Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
1663. augusztus 4„ vasárnap N EPÜJSAG 3 Lányok, asszonyok a gyárban Megkezdték az idei paradicsom és paprika feldolgozását kát — érvelt a gyár igazgatója és az asszonyok üzemvezetője. f A dobozüzem munkásai gyakran irigylik a szabadban dolgozókat. Az öreg műhelyben, ■» szürke négy fal között télen-nyáron fülsiketítő zajt vernek a gépek. — Az a jó, hogy a gépek mindig mennek, s rátok télenElőkészítő tanfolyam az általános iskola VIII. osztályára Az egri Városi Művelődési Ház az általános iskola VIII. osztályából magánvizsgára előkészítő tanfolyamot hirdet azok részére, akik az általános iskola VII. osztályát jó eredménnyel elvégezték. Az előkészítő tanfolyam háromhónapos. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók magánvizsgát tesznek. A tanfolyam önköltséges, a hozzájárulás mértékét á jelentkezők száma szabja meg. A tanfolyamra jelentkezők a városi tanács vb művelődés- ügyi osztályának engedélye alapján, a dolgozók középiskolája esti vagy levelező tagozatára szeptembertől feltételesen beiratkozhatnak. A középiskolák esti, vagy levelező tagozatára való végleges felvételük a vizsga eredményes letételétől függ. Jelentkezés augusztus 8-ig, személyesen a művelődési házban, bizonyítványát mindenki vigye magával. Délelőtt 11 óra: Megyek az utcán, ezernyi gond kavarog koponyám mélyén, így tehát érthető, hogy ott, lépjek le a járdáról, ahol lelépni tiltatik a gyalogos halandónak... — Kérem — áll mellém a rendőr jóságosán — itt nem szabad lelépni, mert... — s atyailag kioktat a baleseti veszélyre-, figyelmeztet családomra, aki hazavár. Könnyes szemmel, meghatódva köszönöm meg és szívemben mély fogadalommal térek vissza az igazak útjára. Éjjel 11 óra: Népes társaság vonul az ablakom alatt a járdán. Nemcsak vonul, énekel is, s nemcsak énekel, de ordít is. A darumadarat próbálják leordítani „fenn” az égről. A darumadár nem jön, de a rendőr sem. Hogy lehet ez? — morfondírozok magamban, aztán fény gyűl bennem a sötétben is: próbálnának csak lelépni a járdáról! (-ó) Nyáron: száraz bab, tavalyi paradicsom Miért nem kap zöldárut az Üzemélelmezési Vállalat? A héten kezdték a paradicsom feldolgozását. Vagonszámra érkezik a friss áru, mossák a paradicsomot. Fűtött úttest Dániában ezekben az Odense-i központi melegvízfűtés hálózatából származó víz kering. A mérnökök szerint ez a rendszer jóval gazdaságosabb, mint a néhány országban már használatos elektromos közúti fűtés. — János. A kutya lopja a tojást ... — Etesd meg forró kemény tojással... — Megetettem. Azóta még jobban rászokott. — fogadta emberét vacsoránál Orgo- ványné kétségbeesett arccal. — Na és, most mit csináljak? Álljak talán a tyúkjaid faránál, hogy ide, a markomba, tyúkocskáim — morgolódott Orgovány, mert éhes is volt, meg mert balsejtelmek is gyötörték. — De jó humorod lett egyszerre ... Ki kell végezni azt a kutyát — jelentette ki határozottan az asszony, mint valami vérbíró, csak a gyertya helyett merőkanalat tartott a kezében ... — Hogy a Bodrit? *— Azt. A kutyát. Van ez a néhány tyúkom és rendre felzabálja a beste dögje a. tojást. Aztán majd rákap a szomszédék fészekaljaira is, és jól nézünk ki... Vedd a puskát és a kert végében lődd agyon — kezdte a levest szedni az asz- szony, aki rettenetesen ráharagudhatott már a Bodrira, hogy ilyen kegyetlen egykedvűséggel mondta ki a végítéletet, az ítélet végrehajtásának módját, sőt, a helyét is. Orgovány kezében megállt a kanál: — Hogy azt mondod... hogy én most fogjam az izét, a puskát, és lőjem agyon a kutyát? — Talán a szomszédot kérjem meg? Te vagy a híres vadász, az erdők, és a vaddisznók réme, egy kutyától csak nem ijedsz meg ... Essünk túl rajta minél előbb ... Az embernek elment a kedMikes Kálmánná 28 éve dolgozik a Hatvani Konzervgyár-; ban. szeretjük, ha kezünk ügyében; van — évődik a fehérnép. Persze, a nehéz paradicsomos-ládákról beszélnek, de a férfit nézik. Azt tartják, könnyeb-« ben megy a munka, ha közbeni? egy kicsit tréfálnak. , — A hatvani Lenin Tsz-ből; hozta? Ecsédre mikor megy?. Engem elvihetne, odavalósi va*; *yok — incselkedik a sofőrreK ve az evéstől. Hogy tud ilyen lenni ez az asszony? Vagy ilyenek a gyengéd szívű nők mind? Képes lenne már hozni is a puskát, hogy agyonlője. A Bodrit. Ezt a kutyát... — Nincs neked szíved, én mondom... Néhány nyomorult tojásért képes lennél agyonlövetni ezt a kutyát — próbálta az utolsó szó jogán megmenteni Bodrit. De az asszony nem állt kötélnek ... — Neked néhány nyomorult tojás... De a pénz, amit hazahozol, azt én osszam be, mi? Nem azért küszködök a tyúkokkal, a kerttel, nem azért mondok le puccról, moziról, presszózásról, hogy a kutyának legyen, hanem, hogy nektek legyen... én dolgozom, a kutya meg felzabálja a tojás». Mindennap. Ötöt, hatot, mikor mennyit talál... — És, ha odaadnánk a sintérnek? — próbálkozott az ember... — Hogyne, majd még fizetek is ezért a dögért. Juj, de haragszom rá... Hozom a puskát és ne vitatkozz velem.. . Vagy én lőjem agyon? Mert agyonlövöm! — pattogott most már egyre vöröslőbb arccal Orgoványné. A férfi nyögve állt fel az asztaltól. Nesze neked estéli nyugalom, hogy az ördög vitte volna el a kutyát is, de azt a pillanatot is, amikor felcsapott vadásznak. Most ölheti a sa|át kutyáját. De a fene abba a dögbe, az tényleg mégsem járja, hogy ötösével egye a drága tojást. Csak ne volna olyan okos szeme, meg olyan vidám pofája. Vállára vette a fegyvert és lassan, mint kivégzéskor a halálraítélt utolsó kísérői, nekiindult az udvarnak ... — Te, Gábor ... Messze vigyed már, le egészen az udvar végébe! — kiáltott utána az asszony és gyorsan becsukta a konyhaajtót, pedig igencsak meleg volt benn. — Lehet, hogy ő is sajnálja. Biztosan sajnálja. De hát talán igaza van. Dúvad lett a maréknyi szőrgombócból — lépegetett az udvaron a kutyát keresve. Bodrinak se szőre, se hamva. — Talán megérezte és megszökött. Hallgatódzott a beste — lélegzett fel egy pillanatra, aztán halkan, inkább csak önmaga nyugtatására elsuttogta a kutya nevét... Bodri, sunyi szemmel, félrecsapott fülekkel abban a pillanatban megjelent a tyúkólból... — Az anyád, hát már megint tojásra jársz? Na, gyere, te kutya ... Bodri, na gyere — intett a kutyának Orgovány és megindult végig a kerten, hátra sem nézve. Bodri, mély bűntudattal lelkében, várt egy pillanatig, lesz-e verés, vagy sem, de hogy látta, gazdája a kertnek indul és hívja, megköny- nyebbült kutyaszívvel, felcsapott farokkal, loholni kezdett GYURKÓ GÉZA: BODRI utána. Hogy puska van a gaz da vállán, nem zavarta, fe sem figyelt rá... Egy kése veréb suhant végig az alkony ba borult kerten, Bodri déré kul megugatta, hadd lá$sa or szág-világ, hogy azért, mert \ tojást szereti, még jó kutya éber házőrző a javából... A kert végében megállt Or govány, megállt Bodri is. t férfi a kutyát nézte, a kuty. vidáman csóváló farokka] megelégedett vigyorral a gaz dá'ját. — Hát most, hogy- lőjele] agyon, te szerencsétlen ... It ülsz gyanútlanul, én meg csal úgy fogjam rád a puskát é lőjek ... Hogy jön az ki, mi Bodri? Bodri valósággal odagurul a boldogságtól gazdája láb: elé, hogy így beszélnek hozzá hogy vele foglalkoznak, hog; kettesben lehet ezzel a hatal más termettel... — Eridj a fenébe, ne híze legj... Pucolj meg! Hallod' Takarodj! Ne is lássalak több< — horrent most rá Orgovánj a kutyára, abban reménykedve hogy hátha megijed és elfut ki a határba, bele a világba éí vissza sem jön többé. De a kutya maradt. Riadt képpel huppant vissza az ülepére, alig kéi lépésnyire a gazdájától éí olyan esdeklés, olyan megalázkodás volt a szemében, hog> Orgovány kénytelen volt el- fordítani a fejét... — Ostoba. Hülye. Te bolond állat... Hát mondtam, hogy menekülj — zihálta dühét mind magasabbra Orgovány. De nem, mert te egy ostoba dög vagy... Te bízol az emberben, te bízol bennem is... Bízol benne, hogy mindig és újra megbocsátom a disznóságai- dat... Abban bízol, mi? A kutya behúzta nyakát, s szinte gombolyaggá töpörödött a z ijedtségtől. De nem mozdult egy tapodtat sem ... — ... hát ennek vége. Menekülhettél volna, de ahhoz is buta vagy. Az is lehet, hogy azt hiszed, amilyen szemtelen a pofád, ismét megúszod, mi?... Hát nem ... nem... nem ... Bodri! A kutya felkapta a fejét és valami soha nem érzett rémület borzongott rajta végig, pattintotta futásra izmait. Már késő volt. Oda zuhant vissza, ahonnan felugrott. Kettőt-hár- mat rúgott még, aztán megadó- an a földre ejtette most valahogyan csalódottnak látszó pofáját ... — Ott van a kert végében... Én el nem ásom — koppantottá a sarokba a puskát Orgovány, aztán leroppant a székre. Hallgatott egy ideig, aztán inkább magának, mint az asz- szonynak, jegyezte meg: — Márpedig én tojást többet nem eszem. Ennél a háznál nem — és nagyot nyelt, mert mégiscsak kegyetlen szégyen egy híres vadász számára^ hogy megsirat egy gazember kutyái* A dániai Odense egy igen forgalmas negyedében „fűtött úttestet” építenek, hogy biztonságosabbá tegyék a téli járműforgalmat. Az útburkolat alatt mintegy 5 centiméterrel 2,5 centiméter átmérőjű műanyagcsöveket fektetnek le, . hatunk szemet a kényelmesség, a szervezetlenség és a nemtörődömség fölött. Átmeneti nehézségek adódhatnak, de hány esetben döntő, az, hogy a száraz főzelék és a konzerv után ' nem kell szaladgálni, ott áll a . raktárban és sokkal kevesebb munkája akad vele a konyhai személyzetnek. A legtöbb üzemi konyhán adnak az ebédhez kenyeret, vagy a helyszínen megvásárolhatják azt a dolgozók. A recski kőbányában zsebben, táská- , ban cipelik és ez a kényszerkörülmény külön bosszúsággal jár. Az illetékesekhez címzett feljegyzésünket módosítjuk: friss kenyeret és friss főzeléket az üzemi konyhákba — de az éttermekbe is. (F. L.) alább állati takarmányozásra értékesítsék. Lehetséges, hogy egyik-másik zöldfőzelék ezekben a napokban valóban nem kapható. De korábban is ritkaságszámba ment az ilyesmi az üzemi konyhákon, mert akkor konzervfélékkel traktálták az embereket. Bizonyára a termelőknek jobban meg kell fontolniuk a szakaszos vetést, hogy ne egyszerre érjen be minden, hanem folyamatos legyen az ellátás. De az idei termés, a termelőszövetkezetek vezetői és főleg az üzemi konyhákon étkező munkások ellentmondanak és meggyőzőbb érveket sorolnak fel a MÉK és az üzemélelmezés magyarázatainál. Súlyosabban nyom a latba a kalkuláció és a vállalatok üzleti haszna. Ez a törekvés érthető, de semmiképp nem hunyRecsken tegnap lencsefőzeléket adtak az ércbánya és a kőbánya dolgozóinak és lencsét ettek a faluban mindazok, akik az Üzemélelmezési Vállalattól vásárolják a kosztot. Kedden meg száraz borsófőzelék volt a menü. De nézzük az étlapot, mit ígérnek mára. Augusztus 3„ szombat: bableves és borsostokány. De a zöldbab csak ígéret marad. A valóság: paradicsomleves. A nyár derekán tartunk, és végre, a sok aszályos év után jó termést érhettünk meg, mégis, zöldfőzelékek helyett lencsével és száraz borsóval duggatják az embert. Mennyivel jobb, változatosabb és főleg egészségesebb lenne most, a nyári nagy melegben, ha a sültet és a pörköltet zöldfőzelékhez adnák, feltétként. — Nem adhatunk, mert a MÉK-nél se zöldbabot, se karfiolt, se kelkáposztát, sem más főzeléket nem kapunk — érvel Tóth László, az Üzemélelmezési Vállalat igazgatója. De miért nem kaphatnak, miért nem tud zöldfőzeléket szállítani a MÉK, hiszen egyes árufajtákból annyi termett az idén, hogy nem tudtak vele mit kezdeni a termelőszövetkezetek, sok helyen a tököt és zöldbabot silózták, hogy legnyáron szükség van — hangzik a külsők válasza. Tóth Elekné csak egy pillanatra néz a nyitott ablak felé, keze akkor is gépiesen mozog. Nyolc éve ül már a forrasztóhengernél. Valamennyiük között a legrégebbi Mikes Kálmánné_ 28 éve dolgozik a hatvani gyárban. Hány dobozt pereme- zett? ö maga is nehezen tudná megmondani, hiszen amióta itt keresi kenyerét, menyecske lett a lánya. Egy biztos: ha együvé raknák a keze alól kikerült dobozokat, olyan hegy válna abból, hogy a térképre is rárajzolnák. F. L. De az asszonyok a brigádvezető pártjára állnak, a sofőr beugrik a kormány mögé és még mielőtt kitörne az asz- szonyháború, elhajt. Helyébe újabb gépkocsik érkeznek, nehezen kerülgetik egymást és a ládahegyeket. — Mi lesz itt egy hét múlva? Először hordókba töltjük á lét, de hamarosan indul a dobozos vonal, megkezdjük az Arany Fácán konzerv gyártását. Jó lenne, ha a Láng Gépgyár minél hamarabb elkészülne az új,,30 vagonos automatával, mert a régi gépekkel már nehezen győzzük a munaz egyik szemrevaló lány. De a találkából egyelőre semmi se lesz, mert pergő nyelvű menyecske vág szavukba. Horton maradt-e még paradicsom? Magának csak ilyen hókát adnak a MÉK-nél? Nem tudja, hogy ez exportra túlérett, a gyárnak meg még nem jó? — Nem én termeltem.. . Miért nem az átvevőnek mondja? Gyermekkoromban nem szerettem a paradicsomot. Egyszer aztán jól megsóztam, és aztán szalonnához, vajas kenyérhez megkedveltem a nyers paradicsomot. Valahogy így voltak ezzel a falusiak is. Évekig biztatgatták őket, hogy termeljenek paradicsomot, meg paprikát, de a hatóság unszolása fabatkát se ért. Viszont, amikor az anyagi ösztönzés sójával ízesítették a meggyőzést, Hevestől Kálig és Boldogig, rneg azon is túl, a Jászságtól Ecsédig, melegágyat készítettek, palántáztak és azóta annyi paradicsomot és paprikát termelnek, hogy alig győzi feldolgozását a Hatvani Konzervgyár. Pár napja kezdődött az idei kampány, de máris olyan a gyár környéke, mint egy országos vásár. Ámbár a közmondás szerint: három asz- szony egy vásár, de a Hatvani Konzervgyárban nem háromról, hanem háromszázról van szó, mert a hét elején ennyien jelentkeztek a gyár kapujában. Felvételre jöttek. Beljebb, a szürke, nagy épületek között, a ládáknál, a mosóknál, a lényerő és sűrítő állomásnál is asszonyokat, lányokat látunk. Szedik, rakják a ládákat, „fürdőbe” indítják a paradicsomot. Nem kosaranként, vagonszámra megy az elszámolás. A felöntéstől automata gépek továbbítják az árut, az emberek csak a gépeket irányítják, ellenőrzik a minőséget, a színt, és a hőfokot, a sűrűséget... és ki győzné felsorolni, hogy még mi mindent. A munka nehezét a gépek végzik, így az asszonyok és lányok csivitelnek, különösen akkor, ha olyan szemrevaló férfi érkezik, mint az YA 25— 71-es tehergépkocsi pilótája. — Ide álljon mellénk! Ügy