelessége, hogy a helyén maradjon. Kersten véjgtfii is belátta, hogy igazuk van. Kersten azonban hamarosan észrevette, hogy Himmler kör­nyezete egyenesen gyűlöld. Va­lahányszor a környezet tagjai közé került, ilyen megjegyzé­seket hallott: „Ez az átkozott civil... Ez az ismeretlen finn.... Mit akar ez közöttünk... Szabad bejárása van Himmler- hez, mi pedig csak szigorúan szolgálati úton közlekedhetünk hozzá...” Egy valaki mégis volt, aki nem így vélekedett Keretemről. Csak altiszti rangja volt, mégis fontos állást töltött be. ő volt Himmler személyi titkára. No­ha egyenruhát viselt, lelke mélyéig civil maradt: Rudolf ; Bradnt, a jogtudományok dok­tora, Németország egyik leg­■ jobb gyorsírója. A háború előtt parlamenti gyorsíró volt. Közvetlenül a háború kitörése ■ előtt Himmler utasította alam > tasait, hogy szerezzenek részé­• re egy kitűnő gyorsírót. A vá­• lasztás Brandtra esett, besoroz- - ták az SS-be és beosztották • Himmler méHé. Mivel Brandt­nak is gyakran voltak gyomor­görcsei, Himmler felszólítására Kersten őt is kezelésbe vette és így gyakran találkoztak. Kezdetben meglehetősen bizal­matlanok voltak egymás iránt. Ez nem is csoda. Olyan kör­nyezetben. ahol mindenkinek az a feladata, hogy ellenség után szimatoljon, nagyon óva­tosan kell bánni a szavakkal. Ilyen környezetben a hangsúly, a hallgatás, a tekintet is na­gyon sokat számít). Lassanként azonban felengedtek egymás iránt és bizalmasabb viszony alakult ki a két magános „civil” között. Augusztus elején, az egyik napon Kersten a rendelőben dogozott, amikor váratlanul Rosberg látogatta meg. — Nagy, nagy szívességre akarom megkérni. Olyasmire, amit csak ön intézhet el. Al- kalmazottaim között van egy derék, idős munkavezető. Szo­ciáldemokrata, s emiatt kon­centrációs táborba hurcolták. Jól tudom, milyen bizalmas viszonyban van Himmlerrel. Kérem, segítsen, hogy ez az ember szabadlábra kerüljön. Próbálja meg, hátha sikerül. Mindenesetre feljegyzem az il­lető személyi adatait, hátha szüksége lesz rá. Kereten habozott, végül is pénztárcájába tette a cédulát. Augusztus 26-án Himmler- nek erős rohama volt. Az or­vos az SS székházba sietett és gyorsa kezelésbe vette. A ro­ham. annyira megviselte Himmlert, hogy még a kezelés után is kimerültén, félmezte­lenül feküdt a díványon, jól­lehet fájdalmai enyhültek. — Igazán nem tudom, mit is tennék ön nélkül — mondta az orvosnak. — Sohasem róhatom le há­lámat. ön olyan lelkiismere­tesen és jól gyógykezel és ápol, közben még a legcsekélyebb tiszteletdíjat sem fizettem. — Óh kérem, ez ne aggasz- sza. Hiszen én nem az egyes látogatások után, hanem a gyógykezelés befejezésekor szoktam díjjaimat felszámí­tani. — Tudom, mégis kellemet­lenül érzem magam, önnek is élnie kell és hogyan éljen pénz nélkül. Kérem, nevezze meg az összeget, amellyel az eddigi kezelésért tartozom. Kersten tudta, hogy ez a pillanat döntő hatással lehet egész életére. Ha mc*t pénzt fogad el, közönséges fizetett orvossá válik. Hirtelen merész gondolata támadt. Határozott mozdulattal a zsebébe nyúlt, elővette pénztárcáját, kivette belőle Rosberg céduláját és izgatott, hevesen dobogó szív­vel, de mosolyogva Himmler- nek nyújtotta. — íme a követelésem, Reichsführer úr. Ennek az embernek a szabadságát ké­rem tiszteletdíjul. Himmler hirtelen felugrott, fonnyadt bőre, a petyhüdt iz­mai csak úgy reszkettek. Még­is átvette a cédulát, elolvasta, majd úgy szólt: * — Mert ön kéri, teljesüljön' a kívánsága. — Ezután az elő-' szobába kiáltott. — Brandt! * Magántitkára katonásan, fe-í szesen belépett. ' — Fogja ezt a cédulát ésc gondoskodjék, hogy ez az em-j bér visszakapja szabadságát. \ — Parancsára, Reichsführerj úr. ( Mielőtt Brandt kiment, te-? kintetét az orvosra vetette.» Kersten ebből a pillanatból« megértette, hogy Brandtban? igazi szövetségesre talált a< Gestapo és az SS főfészkében.' Nem sokkal ezután Kersten« engedélyt kapott, hogy Hágá-J ba utazzék. Az egyik reggelen t egy barátja kereste fel lélek-' szakadva. c — Doktor úr — mondta iz-\ gatottan —, a német rendőr-* ség az imént körülfogta Big-c nell házát és házkutatást tartj nála, utána letartóztatják. < Bjgneíl régiségkereskedő? volt, Kersten is több értékes« festményt vásárolt az ő köz-? vetítésével és szoros baráti* szálak fűzték hozzá. A hír hal-« latára azonnal a rendőrfőnök-^ ségre ment, egyenesen Rauteri Gestapo-főnökhöz. ? — Ma reggel meg akartam' látogatni barátomat, Bignell^ műkereskedőt — mondotta at formális üdvözlések után —,S de házkutatást tartanak nála« és nem engedték meg, hogy? felkeressem. \ — Ez felsőbb parancsra tör-t tént — magyarázta Rauter, és' Keretemre irányította szúrós' szemét). — Az én parancsomra. í Bignell áruló. Összeköttetést^ tart fenn Londonnal. A ház-: kutatás után letartóztatják.! Személyesen fogom kihall-? gani. ^ . ^olytatjuk>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents