Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-29 / 150. szám

4 NEFÜJSAG 1963. június 29., szombat Sírokból három világrészbe exportálnak 300 000 darab kerékpárlánc — 20.2 millió tubus külföldre A gyár „vezérkara” Rózsa László igazgató szobájában tárgyalt. A szokásos reggeli megbeszélés volt ez, de még­sem teljesen azonos a többivel, hiszen amikor a tárgyalás szem- és fültanúi voltunk, csu­pán egy-két nap volt hátra az első félévből. — Még 300 000 forint értékű gyártmány hiányzik a féléves exportterv teljesítéséhez. Van-e valamilyen akadály, mi­lyen igény és kívánság merül fel a szállítási és az értékesíté­si osztállyal szemben? — hangzott a rövid kérdés. A válasz sem hosszabb, de az intézkedés sürgős. Telefon a csehszlovák követségre, telex­gépen azonnal intézkedést kértek a Ferunion Külkereske­delmi Vállalattól és a követ­kező napokban minden fenn­akadás nélkül, teljes erővel dolgozhat a siroki gyár 3-as üzeme. Fontos a tervteljesítés, de ezen belül is minden er5t az exportterv teljesítésére kell összpontosítani. Magyar- ország első negyedévi kiviteli tervét 96,8 százalékra, behoza­tali tervét pedig 90,9 százalék­ra teljesítette. A sirokiak büsz­kék lehetnek, idei, első ne­gyedéves exporttervüket 100,2 százalékra teljesítették, csak az egynyolcados kerékpárlánccal maradtak adósak egy kicsit. De a félévet egy fillér adósság nélkül akarják zárni. Tegnap délben telefonon ér­deklődtünk. A főkönyvelő ada­tai szerint sikerült a gyár munkásainak és műszakijainak nagy összefogása, egy kis rá­adást is adtak a 300 000 darab kerékpárlánchoz, hiány nélkül elkészült a 27 000 folyóméter motorlánc, június 25-ig 18,9 millió darab tubust vett át a külkereskedelmi vállalat és 1,4 millió darab ma már a raktárban várja az elszállítást. A vagonokat már megren­delték, a vámtisztviselő is megérkezett Sírokba, így sem­mi akadálya, hogy június 30-ig 33,5 millió forint értékű féléves exporttervét hiány nélkül tel­jesítse a gyár. Három világrészben, Euró­pa, Afrika és Ázsia több or­szágában használják a Sírok­ban gyártott kerékpár- és mo­torláncokat, Csehszlovákiában, Bulgáriában és Lengyelország­ban ismerik a fémművek kü­lönböző tubusait és pasztell­színű, szép mintájú dobozait. 40 millió forint bizalomból Tavaly hárommillió dobozt hem gyártottak le. Nem sike­rült, nem ment, hiába ipar­kodtak a munkások. Az idén? Négy milliót tudtak terven fe­lül vállalni. További tervek? A minőség állandó javításá­val, pontos határidőben való szállítással a dobozüzem jövő­re az ideinél 40 millió forint­tal több megrendelésre számít­hat. Gazdasági számítást vé­geztek évi 300 millió tubus gyártására. Ha az előzetes adatok helyesnek bizonyul­nak, ha a gyár rászolgál az előlegezett bizalomra, akkor a KGST-n belül a szocialista or­szágok számára gyárthatja a tubusokat és dobozokat. Alu­míniumkészletünk világmére­tekben jelentékeny, (a Szovjet­unió segítséget nyújt annak feldolgozásához), de gazdasá­gilag egyáltalán nem mindegy, hogy az alumíniumból mit gyártunk. Éppen kétszeres dollármennyiséget kapunk egy kilogramm alumíniumért, ha edény helyett tubust gyártunk belőle. Nemzetközi hódítás Az elmúlt évben 3,4 millió forint összegű késedelmi és meghiúsulási kötbért fizettek Sírokban. Korábban egyálta­lán nem, vagy csak határidőn túl tudtak eleget tenni a meg­rendelők kívánságainak. A három és fél millió forint lé­nyeges veszteség önköltség, és nyereségrészesedés szempont­jából, de mennyivel nagyobb a kár, ha a gyár külkereske­delmi, a magyar ipar nemzet­közi jó hírnevén ejtett csor­bát is figyelembe vesszük. Harmincezer forint célprémiu­mot tűztek ki a láncüzem és ugyancsak 30 ezer forintot a tubusüzem munkásainak, ha június 30-ra teljesítik a ter­vet. A tegnapi telefon azt igazol­ja, hogy a mennyiséggel hiba nem lesz. De megfelelő-e a mi­nőség, a láncot és tubusokat átveszi-e a külkereskedelem? Figyelemre méltó hasonlatot hallottunk a Mátravidéki Fémművekben; a gyár jövője szempontjából a határidők és a minőségi követelmények be­tartása ugyanolyan fontos, mint a munkások részére az ebéd és a vacsora. Koszt nél­kül a munkásnak nincs ereje, a határidők és a minőségi kö­vetelmények megszegésével a gyár elveszti külföldi megren­deléseit. A sirokiak az első csatát megnyerték, exportter­vüket teljesítették és lényege­sen javul a minőség. A gyár­tott mennyiséget és minőséget naponta és brigádonként érté­kelik. Linkecs Sándorné, Dé­vényi Mária, Honfi Sándorné és Manner Mária részére so­ron kívül utalt ki az igazgató minőségi prémiumot. Vajk Ta­más és a meo dolgozói részle­tesen elemzik a selejt okát, ennek alapján a műszakiak azonnal intézkednek. Munká­sok és műszakiak, a gyár minden dolgozójának összefo­gására szükség van, hogy meg­hódítsák a külföldi piacot. Dr. Fazekas László A poroszlói művelődési otthon nyári terveiből Poroszló község új, modem művelődési otthonának tágas előcsarnokában jelenleg fotó­kiállítás látható. Képei a f oto- szakkör jó munkáját dicsérik, mivel híven mutatják be a község életét, a helyi termelő- szövetkezetben folyó munka egy-egy mozzanatát. Egy másik fotókiállítás — amelyet a kí­nai nagykövetség küldött le Poroszlóra — a tibeti nép éle­tét mutatja be a község lakos­ságának. Rövidesen sor kerül egy magyar—koreai est meg­rendezésére is. A Gárdonyi Géza Színház a nyár folyamán a Lili bárónő és a Pompa­dour című operetteket mutat­ja be Poroszlón. Nyáron is működnek a mű­velődési otthon szakkörei. így a horgászszakkör, a környező községek horgászainak rész­vételével, horgászversenyt rendez a Tiszánál. A mező­gazdasági szakkör tagjai szor­galmasan művelik kétholdss kísérleti parcellájukat. Kéthe­tenként rendszeresen találkoz­nak a bélyeggyűjtő szakkör tagjai, és a klubfoglalkozások is rendes mederben haladnak tovább. Jó kezdeményezés a Vörös Csillag Tsz udvarán rendezen­dő szabadtéri ismeretterjesztő filmvetítés. A nyári munka­terv nagy gondot fordít a köz­ség fiatalságának szórakozta­tására. Részükre kerékpáros túrákat és vasárnap délutá­nonként klubfoglalkozásokat rendeznek. Vasárnap délutá­nonként 100—200 fiatal láto­gatja a művelődési otthont, ahol a helyi tánczenekar jó zenét szolgáltat a táncoló fia­taloknak. A közeljövőben a tiszafüredi járási művelődési ház szín­játszó csoportja látogat el Po­roszlóra, és bemutatja a Két szerelem című operettet. A község művészeti csoportjai már készülnek augusztus 20. megünneplésére is, a gyer­mekklub rendezvényei pedig a tanulóifjúság nyári szórakozá­si, művelődési igényeit elégí­tik ki. fCs. l.j Kedves hallgatóim !... Régi Pita a sajtóban, rádióban, árt-e a film és a televízió a színház­nak? E problémát kellő tudo­mányos tömörséggel így össze­gezhetjük: naná, majd nem art. Ugyanakkor — hallgatóim — a téma foglalóiból hiányzik a dialektika és pont azt nem vették észre, ami a színháznak legjobban árt, s amihez képest a film, a televízió és a tűzvész csak múló, heveny ártalmak. Mert — kérdezem én — miért szinházellenes az, ha félmillió ember nézi végig a televízió­ban a „Pillantás a hídról”-t és miért nem az, ha harminc em­ber nézi meg a pesterzsébeti „Csili”-ben „A gyanú körbe­jár"-t? Ez a gyanú járhat ide- oda, bebukkanthat a Körszín­házba is, sikert nem fog hoz­ni. Pedig színházban járkál, nem a televízióban. Mi követ­kezik ebből? ... A színháznak nem a televízió árt elsősorban, hanem a színház. Vagy itt van, kérem szépen, a rendező. Ha a felettes hatóságok ráparancsol­nak egy színházra, hogy ne a tehetséges X. rendezzen meg egy darabot, hanem a tehet­ségtelen Y., akkor ki árt a színháznak? A felettes hatósá­gok semmi esetre sem, hiszen Árt-e a színház a színháznak? Dr. Pont Bonifác ismeretterjesztő előadásából a darabot Y. rendezte. Ő állí­totta be rosszul, övé a felelős­ség. A konklúzió: a rendező is árt a színháznak. De ha — kér­dezhetik önök — a tehetséges X. rendez meg egy jó darabot tehetséges színészekkel? Akkor mi van? A tehetséges rendező is árt a színháznak. Az első előadásokat ugyanis megnézik a nézők, elkapatják magukat és elterjed, hogy az előadás remek, az illető színházba ér­demes járni. Megnézik a dara­bot más nézők is, zsufi ház volt sokáig, mindenkinek tet­szik az előadás ... És.,. Hát nem értik, kedves hallgatóim? A nézők azt hiszik, hogy most már a következő előadások is jók lesznek, jegyet váltanak azokra is, és olyan dühösek lesznek, amilyenek az előző jó előadások nélkül lettek volna. Soha többé nem mennek abba a színházba, pedig lehet, hogy — három vagy öt év múlva — megint lesz ott egy jó előadás. Ezek szerint a jó író, a tehet­séges rendező és a kitűnő szí­nész is árt a színháznak. Egy kritikus, akinek ezeket a gondolatokat felvetettem, azt kérdezte: hát nem lehet mindig jó előadásokat csinál­ni? Az ilyen kritikus árt a színháznak, mert elveszi a ke­nyeret a komikus elől. A kri­tikusok többsége azonban hasz­nál a színháznak, mert a kö­zönség ma már nem ismeri ki magát a kritikában. Volt idő, amikor minden rossz, levágó kritika után azt mondtuk: ez a darab csak jó lehet! Ez a kritikai mérce azonban nem használt a színházaknak, mert gyakran előfordult, hogy bár a kritikusok azt írták az elő­adásról, hogy rossz, az mégis rossz volt. Most ilyen veszély nincs. A kritika ma — igen helyesen — a kritikus lelkét tükrözi, s nem tart hamisan aktualizáló, vulgáris és sema­tikus kapcsolatot a darabbal és az előadással. Nem tart semmilyen kapcsolatot. Elfelejtett milliók Naponta két vagon búza, Görögországba birka, Franciaországba gyógynövény Nem sokáig vesztegelnek üresen a füzesabonyi vasútál­lomásra érkező tehervagonok. 1 Rövid időn belül különböző ] árukkal megrakottan kelnek i útra. A szállítmányokat nem- csak belföldön várják, hanem i külföldi országok is szerepel­nek a vagonok kísérő levelé- j ben rendeltetési helyként. — Még nem kezdődött el a j nyári nagy zöldszállítás — j mondja Lassú István főintéző. i — A kertészeti és gyümölcs primőröket a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok te­hergépkocsikkal szállítják. De már felkészültünk a nyári és őszi mezőgazdasági termékek szállítására. Július elsején kezdi meg a füzesabonyi vasútállomás a búza szállítását. Naponta két vagonnal küldenek majd, az ország különböző részeibe. A külföldi országokba első­sorban hízott állatokat szállí­tanak. Nagy az érdeklődés a világpiacon a magyar szarvas- marha és a sertés iránt. Gö­rögországba egész éven át hí­zott birkákat szállítanak. Havonta három-négy vagon gyógynövény kel útra Füzes­abonyból. Az értékes, orvos­ságok alapanyagát szolgáltató növényeket a besenyőtelki ] Herbária termeszti. A szállít­mányok Franciaországból ér­kezett megrendeléseket elégí­tenek ki. Még viszonylag „csendes” a füzesabonyi vasútállomás szál­lítmányozási részlege. De né­hány hét múlva — a nagy tö­megű zöldszállítások megkez­désekor — jelentősen meg­élénkül majd a forgalom. (t. i.) Ma már szinte magától ér­tetődő természetességgel fo­gadunk el különböző juttatá­sokat és kedvezményeket, amelyek nincsenek ugyan benne a borítékban, de jelen­tősen emelik keresetünket. Elfogadjuk anélkül, hogy gon­dolnánk arra, vajon milyen megterhelést jelent ez állam­háztartásunknak. Az egyik ember egy vállrándítással intézi el: — Bírja az állam...! — Utóvégre, magunknak dolgozunk... — mondja a másik. Pedig nem élünk a „terülj asztalkám” korszakában. A milliárdok körforgalmában meghatározott helye kell. hogy legyen minden fillérnek. Az egyik ilyen természetes érzéssel elfogadott kedvez­mény: a munkás járatok háló­zata. Ez lehetővé teszi, hogy az üzemi dolgozók kényelme­sen és gyorsan utazhassanak munkahelyükre és vissza. A szemléltetés kedvéért nézzünk talán konkrét té­nyeket, a gyöngyösi XII-es akna életéből. Mit adnak és mit kapnak a dolgozók a kényelmes és gyors utazásért? A könyvelés adatai bizonyítják, hogy az elmúlt hónapok folyamán 790 dolgozót szállítottak na­ponta a munkásjáratok. A bányászok csupán 40 forintot fizetnek havonta. Ebből az összegből egy munkanapra 1,50 forint jut. Ezzel szemben a bányászok napi átlagbére meghaladja a 85 forintot. A bérlet árának egységesítisa miatt a Hevesről bejáró és C napi 75 kilométert utazók it ugyanannyi bérletet fizetnek* mint mondjuk a gyöngyösiek, akik 6 kilométert buszoznak. De említhetnénk az Ecséd, vagy Gyöngyössolymos példá­ját is. De tallózzunk tovább c számadatok között. A Xll-ea aknához szállított minden egyes dolgozó után az üzem havonta és átlagosan 302 fo­rintot fizet. Ebből levonva a dolgozók térítését, marad 262 forint, amely teljes egészében az államot terheli, összegez- ve a végeredményt: az év él­teit 5 hónapjában az üzem egymillió-kétszáztízezer fo­rintot fizetett ki a munkások szállításáért, öt hónap alatt a XII-es akna bányászai 170 ezer tonna szenet termeltek. Egyszerű matematikai műve­lettel azt is kiszámíthatjuk, hogy a munkásjáratok hét forinttal emelték a szén ton­nánkénti önköltségét. Tévedés ne essék, nem a korszerű közlekedés ellen akarunk szót emelni, hiszen a szociális juttatások rend­szerünk lényegéből fakadnak. Az említett számok azonban gondolkodásra késztetnek, annál is inkább, mert a XII-es aknához hasonló üzem több is akad megyénkben. A havi keresethez, vagy az életszínvonal emelkedéséhez hozzászámítjuk-e azt a 262 forintot, amelyet államunk csak az utazáshoz ad? LACZIK JÁNOS ~jrImJorüm Mr. Hobbs szabadságra megy Színes amerikai film AZ IVÁSZAT... ÍGY KEZDŐDÖTT... — Lehelj rám, Noéi... (Szegő Gizi ra&Sl nek és ismeretlenek az ő szá­mára. Tűri és értelmetlennek találja feleségével együtt ka­maszfiuk tévé-őrületét, bak- fislányuk kétségbeejtő félszeg- ségét, csaknem szótlanul veszi tudomásul, hogy egyik veje — nyilván az értékesebbik! — otthagyja családját; az ellen sem emel kifogást, amikor a másik veje az orra előtt hűt- lenkedik. Ebben a családban mindenki éli és élheti a saját külön életét, a saját külön magányát, ami már csak azért is terhes, mert nagyjából-egé- széből mégis egymásra lenné­nek utalva. Ha másért nem, azért, hogy megismerjék és szeressék egymást. Jó adag társadalomkritika fért el ebben a nem harsogó eszközökkel megszerkesztett vígjátékban. Az amerikai fia­talság lelkülete és eszményei mintha furcsák lennének. Az apa tekintélye nem a szerétéi­ből és szülői áldozatkészség­ből táplálkozik fia előtt: a ka­masz csak akkor hajlandó ap­jára érdeklődéssel feltekinteni, ► amikor a vitorláson végrehajt­ják szándéktalan közös hőstet­tüket. S mi az apa jutalma? [Nézheti a mindenki által átko­zott tévében a cow-boy-filmet, [fiával együtt. Mennyire lehet [erős egy ilyen összetartozás? ► Erős fricskát kap ebben a ) filmben a képmutatás is. Az [egykori puritán kivándorlók Nem hallgathatom el, kedves j hallgatóim, hogy a színháznak< azért a legjobban mégiscsak a J közönség árt. Mert ha a kö-t zönségnek nem lenne vélemé- j nye, akkor minden másképp* lenne. Meghallgatna, mindenJ előadást, tehetségesnek talál-1 na mindent és mindenkit. De a j közönség — eléggé el nem ítél- \ hetöen — azt mondja, hogy < ez tetszik neki, az meg nem. ^ Érzik, milyen torz jelenség ez? < Ha egyszer a felsőbb hatóság, J a színigazgató és maga a dra- i maturg már jónak ítélt vala-[ mit, hogy jön a közönség ah-* hoz, hogy ő is beleszóljon ál-\ lamilag kinevezett, ezért fize- j tést is húzó emberek dolgába? j Éppen ezért azt javasolom, < hogy a színházak ezentúl ne j tartsanak előadásokat és akkor j illetéktelenek nem tudják le-j járatni a színház nimbuszát. \ Bocsássák el a rendezőket és < a színészeket, csak az igazga-^ tők és a dramaturgok marad- j janak. mert az ő feladatuk a ' színház becsületének védelme. ( És ha nincs rendező, színész j és közönség, még az esetleg< tévedő igazgatók sem árthat-', nak a színháznak ... i (lejegyezte: Antal GáborV erkölcsi talárját hordó Tur­ner házaspár fokozatos és szemléletes leleplezése a film legjobb részei közé tartozik. A vígjátékot Henry Koster rendezte. Játékát értékes alap- állásból indítja, nem túloz és nem harsog munkájában: tég­lánként rakja össze a film épületét, e hagy időt arra, hogy ki-ki levonhassa a játék­ból tanulságait. Talán egy kis­sé szarosabban tapad a rendezői képzelet a kelleténél a forgatókönyvben megelevene­dő életbölcsesség írott betűi­hez és szegényes ott, ahol nagyszerű képeket kellene és lehetne felsorakoztatni. A vi­torlás-kaland unalmasabb egy álló képnél s a bakfislány fejlődő szerelmét bemutató képsor is mintha ismétlések­ből állana. Itt-ott ellankad, visszaesik a vígjáték irama, amely az emberek csendes ki­figurázásán túl a mai techni­kai haladást is hibáztatja ezért, hogy ennyire nem ismerik egymást az emberek, ennyire magánosaik — még a családi közösség sízeretetében is. Ha van meghitt közösség és sze­retet! . A színészek közül James Stewart és Maureen O’ Hara nevét kell feljegyeznünk. Henry Mancini zenéje a víg­játéki elemeket jól hangsú­lyozza. Farkas András A film első kockáin magá­nos, idősebb férfi töpreng ha­talmas autójában: a szédítő forgatagban, az autók, teher­gépkocsik szünet nélküli pöfö- gésében, áradásában elvágyó­dik a földről, mert... és a film vígjátéki hangon indokol. Mr. Hobbs-nak látszólag semmi oka nincs elvágyódni a földről, hiszen biztosan mozgó bankár, a megfelelő anyagi fedezettel. Felesége is szereti, noha házasságuk már eljutott a nagyapai korba. Miért akkor Mr. Hobbs idegenkedése a földtől és szabadságvágya az egyedüllét, a csendes magány után? Tágabb értelemben vett családjával — két asszonylá­nya, vejei és azok gyermekei, bakfislánya, kamaszfia és a szakácsnő tartozik ebbe az együttesbe — nyaralni megy a tenger mellé. Mr. Hobbs örül ugyan annak, hogy fele­sége együtt akarja látni az egész családot, de rá kell jön­nie, hogy ezek az emberek mind—mind merőben idege-

Next

/
Thumbnails
Contents