Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

1663. augusztus 4„ vasárnap N EPÜJSAG 3 Lányok, asszonyok a gyárban Megkezdték az idei paradicsom és paprika feldolgozását kát — érvelt a gyár igazgató­ja és az asszonyok üzemveze­tője. f A dobozüzem munkásai gyakran irigylik a szabadban dolgozókat. Az öreg műhely­ben, ■» szürke négy fal között télen-nyáron fülsiketítő zajt vernek a gépek. — Az a jó, hogy a gépek mindig mennek, s rátok télen­Előkészítő tanfolyam az általános iskola VIII. osztályára Az egri Városi Művelődési Ház az általános iskola VIII. osztályából magánvizsgára elő­készítő tanfolyamot hirdet azok részére, akik az általános iskola VII. osztályát jó ered­ménnyel elvégezték. Az előkészítő tanfolyam há­romhónapos. A tanfolyam el­végzése után a hallgatók ma­gánvizsgát tesznek. A tanfolyam önköltséges, a hozzájárulás mértékét á jelent­kezők száma szabja meg. A tanfolyamra jelentkezők a városi tanács vb művelődés- ügyi osztályának engedélye alapján, a dolgozók középisko­lája esti vagy levelező tagoza­tára szeptembertől feltétele­sen beiratkozhatnak. A középiskolák esti, vagy levelező tagozatára való vég­leges felvételük a vizsga ered­ményes letételétől függ. Jelentkezés augusztus 8-ig, személyesen a művelődési ház­ban, bizonyítványát mindenki vigye magával. Délelőtt 11 óra: Megyek az utcán, ezernyi gond kavarog koponyám mélyén, így tehát érthető, hogy ott, lépjek le a járdáról, ahol lelépni tiltatik a gyalogos halandónak... — Kérem — áll mellém a rendőr jó­ságosán — itt nem szabad lelépni, mert... — s atyailag kioktat a baleseti ve­szélyre-, figyelmeztet családomra, aki ha­zavár. Könnyes szem­mel, meghatódva kö­szönöm meg és szí­vemben mély fogada­lommal térek vissza az igazak útjára. Éjjel 11 óra: Népes társaság vo­nul az ablakom alatt a járdán. Nemcsak vonul, énekel is, s nemcsak énekel, de ordít is. A daruma­darat próbálják leor­dítani „fenn” az ég­ről. A darumadár nem jön, de a rendőr sem. Hogy lehet ez? — morfondírozok ma­gamban, aztán fény gyűl bennem a sötét­ben is: próbálnának csak lelépni a járdá­ról! (-ó) Nyáron: száraz bab, tavalyi paradicsom Miért nem kap zöldárut az Üzemélelmezési Vállalat? A héten kezdték a paradicsom feldolgozását. Vagon­számra érkezik a friss áru, mossák a paradicsomot. Fűtött úttest Dániában ezekben az Odense-i központi melegvízfűtés hálózatából származó víz kering. A mér­nökök szerint ez a rendszer jóval gazdaságosabb, mint a néhány országban már haszná­latos elektromos közúti fűtés. — János. A kutya lopja a to­jást ... — Etesd meg forró kemény tojással... — Megetettem. Azóta még jobban rászokott. — fogadta emberét vacsoránál Orgo- ványné kétségbeesett arccal. — Na és, most mit csinál­jak? Álljak talán a tyúkjaid faránál, hogy ide, a markom­ba, tyúkocskáim — morgoló­dott Orgovány, mert éhes is volt, meg mert balsejtelmek is gyötörték. — De jó humorod lett egy­szerre ... Ki kell végezni azt a kutyát — jelentette ki határo­zottan az asszony, mint valami vérbíró, csak a gyertya helyett merőkanalat tartott a kezé­ben ... — Hogy a Bodrit? *— Azt. A kutyát. Van ez a néhány tyúkom és rendre fel­zabálja a beste dögje a. tojást. Aztán majd rákap a szomszé­dék fészekaljaira is, és jól né­zünk ki... Vedd a puskát és a kert végében lődd agyon — kezdte a levest szedni az asz- szony, aki rettenetesen ráhara­gudhatott már a Bodrira, hogy ilyen kegyetlen egykedvűség­gel mondta ki a végítéletet, az ítélet végrehajtásának mód­ját, sőt, a helyét is. Orgovány kezében megállt a kanál: — Hogy azt mondod... hogy én most fogjam az izét, a pus­kát, és lőjem agyon a kutyát? — Talán a szomszédot kér­jem meg? Te vagy a híres va­dász, az erdők, és a vaddisz­nók réme, egy kutyától csak nem ijedsz meg ... Essünk túl rajta minél előbb ... Az embernek elment a ked­Mikes Kálmánná 28 éve dol­gozik a Hatvani Konzervgyár-; ban. szeretjük, ha kezünk ügyében; van — évődik a fehérnép. Per­sze, a nehéz paradicsomos-lá­dákról beszélnek, de a férfit nézik. Azt tartják, könnyeb-« ben megy a munka, ha közbeni? egy kicsit tréfálnak. , — A hatvani Lenin Tsz-ből; hozta? Ecsédre mikor megy?. Engem elvihetne, odavalósi va*; *yok — incselkedik a sofőrreK ve az evéstől. Hogy tud ilyen lenni ez az asszony? Vagy ilye­nek a gyengéd szívű nők mind? Képes lenne már hozni is a puskát, hogy agyonlője. A Bod­rit. Ezt a kutyát... — Nincs neked szíved, én mondom... Néhány nyomorult tojásért képes lennél agyonlö­vetni ezt a kutyát — próbálta az utolsó szó jogán megmente­ni Bodrit. De az asszony nem állt kötélnek ... — Neked néhány nyomorult tojás... De a pénz, amit haza­hozol, azt én osszam be, mi? Nem azért küszködök a tyú­kokkal, a kerttel, nem azért mondok le puccról, moziról, presszózásról, hogy a kutyának legyen, hanem, hogy nektek legyen... én dolgozom, a ku­tya meg felzabálja a tojás». Mindennap. Ötöt, hatot, mikor mennyit talál... — És, ha odaadnánk a sin­térnek? — próbálkozott az ember... — Hogyne, majd még fize­tek is ezért a dögért. Juj, de haragszom rá... Hozom a pus­kát és ne vitatkozz velem.. . Vagy én lőjem agyon? Mert agyonlövöm! — pattogott most már egyre vöröslőbb arccal Orgoványné. A férfi nyögve állt fel az asztaltól. Nesze ne­ked estéli nyugalom, hogy az ördög vitte volna el a kutyát is, de azt a pillanatot is, ami­kor felcsapott vadásznak. Most ölheti a sa|át kutyáját. De a fene abba a dögbe, az tényleg mégsem járja, hogy ötösével egye a drága tojást. Csak ne volna olyan okos szeme, meg olyan vidám pofája. Vállára vette a fegyvert és lassan, mint kivégzéskor a halálraítélt utol­só kísérői, nekiindult az ud­varnak ... — Te, Gábor ... Messze vi­gyed már, le egészen az udvar végébe! — kiáltott utána az asszony és gyorsan becsukta a konyhaajtót, pedig igencsak meleg volt benn. — Lehet, hogy ő is sajnálja. Biztosan sajnálja. De hát talán igaza van. Dúvad lett a ma­réknyi szőrgombócból — lé­pegetett az udvaron a kutyát keresve. Bodrinak se szőre, se hamva. — Talán megérezte és megszökött. Hallgatódzott a beste — lélegzett fel egy pilla­natra, aztán halkan, inkább csak önmaga nyugtatására el­suttogta a kutya nevét... Bod­ri, sunyi szemmel, félrecsapott fülekkel abban a pillanatban megjelent a tyúkólból... — Az anyád, hát már megint tojásra jársz? Na, gyere, te ku­tya ... Bodri, na gyere — in­tett a kutyának Orgovány és megindult végig a kerten, hát­ra sem nézve. Bodri, mély bűn­tudattal lelkében, várt egy pil­lanatig, lesz-e verés, vagy sem, de hogy látta, gazdája a kert­nek indul és hívja, megköny- nyebbült kutyaszívvel, felcsa­pott farokkal, loholni kezdett GYURKÓ GÉZA: BODRI utána. Hogy puska van a gaz da vállán, nem zavarta, fe sem figyelt rá... Egy kése veréb suhant végig az alkony ba borult kerten, Bodri déré kul megugatta, hadd lá$sa or szág-világ, hogy azért, mert \ tojást szereti, még jó kutya éber házőrző a javából... A kert végében megállt Or govány, megállt Bodri is. t férfi a kutyát nézte, a kuty. vidáman csóváló farokka] megelégedett vigyorral a gaz dá'ját. — Hát most, hogy- lőjele] agyon, te szerencsétlen ... It ülsz gyanútlanul, én meg csal úgy fogjam rád a puskát é lőjek ... Hogy jön az ki, mi Bodri? Bodri valósággal odagurul a boldogságtól gazdája láb: elé, hogy így beszélnek hozzá hogy vele foglalkoznak, hog; kettesben lehet ezzel a hatal más termettel... — Eridj a fenébe, ne híze legj... Pucolj meg! Hallod' Takarodj! Ne is lássalak több< — horrent most rá Orgovánj a kutyára, abban reménykedve hogy hátha megijed és elfut ki a határba, bele a világba éí vissza sem jön többé. De a ku­tya maradt. Riadt képpel hup­pant vissza az ülepére, alig kéi lépésnyire a gazdájától éí olyan esdeklés, olyan megaláz­kodás volt a szemében, hog> Orgovány kénytelen volt el- fordítani a fejét... — Ostoba. Hülye. Te bolond állat... Hát mondtam, hogy menekülj — zihálta dühét mind magasabbra Orgovány. De nem, mert te egy ostoba dög vagy... Te bízol az emberben, te bízol bennem is... Bízol benne, hogy mindig és újra megbocsátom a disznóságai- dat... Abban bízol, mi? A kutya behúzta nyakát, s szinte gombolyaggá töpörö­dött a z ijedtségtől. De nem mozdult egy tapodtat sem ... — ... hát ennek vége. Mene­külhettél volna, de ahhoz is buta vagy. Az is lehet, hogy azt hiszed, amilyen szemtelen a pofád, ismét megúszod, mi?... Hát nem ... nem... nem ... Bodri! A kutya felkapta a fejét és valami soha nem érzett rémü­let borzongott rajta végig, pat­tintotta futásra izmait. Már ké­ső volt. Oda zuhant vissza, ahonnan felugrott. Kettőt-hár- mat rúgott még, aztán megadó- an a földre ejtette most vala­hogyan csalódottnak látszó po­fáját ... — Ott van a kert végében... Én el nem ásom — koppantot­tá a sarokba a puskát Orgo­vány, aztán leroppant a székre. Hallgatott egy ideig, aztán in­kább magának, mint az asz- szonynak, jegyezte meg: — Márpedig én tojást többet nem eszem. Ennél a háznál nem — és nagyot nyelt, mert mégiscsak kegyetlen szégyen egy híres vadász számára^ hogy megsirat egy gazember kutyái* A dániai Odense egy igen forgalmas negyedében „fűtött úttestet” építenek, hogy biz­tonságosabbá tegyék a téli jár­műforgalmat. Az útburkolat alatt mintegy 5 centiméterrel 2,5 centiméter átmérőjű mű­anyagcsöveket fektetnek le, . hatunk szemet a kényelmesség, a szervezetlenség és a nemtö­rődömség fölött. Átmeneti ne­hézségek adódhatnak, de hány esetben döntő, az, hogy a szá­raz főzelék és a konzerv után ' nem kell szaladgálni, ott áll a . raktárban és sokkal kevesebb munkája akad vele a konyhai személyzetnek. A legtöbb üzemi konyhán adnak az ebédhez kenyeret, vagy a helyszínen megvásárol­hatják azt a dolgozók. A recs­ki kőbányában zsebben, táská- , ban cipelik és ez a kényszer­körülmény külön bosszúsággal jár. Az illetékesekhez címzett fel­jegyzésünket módosítjuk: friss kenyeret és friss főzeléket az üzemi konyhákba — de az ét­termekbe is. (F. L.) alább állati takarmányozásra értékesítsék. Lehetséges, hogy egyik-másik zöldfőzelék ezek­ben a napokban valóban nem kapható. De korábban is ritka­ságszámba ment az ilyesmi az üzemi konyhákon, mert akkor konzervfélékkel traktálták az embereket. Bizonyára a termelőknek jobban meg kell fontolniuk a szakaszos vetést, hogy ne egy­szerre érjen be minden, ha­nem folyamatos legyen az ellá­tás. De az idei termés, a ter­melőszövetkezetek vezetői és főleg az üzemi konyhákon ét­kező munkások ellentmonda­nak és meggyőzőbb érveket so­rolnak fel a MÉK és az üzem­élelmezés magyarázatainál. Súlyosabban nyom a latba a kalkuláció és a vállalatok üz­leti haszna. Ez a törekvés ért­hető, de semmiképp nem huny­Recsken tegnap lencsefőze­léket adtak az ércbánya és a kőbánya dolgozóinak és len­csét ettek a faluban mindazok, akik az Üzemélelmezési Válla­lattól vásárolják a kosztot. Kedden meg száraz borsófőze­lék volt a menü. De nézzük az étlapot, mit ígérnek mára. Augusztus 3„ szombat: bab­leves és borsostokány. De a zöldbab csak ígéret marad. A valóság: paradicsomleves. A nyár derekán tartunk, és végre, a sok aszályos év után jó termést érhettünk meg, mégis, zöldfőzelékek helyett lencsével és száraz borsóval duggatják az embert. Mennyi­vel jobb, változatosabb és fő­leg egészségesebb lenne most, a nyári nagy melegben, ha a sültet és a pörköltet zöldfőze­lékhez adnák, feltétként. — Nem adhatunk, mert a MÉK-nél se zöldbabot, se kar­fiolt, se kelkáposztát, sem más főzeléket nem kapunk — érvel Tóth László, az Üzemélelmezé­si Vállalat igazgatója. De miért nem kaphatnak, miért nem tud zöldfőzeléket szállí­tani a MÉK, hiszen egyes áru­fajtákból annyi termett az idén, hogy nem tudtak vele mit kezdeni a termelőszövet­kezetek, sok helyen a tököt és zöldbabot silózták, hogy leg­nyáron szükség van — hang­zik a külsők válasza. Tóth Elekné csak egy pillanatra néz a nyitott ablak felé, keze ak­kor is gépiesen mozog. Nyolc éve ül már a forrasztóhenger­nél. Valamennyiük között a legrégebbi Mikes Kálmánné_ 28 éve dolgozik a hatvani gyárban. Hány dobozt pereme- zett? ö maga is nehezen tud­ná megmondani, hiszen amióta itt keresi kenyerét, menyecske lett a lánya. Egy biztos: ha együvé raknák a keze alól ki­került dobozokat, olyan hegy válna abból, hogy a térképre is rárajzolnák. F. L. De az asszonyok a brigádve­zető pártjára állnak, a sofőr beugrik a kormány mögé és még mielőtt kitörne az asz- szonyháború, elhajt. Helyébe újabb gépkocsik érkeznek, ne­hezen kerülgetik egymást és a ládahegyeket. — Mi lesz itt egy hét múl­va? Először hordókba töltjük á lét, de hamarosan indul a do­bozos vonal, megkezdjük az Arany Fácán konzerv gyártá­sát. Jó lenne, ha a Láng Gép­gyár minél hamarabb elké­szülne az új,,30 vagonos auto­matával, mert a régi gépekkel már nehezen győzzük a mun­az egyik szemrevaló lány. De a találkából egyelőre semmi se lesz, mert pergő nyelvű menyecske vág szavukba. Horton maradt-e még para­dicsom? Magának csak ilyen hókát adnak a MÉK-nél? Nem tudja, hogy ez exportra túl­érett, a gyárnak meg még nem jó? — Nem én termeltem.. . Miért nem az átvevőnek mond­ja? Gyermekkoromban nem sze­rettem a paradicsomot. Egy­szer aztán jól megsóztam, és aztán szalonnához, vajas ke­nyérhez megkedveltem a nyers paradicsomot. Valahogy így voltak ezzel a falusiak is. Éve­kig biztatgatták őket, hogy termeljenek paradicsomot, meg paprikát, de a hatóság unszolá­sa fabatkát se ért. Viszont, amikor az anyagi ösztönzés sójával ízesítették a meggyő­zést, Hevestől Kálig és Boldo­gig, rneg azon is túl, a Jász­ságtól Ecsédig, melegágyat ké­szítettek, palántáztak és azóta annyi paradicsomot és papri­kát termelnek, hogy alig győ­zi feldolgozását a Hatvani Konzervgyár. Pár napja kezdődött az idei kampány, de máris olyan a gyár környéke, mint egy or­szágos vásár. Ámbár a köz­mondás szerint: három asz- szony egy vásár, de a Hatva­ni Konzervgyárban nem há­romról, hanem háromszázról van szó, mert a hét elején ennyien jelentkeztek a gyár kapujában. Felvételre jöttek. Beljebb, a szürke, nagy épüle­tek között, a ládáknál, a mo­sóknál, a lényerő és sűrítő ál­lomásnál is asszonyokat, lá­nyokat látunk. Szedik, rakják a ládákat, „fürdőbe” indítják a paradicsomot. Nem kosaran­ként, vagonszámra megy az el­számolás. A felöntéstől auto­mata gépek továbbítják az árut, az emberek csak a gépe­ket irányítják, ellenőrzik a mi­nőséget, a színt, és a hőfokot, a sűrűséget... és ki győzné felsorolni, hogy még mi min­dent. A munka nehezét a gépek végzik, így az asszonyok és lá­nyok csivitelnek, különösen akkor, ha olyan szemrevaló férfi érkezik, mint az YA 25— 71-es tehergépkocsi pilótája. — Ide álljon mellénk! Ügy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents