Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-06 / 156. szám

1863. július 6., szombat NGFOSAG 3 maság alapján- küldenék, je­lölnék a szövetkezeti ösztön­díjast, aki a pénzt felveszi, el­költi és azonmód megbukik az egyetemen, mart különösebb kedve, rátermettsége, tehetsé­ge nincs, nem is volt, csak só­gora, meg komája volt. Lám, ez az üzlet nem üzlet, hanem ostobaság. De ha rátermett, tanulni akaró és tudó, a szö­vetkezetért lelkesedő, a mező- gazdaság holnapját magáénak valló tehetséges fiút, vagy lányt, esetleg többet küld a szövetkezet, az meghozza a hasznát az egész közösség szá­mára. Gyurkó Géza Tapasztalatcsere és bemutató Lőrinciben A hatvani járási KISZ-bi- zottság mellett működő mező- gazdasági osztály bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét szervezett Lőrinciben, az exp- ressz-csőkutas öntözés lehető­ségeiről. A tapasztalatcserén részt vettek a KISZ megyebi­zottságának munkatársai: Ju­hász Árpád és Szabó Győző, Sebestyén János, a hatvani já­rási KISZ-bizottság titkára és Szekszius Mihály, a járási bizottság mezőgazdasági osztá­lyának vezetője és fiatal ag­rárértelmiségiek, a hatvani és a füzesabonyi járásból. A lő­rinci községi tanács tanácster­mében Nagy Mária, a mező- gazdasági osztály munkatársa f ismertette az expressz-csőku-/ tas öntözés lehetőségeit. Elmon. [ dotta, hogy ez az öntözési for­ma — olcsósága és a berende­zés könnyű kezelése miatt — egyelőre a legalkalmasabb a kertészetek növényeinek öntö­zésére. A gyakorlati bemutatót a Lőrinci Ifjúsági Otthon kerté­szetében tartották meg. A kút­fúró berendezést a KlSZ-bi- zottság kérésére az ipari 062- tály két fiatal mérnök tagja, Baranyi József és Alföldi Zol­tán terve alapján, az erőmű fiatal munkásai készítették el. (Azóta már elkészült az újabb berendezés is a Petőfibányaí Gépüzemben.) A gyakorlati bemutatón Szekszius Mihály elmondotta, hogy a kútfúrás és a cső lefektetése mindössze öt óra hosszat vesz igénybe, s egyelőre — olcsóságánál fogva — gazdaságosabb a komplikál­tabb öntözőberendezéseknél. A fúróberendezés a hatvani járási KISZ-bi20ttság tulajdo­na és a Lőrinci Ifjúsági Ott­hon fiatal kertészei „használ­ják”. Kútfúró brigádot alakí­tottak, s ha valamelyik tsz-nek szüksége van az expressz-cső- kútra, a brigád a megállapított összeg fejében kiássa és fel­szereli. A tapasztalatcserén Patkó Lajos, az otthon igazgatója rö­viden ismertette az otthon éle­tét, s a közel harminc holdon gazdálkodó fiatalok munkáját. KG Számos új szakmérnöki szakon indul meg a képzés 1964-65-ben Illetékes szexvekkel egyetér­tésben a művelődésügyi mi­niszter 1964-ben, illetve 1965- ben 56 újabb szakmérnöki szakon engedélyezte a képzés megindítását. Többek között: a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómémöki karán az öntő, a hőkezelő, a forgácsmélküli ala­kítás (meleg); bányamérnöki karán' a mélyfúrási geofizikus; gépészmérnöki karán a he- ") gesztő; a Veszprémi Vegy­ipari Egyetemein a műszeres analízis, valamint a korróziós szakon indul szakmémökkép- zés. Az újabb szakok megindítá­sával a fővárosban és vidéken további csaknem kétezer mér­nök kapcsolódhat be a szak­mérnökképzésbe. — Hogy mik van­nak! Képzeld, ott va­gyok egy értekezle­ten, kint 35 fok, bent negyven, és Topolyé hozzászól. Röviden, ahogyan ő szokta mondani és csinálni Tíz perc ... húsz ... fél óra, még mindig beszél. Először elal­szanak ■ tízen, aztán húszán, még mindig beszél, még mindig röviden hozzászól... Már alszik majdnem az egész terem és még mindig mondja monoton, unalmas hangján a senkit sem érdeklő hozzászólását, amikor kint 35 fok, bent legalább negy­ven van... — Na, de hát miért, nem intette le az el­nök? — Az elnök? Te is jópofa vagy. Hát az is elaludt! (— <5) MÉRLEGEN! Az első félév áruértékesítése az erdőtelki Új Élet Tsz-ben Néhány nappal ezelőtt méltó elismerésben részesültek az er­dőtelki Új Élet Termelőszövet­kezet tagjai, Csuhaj Ferenc, a Qtt a kánikula Itt van bizony, és nincs más be­szédtéma, mint a kánikula, amely itt van, mert ha nem lenne itt, ak­kor az lenne a be­szédtéma, hogy mégiscsak borzasz­tó, máskor már ilyenkor itt szokott lenni a kánikula, most nincs, hiába, semmi sincs már úgy, mint régen. De mondom, it* van a kánikula, éppen úgy, mint régen, s hogy itt van, az már any- nyiból is jó, hogy az ember megtud­ja, hogyan, és fő­leg mikor volt ré­gen éppen úgy, mint most. ... mert az em­ber megtudja, hogy legutoljára ilyen meleg 1798- ban Böhönyepusz- tán volt, de az sem volt azért ilyen meleg, mert a pontosan ilyen meleg nem is Bö- hönyepusztán volt. hanem Tápió- szentlelken esnem 1798- ban, hanem 1799- ben. És mi­után az ember ma megtudta, hogy ilyen meleg tehát hol és mikor volt. másnap fellapozza kedvenc újságját és megtudja, hogy amit tegnap meg­tudott, az smafu, az mind semmi, rt amilyen me­leg tegnap volt, ahhoz foghatót még csak egyszer mértek Kelevéz- pusztán, időszámí­tásunk után, 999- ben, s ezt rádicar- bonos vizsgálatból állapította meg egy régész-meteo­rológus, amint fel­tárt egy ősi temet­kezési helyet és a hőgutában elpusz­tultak csontjait vette hőmérós mikroszkóp alá... Az ember ilyen­kor megnyugszik, nagyszerű dolog mégis a tudo­mány, mert ugyan itt van ez a kutya kánikula, de meny­nyivel nehezebb volt ősapámnak 999-ben, amikor még a frizsider és a ventillátor sem volt feltalálva. Harmadnap az új­ságolvasó ember meghökkenve ve­szi tudomásul ked­venc lapja hasáb­jaiból, hogy az a 999 is smafu, az mind semmi, és semmi az a meleg is, ami­től most hajnal­ban, nyakig la­vórban ülve is iz­zad ... Mert idő­számításunk előtt pontosan 234 mil­lió és 113 évvel ezelőtt, a mai Mátra helyén meg­húzódó tengeröböl partján 52 fokot mértek volna ár­nyékban, ha ab­ban az időben már ember lett volna és hőmérő. Írásos feljegyzések, ép­pen emiatt a bősz- szántó mulasztás miatt ugyan nem maradtak fenn, de a lényeg mégis lé­nyeg marad: 52 fok egy tengeröböl partján, mai ha­zánk helyén... Hát igen, szóval az volt a kániku­la és nem ez, amely ugyan lehet meleg, melegecs- ke, merre szalad a nyulacska, de mi ahhoz képest, ami a Napban van.. Ott már időszámí­tásunk előtt 7 89 millió évvel is, pontosan... Kap­hatnék egy kis hi­deg vizet? Hogy­hogy nincs hideg víz? — Váratlanul jött, kérem, ez a kánikula ... Ilyen melegre még a nagyapám sem em­lékszik — mente­getőzik a pincér... Most kezdjem el neki elölről, hogy időszámításunk előtt ama belten­ger partján...? Úgysem hinné el... Mit neki a tudomány, ö job­ban hisz a nagy­apjának . .. Két­ségbeejtő az em­berek tudatlansá­ga! (egri) BUDAPEST. ERZSÉBET-HlD (Szlovák György rajza) megyei tanács elnöke ünnepé­lyes közgyűlésen adta át az elmúlt évi eredményes mun­káért a kormány és a megyei tanács elismerő oklevelét, va­lamint a megyei tanács ván­dorserlegét. Az elismerés a ta­valyi eredményeknek szólt, a kiváló termésátlagoknak, áru­értékesítési terv teljesítésének és az egy főre eső átlagjövede­lemnek, amelyek túlszárnyal­ták a megyei átlagokat. A tavalyi eredmények alap­ján a szövetkezet elnyerte a megye legjobb termelőszövet­kezete címet, de Lőcsei Ferenc tsz-elnök elmondta, az idei eredményekkel sem akarnak szégyent vallani. Domán Ilonával, a szövetke­zet fiatal főkönyvelőiével be­szélgettünk az első félév ered­ményeiről, a legfontosabbról — az áruértékesítési terv tel­jesítéséről. — Minek köszönhetik az eredményjavulást? — Elsősorban az állatte­nyésztés segítette az ered­ményt — válaszol —, az érté­kesítés jelentős része állatok­ból és állati termékekből tör­tént. Az állattenyésztők mun­káját kell dicsérnem elsősor­ban, mert lelkiismeretes és hozzáértő gondoskodásuk kö­vetkezménye lemérhető súly­ban jelentkezett az átadásnál. A sertésgondozók a hízótáppal jóval előre hozták az átadási időt és a leszerződött hízók 105 kilogrammos átlagsúlyáva' szemben 130 kiló volt az átlag Az értékesített 240 sertés je lenti a bevétel zömét, ezenkí­vül átadtunk még 40 hízómar­hát, amelyet szintén magasabb osztályban vették át. Nagy a tehénállományunk és az érté kesített tej biztos pénzforrás­jelentett. „Kitettek magukért’ a birkák is, mert 20 százalék­kal tudtunk több gyapjút ér­tékesíteni, mint amennyire számítottunk. — Milyen kilátások vannah az áruértékesítés teljesítésé­ben? — Az éves tervünket nem oszthatjuk ketté, mert ferde képet kapnánk az áruértékesí­tésben. Ugyanis az első félév­ben az értékesítésnek csak kis hányada, míg zöme a második félévben történik. Az állatte­nyésztés mellett ekkor értéke­sítjük a növénytermesztés és a kertészet termékeit. Az időjá­rás kedvezett a növényeknek és így a tervezett átlagtermés biztosítottnak látszik. Különö­sen sok reményt fűzünk a sző­lőiskolánkhoz. December kö­zepén mintegy millió forint bevételre számítunk ebből. Elköszönünk. A kis iroda fa­lán már elhelyezték a két ok* levelet és méltó helyre került a vándorserleg. Azt mondják, hogy jövőre ismét itt marad­nak ... (P. E.) Lapunk előző számában Valier és Tiling munkássá- \ gáról és az első postaraké­táról számoltunk be. gal működő, teljesítőképes ra­kétát. Neki igen érdekes újí­tása volt a fémes hajtóanya­gok alkalmazása. Az ún. „fém­diszperzió” könnyűfémek porá­ravov, Kondratjuk, Poljornij, Ciolkovszkij tanítványai és követői kísérleteztek rakéták­kal. A Szovjetunióban felbo­csátott rakéták magassága el­érte a 10 kilométert. 1935-től kezdve már sorozatosan hajtot­tak végre rakétakisérleteket. Mindezek a tények rácáfolnak azokra, akik a rakétát, helye­sebben az űrrakétát, valamifé­le német találmánynak kíván- iák feltűntetni. A valóság az, hogy a Hitler- fasizmus a rakétakutatással is Goethe „Varázsinas”-ának pél­dájával az emberiséget szol­gáló szellemek helyett a pusz­tulás démonait szabadította Sorozatunkban már említet­tük, Németországban Fritz von Opel reklámízű, nagydobra vert rakétaautó-kísérleteit, amelyeket előbb Valier-vel és Sander mérnökkel hajtott vég­re. Opel 1929 végén a nyilvá­nosság számára ismét hatal­mas meglepetéssel szolgált: 1929. szeptember 30-án Frank­furt am Main repülőteréről le­vegőbe emelkedett az első ra­kétarepülőgép! A startot kata- pult kocsival hajtották végre és miután már a gép bizonyos sebességet elért, a lőporos ra­kétákat csak aztán gyújtották be. A repülőgép pilótaülésé­ben maga Opel foglalt helyet. A repülés eredményes volt, az első rakétarepülőgép 30 mé­tert repült és óránként 150 ki­lométer sebességet ért el. Le­szálláskor azonban a gép telje­sen összeroncsolódott. Opel a balesetet túlélte, sőt, nem is szenvedett jelentősebb sérü­lést. Mégis, a további kísérle­tekkel teljesen felhagyott. Kortársai feltételezték, hogy célját ezzel is elérte: cégét eléggé reklámozták már az eddigi kísérletei. Megjegyezzük továbbá, hogy az első ember vezette rakéta­repülőgép kísérletét, Opelt megelőzve, 1928. június 11-ér. Fritz Stamer hajtotta végre. Hitler hatalomra jutásával ezek a kísérletek teljesen leáll­tak és Németországban a ra­kétakutatás új utakat keresett. Mielőtt ennek részletes ismer­tetésére rátérnénk, röviden megemlítjük, hogy a Szovjet­unióban 1930 és 1932 között Fjodor Zander mérnök építette az első folyékony üzemanyag­Opel első rakétareptilőgépe. A gépet katapultról indí­tották el. Számyfelületével és kormányzóberendezésével még nem tekinthető a mai értelemben vett rakétagép ősének. Fel­találója egyelőre csupán a légtérben történő repülésre gondolt. nak és szénhidrogénnek a ke- el. Erről részletesen lapunk verékéből állott. Ugyancsak ő következő számában számo- gondolt már a napenergiának lünk be. az űrrepülésben való hasznosí- (Folytatása következik.J tására. Zander mellett Tyihon- Kováts Andor Opel rakétarepülőgépe — Rakétakutatás a Szovjetunióban a harmincas években A Hitler-fasizmus a rakétakutatásra is ráveti árnyékát Ezerszázalékos kamat olyan nagy erőfeszítés. Téte­lezzük fel, hogy holdankint mindössze 20 fillért áldoz a szövetkezet egy-egy ösztöndí­jasára. A húsz fillérek a hol­dak arányában már százakat, ezreket Jelenthetnek, attól függően, hogy mekkora a ter­melőszövetkezet. Tehát olyan „filléres üzlet” ez, amelynek kamatjait egy egész közösség látja egyáltalában nem fillé­rekben. Mindehhez egy kis jóakarat, egy kis messzebblátás és na­gyon sok következetesség és határozottság szükségeltetik. Mert annak semmi értelme nem lenne, hogy sógorság-ko­Vagy tízezerszázalékos? Egyszerűen nem lehet kiszá­molni, s felesleges is lenne, mert nem a kamatszámítás a lényeg, hanem a kulturált, magas szintű és eredményes gazdálkodás. Ehhez kellenek a szakemberek, s nemcsak az iparban, de a mezőgazdaság­ban is, és ott is egyre több. Ma több, mint tegnap, s hol­nap talán már kétszer, három­szor annyi, mint ma. Azzal, hogy gépek vannak a termelő- szövetkezetben, hogy hatalmas táblák alakultak ki a régi nad- rágszíj-parcellák helyén, hogy közösen, összefogva akarnak és tudnak már gazdálkodni szövetkezeteink, — még egy­magában csak az alapokat raktuk le a fejlődéshez. A „felépítmény” a: ho­gyan ... Hogyan gazdálkod­junk. hogyan lehet legjobban kihasizn'álni a gépeket, hogyan tehet a nagy táblákon korsze­rűen termelni, hogyan lehet ezen belül természetesen ol­csón előállítani a mezőgazda­ság termékeit. Erre a sok ho­gyanra a mezőgazdaság szak­embereinek, a mezőgazdasági mérnököknek, az állattenyész­tőknek és a többieknek kell megadni a választ nap-nap Után... Nyilvánvaló, hogy a válaszadásban a szövetkezetek a legérdekeltebbek, nyilvánva­ló, hogy a szövetkezeti tagság legdöntőbb érdeke, hogy minél több jó szakember segítse a közös munkát. Nos, a szakemberképzésben érdemtelenül kevés terhet vállalnak a mi megyénk ter­melőszövetkezetei. Poroszlón ée még néhány más községben a szövetkezetek már elhatá­rozták és elhatározásukat tett követvén, küldtek is ösztöndí­jasokat az egyetemre. Szövet­kezeti ösztöndíjasok! Igen: nincs ebben semmi meglepő, semmi csodálatos. Szövetkeze­ti mozgalmiunk fejlődése nem­csak megköveteli, de egyben immáron gazdaságilag lehető­vé is teszi, hogy minél több, vagy ha úgy tetszik, minden termelőszövetkezet küldjön saját falujából, saját fiaiból, lányaiból ösztöndíjasokat az egyetemre Helyi emberekből, a helyi szövetkezetek, hogy helybe térjenek vissza ösztöndíjasaik. Hogy ez költség? Természetes. De ezer, vagy éppen tízezer- szer vísszatérüL S nem' is olyan nagy költség, nem is

Next

/
Thumbnails
Contents