Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-13 / 136. szám
19*3. Június 14., péntek NiPOlSÄO s A hullámverés elöl a mélységbe A gftmbtoen jó volt a levegő — friss és száras. Természetesen a bathyscaphe nem nyújt valami kényelmes szállást. A gömb alakú kabin fölött lévő, benzinnel töltött nagy úszó test a hullámok játékszere veit, és az egész alkotmány erősen hánykolódott Ilyen körülmények között az volt a leghőbb vágyunk, hogy a lehető leggyorsabban a mélységbe hatoljunk, mert csak ez védhetett meg bennünket a hömpölygő hullámoktól. A létrán felsietek a fedélzetre, és utolsó utasításokat adok Buonónak. — Miután becsuktam az ajtót — mondtam neki —, kinyithatja a bejárati csatorna szelepeit, és végezheti a szokásos műveleteket Ha az utolsó pillanatban valami nem lenne rendben, megindítom a propellereket, ebből tudni fogja, hogy az alámerülésről le kell mondanunk. Akácvirágzás után KEVÉS foglalkozás van, amely annyi utazással jár, mint a méhészkedés. A több családdal rendelkező méhészek száz kilométereket tesznek meg rövid három-négy hét alatt, hogy a'z akác virágzás kezdetétől, az utolsó virágig legelőt biztosítsanak méheiknek. Nem is lehet erről, mint foglalkozásról beszélni, mert a méhészkedés inkább szenvedélye ezeknek az embereknek. Szórakozást jelent számunkra, amellett anyagi haszonnal jár, de jelentős devizát biztosít az állam kasszájába is. A „nagy szezon”, a méhészek ezreit megmozgató akácvirágzás befejeződött Az Eger és Vidéke Méhésszövetkezet szaküzletében mindig akad egy-két méhész, aki felszerelés pótlása közben elújságolja, milyen volt az idei pergetés. A szövetkezet tagjai 6,5 vagon akácméz átadására szerződtek az fmsz- szel, s most egymás után bejelentik: a szerződést teljesíteni tudom, de azt hiszem, több is lesz annál. Vannak viszont olyanok, akik. sajnos, nem őrülhetnek az idei dús akácvirágzásnak. Országos borfajta-bírálatot rendeznek Kőszeg -várában Az idei országos borverseny helyett országos borfajtabírálatot rendeznek a nemrég felújított kőszegi várban, ahol a különböző borvidékek legjobb wzéx borát minősítik a saakemberek az Országos Fajtaminősítő Tanács által bevezetett új bírálati módszerrel. Az idén a megyei tanácsok saját hatáskörükben rendezik meg a megyei borversenyeket. A MÁSODIK szakasszal lezárult az idej akácvirágzás, de a gyűjtés folytatódik még. A méhek szorgalmasan dolgoznak, az esős időben nagyon elszaporodott vadrepce, búzavirág és az egyéb gyomnövény ad bőséges táplálékot. Június 8—9-ig, a szezon végéig közel 100 rakományt szállítottak az autóközlekedési vállalat gépkocsijai. Az idén ez a segítség még szervezettebb volt a tavalyinál, mert minden esetben előnyt biztosítottak a méhészeknek. Jól időzített szállításokkal az ország csaknem valamennyi akácosát felkeresték a szövetkezet méhészei. A szezon végeztével új feladatok állnak a méhészek előtt. Fel kell erősíteni és visszaállítani a múlt évi állományt. Az esős idő arra enged következtetni, hogy a nyár sem lesz mostoha hozzájuk és a szaporításra is meglesz a lehetőség. A SZAPORÍTÁSHOZ kantárakat, műlépet vásárolnak. A szövetkezet pedig intézményesen is segíti törekvésüket, 15 ezer forintos költséggel méhanyapótló telepet létesített. Még ebben a hónapban 100 anyával segítik és frissítik a szövetkezet tagjainak méh- állományát. A kővetkező hónapban ugyancsak 100 anyát szállítanak és azután az igényeknek megfelelően segítenek a méhészeken. <P. E.) Az egyöntetű vélemény szerint éveik óta nem volt ilyen gazdag akácvirágzás az országban, de azt is tudják sokan, hogy a hosszú tél alaposan megtépázta a méhcsaládokat. Van olyan méhész, akinek kipusztult, vagy annyira legyengült a családja, hogy az akácvirágzást rsak a felerősítésre tudta hasznosítani. A szövetkezet méhcsaládjainak 30—40 százaléka pusztult el, vagy gyengült meg. A SZERZŐDÉST viszont ennek ellenére teljesítik, mert azok a családok, amelyek veszteség nélkül teleltek, a többiek helyett is kitettek magukért, szorgalmasan gyűjtöttek, s gazdáiknak sokszorosan visz- szatérítették a vándoroltatás költségeit Az akácvirág2ásról szóló első hírekre már megmozdultak az egri és az ide tartozó három járás méhészei. Május 13-án legtöbbjük elutazott a Hajdúságba., a.z Alföld déli részére. Sokan telepedtek le az akácvirágzás első szakaszában Heves, Erdőtelek határában, de Baján és Sükösdön, az alföldi Pusztavacson is. Amint haladt a virágzás ésizakfelé. ügy vándoroltak a méhészek is. Voltak, akik megvárták a virágzás második szakaszát, s a Mátra akácosaiban kerestek méheiknek legelőt. Sokan voltak Pétervá- sára, Istenmezeje, Zabar Ce- red akácosaiban és Borsod északi részén. Nincsenek kisistenek?! — Láttad? — Csak félig. — És aztán? — Nem volt otthon több nyugtató. — Legalább az anyósodat elhívtad televíziót nézni? — Az 6 horkolását még ez a film sem zavarta. Ugyanis, szegény, egyik fülére sem hall, és a múlt héten szeme világát is elvesztette. — Mondanivaló? — Ne sértegesd ezt a filmet! — Tartalom? — Nem tudsz mást bosszantani? — De mégis ... — Hagyd. Ne vigasztalj. Bár szégyellem magam. — Miért? — Én is szidtam a Kertes házak utcáját. — Na és? Talán nem jogosan? — Most már kétségeim vannak Cannes-ben a kritikusok ezt írták arról a magyar filmről; „egy film. amelynek nem szabadna lennie!” De akkor vajon mit írtak volna erről? — Tanulság? — A filmből nem tudtam meg, hogy vannak, avagy nincsenek kisistenek. De hogy nagyistenek vannak, az biztos! — Hogy-hogyl Kik? — Akik ki.har- colták, hogy ezt a filmnek nevezett valamit a magyat televízió is bernit- tassa! (t.j Hosszan kígyózik a drótkötélpálya indító állomásánál * csillesor. csillés és rakodó dolgozik itt fent. A munka nagy részét kézzel végezzük — mondja a bányamester. A tűző naptól védve, kis fülkékre osztott „kalitkáknyászok. Tudják kötelességüket, s jelenlegi eredményeik a biztosítékai a tél okozta kiesés behozásának. Tóth-István « Behozták a tél okozta lemaradástt a ORSIA'GfiBAN E A Thresher atomtengeralattjáró katasztrófáid alkalmából (17.) — Megvizsgálom a fő áramköröket a gömbben — válaszoltam Buonónak. — Ha minden rendben van, alámerüiünk. A fő áramkörök a ballaszt kioldását szabályozzák. Amikor feltalálta a bathyscaphe-ot, apám egyik alapgondolata az volt, hogy a ballasztot — eb- ’'en az esetben főleg vasgo- ócskákkal — elektromágnesek 'gítségével rögzíti. S így csak "sg kell szakítani az áramot, * *-gy könnyitsünk a bathys- ■phe-on, és az felemelkedjék. Az áram megszakítása könyEnnek az egyszerű jelzésmódnak kell helyettesítenie a tönkretett felszíni telefont. A kabinból meg tudom indítani a fedélzeten elhelyezett propellereket, és ha valami nincs rendben, a műveleteket meg tudom állítani — például abban a Valószínűtlen esetben, ha egy rosszul elzárt nyíláson át víz hatolna a kabinba. Amint a bathyscaphe a viz alá merül, működésbe lép a tenger alatti telefon, és ennek segítségével tartjuk fenn az összeköttetést a felszínen maradt barátainkkal. Kétségtelen, hogy a tenger mélkedésre. Ismét lemegyek a kabinba, és gondosan elzárjuk az acélból készült, súlyos nyílásfedelet, ez fog bennünket védeni a tengertől. Légmentes elzárásához mindössze egyetlen csavar szükséges. A tengerfenéken a körülbelül 3000 tonna súlyú víztömeg gondoskodik arról, hogy a nyílásfedél szorosan zárva maradjon! A hátsó hajóablakból látjuk, mint emelkedik a víz a kabinba vezető bejárati csatornában. A merülés alatt a csatornát meg kell tölteni vízzel. Amikor a felszínre érünk, |ip A Lenínszk Komszomol. A szovjet atommeghajtásos tengeralattjáró „átkelt” az Északi-sark alatt. nyen elvégezhető művelet. A bathyscaphe léggömbként működik a tengerben, de felhajtóerejét a léggömböt megtöltő levegőnél könnyebb gáz helyett a víznél könnyebb benzinnek köszönheti. Don Walsh a bathyscaphe fedélzetén csatlakozott hozzánk. Walsh hadnagy, az Egyesült Államok haditengerészetének tisztje, már hat alámerülést hajtott végre, a legutóbbit két héttel ezelőtt, 7620 méteres mélységbe. Ez az alámerülés, amelyre most készültünk, döntő volt számunkra: ha minden tervszerűen megy, Don lesz a bathyscaphe kormányosa, én pedig, miután bebizonyítottam, hogy a Trieste igenis alkalmas maximális teljesítményekre, egy újabb készülék tervezéséhez kezdek. nem csillapodik le egyhamar. Már fényes nappal van. A Wan dank néhány száz yardra tőlünk jobban hánykolódik, és bukdácsol, mint valaha. Háromezer tonna súlyú víztömeg Kissé távolabb a Lewist látom. Pillanatokra teljesen eltűnik a nagy hullámok mögött. A torpedórombolót azért vezényelték ki, hogy a felszínen segítségünkre legyen é6 ügyeljen a térségre a merülés idején. Az ég borús, esőre hajlik. A trópusokon vagyunk, és a hullámok szüntelenül söprik a Trieste fedélzetét. Az idő nem alkalmas az ela vizet sűrített levegővel ki- fúvatjuk, így tisztítjuk meg a fedélzetre és a szabad levegőre vezető utat. Néhány perc múlva a kabin minden látható mozgása megszűnik: kezdetét vette az alámerülés. Reggel 8 óra 23 perc volt. Amikor a csapkodó hullámok elborították a Triestét, az örök nyugalom honába, titokzatos birodalomba került a bathyscaphe, ahol mélytengeri halak meresztik a sötétben sóvár szemüket, és ahol mindössze néhány ezer lábnyira a trópusi tengerek örökké meleg víztükre alatt, hideg víz tömegek állnak szinte mozdulatlanul. (Folytatjuk.) Szeptemberre törlesztik adósságukat a recski kőbányászok Recsk, kőbánya, 1963. június eleje. A hegyről a magasba ívelő, hosszú drótkötélpályán állandó útjukat rovó, kővel telt és üres csillék sora vezet a falu szélén zakatoló, gépektől hangos kőőrlőbe. A csillék mellett még teherautók is szállítják a kanyargós hegyoldalon kapaszkodó szerpentinen a követ. A jelenlegi íyolcórás műszakokban min-í den a legnagyobb rendben megy. Csak az vehet észrenémi „furcsaságot”, aki a napi, heti, vagy havonkénti termelési adatok után is érdeklődik. Mert naponként, hetenként és havonként termel az utóbbi időben mindig több követ a recski kőbánya a terv által előírottaknál. S erre szükség is van. Ugyanis a tél, a hosszan tartó, «emény hideget ho2ó évszak csaknem teljesen megbénította ez év első hónapjaiban a Kivés József munkát. A hegy telt oldalában egyre terjeszkedő bányát a hó és a fagy miatt hosszú időn keresztül alig lehetett megközelíteni. S a kőbányászok most az időjárás okozta lemaradás behozására teljesitik túl naponta az amúgy sem alacsony terveket. A kőbánya irodájában Siro- ki László főmérnökkel beszélgetünk. ... . . — Hogy milyen nagy kiesést okozott nekünk a tél? Első negyedévi tervünktől 12 500 tonnával maradtunk el. — Jelenleg mi a helyzet? — Munkásaink is érzik a tervek teljesítésének fontosságát és április hónapban ezer, májusban pedig ezernyolcszáz tonnával csökkentettük a lemaradást. Féléves tervünk közel nyolcvanötezer tonna kő, s jelenleg hatvanezer tonna körül tartunk. A főmérnök néhány percig papíron számolgat, s aztán még megjegyzi: — Előreláthatólag szeptemberre törlesztjük a téli adósságot ... Nehéz megtalálni a nagy kiterjedésű hegyoldalba vájt kőbányában Molnár József báés Kerékgyártó Ágoston kövei csillét indít útnak. nyamestert. Irodának nevezett kis szobájában csak ritkán tartózkodik, nyolc órán keresztül, szinte megállás nélkül rója a különböző munkahelyek közötti utakat. — Naponta 450—500 csillét, több mint hétszáz tonna követ küldünk le az őrlőbe. Százhatvan kőfaragó, robbantó, ban” dolgoznak a kőfaragók. Körösi József tizenegy éve alakítja, formálja a hozzáértő keze és szerszámai alatt engedelmesen törő követ. Neki és társainak a csillések több mázsás darabokat szállítanak, s ők szabályos alakú, átlagosan tizennégy kilós, útburkolásra már alkalmas köveket formálnak. Egy-egy ember naponta ötven-hatvan darabot! Fent a második szintről (egy-egy szint harminc méter magas) eregetik le a csillékét a drótkötélpályához és a kőfaragóknak Kivés József és Kerékgyártó Ágoston. Csak a lejtőig kell tolni a kővel rakott csillét, onnan az magától gurul le a harmincméteres mélységbe. Ugyanakkor a mellette levő sínpáron a lefelé haladó csille súlya drótkötél segítségével üres csillét húz fel. — Egy műszak alatt átlagosan százhetven csille követ engedünk le. Vigyáznunk kell, mert a meredek lejtőn a csille könnyen „megugorhat”, összezúzhatja lent dolgozó társainkat — magyarázza munkájukat Kivés József. Társa, Kerékgyártó Ágoston a télről beszél: — A hó vastagsága itt meghaladta az egy métert, lehetetlen volt dolgozni. De most annál jobban „rákapcsolhatunk”. Már a kora tavaszi nap barnára égette a recski hegyoldalban dolgozó kőbányászokat. Kezükben fáradhatatlanul lendül a kalapács, a csákány, a völgy csendjét gyakran veri fel robbanás hangja* a drótkötélpálya állandóan mozgásban van. Az elmúlt hónapokban még a szokásosnál is keményebben dolgoztak a bá-
