Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

1963. június 14., péntek NÉPÜJSAG 3 A VI. magyar békekongresszus előtt Szakosíts Árpád nyilatkozata Téves kapcsolás . . s A magyar békemozgalom soron következő seregszemléje előtt Szakasits Árpád, a Bé- ke-világtanács irodájának tag­ja, az Országos Béketanács elnöke nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. — öt év telt el legutóbbi kongresszusunk óta, s ha visz- szatekintünk erre a fél évti­zedre, megállapíthatjuk, hogy békemozgalmunk nagy mun­kát végzett. Népünk, pártunk, kormányunk összeforrott ab­ban a törekvésben, hogy az emberiség megmeneküljön egy harmadik világháború ször­nyűségeitől. Békemozgalmunk abban látta fő feladatát, hogy felvilágosítsa népűnket a nem­zetközi eseményekről; kifeje­zésre juttassa a munkások, dolgozó parasztok, értelmisé­giek szolidaritását a békéért küzdő százmilliókkal; segítse az általános és teljes leszere­lésért, az atom- és hidrogén­fegyverekkel folytatott kísér­letek beszüntetéséért, a kato­nai támaszpontok felszámolá­sáért kibontakozott nemzetkö­zi összefogást, s hogy felsora­koztassa népünket a kolonia- lizmus minden fajtája ellen folytatott küzdelem oldalára. — A magyar békemozgalom mindig szorosan együttműkö­dött a Béke-világtanáccsal. Szilárdan helytállt a béke frontján és teljes szívvel szol­gálta a békés egymás mellett élés eszméjét. Tette ezt nem­csak szavakkal, hanem azzal is, hogy széles körű kapcsola­tokat épített ki öt kontinens nemzetközi békemozgalmaival. Képviselőink részt vettek a kü­lönböző nemzetközi konferen­ciákon, delegációcseréket szer­veztünk, s élénk levelezést folytattunk a legtávolabbi or­szágokkal is. Megalakítottuk az Országos Béketanács tudo­mányos bizottságát, amelynek tavalyi konferenciája, vala­mint az idén a négy egyetemi városban tartott magas szín­vonalú tanácskozása gazdag és értékes tudományos anyagot szolgáltatott békemozgalmunk szellemi fegyvertára számára, örömmel mondom, nem csak a magyar béke­mozgalmat segíti a magyar tudósok odaadó tevékeny­sége, hanem az egész nem­zetközi békemozgalmat is szolgálja. Ahogy a tavalyi országos tu­dományos békekonferencia anyagát eljuttattuk a világ minden részébe, úgy az idei négy konferencia előadásai, ér­vei is belekerülnek a nemzet­közi békemozgalom vérkerin­gésébe. Világszerte nagy elis­meréssel fogadták és fogadják. Az 1958-ban tartott V. béke­kongresszus óta nagy erőfeszí­téseket tettünk azért is, hogy segítsük a legkülönbözőbb békemozgalmak akcióegységé­nek megteremtését. Ügy érez­zük, hogy ezek a fáradozásaink jól illeszkedtek a hasonló nemzetközi törekvésekhez. Kü­lönösen a tavalyi moszkvai leszerelési és béke-világkong­resszus után, amikor világszer­te fellendült a békemozgalom. Többek között erről tanúsko­dik a BVT elnöksége malmöi felhívásának élénk visszhang­ja is. A kezdeményezésre, hogy 1963. tavaszán bontakoz­zék ki világméretű összefogás a békéért és leszerelésért, nemcsak a szervezethez tarto­zó békemozgalmak, hanem egész sor más csoportosulás és pacifista szervezet is csatlako­zással válaszolt. Ennek köszön­hető, hogy a békemenetek, amelye­ken néhány évvel ezelőtt százak, esetleg ezrek vet­tek részt, az idén százezrek mozgalmaivá váltak. — A legutóbbi öt, de külö­nösen az elmúlt három eszten­dőben alaposan megerősödött a magyar békemozgalom is. A tavalyi 'moszkvai béke-világ­kongresszus előtt szinte egész népünket megmozgatta. Gyű­lések ezrein milliók figyeltek fel a történelmi jelentőségű kezdeményezésre, majd a le­szerelési és béke-világkong­resszus világraszóló sikerére. Népünk elismerésre méltó vizsgát tett a karib-tengeri válság idején is. Magatartása és bizalma szilárd volt, sem­miféle háborús hisztéria nem férkőzhetett hozzá. Hitt abban, hogy a szocialista országok né­peinek és a nemzetközi béke­mozgalomnak lesz ereje ahhoz, hogy győzelemre segítse a Szovjetunió kormányának tö­rekvéseit a válság békés meg­oldására. — A tömegek megmozdulá­sának jegyében zajlott le a VI. magyar békekongresszus elő­készítése is. Szinte lehetetlen számba venni a gyűlések soka­ságát. Milliók figyelmét és szen­vedélyes érdeklődését sike­rült felkelteni, békemoz­galmunk seregszemléje iránt. Mindez békemunkák haté­konyságát igazolja. — Csak a legnagyobb hálá­val gondolhatunk a békemoz­galom sok ezer aktivistájára, akik áldozatkészen, önzetlenül, fáradságot nem ismerve segí­tették a magyar békemozga- j lom fejlődését. Kétszeresen köszönetét érdemelnek azok, akik immár 15 esztendeje vál­lalnak részt szíwel-lélekkel a béke megvédésének nagy mun­kájából. A kormánykitünteté­sek, amelyek a legjobbakat ju­talmazzák, a személyre szóló elismerésen kívül, békemoz­galmunk valamennyi aktív se­gítőtársának is szólnak. — A VI. magyar békekong­resszus jó órában ül össze, s minden lehetősége megvan arra, hogy hasznos, gyümöl­csöző munkát végezzen. Fóru­mán megvonjuk az elmúlt öt esztendő mérlegét, s megjelöl­jük további munkánk irányát. Azt akarjuk, hogy a sereg­szemle után is épp olyan szí­nes, eleven, lendületes legyen békemozgalmunk élete, mint most. a leszerelési hónap ide­jén volt — fejezte be nyilatko­zatát Szakasits Árpád. (MTI) Késziil az első rétegvíz-atlasz Megkezdődött hazánk ré­tegvíz-készletének tudomá­nyos felmérése. A rétegvíz a felszíntől mintegy ezer mé­ter mélységig helyezkedik el, ide tartoznak az ásvány-, termál- és gyógyvizek is. Fokozatos feltárását az ipar és mezőgazdaság növekvő vízigénye teszi szükségessé. Feltárására a Vízgazdálko­dási Tudományos Kutató Intézetben önálló részleg alakult. Az intézet által összegyűjtött és feldolgozott adatok alapján készül majd el az ország első hidrogeoló­giai atlasza. (MTI) — HÉT TERMELŐSZÖ­VETKEZET vásárolt a leg­újabb D—4K típusú erőgép­ből. A 70 lóerős gépeket már el is szállították az AGRO- KER tihaméri telepéről. Lapunk június 1-i számá­ban Az egri vendéglátás fur­csaságai címmel megjelent cikk a telefonnal kapcsolatos soraira válaszolt a Miskolci Postaigazgatóság osztályveze­tője: „Megállapítottam, hogy a cikkben megírtak a vendég­látóipari telefonok használa­tára vonatkozóan megfelelnek a valóságnak, mert a Vendég- látóipari Vállalat kiszolgáló boltjai nem szívesen engedik át használatra telefonjukat azoknak a vendégeknek, akik a telefont nem rendeltetésük­nek megfelelően használják. Ilyen rendeltetésnek nem megfelelő használat például, amikor