Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. június 14., péntek Az utolsó lehetőség Igaz örömmel és büszkeséggel fogadtuk a hírt, hogy az Angyalok ■földje dijat nyert a La Plata-i filmfesztiválon. Ezek után termé­szetesen nagy érdeklődéssel vár­tuk a fűm egri bemutatóját. Tü­relmetlenkedtünk a több hónapos késés miatt, s cseppet sem meg­nyugtató a hír, hogy az Angyalok földjét e hó 16-tól 19-ig Egerben, a Kert-mozi mutatja be. Ezekben a napokban gyakran dörög az ég, villám is cikázik, s gyorsan jött nyári záporok zavar­ják a szabadtéri előadásokat. így könnyen előfordulhat, hogy most már nem a tervezés, hanem az időjárás akadályozza a díjnyertes fűm bemutatását. De van egy utolsó lehetőség. Nem a szavakkal játszunk csupán. s nem becsüljük le Az utolsó lehe­tőség című NDK-fűmet, amelyet 17-től 19-ig hirdet az egri Vörös Csillag Filmszínház, de nem le­hetne megcserélni a két filmet? Az Angyalok földjét mutassa be a Vörös Csillag Filmszínház, Az utol­só lehetőség című NDK-filmet pe­dig megnézzük a Kert-moziban, — ha az időjárás engedi... (- m) — NÉGY NÉPI ÜLNÖKÖT választottak az Egri Finom­mechanikai és Vasipari Vál­lalatnál. A járásbíróságra Ba­umann Ferencet és Vass Ber- nátot. a megyei bíróságra pe­dig Dorkó Józsefet és Kiss Lászlót választották meg né­pi ülnöknek. , — A FRANCIA pedagógu­sok véleménye szerint a mai érettségizők Franciaországban annyit tudnak történelemből, földrajzból és helyesírásból, mint negyven évvel ezelőtt a 14 éves diákok. Az ok szerin­tük a diákok túl mozgalmas életükben és a pedagógus- hiányban keresendő. — TÖBB MINT HÁROM­MILLIÓ forintos költséggel új parkokat létesítenek Gyön­gyösön, és csinosítják a jelen­legieket. Ez a nagy összegű beruházás még szebbé teszi a nagy idegenforgalmat lebo­nyolító várost. — MADELEINE Robinson ismert francia színésznőtől egy interjúban megkérdezték, mi­lyen három kívánsággal for­dulna a mesebeli tündérhez. A válasz így hangzott: „Először ne legyen többé tél, másodszor ne legyen atombomba, har­madszor, a férfiak szüljék a gyerekeket.” — 30 VAGON zöldborsót exportált megyénkből a MÉK. A szállítmányok jelen­tősebb része Nyugat-Német- országba, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztár­saságba és Ausztriába ment. — JÖVŐ TAVASSZA.L a New York-i világkiállítás al­kalmából New Yorkba utazik a nevezetes bécsi, spanyol lo- varda és vezetője, Podhajsky ezredes. A lovarda gyönyörű fehér lipicai ménjei lovas be­mutatót fognak tartani. — D—4K TÍPUSÚ erőgé­pet vásárolt a bélapátfalvi Március 15. Termelőszövetke­zet. A 70 lóerős gépet ered­ményesen tudják használni a kedvezőtlen talajviszonyokkal dolgozó szövetkezetiek. — A SZOVJETUNIÓBAN a végzett kísérletekkel megálla­pították, hogy a legyek megér­zik a radioaktivitást és elkerü­lik a sugárveszélyes területe- Zcőű. — 800 KATASZTRÄLIS hold szőlőt telepítenek az öt­éves fejlesztési terv keretében az egri termelőszövetkezetek. Az idén már megkezdték ezt a munkát és 116 holdon be­fejezték a telepítést. KÖZLEMÉNY TÖBBEN szóvá tették olva­sóink közül, hogy a Fiatalok a lejtőn című írásban szereplő bűnözők bírói ítélete miért oly enyhe. A kérdés helyén­való. A bíróság ugyanis a bűn­tett mértékének megfelelően nem kettő, hanem 12 évi sza­badságvesztést szabott ki. A téves szám sajtóhiba folytán került az írásba. * Idő iár ásjelen tés Várható időjárás péntek es­tig: Felhősebb idő, főként az északi megyékben zivatarok­kal. Mérsékelt szél. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet 25—28 fok között, dél­keleten 28 fok felett. (MTI) Egésznap kapa, estére kotta harminc asszony kezében Tarnaszentmiklóson EZER SZÍNBEN játszik a tarnaszentmiklósiak buján zöldellő dohánytáblája. Messze az úttól csupa színpompa a hajladozó asszonyok csapata. Kilenc-tíz fejkendős egy-egy táblán, a brigádok szinte ver­sengve kapálják a dohányt. Erősen tűz a nap, szoknyám alja csurom vizes, mire köze­lebb érek, a nemrég lezuhant eső nyomában fülledt pára go­molyog. Hangos a határ. Ví­gan vannak az asszonyok. Ki tréfálkozva mesél valamit, ki az éjszakáról súg huncut his­tóriát, hogy aztán nyomában kipattanjon a harsanó, egész­séges kacagás. Pedig nehéz a kapa! Itt-ott sártól ragadó élét bosszankod­va törlik minduntalan. A Kos­suth Tsz dohányföldjéről üte­mes dalt sodor a felhőt kerge­tő szél. Magasan csillan belőle egy érces, erőteljes hang. — Szép lesz ugye a dohá­nyunk? — nézi büszkén Tóth p. Jenöné, s látom, elvárja, hogy dicsérjem. — De kell is! Hajnal óta itt vagyunk! — Nem akarom hátráltatni a munkát. — A, nem órabérre megy ez, hanem becsületre! No meg jó egy kis kényszerpihenő! — Szép asszony Tóthné. arcáról apró cseppekben patakzik a verejték, s amint a kapára támaszkodva áll sok színű ru­hájában. szinte festő vásznára kívánkozik. — Jött megnézni a munkát? • kédi váratlanul. — Dehogy, dehogy! — most rajtam a szabadkozós sora — csak idecsalt a dal. Olyan szé­pen énekeltek. — Szeretjük is, meg tanul­juk is — lép közelebb Tóth p. Andrásné. — Ismerjük magát, igaz-e, ott volt Gyöngyösön is meg hevesen is mikor énekel­tünk? — még egy lépés felém, s már húzza is elő köténye zse­béből a kivágott újságcikket. — Akkor jó helyen jártás, ezek szerint maguk is tagjai a menyecskekórusnak? — De mennyire! Én például az altban énekelek Erős han­gom van, de a tanár néni azt mondta, jó a hallásom, oda meg az keli. Nekem mindegy, csak énekeljünk. — Azt hiszem, fáralsztó lehet az egész napi munka után este énekelni. — Nem könnyű, de ilyesmi­ről az ember nem beszél. — Ezt már Mari néni mondja, a kórus legidősebb tagja. — Elég baj az, hogy én most így jár­tam. Se előre, se hátra! Ez a szegény ember szaladgál itt körülöttem — mutatja be fér­jét, Bukucs Ignácot — tudják, leestem délelőtt a bicikliről. De nem ez a fontos, köszönöm, hogy meglátogatott. Tessék ide­figyelni! — közelebb húz ma­gához. — Ez a mi menyecske­kórusunk amolyan szórakozó hely is. Hát mi van itt, Tarna- szentmikiesőn? Egy ócska mo­zi, egy-kót televízió, meg az iskola, ahol esténként próbá­lunk. BUKUCS NÉNIT a lakásán találtuk, pedig már kora haj­nalban ő is a többivel hajla­dozott a dohányban, de a bal­eset nem válogat! Most boldo­gan mesél mindenről, ami ked­ves énekkarával kapcsolatos. — Be akarunk menni Egerbe is! Hadd hallják ott is, mit tudunk. Nem mindjárt, még tanulni akarunk addig sokat' Igaz-e tanáménd? Szontágh Ilona akii ugyan fele­annyi idős. mint Mari néni, örömmel hallja a lelkes szava­kat. Minden kezdeményezést, minden dicséretet elhárít ma­gától, s csak az asszonyokat, a harminc kc.rustagot emlegeti. — Néha olyan a próbaterem, mint egy óvoda, az asszonyok elhozzák a kicsiket-, akik egy darabig hallgatják, hogyan ta­nulnak kottából olvasni a mun­kában fáradt anyukák, aztán hol az egyiket, hol a másikat nyomja el az álom. Elalszanak a padokon, a zongorán s mire vége a próbának, a falu minden irányába mennek a mamák, karjukon az édesen szuszogó apróságokkal. Nagy áldozatot hoznak ám a szép sikerekért! — Áldozat! Ezek olyan sza­vak, már megkövetem, nem akarom megsérteni a tanár né­nit — mondja Törőcsik Már­tonná, akit útközben találtunk meg, amint hazafelé ballagott az estében hanyatló dűlőn. VÄLLÄN KAPA, rajta sza­tyorban a maradék, fejében zajló gondolatok: mi is legyen a vacsora. De ahogy meghal­lotta az utolsó szavakat, őszintén meghökkent. — Csak azért tiltakozom, mert jó, jó. Valóban fáradtak vagyunk ilyenkor, nekem is itt az 1300 kvadrat dohány, 2000 kvadrát kukorica, 520 cu­korrépa, meg 720 napraforgó. Van ezzel elég dolog! De hát csak a munkának éljen az ember? így aztán örömmel ülünk be esténként a próhára. Soha nem hallottam én Mozartról, Palestrináról, azt se tudtuk, hogy úgy is szép a dal, ha hal­kan énekelünk. Tanulgatjuk a kottát. Hát kinek jó ez? Csak nekünk. Ezért nem szeretem, de a többi asszony se, ha ál­dozatnak nevezi valaki a kó­rusmunkát. Jól megmondta Törőcsikné egy szuszra! De úgy érzem, leikéből beszélt. A harminc asszony, aki naponta hajnaltól a határban végzi a munkát, szerintem is áldozatot hoz az­zal. hogy estéről estére ismer­kedik a dallal, a dal meste­reivel, s az énekes „betűveté­sével”. — Aztán, amikor eljön az az idő, hogy felvesszük a sö­tétkék aljat meg a fehér blúzt, kiállunk a hallgatóság elé és megtapsolnak, úgy érez­zük, érdemes volt örömet sze­rezni magunknak is, meg má­soknak is! Az embereink ott ülnek a nézőtéren, ott vannak a termelőszövetkezetek elnö­kei, a brigádtagok, és mi hir­telen elfelejtjük, hogy másnap kakasszóra kell ébredni, hogy a kamra falához támasztva vár a kapa. Ilyenkor csak arra gondolunk, hogy szépen adjuk elő, amit a hosszú estéken annyit gyakoroltunk! Mindezt olyan kedvesen, olyan őszinte lelkesedéssel mondta el Tóthné vacsorafőzés közben, hogy ismét felötlött bennem, — mennyi értéket, mennyi művelődni, tanulni vágyó embert rejt a falu, s milyen szerencse, hogy akad­nak, akik felfedezik őket... Cs. Ádám Éva 1963. jünius i4„ péntek; VAZUL 145 évvel ezelőtt. 1818. júniusá­ban született CHARLES GOUNOD francia zeneszerző. Jelentősége munkásságának, hogy a korában uralkodó Meyerbeer-stílusú nagy­operák bombasztikus pátosza he­lyett a friss, realista ábrázolásmó­dot és gazdag melódiákat hozott színre operáiban. Világsikert ara­tott Marguerite című operája, amely nálunk Faust címen került műsorra és a Rómeó és Júlia. 410 évvel ezelőtt, 1553. június 14- én halt meg CRISTOBAL MORA­LES spanydl zeneszerző, a XVI. század egyházi zenéjének egyik legnagyobb mestere. 210 évvel ezelőtt, 1753. június 14-én született CHUDY JÓZSEF zeneszerző, karmester és feltaláló. Ö szerezte az első magyar operát (Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi). Az 1787-ben szerkesztett optikai és akusztikai távírójával 5 évvel megelőzte a francia Chappenak tulajdonított találmányt és az a mai Siemens-féle gyorstávíró ősének tekinthető. 165 évvel ezelőtt, 1798-ban e napon született FRANTISEK PA­LACKI cseh történetíró és politikus, a cseh nemzeti törekvések egyik legnagyobb szószólója. 5 kötetben megírta Csehország tör­ténetét 1526-ig. 35 évvel ezelőtt. 1928. június 14-én halt meg EMMÉLINE PANKHURST angol bírónő, a női egyenjogúságért folytatott ún. Sufragette-mozgalom vezetője. 1906—1914 között jelentős sze­repe volt az angol nők választójogának kiharcolásában. CHARLES GOUNOD FILM: Váratlan találkozás EGRI VÖRÖS CSILLAG Ózott vad I—n. EGRI KERTMOZI Amerika egy francia EGRI BRODY Szent Johanna GYÖNGYÖSI PUSKIN Mindennap élünk GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A múlt kávéháza HATVANI VÖRÖS CSILLAG , Valahol Európában szemevei hatvani Kossuth Cári kegyelem HEVES Séta a nárciszok körül FÜZESABONY Visszavárlak Egy fiatal város fiatal építőinek életéből villant fel ké­peket a Váratlan találkozás című szovjet film, amelyet a hatvani Vörös Csillag Filmszínház június 17-től június 18-ig tűzött műsorára. « AAÜ S O ti, > ‘ Hevesen este 20 érákon; Pompadour Szederkény pusztán este 20 órakor: Csacsifogat Televízió 9.50: Tv-híradó (ismétlés). — 10.05: Telesport (ismétlés). — 10.20: Nincsenek kisistenek. Magyarul beszélő jugoszláv film (ismétlés). 12.00; A jövő hét műsora. n. fjusz éve nem volt ilyen 11 termés! — ezt mondja mindenki. Húsz éve nem volt ilyen termés. Hát nem furcsa? Valaki elkezdte mondani s most ezzel van tele a város. Nem gondolkozik rajta senki, hogy igaz-e. ö pedig nemigen emlékszik rá, van-e valami alapja a szóbeszédnek, húsz év­vel ezelőtt ötesztendős volt. Húsz éve nem volt ennyi gyü­mölcs! — milyen örömmel mondogatják egymásnak az emberek. S mennyivel köny- nyebb mondani, mint azon gondolkodni, leszedhetik-e már az idén a körtéket, almákat És kinek is van kedve, türelme a fákat nézegetni. Egyre töb­bet vijjog a református gimná­zium tetejére szerelt sziréna. Repülők zúgtak át az ég ult­ramarin kupolája alatt. Fecs- kényivé zsugorodott lomha bombázó-kötelékek. Ez itt már teljesen a város széle. És amott a híd, akár egy kövér bogár. Tankok, gép­kocsik, vonatok járnak rajta! A híd közelében leszállt a kerékpárról, úgy tolta csak, lépegetve a sárga fövenyen, s egy csenevész fának támasz­totta. Kioldozta hátizsákját, kipakolta a szerelékeket, neki- készült a horgászásnak. Elmé- lyülten, látszólag semmi mással nem törődve igazította helyére •az orsókah erősrbeSbe fél a zsi­összeaszalódott koponyának tűnt. A robbanás szele besö­pörte a csontok közé, s hiába próbált kimászni újra a me­derből, nem tudott; mikor ki­jutott volna, mindig vissza­hullott a csontok közé. Üldöz­ni kezdték, valaki sziszegve loholt a sarkában, s meg akar­ta fogni. Olyan volt ez a szó­szegés, mint golyók süvítése. Minden erejét összeszedte, hogy menekülni tudjon, de lá­bai nem engedelmeskedtek agya akaratának. Kikacagták. Acsarkodva, ahogyan a gép­fegyverek tudnak ugatni... Erre gondolt, míg az isme­rős ház elé nem ért. Vera kedvesen fogadta. Paj­kos volt, játékos, mint valami bakfis. Szertelen, mint valami kamasz. Tágra nyílt szemében vad, fiatalos báj kacérkodott. Karját a fiú nyaka köré fűz­te, finom rajzú melle hullám­zott a feszes blúz alatt. Pilla­natra, percekre, vagy talán órákra is mindent elfelejtet­tek, semmit sem érzékeitek a kint levő kegyetlen világból, csak egymást. A fiú belete­mette arcát Vera illatos fürt­jeibe. Es most csak nedves aj­ka, sima, kemény foga, sűrű haja létezett számára. — Talán valami Fräulein állt élédbe, annak tetted a szé­pet, azért nem siettél? — kér dezte. — Száz olyan nő sem tar­tott volna vissza! — nevetett a fiú. Aztán komolyra váltotta a szót: — Egészen más volt... —Saerelms légyott? — ki­csit gunyoros volt a hang, de nem bántóan. — Mondhatjuk annak is. Randevúnak... Különös ran­devúnak. — Szerettelek volna meg­lesni. — Ne sajnáld, hogy nem láthattál! — Szép? — Mi?? Ja, értem. Nagyon csúnya... Förtelmes és ijesztő. — Akkor miért találkoztál vele? — Fogadásból. — Nocsak...?! Bejött Vera anyja, ősz hajú, megtört asszonyka. Egy fény­képet szorongatott a tenyeré­ben ... — Nézzétek, a szomszédunk fia... ma kapták a hírt, hogy meghalt — mondta könnyes szemmel. Ennyi maradt belő­le... emléknek. — „Lehet, hogy az én fény­képemet is így mutogatják majd a szomszédoknak? — ju­tott estébe egyszerre Labodá- nak a híd. — Nevetséges és szörnyű, hogy az egyik pilla­natról a másikra megsemmi­sülhet az ember!” — Nincs szó semmiféle nő­ről — mondta a leánynak, amikor ismét ketten maradtak. — Becsületemre fogadom ... — Hagyjuk a tragikus dol­gokat. Eleget sírtam már... most nem akarok. Várj csak, mutatok valamit! — Odalépett a szekrényhez, keresgélni kez­dett. — Nézd csak?! — A piros kecskerágó — mo­soly odott el a fiú. Folytatjuk; nagyon megijedne!” Ettől jó­kedve kerekedett s mikor a híd alatt átballagott a vízben úszó horog után, a röhögő köp­ködő katonákra megrázta az öklét. Nem haraggal, inkább kedélyesen. Miért is haragudott volna a csukaszürke alakokra? Nem méregették gyanús tekin­tetekkel s nem kiabáltak rá, nem zavarták el a híd környé­kéről. Hanyagul, kezét lóbálva ha­ladt a foltos törzsű platánok alatt. Aztán megszaporázta, sietősre fogta lépteit, mintha a pihenés lusta kísérlete elől menekülne. Rettenetes fáradt­nak, kimerültnek érezte ma­gát. Idegei, mint feszesre hú­zott acéldrótok, amelyeket va­lami durva szerkezet rángat jobbra-balra, élesen sajogtak, s minden rezdülésükkel éles nyilakként levágtak agyába. — „Jobb lett volna elhalasz­tani ezt a látogatást —* gon­dolta magában — és aludni sokat, hogy erőt gyűjtsék.” Aludni ...? Nyugodtan már azt sem lehet, mert utána még fáradtabbnak érzi magát, mint előtte. Műit éjjel is, milyen szörnyű-érthetetlen álom gyö­törte* Azt álmodta, hogy a dmamitakna felrobbant, s a híd sértetlen maradt A folyó medre kiszáradt, s az alján csak kövek, kavicsok fehérlet- i téfc. Minden kő egy gömbölyű csontnak, térdkalácsnak, meg. negre az úszót. Aztán teljes erővel belesuhintotta a leve­gőbe s az apró horog sziszeg­ve a vízbe csapódok Fehér volt a tűző napban a folyó, s a fűzfák árnyéka is beléje ful­ladt ★ Néhány nap múlva a híd- őrség katonái már mosolyog­ták. És gúnyolódtak is: — „Idiot!” ö pedig haragos arcot vágott, mint akit sért a gúny. Valójában cseppet sem törődött azzal, mit kiabálnak neki. Csak a híddal... Ha egy-egy potyka horogra akadt, alaposan szem- üevre vette, míg azzal bajló­dott hogy a fickándozó jószá­got a spárgából összecsomózott neccbe rakja. Mint egy érzé­keny filmszalagra, úgy véste fel, jegyezte meg agya a híd szerkezetének minden kis rész­letelemét is. S már megtalálta a pontot is, amely számára a legmegfelelőbb lehet „Döfés­pont” — mosolygott, hogy eszé­be jutott a geometria megjelö­lés. Mennyire találók Hol is hallotta? Veráéknál — „Elmegyek Veráékhoz!” — gondolta. Méterekre meg­közelítette a hidat. Fent, a vas­korlát mellett egyenletesen koppantak az őrszem léptei, ahogy a szöges bakancsban ide- oda járkált „Megszoktak már, eltűrnek, mint a hőséget” — gondolta, aztán hirtelen más. jutotfc-eszebec „Hu- Vera íáttra. PATAKV DEZSŐ; Piros kecskerágó ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents