Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-03 / 153. szám
1963. július 3., szerda NEPÜJSÄO 3 A gyár árnyékában BÉR VA 1 PORTY4 Önkiszolgáló étterem — nyitott ajtókkal Gyötrelmes húsdaráló — Fohász egy ventillátorért Miért közömbös sok síülő ( Rövid portyán véttem részt az egri FinómSzerelvénygyár szakszervezeti és nőbizottsági vezetőinek — Csehi István üb- titkár, Sütő Sándórhé nőbizottsági elnök és Farkas Ottóné nőbizottsági aktíva — társaságában; meglátogattuk az üzemi konyhát éS éttermet, a bölcsődét és a napközi otthont. Nem ellenőrző, inkább ismerkedő látogatás volt ez a portya, hibákkal, hiányosságokkal, kisebb-nagyobb bosszúságokkal mégis lépten-nyorrton találkoznia kellett az embernek. Több mint 1200- személy részére főznek ebédet naponta a Finornszéfevénygyár — Üzemi Vendéglátóipari Vállalat kezelésében működő — konyháján. S mondhatni — a különböző főző edények, üstök kivételével — a korszerűség tekintetében sok még a kívánnivaló. Egy „univerzális” konyhagép áll szinte a fő helyen. öreg, súlyos monstrum, korát, teljesítőképességét nem ellensúlyozhatja az időnkénti új és új festékruha sem; a gép hasznavehetetlen roncs — csak káposztát lehet rajta aprítani — rég rozsdatemetőben kéne már lennie. Kezdetleges és primitív a húsdarálás módszere: kézi erővel kénytelenek 60—70 kiló húst ledarálni „húsos napókón”, egy kis fii a* inával gyötrődve. A konyha égy kisebb helyiségében, áhol a tórtálapokat sütik — üzleti eladásra! — s a süteményeket: úgy érzi magát az ember, mint a bibliái tisztítóhelyen. Nagy a hőség, minden szag, pára megreked. AZ arasznyira nyitható felső ablakok mitsem változtatnak az itt dolgozó asszonyok helyzetén, akik jó ideje fohászkodnak már ventillátorért. Am sem a konyhát működtető vállalat, Sem a gyár nem tesz keresztbe szalmát — érdekükben. Szép, tisztán tartott az étterem. Épp egy hete vezették be itt az önkiszolgáló forgót. (Terv szerint a III. negyedévben az üzemekben lévő étkező- helyiségeknél is bevezetik ezt a korszerű étkezési módszert!) Ám az étterem esanóaitóit zárni nem lehet. Pedig csak egy patent kéne rá. Tizenöt-húsz perces lakatosi munka! S még egy szeplő a konyha „lelkén”, amely közgazdasági szóhasználattal élve leginkább felújítást, sőt, beruházást igényel! Es ez a felelősség, a lelkiismeret. Miért szükséges ezt hangoztatni? Azért, mert a hűtőgépük elromlott, s benne 55 kiló hús „illatot” kapott. Félfőzésben volt már, mikor az üzemi orvos helyettese még reggel 8 előtt észrevette, s az üzemi orvossal együtt, intézkedést tett annak megsemmisítésére. Ha nem jön az orvos, aki megérezte, hogy a „levegőben van válártti”, a konyha dolgozói mindén további nélkül „szagtalanítják”, s feltálalják a dolgozóknak. A bölcsődében és a napközi ótthónban megnyugtató rend fogadott bennünket. Itt probléma leginkább a szülőkkel van, akik egymást ingeréivé, s a pletyka kígyómarásaival „támadják” a személyzetet, meggyőződés nélkül kritizálják munkájukat. Legutóbb azonban csak mindössze 10—12 szülő jelent meg a napközi szülői értekezletén, amelyre épp azért hívták őket — időben, s mindenkinek szólva —, hogy mondják el nyíltan, őszintén, szemtől-szembe észrevételeiket, javaslataikat. Hiába adták a szülők tudomására az értekezlet időoontját egy héttel előbb, az 51 napközis gyerek szüleinek nagy része „halaszthatatlan” tennivalókra hivatkozva, távol tartotta magát. S éppen az egri szülők, a legjobban elégedetlenkedő szülők. Ámbár ki tudja? Eehet, hogy e távolmaradással rótták le voksukat az önkritika asztalára... (p. d.) Qíé égyen a végzősök közül. .. ELCSENDESEDTEK a gyöngyösi V. számú Általános Iskola tantermei. Az elmúlt tanévre csupán a táblákra írt búcsúzó mondatok és a padokon kéklő tintafoltok emlékeztetnek. A folyosókon furcsán visszhangzanak a tanárok léptei. Iskolazaj csak az úttörőszobából szűrődik ki, ahol piros nyakkendős úttörőpajtások rendezgetik a nyári táborozáshoz szükséges felszereléseket. Az új iskola ismét szárnyára bocsátott egy évfolyamot. De hová, merre vezet az életfonál, hol, melyik üzemben vagy iskola padjaiban találnak új otthonra a most végzett nyolcadikosok? Erről beszélgettünk a tanári szoba egyik csendes sarkában néhány tanulóval Elénk szemű, barna lány Kaszab Mária, jeles eredménynyel végezte a VIII. osztályt. — MTH-ba megyek — mondja. — Mechanikai műszerész szeretnék lenni. Sok szépet hallottam erről a szakmáról és megszerettem. — További tervek ...? — Egy év múlva beiratkozom a gimnázium esti tagozatára, így mire a szakmát kitanulom, az érettségi bizon”ít- vány is a kezemben lesz. Tudom, hogy nem lesz könnyű. Alacsony, mozgékony gyerek Róza László. Szintén jeles bizonyítvánnyal dicsekedhet. A kérdőre felnőttes komolysággal válaszol. — Szolnokra megyek, gépipari technikumba. — Hogy kedvelted meg ezt a szakmát? — Édesapámnak van motor- kerékpárja, meg a fizika is kedvenc tantárgyam volt. — Fizikából milyen jegyet szereztél? Egy elkésett doktorrá avatás — Felmerül a többlépcsős rakéta eszméje — Oberth professzor a hivatalnokok elől meghátrál — Újabb mérföldkő a rakétakutatásban : az embert szállító rakétaautó Lapunk előző számában az első szállítórakéta startjáról és az 1920-as években világszerte megindult rakétakutatásról számoltunk be. Napjainkban avatta a berlini egyetem díszdoktorává Hermann Oberth erdélyi szász V Hermann Oberth, az űrhajózás egyik úttörője származású professzort, a ra- kétakutatás egyik jelentős úttörőjét. Az egyetem rektora az ünnepélyes aktus alkalmával elmondotta, hogy Oberthet már 40 évvel ezelőtt kellett volna doktorrá avatni, amikor 1923-ban megjelentette A rakéták a világűrben című disz- szertációját. A művet bíráló professzor Oberth munkáját azzal a megjegyzéssel utasította el akkor, hogy a közölt számadatok helyesek ugyan, de a kiindulási alap nyilván téves ... Hermann Oberth a fenti, valamint a „Bolygóközi rakéták” és az „Üt az űrhajózáshoz" című munkáival fektette le a tudományos asztronautika alapjait. Előtte ismeretlenek voltak Ciolkovszkijnak e sorozatunkban ismertetett feltevései és ő is ugyanazokra az alapegyenletekre jött rá, amelyek a rakéták mozgásának ma is az alapjait jelentik. .Oberth előtt a rakéta mór csak egy eszköz volt a nagy célra, az űrhajózás elérése érdekében! Egyik nagyszerű megállapítása volt a rakétamozgásban a lépcsőzetesség elve, ami végeredményben a mai többlépcsős rakéta alapjait képezi. Oberth elképzelése szerint egy nagy rakéta (első lépcső) egybe van építve egy jóval kisebb, hasznos terhelésű másik rakétával (második lépcső). Amikor az első lépcső a legnagyobb sebességet eléri, akkor kapcsolódik le róla a második lépcső. Így a hasznos terhelést vivő rész már indulási sebességgel rendelkezik akkor, amikor ehhez hozzáadja a saját üzemanyagával kifejezhető sebességnövekedést. Az elsők között foglalkozott Oberth a folyékony üzem- anyagú rakétameghajtással is. Az 1910. évre visszanyúló szánékony keverékét) javasolta. Megjegyezzük, hogy a modern rakétáknál az utóbbi — szilárd hajtóanyagú meghajtás — nem vált be. Ez a robbanóelegy ugyanis egyszerre robban és a fellépő gáznyomás következtében igen nagy súlyú falazatra lenne szükség. Hermann Oberth kritikusaival állandó harcban állott. Ezek ugyanis kételkedtek abban, hogy az általa vázolt rakétameghajtás elvei a légüres térben is érvényesek lennének. Azt tartották, hogy a rakétából kiáramló gázok erejüket csak azért értékesíthetik a rakéta meghajtására, mert a gázmolekulák a levegő részecspénzt tudjon szerezni, sőt, hogy a „hivatalos” vélemények után egyáltalában foglalkozni merjen a továbbiakban is elgondolásaival, 1928-ban az UFA film szolgálatába állott, az „Asszony a Holdban” című utópisztikus film tudományos tanácsadój aként. Oberth munkásságának további részére még visszatérünk. A rakétatechnikában az 1928-as év határkő: ekkor lépett Németországban a nyilvánosság elé az utast szállító rakétakocsijával Max Valier, az osztrák—magyar légierő volt berepülő pilótája. Valier munkásságáról, valaMax Valier, ax 1928-ban bemutatott rakétaautóján. mításai kétlépcsős, magasságkutató rakétákra vonatkoztak. Az első fokozat hajtóanyagául alkoholt és folyékony oxigént, míg a második fokozat meghajtására durranógázt (az oxigén és a hidrogén igen Többekéivel ütköznek össze: ezért fejtik ki a tolóhatásukat. Akik ezt állították, befolyásos porosz hivatalnokok voltak, ő pedig csak egyszerű gimnáziumi tanár. Azért hogy a rakétával kapcsolatos kísérleteihez mint Opelről, aki a rakétát reklámnak használta fel, lápunk következő számában számolunk be. (Folytatása következik.) Kováts Andor Némi sértődöttséggel válaszol. — Természetesen jelest. — Es a technikum után? — Még nem tudom. Először mindenesetre szeretnék elhelyezkedni és pénzt keresni Azután majd meglátom MARTON MARIANN szerényen, halkan válaszol a kérdésekre. Es ez a szerénység jellemezte nyolc éven keresztül, pedig a bizonyítványába „kitűnő” bejegyzésen kívül nincs más. — A külkereskedelmi technikum angol nyelvi tagozatára megyek. — Miért választottad éppen ezt? — Már évekkel ezelőtt készültem erre a tagozatra. Három évig tanultam angolt, a németet pedig tűrhetően beszélem. — Az iskola elvégzése után? — Valamelyik információs irodában, vagy a kereskedelemben szeretnék elhelyezkedni. Egyébként harmadik nyelvként az oroszt is tovább tanulom. Lábady Katalin, bár 14 éves még, de már is egy „tudós” komolyságával, minden izgalomtól mentesen válaszol a kérdésekre. Már a mondatfűzésből érződik, hogy tudása, általános ismerete meghaladja életkorát. — Gimnáziumba megyek...! — mondta egyszerű határozottsággal. — Csak szakirodalmat olvasol? — Dehogy' Jókai a kedvenc íróm. Szeretem a romantikát! A MECHANIKAI műszerészi pálya, idegen nyelvű és információs iroda választása, Jókai és a modem csillagászati szakirodalom ismerete...! Bosszantó könnyelműség és megkapó komolyság. Így együtt és még egy csomó jellemvonás: mai fiatalság. Laczik János zét a gyár, (de azt az összeget á kultúrotthon építésére fordítják) — „termel”. Ezt teszik a bányákban és máé üzemekben dolgozók is — és akkor idén sikerül „összeszedni” annyit, hogy elkezdjük majd az építkezést. A titkár ismeri a községfejlesztési adatokat „kapásból”, fejből citálja a községfejlesztés számait, a lakosság meg- ószlását jelző adatokat — alaposan isméri a falut. — De pesszimista, — nem nagyon bízik abban, hogy a minisztériumok segítenek. Oka is lehet a bizalmatlanságrá, hiszen az egyik minisztérium már megmutathatta volna segítőkészségét. Az elnök — nem is számol ezzel a segítséggel. Ezt nem jelenti ki, nem „szögezi le”, de a magas hivatalok isteni beavatkozását teljesen figyelmen kívül hagyja, amikor a a majdan kő- és betonvaló- ságba szilárduló álmokat dédelgeti. Vagy: meglepetésnek szánja, — s amikor elindult a munka, akkor fordul majd a segítségért minisztériumokhoz, bízva abban, hogy a lakosság tíz- és százezreket előteremtő áldozatkészsége megnyitja majd a miniszteriális kasszákat is? Elgondolkoztatja talán az „országos pénzek” kincstárnokait is: nem lenne-e itt az ideje, hogy a kenyérkereset lehetősége mellé megteremtsék a lelkek gyarapodásának otthonát is? Nem lenne itt az ideje annak hogy egy új „világítótest” bekapcsolásával eltűnjék az1 árnyék a gyár körül? Krajczár Imre -------------------------------------mi Biztosító új székházát mi Biztosító szerteágazó munkáját, s átadta a székházat rendeltetésének. Ezután Horváth Béla, az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatóságának vezetője mondott köszönetét mindazoknak, akik segítséget adtak ahhoz, hogy ilyen szép helyiségben dolgozhassanak az Állami Biztosító munkatársai. A Heves megyei Igazgatóság munkájáról többek között elmondotta, hogy a biztosítási állomány több mint 100 ezer biztosításból áll Heves megyében. fogva sem alkalmas arra, hogy „annyi” ember kultúrált szórakozásának, időtöltésének színhelye legyen. A szobában letört antennájú televíziós készülék szomorkodik a barnára festett deszkalócák között, a fal mellett pedig két egymás végébe állított vaságy letaka- ratlan matracai árúlkodnak arról, hogy ezt a helyiséget nem nagyon használják kulturális célokra. Mikor lesz kultúrház, mozi a faluban? Hiszen a negyed- millió forintos községfejlesztési keretet is hosszú ideig másra kell fordítani. — Nagyon soká — mondja a községi tanács vb-titkára. Kevés a pénzünk. Hiába dolgozik ezerháromszáz ember ipari üzemekben, Mátrade- recskét mezőgazdasági községként tartják nyilván, és ennek hátránya nemcsak az áruellátásban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy nem kapunk támogatást a minisztériumoktól, mindent nekünk magunknak kell megoldanunk, megépítenünk. Márpedig: az igényekkel a kívánságokkal a jövőben még úgysem tudunk lépést tartani, mint eddig. Derecskén ezután is építkeznek, — rendszerint OTP-kölcsön- nel — s a hosszú évekre adómentes házak lakói is elvárják, hogy a munkalehetőségek mellé hasznos időtöltés lehetőségét is biztosítsuk számukra. Az elnök valamivel optimis'- tább. A társadalmi munka segíthet rajtunk — magyarázza. — A háromszáz derecskéi téglagyári dolgozó egy, vagy-két vasárnap társadalmi munkában, amit természetesen kifiÁtadták Egerben az Állal Tegnap a délutáni órákban ünnepélyes keretek között adták át Egerben, a Kossuth Lajos utca 10. szám alatt az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatóságának székházát. Az épület helyiségeit — ahol a Termény forgalmi Vállalat dolgozott az elmúlt időszakban — jelentős beruházással szépen, ízlésesen rendbehozatta az Állami Biztosító. A megjelent vendégeket Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgatója üdvözölte, majd röviden vázolta az ÁllaA gyár falái hém magasodnak a falu házai fölé. A gyár árnyéka akkor sem „lepi be” a fälut, ámikor az árnyékok a leghóssZabbra nőnek. Mátra- dérecSkén a falu közepéről már ném iS léhet látni a modern téglagyár épületeit. Az árnyék Sém a fénytani törvényeknek engedelmeskedve vetődik a falúra, — az árnyékot akkor lehet felfedezni, amikór a nemrég épült üzemóriást és a nagyon lassan fejlődő falut összehasonlítjuk. Akkor pedig azonnal — a legverőfényesebb napon is — megmutatkozik az árnyék. Néhány szám az összehasonlításhoz, az „árnyékképzéshez”: a téglagyrat több mint hétvenmillió forintos költséggel építették, s ott háromszáz- negyven ember dolgozik. Ezek kilencvenöt százaléka helybeli. A faluban 2592 ember él, közülük 1720-an dolgoznak. Az 1720 emberből 1308-an helyezkedtek el ipari üzemekben, háromszázhatvanan tagjai a helyi termelőszövetkezetnek, a többiek alkalmazottak. A falu lakossága évről évre gyarapszik: a legutolsó két esztendőben kétszázan telepedtek le. 703 családi ház áll a községben, — ezek egyötöde az utóbbi hét esztendőben épült. Ezenkívül „épült még” egy orvosi lakás háromnegyedmillióért, és 1963. január elsejéig kettőszáz méter járda. A járdaépítés, a villanyhálózatbővítés, a kútfúrás stb. pedig csigalassúsággal halad ezután is, hiszen az évi községfejlesztési keret nem éri el a negyed- millió forintot sem, s ebből kell utakat, járdákat építeni, fizetni a parcellázásokra felvett kölcsönt. És kellene építeni mozit, mert a száznegyven személyes ütött-kopott, szűkös mozltermet, mint a kultúrtermet is már régen kinőtte a falu. A növekedés, — miként az az eddigiekből is kitűnik — az utóbbi években felgyorsult. A gyorsulás a gyárnak is köszönhető, hiszen a hetvenhatmillió forintos beruházással megteremtett munkaalkalomnak is szerepe van a lélekszám gyarapodásában. A kulturális és szórakozási lehetőségek szaporodásában annál kevesebb. A gyár irodaépületében ugyan van egykul- túrszoba, de az méreteinél
