Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-11 / 134. szám
M63. június 12., szerda NÍPŰJ8AO 5 A Thresher alomtengeralattjáró katasstrőfája alkalmából Az utolsó politechnikai órán Elérkezett a tanév vége, s az utolsó tanítási órák után már a vakációnak örülnek a diákok. Az egri Dobó István Gimnáziumban Dienes József, a Finommechanikai Vállalat dolgozója, az utolsó politechnikai foglalkozást tartja a diákoknak. (Foto: Kiss Béla) VSTANKB0L Egészségesebb a gyalogtúra? Miéri maradt otthon az énekkar? Villanybekapcsolási ügyben... ... A MÁV menetrendje eddig még minden évben hozott valami örömet az egrieknek. Sajnos, az idei menetrendváltozás csak bosszúságot okozott. Az Egerből Putnok felé reggel fél nyolckor induló vonat június 16-tól munkaszüneti napokon nem közlekedik. Ehelyett reggel fél kilenckor indul egy gyorsított személyvonat, amely Egervár, Felnémet, Al- már és Tardos állomásokon nem áll meg. Ez azt jelenti, hogy az egriek június 16-tól szeptember 9-ig nem mehetnek vonattal kirándulni kedvelt helyeikre, pedig köztudomású, hogy nyaranként az egri családok gyerekekkel együtt felkerekednek vasárnaponként a fél nyolcas vonattal, hiszen a megállóhelyektől alig néhány méterre már ott az erdő, a patak. A vonat nem áll meg Felnémeten sem, így lehetetlenné válik a kisvonat használata Felsőtárkány felé, amelyen a felsőtárkányi tóhoz és a Barát- !rétre jutottak el a kirándulók, [és elérhetetlenné válik, hogy |az újabban személyszállításra >is beállított vonalon a Stimecz- >házi vonalon a Bükk felé elfussanak a kirándulók. A kis- | vonatot ilyenformán akár le is [lehet állítani, hiszen reggel a > felnémeti állomáson senki sem > szállhat le. ! Hozzá kell ehhez még tenni, [hogy a legközelebbi megállóhelyek — Szarvaskő és Mónosbél í— az egri családok számára [nem ideális kirándulóhelyek, [mert az állomáshoz közel nincs [megfelelő hely a letelepedésre. » Mindehhez még hozzátarto- >zik, hogy Egervár állomást az [elmúlt évben korszerűsítették, [de vajon kinek, ha vasáma- [ponként nem lehet igénybe 5 venni. [ A kérdés: vajon miért akar- [ja a MÁV leszoktatni a vasárnapi kirándulásokról az egrie- ?ket? Vagy úgy tartották a menetrendet összeállító illetékessek, hogy a gyalogtúrák egészségesebbek? > Ferencfalvi Ferenc, Eger l * í ... Ez év januárjának első ífelében megalakult Bükkszé- ?ken Tordai László igazgató ve- szetésével, a földművesszovet- [ kezet keretében a 132 tagú [énekkar. Tagjai KISZ-fiatalok, >de akadnak negyveneves csa- [ládapák, akik szívesen vettek részt a kulturális munkában. Sajnos, az énekkar rövid együttes munka után feloszlott. Az történt ugyanis, hogy énekkarunk lelkesen készült a május 19-i járási kulturális versenyre, amelyet Tamaleleszen rendeztek meg. Az énekkar tagjai tanultak, munka után minden este összegyűltek próbálni, s minden szabad idejét velünk töltötte az énekkar vezetője is. Készen álltunk a versenyre, s vezetőnk háromszor is kérte a földművesszövetkezet vezetőjét, hogy 19-re biztosítsanak a számunkra járművet. Meg is ígérték, hogy külön autóbuszt rendelnek. Este hétre kellett Tamaleleszen lennünk, s vártunk is a kocsira délután négy órától, — de hiába. A menetlevél előkerült az egyik szövetkezeti vezető zsebéből, de kocsi sehol sem volt. Lemaradtunk a versenyről. Végül még ki is gúnyoltak bennünket a hiábavaló ácsorgásért. Az énekkar tagjainak elment a kedvük a további munkától, s így alig négy hónap után feloszlott a földművesszövetkezet kultúrcsoportja. Vajon kinek lett ebből haszna? Huszár János. Bükkszék ★ Az elmúlt év novemberében beszereltettem lakásomba a villanyt. Egy kisiparossal végeztettem a munkát, s mikor befejezte, a rajzot elküldtük az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalathoz, jóváhagyás végett. A vállalat megállapította, hogy a bekötéshez hálózat- bővítésre van szükség. Meg is vettem a helyi tanácsnál az oszlopot, a betongyámot az előírtaknak megfelelően, s ennek igazolását a rajzzal együtt ismét beküldtem ajánlott levélben. A vállalat részéről ki is jött egy ember, felülvizsgálta a munkákat, jóváhagyta, s közölte velem, szóljak a körzeti szerelőnek, hogy jelölje ki az oszlop helyét és utána bekötheti a villanyt. Amikor értesítettem a körzeti szerelőt, az közölte velem, hogy elveszett a rajz, készíttessek újat Az új rajz ismét pénzbe kerül, s a huzavona is hét hónapja tart már. Vajon nem lehetne meggyorsítani a villany bekapcsolását és azzal elkészíttetni a rajzot, aki elvesztette? Holló Lőrinc« Sírok Ilyen,. s2uper-tengeralattjáró vU a Thresher is. Április 8-án a Thresher két istvérhajója, a Seawolf és oaeagle társaságában a ports- louthi kikötőben horgonyzott. John Harvey, a Thresher parancsnoka, hajnalban jelenhette közvetlen fölöttesének: — A Thresheren minden rendben van. A búvárhajó készen áll feladatának végrehajtására. Es reggel nyolc órakor a Thresher könnyedén, lassan, méltóságteljesen kiúszott a kikötőből. Mögötte haladt segédhajója. a Skylark. A Thresher 90 napra való élelmet és tartalék-oxigént vitt magával. A búvárnaszád ezúttal szokatlanul népes volt, legénységén kívül még 42 ember volt a tengeralattjáró belsejében. Összesen 129 ember utazott a búvámaszáddal, valamennyien önkéntesek. A legénységet szaktanfolyamokon képezték ki és temérdek vizsgálatnak vetették alá. Sokan közülük ezúttal először látták az atomtengeralattjáró belsejét. Végzetes szívesség A Thresher viszonylag új hajó volt, 1960-ban bocsátották vízre és egy hét múltán helyezték üzembe. Legénysége is csupa fiatalemberből állt. Sem a kapitány, sem tengerészei nem voltak idősebbek 35 évesnél. Éppen fiatalsága és tapasztalatlansága késztette John Harveyt, hogy megkérje baj- társát, John di Noll kapitányt, akit a Polaris tengeralattjáró parancsnokságával bíztak meg, hogy maradjon még pár hétig a Thresheren, hogy átadhassa tapasztalatait. Di Noll kapitány eleget tett a kérésnek és — felesége özvegyen, öt gyermeke árván maradt. Sok bai volt a Thresherrel l Nem lehetetlen az sem, hogy Harvey kapitány, aki múlt év január 18-án vette át a Thresher parancsnokságát és aki a Nautilus legénységéhez tartozott, amikor az atomüzemű tengeralattjáró átkelt az Esza- ki-sark jege alatt, azért is bizonytalannak érezte magát és azért akarta maga mellett érezni tapasztaltabb. többet próbált bajtársát, mert jól tudta, hogy sok baj volt a Thresherrel. (Folytatjuk.) A Leninszki Komszomol a sarkvidék jégpáncélja alatt jutott el az Északi-sarkra. Parancsnoka; Zsiljicov kapitány, az Eszaki-sark közvetlen közelében, egy jégtömbre kitűzte a szovjet zászlót. A szupertengeralattjárók A mind tökéletesebb atomüzemű tengeralattjárók egyre nagyobb, merészebb, hihetetlennek látszó vállalkozásokat hajtottak végre. között. Ezzel — például — a london—tokiói utat 20 800 kilométerről 11 700 kilométerre rovfditetté.'' “ Nagy tettet hajtott végre a Nautilus, legénysége valóra váltotta Jules Verne elképzelését Es ezzel megkezdődött az atomüzemű tengeralattjárók korszaka. A Nautilus útja után egy hónappal a Skate nevű amerikai atomüzemű tengeralattjáró kelt át az Északi-sark jege alatt. A Skate ellenkező irányban haladt, az Atlanti-óceánról A legújabb szovjet berend ezések lehetővé teszik a tengeralattjárónak, hogy pontosan megfigyelje a célt. indult el és a jégpáncél alatt jutott a Csendes-óceánba. A Seawolf 60 napot töltött a víz alatt! Az atomüzemű tengeralattjárókat egyre tökéletesítik, a búvárnaszádok mind mélyebbre merülnek és egyre hosszabb időt töltenek a tenger színe alatt. A legújabbakba mór nem egy. hanem két atomreaktort építettek. A szovjet lobogó az Északi-sarkon A Szovjetuniónak is vannak atomüzemű tengeralattjárói. Az Izvesztyija ez év februárjában riportban számolt be a Leninszki Komszomol nevű szovjet atomüzemű tengeralattjáró nagy vállalkozásáról. A navigációs tiszt felé fordultam. Mosolyogva bólintott és jelentette, hogy valóban az Északi-sark alatt hajózunk. Néhány pillanatig szótlanul álltam. A Nautilus utat nyitott a Csendes-óceánból az Atlantióceánba és a lehető legszokatlanabb módon vitte 116 főnyi legénységét az Északi-sarkra. Az emberi tudás új diadalt ünnepelt, új utat nyitott, valóra váltotta a hihetetlent...” A jég alatt a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba A Nautilus volt az első tengeralattjáró, amely a Csendesóceánból az Atlanti-óceánba — a jég alatt hajózott át, s új utat nyitott a két világtenger (15) A Nautilus augusztus 1-én éjfél után 1 óra 37 perckor az alaszkai Barrów-fok közelében 5 méter vastag jégkéreg alá merült, hogy 96 óra alatt megtett, 1830 mérföldes út után ... De adjuk át a szót Anderson kapitánynak, a Nautilus parancsnokának: „Az volt a feladatunk, hogy úgyszólván tapogatózva keressük meg a sark felé vezető utat. Nyugat felé mindenütt jég volt, így hát keletnek vettük az irányt. Lassan hajóztunk. szemünket egy pillanatra sem vettük le a jelzőkészülékek mutatóiról...” jég, jég, mindenütt jég l „Abban reménykedtünk, hogy az északi szélesség 73. foka felé hajózva, nagyobb mélységet találunk. Csalódtunk. A tenger mindenütt sekély volt és mindenütt csak jég, jég, jég volt... Két napig bolyongtunk ebben a jégtömegekből épült elvarázsolt birodalomban. Akármerre próbálkoztunk, nem sikerült, keresztültörnünk, csupa zsákutcába jutottunk. Végül is, a navigációs tiszttel folytatott rövid tanácskozás után úgy határoztam, hogy még keletebbre fordulunk, arra ahol a Barlow-tengerben egy mélyedést, egy völgyet sejtettünk. óvatosan, végtelen gondossággal irányítottuk hajónkat délkelet.felé. Időnként bekapcsoltuk a radart, hogy meghatározhassuk a hajó pontos helyzetét. így sikerült kikerülnünk az úszó jégtömbökkel zsúfolt tengerrészeket és reménnyel teli hajóztunk a feltételezett völgy felé Sikerült! A motorok és a készülékek egyenletes zümmögésén kívül a legteljesebb csend volt a tengeralattjáróban. Szakadatlanul a hajó helyzetét mutató jelző- készülékeket figyeltem és. i. 1958. augusztus 3-án, washingtoni időszámítás szerint 23 óra 15 perckor pontosan az Északi-sark alatt voltunk! A Nautilus valamennyi helyiségéből harsány hurrá kiáltással ünnepelte a legénység a vállalkozás sikerét. A legtöbb lány életében| ** egyetlen döntő lépést• tesz: férjhez megy. Elegendő! program ez — egy életre? Ele-i gendő program, hivatás ez egy-, magában? Az egyik házban, ahol az! asszony tizenöt éves volt ami-; kor oltárhoz vezették — senkid nem beszél boldogtalanságról. Csak annyit mond a feleség el,' tanítónő szeretett volna lenni.. A harmadik szomszédban az asszony az egészen kislánykori ábrándra már így sem emlék-' szik: a gyorsan épített ház, a, kettőjük által megteremtett anyagi biztonság az ártatlan' álmokat már rég a feledés fel- tárhatatlan mélyébe süllyesztett te, talán csak a tanítója emlékszik rájuk... Az új ház, a korai házasság, — a kimondatlan és megfogal- mazatlan álmok temetője. Erőtlen, gyorsan elfelejtett álmoké. Helyettük szinte kivétel nélkül mindenkit hatalmába kerít a helyi konvenciók ambíciógyilkos narkotikuma. És ha Noé hegyének egy barlangjában évszázadokat túlélő krónikás Matuzsálem fel jegyezné a falu történetét, az emberek szokásait, s az anyagi jóléten, az emberek életszínvonalában bekövetkezett változásokon kívül mást is meg akar örökíteni, akkor néhány emberöltővel ezelőtt letehette a tollat. M ozdulatlan itt az ember — főleg az asszonyok — mint a hegybe gyűrt kövek. Krajczár Imre sál, kinek van komoly udvarlója, kinek van „igazi” fiúja. A fiúk, persze, most nem „ban- dázni” járnak a leányhoz, elmarad a „kamrázás” is (régi szokás: lámpaoltás után elment a társaság, csak a kiválasztott fiú maradt a kamrában — a lánnyal.) Nem járnak már fonóba sem (hova járhattunk, hol szórakozhattunk volna akkor) — így az idősebbek. Az alkalmat, szinte változatlan formában továbbélő lehetőséget a tv- nézés jelenti. Addig, amíg a lány nem kerül „férfikézbe”, a szülők most is pontosan úgy segítik szexuális nyiladozását, mint régen. Az idősebb lány húga most is éppen úgy a nővér sarkára lépked «unt régen. Az eladósorba serdülő kamaszlány most is hasonló célozgatások és felvilágosítások kíséretében kapja a kelengye darabjait. És a lányok változatlan beletörődéssel — nem is tűnik ez számukra annak — vállalják anyáik útját. Az idén például egyetlen nyolcadikos lány sem tanul tovább, sem középiskolában, sem máshol, tavaly is csak hárman mentek gimnáziumba, azelőtt pedig — miként 1963-ban is — néhány egészen ritka kivételtől eltekintve — csak fiúk töltöttek ki valamilyen jelentkezési lapot. A lányok otthon maradnak, munkát vállalnak az erdőgazdaságban, a csemetekertben, az állami gazdaságban, — s aki tizennyolc esztendős korára is pártában marad, azt lenézik. korai házasságot, talán éppen azért, mert én is a katonaság előtt nősültem. De most már mindegy. Miért akadékoskodnak akkor mások? En különben sem mondanék ellent a fiataloknak, meg az asszonyoknak. Az asztalra sem ütök — hátha a másik felől kettőt ütnek rá.., A tavasszal is jól megverték az egyik lányos apát! A leány nem akart ahhoz a férfihez menni, akit az anyja, meg a legény szülei kinéztek neki. A lány — fiatal, csinos udvarlója van — mellé állt az apa is. A felesége, meg a botcsinálta vőlegény, megverték az ellenkező — apát. Tehát nem érdemes az ár ellen úszni... (Tehát érdemes volt az ár ellen úszni! A lány nem ment férjhez ahhoz, akit nem szeretett.) — De miért éppen az én fiamnál akarják kezdeni a törvény betartását? Hányán házasodtak már fiatalon a faluban? Csakugyan: miért éppen az ő fiánál kezdték el? Jól kezdik- e ha mindjárt a törvény veszi át a szót? Viert a szokás, a morál, amelyen ez a tradíció nyugszik — nem változott semmit. És ezt a változatlanságot nemcsak a Csontváry-képre kívánkozó ' pompás sziklatömbök tanúsítják: hanem a falu lakói, a szokásokat, erkótcsőket sorsukban életvitelükben hordozó és ■ megtestesítő istmmezejiek. A lányokhoz most is már ko- : rá« járnak a fiúk. A gyorsan ■ fejlődő testű lányok már az • iskoláién versengenek egymásCzodális indok tehát ^ nincs: de nem lehetett megtagadni az engedélyt, mert a „körülmények” kikényszerítették a hatósági beleegyezést. A körülmények kikényszerítették — mondja egy tizenhat éves menyasszony apósjelöltje —, s részletezi, hogy mik is lehetnek azok a körülmények. — Itt van a mi esetünk is. Húszéves fiam (bányász, munkásőr) három éve udvarol menyasszonyának, aki még nem töltötte be a tizenhat évet. Decemberben kértük először a házassági engedélyt, nem adták meg. Azóta fellebbeztünk is, a fellebbezést elutasították. Pedig együtt van már minden, ami a lakodalomhoz kell. Azt hiszi, olyan könnyű letenni az asztalra azt a tizenhatezer forintot?! Négyszáz liter bor van a hordóban, és a lányos ház is felkészült a lakodalomra. Ok még többet szánnak rá. Az ember idegei tönkremennek a várakozásban, a vendégek is kérdezgetik (százötven-kétszáz vendég vigad a „kétfordulós” lakodalomban, amelyet a leány és a legény házánál tartanak meg): Mi lesz már? Csak azt nem értem, miért az én fiamnál kezdik betartani a törvényt? Eddig mindenkinek engedélyezték a házasságot, pont a mi küszöbünkön akad fenn a törvény? Különben úgyis mindegy, a lakodalmi készülődés úgysem tarthat örökké, a jövő vasárnap megtartjuk a lagzit, a fiatalok összeköltöznek. — Tudja, eletet« magam is elleneztem a
