Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-03 / 153. szám
2 NEPÜJSAG 1963. július 3., s*«rd* Hruscsov nagy beszéde Berlinben (Folytatás az 1. Oldalról) Tizenhárom nappal a2után, hogy az elnök említett beszéde elhangzott, Kennedy megérkezett Nyugat-Németórszágba, azután pedig Nyugat-Berlinbe és egészen más szavakat mondott. Ha elolvassuk Kennedy elnök Nyugat-Németországban, különösen pedig Nyugat-Ber- linben elmondott szavait és összehasonlítjuk ezeket a washingtoni egyetemen mondott beszéddel, azt gondolhatnám, hogy két különböző elnök mondta azokat. Az Egyesült Államok elnöke Franciaország elnökével versengve próbálja elnyerni az „agg nyugatnémet özvegy” kegyeit. Mindketten meg akarják hódítani kihűlt szívét, amely gyakran Sugalmaz tulajdonosának teljességgel kártékóny gondolatokat. S ha ennék az özvegynek úgy fognak udvarolni, ahogy azt ez a két udvarió teszi, amelyek kőiül mindegyik saját szívéhez próbálja kötni őt, akkor az Özvegy még azt gondolhatja, hogy lényegében tőle függ a világra szóló problémák megoldása. Pedig a valóságban már igen kevés múlik rajta. Az effajta udvarlás csak feszültséget idéz elő, éspedig igen feszült világhelyzetet. Az amerikai elnök nyilván alaposan tanulmányozta Dulles volt amerikai külügyminiszter beszédeit ahhoz, hogy olyan antikommunista beszédeket mondhasson, mint amilyeneket Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinbeh mondott. Mégpedig nem is annak a Dullesnak a beszédeit, aki az amerikai külügyminiszter élétének utolsó hónapjaiban volt, hanem, hógy úgy mondjuk, az egészséges Dullesét, aki rákényszerítette akaratát a Fehér Házra. Csak nem akar áz Egyesült Államok elnök® visszatérni móst ahhoz a csődre vezető politikához, amelyet Dulles hatalma teljében hirdetett meg? Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország mindig igaz barátként, s a kommunizmus győzelméért vívott harc SZÖ’'et.«<Scre«a’ként állt és fog a jövőben is állni a Német Demokratikus Köztársaság mellett. Az amerikai imperialisták Ayugat-Németországot a fegyverkezés útjára taszítják Ostoba és veszélyes a nyugatnémet reixtnsistáknak az a reménye, hogy katonai úton számolják fel a Német Demokratikus Köztársaságot. Ha Hitler előre látta volna saját végét, nemigen szánta volna rá magát kalandjára. Azért robbantotta ki a háborút, mert azt hitte, győzni fog. Hitler még a gondolatát sem tűrte volna annak, hogy kénytelen lesz öngyilkosságai véget vetni életének, azért, hogy elkerülje a népek igazságos büntetését, ahhoz, hogy ne kelljen úgy szembe nézni önmagával, mint az emberiség ellenségével. Ügy vélem, hogy a kapitalista vezetők jól tudják, mire vezethet egy, a modem hadi- technikával megvívott világháború. Miért nem hajlandók a nyugati hatalmak megkötni a német békeszerződést? A nyugatnémet kormány politikája nem a nyugatnémet nép érdekeiből, hanem az amerikai monopolistákkal szoros kapcsolatban álló német revan- sisták érdekeiből indul ki. Az amerikai monopolistáknak előnyös, hogy szövetségeseiket állandóan a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal ijesztgessék. Mindenki számára érthető, hogy minél többet költ egy ország védelmi kiadásokra, annál kevesebb erőforrása marad a gazdasági élet békés ágainak fejlesztésére. Az amerikai imperialisták éppen erre törekednek szüvet- ségeseiknél, arra, hogy a nyugatnémet és egyéb monopól körökkel fennálló versenyben minél kedvezőbb helyzetbe jussanak. Figyelembe kell venni, hogy az amerikai imperialisták arra számítanak, ha Nyugat-Né- metországot a fegyverkezési verseny útjára taszítják, akkor háborús konfliktus esetén Nyu- gat-Ném'etország területe esik elsősorban a nukleáris csapás övezetébe, az Egyesült Államok pedig egy időre kívül maradhat. A nyugatnémet népnek azonban az az érdeke, hogy Németország békésen fejlődjék, rendeződjenek és fejlődjenek a szocialista országokkal való sokoldalú kapcsolatai. Megvannak-e ehhez a megfelelő objektív feltételek? Meggyőződésünk, hogy vannak ilyen feltételek. Először: a Szovjetunió és az NSZK között nincsenek olyan ledönthetetlen sorompók, amelyek kizárnák a két ország közötti együttműködés lehetőségét. Természetesen ellentétes ideológiai pólusokon helyezkedünk el. Országainkban másmás a társadalmi rend. De hiszen ez nemcsak az NSZK-t választja el a Szovjetuniótól, a szocialista országoktól. A társadalmi, politikai vízválasztó két különféle rendszer között húzódik: a szocialista és a kapitalista között, s a kapitalista rendszerhez nemcsak Nyugat- Németország, hanem az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország, Olaszország és még sok más állam is tartozik. S ha más kapitalista országokat a társadalmi, gazdasági rend különbözősége nem feszélyez abban, hogy fejlessze együttműködését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, akkor Nyugat-Né- metország miért ne haladhatna ugyanezen az úton? Másodszor: a nyugat-németországi németeknek vannak olyan politikai és gazdasági érdekeik, amelyek azonosak a szocialista országok népeinek érdekeivel. Vonatkozik ez elsősorban a békére. Ügy hiszem, Nyugat-Németországban sem mer egyetlen egészségesen gondolkodó ember abban kételkedni, hogy a szovjet nép és más szocialista országok dolgozói a nemzetközi feszültség megszüntetéséért küzdenek, békés életet akarnak az egész földön. csolatok jelentenék. Mint látható azonban, politikai elképzelések nagy hatással vannak ezekre az üzletemberekre és nem teszik lehetővé számukra azt, hogy az egészséges gazdasági együttműködés útjára lépjenek velünk. — A nyugatnémet vezetőknek — folytatta Hruscsov , ha valóban józanul akarnak politizálni, nem szabad meg- feledkezniök arról az egyáltalán el nem hanyagolható körülményről, hogy a második világháború után Európában és az Egyesült Államokban tapasztalt gazdasági fellendülés már régen áthaladt tetőpontján. Ezt nemcsak mi. marxisták, hanem a polgári közgazdászok is elismerik. Egyes tőkés országok üzleti körei már tesznek bizonyos intézkedéseket a fenyegető veszély elhárítására. Ilyen körülmények között — állapította meg a szovjet miniszterelnök — nem. lehet okosnak és előrelátónak nevezni azt a politikát, amely figyelmen kívül hagyja a szocialista országokhoz fűző gazdasági kapcsolatokat, sőt, akadályozza ezeket. Az ilyen politika árt Nyugat- Németország gazdaságának. — Az élet igazolja, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a kéreske- delmi és gazdasági kapcsóla- tók rendkívül megbízhatóák. Ismeretes, hogy Nyugat-Né- metországnak számos olyan termékre van szüksége, amelyet mi exportálunk. A Szovjetunió komoly megrendeléseket adhatna Íjyugat-Németor- szágnak, sőt, Nyugat-Berlin- nek is, amelynek stabilizálnia kell politikai helyzetét és a normális gazdasági fejlődéshez megrendelésekre van szüksége. Nyugat-Németország és Nyu- gat-Berlin viszont vásárolhatna tőlünk olyan iparcikkeket, amelyeket előnyösebb beszereznie, mint előállítania. — Istmételten hangsúlyozni kell, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kereskedelmének fejlesztése a Szovjetunióval és a Német Demokratikus Köztársasággal feltétlenül a népek javát szolgálná. Megerősödnének. a baráti kapcsolatok, megszilárdulna a bizalom, ami nélkül nem lehet szilárd az európai béke. Ezután Hruscsov a német békeszerződés megkötéséről beszélt és hangsúlyozta, hogy a szerződés megkötése gyökeresen normalizálná nemcsak a Szovjetunió és Nyugat-Németország, hanem az összes európai és nemcsak európai országok közötti kapcsolatokat. — Má már sókan megérti: — jelentette ki —, hogy a né mét békeszerződés megkötésere vonatkozó javaslatunk nem egyoldalú érdekeket szolgál. A békeszerződés megkötésében ugyanúgy érdekelt Nyugat-Né- metország és Nyugat-Berlin. Ennek a lépésnek a megtétele minden béiceszerető országnak és népnek érdeke. Hruscsov ezután hangsúlyozta, a nyugati hatalmak agresz- szív körei mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a német békeszerződés aláírását. A német kérdés békés rendezésének ellenségei, mint az ördög a szenteltvíztől, úgy félnek attól, hogy a békeszerződés aláírása esetén Nyugat-Németország lakossága rádöbben az NDK és a többi szocialista országok ellen irányuló „hidegháború” folytatásának értelmetlenségére. A reakciós körök ellenzik a békeszerződést, mivel az agresszív északatlanti szerződés széthullásától tartanak. Meggyőződésünk — folytatta Hruscsov —, hogy nem lehet örökké félrevezetni Nyugat- Németország és a többi európai ország lakosságát. Már ma is egyre többen értik meg, miért hozták létre az agresszív NATO-t és milyen célt követnek a szövetség megteremtői. A nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését az imperialisták makacsul elodázzák A Szovjetunió és Nyugat-Németország jó kereskedelmi partnerek lehetnének — Ami a gazdasági életet illeti, ezen a területen több vonatkozásban is találhatunk szilárd alapot az országaink között fennálló kapcsolatok fejlesztéséhez — mondotta Hruscsov. — Nyugat-Németországnak ipara, egész gazdasága fejlesztéséhez szilárd, állandó külső piacra van szüksége. Ezen a téren azonban összeütközésbe kerül nyugati partnereivel — az Egyesült Államokkal, Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal és más országokkal, — s érvényesül a konkurrencia törvénye. Nekünk azonban Nyugat-Németország nem versenytárs. Ha a Német Szövetségi Köztársaság több acélt és több gépet gyárt, ez nem jelent számunkra rosszat. A gépek olcsóbbak lesznek, s mi többet vehetünk belőlük. A történelmi fejlődésből és országaink gazdaságának szerkezetéből kifolyólag egyaránt következik, hogy jó kereskedelmi partnerek lehetnénk óriási lehetőségekkel. —A nyugatnémet üzletemberek világosan látják azokat az előnyöket, amelyeket a Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi szocialista országgal való tartós és szilárd gazdasági kapU Thant beszéde az Akadémián (Folytatás az 1. oldalról) amelyben minden nemzet részt vehet. A kultúrát nehéz definiálni. Bizonyos szellemi, lelki kiválóságot fémjelez. Mint ahogy a fizikai egészség sem jelent mást egy burmai és egy magyar számára, eszményeiben a kultúra lényege is közös, habár kifejezési formáiban lehet eltérés. V Thant ezután méltatta a magyar kultúra és művészét nagy hagyományait, kijelentette, hogy sok magyar nemzetközi hírnévre tett szert és örömmel hallotta a magyar kormány erőfeszítéseit e jó hagyományok ápolására. Arról beszélt ezután, hogy a nemzetközi szervezetek által végzett kultúrcsere-tevékeny- ség nagy eredményeket ért el, de még mindig sok a tennivaló. Amikor kulturális együttműködésről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül az 1958 januárjában megkötött szovjet—amerikai egyezmény mellett, amelyet 1959 novemberében és 1962 márciusában meghosszabbítottak. Noha ennek az egyezménynek a végrehajtása időről időre nehézségibe ütközött, igen hasznosnak bizonyult, és biztató jele annak, hogy a Kelet és a Nyugat vezető országa nagy fontosságot tulajdonít a kultúrának, a népek közötti közeledés szempontjából. Meg kell nyitni a kaput az emberiség boldogulása előtt A főtitkár ezután móltátta az UNESCO és más nemzetközi szervezetek jelentőségét és hangsúlyozta: széleskörű, világméretű támadásra van szükség a nyomor, a betegségek, a tudatlanság ellen. Meg kell nyitni a kaput olyan korszak előtt, amelyben a tudomány és technika vívmányai csak az emberiség boldogulására szolgálnak. Az ENSZ — mondotta —nem engedhet ama törekvéséből, hogy igyekezzék segíteni a béke minden feltételét, közöttük a kulturális cserét és ehhez a tagállamok segítségét kéri. A nagy tapssal fogadott előadás után R usznyák István köszönte meg a főtitkár szavait. Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedd délelőtt fogadta U Thantot, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát. A fogadáson megjelent Kiss Károly, áz Elnöki Tanács titkára és Péter János külügyminiszter. ★ Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden délben fogadta U Thantot, az ENSZ főtitkárát. A látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter. A fogadást kővetően Kállai Gyula ebédet adott az ENSZ főtitkára tiszteletére, a Vörös Csillag Szállóban. Részt vett az ebéden Péter János külügyminiszter, Brutyó János, a SZOT főtitkára, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselőie és a külügyminisztérium több vezető munkatársa. Az ebéden Kállai Gyula és U Thant pohárköszöntőt mondott. (MTI) Előbb vagy utóbb eljön az az idő, amikor valamennyi német dolgozó megérti, hogy állhatatosan harcolni kell a béke biztosításáért, a második világháború maradványainak teljes felszámolásáért, a német béke- szerződés aláírásáért, hisszük, hogy eljön az az idő, amikor Nyugat-Németországban olyan kormány lesz hatalmon, amely a Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi szocialista országgal való együttműködés útjára lép, amely békés és minden néppel baráti politikát folytat. Hruscsov ezt kővetően rátért a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetésének kérdésére és emlékeztetett arra, hogy július közepén Moszkvában előreláthatólag tárgyalások kezdődnek e problémáról. Természetesen — folytatta a szovjet miniszterelnök — sokan vetik fel a kérdést, hogy végül is sor kerül-e a nukleáris kísérleti robbantások megtiltásáról szóló megállapodás aláírására. A kérdés felvetése teljes mértékben jogos. Hruscsov utalt arra, hogy a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok nem óhajtják aláírni a megállapodást. Igyekeznek a végtelenségig húzni a tárgyalásokat, különböző mesterséges ürügyekkel hozakodnak elő, csakhogy elodázhassák az atomrobbantások betiltását. Különösen makacsul ragaszkodnak a nemzetközi megfigyeléshez. A tudomány bebizonyította és a gyakorlat is teljes mértékben megerősítette, hogy semmi szükség a kísérletek, így a föld alatti kísérletek betiltásánál megfigyelésre. A kormányok tulajdonában levő nemzeti észlelőeszközök az önműködő szeizmográf-állomásokkal együtt. — amelyek felállításéhoz hozzájárul a Szovjetunió — megfelelően biztosítják valamennyi kísérleti robbantás megszüntetésének ellenőrzését. Ennek ellenére a nyugati hatalmak az atomrobbantások beszüntetését makacsul összekapcsolják az úgynevezett nemzetközi megfigyeléssel. Mindez azt jelenti — mutatott rá a szovjet miniszterelnök —, hogy a nyugati hatalmak más okokból kiindulva, követelik a helyszíni szemlét. A szovjet kormány gondosan mérlegelve a kialakult helyzetet, a népek sorsáért érzett magasrendű felelősségtől vezettetve kijelenti: mivel a nyugati hatalmak akadályozzák valamennyi atomfegyver- kísérlet tilalmi egyezményének megkötését, kész megegyezni a légköri, a világűrben végrehajtott és a vízalatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról. Már korábban is javasoltuk ezt, de nyugati hatalmak meghiúsították az egyezményt azzal, hogy olyan pótlólagos követelményeket támasztottak, amelyek területünkön széleskörű helyszíni ellenőrzés végrehajtását helyezték kilátásba. Ha most a nyugati hatalmak beleegyeznek javaslatunkba, akkor az ellenőrzés kérdése teljesen elesik. Ugyanis a nyugati hatalmak már kijelentették korábban, hogy azoknak a kötelezettségeknek teljesítését, amelyek az államokra a légköri, űrbéli és vízalatti atomfegyver-kísérletek betiltásából hárulnak, nem kell helyszíni- lég ellenőrizni. A kérdés megoldásához az út tehát megnyílt. A szovjet kormány reméli, hogy a nyugati hatalmak a népek vágyai elé sietve, pozitívan fogadják a szovjet kormánynak ezt a javaslatát. A nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény megkötéséről szólva, Hruscsov rámutatott arra, I 'gy ennek megtörténte megszüntetné a légkör radioaktív szennyeződésének veszélyét, elősegítené a nemzetközi légkör általános javulását, a feszültség enyhülését, megköny- nyitené a nemzetközi kérdések kölcsönösen elfogadható megoldását. — Elvtársak! A szocializmus útjára lépett népek bizalommal tekintenek a jövőbe. Nehéz harcokban megvédtük az imperializmussal szemben azt a jogunkat, hogy a magunk életét saját meggyőződéseink és eszméink szerint építsük. A szocialista testvériség továbbra is sikeresen építi a kommunista társadalmat, amelyben nincs ellenségeskedés, kizsákmányolás és amelyben az ember testvére és barátja az embernek. Befejezésül Hruscsov éltette a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátságát, a szocialista testvériség országainak egységét, a Német Demokratikus Köztársaság munkás-paraszt kormányát, a Német Szocialista EgységDárt. Központi Bizottságát, élén Walter Ulbricht elvtárssal. Bronzkor végi Ideiek Szajlán Szajlán a Tárná gátjának megerősítése miatt veszélybe került egy, az i.e. 1200 körüli időből származó, késő bronzkor végi temető; ugyanis a temetőt magába rejtő dombot szemelték ki a gát feltöltésére, innét hordták a földet a szeszélyes folyó gátjának magasítására. A miskolci Herman Ottó Múzeum régészei láttak hozzá a temető nagyarányú leletmentő ásatásához. A mentőakció sikerrel járt: 95, nagy terméskövekkel borított, ham- vasztásos temetkezést tártak fel, jelentős tudományos értékű leletanyag került elő. Az i.e. 1200 körüli időben máglyán égették el a halottakat; a máglyán elégetett holtak hamvait úmákba rakták s az urnákat tálakkal fedték be. Szinte mindegyik sírban találtak az úma mellett egy vagy több kis csészét, illetve állatcsontokat, ami arra következtet, hogy hittek az elhaltak túlvilági tovább élésében s a kis csészékben az úrna mellé italt tettek útravalóul és valamilyen húst. Néhány sírból személyes tárgyak: brőriztük, karperecek, pitykék, borotvák is előkerültek. A muzeológusok megállapították, hogy az "előkerült leletanyag három különböző népcsoport hagyatékát tartalmazza; ebből arra a történeti eseményre következtettek, hogy. a késő bronzkori népe északról és keletről behatoló népcsoportok győzték le és vetették hatalmuk alá. A BONNI BANKETTEN ADENAUER: Azért kedves volt magától, Herr President, hogy De Gaulle-t elkerülte!... 'Toncz Tibor -ajea)
