Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-17 / 165. szám

1W3. Július 17., szerda NEPOJSAO 8 Nők a mezőgazdaságban Megyénk termelőszövetkeze­tei hatvanezer kétszáz tagot számlálnak. Ennek több mint fele nő. A harminc évnél fia­talabb közös munkában részt vevő nők száma 2252, szemben a férfiakkal, akik 1395-en vannak. A számok igazolják, hogy a mezőgazdaságban foglalkozta­tott nők aránya emelkedik s a jelek szerint a jövőben is emelkedni fog. Ha a szocialis­ta országok helyzetét vizsgál­juk e tekintetben, akkor beiga­zolódik. hogy a nők részvétele a mezőgazdasági termelésben nemcsak nálunk, de egy egész sor országban növekvő ten­denciát mutat. Ez természetesen a munka- lehetőségek és munkafeltéte­lek javítása tekintetében spe­ciális problémák megoldását kívánja meg. Egyrészről erő­feszítéseket kell tennünk, hogy mind több mezőgazdasá­gi munkakör legyen alkalmas női munkaerők foglalkoztatá­sára, másrészt a szociális és kulturális ellátás javításával kell könnyíteni a nők helyze­tét a háztartási és gyermek- gondozási feladatok csökken­tése révén. E problémák meg­oldásának lehetőségei adva is vannak, hiszen a nehéz pa­raszti munkák mind foko­zottabb gépesítése lehetővé teszi a nők nagyobb arány­ban való részvételét a terme­lésben. Megyénkben is több olyan termelőszövetkezet van már — s ezek száma emelke­dik — ahol a szülők jól fel­szerelt bölcsődékbe, óvodákba helyezhetik el gyermekeiket, miközben maguk nyugodtan dolgozhatnak. Ha vizsgáljuk megyénkben a mezőgazdaságban foglalkoz­tatott nők helyzetét, akkor megállapítható, hogy a lányok, asszonyok bizonyos munkákat zömmel, bizonyos munkákat pedig egyáltalán nem, vagy csak alig végeznek. így a ker­tészetben, a baromfitenyész­tésben többnyire nők dolgoz­nak, de ugyanez vonatkozik a növényápolási munkákra is. Az állattenyésztésben — a te­henészetekben, a hízóállatok­nál. a sertéstenyésztésben — már kevesebb nő tevékenyke­dik. Érdekes problémát vetett fel az elmúlt hetekben a me­gyei nőtanács. Arról tárgyal­tak, hogy a termelőszövetke­zetekben bizonyos munkaterü­leteken be lehetne vezetni a két műszakot. így többek kö­zött az állattenyésztésnél a tehenészetekben, a hízóálla­toknál stb. Ez lehetővé tenné a műszakváltást, s mind több nőt lehetne alkalmazni ezek­ben a mezőgazdasági ágakban is. Vannak szövetkezetek, ahol a kettős műszak már meg is valósult. Ez különösen a ba­romfitenyésztőknél van így, ahol a néhány asszony, vagy lány hajnaltól estig nem bírja a munkát váltás nélkül. Minthogy a nők számaránya — mint arról már szó volt — a mezőgazdaságban emelke­dik, így feltétlen növekednie kell arányuknak a különböző fokú, szakképesítést igénylő mezőgazdasági munkakörök­ben is. Ez esetben nem az irodai személyzetre, a könyve­lőkre kell gondolni, sokkal in­kább a termelőmunkára, a vezetésre, ahonnan sajnos, még mindig hiányoznak a nők. Ebben a vonatkozásban ugyancsak érdekes képet mu­tatnak a számok: az ország­ban mindössze 12 termelőszö­vetkezetben van női elnök. A megyében egy női elnök van. Hasonlóan alacsony a nők ará­nya az agronómusi, főagronó­musi, főállattenyésztői mun­kakörökben is. A megye 188 agronómusa közül mindössze 3 nő, de azok is elsősorban irodai munkát látnak el. Megyénkben a 616 brigád­vezető közül mindössze 3 nő. Mind a három kitűnően látja el munkáját. Példaként említhet­nénk a gyöngyösi Dimitrov Tsz kertészeti brigádvezetőjét, brigádtagjai szeretik, tisztelik aki milliós terveket teljesít, és útmutatásait szívesen kö­vetik a férfitagok is. A tsz- munkacsapatvezetők tekinteté­ben már jobb a helyzet, bár igaz, hogy a nők maguk is húzódoznak nagyobb tisztsé­gek betöltésétől. Helytelen előítéletek, a parasztságban még mindig fellelhető konzer­vatív gondolkodás akadályoz­za sok helyen, hogy ebben a vonatkozásban előrébb lép­jünk. A felsőfokú mezőgazdasági technikumokból évről évre mind több nő kerül ki, akiket bátran kellene a termelés ve­zető posztjaira is beállítani. Ezt parancsolólag követeli meg az élet. Szalay István Terven felül kap televízióadót Szekszárd és Ózd Az országos televízió-háló­zatból már csak a tokaji nagy­adó felállítása van hátra, s ezenkívül nagyobb teljesítmé­nyűre cserélik ki a pécsi köz­vetítőállomás berendezését. Ezekkel együtt az ötéves terv végére az ország lakott terü­letének 90 százalékába eljut a televízió műsora. A posta azokon a helyeken, ahol már működnek a végle­ges adók, úgynevezett térerős­ség méréseket végez. Kutat­ja, melyek azok a terü­letek, ahová a műsor nem jut el, s hová kellenek az ország egész területének műsorellá­tásához szükséges kis közvetí­tő adók. Ilyen terület többek között Szekszárd és Ózd. Szekszárd és Ózd vezetői vállalták, hogy a televízió­adóhoz szükséges épületeket, elektromos és egyéb hálózatot megépíttetik. A lakosság tár­sadalmi munkában segít az építkezésen, a posta pedig a nemzetközi vásáron bemuta­tott két francia gyártmányú, 20 wattos kis televízióadót szereli fel. Csehi fiatalokról — röviden AZ EGERCSEHI bánya­üzemben 420 KlSZ-korosztály- beli fiatal dolgozik, közülük 180-an tagjai az ifjúsági szer­vezetnek. Ez az összehasonlí­tás nem mond semmi biztatót, ha nem tesszük hozzá, hogy 1957. őszén mindössze 27 tag­gal kezdte meg munkáját a fiatal bányaüzemi dolgozók szervezete. Először a gépüzemiek léptek be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe, s nagyon sokáig a legjobbakként dolgoztak a bányaüzemben. (Jelenleg a belüzemi alapszervezet halad az élen!) A gépüzemi alap­szervezet most 30 lelkes tagot számlál, akik kivétel nélkül vállalják a szervezet által megjelölt feladatokat s igye­keznek azokat végre is hajta­ni. Napirenden főképpen a tsz-segítés szerepel: az idén az alapszervezet tagjai még a növényápolásban is segítettek. Csehiben és Szucson is. Sokat hallottunk, szinte lép- ten-nyomon arról, milyen fon­tos a takarékossági mozgalom, jelentősége ismert mindenki előtt. Az alapszervezet tagjai 1958-ban 540 ezer forintot ta­karítottak meg. E szép telje- sítményért_ méltán kapták ju­talmul a televíziós készüléket. Az eredmény továbbra is szép: évenkint átlagosan 500 ezer forintot takarítanak meg a kiszesek. A HAMAN KATÓ kulturá­lis szemlén rendszeresen, minden évben részt vesznek, eredményeikről számos kitün­tetés, oklevél s tárgyjutalom beszél ékesszólóan. Színjátszó csoportjuk további tervében a Majd a papa című darab sze­repel. A fiatal csehi sportolók a bányász sportegyesületben tevékenykednek, felszerelésü­ket a JTST-től kapták. A tröszt kupabajnokságát min­den évben megrendezik, s eze­ken a csehi sportolók eredmé­nyesen vettek részt, sajnos tavaly, a rossz szervezés mi­att a bajnokságot csak „hely­ben” tudták megszervezni Szarvaskő, Szűcs és Csehi kö­zött. Még további kulturális fel­adatokat is tűzött maga elé a szervezet, most „nevelik” a KISZ tánczenekarát. A fiata­lok klubja társasjátékokkal várja az ifjúságot, tartanak előadásokat, megfelelő volt eddig a politikai oktatások látogatottsága, ez annak is kö­szönhető, hogy az alapszerve­zet tagjai Csehiben laknak, míg más alapszervezetnél a fiatalok egy része szétszóród­va, más községekben. Szeret­nék a KISZ vezetői bevonni munkájukba a községben dol­gozó fiatal pedagógusokat is, különösen az oktatásba. SAJNOS, a KISZ-helyiség apró szobája „Mária Terézia korabeli” bútorokkal, s né­hány „új stílusú” székkel be­rendezve nem a legalkalma­sabb az eredményesebb mun­kára. Ehhez a párt és gazda­sági vezetés segítsége is kel­lene. K. G. Az első szputnyikok felhatolnak a világűrbe — A lunyikok a Holdat vizsgálják — Az »évszázad fényképe' 20. Előző számunkban Wer- nher von Braun, Hitler ra­kétaszakértőjének ameri­kai szerepléséről számol­tunk be. Szeptember 12-én a II. Lunyik feljuttatta a Szovjetunió fel­ségjelét a Holdra és igen érté­kes megfigyeléseket továbbí­tott róla. október 4-én pedig a III. Lunyik azzal lepte meg a világot, hogy a Holdat meg­kerülve lefényképezte annak túlsó, az ember által sohasem látott részét. Csak futólagosán és össze­A Föld első mesterséges holdját 1957. október 4-én többlépcsős rakétával a szov­jet rakétatechnika diadala­ként bocsátották fel. Az 58 cm-es átmérőjű, 83,6 kg súlyú alumíniumötvözetből készült. I. Szputnyik 96 perc alatt ke­rülte meg a Földet és 92 napi keringés után, 60 millió kilo­méter lefutása után 1958. ja­nuárjában semmisült meg. Ugyanez év november 3-án fellőtt II. Szputnyik már 508,3 kg súlyú volt és kabinjában helyezték el a világűr első utasát, Lajka kutyát. A III. Szputnyikot 1958. május 25-én indították útnak és ez már 1327 kg súlyú volt. A Szovjetunió e hatalmas rakétasikereit az alábbi táblá­zatunk szemlélteti. A HARMADIK SZPUTNYIK VÄZLA.TA. 1. Mágneses mérőkészülék. 2. Napsugárzás mérő. 3. Napelemek. 4. A kozmikus sugárzásban levő fotonok mérőkészüléke. 5. Mágneses és Ionizációs nyomásmérő. 6. Ionizációs kamra. 7. Elektrosztatikus mérőberendezés. 8. Tö­megspektroszkóp. 9. A kozmikus sugárzásban levő nehéz atomok mérőkészüléke. 10. Az el­sődleges kozmikus sugárzás erősségét mérő készülék. 11. A meteoritok mérésére szolgáló ké­szülék. Belül kerültek elhelyezésre a villamos telepek, a rádióberendezés és akkumulátorok. Cigányok — a társadalom kapujában Szemérmes apartheid Az apartheid — színes bő­rűek elkülönítése, sértő meg­különböztetése — miatt a Dél-afrikai Köztársaságot bé­lyegzi meg a nemzetközi közvélemény. A Magyar Népköztársaság alkotmánya nem ismeri el az emberek megkülönböztetését — még a bőr és a haj színe alapján sem. Még az életmód alapján sem. Erre bizonyára büszkék azok is, akik szemérmesen megfeledkeznek arról, hogy ez a cigánylakosságra is vo­natkozik. Az üzemvezető biztosan nem ilyen csúnyán fejezi ki magát; apartheid, ami­kor nem alkalmazza a mun­kaközvetítőből érkezett „barna magyart”. Van, aki kereken kiutasítja és van olyan igazgató is, aki csak a „dolgozók tiltakozásának ha­tására” küldi el a felemelke­désre váró, munkát kereső cigányt. Az egri fűrészüzem­ben például a „dolgozók spontán megmozdulása” töb­bet nyomott a latban, mint a párt és a kormány, valamint a szakszervezetek erőfeszíté­se, amellyel meg akarják ol­dani a cigányproblémát. Az üzem vezetői nemcsak eltűr­ték a cigányellenes hangu­latkeltést, azzal, hogy helyt adtak neki, „meghátráltak" előtte, még bátorították is... És nem alkalmazták a ci­gányjelentkezőket. Nem történt semmi, nem az „illetékes” intézkedett embertelenül, csak engedel­meskedett a „népakaratnak”. Néhány vállalat nem koc­káztat ennyit sem. A „kiköz­vetített” cigányt csak szerző­déssel veszi fel, s mikor le­jár a szerződés, nem hosz- szabbítja meg. Mást alkal­maz helyette —, akkor is, ha a cigány megállta a helyét, ha jól dolgozott.” Néhány vállalat — és egy sereg mun­kakönyv, amelyben ezeknek a vállalatoknak a bejegyzése és bélyegzője szerepel. És egy sereg ember, akik már évek óta dolgoznak, de .nem tud­nak állandó munkahelyet ta­lálni, mert a munkaadók „kiügyeskedik”, hogy a munkakönyvi bejegyzések gyorsabban váltsák egymást, mint a fáradt, rosszul táplált testeket borító fehérneműk... Az Egri Tanárképző Főis­kola tisztviselője azzal küld­te el a takarítónői státuszba kiközvetített asszonyt, aki egyébként sem ruhájáéval, sem arcszínével nem árulta ej cigány származását, hopy „egy reprezentatív intéz­mény nem alkalmazhat ilyen embert..." Az ÉM. Építőipari Vállalat egri építkezéseire felveszik a cigányokat, de a művezetőt az építésvezető, a brigádve­zető, és a többi vezető eltűri, hogy az emberi életmód, a rendszeres kereset, a munka felé bátortalan léptekkel kö­zeledő cigányokat — akik egyébként teljesítménybér­ben dolgoznak — a „magya­rok” cigarettáért, italért él egyebekért küldözgessék — munkaidőben. És a nemrég jött segéd­munkás nem is tudja, kit okoljon a háromszáz forintos havi keresetért. A segítő kézről, mint em­lítettük volt, magas szintű határozatok intézkednek. Ezek ellen a határozatok el­len nyíltan nem lép fel sen­ki. De amikor a megvalósí­tásukra kerül sor, a „saját portáján” nagyon sokan meg­találják azt a „helyi” körül­ményt, amely indokolja, hogy ott elszabotálják a határoza­tot. Az apartheiedért senki nem emel szót, de sokan sze­mérmesen eltűrik, hogy kö­nyörtelenül érvényesüljön. Az egri Almagyar utcában lakó rendőrtörzsőrmester bi­zonyára mélységesen meg- botránkozik, amikor a dil- afrikai fajvédőfc gazságairól hall, de természetesnek tart­ja, amikor megtudja, hogy az eddig nem használt nu,- sókonyhába fiatal cigány­házaspár költözik, hogy „élé­re álljon az utcának” és ki­jelentse: ’,Addig nem költöz­nek be, amíg 6 itt lesz...” A városi tanács vezetői is alig tudták jobb belátásra bírni... Ez már nem is olyan sze­mérmes apartheid. Csak ép­pen nem nyílt, csak éppen nem írja ki az étterem ajta­jára, a buszra, a kórházra, hogy: „Cigánynak belépni tilos”. Krajczár Imre Ha csak napirendi pont marad - soha nem nyer megoldást Negyven gyereket kiemel­tek a környezetéből. Negyven kis cigánygyerek otthonra ta­lált tíz hónapon keresztül az üres orvosi lakásban Tarna- zsadányon. Megtanultak írni, olvasni, a nagyobbak nagy­szerű előmenetelt tanúsítot­tak néhány más tárgyban is. Tíz hónapon keresztül ügyes kezű pedagógus foglalkozott azokkal, akik azelőtt elkerül­ték az iskolát. Hattól tizen­négy éves korig egy helyen egész napos ingyenes napközi otthonban nevelkedtek, oko­sodtak, tanulták az egészsé­ges életmódot. S egy szép napon súgni- búgni kezdett a falu. „Nem azért fizettünk községfejlesz­tést, nem azért végeztünk társadalmi munkát az orvos lakásán, hogy most cigányok lakjanak benne!” A tanács elnöke ugyan nem értett vele egyet, de a többség kívánsá­gára év végén feloszlatták a jól bevált nevelési intéz­ményt. A pénz mind a 12 hó­napra biztosítva volt, mégis az üres orvosi lakás — üre­sen maradt. Az elnök, akinek meggyő­ződése, hogy a környezetvál­tozás végre tudatbell válto­zást is hozott volna a kisebb- nagyobb barna fejecskékbe, még egyet megpróbált. Kicsi­kart 20 ezer forintot a köz­ségfejlesztésből, s kérte a me­gyét, adnának még ötvenet, és akkor egy házat megvásá­rolhatnának, ahol jól beren­deznék a napközit a cigány- gyerekeknek. „Nagyon jó lenne, mert képzelje, milyen jő körülmények között ké­szülhetnének a másnapi lec­kére! Aztán megtanulnák, ho­gyan kell egészséges, rend­szeres életet élni!” — lelkese­dik az elnök. De a jó ügy elakadt, a ké­relmet elutasították. A 40 gyerek visszakényszerült a ma még rendezetlen családi környezetbe. Oda, ahol az idősebb nemzedéket már ne­héz vagy talán lehetetlen megváltoztatni. Visszakerült oda, ahol a múlt bűnei miatt még mindig arat a tudatlan­ság, a babona, de a tétlen élet is! S mindez miért? Mert a zsadányiak különbséget tesz­nek a „magyarok” és cigá­nyok között. A fejekben még nem jutott érvényre a józan ész. Miért sajnálják a 40 gye­rektől, hogy emberré nevelje őket a társadalom? Nekik sok-sok segítségre van szük­ségük, hogy megtalálják he­lyüket a nagy emberi közös­ségben. Ezt a segítséget nem lehet csak tanácsüléssel, csak paragrafussal biztosítani. Ide elsősorban szívekre és megér­tésre van szükség, mert a ci­gányság sok évszázados szám- kivetettségét csak az ember­ség, a körülötte élők szüntet­hetik meg. Miért ütik hát agyon egyik kezük építményét a másik­kal ...? (ádám) foglalóan érintettük a Szov­jetuniónak a műholdak fellö­vésével elért hatalmas rakéta­sikereit. A következő számunkban az amerikai rakétakutatásról szá­molunk be az első űrrepülő fellövéséig. (Folytatása következik) Kováts Andor dig a rakéta irányításáról gon­doskodott 1959-ben a Szovjetunió ré­széről hatalmas előbbrelépés történt az űrkutatás szem­pontjából, ugyanis ebben az évben már a Hold felkutatását tűzték ki célul a szovjet raké­takutatók. Ez év január 2-án fellőtt első holdrakétával meg­kezdődött a Lunyik-sorozat. kát, a második része a Föld legfelső légrétegét figyelte meg, a harmadik csoportja pe­A szputnyikok műszereinek egyik része a Napot, a kozmi­kus sugárzást és a meteorrajo­

Next

/
Thumbnails
Contents