Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

1963. augusztus 11., vasárnap NÉPÚJSÁG S Hasonlat a sült galambról, EGY ÉVIG TARTÓ VIZSGÁLAT A MÉSZ 4 KI FEJLESZTÉS — A MÉRLEGEN \ r Újra Andornakíályán „BORÍTSUNK fátylat a múltra, lás­sunk munkához! Aszerint ítél­jük meg, ki mennyit ér, ami­lyen munkát végez!” Ez a két mondat Andornakíályán hang­zott el 1963 január 19-én, ami­kor a falu két termelőszövet­kezete, a Búzakalász és a Pe­tőfi, kimondta egyesülését. A viharos közgyűlésen, ahol régi sebeket, ellentéteket szagga­tott a beszéd, nehezen jutot­tak közös nevezőre az embe­rek. Az egyesülésről, az azóta el­telt időkről beszélgetünk most Czifra Miklóssal, az elnökkel. — Új élet .kezdődött az egyesülés után — mondja az elnök. — Újjáválasztottuk, ki­bővítettük a vezetőséget, át­szerveztük a brigádokat, mun­kacsapatokat. Ahogyan múlt az idő, mind többen értették meg, hogy az új vezetőség be­csületes szándékkal az egész falu boldogulását akarja. Csak röviden említi a múl­tat, s inkább a jelenről esik szó. Ötven holdas kertészetük, amelyet az idén csináltak, ontja az árut. Sehol nincs gaz, dudva, a munkákat idejében elvégezték. Befejezték az ara­tást és folyik a cséplés. Beta­karították a szénát, és az idén vásárolt sllókombájn már ké­szíti télre az állatok takarmá­nyát. Jószágaikra nagyon büsz­kék az andornaktályaia.k. Az állam 305 ezer forinttal segí­tette a vásárlást, de most már 80 szarvasmarha, 62 fejőstehén van a szövetkezet istállójában. Az adnornaktályai határban mozgalmas kép fogadja a lá­togatót. Az elnök, aki végig­kísér, megjegyzi: így megy ez tavasz óta. Szorgalmasan dol­goznak az emberek! | MUNKÁJUK | S3Ä szik. A szőlőtáblák tiszták és jó termést ígérnek. A kukorica nagy csöveket hozott, és gaz­dag termésre számítanak bur­gonyából is. Különösen az Egér-patak menti terület nyújt szép képet. A zöld színekből, mint apró bogárkák villannak elő a színes fejkendők. Lo­csolnak, öntöznek, kapálnak, dinnyét szednek az asszonyok. Az asszonyok, akik a közgyű­lésen annyit veszekedtek egy­mással, s most munkájukat különösen dicséri az elnök. Neveket is említ: Bőgős Jó- zsefné, Pócsik Istvánná, Lamos Istvánná, Bőgős Jánosné, Ma­ros Sándorné, Mészáros An- talné Molnár Gáborné, Kozik József né, és a többiek. Nem kis részük van abban, hogy a tsz az idén 2 millió 880 ezer forintos áruértékesítési terhé­nek 20 százalékát a kertészet­ből és gyümölcsből teljesí­tette. Áruértékesítési tervüket év végéig teljesíteni tudják, hiszen csak most kezdődik a „szezon”. Ilyen címen 72 ezer forint kedvezményt biztosít részükre az állam. Dicséri az elnök a férfiakat is. Különösen a fogatosokat: Ipacs Józsefet, Lóczi Mihályt, Varga Sándort, Bányai Jánost, Deák Istvánt. Mint mondja: példamutató munkát végeznek. Szóba kerülnek azonban a nyugdíjasok is, aikik közül Hunyadi Jánost, Pócsik Józse­fet, Czifra Kálmánt és Kovács Józsefet említi az elnök, akik nyugdíjas létükre szorgalma­san járnak munkába, példát mutatnak a fiataloknak. A szövetkezet irodája felé tartunk, — vissza a határszem- léről —, amikor az elnök az állami kedvezményekről és az állami segítségről beszél. A szövetkezet 680 ezer forintot fordított gépvásárlásra. _ 300 ezer forintot tejházépítésre, munkagépek vásárlására, gaz­dasági épületek felújítására, vízvezeték, villanyvezeték bő­vítésére. S ehhez a pénzt mind az állam adta, — írom jegy­zetfüzetembe. A legnagyobb változás azon­ban Andomaktályán az, hogy a szövetkezeti tagok többsége belátta, csak úgy érhetnek el eredményeket, ha dolgoznak', szívvel-lélekkel megfogják a munka végét. Ez a változás új sikereket hozott! A tervezett 28-80 forint munkaegységérték biztos lesz év végére (talán még több isi és a múlté már az „alvég-felvég” vitája is, amely évek hosszú során mér­gezte a hangulatot. Ma már gyakori, hogy a felvégi asszo­nyok virággal köszöntik az al- végieket névnapjukon, szüle­tésnapjukon. Azalvégiek pedig . viszonozzák a kedvességet, a figyelmet. |A JELENTŐS! S?* végezetül megjegyzi az elnök — még mindig akadnak gon­dok a gazdaságban. Néhány tagnak még mindig csak a háztáji a fontos, s alkad még lopás is, de ezek a bajok már eltörpülnek az elért sikereik, eredmények mellett. Az eltelt hónapok bizonyít­ják, hogy a jó vezetés, a meg­értés és a szorgalmas munka érleli gyümölcsét Andomak­tályán is... Fazekas István Szovjet turisták megyénkben A SZOT csereüdültetési ak­ciója keretéiben 61 szovjet tu­rista tölt hét napot Galya­tetőn. Tegnap Egerbe látogat­tak, ahol Furucz János, az SZMT megyei titkára fogadta a jaroszlavi, frunzei, tallini, moszkvai és rosztovi vendége­ket. Tizenkét üzemben, gyárban s vállalatnál végzett hosszabb vizsgálatot a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. 1962. január 1-től december 31-ig, az év első napjától az utolsóig, a tervek születésétől a megvalósításig kísérték fi­gyelemmel: mire és hogyan használják fel a műszaki fej­lesztési alapot; hogyan bizto­sítják a műszaki fejlesztési tervek végrehajtását s a ter­vekben rögzített feladatok megoldása milyen hatással van a termelés mutatóira? Tizen­három oldalnyi jelentés fog­lalja össze az egyéves vizsgá­lati munka tapasztalatait. íme, egy csokorra való a sokféle sokrétű tapasztalatból... Magad uránt, ha gazdád nincs ! Szó sincs arról, hogy pl. az EM Mátravidéki Kőbánya Vállalatnak vagy az Egri Fi­nommechanikai és Vasipari Vállalatnak ne lenne „gazdá­ja”, irányító felettes szerve. Van! Csakhát annyit se törőd­nek vállalatukkal, mint a ki­kapós, rossz szülők édes gyer­mekeikkel! Nem adnak segít­séget a műszaki fejlesztési ter­vek elkészítéséhez s szépsze­rével megfeledkeznek a ki­emelt feladatok megjelöléséről is. A magára hagyott vállalat nekifog a tervek elkészítésé­hez egyedül, s mint a tények igazolják — a legtöbbször si­kertelenül. A tervek silányak, értéktelenek, tartalmilag nem­egyszer primitív színvonalon mozognak; sem formailag, sem szerkezetileg nem tekinthetők oly komoly tervdokumentáci­óknak e tervek, mint amelyek reálisan és valósághűen tük­rözni tudnák a műszaki fej­lesztés törvényszerű és szük­ségszerű voltát. Ha már nem is segítenek a „gazdák”, azt igazán elvárhat­ják felettes szerveiktől a vál­lalatok, hogy a saját erőből elkészített terveiket felülbírál­ják, jóváhagyják. Elvárhatják — akár ítéletnapig is —, ha van türelmük. Az EM Mátra­vidéki Kőbánya Vállalat felet­tes szerve egyáltalán nem re­agált a beterjesztett tervekre; s az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat felettes szer­ve is — jóllehet általános ér­vényű utasítást adott a tervek készítéséhez (?!) — a terv jó­váhagyásáról, érvényesítéséről elfeledkezett. Talán a szóra­kozottság vagy más egyéb oka volt a Hatvani Konzervgyár felettes szervének, kinyomozni nem lehet, de tény, hogy „nem vették észre”: a konzervgyár 1962-ben műszaki fejlesztési tervet egyáltalán nem készí­tett! Van rá magyarázat! Meghökkentő és megdöb­bentő helyzet: a vállalatok nem ismerik eléggé jövőjüket, távlati helyzetüket. Ez határo­zatlanságot, bizonytalankodást szül — ilyen tapasztalatokat szerzett a Népi Ellenőrzési Bi­zottság a tanácsi ipari vállala­toknál, ahol pl. a gyártmány- fejlesztésről szinte beszélni sem lehet. Az olyan üzemek eseté­ben, mint az Apci Fémtermia Vállalat és az Egri Lakatos- árugyár, érthető, miért nem terveztek nagyobb távlatú fej­lesztési feladatokat: a Fém- termiának nincs stabil, biztos profilja, s hogy mikor számít­hatnak megnyugtató fordulat­ra — ehhez az ígéreteket is szűkmarkúan szabják; az Egri hakatosárugyárat pedig halál­ra ítélték s bár jelenleg új cé­gérrel látták el (Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vál­lalat 40. számú egri gyára!) a könnyűipar és a KGM között úgy lebeg, mint Mohammed koporsója az űrben. Vaktában késsült tervek A megvizsgált 12 vállalat közül egyedül csak a Gyön­gyösi Izzógépgyár végzett a műszaki fejlesztési tématervek összeállításánál elfogadható gazdaságossági előszám-ításo­Megkezdődott az őszi vetőmagakció A Földművelésügyi Minisz­tériumban adott tájékoztatás szerint az őszi vetőmagakció keretében 6600 vagon fémzá­rolt, nemesített búzát, 500 va­gon rozsot, 2000 vagon őszi árpát adnak ki központi kész­letekből a termelőszövetkeze­teknek és az egyéni termelők­nek. Az idén a tavalyi 1,1 mil­lió holdról 1,5 millió holdra növekszik az intezív búzafaj­ták területe. A külföldi inten­zív búzák alá szánt területnek 80 százalékát a kitűnően ho­nosodott, edzett, biztos nagy termést adó, s amellett minő­ségileg is elsőrendű szovjet Bezosztája 1. fajta foglalja el. A hazai fajták közül a szin­tén „belterjesnek” minősített Fertödi 293-as kerül elvetésre legnagyobb . területen. Jelentős területet vetnek még be a Bánkúti 1201-essel. A Fleisch­mann 481, a Karcagi 522, va­lamint a Kompolti 169-es íaj- ták a tavalyinál kisebb terü­letre szorulnak. Őszi árpa ve­tőmagból az idén kétszer any- nyit adnak ki központi készle­tekből, mint tavaly, mivel szá­mos termelő üzemben a tél folyamán teljesen kifagyott az őszi árpa, s még a vetőmagot sem tudták megtermelni, vi­szont az állatállomány abrak- ellátása érdekében okvetlenül szükség van arra, hogy a ve­tésterület ne csökkenjen. A központi készletekből ki­adott vetőmagért azonos fajú, tíz százalékkal növelt súlyú csereterményt kell adniuk a gazdaságoknak, illetve egyéni termelőknek. Kenyérgabona vetőmag ellenében más ter­ményt is, árpát, zabot, kukori­cát elfogadnak a terményfor­galmi vállalatok, a szokásos átszámítási kulcs szerint. Válaszol az illetékes A gyön»yössoIymosi italbolt ügyében A panaszos levéllel kapcso­latban közöljük, hogy a gyön- gyösolymosi italboltnál lévő hibákra már több ízben fel­hívtuk az italboltvezető figyel­mét. A fmsz vezetősége vizs­gálatunk után ismét írásban figyelmeztette az illetőt az egészségügyi rendszabályok betartására. Meg kell azonban jegyezni, hogy végleges megoldást csak a közeljövőben felépülő bisztró megnyitása jelent majd. Az fmsz nagyobb keretet kapott egy nívós bisztró felépítésére, s mivel ennek építése a má­sodik félévben be is fejeződik* nincs értelme nagyobb beru­házást eszközölni a régi ital­boltnál. Mindenesetre ismétel­ten felhívtuk az illetékeseket* hogy fokozottabban ellenőriz­zék a bisztró megnyitásáig is az italbolt egészségügyi viszo­nyait. Széles János FJK ig. elnök Szántanak már Kálban is A napokban a Népújság ha­sábjain „Panaszkodik az el­nökhelyettes” címmel cikk je­lent meg. Ebben megírtuk, hogy a káli Március 15 Tsz el­VAKÄCIÖ ... Még egy-két hétig, aztán kezdődik az iskola. A diáknak is eszébe jut olykor már a szeptember, de a tanár egyre jobban készül az új is­kolai évre. Három fiatal tanár­nak tettünk fel most néhány kérdést, olyanoknak, akik még csak az első évüket töltötték el a katedrán. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumhoz tartoznak mindhárman. — Tudja, milyen izgatottan léptem át első nap az iskola küszöbét? — fordul hozzám Pataki Gabriella. — Itt voltam diák Gyöngyösön, ide jöttem tanítani. Hogyan fogadnak volt tanáraim? Ez a kérdés égett bennem. — És hogyan fogadták? — Kár volt izgulnom! Na­gyon kedvesek voltak. Mindig szívesen segítettek. — Sok segítségre volt szük­ségük? Majdnem egyszerre felelik mindhárman: — Nem. — Aztán Nagy Er­zsébet veszi át a szót. — Az egyetemen jól felkészítettek ' bennünket. Szaktárgyainkat il­letően kevés problémánk volt. Itt azonban mégis más... — Miért? — Képzelje el — vág közbe Polgár Ilona —, az iskolának van ugyan egy tornaterme* de kéziszerekkel elég mostohán láttak el bennünket. Hogyan foglalkoztassak így egyszerre mindenkit? A TF-en erről nem hallottam annak idején! — Nagyon kevés a szemlél­tető eszközünk — bizonygatja Nagy Erzsébet is. — Kevés? — néz rájuk Pa­taki Gabriella. — Alig tudok mit csinálni biológia- vagy földrajzórán. Ha a szülők nem segítenének ... Néha napokig csak a szemléltető eszköz elő­teremtéséért fáradozom. ABBAN GYORSAN meg­egyezünk, hogy a gyöngyösi gimnáziumnak nincs rózsás helyzete, hiszen tanterem- gondjuk is nagy. Aztán -a diá­kokra terelődik a szó. Mind­hárman diák-pártiak. Védik a mai fiatalokat. Azt mondják róluk, hogy nagyon udvariasak, figyelmesek, csak meg kell ta­lálni a szívükhöz vezető utat. — Én azért szigorú vagyok — teszi hozzá Nagy Erzsébet, de két kolléganője is ezt bizony­gatja. — Á szigorú, de igazsá­gos tanárokat szeretik csak a diákok. Ez az én véleményem. És kedvenc diák nincs? Ezt a kérdést nem tudom elhall­gatni. Várnom kell a válaszra, az­tán már neveket is hallok. Miért ne lenne? Kérdik ők. A diákok sem egyformák! De ki­vétel aztán nincs! Egyhangúan ezt állítják. Érdekes az is, hogy nem a magoló diákot hozzák fel példának. Pataki Gabriella őszintén bevallotta, hogy a ki­csit „csibész”, de talpraesett fiatalok állnak hozzá közelebb. Egyre élénkebb lesz a „kon­zultáció”. De egyikük sem pa­naszkodik. Arról beszélnek, hogy hivatásból végzik a mun­kájukat, s ha még egyszer kel­lene kezdeniük, megint csak a tanári pályát választanák. Pol­gár Ilona a testnevelés fontos­ságáról beszél, Nagy Erzsébet nem titkolja, hogy a földrajz áll hozzá közelebb, Pataki Gab­riella pedig a biológia terüle­tén kíván tudományos munkát kifejteni. Nemcsak fiatalok és lelkesek ők hárman, hanem jól ismerik feladataikat is és szívvel-lé­lekkel vállalják azokat. És bár az izgalmas első évnek már vége, de az új iskolai évre való felkészülésük is hasonló izgal­makkal telített. Mint mondják: a jó tanár, ha egyik feladatát befejezte, már készül a má­sikra. Talán ez az állandó ké­szenlét a legszebb ebben a munkában. KÍVÁNJUNK hát további sikereket nekik, hármuknak is, és valamennyi pedagógusnak a gyorsan közelgő új iskolai ( óvre ia! (g. molnár) t nökhelyettese panaszkodik a gépállomásra, mivel erőgépei rosszak, nem haladnak a szán­tással. A hét végén a cikk nyomán felkereste szerkesztő­ségünket Török István, a Füzes­abonyi Gépállomás igazgatója és elmondotta a következőket: — Az újságcikk elolvasása után a gépállomás azonnal in­tézkedett, hogy a szóban forgó termelőszövetkezetbe szántó traktorok menjenek. A gépek már dolgoznak és így lehető­ség van arra, hogy a gazda­ság idejében elvégezze az őszi munkákat. A gépállomás igazgatója, amikor elismerte, hogy a ta­pasztalatlan, új traktorosok hibájából álltak a gépek a gazdaságban, ugyanakkor el­mondotta azt is, hogy a káli Március 15 Tsz mindössze 600 hold szántásra, szerződött* amelyből mintegy 300 holdat már elvégeztek. Ugyanakkor 600 óra szállításra is szerző­dést kötöttek, viszont a gépál­lomás már eddig 800 órát szál­lított a szövetkezetnek. Lehe­tőség nyílt volna arra is, hogy a plusz kétszáz órát szántás­ban teljesítse a gépállomás. A gépállomás igazgatója ígére­tet tett, hogy minden erővel segítik a járásban a szántást, bár a traktoros- és alkatrész- hiány állandó gondot okot’ lan!! S előfordult más válla­latnál is. hogy egyes külföldi utak nem műszáki jellegű ta­nulmányutak voltak s ez eset­ben üdvösebb lett volna, ha inkább bel- és külföldi szak- folyóiratok, szakkönyvek be­szerzésére fordítják az össze­geket, mert ezekből a könyvek­ből, .folyóiratokból többen pro­fitálhattak volna. Miatyánk jobbra is, kaira is Külön kell szólni a tanácsi vállalatokról. Mivel e vállala­tok műszaki fejlesztési alapot nem képezhetnek s a fejlesz­tési költségkeretet az irányító tanács az állami költségvetés­ben az e célra megszabott ősz- szegből biztosítja — bonyolult és kusza helyzetek, körülmé­nyek között fuldokolnak. Erre a költségalapra nem lehet biz­tos tervet készíteni, így mű­szaki fejlesztési tevékenységük csak jelentéktelen témák- meg­valósításából állhat. A számot­tevő eredményeket biztosító műszaki fejlesztési tervek lét­rehozásának erős és merev korlátái vannak. Afféle imád­kozás folyik itt azért, ki meny- ni pénzt kaphat; miatyánk jobbra is, balra is. Célszerű lenne — mint a Népi Ellenőr­zési Bizottság is javasolta — egy olyan szervet, csoportot létrehozni az irányító tanács ipari osztálya kebelében, amelynek feladata abban áll­na, hogy a vállalatok fejlesz­tési feladatait összehangolja, egyeztesse; továbbá gondos­kodna a feladatok megvalósí­tásának konkrét műszaki elő­készítéséről is. * Íme. egy csokorra való a sokféle, sokrétű tapasztalatból. A csokor természetesen hiá­nyos. De az elmondottakból is látnivaló: hol szorít a cipő, hol az a pont, ahol a műszaki fej­lesztés módszerén sürgősen ja­vítani kell. S csak a felelősség- teljes, lelkiismeretes munka segíthet. Mert a sült galamb önmagától nem hajt végre kényszerleszállást senki szájá­ba sem... Pataky Dezső kát; egyébként az az általános tapasztalat, hogy a vállalatok nem szívesen fáradnak ilyes­mivel. Miért? Mert nem bíz­nak saját tervükben, nem bíz­nak abban, hogy a tervezett feladatot meg is oldják, vagy ha megoldják, valóban olyan eredmények születnek, amint azt előzőleg elképzelték. Nem számolnak tehát, nehogy a műszaki fejlesztési feladatok megvalósításának elodázása, esetleges kudarca az egyéb tervek mutatóit ne veszélyez­tesse. Önámító, népgazdaságot falhoz állító misztifikáció, nem becsületes „ügyeskedés” ez! Helytelen és megengedhetet­len, hogy a felettes szervek „zöld utat” adnak az efféle ügyeskedéseknek, nem követe­lik meg, nem tartják feltétlen szükségesnek a gazdaságossági elő számításokat. Enélkül pe­dig mit érnek a tervek? Még fabatkát sem!!! Hiba, hogy a műszaki fej­lesztési tervek nem kapcsolód­nak szorosan az egyéb tervek­hez, nincs meg közöttük a kellő összhang. Kendőzetlenül és magyarán: vaktában tervez­nek, helytelenül és megalapo- zatlanul. Az ahogyan esik úgy puffan elven-. A vizsgált 12 ipari egység közül -mindössze háromban — Gyöngyösi Izzó- gépgyár, Bélapátfalvi Cement- és Mészmű, a volt Lakatosáru- gyár — tapasztaltaik elfogad­ható tervkoordinációt. Műszaki fejlesztés — lBVSZ-ulakra ? Mire használják fel a válla­latok a rendelkezésűkre álló műszaki fejlesztési alapot? Sajnos, a legtöbbször másra, mint kéne ... A volt Egri Lákatosárugyár- ban például 37 ezer forint rezsiköltséget „számláztak” a műszaki fejlesztési alap ter­hére. Az Apci Fémtermiában pedig beruházási jellegű, épü­lettervezési költséget akartak a műszaki fejlesztés „kontó­jára” írni. S ugyancsak Apcon történt!, hogy az IBUSZ által szervezett külföldi utazások költségét finanszírozták a mű­szaki fejlesztési alapból — még ha felettes szerv engedé­lyezte is ezt, szabályta­AZ ELSŐ ÉV A' KATEDRÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents