Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

1963. augusztus 25., vasárnap NEPÜJ8AG s A bírósági tárgyalóteremből Az ital teljes züllésbe vitte a családapát D. Sándor alig negyvenéves, három gyerek apja. 1945-ben kötött házasságot, s az eleinte szolid ember az ital hatására pokollá tette családja életét. Nem elégedett meg azzal, hogy a saját keresetét elitta, de hozzányúlt ahhoz a pénzhez is, amit a felesége keresett és ugyancsak kellett volna a há­rom gyerek gondozásához. Egyízben már állt a bíróság előtt és nyolchónapos felfüg­gesztett szabadságvesztésre ítélték, gondozási kötelezettség elmulasztása miatt. 1962-ben az asszony már nem bírta férje iszákosságát és azt, hogy részegen hazatérve, mindig verte őt és gyermekeit: a házasságot felbontották. Et­től az időtől kezdve, havi 600 forint tartásdíjat kellett volna fizetnie D. Sándornak, hogy az asszony a gyermekeket ne­velni és gondozni tudja. D. Sándor egy ideig a tsz-ben dol­gozott, de onnan is meglépett, hogy ne kelljen fizetnie a havi hatszáz forintot. Azóta munka­kerülő életmódot folytatott, al­kalmi munkákból szerezte meg az italra valót, összeállt egy büntetett előéletű asszonnyal és egy városszéli kunyhóban élt mindaddig, amíg az elfo­gató parancs utói nem érte. Az egri járásbíróság dr. Ko­vács Lászlóné tanácsa D. Sán­dort, a munkakerülő életmód, az iszákosság és a tartási kö­telezettség elmulasztása miatt, öthónapi .szabadságvesztésre ítélte és kötelezte arra is, hogy a felfüggesztett nyolc hónapot „leülje”. Az ítélet nem jogerős. Ebédpénzt sikkasztott — javító-nevelő munkára ítélték B. I. az egyik egri építkezé­sen, takarítónői minőségben dolgozott. Rábízták az ebéd­pénz beszedését is, amit meg­felelő időközökben kellett vol­na befizetnie a vállalati kasz- szaba. A vállalat csak havonta kapta meg az üzemélelmezési számlákat és csak akkor tud­ták felfedezni B. I. „hibás ügyködését”, hogy ő nem min­dig a teljes összeget fizette be: 2709,50 forintot a saját céljaira használt feL AZ EMBEREK tétován ácso- rogtak a kiskapu előtt, aztán csoportosan a büfé felé vették az irányt. A tanácsházán idegenek gyülekeztek, akik .teherautón jöttek szervezni. Az elnök ke­zükbe adta a listát, aztán ők sorra vették a házakat, a han­gosbemondó óránként ismer­tette az eredményt: Csont Já­nos aláírta a nyilatkozatot, Tótpál Samu ma délelőtt be­lépett hét holddal. Furcsa világ volt ez akko­riban Nánán. Éjszakába nyúló viták, diskurzusok színhelye volt a tanács, az iskola, a há­zak is. A gyáriak a barátság­talan fogadtatástól sem ijed­tek meg, beszélgetni, vitázni akartak. A hangulat utcánként, házakként változott. Egyik helyen bort hozott a gazda, máshol ha volt is eldugta, be­zárta a kaput és elengedte a kutyát. A szervezés harmadik nap­ján érkeztem Nánára. — Nem állunk rosszul — kacsintott az elnök. — Egy utcánk van már csak, de azzal sehogyse bí­runk. Ott Suba Gyula a prob­léma. Ha ő aláírná, a többi már utána jönne. Így kerültem Subáékhoz. Kí­váncsi voltam erre a makacs emberre, aki fütyül rá, hogy a falu kilencven százaléka már a szövetkezetben van s akire egy egész utca hallgat. A kert­ben találtam a diófa alatt. Háttal állt a fának és cigaret­tázott. Mogorván köszönt, nem kérdezte miért jöttem, beljebb se invitált. Arca gondterhelt­nek látszott, homlokán kida­gadtak az erek. Egy pillanatra eszembe villant valami. — Ezt az arcot már láttam valahol. A szeme, meg a szája különösen ismerősnek tűnt. Suba... Suba... — tűnőd­tem. Ismerős a név is. Vagy két perce álltunk már egymás (mellett szó nélkül, amikor rám tekintett. B. I. a tárgyalásig az elsik- nácsa az eset összes körülmé- kasztott összegeket kifizette a nyeire tekintettel, B. I-t há- vállalatnak, a tárgyalás során romhónapi javító-nevelő mun- elismerte bűnösségét. kára ítélte, ötszázalékos bér­A bíróság dr. Medgyesi ta- csökkentés mellett. Becsületsértésért négyszáz könnyű testisértésért hatszáz forint K. J. házrészt vásárolt Sz. B-né apjától. Sz. B-né azért haragudott meg K. J-re, mert nem az ő házrészét vette meg. Emiatt a padlásnyílásból be­csületsértő kifejezéseket kia­bált K. J-nek, sőt, az egyik ut­cai találkozás alkalmával le is köpte haragosát. A sértések utáni utcai talál­kozás alkalmával K. J. meg­fogta Sz. B-né arcán a húst és a markolás eredménye .nyolc napon inneni sérülés lett. Ezt már nem tűrhette Sz. B-né és feljelentést tett K. J. ellen. A békítő tárgyaláson K. J. se hagyta magát és ő is el­mondotta, minek a következ­ménye az ő könnyű testi sérté­se, ő is feljelentette tehát Sz. B-nét. A bíróság dr. Medgyesi ta­nácsa K. J. I. rendű vádlott el­len, könnyű testi sértés miatt hatszáz forint, Sz. B-né II. rendű vádlott ellen, feltűnően durva módon elkövetett becsü­letsértés miatt, négyszáz forint pénzbüntetést szabott ki. f. a.) Képes újság — falon Valóságos képes újság az Egyesült Izzó Gyöngyösi RT Félvezető és Gépgyár üze­mének csarnoka. Rendszeresen közlik a legfrissebb eseményeket, a kiváló dolgozók fényké­peit. Sok üzem követhetné példájukat, mert több ilyen üzemi híradó üresen vagy több éves cikkekkel „tudósítja” a dolgozókat. (Foto: Kiss Béla) Tenki dohányosok — Én magát ismerem. — Én is, csak nem tudom... — Együtt szöktünk meg negyvennégyben Gután a csendőröktől. Ekkor már vilá­gossá vált előttem minden. Igen. Ö volt az a nánai gye­rek, akivel — mint leventék együtt lógtunk meg a friccek- től. A szerelem fordított min­ket vissza. Ö a feleségéhez jött, én a menyasszonyomhoz. Szeme felcsillant és egyszer­re nyújtotta felém mind a két kezét. — Ezt igazán nem gondol­egész világot! Ki tudhatja mi lesz a Gyuszkó sorsa? Meg az enyém is. Egy hete úgy járká­lok, akár az őrült. A gyáristák egymásnak adják a kilincset és ezt hajtogatják: — Jobb a nagyüzem, lépjen be! * A nagyüzemet én is felérem ésszel, de hogy ez a falu ho­gyan érti majd meg egymást, hogyan boldogul közösen, azt velem akarják kitaláltatni. Az asszony elpakolta az edényt, Gyuszkó teletöltötte a poharakat. {jtjiuzkó men az nftin tam, hogy én ma, magával... — Ne magázz a teremburá­dat — markoltam meg csontos tenyerét. Elérzékenyült és megölelt. — Gyere be hozzám. Hadd mutassam meg azt az asszonyt, akiért akkor, arra a vakmerő útra vállalkoztam. Az asszony rántottát sütött és friss csalamádét bontott. — Tudom, a tojást szereted — nevetett és elmesélte a fe­leségének, hogy negyvennégy­ben hogyan ettünk meg ket­ten harminckét tojást egy kis­alföldi faluban. Később bort hozott és előkiabáltatta a fiát. — Gyere csak, Gyuszkó! Itt van apukád katonacimborája — hallottam az asszony hang­ját az utcáról. Gyuszkó tizen­két éves legényke volt, hason­mása az apjának. — Mintha a szádból köpted volna ki — mondtam. __ — Neki már boldogabb lesz az ifjúsága. Nem kell majd szökdösnie senki fia elől. Gyula elkomolyodott és visszaszállt arcára a bánat. — Megverte az isten az — Te is ezért jöttél? — A tanácsnál hallottam, hogy makacskodsz. A fene se gondolta, hogy régi cimborám­ra találok benned — mondtam és az emlékeinkre tereltem a szót. Arra az éjszakára, ami­kor határozni, dönteni kellett. A kéthetes útra, amelyet gya­log kellett megtenni Heves meg Borsod megyéig. Valami fél órát beszélgettünk, amikor megkérdezte: — Mit tanácsolsz? Nem úgy, mint „fejes ember”, hanem, mint barát, mint régi sors­társ. Jó ideig hallgattam, majd kérdéssel válaszoltam: — Tőlem kérdezed? Bízd bátran az eszedre magad. Dönts úgy, ahogy legjobbnak látod, ahogyan a falud is dön­tött. Határozz és ne gyötörd magad. Gyuszkónak is jobb lesz így. Estefeléig diskuráltunk. El­mesélte, hogy fiát taníttatni akarja, mert szeret tanulni és elsők között van az iskolában is. Este kikísért a buszhoz és utánam kiáltott: Kormánykitüntetés a falu villamosításáért A faluvillamosítás befejezé­se alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa kitüntette azokat az áramszol­gáltató vállalati, tanácsi, mi­nisztériumi és tervhivatali ve­zetőket, dolgozókat, akiknek a felszabadulás óta oroszlánré­szük volt a faluvillamosítás hatalmas munkájában. A kitüntetéseket szombaton délelőtt dr. Lévárdi Ferenc ne­hézipari miniszter ünnepélye­sen adta át a minisztérium kollégiumi termében. Tizenhár­mán Munka Érdemérmet, ti- zenketten pedig Szocialista Munkáért érdemérmet kaptak. REKLÁM — Ha erre jársz, ne kerüld $ el a házamat! ^ Hónapok, évek teltek el. Jár-- tam már Nánán egy szer-két-^ szer, de mindig csak kutya-S futtában. Többször volt eszem-i ben, elmegyek a régi pajtáshoz, \ de valahogy mindig elmaradt^ a találkozás. A napokban utaz-; tam valahová, amikor a vona-. ton elém került egy fiataléin-^ bér. Észre sem veszem, ha ud-í variasan át nem engedi helyét.; Már leültem, előkotorásztam ; az újságot is, hogy olvassak,^ amikor látom, hogy a fiatal-; ember engem figyel. — Nem tetszik ismerni? —{ kérdezi és elpirul. — A Gyusz-S kó vagyok, Suba Gyuszkó. j Nagyot néztem. Megnyúlt,} megvállasodott ez a gyerek,^ értelmes tekintetű kamasszá; nőtt. : — Édesapádék? — Köszönöm, megvannak. Öl a tsz-elnök, már két éve is el-- múlt. Sok gondja, szaladgálni; valója van az építkezések kö-( rül, aztán gyümölcsöst, szőlőt; is telepítenek újfajta módon.: Édesanyámmal gyakran zsör-í tölődnek a sok gyűlés meg ér-í tekezlet miatt. — És te? a J — Gimnáziumba járok. ( — Milyen pályára készülsz? : — Gépészmérnök szeretnék, lenni. Édesapám agronómus-( nak akar, de én kitartok ai magam tervei mellett. LESZÄLLNI készültem a kö-; vetkező állomáson. Elbúcsúz-^ tam Gyuszkótól és megüzen-; tem az apjának, hogy még a, nyáron felkeresem. I — Nem a nagyapa-féle ház-; ban lakunk már — figyelmez-; tetett a gyerek. — A felvégben^ tessék majd érdeklődni. Akár-; ki megmondja, hol lakik azl elnök. í A vonat elindult. Álltam az. állomáson és Gyuszkót néztem,; aki még sokáig integetett a( nyitott ablakból. ; Szalay István ' fűzérek között. — Nem pa­naszkodhatunk, annak ellené­re, hogy jég is érte a termést. Ügy gondoljuk, 9—10 mázsa dohány lejön minden holdról. Elégedetten mondja ezeket és Bodnár Imréné asztalánál felmarkol egy csomó dohány­levelet. Beleszagol: — Szabolcsi fajta. A legjobb füstölnivaló . .. Megér vagy 600 000 forintot. Járjuk a sorokat, asztalokat, amelyeknél az asszonyok éslá- nyok népes serege munkálko­dik. A fürge ujjak ördögi pon­tossággal végzik az összecsa­varodott dohánylevelek simí­tását, felfűzését, közben — hogy teljen az idő — beszél­getnek, tréfálkoznak egymás­sal. Ha egy-egy móka. vicc jó helyre talál, azon derülnek. — Jókedvű, szorgos embe­rek a Kolcsilc-brigád tagjai — meséli az elnökhelyettes és még megemlíti Veres Jánost, Vass Lajost, Csapó Istvánt és Csapó Andrást is, akik macskaügyes­séggel másznak fel a pajta leg- I magasabb pontjára, hogy fel­kössék a dohányt. 1 — Nézze csak! — mutat a i magasba. — Ott dolgoznak! ] A gerendák, tartóoszlopok furcsa szövevényében valóban !emberek „tornáznak”. Kötözik ia dohányt a gerendákra. Gyor- 'san egy kis statisztikát is csi- : nálunk. Egy ilyen pajtában öt- lezer zsinórt helyeznek el, egy- jegy zsinórra pedig 1,20—1,30 •kg dohányt fűznék, úgyhogy (van éppen elég dolguk azok- l________________ Búcsúztak a s ! Két hónappal ezelőtt, a Ínyári szünet megkezdésekor j alakult meg Egerben — vidé­■ ken kísérletképpen az első — | sportnapközi. Hatvan gyerek j sportolt, játszott, táborozott a 'két hónap alatt, testnevelő : szaktanárok felügyelete alatt. )S hogy mit hozott számukra [ez a két hónap, az a tegnap •megtartott kis sportünnepélyen >mutatkozott meg igazán. Hat- ; van, katonás, megizmosodott [kis sportoló mérte össze tudá- :sát, ugrásban, futásban, távol­iugrásban —, s mint az ered- jmények mutatták, valameny­j------------------­! Az egri vasútáll forgalma: 7 ) 1963 első hat hónapjában '770 ezer utas fordult meg az :egri vasútállomáson. Ezenkí­vül még az év első felében ‘indított 15 különvonat közel ’200 ezer embert szállított. Egy (pénztár egy havi forgalma [meghaladja a 120 ezer forin- • tót, így egy hónap alatt az öt ! pénztár 600 ezer forint ér- [tékű jegyet ad ki. ! Egerből egy nap alatt hat (vonat indul Putnokra és öt [érkezik onnan. ■ Az eger—putnoki út '70 kilométer hosszúságú, végig nak, akik itt fáradoznak. Az idén már ez az ötödik épület, amelyet telítenek. Június vé­gén kezdték a munkát és a számítások szerint ez az öt pajta az idén mégegyszer meg­telik jó minőségű szabolcsi do­hánnyal. — Nehéz a munka? — kér­dem az ajtó előtt térdelő Osz- lá’nczi Józseftől, aki a már szá­raz dohányt bálázza, s egy-egy bálába 60—70 kiló dohányt köt be. — Szeretem ezt a munkát — mondja. Szavait bizonyítják a tények. A bálák feszesen, ka­tonásan sorakoznak, látszik rajtuk, hogy a gazda szívesen végezte a csomagolást, mes­tere munkájának. — Tavaly rá-" jt kaptunk ju­talmul a káli dohányosoktól — magyarázza valaki mellet­tem —, mert nemcsak jó minő. ségű dohányt termeltünk, ha­nem szakszerűen is csomagol­tunk. — Az idén is számítunk az elsőségre. — Szeretnénk a kitűzött ju­talmat elnyerni — mondják a brigád tagjai a búcsúzásnál. Odakint eleredt már az eső, de bent a dohánypajtában se­rényen, vidáman haladnak a munkával a tenki szövetkezeti tagok. Tudják: szép jövede­lemre tesznek szert rövidesen. Igyekeznek, mert még sok do­hány vár felfűzésre és a pénz­re is szükség van. Fazekas István portnapközisek nyien sokkal jobban szerepel­tek, mint két hónappal ezelőtt» a megnyitás utáni napokban. A legjobbak érmeket kaptak, a második, harmadik helye­zettek oklevelet. S a vérseny után, a hatvan eleven, vidám gyerek mégegyszer összegyűlt — búcsú uzsonnán, s nehéz szívvel mondtak búcsút a két­hónapos sportnak, játéknak, szórakozásnak. Még egy hét és kezdődik az iskola. Hatvan egri egyerek egy élményekben gazdag nyár után lát ismét munkához. omás első félévi 70 ezer utas utazásához két és fél órára van szükség. A megyeszék­helyről naponta 12 szerelvény indul Füzesabonyba, s ugyan­csak 12 érkezik Egerbe. A ti­zenhét kilométeres utat a vo­nat alig fél óra alatt teszi meg. Élénk a tehervonat forga­lom is az egri vasútállomá­son. Huszonnégy óra alatt 16 tehervonat érkezik Egerbe és innen 17 vonatot indítanak az ország legkülönbözőbb tájai­ra. Borongós, esős az idő Tere­ken is. Helyenként még min­dig bokáig ér a sár és a sűrű víztócsák fölött apró hullámo­kat kavar a szél. A helybeli Béke Termelőszövetkezet ha­talmas dohány pajtái ban a frissen tört és fűzött dohány­levelek között is szabadon jár a levegő, s magával cipeli a lassan sárguló dohány kelle­mes illatát. A szövetkezet tag­jai, akik hetek óta foglalkoz­nak a dohánnyal, nádpallókat támasztanak a pajta oldalához, hogy útját állják a szélnek, hi­degnek. A szövetkezet elnökhelyet­tesével, Oszlánczi Lajossal igyekszünk a pajtába. Száz ember tekintete tapad ránk, akik fürge ujjajkkal végzik a munkát: a dohányfűzést, osz­tályozást. szárítást, csomago­lást. — 37 holdon termeltünk eb­ben az évben dohányt — ma­gyarázza az elnökhelyettes, ahogy végigkísér a dohány-

Next

/
Thumbnails
Contents