a jókedvű vendégek a telefon mikrofonjába beleön­tik a sört és bort azzal a mondással, hogy igen jó érez­zük magunkat és küldök ne­ked is egy kortyot. Ez a tevé­kenykedés a telefon üzemké­pességét egyáltalán nem fo­kozza, sőt használhatatlanná teszi azt. A posta ugyancsak a fenti okok miatt nem létesít nyilvános állomást.” Eddig a válasz. S ha most a diplomácia nyelvén akar­nánk szólni, azt mondhat­nánk: a fenti válaszjegyzéket nem fogadjuk el s ezennel visszaküldjük. De mert nem jogos panasz orvoslásának elutasításáról van szó, fűzünk hozzá néhány megjegyzést. Eddig azt hittük, hogy a telefonnak a rendeltetése, hogy áthidalja a távolságo­kat, röviden: telefonálni le­hessen vele. Az utóbbi időben Egerben nem fordult elő olyan eset, hogy sört, vagy bor öntöttek volna a telefon­ba. De ha akadna is ilyen eset, ez nem jelentheti azt, hogy a telefont kell leszerelni, vagy a posta ilyen meggondo­lásból nem létesít nyilvános telefont. Az ilyen okoskodás alapján föl kellene szedni a síneket, mert néha leszalad róla a vonat, sahasem szállna fel repülőgép, mert olykor­olykor egy lezuhan, de sorol­hatnánk tovább a példákat a végtelenségig. Kell a telefon, .de „mel­lébeszélésre” — semmi szük­ség ...! (— m) A szakszervezet elintézte ... se, akik nemcsak a portán tel­jesítenek szolgálatot, hanem bejárják az üzem területét. Eső­köpenyt kértek, s megkapták. A szakszervezet sokoldalú munkája foglalkozik a szoci­ális segélyek odaítélésével is. Ugyancsak váliógyári példa: B. István, aki az anyagosztá­lyon dolgozik, a múlt hónap 28-án betegsége miatt 300 fo­rint segélyt kapott. — A szakszervezeti bizott­ság eddig, ebben az évben 100 segélyezési ügyet tárgyalt meg, Ebből a megfelelő vizsgálat után 27-et elutasított, a többit indokoltnak látta. Húszezerkilencszáz . forintot fizettek ki... B. Tibor villanyszerelő gyer­meke súlyos beteg volt, a buda­pesti MÁV-kórházfoan kezel­ték, s a szakszervezet jogosnak látta a 300 forintos segélyt. Az „ellentett” példa is bizo­nyítja a szakszervezet alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatát, melynek eredményeképpen K. Gyula, aki bár egy hónapig be­tegállományban volt, a szak­szervezethez fordult', segélyt nem kapott, mivel nagykorú , gyermekei vannak és felesége is keres. EHHEZ kapcsolódik a „táp­pénz-kérdés” is. Sz. Katalin április 8-án lázas beteg lett, 9- ■ én is feküdt, s mivel nincs 'hozzátartozója, orvoshoz nem ifordulhatott. 10-én javult any­ányira az állapota, hogy el tu­dott menni az orvoshoz, aki 'kiírta — és kórházba utalta i(jelenleg is fekszik), — de csak 10-től. A szakszervezet, karölt- 've a pártszervezettel és a iTT-vel (teljes néven társada­lombiztosítási tanács),, a bete­gen töltött április 8, 9-ét is táp­pénzes napnak „vették", s a i teljes jogú döntést meghozták. ! A múlt évivel összehasonlít­va az idén javulásról beszél­getnek a gyárban: eddig táp­pénzmegvonás nem történt — 'ami azt jelenti, hogy nincsenek ügyeskedők, akik a szervezet 'jóindulatát kijátszák; uralkodó ivonás tehát az öntudat és a becsületesség ,.. 1 A példák végtelen sorát idéz- ihetnénk, amelyek méltóképpen illusztrálnák a szakszervezet ■komoly, szép munkáját, ame- 1 lyet valóban a dolgozók érde­keiért végez. Nem néznek apró- 'cseprő dolognak még egy me Jégsapka kérést, vagy a „fortnt*- i segélyt”, a hétköznapizű pana­szokat, sem. hiszen ezek összes­sége annyira szerves része a ^mindennapi életnek, annyira I nélkülözhetetlen, mint az embe­ri szervezetnek a vérkeringés, !mint a hatemeletes háznak egv Itégla, vagy hogy újra vissza­kérjünk a váltógyári példákra — mint a néhány kilométer ! hosszú vasúti pályának egyet­len váltó... ' S A NORMÁLIS vérkerin­gést, azt az egyetlen téglát, azt iaz egyetlen váltót: a munikás ^ndennapos ügyeit védi, s tá­mogatja a szakszervezet a tel- 'jes humanitás és az őszinte tárgyilagosság jegyében, Kátai Gábor Pataki János szb elnök előtt fekszik a „beküldött panaszok könyve”, pontos dátummal je­lölve az ügyeket, s elintézésü­ket. — Itt van például D.-né — mondta (bejegyzés mellett dá­tum: V. 23.) — Panaszkodott a gyárban dolgozó férjére, aki gorombán bánik vele, a pénzt nem adja haza. Panaszát hala­déktalanul továbbítottuk a tár­sadalmi bírósághoz: nemsokára várható a döntés. K.M. normareklamációját és az „elintézve” megnyugtató szót IV. hó 16-d dátum kiséri. Kár, hogy az elintézés módjáról — mint minden problémánál — nincs jegyzőkönyv. A munkavédelem ... Talán kis dolognak látszák: a tompahegesztőben csizmát és meleg sapkát kértek a köszörű­sök és meg is kapták a szak- szervezet közbenjárására. A köszörűsök a kemény téli idő­ben is nagyobbrészt a szabad ég alatt dolgoznak!... Ugyan­így indokolt a vasútőrök kéré­si tss"! («se besegítettek néhány fiatalt,-j sőt, a gyárban is elhelyezték,! akinek ehhez volt kedve. $ — Ez már a mi üzemegy-jc ségünk, alapszervezetünk —] mondja Csomós elvtárs Mátra-\ baliára értve a szót. ^ — Állandó telefonkapcsola-; tot tartunk velük, elintézzük! apróbb-cseprőbb ügyeiket, itt í Pesten is, ami nekünk semmi, ^ nekik viszont ezért napokig; kellene utazniok, kilincsel-! niök. Disznótor, lakodalom,^ búcsú, zárszámadáskor, min-« denünnen meghívnak a falu--; bői bennünket, mert az ottani $ nép nagyon kedves — teszi ^ még hozzá! « Legutóbb az új kultúrház! tervét készítették el a gyárj műszaki emberei — díjtalanul.^ Azután levittek egy rakás; leértékelt honvéd csizmát, pén-! zért, de olcsón. Ismerik tehát egymás gond- ^ jait és segítenek azon. S most; már tényleg talaja van a szó-! nak, mert a jóindulat, a segí-^ teni akarás a falusiak szemé-« ben is természtes lett. Pap, ta-] nító, elnök, tanácselnök, óvó-\ nő, párttitkár, mindenhová el-(| járnak a munkások és meg-; hallgatják a problémákat, Barátság is szövődik, s ez\ egészen természetes. Csomós« meghívta április 4-én három* napra a tsz-elnököt és felesé-! gét Pestre magukhoz vendég-^ ségbe. Operaház, díszfelvonu-, lás, városnézés szerepelt a! programban. Képzelhető, mi-( lyen kedves élmény volt: az< asszony még sohasem volt] Pesten. \ POLITIKAI, GAZDASÁGI, \\ szakmai és nem utolsósorban; emberi segítséget nyújtanak! tehát a cipőgyárí vezetők és 5 munkások, amely párosul a* tsz-tagok szorgalmával, s\ amelynek eredményeként 17-^ ről 37 forintra ugrott egy év« alatt a munkaegység. Köve-I tendő példa. (S. AJ í OLYANNYIRA mindenna­pos már, hogy ügyes-bajos dol­gaikkal, problémáikkal (ame­lyek megoldását magunktól nem várhatjuk) a szakszerve­zethez fordulunk —, hogy a legtermészetesebbnek vesszük, amikor így szólunk: majd a szakszervezet... „A szakszervezet elintézte” — mondjuk. A szakszervezet elintézte pél­dául (természetesen kölcsönös egyetértésben a párttal) a gyön­gyösi MÁV Kitérőgyártó Üze­mi Vállalat dolgozóinak kéré­sére azt, hogy a Vámoagyörk, Gyöngyös között közlekedő (Györkről 20,30 perckor induló) vonat megálljon a váltógyári állomásnál, s a műszakba igyekvőknek így nem kell a városból visszajönniök ... El­intézte, hogy a nagyobb szabá­sú rendezvények esetén a Gyöngyösről 19.49 perckor in­duló vonat felvegye a hazafelé igyekvő dolgozókat. Példáinkat továbbra is a vál- t>ógyárból vesszük. ao trf’» <ís>> tdfo wsettíe koo (íS’ífctf'í ti Munkás-paraszt szövetség — az életben gukból. Elmentek. A végén kétszer annyian voltak benn, mint kezdéskor. Pedig Csomós elvtárs csak annyit mondott: a búza be­érett, s azt le kell aratni, ha ők nem hajlandók, levágják a pesti munkások, s akkor a búza a tsz alapját fogja nö­velni, nem a tagok jövedelmét! A törvényből pedig nem en­gednek. Lehet, hogy elszégyell- ték magukat a falusiak, min­denesetre a búzát ők vágták le, nem vették szívükre, hogy a munkások évi szabadságuk terhére itt görnyedjenek a bal- lai határban. Bár ezt köny- nyebb itt leírni, mint akkor, ott a teremben az embereket meggyőzni volt. Szóval, learattak! Ajándék­ba a „megértésért” a munká­sok készítettek a tanyaköz­pontban egy férfi- és egy női zuhanyozót. Hogy ez mit je­lent, arról az aratók tudnának mesélni. A következő vasárnap pedig a két labdarúgócsapat játszott egymással. A városiak felsze­relést adtak minden játékos­nak. Este bál, együtt mulatott mindenki, s jókat nevettek a nemrég oly parázs vitákon. ÚJABBAN A FALUSIAK is feljárnak Pestre Nőnapkor 10 asszony volt a gyár vendé­ge, még színházban is voltak. A férfiak is járnak, még a gyári pártértekezleten is részt vesznek. Feljött egy autóbusz-rako­mány tsz-gyerek is, hadd ’ás­sák, milyen Pesten az élet. De ami ennél komolyabb: az itte­ni bőripari technikumba is dent! De evés közben jön meg az étvágy. Lehívták, vagy in­kább kérték a gyermekorvost is, hadd nézze meg a gyereke­ket. Hordta a jó nép a tojást, lisztet, baromfit, sehogyan sem akarták hinni, hogy in­gyen dolgoznak az orvosok. Hát ilyen még nem volt. Most a cipőgyáriak terve az, hogy az orvosi rendelőbe is bevezetik a vizet. A kút az ud­varon van, ide is szivattyú meg gép kellene. Csakhogy a községi tanácsnak nincs pénze. PEDIG M EGERN E, ha a felsőbb szervek támogat- nák ezt, nem kellene az or­vosnak lavórban mosnia a ke­zét, s végeredményben a ta­nácsházán is folyna a víz. Ad­dig is számtalan műszerrel, ritka orvossággal, szekrényekkel látták él a kis rendelőt a gyá­riak. A tsz-tagok, a falu lakói kezdték mind jobban megbe­csülni a városiakat. Látták, hogy ezek nemcsak papolnak, meg a hasukat tömni járnak ide, de mindig a legjobbkor, a legjobb segítséget nyújtják. Még sincs — úgy látszik — „házasság” kanálcsörgés nél­kül, Tavaly nyáron a beérett búzát a tagok nem akarták le­vágni, mert hogy keveselték érte a munkaegységet. Gyűlést hívott össze a vezetőség, amelyre Csomós elvtársék is leutaztak. Hamar híre terjedt, hogy nem érdemes megtartani, mert az emberek szabotálni fogják! Az elnök kérte a váro­siakat: ne menjenek el a gyű­lésre, minek csúfot űzetni ma­s lehetőleg egy héten belül teljesítette, A következő héten már megérkeztek a szerelők és nekiestek a munkának, amit ott falun, saját erőből nem tudtak volna megoldani. | A TANYAKÖZPONTBAN villanyfény nélkül küszködtek az állatokkal. Az egri EMASi terv szerint csak a második öt­éves terv végére tudta volna bevezetni a fényt. Csomós elv­társék eljártak Pesten és 1962- ben átvezették a hegyen ke­resztül az áramot, a tanyaköz­pontban kigyulladt a fény. Persze, a belső szerelési mun­kát, a bekötést a gyár szerelői végezték, Víz kell az istállóba! Súlyos probléma, a disznóknak 300 méterről hordták a vizet, szin­te • éjjel-nappal. Vettek egy szivattyúgépet, s a pesti mun­kások beszerelték. Vascsövet a MGA-tól, de a gyártól is kap­tak. Természetesen pénzért. Az orvosi rendelő a tanács­házán, egy kis szobában húzó­dik meg. Nemrégen még na­gyon korszerűtlen .volt. s bi­zony a higiéniával sem lehe­tett tüntetni. Amellett renge­teg volt a beteg, s az orvos, aki a szomszéd faluból járt át rendelni, nem tudta alaposan végezni munkáját. Megkérdezték Csomós elv­társék, lejöhetnének-e a gyár orvosai, és egy alapos szűrő- vizsgát tartanának? Le, hogy­ne jöhetnének, lelkendeztek az emberek. Négv szakorvos lőtt le. és eay teljes napig 400 embert néztek meg: rák. tbc, gyomor, fog, megvizsgáltak azok min­MATRABALLA. | falu. Nehezen boldogultak la­kói a maszek, kisparcellás vi­lágban is, s az első években a közös sem tudott csodákat pro­dukálni. Mindenesetre, amikor 1961­ben a budapesti Duna Cipő­gyár vezetői és munkásai el­vállalták a falu, a tsz segíté­sét, zárszámadáskor mindösz- sze 17 forintot osztottak mun­kaegységenként. Szegényes ke­reset, nem nagyon dagadt tőle a bugyelláris. Nem, egy percig sem állítja senki, hogy a fővárosi munká­sok csodát csináltak, de tény. hogy 1962-ben már 37 forint volt egy munkaegység értéke. Természetes, ez elsősorban a helybeli parasztemberek szor­galmát dicséri. De éppen itt van a kutya elásva, ez a szor­galom se mindig volt jelen a mátraballaiak keblében. Nem mintha rosszfajta nép élne er­refelé, csak éppen nem látták értelmét... Tulajdonképp eb­ben segítettek valamelyest a pestiek. A Duna Cipőgyár munkásai már ismerték Heves megyét, és a tsz-patronáláshoz is ko- nyítottak valamit, hiszen 1959- től Mezőtárkányba jártak, ott segítettek, amit tudtak. Ké­sőbb a megyei pártbizottság kérésére kezdtek Mátraballára járni, áz Oj Barázdát segíteni. Mivel kezdték? Mindenekelőtt megegyeztek abban, hogy csak olyan embert engednek le, aki intézkedőképes, aki a problé­mára válaszolni tud, * aki, ha ott a faluban ígér, Pesten is tartja a szavát. Tehát: az üzem párttitkára. igazgatója, az szb- és KISZ-titkár jártak eleinte. Csomós Lajos elvtárs, a gyái pártbizottságának titkára az­zal kezdte, hogy minden tsz- pártgyűlésén meg; »lent. Ott jelszólalt, javasolt, ha viszont Tértek valamit, meghallgatta,

Next

/
Thumbnails
Contents