Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

1963, augusztus 16., péntek NÉPÚJSÁG 8 PÉNZEN INNEN, PÉNZEN TÚL... Tanulni akarnak a bányászok — Fizetségért lehet, anélkül nem Fan, aki jó szívvel segít! A „Szocialista üzem” cím­éit küzdő gyöngyösi Xll-es aknánál közel 200 dolgozó ké­szül, hogy az ősz folyamán az általános iskola különböző osz­tályaiban fejlessze tudását. Ez a létszám — amely a követ­kező hetekben valószínűleg még emelkedik — tizennégy községből tevődik össze. Lel­kesedésben tehát nincs hiány, de a beiskolázás gyakorlati megvalósításánál felmerültek olyan problémák, amelyek ve­szélyeztethetik a sikert és semmivé csökkenthetik az ed­digi eredményeket. Súlyos gondot és megoldásra váró problémát okoz azoknak a továbbtanuló dolgozóknak a helyzete, akik az általános is­kola III—VI. osztályát szeret­nék elvégezni. Hogy miért? Mert a községenkénti csekély létszám miatt nem lehet osz­tályt indítani. Már pedig ilyen esetben a járási tanácsok ok­tatási szervei nem nyújthat­nak anyagi segítséget. Illetve semmiféle módon nem díjaz­hatják a néhány dolgozót kon­zultáló nevelőt. — Alapoznunk kell a peda­gógusok segítőkészségére. Fel kell keresni a szóban forgó községeket... ! — így határo­zott a szocialista brigádveze­tők legutóbbi értekezlete. E döntés alapján indultunk el Horváth István versenyfele­lőssel és az út tapasztalataiból szeretnék néhány gondolatot, tanulságot leszűrni. Nagy fügédről 17 bányász vállalta a továbbtanulást. Eb­ből heten a VIII. osztályt kez­dik az ősszel. Ezekkel nincs is különösebb probléma, hi­szen Nagyfügeden két VIII. osztályt is szerveztek. De mi lesz a fennmaradó 10 fővel? Foglalkozni kellene velük leg­alább hetente egy esetben. — Ha az üzem is adna egy kis pénzt a konzultációt végző nevelőknek... — mondja Si­mon György igazgató. — A ne­velők már igy is túlságosan le vannak kötve, mert a helyi vezetőszervek nem hajtják végre a párt határozatát, mert a tanításon kivül számtalan más egyéb munkával is foglal­koztatnak bennünket. — Mégis keresni kellene va­lami megoldástí?!) — Hát lenne... — gondol­kozik. — Patronálási alapon. A XII-es akna az iskola játszó­terére csinálna két-három hin­tát. Mi pedig viszonzásul elő­készítenénk vizsgára az al­sóbb osztályokat végző bányá­szokat. Boconádon először Kelemen Gyula úttörővezetőt kerestük fel. Előző napokban érkezett haza a táborból. Utunk céljá­nak elmondása után sajnál­kozva tárta szét karját. ■— Sok a munkánk ... Meg pénz nélkül nehezen megy! De beszéljenek az igazgató kartár ssal! Simon Sándor igazgató az árnyas verandán fogadott ben­nünket. Bizony, jól esett már a pihenés, az árnyék, mert a hőmérő higanyszála 32 fokot mutatott. — Tehát öt bányászról lenne szó, különböző osztályokban — morzsolgatja a szót az igaz­gató. — Nehéz. Sok a munka. Esti tagozat, tsz-akadémia, TIT-előadások. Nevelési érte­kezlet előtt semmit nem tudok mondani. — Talán mégis lenne olyan nevelő a tantestületben, aki hajlandó lenne foglalkozni a bányászokkal pénz nélkül is. — Csupán Kertai Lászlót merném ajánlani ilyen eset­ben, de ő jelenleg KlSZ-tábor- ban tartózkodik Felsőtárkány- bam. Mivel Hevesen, több iskola is van, ezért a járási tanács oktatási osztályát kerestük fel Grúz János tanulmányi fel­ügyelő örömmel fogadta a XII-es akna beiskolázásra vo­natkozó kezdeményezését, de Sürget az idő 1000 traktor a határban Augusztus 20-án is két műszakban dolgoznak a gépek Kombájnosok és katonák a szántótraktorokon AZ ARAT AS után néhány nap késéssel befejeződik a cséplés és ezzel magtárba ke­rül az utolsó szem gabona. A gabonabetakarítás, bár minden évben komoly felkészülést és szervezési munkát igényel, mégsem jelenti már a legna­gyobb feladatot. A munka dan­dárja az őszi betakarítás, a szántás-vetés. A megye termelőszövetkeze­teiben több mint 70 000 hold kukorica, mintegy 10 000 hold burgonya, 7,5 ezer cukorrépa, 5,5 ezer hold silókukorica, 878 hold rizs, napraforgó és vegyes zöldségféle több mint 15 000 holdon vár betakarításra. Az ősz folyamán 74 0Ó0 hold kenyérgabonát kell elvetni! A betakarítás, szántás-vetés időszaka következik, amelyhez a szövetkezetek és a gépállo­mások 1590 erőgéppel és 17 fajta, több mint ötezer munka­géppel rendelkeznek. A FÖLDEKEN dolgozó trak­torok mintegy 20 000 holdon végeztek nyári mélyszántást és a vetés alá 15—16 000 hold ve­tőszántást készítettek. A me­gyei tanács legutóbbi végre­hajtó bizottsági ülésén meg­állapították, hogy ez az ütem nem megfelelő, gyorsítani kell és ezért több hiba kijavítására hívta fel a figyelmet. Legnagyobb hibákat a talaj előkészítésében tapasztalták. Jelentős mennyiségű szerves­trágya gyűlt fel a szövetkeze­tekben és évről évre megfeled­keznek a hasznosításáról. Foko­zottabban kell kihasználni a fogatokat és már most kell kezdeni a kihordást, hogy az őszi mélyszántással a földbe kerüljön. Az idő különösen sürget most, mert a 27 000 hold tervezett területből eddig csak 2000 holdon végezték el ezt a munkát. Sok hibát észleltek a talaj­munkáknál. A szövetkezetek­ben nem elég gondosak. A ta­pasztalat az, hogy legtöbb he­lyen felrögezik a talajt és majd csak két-három hét múlva folytatják a munkát és ezzel tönkreteszik a vetőágyat. SOK ERŐGÉPET kaptak az idén a szövetkezetek, sajnos, a hasznosításuk nem kívánt célok érdekében történik. A füzesabonyi Szabad Nép Ter­melőszövetkezet például bér­fuvarozást végez szántótrak­torával és ugyanakkor a tarló szántása gépállomási gépekre vár. A megye termelőszövetkeze­teinek határában 1000 traktor dolgozik. A két műszakban dol­gozó gépek száma ennek meg­közelítőleg harminc százalékát teszi ki. A kombájnvezetők gépük karbantartása után szintén szántőtraktorokra ül­nek és ezzel a gépállomási gé­pek felét két műszakban tud­ják foglalkoztatni. Nagyon sok segítséget kaptak a honvédség­től. A tarlóhántás megkezdé­sekor 60 képzett traktoros ér­kezett a megye három gépállo­mására és ezzel szintén tudták növelni a kettős műszakos gé­pek számát. A gépállomások vezetőinek felmérése alapján a termelőszövetkezetekben 40 képzett traktorista gyalog-, vagy fogatos munkát végez, pe­dig munkába állításukkal ugyancsak növelhetnék a ket­tős műszakban dolgozó gépek arányát. AZ IDŐ sürget, a kenyér- gabona vetésterületének felét szeptember 1-ig elő kell ké­szíteni, október végére pedig be kell fejezni a vetést. A gé­pek ezért) augusztus 20-án is szántanak, a kétműszakos gé­pek arányát addig 50 száza­lékra növelik. (P. e.) KISZOV műszaki tanácskozás Egerben Nagy Károly, a KISZÖV műszaki előadója tartott be­számolót 1963 első félévének eredményeiről, és az elkövet­kezendő második félév felada­tairól. A szövetkezeti ipar az el­múlt évben 12 milliárd forinttal járult hozzá a népgazdasági termeléshez. Heves megye kis­ipari szövetkezeteinek első fél­évi tervtéljesítését hátráltatta a hosszantartó tél. Különösen az építőiparban mutatkozik lemaradás. A textil ruházati ipar terv­lemaradását a létszámcsökke­nés okozta. A javítás-szolgál­tatás és a méretes tevékeny­ségnél elsősorban az okozott kiesést, hogy a szövetkezetek — helytelenül — elsősorban a késztermék előállítással fog­lalkoztak. A bőriparban dolgozó szö­vetkezetek közül erre az évre három szövetkezet kapott ex­port termelésre megbízást. A részlegek a 2,080.000 forintos exporttervet 4,074.000 forintra teljesítették. 16 ezer pár cipő helyett 24.680 párat készíteti­tek. Az első félévben három női fodrász-részleg nyílt a megyében. Gyöngyöspata, Egerbocs és Tiszanána közsé­gek kaptak modern gépekkel felszerelt fodrászatokat. A leg­nagyobb eredmény az egri Széchenyi utcai női fodrász üzlet megnyitása, amelynek berendezése jelenleg a legmo­dernebb az országban. Még mindig nagy gondot okoz a megye kisipari szövet­kezeteinek a műszaki szakem­berek hiánya. Heves megye 31 szövetkezete csak két mér­nökkel és négy technikussal rendelkezik. Jelentős javulás az építőiparban várható, mert még ebben az évben megnyí­lik Egerben egy építőipari technikum. Komoly feladatot jelent to­vábbra is a kisipari szövetke­zeteknek az ipari tanulók kép­zése. Jelenleg 35 szakmában 423 fiatalt foglalkoztatnak. Eb­ben az évben 135-en tettek szakmunkás vizsgát. (ti.) Őserdő A z évszázados fák, mint óriás gyertyák merednek az égre. A szikla zöld mohá­ién gyík pihen mozdulatlanul. Fenn a magas­ban sas kering, majd zuhanó repüléssel eltű­nik valahol a völgyben. Délidő van. Csöndes, néma minden, nap­sugár ragyog, de az őserdő mélyén titokban meghúzódik a szürkület. Megvénült gombák, revés fatuskók nehéz illatát lélegzi a föld, a vadak valahol a sűrű mélyén pihennek. Ember léptei alatt reccsen a gally. Az erdész útja hoz erre az őserdő felé, ahol mozdulat­lanságba dermedt az élet. Innen nem vágják ki a fát, nem viszik el a széldöntott gallya­kat, itt őskorát éli az erdő. Az ember védi ezt a darabka földet, emlékül hagyta magának az ősidőkből fáit, forrásait. Itt magától pusz­tul és születik a bükk, vihar csavarja ki tőé­től a sötét gyertyánokat és magától csírázik a makk a tavalyi avar alatt. Erre nincsenek cserkészutak, telepített erdők, itt csak vadon van és csönd, iszalagokkal benőtt útvesztők, repkénnyel borított sziklák. És ha valahol bent a mélyben reccsen a gally, zörren a ha- raszt, vaddisznó ugrik át a csapáson, vagy őz fut a bokrok között, nem háborgatja a vadász. Itt nem gyilkol a golyó, itt az ősvadonban leg­följebb csak egymást öli a vad, ide ember csak békés szándékkal teszi be lábát. Az er­dész megáll az őserdő szélén, puskáját vállra akasztja és a távoli messzeségbe figyel. Ahol áll, az Istállóskö erőse, a Bükk legmagasabb pontja 959 méterre a tenger szintje felett.., Szalay István amikor az anyagi kérdésre te­relődött a szó, mintha csök­kent volna lelkesedése. — Bizony, ha az üzem nem tudja a kellő pénzt biztosítani, nehezen megy. A munkáért pénz jár. Piacról élünk. Hogy Hevesen kit tudok ajánlani? — Hosszasan gondolkozik. — Talán próbálják meg az új­telepi III-as számú iskolában. Beszéljenek Gacsó Zoltánnal! Sokoldalúan képzett nevelő. Poros, melegtől fűtött utcá­kon kanyarogtunk az újtelep felé. Gacsó Zoltán éppen stran­dolni készült a feleségével. — Hét bányászt kellene elő­készíteni a vizsgákra, de ezért semmiféle anyagi juttatást nem tud biztosítani sem az oktatási osztály, sem az üzem. A középkorú, őszhajú peda­gógus komolyan néz rám né­hány pillanatig, majd a kezét nyújtja. — Nem mondom, hogy nem lenne szükségem a pénzre, de nem mindent az anyagiak je­lentenek. A mi hivatásunk az emberek nevelése, szívesen vállalom. Kellemes érzéssel indultunk tovább jókora vargabetűt csi­nálva, át a hatvani járásiba, Ecsédre. Itt már tekintélye­sebb létszámról van szó, mint­egy 40 főről. — Nem lesz itt semmi prob­léma — mondja Király Béla igazgató. — Az esti tagozat kezdési időpontját előbbre hozzuk délután 5 órára. így azon az éjszakás hairmadok dolgozói is részt tudnak venni. Az alsótagozatosok tanítását is megoldjuk, hiszen bányász­község vagyunk. Csupán e néhány példát ra­gadtam ki a sok közül. Talál­koztunk a pedagógusok hiva­tástudatával, ahol a kultúrfor- radalmat valóban lelkiismereti kérdésként kezelik. Ám né­hány helyen a pénz került elő­térbe. De lehet-e csupán az anyagiasság színvonalára sül­lyeszteni a továbbtanulást, azt a dicsérendő célt, amelyet ma­guk elé tűztek a XII-es akna bányászai? A pénzre minden­kinek szüksége van, minden­kit megillet a munkája után. Meg is kapjuk. Ma már a pe­dagógusok sem panaszkodhat­nak. De ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ebben az országban tíz- és százezrek munkálkodnak a pihenési idő­ből lecsípve néhány órát. hogy még szebb legyen az életünk. Mint ahogy a bányászok sem említették a pénzt, amikor a Sástó nád- és kőrengetegének a helyére pihenést szolgáló üdülőtelepet kellett építeni. Vagy felmerült-e vajon az anyagi kérdés, amikor a gyön­gyösi MÁV Kitérőgyártó UV dolgozói a gyöngyöshalászi tsz- nek egy új istállót adtak át? Nem! Életünk áldozatos mun­kát követel mindenkitől, aki valamennyire is szívén viseli boldogulásunkat, felemelkedé­sünket. Nem akarjuk kétségbe­vonni pedagógusaink jó mun­káját, hiszen ennek ellenkező­jét már bebizonyították. Csu­pán azt kérjük, hogy azokban a községekben, ahová a XII-es akna versenybizottsága már elküldte a továbbtanulók név­sorát, erejükhöz mérten segít­séget) adjanak. Ez nem jár ugyan anyagi előnyökkel, de az üzem ezer bányásza mindig szeretettel gondol rájuk. Laczik János Salló Istvánnal a lemeztetős csarnok előtt ordítottunk egy­másnak üdvözlést, bár kétlem, hogy ekkora zajban hallott valamit, mert) én nem. Az em­berekről ömlött a veríték a po­koli hőségben, vakító szikra­csóvák pattantak ki a hegesz­tőpisztolyból, valaki egy bá­doglemezt kalapált gőzerővel. Ismertem már régebbről, itt tanulta meg a szakmát az egri Lakatosárugyárbain. Még ak­kor az volt a neve... Most: a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 40. számú, egri gyára. — Mikor szabadultál?! — Július 3-án! De ma jöt­tem még be először dolgozni! — Nem láttalak a városban! — Egy hónap szabin voltam' Kipihentem a tanulóidő fára­dalmait. — Vizsga hogy sikerült?! — Négyes találatom volt!... A mesteremnek, Tátrai Fáinak köszönhetem a legtöbbet. O tanított... Vizsgája sikerének „részese” a kiállításon (az országoson is szerepelt) karikahajtó auto­mata. Ezzel „tetite le a voksol”, bizonyítva, hogy a két év alatt kellőképpen megtanulta a szakmát. Nemsokára talán már ő tan ingatja a szerszám- forgatás művészetére az újon­cokat. * A másik kettő együtt negy­ven éves. Régebben, a vidám gimnáziumi években’ együtt szívtuk a tiltott cigarettát, s a sors szeszélyéből mindhárman egy padban ültünk tanáraink bánatára. Ök is most vizsgáz­tak: Fekete József és Szél Já­nos. Szerszámkészítők. Olajfoltos, szürke műhelyük­ben találtam őket). Fekete Jóska satuba szorí­tott kis vasrúd-félét kalapált szorgalmasan. Első feladata az újonc szakmunkásnak: lefejezi a lyukasztókat. — Az mit jelenti? — Idenézz. Látod ezt? — S az asztalra mutatott, ahol egy kis gépezet pihent. Régi jó szo­kásához híven lelkes magyará­zatba fogott, hogy abban a gé­pezetben vannak a lyukasztók. S azért kell lefejezni őket, hogy stabilan megálljának rendeltetési helyükön. Vagyis a lyukasztók boldogabbik vé­gére peremet kalapál. — Milyen volt „felszabadul-1 ni?” j — Nem sok a változás. Míg: tanuló voltam, ugyanebben a ^ műhelyben dolgoztam. Akkor« azért, hogy megtanuljam a - szakmát, most meg, mert Tize-\ tést kapok munkámért. ^ — Mennyit? ; — Tisztán ezerkettőt! — Ezt: jó hangosan mondja, büszkén^ és fölényesen, felszabadultan,^ mert egy hónappal ezelőtt j nagy-nagy kő esett le a szívé-: ről. ( Szél Jancsi eleinte nem állt; szóba velem. (Pedig óra alatt: sokat beszélgettünk!) Addig \ nem, amíg be nem fejezte a ( marógép egy alkatrészének a; fúrását. Amikor dolgozik, kö-ü rülötte elmerül minden, meg- ( szűnik a múlt és a jelen, csak f a fúró marad, s a körülötte - ficánkoló forgácsok... — Felvettek. ( Ez volt az első szava, miután 1 megnézte, hogy a lyuk meg- i felel-e az előírásnak. — Hova? \ — Esztergomba. A Felsőfokú; Vegyipari Gépészeti Technd-: kumba. < — Akkor csak egy hónapig^ dolgozol itt. ; — Sokat jelent, hogy szak-; mát tanultam. Tudod, a gya-( korlat... Ha elvégeztem a: technikumot, üzemmérnök le-, szók; ^ ( — Akkor „lőttek” az állat-j orvosi állásnak... azt mond-; tad régen, hogy az leszel... — Csak a macskákat szeret-’ tem ... Most meg a szerszám-: készítést < A 40-ES GYÁRBAN Első nap volt. Szinte esemény az újdonsült szakmunkásoknak, akik az egri Lakatosárugyárban vették kezükbe a szerszámot először, s most egy újnevű gyárban kezdték meg a megérdemelt pihenő után a munkát, mint kész emberek. (hátai) Sárkány A gyerekjátékoknak megvan a maguk ^ ideje. Karikázni tavasszal szoktak, ic- kozni, labdázni nyáron, sárkányt nyár vége- felé. ősszel eresztenek. A várban Gárdonyi háza körül láttam az idén az első sárkányt. Máskor is megcsodáltam már ezeket a kedves papírmadarakat, amelyek magasba libbennek, ha szellő kap beléjük és sodorja, sodorja őket a város felé. Néha úgy tűnt, a piactér fölött lebeg valamelyik, pedig kis gazdája a vár fo­kán tartotta zsinegét kezében. Ezt az ideit akkor láttam meg, mielőtt útjára nem bocsá­totta egy nyolc évesnyi gyerek. Sok papírsár­kányt láttam, csináltam is életemben, de eh­hez hasonló széppel még nem találkoztam. Csillogó sztaniol tündöklött oldalán, farkán a díszek és csillogók a szivárvány színében ját­szottak. öten is körülállták a „start” előtt, de a sárkány gazdája még mindig talált rajta isimítani valót. Hol a zsineget igazította meg, (hol a csillogó sztaniol ráncait egyengette, hol az indító brigádot oktatta rövid, csattanós 1 szavakkal. ) — Most! — hallottam a vezényszót, a sár- ikány már-már a magasba libbent, amikor az |ifjú konstruktőr visszarántotta a kezére csa­jvar gatott zsinórt A többiek csodálkozva les- jtek rá, de ő nem szólt semmit. Kipirult arc­cal földre fektette a szellők madarát, előko- ,tort zsebéből egy piros ceruzát, szájába vette, ,megnyálazta és ujjnyi betűkkel egy nevet írt [a fehér papírra: GAGARIN. Tegnap délelőtt hatvanan gyűltek össze a KISZÖV egri székházában műszaki tanács­kozásra. Heves megye kisipari szövetkezeteinek elnökei, mű­szaki vezetői és párttitkárai. Részt vett a tanácskozáson Sági Antal, az OKISZ Műszaki Főosztályának vezetője, Mucsi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője és Karnis Pál, a KISZÖV elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents