Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

•TLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIV. évfolyam, 168. szám ÁRA: 50 FILLER 1963. július 20., szombat Nagyszabású fogadás a magyar küldöttség tiszteletére Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagy­követe pénteken nagyszabású fogadást adott a Magyar Nép- köztársaság Szovjetunióban tartózkodó párt- és kormány- küldöttség tiszteletére. A fogadáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökének vezetésével megjelen­tek a küldöttség tagjai: Biszku Béla, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Fehér La­jos és Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnökhelyettesei, Gás­pár Sándor, az MSZMP buda­pesti bizottságának első titká­ra, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára, Pé­ter János külügyminiszter és Szipka József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, ha­zánk moszkvai nagykövete. Szovjet részről ott volt Leo- nyid Brezsnyev, Nyikita Hrus­csov, Andrej Kirilenko, Anasz- tasz Mikojan, Gennagyij Voro­nov, Viktor Grisin, Leonyid Jefremov, Sarai Rasidov, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének tagjai, illetve pót­tagjai, Leonyid Iljicsov, a Köz­ponti Bizottság titkára, Ivan Szpiridonov és Jan Pejve, a Legfelsőbb Tanács két házának elnöke, Mihail Georgadze, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek titkára, Andréj Gromiko külügyminiszter, Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a szovjet kor­mány számos tagja, valamint Kliment Vorosilov, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének tag­ja. Megjelentek a Moszkvában akkreditált diplomáciai képvi­seletek vezetői és tagjai. A fogadáson ugyancsak jelen volt a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon részt vevő ma«- gyár filmküldöttség is. HRUSCSOV: A magyar nép kimagasló győzelmei fontos hozzájárulást jelentenek a közös ügyhöz A barátság, testvériség nagygyűlése Moszkvában ét» • KADAR JANOS: Küldöttségünk hitében és bizakodásában megerősödve tér haza szovjetunióbeli útjáról Pénteken a Kreml kongresszusi palotájában hatezer részvevővel, magyar—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak a Szovjetunióban tartózkodó magyar párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. A megjelentek nagy tapssal köszöntötték a magyar párt- és kormány- küldöttség tagjait, akik Nyikita Hruscsov és az SZKP más vezetőinek kíséretében jelentek meg az elnöki emelvényen. Anatolij Birjukov, az SZKP Moszkva városi pártbizottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Ezután felcsendült a. Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió himnusza. Birjukov átadta a szót Szergej Antonovnak, a Vlagyimir Iljics Gyár munkásának, aki Moszkva dolgozói nevében üdvözölte a küldöttséget. A főváros értelmisége nevében Borisz Polevoj í.-ó szólalt fel. Borisz Polevoj részle­tesen beszélt a magyar és a szovjet nép barátságának történelmi hagyományairól: öröm­mel tölt el, hogy engem ért a megtiszteltetés, a moszkvai értelmiség nevében üdvözölhetem kedves magyar vendégeinket — mondotta. — Kétszeres öröm ez nekem. Többször volt alkal­mam Magyarországra látogatni, sok barátom van a magyar írók, festők, szobrászok között. Polevoj ezután arról beszélt, hogy a szovjet kommunisták tisztelettel emlékeznek Kun Bélára, Zalka Mátéra és a szovjet nép jól ismeri Petőfi Sándor, Liszt Ferenc és a ma­gyar kultúra más nagyjainak műveit. Moszkva ifjúságának nevében Nyina Morozova, a Kujbisev nevét viselő villa­mossági gyár technikusa, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője szólalt fel. Ezután Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Minisz­tertanács elnöke mondott nagy beszédet. Hruscsov beszéde tosította a magyar népi töme­gek töretlen egységét. A ma­gyar munkásság, parasztság és értelmiség szorosabban tömö­rült pártja köré, s a legaktí­vabban részt vesz a szocialista építésben. Az elmúlt években megnőtt a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, meg­szilárdult külpolitikai helyze­te és a világproblémák meg­oldására gyakorolt hatása. Visszaemlékszem arra, hogy 1960-ban Kádár elvtársisal együtt utaztunk New Yorkba az Egyesült Nemzetek közgyű­lésének ülésszakára. Kádár elvtárs az ENSZ szónoki emelvényéről a vi­lág száz államának képvi­selői előtt, a magyar nép nevében méltó választ adott azoknak, akik provo­kációs céllal szították az úgynevezett magyar kér­dést. Teljes kudarcba fulladtak az imperialistáknak azok a kísér­letei, amelyekkel el akarták szigetelni a magyar népet, meg akarták fosztani attól a jogától, ho»v szava lehessen a nemzetközi ügyekben. A szocialista termelési vi­szonyok végleges győzelme városban és falun, a gazdasági élet és a kultúra fejlesztésében elért nagy sikerek lehetővé tették, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VIII. kong­resszusa tavaly novemberben ünnepélyesen kijelentse: Ma­gyarországon lerakták a szo­cializmus alapjait, és megkez­dődött e— új történelmi sza­kasz: a szocialista társadalom teljes felépítésének korszaka. A magyar nép kimagasló győzelme ez, elvtársak. Ez a győzelem örömet szerez a szovjet embereknek. az új szocialista Magyarország valamennyi barátjának. A nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek szem­pontjából a magyar népnek ez a győzelme igen fontos inter­nacionalista hozzájárulás ah­hoz a harchoz, amely az embe­riség haladásáért és boldogsá­gáért, a szocializmus és a kom­munizmus világméretű diada­láért folyik. Engedjék meg, elvtársak, hogy a Szovjetunió valamennyi dolgozója nevében gratuláljak magyar vendégeinknek, az egész magyar dolgozó népnek e fényes győzelemhez. Elvtársak! A szovjet és a magyar népet pártjainknak testvéri, baráti kapcsolatai fű­zik össze. Népeinknek közösek az emlékei, egy az útjuk, egy a céljuk: a kommunista társa­dalom felépítése. Országaink dolgozóit régi barátság fűzi egymáshoz. Visszaemlékszem az első vi­lágháború utolsó évére. A Do- nyec-medencében dolgoztán: akkor, ahol a bányákban hadi­fogoly magyar munkások dol­goztak. Meg kell mondanom, hogy bár ezek az emberek ha­difoglyok voltak, a munkások nem bántak velük soviniszta nacionalista módon.'Bár-a re­akciós propaganda minden: megtett, hogy egymás eller. hangolja Oroszország, Német­ország, Magyarország és már országok népeit, a munkásem­ber osztálytermészete mégis felülkerekedett. Népeink a szocialista és kommunista építés 1 •• •• r Jk * r M • r r n közös útját járják. A munkások megértették, miért és kinek az érdekében folyik az imperialista háború. A fronton ez a megértés abban fejeződött ki, hogy a szemben álló országok katonái barátkoz­tak egymással. A bányában, ahol magyar, orosz és ukrán egyformán viselte a bányász­munka terhét, a testvéri érzés elvtársiasságban fejeződött ki. Emlékszem rá, hogy egyik ma­gyar elvtársunk a Donyec-me- dencéből távozva, így búcsúzott tőlünk: — Eljön az az idő, amikor majd testvérekként látogatunk el egymáshoz. Megláthatják majd a mi szép magyar föl­dünket, s megkóstolhatják, mi­lyen szilva terem nálunk. Az ő számára a magyar szil­va akkoriban nyilván a szülő­föld jelképe volt. Ma már elmondhatjuk, hogy nagyszerű valósággá vált e ma­gyar elvtársunknak a népeink barátságáról szőtt álma, a mun­kások és parasztok millióinak ábrándja. Népeink a szocialista és a kommunista építés közös útját járják. Valóban testvé­rekként látogatjuk meg egy­mást. E nagy testvériség adja az erőt a szocialista országok népeinek, hogy csodákat mű­veljenek. A marxisták—leninisták szá­mára a népek barátsága rend­kívül gazdag tartalmú, konkrét fogalom. E barátság forrásai a szovjet és magyar nép dicső forradalmi hagyományai. Amikor szívélyesen, testvé­rek módjára üdvözöljük a Ma­gyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, jól tud­juk, hogy országunk népeit, a Szovjetunió és Magyarország kommunistáit a marxi—lenini elvek diadaláért, a szocializ­mus és a kommunizmus győ­zelméért folyó közös harc ta­nulságos története egyesíti. A szovjet emberek nem felej­tik el azt a történelmi tényt, hogy röviddel a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom győ­zelme után, 1919 márciusában a magyar munkások a kom­munisták vezetésével kikiál­tották a tanácshatalmat. A szovjet emberek kegyelettel adóznak a magyar önkéntesek hőstettének, akik a polgárhá- borűbam, a külföldi interven­ció éveiben segítséget nyújtot­tak országunk munkásosztá­lyának, hogy megvéd je a szov­jet hatalmat. Vlagyimir Iljics Lenin nem­egyszer küldte forró üdvözle­tét Magyarország forradalmár munkásainak és kommunistái­nak. Rámutatott, milyen hatal­mas nemzetközi jelentőségű a kommunisták vezette magyar Emlékeztetni szeretnék Le­nin elvtársnak a magyar for­radalomra vonatkozó gondola­taira. Magyarországon — mondotta Lenin — a forrada­lom rendkívül sajátos módon fejlődhet. A magyar burzsoá­zia — mensevikek és eszerek — megértették, hogy el kell menniök abba a börtönbe, ahol magyar elvtársunk, Kun Béla, az egyik legkiválóbb magyar kommunista sínylődött. El­mentek és így szóltak hozzá: „Át kell venniök a hatalmat”. Meg is alakult az új kormány. Vlagyimir Iljics megállapítot­ta: „Kun Béla elvtárs, a mi elvtáreunk, a kommunista, aki teljes egészében végigjárta a bolsevikok gyakorlati útját Oroszországban, amikor rá­dión beszéltünk vele, azt mondta: „Nem rendelkezem többséggel a kormányban, de győzni fogok, mert a tömegek vélünk vannak, és összehív­munkások harca. Vlagyimir Iljics 1919 áprili­sában a következőket mondte egyik beszédében: „... A szovjet hataloméri folyó mozgalom valamennyi országban növekszik és a ma­gyar forradalom megmutatta: amikor arról beszélünk, hogy nemcsak magunkért, hanem az egész világ tanácshatalmáért harcolunk, hogy a vörös had­sereg harcosai nemcsak éhező elvtársainkért, hanem a szov­jet hatalom világméretű győ­zelméért is ontják vérüket — Magyarország példája meg­mutatta, hogy ez nem csupán józan ígéret, hanem a legele­venebb, legkézzelfoghatóbb juk a tanácsok kongresszusát”. Világtörténelmi jelentőségű fordulat ez”. Így értékelte Lenin annak a harcnak a jelentőségét, ame­lyet a magyar forradalmár munkások és a magyar kom­munisták a forradalomért, a magyarországi tanácshatalo­mért vívtak. A magyar mun­kásosztály, a magyar kommu­nisták harcának példája nyo­mán Lenin megállapítja, hogy ez a harc másként ment vég­be Magyarországon, mint ná­lunk Oroszországban. Lenin nagy jelentőséget tulajdo­nított annak, hogy Magyaror­szágon a tanácshátalom kikiál­tása fegyveres felkelés nélkül ment végbe. Ez azt példázza, hogy a hatalom békés úton ment át a munkásosztály ke­zébe. Lenin sokszor hangoz tatta, hogy az emberek a 1 pasztalatokból tanulnak. S (Folytatása a Z.oldc valóság”. „UH már nemcsak orosz méretben, hanem nemzetközi vonatkozásban is megtettük a magunkét” jet nép képviselőit akkor ré­szesítettek. Mind a mai napig élénken élnek emlékezetünkben a magyar dolgozókkal való szívélyes találkozások, a derűs emlékek. Azóta nagy események tör­téntek a Magyar Népköztársa­ságban, de világszerte is. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a testvéri Magyar- ország azóta nagy sikereket ért el fejlődésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt kö­vetkezetesen érvényesítette és érvényesíti a nehézipar, és mindenekelőtt az olyan döntő jelentőségű iparágaik elsődle­ges fejlesztésének elvét, mint a gépgyártás és a vegyipar. Ez a politika nagyszerű gyümöl­csöket hoz. Magyarország fej­lett iparral és korszerű mező- gazdasággal rendelkező or­szággá változott. Elegendő megjegyezni, hegy az ország ipari termelésének jelenlegi volumene ötszöröse a háború előtti, 1938. évi színvonalnak. Ez a szocializmus egyik leg­nagyobb vívmánya Magyar- országon. A szocialista forradalom teljes győzelmet aratott a magyar falun. Köztudomású tény, hogy a szocialista építés egyik legbo­nyolultabb kérdése: az egyéni parasztság átsegítése a közös gazdálkodás útjára. Ez teljes egiészében vonatkozik Magyar- országra is, annál is inkább, mert Magyarországon a koráb­bi vezetés az önkéntesség le­nini elvét megsértve, nem a meggyőzés, hanem a durva adminisztratív nyomás útján próbálta megvalósítani a falu kollektivizálását. nisták megtalálták íréhez vezető utat kollektív gazdálkodás előnyei­ről, végérvényesen a szövetke­zeti útra léptek. A magyarországi mezőgaz­dasági termelés szüntelen növekedése ékesen bizo­nyítja, milyen jól oldották meg ezt a bonyolult fel­adatot. A párt hatalmas szervező és politiikai nevelőmunkája biz­a magyar nép méltó képvise­lőit, jó barátainkat: Biszkn Béla elvtársat, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagját, a párt központi bizottságának titkárát, Fehér Lajos és Fock Jenő elvtársat, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjait, á Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­teseit, Gáspár Sándor elvtár­sat, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagját, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­rát, Benkei András elvtársat, a Szabolcs-Szatmár megyei Pártbizottság első titkárát, Pé­ter János elvtársat a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terét, Szipka József elvtársat, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét és a többi magyar vendégeinket. messze túllépi nek a méreteit szag vezetőinek második test­véri és baráti látogatása. Először 1957 tavaszán járt nálunk a magyar párt- és kor­mányküldöttség, néhány hó­nappal a nemzetközi és belföl­di reakciós erők által szervezett magyarországi ellenforradalmi lázadás leverése után. Ez a lá­togatás a szovjet népnek a né­pi Magyarország dolgozóival való forradalmi szolidaritása je­gyében zajlott le. Magyaror­szág dolgozód a Szovjetunió és más szocialista országok segít­ségével megvédték szabadságu­kat, nemzeti függetlenségüket és szocialista vívmányaikat. Visszaemlékszem a Szovjet­unió párt- és kormányküldött­ségének 1958 tavaszán tett ma­gyarországi látogatására és arra a testvéri fogadtatásra, amelyben bennünket, a szov­4 magyar kommui a parasztember szí Egészen másképpen járt él az új vezetés, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A magyar kommu­nisták megtalálták a paraszt- ember szívéhez vezető utat: a türelmes felvilágosítás és meggyőzés útját. A magyar parasztok, miután sok jó pél­da alapján meggyőződték a Hruscsov beszéde elején a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga, a szovjet kormány és az egész szovjet nép nevében me­leg szavakkal köszöntötte a Magyar Népköztársaság párt­ós kormányküldöttségét — majd így folytatta: Külön öröm számomra, hegy üdvözölhetem a küldött­ség vezetőjét. Kádár János elvtársat, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága első titkárát, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökét, a magyar nép hű fiát, a kiváló párt-és állami vezetőt, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kimagasló sze­mélyiségét, a Szovjetunió nagy barátját. Tiszta szívből üdvözöljük a küldöttség valamennyi tagját, Mai találkozónk ennek a teremi Kedves élvtársak! Az önök személyében üd­vözöljük a magyar kommu­nisták dicső pártját, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt vezette Hazafias Nép­frontot, üdvözöljük az egész dolgos és tehetséges magyar népet, amely ered­ményesen építi a szocializ­must. A békéért, a szocializmusért, a kommunizmusért vívott kö­zös harcban a szovjet emberek hű társuknak tekintik a test­véri magyar népet. Ezért fo­gadta a szovjet nép mindenütt olyan nagy érdeklődéssel, fi­gyelmességgel és szívélyes ba­rátsággal a magyar nép kül­dötteit. Mai találkozónk messze túl­lépi ennek a teremnék a mére­teit. A modem technika, a rá­dió és a televízió lehetővé teszi, hogy kiszélesítsük hallgatósá­gunk körét. Ezért jogosan mondhatjuk, hogy e találkozón a szovjet és a magyar dolgozók milliói vesznek részt. Találkozónk ország-világ előtt bizonyítja, a közös nagy cél felé együtt haladó országaink népeinek inter­nacionalista szolidaritását, kölcsönös barátságunk ér­zelmeit. A magyar párt- és kormány- küldöttség szovjetunióbeli uta­lása a szocialista Magyaror-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents