Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1063. június 30., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 ~)fiú$áqi ór j/u'at Okultak a pincérek — Otthonról „menekült" gyerekek a várban — Végeredményben: rendesek a fiatalok éppen négy gyermek ül az asztalnál. — Bocsánat. Szabad megkér­deznem, hány évesek? Van-e valamelyiküknél személyazo­nossági? — hajol diszkréten közel hozzájuk a pincér. — Nincs. Miért lenne? Tes­sék hozni a sört. — Nagy baj, kérem, nagy baj — csóválja a fejét a pin­cér —, mert így nem tudom megállapítani, hogy hozhatok-e maguknak szeszes, italt, vagy sem? Inkább nem hozók. — Jó. Akkor hozzon négy dup­lát, de tudja meg, hogy ide se jövünk többet! — paprikáso- dik meg éppen a legkisebb. — Majd néhány év múlva! — mosolyog a pincér, s hozza a ,.felnőttes” duplákat, aztán amikor elfogyasztják a fiata­lok, udvariasan köszön, jelez­vén, hogy már késő van, s il­lik a fiúknak hazamenni. Összenézünk, a pincér fél­reérti, s odalép. — Nem tehetem, asszonyom, az állásomba kerülhet. Nagyon fiatalok még! — Okosan tette! Csakhogy már itt tartunk! ■— nyugtatjuk meg s magunk is megnyug­szunk valamelyest. Végre ko­molyan vette a vendéglátó vállalat a vonatkozó rendele­tet. Éjfél felé húszéven aluliak­kal már elvétve, véletlenül sem találkozunk; Véget ért sgy hosszú este rajtaütéssze­A kék öböl rejtélye Egy kis tengerparti város gyerekei tenger alatt és szá­razföldön üldöznek egy csempészt A kék öböl rejtélye című, magyarul beszélő, színes szovjet ifjúsági filmben. A filmet a hatvani Kossuth Filmszínház július 2—3-án tűzte műsorára. SÁSOK ÚTJÁN A k—! repülőtéren, mint hatal­mas, kiterjesztett szárnyú lepkék, pihennek a repülőgépek. Kísérőnk, aki járatos a légi berkekben, figyel­meztet: ne rontsak ajtóstul a házba, mert a repülők általában „nehéz” emberek ... Magamban mosolygok. Ugyan már, ez a kedves mosolyú, fiatal repülőhadnagy, Baráth Imre elvtárs nem lehet valami magába zárkózott, rosszkedvű légimedve, aki repülésről ne szeretne beszélni. Az óvatosság azonban sohasem árt. Pur hatolózom, mióta repül, s általában milyen érzés dugóhúzó közben a gépben ülni, s más, földi embernek aprócskának tűnő kérdésekről sze­retnék hallani. Mit érzett, amikor legelőször ült a gépben? Hát... arról bizony nem szívesen beszél. ő is azt hitte, hogy a „gurulás” az egy smafu. Repülőgéppel a földön 8—10 kilométer sebességgel haladni, hát az is valami! Hanem, amikor fordulnia kellett, s durván használta a féket — a repülőgép rendkívül ér­zékenyen reagál minden mozdulatra — majdnem orra bukott a gép. Be­verte egy kicsit a fejét a kabinba. Az öregeknek, persze, ilyenkor fülig ér a szájuk. Derülnek a zöldfülűn. Olvasta valahol, hogy Iván Kozse- dub, a legendás hírű szovjet repü­lő, mielőtt felszállt, tisztelgett a gé­pének ... Valóban tisztelni kell a gépet, mert alaposan visszaadja an­nak a kölcsönt, aki figyelmetlenül, gondtalanul bánik vele. Amint beszél, férfias, kemény vo­nalú arcán lágyabbak lesznek a vo­nások. Elgondolkodva dobol újjaival az asztalon. — Az első felszállás ... különös érzés ... Sokáig megmarad az em­berben. Higgye el, ha akarnám, sem tudnám pontosan elmondani... Kis, zavart csend ereszkedik kö­zénk. Mosoly bujkál a szája sarká­ban. Kissé szorongva ült a gépbe, az igazat megvallva, az oktatója mögé. A gép szinte várja, hogy „be­mutatkozzék” a kezdő repülőnek. Mert a gép is olyan, mint a katona­ló. Megérzi, ha újonc ül rajta .;. Megadták az irányt. Igen ám, de ha az ember nem vigyáz a start előtt, „kitör” a gép. Vagyis: arra megy, amerre éppen a kedve tartja, ö is úgy járt. Nem jól lépett az oldal­kormányra, s oktatójának kellett közbeavatkoznia. S' ott leselkedik a kezdő repülőre a másik veszély. Erő­sen figyel, hogy rendben menjen a gúrulás, ki ne törjön a gép, s közben a műszerekről megfeledkezik. S az emelkedésnél, amikor a legjobban kellene a motornak az erő, elfogy a gáz... A botkormány ... az meg különösen érzékeny alkalmatosság. Vigyázni kell, hogyan bánik vele a repülő, mert ha túlhúzza, pilóta­nyelven mondva, „beremeg” a gép, s akkor a repülő csodálkozhat. Jó darab időbe telik, amíg a gép és pajtása: a levegő, megegyeznek egy­mással. Amikor is újra kormányoz­ható a gép. Hej, mennyi keserves estét töltött azzal, hogy egyik kezében egy kis repülőmodellal, a másikban egy bot­tal gyakorolja a fogásokat. Mikor, hogy, s milyen szögben repül a gép, ha ezt, s ezt a mozdulatot teszi. Sokszor nekikeseredett, de valami annyira vonzotta, csábította a ma­gasba, hogy újra meg újra próbál­kozott, tanult, gyakorolt. Egy szép napon, kora reggel volt, ezüstösen csillogtak a napsütésben a gépek, oktatója rácsapta a kabinajtót. „Ba­ráth elvtárs, most egyedül repül...” Hírtelenében se holt, se eleven nem volt. Na mindegy. Most majd elválik, mit tud. Hevesebben dobo­gott a szive, de amint a gép egyre magasabbra emelkedett, s hűségesen engedelmeskedett minden mozdula­tának, megjött a bátorsága. Mintha az ég is biztatóan hunyorgatott vol­na rá kék felhőszemeivel: csak bát­ran, feljebb, még magasabbra... S amint letekintett a gépből, egyszeri­ben — zavarában, vagy jókedvében, ki tudná azt már megmondani — énekelni kezdett. Valami kattant. A rádió. A parancsnoka beszélt a gége­mikrofonon át: „Hogy érzi magát, elvtárs?” Megtörölte gyöngyöző homlokát: „Kitűnően, parancsnok elvtárs!” Ha azonban a fiatal repülő már azt hiszi, hogy eleget tud, s el­bízza magát, könnyen hiba történik. Ö is figyelmetlen volt a leszállásnál, magasan lebegtetett; s majdnem „át­esett” a gép. Kissé kábult fejjel jelentkezett parancsnokánál. Torkában zakatolt a szíve. Mit mond a parancsnoka, lesz-e belőle repülő, vagy kár a to­vábbi fáradságért... Parancsnoka sapkájához emelte kezét, aztán kezet nyújtott, s repülőköszöntéssel üd­vözölte: — Sok jó leszállást, elvtárs! Azután ... Gyorsabb gépre került, amelyhez még több tudás kellett. Az a gép már alaposabban próbára teszi a reoülőt. Sokszor, amikor a többiek javában aludtak, ő még tanult. Igaz, meg is volt az eredménye. A két és fél éves iskolát kiváló eredménnyel végezte... Már gyakorlott repülő volt, de mi tagadás, kissé szorongó érzés lepte meg, amikor először szállt fel a lökhajtásos géppel... Ohó, — gondoltam — ezekhez a gépekhez már én is konyítok vala­mit, hallottam egyet-mást. Menten elő is hozakodom vele: — Milyen fekvés esik a lökhajtá­sos gépben?Könnyű a tükrökkel és a prizmákkal tájékozódni? Mielőtt Baráth elvtárs válaszolhat­na, az asztal másik végénél ülő ma­gas, fekete repülőhadnagy felállt, s az ablakhoz lépett. A vállai gyanú­san remegtek. A visszafojtott neve­téstől ... Baráth elvtárs arcán elnéző mo­soly játszadozik. — Téves hiedelem, a lökhajtásos gépben sem fekszenek, hanem ül­nek ... Hallgatom a fiatal repülőhadna­gyot. Milyen bátrak, vakmerőek, s mennyire szerények ezek a magas­ban, a sasok útján járó harcosok. S a repülőbarátság... A civil életben nincs ahhoz fogható.. A vadászrepü­lők mindig kettesével, géppárban szállnak harcba. Szinte éjjel-nappal együtt vannak. Egymásnak még a gondolatait is tudják. Vadászrepülő számára a légiharc a legnagyobb és a legszebb feladat. Tapasztalat, ki­tartás. leleményesség kell hozzá. Baráth elvtárs elmondja, először maga sem hitte, milyen nehéz fe­gyelmezetten, pontosan követni a másik gép. a parancsnok minden mozdulatát. Egy parányi figyelmet­lenség, egy téves mozdulat, s a szél­sebes gép már eltűnik valamelyik felhő mögött, s a vigyázatlan repü­lő magára marad. Az egyedülálló re­pülő pedig könnyen az ellenség mar­talékává válhat... Voltak, akik gyorsaságukkal, lele­ményességükkel hencegtek, fejükbe szállt kissé a gőz. Gyakran megté­pázott babérokkal szálltak ki a gép­ből egy-egy légiharc után. Van ugyanis a repülőgépben egy patent, a „bűvös szék”-hez hasonló kis ké­szülék, amely leplezetlenül meg­mondja az igazat. Ez a célfoto. A gyakorlat után pontosan megmutat­ja, melyik repülő volt a légiharcban az ügyesebb, találékonyabb. Vagyis, melyik lőtte volna le — ha története­sen éles lövedék van a géppuskában — a másik gépét. Még most is nevet* ha rágondol... Az egyik fiú (más­különben ügyes repülő, csak kissé hiú a gyerek), nagyon sokat tartott magáról. Szeretné látni, ki győzi őt le légíharcban. Sz-i. százados elv­társ, a parancsnok, aztán kissé meg­tréfálta. Felvitte magával légiharc­ba. Még azt is megtette, hogy a fiú gépét a háta mögé engedte, (ami pe­dig az ellenfélnek a legnagyszerűbb alkalom), mégis ő lőtte a szájhőst. Nem is egyszer, hanem — hatszor, egymás után ... ★ Gépkocsink sebesen suhan a sima betonon, de gondolatban még ott időzöm a k-i repülők között. Még mindig — búcsúzkodom... Ti ked­ves, félelem nélküli, s oly szerény harcosok, akik annyi női és férfi­szívet megdobogtattok, ha ezüstma­daraitokkal az eget szántjátok... Engedjétek meg egy közönséges, po­hos civilnek, hogy igazi, hamisítat­lan repülőüdvözléssel köszönjön el tőletek: — Sok jó leszállást, elvtársak! Balezer Elemér Az óra mutatója este kilenc felé jár. Az autó éles kanyar­gókon jut előbbre a Mátra csúcsa felé. A Vidróczky csár­da felé tartunk. Nem sokan vannak, „nem jöttek a pász- . tóiak” — mondja a vezető, s ebből a körben ülők tudják, hogy ma nem lesz randalíro- zás. A Benevárban. a mátraházi sportszállóban, szerte az üdü­lők zenés éttermeiben, patto­gó ritmus vagy lágy melódia fogad. Sehol semmi rendelle­nesség. A fiatalok ízlésesen, szépen táncolnak, s valósággal megbámulják a benevári párt, akik még mindig akrobata­mozdulatokkal fűszerezik a twisztet. Célunk, hogy alaposan kö­rülnézzünk két járás szórako­zóhelyein — vajon a fiatalko­rúak érdekében hozott törvé­nyeket hogyan tartják be a vendéglátóipari egységekben, s nem folyik-e az ellenőrzés hi­ányában amolyan „szemérmes” tervteljesítés. Elöljáróban el kell mondanom, hogy a szer­zett összkép nagyon jó. Lénye­gesen jobb, mint évekkel ez­előtt, amikor nem egy pincér kapott fegyelmit rajtaütéssze­rű ellenőrzés után, mert ki­szolgálta a tizennyolc éven aluli fiatalokat. Ez a kép valódi, meggyőződ­tünk róla, hisz harmadmagam- mal — a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizott­ság két tagjával — inkognitó­ban jártuk a mulatókat, kocs­mákat. Jóleső érzés megálla­pítani, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem bizonyos terü­leteken kezd megnyugtató mó­don érvényre jutni. íme egy példa Gyöngyösről, a Kékes Étteremből: — Kérünk négy sört! — rű ellenőrzése. S hogy a kép ilyen biztató, az föltétlenül a társadalmi összefogás eredmé­nye. ★ — Nézzünk szét Egerben is. Merre induljunk? Látogassuk meg talán a várat, — javasolja a munkabizottság egyik tagja. Langyos este van. Fönn tisz­tán ragyognak a csillagok. Itt is ott is romantikus kettesben ülnek a fiatal párok. Gárdonyi sírja felől nagy- vi- háncolás- ugrándozás hallat­szik. Közelebb megyünk. Meg­szeppennek á gyerekek, mert mint kiderült, alig múltak tizennégy évesek. Mit keres­nek ilyen késő este a várban? — Otthon nem lehet még hangosan nevetni se, az apám mindig berúgva jön haza! — duzzog az egyik kislány. Aztán ahogy beszélgetünk velük, egyre világosabban lát­juk, hogy nem rossz gyerekek ezek, csak éppen meggondolat­lanok, nem is nagyon fogták fel hirtelen, miért szólunk rá­juk. Végül , csendes beszélge­tésbe elegyedünk, s mire meg­értjük egymást, már szedelöz- ködnek, s mennek is haza. Aztán rójuk az utcákat, s Vegyes finálé a Délelőtt műszaki értekez­let: gyors számvetés az év el­ső hat hónapjának eredmé­nyeiről, a végzett munkákról, s a hiányosságról is, hol kellett volna még jobban „megszorítani a csavart”. — Várható tervteljesítésünk 101 százalék — mondja Ko­vács Imre tervosztály-vezető —, önköltségünk javulása 0,2 százalékkal jobb, mint az elő­irányzott, s termelékenységi mutatónk a tervezett felada­tok túlszárnyalásával 100,8 százalék. Az eredmények szépek, bízta tóak, de nem „szeplőtlenek”, s erről is őszintén beszélnek: a tervezett 20 ezer komplett kerékpár helyett csak 8000 da­rabot adhatnak át a belkeres­kedelemnek. Hová lett a 12 ezer kerékpár? Félkész álla­potban ott állnak az üzem raktárában; teljes elkészítésük azért maradt el, mert a dina­mókhoz szükséges mágneseket a KÖVAC nem szállította egy­szerűen: a június végéig ígért '100 000 db mágnesből összesen annyit küldtek, amennyi a betérünk a szórakozóhelyekre. Mindenütt egyforma a kép — csak felnőttek. Azazhogy... A Mecset Étteremben este tizenegy órakor ott ül egy házaspár, söröznek, s velük egy három év körüli fiúcska. A pincér háromszor is oda­megy, felkéri a szülőket, hogy távozzanak, mert már időn túl vannak a kicsivel. Nem men­nek. Sőt, az édesapa még ki is kéri magának a figyelmezte­tést. Mikor aztán az üzletve­zető utasítására erélyesebb a felszólítása, amolyan „csak- azértis” daccal a férfi elküldi az asszonyt meg a gyereket, s kér még egy sört. Végül a Széchenyi Étterem­ben ülünk le égy kicsit néze­lődni. Ezen az estén is min­den fiatal csoport, vagy kis társaság csupán a fagylaltig, vagy a hűsítőig juthatott ei, mert az üzletvezető ébersé­gét,. s a most már jól irányí­tott pincérek Vigyázó szemét nem lehet kijátszani. Ha gya­nús a kor — minden további nélkül megérdeklődik, s csak azután engedik meg az ott- tartózkodást, vagy a szeszfo­gyasztást. ★ Végső megállapítás: jó úton haladnak a vendéglátóipari vállalat egységei, s ha tovább­ra is betartják a fiatalokra vonatkozó rendelkezéseket, akkor ezen a vonalon is ha­marosan teljes rendet látha­tunk ... Cs. Adám Éva z egri Finomszi nyolcezer komplett kerékpár­hoz kellett. Kávéfőzőből adósságuk el­enyészően jelentéktelen. Ta­valy — besegítésként — 40 ezer darabot gyártottak, s idén 17 500 kávéfőző szállítá­sára vállaltak kötelezettséget; 1500 kávéfőző híján ezt meg­oldották. Az egri Finomszerelvény- gyár dolgozói nagy erőfeszíté­seket tettek azért, hogy ter­veik megvalósításával idén probléma ne legyen. Ezek az erőfeszítések biztatóan gyü- mölcsöződtek például export­kötelezettségeik teljesítésénél; a várható eredmény 102 szá­zalék. Féléves szinten majd 900 000 orvosi fecskendőt gyártottak és szállítottak ex­portra, nagyobbrészt szovjet megrendelésre. Az exportterv teljesítése dicséretes — mégis el kell mondani, hogy a fecskendők­höz szükséges üveghenger hiá­nya (az NDK, az NSZK és Lengyelország importálja az üveghengert!) sok zavart, fe­jetlen kapkodást okozott. Lógott az eső lába, amikor a Mátraderecskei Téglagyár­ba értünk. Kiss R. József gyárvezető hetek óta fel­váltva szidja Medárdot, a ba­bonás vénasszonyokat, meg az esőt. Mi összefüggés lehet Me­dard napja, meg az eső között, azt sokan fel nem foghatják, de tény, hogy akkor és azóta mindennap esik. — Normális időjáráskor 20 nap volna a tégla száradás! ideje, most 30 nap is kevés. Nem szárad a nyerstégla, nem tudunk kazalozni — bosszan­kodik Schreiner Antal műve­zető. — De nem is a sok eső, ha­nem a sokáig tartó tél okozta nálunk a bajt — érvelnek a munkások. Fagyos agyagból nem lehet jó cserepet, téglát gyártani, ezért későn indult az idei termelés. Nyerstéglá­ból 1,6 millió darab, nyers cserépből 2,1 millió darab adóssó,ggal kezdték Mátrade- recskén az évet. Égetett tég­lából több mint 400 ezer da­rab hátralékot behoztak, a nyerscserép gyártása is jól halad, de az adósságból sok maradt a harmadik negyed­évre. — Megpróbáltuk, legalább nyerstégla-gyártásból szeret­erelvénysvárban Egész félév során a gyártás­ban dolgozó munkások foglal­koztatását csak máról hol­napra tudták biztosítani. — A helyzet, sajnos, e na­pokban is teljesen bizonyta­lan. Július másodikén még nem biztos, hogy tudunk-e munkát adni az embereknek, mert üveghenger már egyálta­lán nincs megint. Ezért teljes egészében a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalat a hi­bás. Vegyes finálé — ezt írtuk kommentárként a Finomsze- relvénygyár eredményei elé. Vegyes finálé, mert a zenei hasonlatnál maradva — itt-ott még kakofóniás tételek is hallatszanak a gyári „orches- terből”; hiszen még mindig nincs stabil profiljuk, a „szél­rózsa” minden irányában, ön­magukra hagyva kutatnak, keresnek, mit lehetne tenni. És lefogott, visszafojtott energiával dolgoznak, holott többre is képesek a jelenlegi eredményeknél, (p. d.) tűk volna behozni a lemara­dást, de nem sikerült. Nem ment. Naponta legalább két óra hosszat visszavet bennün­ket az idő — magyarázzák • szárítótér munkásai. — Becsületből, de a célpré­miumért is mindent megtet­tünk, sajnos, többre nem ha­ladtunk — állapítják meg a kemencéknél és a homokbá­nyában. — Célprémiumot is tűztek ki? — érdeklődöm a gyártás- vezetőtől. — Igen. A lemaradás be­hozása fontos. Ezért egymillió tégla gyártása után a vállalat 3 ezer, a minisztérium meg külön 10 ezer forint célprémiu­mot tűzött ki. Egymillió cserép után ötezer forint célprémium jár a dolgozóknak — sorolja Kiss R. József. Váratlan akadályok is adód­nak. A múltkorában eltört r koller királytengely. A láncpá­lya javításában sokat segítet­tek a Mályi Téglagyár szak­emberei, de Imre József, Szán­tó Ferenc és Zám Sándor la katosok minden dicséretet megérdemelnek. Máskor négy­szer annyi idő kellett volna r javításra, mint most. De hí már az idő nem kedvez a de- recskeieknek, segítenek ön- magukon. De azt is hallottuk hogy a műszakok közötti ver seny is nagyot lendít a mun­kán. Májusban az 1-es mű­szak 199 ezer darab nyers­téglával rávert a 2-es mű­szakra. A gyárban sokan kí­váncsian várják, hogy mit ho? a páros versenyben június. — Kevés kocsit ad a vasút Csak akkor löknek egy-ké kocsit a mi vágányunkra, hf. szén érkezik Mátraderecskáre Tizenkét kocsi volt a mai meg­rendelés, de ma még egyel sem kaptunk — panaszkodtak délután 4-kor a Mátraderecs­kei Téglagyárban. A környék­be, a közeli falvakba teher­gépkocsikon, szekérrel elviszik a téglát, cserepet, de Sza­bolcs megye felé elmaradnak a szállítások. Mátraderecskén, éppúgy, mint másutt, az idén több a gond és baj mint máskor. A roegsokallt esőt biztosan elűzi július. Hogyan lesz több va­gon? Protekcióval aligha. De ha kevesebb lesz az állásidő, ha jobban kihasználiák, szom­baton és vasárnap is minde­nütt rendesen rakodnak, ak­kor Mátraderecskén és másutt is, több vagon jut. I (F. L.) Mátraderecskén őszig száműznék az esőt Versenyfutás az idővel - A tét: 21 millió cserén és 1*6 millió tégla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents