Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-14 / 189. szám
8 Nepp.I SÄG 1963 augusztus 14., szerda A SZOCIALISTA VILÁG a nemzeti függetlenségi erők támasza A z afrikai külügyminisz- ** téri értekezletről hazaérkezve, Ben Bella algériai miniszterelnök közölte, hogy a fekete kontinens államainak többsége kormányfőivel vesz részt az ENSZ soron következő közgyűlésén: A dakari konferenciának ez a határozata arra enged következtetni, hogy a fiatal afrikai országok a világ- szervezet széles nyilvánossága előtt kívánnak döntő rohamot indítani a gyarmatosítás utolsó maradványai ellen. A dakari konferencia azonban megmutatta azt is, honnét és milyen formában fenyegeti veszély Afrika egységét. A volt francia gyarmatokból alakult afrikai és Malgas Államszövetség tagországainak politikusai mindenképpen igyekeztek akadályozni az egységes harci program kialakítását, külön csoportosulásuk fenntartásával pedig a széthúzás mikrobáival nróbálják megfertőzni Afrikát. E mögött a kísérlet mögött könnyen felismerhető a nemzetközi imperializmusnak az a szándéka, hogy megbontsa a fiatal, független országok egységét és ezzel gyengítse önállóságukat, ellenállóképességüket. Ebben a helyzetben természetesen új módon vetődik fel az antikolonialista harc kérdése. Az imperializmus most mái alig-alig próbálkozik a hagyományos módszerekkel: flotta- oarádékkal, nyílt erőszakkal. Körmönfontabb eszközökkel dolgozik: egységbontással, gazdasági-pénzügyi csábítással, diplomáciai nyomással. S ebben a helyzetben teljes képtelenségnek látszik az a blan- ouista tétel, hogy forradalmi harc csak ott van, ahol fegyverek dörögnek. A nemzeti függetlenségi ** mozgalmak számára ez az új helyzet sokkal kedvezőbb, mint a korábbi volt. Az imperializmus katonai túlereje nem zúdul rájuk, s békés vir szonyok közepette foglalkozhatnak a teljes függetlenség megalapozásával. A békés viszonyokat a szocializmus katonai ereje biztosítja, ■ s a szocializmus gazdasági erejéből futja a fiatal, független országok támogatására is. Ma már teljesen világos, hogy arezocia- lista világ ereje és a nemzeti függetlenségi mozgalmak előrehaladása között közvetlen ösz- szefüggés van. S történelmi távlatban még nyilvánvalóbb ez az összefüggés. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népei évszáFranciaország továbbra is folytatja as atomfegyver-kísérleteket ülést tartott a francia kormány A hóhér kezelőorvosa voltam Dr. Kersten története A kiírd háború 1963 augusztus közepével harmadait hónapjába lép Irak nacionalista és reakciós kormányának hadjárata az ország északkeleti részén laikó kurd törzsek ellen. A jelenlegi iraki kormány ez év februárjában került hatalomra, midőn katonai pucs- csial megdöntötte a kurdok ellen ugyancsak háborút viselő Kasszem tábornok diktatúráját. Az új iraki vezetők politikai hatalmuk biztosítása érdekében és időnyerés céljából fegyverszüneti tárgyalásokat kezdtek a kurd felkelőkkel. A tárgyalások azonban rövid idő után megszakadtak. Első lépésként a Mőszül—Kirkuk— Majdan városok vonalától északkeletre fekvő — azaz a kurdok lakta területeket — katonai igazgatás alá helyezték, 1963 június közepén pedig a 75 000 létszámú iraki hadsereg egyharmad része három irányból támadást indított a kurd törzsek ellen. Északon Moszulból kiindulva Dihok — Zakho — a Khabur folyó völgye — Amadia és Barzan irányában, Kirkukiból kiindulva Taktak — Kojszandzsak irányában, délen az iraki határ mentén a Szirvan völgyében Majdan — Szulejmanda irányában indult meg a támadás. A partizán taktikát folytató kurd törzsek heves harcok után a hadsereg mindhárom támadását megállították, sőt több ponton helyi jelentőségű győzelmet arattak. Az iraki hadsereg átcsoportosítása után jelenleg csupán egyetlen központosított fő támadási irányban, az Erbil — Ruvandiz, illetőleg a már iráni területen fekvő Khane város vonalában támad, hogy ezzel a hadművelettel a kurd felkelők területét kettéoszthassa. Legutóbbi jelentések szerint a hadsereg támadó éke harckocsik és repülőgépek fedezete alatt nagy harcok után átkelt a Gali-Ali Bég hágón és Ruvandiz városának előterébe ért. zadok óta harcolnak a gyarmatosítók ellen, de ezek a hősi küzdelmek az októberi szocialista forradalom előtt rendre elbuktak. Az orosz proletariátus győzelme megváltoztatta a helyzetet: az ösztönös lázongás szervezettebbé lett. Törökország az antanttal szemben, Kína és Irán az imperializmussal szemben megvédte függetlenségét, Afganisztán és Egyiptom kiharcolta a nemzeti önállóságot, holott ebben az időszakban a fiatal szovjet állam csak erkölcsileg támogathatta az elnyomott népek harcát. A függetlenségi mozgalmak sikersorozata a második világháború után kezdődött, amikor világméretekben mind érezhetőbbé vált a Szovjetunió és a szocialista tábor óriási ereje. Ázsia népeinek 12 esztendőre volt szükségük, hogy lerázzák magukról a kolonializmus bilincseit. Afrikában az ötvenes évek közepén indult meg a roham a gyarmatosítás erődjei ellen, s ma már a kontinens nagy részén nemzeti államok szerveződtek: a legutóbbi nyolc év alatt 28! Rendkívül precízen jellemezte a helyzetet a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. évi moszkvai tanácskozása, amikor közzétett nyilatkozatában megállapította: „a szocialista világ ereje döntően hozzájárult ahhoz a küzdelemhez, amelyet a gyarmati és függő országok népei az imperialista igától való szabadulásukért vívtak”. A szocialista világrendszer szédületes fejlődése következtében gyökeresen megváltozott a világhelyzet, s természetesen a nemzeti függetlenségi mozgalom harci körülményei is átalakultak. Mi jellemzi a nemzeti függetlenségi frontot ebben az új harci szakaszban? ITlőször az, hogy az anti- kolonialista erők nem országos vagy kontinentális keretek között lépnek fel, hanem mindenütt a világon, s a gyarmatosítás egész rendszerét támadják. Ázsia és Afrika után Latin-Amerika is a kolonializmus elleni csaták színtere ma már, jóllehet ezen a kontinensen az egyes országok gyarmati vagy félgyarmati helyzete önálló államisággal párosult, s így a mozgalomnak mások a jelszavai, mint korábban Ázsiában vagy Afrikában voltak. Ma a nemzeti függetlenségi mozgalom abba a fázisba érkezett, amikor az állami önállóság birtokában, a gazdasági függetlenség kiépítése van napirenden. Vannak ugyan még gyarmatok a régi értelemben is (főként portugál és angol kézen), de ez nem változtat azon a tényen, hogy az imperializmus gyarmati rendszerének széthullási folyamata már befejeződött. Másodszor, a gyarmatosítók kiűzésének fegyveres és békés módszerei közül mindinkább az utóbbi vált általánossá. Ez persze nem szabály, mert hiszen Angolában a portugál megszállók ellen véres háború folyik, de az utóbbi években a legtöbb helyen fegyveres szabadságharc nélkül sikerült kivívni a nemzeti függetlenséget. Harmadszor, a kedvező nemzetközi körülmények folytán lehetőség nyílik a nemzeti függetlenségi harcot az állami önállóság kivívása után társadalomátalakító demokratikus mozgalommá fejleszteni. Kuba példája pedig azt bizonyítja, hogy a társadalom szocialista átalakítása felé is nyitva az út, tekintet nélkül arra, hogy az ország, amely erre az útra rálép, milyen távol van földraj-, zilag a szocialista tábortól. Külső erők tehát nyíltan ma már nem szólhatnak bele annak a kérdésnek az eldöntésébe, vajon a fiatal államok a kapitalista utat választják-e, vagy azt, amely a szocialista átalakulás felé visz. ÍVJ agától értetődik, hogy közben a harci feltételek megváltoznak, módosul a ; szocialista világ és a nemzeti függetlenségi mozgalmak viszonya is, más jelleget ölt az a , támogatás is, amelyben a szo- . cialista országok részesítik eze- . két a mozgalmakat. Míg az állami önállóságért küzdöttek Ázsia és Afrika népei, a szocialista tábor mindenekelőtt ; katonailag és politikailag segí- 1 tette őket. Most, amikor a fiatal, független országokra az a ; feladat vár, hogy teljessé te- ' gyék önállóságukat, megszaba- 1 dúljanak az imperializmus gaz- ' dasági—pénzügyi gyámkodásá- 1 tói, kitépjék magukat a monopóliumok karmaiból, a Szovjet- ■ unió és szövetségesei ebben \ kötelesek segítségükre sietni. ! Természetesen nem szűnik meg 1 a katonai és politikai támogatás jelentősége sem: a szocia- : lista világ korszerű fegyverek- ! kel látja el őket, egyebek között az EAK, Algéria. IndonéI »- zia, Burma, Ghana, Mali, Guinea, Szudán és Kambodzsa kapott fegyvereket tőlünk, illetőleg közbelép minden olvan esetben, amikor az imperialisták a függetlenség megrablá- sával vagy az ellenforradalom exportjával próbálkoznak (1956-ban. a szuezi háború idején. 1957-ben. amikor Szíriát, 1958-ban, amikor Irakot fenyegette támadás, majd Indiát és Indonéziát véd el merte meg a gyarmatosítók bosszújától, Goa, Daman és Diu. illetve Nyugat- Irtán felszabadítása után. vagv tavaly a Kuba elözőnlésének megakadályozása). De mind nagyobb szerepet kan a fiatal államok gazdasági segítése. A szocialista világ párt- fogása közvetve is érezteti hatását a fiatal, független országokban. Bár pillanatnyilag a Nyugat — főként az Egyesült Államok — nagyobb pénzösszegeket képes segélyezésre fordítani, mint a szocialista világ, a tőkés hatalmak ma már kénytelenek azokhoz a normákhoz alkalmazkodni, amelyeket mi honosítottunk meg az elmaradott országokkal való kapcsolatainkban. Megszűnt a volt gyarmatok gazdasági—pénzügyi kiszolgáltatottsága; a tőkés világrend- szer monopólhelyzete megtört mind a hitelnyújtásban, mind a nyersanyagok felvásárlásában, mind pedig a gépeladásban. Walter Lippmann ennek I a változásnak korszakalkotó jelentőséget tulajdonít: „A gépi felszerelés és műszaki segély- nyújtás tekintetében komoly versenytársra akadtunk a Szovjetunióban, s e versengés korunk egyik legdöntőbb fejleménye, amely megváltoztatja az Egyesült Államok és szövetségeseinek helyzetét és számottevően megsokszorozza a fiatal nemzetek erejét.” Zala Tárná* tésba helyezi a francia—algériai viszonyt, legalábbis ami Franciaországnak az eviani egyezményben kikötött ama jogát illeti, hogy öt éven keresztül folytathatja a Szaharában az atomrobbain fásokat. Ismeretes, milyen felháborodott visszhangot váltott ki algériai részről a télen végrehajtott reggane-i kísérlet. Ben Bella viszont mindeddig jogi érvek híján erkölcsi érveket hangoztatott. Ezúttal olyan dossziét mutathat fél, amelyben komoly súlya les* a moszkvai megállapodásnak — írja a Combat. fegyvereit, beszünteti a robbantásokat, Franciaországot azonban ez nem érinti és továbbra is nemzeti atomütőere- jének megteremtésére törekszik. A miniszter szavai ellenére a párizsi megfigyelők rámutatnak, hogy egy ponton nagyon is közvetlenül érinti Francia- ország terveit a moszkvai szerződés: nevezetesen a szaharai atomrobbantások kérdésében. A Combat keddi száma azt a hírt kommentálva, hogy az algériai kormány állítólag már utasítást adott képviselőjének a szerződés aláírására, rámutat: „ez a tény új megvilágíPÄR1ZS (MTI): Kedden délelőtt De Gaulle elnökletével ülést tartott a francia kormány. A kabinet megvitatta a nemzetközi helyzetet, meghallgatta az illetékes miniszterek jelentését. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter az újságírók kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a kormány nem foglalkozott külön az atamkísérletek részleges eltiltásáról kötött moszkvai szerződéssel. Megismételte a hivatalos francia álláspontot, amely szerint Párizs természetesnek találja, hogy a többi atomhatalom. miután kísérletek százaival kifejlesztette I. A tömeggyllkos orvosa rím mg) a novlszádi Magyar Sző folytatásokban közölte dr. Félix Kers- ten történetét, aki — mint a lámák titkos gyógymódjának ismerője — hosszú ideig kezelte Himmlert, a náci Németország második emberét és aki a pozícióját felhasználva nagy szolgálatokat tett a fasizmus ellen küzdő erőknek. Riportsorozatunk a fent jelzett anyag alapján készült. AMIKOR az Októberi Forradalom a finn népnek is visszaadta szabadságát és megalakult az önálló Finnország, Félix Kereten belépett a finn hadseregbe. A háborúban súlyos betegséget szerzett s gyógyulási ideje alatt határozta el, hogy orvos lesz. A kórház főorvosa azonban azt tanácsolta neki: képeztesse ki magát gyógymasszőmek, válasz- sza ezt a foglalkozást élethivatásul. — Gyógymasszőr? Miért? — kérdezte akkor Kereten. A főorvos Kereten kezére mutatott. — Azért, mert ez a markos kéz, ezek a rövid ujjak sokkal alkalmasabbak arra, hogy masszírozzanak, mint hogy sebészi műtéteket hajtsanak végre. Attól a naptól kezdve a kórház szakemberei tanítani kezdték Kerstent, aki 1921-ben meg is kapta gyógymasszőri oklevelét. Oktatói azt tanácsolták, utazzék Németországba, vállaljon állást és közben végezze el az orvosi fakultást. Így is történt. Ott, Berlinben ismerkedett meg dr. Ko-val, a tibeti orvostudóssal, akit gyermekkorától kezdve nemcsak a bölcsészet tudományába avattak be ,hanem az ősi tibeti gyógyászatba is; megtanulta egy tibeti paptól a több mint ezer éves múltra visszatekintő gyógymasszázst. Dr. Ko tanítványául fogadta Kerstent. Mindez 1922-ben történt. Az újságok akkor kezdtek írni Adolf Hitlerről, és legfanatikusabb hívei között gyakran emlegették Heinrich Himmler nevét. A két névhez fűződő események azonban a legkisebb mértékben sem érdekelték Keretet, Szorgalmasan tanult az egyetemen, gyógy- masszázzsai kereste meg kenyerét és minden szabad idejét a tibeti orvosnál töltötte, hogy elsajátítsa tudományát. Ahogy múltak az évék, anyagi helyzete mindinkább javult. Dr. Ko visszatért Ázsiába, pácienseit átengedte tanítványának. Gyors sikere és meggazdagodása természetesen felkeltette az orvosi körök irigységét. Sokan áskálódtak ellene, de dr. Bier professzor, a berlini egyetem nagy hírű tanára mindig védelmébe vette. KERSTEN híre hamarosan a határokon túl is elterjedt és - 1928-ban Vilma holland királynő Hágába hivatta, hogy vegye át férje, Henrich herceg kezelését. Kereten visszaadta egészségét a királynő férjének is. Hollandiai tartózkodása fordulópontot jelentett életében. Hágában házat vásárolt, rendelőt nyitott — ugyanakkor berlini rendelőjét is fenntartotta. Élete megoszlott a bét főváros között. Berlinben ismerkedett meg — egyik páciense révén August Diehn gyárigazgatóval. A két férfi között meleg barátság szövődött. 1938 végén, az egyik napon Diehn izgatottan kereste fel Kerstent. Az orvos rögtön látta, hogy barátja nyugtalan. — Nem rölam van szó, — válaszolta Diehn az orvos kérdésére. Izgatottan, nyugtalanul pillantott körül a szobában, mintha üldöznék, végül elhatározta magát és kimondta, ami nyomta a szívét. — Doktor úr, még sohasem kértem öntől semmit, most kérek. Hajlandó lenne-e ön megvizsgálni Heinrich Himmlert? Doktor Kereten meglepődött a kérdésen, nem is engedte, hogy páciense befejezze mondanivalóját. — Nem! Eszem ágában sincs őt kezelni. Eddig sikerült magam távol tartani ezektől az emberektől és nem szeretnék éppen a legalávalóbbal érintkezésbe kerül. Diehn ekkor beszélni kezdett — NAGYON kérem, teljesítse kérésemet Nemcsak miattam, ön is ismeri Roster- get, Németország egyik legjelentősebb ipari emberét. Himmler és társai szemet vetettek vagyonára és úgy tudom, hogy Rosterg neve elsők között szerepel azoknak a névjegyzékén, akiket kiforgatnak mindenükből. Mindketten jól tudjuk, milyen nagy hatással van ön a betegekre, ha megszabadítja őket fájdalmuktól. Himmler beteg, s ön sokat tehetne... Ezért fordultunk most önhöz, doktor úr. Kereten hallgatott. Eszébe jutott, mennyi mindent köszönhet Diehnnek és Rosterg- nek is. Másrészt — gondolta magában — miért vállalja el Himmler kezelését, amikor eddig tudomásul sem vette a náci rendszert? Most éppen a rendszer egyik legkegyetlenebb, leghirhedtebb képviselőjével, az SS és a Gestapo parancsnokával kerüljön összeköttetésbe? Vívódott magában. Diehn újra és újra kérlelte. Végül azt mondta: — Jó} van, az ön kedvéért megteszem — mondta és nagyot sóhajtott. 1939 március elején Kereten Hágában volt, amikor íróasztalán megszólalt a telefon. Berlinből keresték. A vonal másik végén Rosterg hangját ismert« fel. — Kérem, jöjjön Berlinbe — mondta Rosterg. — Elérkezett az idő, hogy elvégezze azt a vizsgálatot, amit Diehn említett. ön megígérte ... Kerstennek eszébe jutott a beszélgetés. — Persze, az ígéretem... Eljött az idő, hogy beváltsam. Pedig azt hittem, hogy feledésbe merült.' — Sóhajtott és hozzátette: — Rendben van, holnap Berlinben leszek. ÍGÉRETÉHEZ híven ott is volt. Ott volt Himmler dolgozószobájában. Érzéseiről nem is tudott számot adni magának. Ott állt előtte az az ember, aki százezrek és milliók élete, halála felett határozhatott, a hatalmasság —, aki fájdalmáról, betegségéről panaszkodott s tőle, dr. Kerstentől várta a gyógyulást. Himmler csodát várt — és a csoda napról napra megismétlődött a kezelések sórán. Kersten ügyes keze minden délelőtt megfékezte a tomboló fájdalmat. És Diehn szava is bevált, a kezelés után ez a rettegett ember kedves és nyílt volt kezelőorvosához. Az SS és a Gestapo teljhatalmú főparancsnoka, aki minden tudását, erejét és idejét a legszörnyűbb, legalávalóbb ügyeknek szentelte, akit csak hozzá hasonló pártfanatikusok, kémek, gyilkosok és hóhérok vettek* körül, a kezelés óráiban ellénállhatatlan szükségét érezte, hogy minden tartózkodás nélkül őszintén beszéljen. Az első kezelést követő hét végére már teljesen megszokta, hogy orvosa jelenlétében hangosan gondolkozzék. Egy ilyen pillanatában jelentette ki: — Nemsokára háború lesz. — Háború? — kérdezte Kersten meglepődve. — Hogyhogy? És miért? Himmler felélénkülve válaszolt. — Ha én valamit mondok, bizonyos lehet afelől, hogy így lesz. Háború lesz, mert a Führer akarja. És a Führer pedig azért akarja, mert szükségesnek tartja a német nép jövendője szempontjából. Mindenesetre rövid és könnyű háború lesz, győzelmes befejezéssel. A demokratikus államok csontjuk velejéig rothadtak. Egykettőre térdre kényszerítjük őket. (Folytatjuk.)
