Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-13 / 188. szám

1963. augusztus 13., kedd NEPÜJSAG 9 akarnak, az útépítkezésen és a kőbányákban is. De a szállítás­sal még sok a baj. Két szomszéd veszekszik Állnak, vagy késnek útépít­kezéseink, mert a helyszínen nincs kő. De Egerbaktán és Recsken annyit tárolnak, hogy alig tudnak mozogni tőle. Ke­vés a vagon, az egri AKÖV nem tud tehergépkocsit adni. de a salgótarjániak vinnék. Napokig tartott a vita és vesze­kedés a két szomszéd között és ennek kárát vallotta az útépí­tés, mindkét AKÖV, de nép­gazdaságunk is. Vajon nem lehetne jobb, a közös ügyre eredményesebb az útépítők és a kőbányák kap­csolata? Nem lehetne jobban összehangolni az útépítkezések sorrendjét és a helyi bányák termelését, valamint a szállító- eszközök ésszerűbb kihaszná­lását? Tapasztalataink és az említett példák azt bizonyít­ják: igen. Jobb együttműkö­dést kell biztosítani, hogy a nehéz körülmények között is kölcsönösen és a köz hasznára eleget tegyünk idei kötelezett­ségünknek. (F. L.) : a felsőfokú is képzésben tenyésztési Technikum kihe­lyezett csoportjaként működik majd a takarmánygazdálkodása tagozat. A felsőfokú mezőgazdasági technikumok nappali tagozatá­nak első évfolyamára az idén 1600 hallgatót vesznek fel. Ki a felelős ?- kérdezik az egri Lenin út 67 számú ház lakói FO SZEZON a káli MÉK-telepen Tökéletesebb szervezéssel, helyes irányítással könnyíthetők a szállítási gondok Az Egri Közúti Üzemi Vál­lalat az első fél évben a terve­zett 43 millió forint értékű út helyett csak 28 millió forint értékűt épített. Mi okozta az ilyen nagymértékű lemara­dást? Ha a vállalat igazgatóját, az építésvezetőket, vagy a mun­kásokat kérdezzük, szinte ki­vétel nélkül azt mondják: a kőhiány. Nem kapnak elegen­dő zúzott követ. Csak a máso­dik okként említik az idei szi­gorú telet, pedig a szeszélyes időjárás az idén sokáig tétlen­ségre ítélte a kubikusokat, burkolókat és a nehéz úthen­gereket. Balogh Zoltán főmérnök író­asztalán megyénk úthálózatá­nak térképét láttuk. Különféle színekkel jelezték az épülő új utakat, a téli felfagyások miatt javítandó útszakaszokat. Mol­nár Károly, a Közúti Igazgató­ság vezetője már előbb mond­ta, hogy megyénk úthálózatá­ban 23 millió forint kárt oko­zott a tél. Először a feltörede­zett, alámosott utakat, sérült lidakat kellett kijavítani, de ?ürgős a megrongálódott, elha­nyagolt útszakaszok építése is. Épülő új utak Verpelét—Sírok, Rózsaszent- nárton—Gyöngyöspata, vagy besenyőtelek—Tiszanána és Poroszló között olyan rossz az it, hogy örülhet, aki rugó- és engelytörés nélkül megússza a eknőket, kátyúkat. Addig lyújtózhattunk, amíg takarónk rt, korábban nem kerülhetett or minden útszakasz korsze- űsítésére, de az előbb említet­ek, valamint Felnémet—Vad- ia, Eger—Kistél ya—Mezökö­esd, P étervására—Istesnmeze- e, Recsk—Mátraballa, mind zerepel az idei programban — ájékoztatnak az útépítkezések ■ezetői. Mennyi valósul mind- bből meg? Az elsősorban át­ól függ, hogy mikor és mennyi követ kapunk- hangzott az útépítők vála- za. Ugyanis 100.000 tonna he- yett csak 9000 tonna követ szál- 'tofefcak április 1-ig a bányák, 'alán a kőbányászok, vagy sak a tél hibás ebben? Nem. zóval és okmányokkal bizo- yítja Balogh Géza, a recski őbánya igazgatója, hogy jú­lius 30-án ezer vagon zúzott :ő várt vagon hiányában el- zállításra, júliusban újabb 40 vagonnal szaporodott a észlet. Amikor Recsken jár­unk, aznap még egyetlen va­ILONKÁT BEJEGYZI Ketten ültek a cuk­rászdában, Feri és Ilonka. A fiú meg­szólalt: — Ilonka, olyan boldog vagyok, hogy megismerkedhettem magával! Szinte nem is merem elhinni, hogy itt van mellet­tem. — Ilyen a vélet­len. Ha tegnap nem mutatnak be ben­nünket egymásnak, akkor most nem be­szélgethetnénk itt a cukrászdában. — Ilonka, ez nem beszélgetés. Leg­alábbis részemről nem. — Hanem? — kér­dezte kacéran a lány. — Vallomás! Ilon­ka, én ilyen aranyos lánnyal, mint maga, még nem találkoz­tam! — Most azt kellene felelnem, hogy biz­tosan mindenkinek ezt mondja. De én elhiszem! Hiszen olyan jó elhinni. — Ilonka, milyen édes a kalapja! Ilyen szép kalapot én még életemben nem lát­tam. — Félemelet, balra! — Hogy mondja, — csodálkozott a fiú. — Félemelet, balra, — Én harmadik emeleten lakom, de sajnos, a lift soha­sem működik. — És ez a csoda­szép sál! — Második emelet, jobbra. — És milyen gyö­nyörűen ível a nyaka ebből a szép selyem­blúzból ! — Első emelet, jobbra. — Ne haragudjon, Ilonka, nem értem magát — fakadt ki idegesen a fiú. — Én beleszerettem magá­ba! És őszintén, ra­jongva bevallottam, hogy szeretem, sze­retem, szeretem! Maga pedig folyton arról beszél, hogy hol lakik, hol lakott egy tudom is én micsoda, jobbra- balra címekkel vála­szol az én szerelmes szavaimra. — Ne mérgelőd­jék, Feri! Rá jár a szám, mert eligazító vagyok az áruház­ban. Egész nap azt csinálom! De moso­lyogjon már! Maga akkor csinos, ha mo­solyog. Nini, most látom, milyen szép nyakkendője van! — Tetszik a nyak­kendőm? . Első eme­let, balra. Izé, már én is eltanultam ma­gától ... Ilonka! Én, én, én ... én szere­tem, és nagyon sze­retném, ha egy éle­ten át hallhatnám ajkairól, hogy jobb­ra, vagy balra. És azt is, hogy emelet, hogy alagsor, hpgy félemelet! — Most megkérte a kezemet? — Igen. Megkér­tem a kezét! Ilonka, akar a feleségem lenni? — Váratlan volt az ajánlata, de azért válaszolok! Akarok! — Ilonka, én olyan boldog, olyan nagyon boldog vagyok! Mindjárt meg is ve­szem a jegygyűrűket! A lány halkan, szerelmesen jegyezte meg: — Jegygyűrűk har­madik emelet, bal­ra... Palásti László kások, termelőszövetkezeti ve­zetők nagyobb lelkiismeretes­ségére, fegyelmére is szükség lenne. Az utolsó vagonnál a YA 38—92 rendszámú tehergép­kocsi rakodik. Két férfi ado­gatja a vagonba a ládát, ame­lyet hat nő rendez el szállítás­ra. Veszekednek, s közben áll a munka. Tíz perc is eltelik amíg lecsillapodik haragjuk, s újra folytatják a munkát. Sok tíz perc sokra megy, főleg ak­kor, amikor minden percre minden erőre szükség van. hogy itt ne romoljon az áru Tovább járjuk a telepet s közben menetleveleket nézünl át. Az egyik gépkocsivezet«: már 27 órája gépkocsin ül. — önnek pihennie kell — mondják az ellenőrzéssel meg­bízott személyek — szerencse hogy még nem történt semm. baj. Az emberen látni, hogy na gyón kimerült... Közben újabb és újabb gép kocsik érkeznek a telepre, míc mások, az üresek elhagyják azt. Éjjel-nappal járják a ter­melőszövetkezeteket», hogy az árut szállítsák., Nehéz, szinte emberfeletti a munkájuk. A központ segítséget ígér: más megyékből kapnak gépkocsi! abban az esetben, ha oda kell teherautóval szállítani az árut. De a vasúttól is többet kérnek, még több vagont, hogy ne kell­jen a gépkocsikat 300—400 ki­lométeres utakra, napokig el­küldeni. A termelőszövetkezeteknek is meg kell tenniük mindent, a szállítás elősegítésére. Még mindig előfordul, hogy a tsz- ekben a gépkocsik órákat vár­nak emberekre. Az illetékesek látják a problémákat és a ma­ga posztján mindenkinek meg kell tennie mindent, hogy az idei bőséges termést megfele­lően értékesíteni tudjuk. Ez szövetkezeti és népgazdasági érdek is. Fazekas István A káli MÉK-rakodótelep este hét órakor talán a legforgal­masabb. Egymás után érkez­nek a tehergépkocsik, égbe­nyúló ládarakománnyal, amelyben paradicsomot, papri­kát, uborkát szállítanak, de autószámra hordják ide a ha­talmas görögdinnyéket is. A telep egyik szögletéből nézzük a munkát. A kép egy megboly­gatott méhkashoz hasonlít. Ki­abálás, gépkocsiberregés, gőz­mozdony sípolás keveredik, amott üres vagonokat guríta­nák az egyetlen rakodósínpár­ra. Már jó ideje figyeljük a te­lep életét, amikor személygép­kocsik futnak a raktárhoz. Ellenőrzés érkezett a 4-es szá­mú AKÖV-től. a MÉK-től és Budapestről, az AKÖV köz­pontjából. A szállítást, a bera­kodást vizsgálják, ellenőrzik, s a közben arról érdeklődnek: győzik-e itt a munkát? — Nehezen! Erőnket túlfe­szítve — válaszol a telep veze­tője a bizottságnak. Járjuk a szűk telepet', néz­zük a rakodást. Nemrég gurí­tottak be 15 üres vagont, eze­ket rakják meg áruval. A tele­pen 17 autó vesztegel rakodás­ra várakozva. Ebből azonban csak négyet pakolnak, 8 üresen áll. pedig nagyobb szervezett­ség melletit ezekbe is rakodni lehetne. , — Kevés az ember! — pa­naszkodik Sárkány Antal, a MÉK szállítási vezetője, — nem győzzük idővel az áruk átvételét' és szállításét. Kiderül, kevés a. gépkocsi, kevés a vagon és sok az áru. Ezen a napon 70 vagon árut szállítanak el Innét az ország különböző részeibe, piacaira, s e nagy mennyiségű áru össze- szedésére, beszállítására, sőt távolsági, úgynevezett célfuva­rok lebonyolítására mindössze 40 gépkocsi állt rendelkezésük­re. — Az állásidők csökkentésé­vel, nagyobb szervezettséggel lehetne segíteni — szól közbe Csörgő István, az AKÖV szál­lítási osztályának vezetője. — Előfordul, hogy 16 órás fuvar­ból 8-9 órát is kitesz az állásidő. A probléma megoldásához a gépkocsivezetők, rakodómun­Tóthék úti előkészületekkel voltak Ifoglalva. Már két utazótáska, fel- őruha és fehérnemű állt becsoma- olva, de még mindig nem tudták az tazás időpontját. Tóthné ezüstszínű aját rendezgette, nem tudott vele út kezdeni. Sima haja nem tűrte kontyot. Csak Ilona tudta jól meg- ésülni. A magáét is órákig rendez­ette kalap alá. Homlokán és két Idáit, a szem vonalában egy-egy ■ufrut hagyott, ami megfelelt a nagy- áradi divatnak. Ilona szerette ezt az eleven várost, lindig várta, hogy egyszer majd Írténik itt valami. Hogy mi? Azt laga sem tudta, csak valami, ami az személyével kapcsolatos. Most el ell hagynia álmai városát. És ki adja, mennyi időre? ... Egyszer már járt Kolozsvárott, Gi- ellával, de csak rövid időre. Más lkalommal néhány hétig volt Szász- égenben. Mindössze ennyi ideig volt ávol Nagyváradtól. Először Pestre utaztak. Pesten nagy érdeklődéssel szem­élte a várost. Egész nap bolyongtak belváros utcáin és nézték az ele- áns század eleji budapesti életet, irgalmat és a kirakatok százait. A elvárosban lebzselő, eleganciájukat lutogató pesti dámák és úrfik gu- yoros mosollyal fordultak az egy­másba karoló, feketébe öltözött, kissé nakronisztikusnak tűnő ruházatú lök után. Alacsony, régiségtárgyakat árusító izlet kirakata előtt nézelődtek. Tóth­OK0S\ MIKLÓS/ 1 t(r~ % fCir&kJkefe&u, RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL né a szomszédai kirakat napfényes tükrében meglát egy sovány, vékony arcú férfit, aki láthatóan figyelem­mel kíséri őket. Tóthné meggyorsítja lépteit. De már Ilonka is észrevette a férfit. Ügy érzi, hogy lábai fel­mondják a szolgálatot, ereje elhagy­ja és érthetetlen csodálkozás ejti ha­talmába. A véletlen különös játéka lehet, vagy valami megmagyarázha­tatlan hasonlat, de ez az arc ugyan­az, mint a szászrégeni utazás előtt a nagyváradi vasútállomáson. (Évti­zedek múltán Tóth Ilona arra is emlékezett, hogy Kolozsvárott is lát­ták egymást Gárdonyival.) A Váci utca csodálatosan szép ki­rakatai már nem foglalkoztatják to­vább Tóthnét és leányát, Ilonkát. Néhány percre még megállnak egy könyvesbolt kirakata előtt, de köz­ben arra gondolnak, hogy miként kel­lene az ókét érdeklődéssel kísérő férfi elől kitérniök. ★ Gárdonyi ismét útra készül Fél esztendeje is elmúlt, hogy Pesten járt. Mariska és édesanyja óvja, inti, hogy még ne, még korai lesz az uta-' zás,-de Gárdonyi nem enged, utazik. Rengeteg az elintézendő ügy Buda­pesten: barátok, "kiadók, könyvek. A több napos pesti tartózkodás is kevés, hogy mindent idejében intéz­zen. Bródy Sándor barátjával köny- nyen agyonütik az időt Pesten. Bródy túl van a Dada sikerén, és Gárdonyival vlssza-visszatérő vitákat folytatnak az új magyar drámáról. A hazautazás napjára marad a könyvvásárlás. A Váci utcába kell mennie. Már bent jár * az utcában, amikor figyelmes lesz két fekete ru­hás hölgyre. Az író a bánatos, fehér hajú idősebb nőt, a leány anyját nézi, és azon töpreng, hogy vajon miért ilyen bánatos, kit veszíthetett el, kit gyászolhatnak? A leány nyú­lánk termetű, de talán még bánato­sabb, mint az anyja, arca halovány, mint a téli napsugár. Amikor köze- lébbre ér, döbbenten ismeri fel a nagyváradi vasútállomás pénztára előtt látott leányarcot. Hazatérése után kezdi imi a Szo­morú leány című regényt. (Az A ha­talmas harmadik első címe.) Gárdo­nyi telítve van a látott fiatal nő bá­jával. A regény férfihőse — éppúgy, mint a Lámpásban — itt is maga az író, és talán éppen ezzel kapcsola­tosan hangzott el Egerben annak idején a legtöbb találgatás. Gárdonyi naplójegyzetében meg is emlékezett róla: „Az is furcsa, hogy sokan a magam élete történetének gondolják. Pedig hát voltaképpen minden re­gény az író élete története. Akár­miféle személyek is szerepelnek a regényben, a szívok mindig az író szíve.” Gárdonyi hazaérkezése után napló­jába ezeket írta: „Mariska álmodozó kifej ezésű. Azon arcok közül való, amelyek nyitott szemmel is álmodni látszanak. Csak nagy lelki megráz­kódtatásokban ocsúdnak fel. De amint arcuk nyugodt, szemök ismét álmodozó. Tesznek-vesznek, járnak- kelnek, de mintha álomból cseleked­nének.” Ez a jellemzés tökéletesen Tóth Ilonára illik. Ilona a virágok szerel­mese, az életet jelentik számára a virágok. Az a hatalmas harmadik Mariská­ja (Ilona) mondja: „A virág is lélek, mint az ember, csakhogy nem tud magáról semmit. Mi is voltunk vala­ha ilyen virágok.” Ismeretségük és barátságuk későb­bi szakában Ilona az írótól a regény bőrkötéses, aranyszegélyű példányát kapta, dedikációval. Ez a könyv sorsdöntő Tóth Ilona életében. A regény Mariskájában ma­gára ismert. Ettől a naptól kezdve számára csak egyetlen ember léte­zett a földön: Gárdonyi. A díszes könyv bőrszegélyei fosz­lányokra koptak, az aranyozások a sok-sok forgatástól eltűntek, a könyv lapjai elszennyeződtek. Tóth Ilona minden sorát, minden szavát, betűjét ezer- és ezerszer olvasta. És mind többet olvasta és mind jobban akar­ta érteni. Mitől van a szerelem? Egy „hatalmas harmadiktól”, aki még nincs, de lenni akar. Talán megér­tette Ilona is. ★ Benedekékhez a legjobbkor érke­zett a nagyváradi vendég. Benedekné ekkortájt betegeskedett. Férjét meg az almagyari szőlő szólította munká­ba. Tóth Ilonára így már a meg­érkezés utáni első napokban rásza­kadt az egri Remény utcai háztartás gondja. (Folytatjuk^ A Lenin útiak örömmel nyugtázták az elmúlt hetek­ben, hogy az állomástól lefelé eső részen is megkezdték a parkosítást. Ennek első jele az volt, hogy az árkot szépen kiszélesítették és kitisztítot- t '.k. Az már kevésbé érthető, hogy miért „tisztították ki” a fölösleges földdel együtt az árkokat átszelő kis hidakat, \ de a Lenin útiak egyelőre nem szóltak. Nem ismerve a parkosítás munkamódszerét, gondolták, majd csak helyére kerül is- j mét a hid. Várhatták. Egy szép hajnalon odaállt a Lenin út 67. sz. ház elé a Közúti Vállalat egy tehergépkocsija, a munkások felrakták a há­rom betongyűrűt, s azok úgy eltűntek, mintha a föld nyel­te volna el őket s a gyűrűket. I Sem a Közúti Vállalat, sem J a Városgondozási Vállalat, j sem az Ingatlankezelő Válla­lat nem tud további sorsuk­ról. A lakók szállítanák a téli tüzelőt, de nincs híd. s a mé- \ lyitett árkon, nincs az a jár­mű, ami átkelne teherrel. A tíz lakó most azt kérdezi, kik vitték el és miért a hidat, s ha már elvitték — mikor hozzák vissza?! Igaz, a városi tanács tett olyan ígéretet, hogy augusz­tus 10-ig elkészül a híd, de ennek semmi nyoma. ígére­ten nem lehet keresztül szál­lítani a tüzelőt... (A) » Uf utak régi bakkanói gont sem kaptak, pedig 56 ko­csit igényeltek. De tényként kell megállapítani, hogy a kő­bányákat átszervezték, a Köz­úti üzemi Vállalattól az ÉM. Mátravidéki Kőbánya Vállalat­hoz csatolták a környékbeli bányákat és a gazdacsere nem történt zökkenők nélkül. Sás­tón például nem volt komp­resszor. aztán a csúzdák javí­tása miatt álltak, Abasáron pe­dig egy motoralkatrész pótlása okozott sok bajt és késedelmet. Harmincháromezer tonna kő­vel adósak a kőbányák, de be­csületükre vall. hogy ebből 13 ezer tonnát már törlesztettek. Júliusban — Abasár kivéte­lével, ahol géptörés miatt áll­tak — minden bánya túltelje­sítette termelési tervét. Szarvaskő, Egerbakta és Sástó egymással versenyzett, de re­kordot ért el Recsk is. Mi a siker titka? Pontosan betartot­ták és végrehajtották az intéz­kedési tervben megszabott fel­adatokat. Ha kicsit késve is, de az egerbaktai bányába So­moskőről meghozták a komp­resszort, Abasáron elkészült a beöntő csúzda... A munkáso­kon nem múlik, ők keresni •--------------------------------------------­Új szakágait szaktechniku Űjabbkét szakmában kezdik meg ősszel az okleveles szak- technikusok képzését. Gödöl­lőn, a Kisállattenyésztési Ku­tató Intézet mellett felsőfokú baromfitenyésztési technikum nyílik, Orosházán a Hódmező­vásárhelyi Felsőfokú Állat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents