Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-19 / 141. szám

4

NEPÜJSÄG

1963. június 19., szerda

A pályaválasztásról

MÁJUS ÖTA mind több a városokban az olyan kirakat, amelynek középpontját nem a bolt valamely portékája díszíti, hanem egy-egy tabló. Tabló az érettségiről, tabló az általános iskolák végzett tanulóiról. Másutt mérnökök, vagy szakmunkássá lett ipari tanulók társas képeiről néznek vidám farkasszemet a holnappal a fiatalok. Legtöbbjük olyan, aki most jutott el a pályaválasztás szép gondjához.

Szép gondot írtam az imént, de nem kis gondot. Hiszen közhely volna azt bizonyítanom, milyen jelentősége van a választásnak a fiatalok egész későbbi életére. Mert hivatkoznak a sorskuriózumok gyűjtői olyan példákra, hogy Jack London kezdetben újságárus, aranyásó és osztrigakalóz volt; elmondják, hogy Hermann Ottó, a nagy természettudós, lakatosnak készült; hogy Edisonnak, az elmúlt száz év legsokoldalúbb feltalálójának, semmiféle rendszeres képzésben nem volt része. Az életsorsok túlnyomó többsége viszont azt a tételt igazolja, hogy az emberek — kevés kivétellel — az ifjúkorukban jól—rosszul kiválasztott mesterséggel keresik kenyerüket és az válik élethivatásukká is. És erre még a lexikonok által számon tartott ,,nagy életek” is több példát kínálnak, mint az ellenkezőre. Gondoljuk meg, hogy Raffaelt már gyermekkorában angyali festőnek nevezték, du Gard már ifjan írónak készült, vagy hogy Mozart előbb megismerte a hang- szerelés titkait, mint hazája földrajzát.

Persze, talán csak minden százmilliomodik pályaválasztó fiatalból válik Mozart vagy Jack London szabású nagy egyéniség. Mégis roppant fontosságot kell tulajdonítanunk minden gyermek, vagy ifjú pályaválasztó elhatározásának, mivel a megfontolt, okos döntés egyszerre hasznos az egyénre és a társadalomra, a kapkodó, elhamarkodott,

könnyelmű pályaválasztás nehéz helyzetbe hozhatja a fiatalt és nincs hasznára a társadalomnak sem.

EZ EGYÉBKÉNT évezredes igazság. Mégis évezredek teltek el úgy, hogy a társadalom vajmi kevés segítséget adott ahhoz, hogy az életbe kilépő tagjai jól dönthessenek leendő élethivatásukról. Még a mi társadalmi viszonyaink között is csak nemrég, 1961-ben született olyan kormányhatározat, amely elrendelte az ifjúság pályaválasztási felvilágosításának, illetve az ilyen irányú tanácsadásnak a megszervezését. És csak tavaly ősz óta működnek a megyei pályaválasztási tanácsok. Különböző helyi és részintézkedések addig is igyekeztek ezt a problémát megoldani, de ez csak mérsékelt eredményt hozott.

— Probléma? — kérdezheti az olvasó, hiszen nálunk bárki előtt nyitva áll bármilyen pálya, amire csak rátermettsége van.

Ez igaz. De nyilvánvaló igazság az is, hogy sok tízezer fiatal, aki most nyilvánítja ki vágyát, hogy ez vagy az szeretne lenni, ilyen vagy olyan iskolában folytatná szívesen tanulmányait, csak meghatározott számú hely között választhat.

Mit értsünk ezen? Ebben az évben a szakmunkásképzésbe mintegy 55 ezer első éves tanulót vesznek fel. A vas- és fémiparban kb. 24 000 tanuló találhat helyet, a mezőgazdaságban 8200 fiatal kezdheti meg szakmai tanulmányait, a kereskedelem és a vendéglátóipar már csak 5000 első éves tanulót foglalkoztat, a különféle szolgáltató szakmákban (pl. fogtechnikus, kéményseprő, fényképész, stb.) csupán 500 tanulóra van szükség.

UGYANÍGY nem azonosak a lehetőségek a különböző pályákra előkészítő egyetemeken sem. A műszaki egyetemeken hozzávetőleg 2600 első éves hallgató felvételére van szükség — tehát lehetőség is. Az orvostudományi egyetemekre és az agrár felsőoktatási intézményekbe viszont egyaránt 1200—1200 „gólya” fölvételére van lehetőség.

Nyilvánvaló, hogy valami módon összhangot kell teremteni az egyén vágyai és elképzelései, valamint a társadalom igényei között. Hiszen kinek volna jó, ha például kétszer annyi technikust képeznénk, mint ahányra később szükségünk lesz, vagy — ha — mint régebben — elhanyagolnánk olyan iparágak szakmai utánpótlását, amelyek pedig nem bírják nélkülözni azt.

Naponta hallunk olyan megjegyzéseket, amelyek a fiatalokat egy-egy divatos, „futó” szakmára igyekeznek rábeszélni. Ki előtt titok, hogy az orvosok jövedelme nagyobb, mint a pedagógusoké! Ki ne tudna arról, hogy a vendéglátóipari felszolgálók jobban keresnek, mint a szövők, vagy a lakatosok!

PILLANATNYILAG... Mert ezek már nyílt titkok. És semmiféle biztosíték nincs arra, hogy egy-egy ma még kevéssé népszerű szakma nem szorítja-e ki őket a „futó” mesterségek sorából. Erre már sok példa volt. Valaha a fodrász szakma a leggyengébben fizetett s volt idő, amikor a bank- tisztviselők nagy része többet keresett, mint a kezdő orvosok.

Nem azért hivatkozom ezekre, mintha a mi körülményeink között számítani lehetne bizonyos foglalkozási ágak olyan „lecsúszására”, hogy művelői végül nem tudnák megkeresni kenyerüket. Azért említem, mivel csak olyan megfontolásból választani egy mesterséget, mert ez ma viszonylag könnyebb megélhetést biztosít, mint a többi — nem érdemes. Az ember élete nagy részét munkával tölti. Aki olyan munkát végez, amihez se kedve, se tehetsége nem fűzi — az megélhetést találhat a hivatás gyakorlása közben, de a munka örömét nem érezheti soha.

De tüstént meg kell itt jegyeznem valamit. A legtöbb ember nem csupán egyetlen hivatás betöltésére alkalmas. Az a legritkább eset, ha valaki például „csak szabó” vagy „csak könyvelő” vagy „csak kertész” lehet. Kétségtelen, hogy a legtöbb fiatal lényben érdeklődés és fogékonyság nyilvánul meg egy bizonyos pálya iránt, de ez nem jelenti azt, hogy — ha szükséges— ne lehetne azt az érdeklődést és fogékonyságot egy olyan hivatás felé terelni, amely a korábbihoz hasonló képességeket és érdeklődést követel. Hiszen társadalmunkban, ahol bő félezer szakma várja utánpótlását, olykor még az is előfordul, hogy ősz embereknek kell szinte újra tanulniok szakmájukat — mint például a tv- szerelésre áttért rádiós szakembereknek —, ha lépést akarnak tartani a korral.

MINDEZ a tablóról jutott az eszembe. Meg az is, hogy mennyivel jobb világ felé ballagtak az idei érettségizők, mint amilyen felé annak idején mi ballagtunk, akiket a második világháború lövészárkai vártak és a hátországban is a kapitalista világ farkastörvényei.

Bajor Nagy Ernő

fSZINMÄZ!

«< M Ü S O 13L. >C

Pélyen este 20 órakor;

A szabin nők elrablása Bükkszentmártonban este 20 ó: Hamletnak nincs igaza

A PEUGEOT

TULAJDONOSA

1963. JÜN1US 19., SZERDA: GYÁRFÁS

135 évvel ezelőtt, 1828, június 19-én született THAN MÖR, történelmi festészetünk egyik kiemelkedő képviselője. Legszebb freskói az Operát díszítik. Híres műve: Attila lakomája, a Vigadóban volt. Több művét a Szépművészeti Múzeumban őrzik (Nyári Lőrinc és Pekry Lajos elfogatása, Imre király elfogja pártütő öccsét.) Hatásosak és érdekesek életképei (Üjoncozás).

125 évvel ezelőtt, 1838-ban e napon született JULIJ FEDDERSZ (Bogdanovics) lett festőművész, hazájában a realista tájképfestészet megalapítója (Temető, Sziguldai táj, A Persze folyó).

Érdekességek a régi időkből

A puskaporos ágyút Európában először a 14. században alkalmazták.

A legrégibb bort a nyugat-németországi Speyer város bormúzeumában őrzik. A befalazott római sírban talált lelet korát 1600 esztendőre becsülik. Az üvegedény falát megszilárdult növényi zsiradékréteg borítja. A bor mind ez ideig megőrizte zárná tát.

A legrégibb írott öröknaptárt a 15. század második feléből származó úgynevezett Müncheni Kódexben találták meg és most a Bajor Állami Könyvtárban őrzik. Az év minden napján a szentek nevét tüntették fel. Egy naptárkerék segítségével az egyházi ünnepeket ki lehetett rajta keresni.

Than Mór

Tízéves életmentő

Adácson gyorsan terjedt el a hír: Kovács István IV. osztályos tanuló, bátor tettével megmentette Nagy Béla hétesztendős kisfiú életét.

Nagy Béla június 7-én, játszani kéredzkedett el hazulról. Közben eljutott az úgynevezett „gödrök” közé, ahol a nagy esők után mintegy másfél méter mély víz gyűlt ößsze. Játék közben a mélyebb vízbe merészkedett, s a közelben dolgozó felnőttek már csak az utolsó percben vették észre az alámerülő kisfiút. A mély vízbe senki sem mert beleugrani, csak segítségért kiáltoztak. Erre lett figyelmes a közelben

füvet szedő tízéves fiú, Kovács István. Gyorsan odaszaladt, s ledobálva ruháit, a kisfiú után ugrott. Rövid idő után a víz alatt megtalálta, s kivitte a partra. Akkor már eszméletlen volt. Az orvosok véleménye szerint élete néhány percen múlott már csak. A szerencsétlenül járt gyermeket a gyöngyösi kórházba szállították, ahol még most is ápolják.

A kis életmentő, Kovács látván megérdemli, hogy bátor cselekedetéért megyeszert» megismerjék nevét

Fehér István, Adáes.

Mozik műsora

EGRI VÖRÖS CSILLAG Az utolsó lehetőség EGRI KERTMOZI Angyalok földje EGRI BRÖDY

Rákóczi hadnagya GYÖNGYÖSI PUSKIN A különös lány

HATVANI KOSSUTH

A szórakozott professzor HEVES 49 nap

FÜZESABONY

A nagyváros örömei PETERVASARA Csudapest

A televízió műsora

10.00: Tv-híradó (ism.). 10.15; Liliomfi. Magyar film (ism.). 17.50: Hírek. 18.00: Tanuljunk oroszul! Nyelvlecke kezdőknek. 18.20: Híres üdülőhelyek. 1. Szocsi. 2. Zakopane. A magyar tv kisfilmjei. 18.40: Tv- világhíradó. 18.55: Szép álmokat, gyerekek! 19.05: Közvetítés a Madách Színházivá. Gogol: A revizor. Vígjáték három felvonásban. Csak 14 éven felülieknek! A közvetítés 1. szünetében: a Magyar Hirdető műsora. A közvetítés II. szünetében: Demeter Imre színházi jegyzete. 21.50: Hírek. Tv- világhíradó (ism.). (MTI)

Büszkeség

A vászonernyők alatt fiatal lányok üldögélnek és szorgalmasan striguláznak, ha egy jármű elhalad „főhadiszállásuk” előtt. Új színfoltja az Egernek. Sikerük van a lányoknak, akik nagy hivatástudattal és mégis fiatalos kedvvel végzik munkájukat: az utca forgalmának mérését.

Mintha nem is forgalom- számlálók, de valami filmstáb lenne a lányok csoportja, úgy lejt el előttük egy nyíszlett, csupanadrág, kopasz emberke, túl az ötvenes éveken, de nem kilókban.

A lányok egymásra hunyorítottak, s egyikük hangosan bemondta:

— Egy FÉRFI!

Az emberke hálásan fordult meg, s szólt a lányokhoz:

— Köszönöm... ilyen szépen még senki sem beszélt rólam.

KE.

— AMERIKAI tudósoktól származik az az elmélet, hogy a patkányok, amelyek összedugják az orrukat, mint az emberek csókolózás közben, minden valószínűség szerint fogszuvasodást okozó baktériumokkal fertőzik meg egymást. A teljesen baktériummentes környezetben felnövekvő patkányoknál a fogak romlása jóformán sohasem fordul elő.

— SZERVES- és műtrágyázást tájértekezletet tart pénteken az Északkelet-Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kompolton. Az értékes előadások után gyakorlati bemutatóra kerül sor.

— J. SMITH illinoisi kukoricatermelő észrevette, hogy a kukorica gyorsabban nő, ha zene szól a közelben. A zenés parcellákon 6—10 százalékkal nagyobb volt a termés, mint a „hangmegmunkálás” nélküli részlegeken.

— 61 121 TERMŐ FAT permeteztek meg eddig a földművesszövetkezeti növényvédő brigádok. A végzett munka értéke meghaladja a félmillió forintot.

— JÄVA szigetén ijesztő mértékben elszaporodtak a patkányok. A hatóságok ezért közölték, hogy a házassági vagy válási okmányokat csak úgy állítják ki, ha 25 élő vagy holt patkányt szállítanak érte. A jegyespároknak tehát házasságkötés előtt patkányvadászatra kell indulniok.

— 85 HÍZÓMARHÁT ad. el az állami felvásárló szerveknek az idén a makiári Rákóczi Termelőszövetkezet. Eddig 35-öt már átadtak, s az állatok zömét exportminőségben vették át.

— A NÜRNBERGI közlekedési múzeumban fejezte be pályafutását az a német gőzmozdony, amely 1936-ban a Hamburg—Berlin útszakaszon óránként 204,3 kilométeres. máig sem túlteljesített rekordsebességgel haladt.

— TÁJÉKOZTATÓT ad ki a hét folyamán a Heves megyei Tanács titkársága a megyei tanácstagok részére. A tájékoztató ismerteti a tanácstagokkal a választások óta eltelt időben milyen napirendi pontokat tárgyalt a végrehajtó bizottság, és milyen intézkedéseket hozott. Ismerteti az állandó bizottságok munkáját és a községfejlesztési feladatokat is.

— A PÁRIZSI Költők Klubja az idén másodszor rendezte meg költészeti versenyét, amelyre ezúttal 1500 hivatásos és amatőr költő küldött be verseket.

— KÉT ÜJ BOLTOT adtak át a napokban Éger peremvárosaiban. A boltok, amelyeknek építése és berendezése egyenként 260 ezer forintba került, önkiszolgáló rendszerűek, és a város külső kerületeiben lakók fogyasztási igényeit elégítik ki.

Idő járásjelentés

Várható időjárás szerda estig: napos, száraz idő, mérsékelt délnyugati szél, a nappali felmelegedés tovább fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 26—29

tok között. (MTI)

A Hungária úti stadionban

volt látható néhány hete a labdarúgó-mérkőzés félidejében és a mérkőzés után mintegy tíz percig. Azért hangsúlyozom, hogy látható volt, és nemcsak én láttam, mert oly feltűnően pompázott a sötétkék Peugeot-ra könyökölve, hogy bárki láthatta, sőt, látni kényszerült, még az is, akinek különben nincs érzéke az effajta látványosságok iránt. Diszkrét, mintás acélkék öltönye a legújabb divat szerint készült és kitűnően igazodott a Peugeot színéhez.

Alakja nem volt különösebben kisportolt, de vézna sem, olyan, mint bármely más átlagos alkatú, tizenhét-tizennyolc éves fiatalemberé. Az arca viszont határozottan figyelmet keltő volt: elsősorban is duzzadt ajka, amely körül szüntelenül ott bújkált valami egészen fölényes kis mosoly, hasonlóan a szatirikus hőst ábrázoló filmszínészekéhez. Nyilván láthatta a Válás olasz módra című filmvígjátékot, bár ez nem bizonyos. Merészen előre ívelő álla és férfias orra imponáló biztonságot sugárzott, amit csak fokozott a vastag, fekete keretes napszemüveg. Időnként beletúrt rövidre borotvált szénfekete hajába és csettintett, alig észrevehetően rándítva a száját, ami megint csak arra utált, hogy alaposan elmélyült Marcello Maestroanni játékának elemzésében.

A gyalogos szurkolók leplezetlen csodálattal nézték a hanyagul ácsorgó ifjút, amit ö természetesen észrevett és

könnyed mosollyal nyugtázott. Nem jött zavarba a szurkolók bámész tekintetétől, éppen ellenkezőleg: élvezte azt, de legalábbis magától értetődőnek tartotta. Eközben szórakozottan válaszolgatott partnerének .— egy hasonló korú, vagy valamivel idősebb, jól ápolt szőkeségnek — aki minduntalan kérdéseket intézett hozzá, rendszerint banális kérdéseket, olyan rajongással a hangjában, amire csak a kövérkés szőkék képesek. Alighanem fülig szerelmes volt a Peugeot tulajdonosába.

Már csak néhány perc lehetett hátra a szünetből, amikor egy enyhén pocakosodó, középkorú férfi tűnt fel a közelben, és a bámészkodók között utat törve magának, a Peugeot mellett parkoló Opel Recordhoz lépett.

— Hello, papa! — üdvözölte a Peugeot-os ifjú. — Történt valami?

— Még kérdezed? Mintha nem láttad volna, milyen pocsékul játszottak az első félidőben! — replikázott a papa és rövid, de dühös kotorá- szás után Andaxint szedett elő a kocsi belsejéből.

— A meccs után itt találkozunk — adta ki az utasítást és a kocsi ajtaját becsapva el- viharzott. Az idegcsitlapítőt előzőleg megette.

A fiú mosolyogva nézett a papa után, mint aki azt mondja: szegény öregem, hogy felizgatja magát, mintha a csapat jó, vagy rossz játékán múlna a világbéke. De persze, nem mondott ilyet, csak mosolygott változatlanul és roppant fölényesen. Azt hiszem, fárasztó lehet örökké fölényesen mosolyogni. Aztán felharsant a sípszó, elkezdődött a második félidő és a Peugeot tulajdonosa, lazán átölelve ifjú barátnője vállát, elindult a lelátó felé.

A mérkőzés kedvezően alakult a papa szemszögéből nézve: eldöntetlenül végződött. Szinte örültem is a dolognak, mert bizonyos szánalmat éreztem az ismeretlen férfiú iránt, aki oly borzasztóan szenvedett kedvenc csapatának mérsékelt teljesítménye miatt. Lesiettem a kocsiparkolóhoz, hogy láthassam, megnyugodott-e végre kedélye a tisztes eredmény után.

Valamivel előbb értem oda, mint ők, így megfigyelhettem, hogy a papa párnás arca zsírosán fénylett a boldogságtól, amint a két fiatal vállát átkarolva a kocsikhoz sétált. Egy ideig még a mérkőzésről beszéltek, majd a papa minden átmenet nélkül a fiú mellének szegezte a kérdést:

— És most mit szándékozol csinálni?

Az ifjú némi töprengés után magához vonta a lányt, aki erre tüstént olvadásnak indult, és azt mondta:

— Azt hiszem, kimegyünk a zöldbe. Tudod, papa, ilyen kellemes időben...

A mondatot nem fejezte be, de erre nem is volt semmi szükség. A papa tökéletesen megértette, hogy ilyen kellemes időben tényleg a zöldbe kell menni. Végtére is a fiú már tizennyolc éves, a szervezete megköveteli a magáét. Akár ügy is mondhatnánk, nem tud eltenni a zöldövezet vaskos romantikája nélkül. Ha ettől megfosztják, olyanná válik, mint a biztosítószelep nélküli kazán, vagyis minden, a legrosszabb is elképzelhető. Okos szülő pedig nem akarhat rosszat gyermekének. Mindezt, ha nem is mondta el a papa, nyilván végiggondolta, mert szemével cinkosan fiára hunyorított. miközben azt mondta:

— Én nem bánom, tudod jól, felőlem azt teszel, amit jónak látsz. Csak aztán tízre otthon legyél, mert ha jól emlékszem, az angol leckédet még nem csináltad meg.

— Természetesen — válaszolta a fiú könnyedén, mint rifcg tökéletesen tisztában van

jogaival és kötelességeivel. Csák a nagyon figyelmes szemlélő vehette észre, hogy itt kötelességről szó sincs, minden jog: a Peugeot, a kövérkés lány, az egészségügyi' kiruccanás a zöldbe, sőt, még ax angol nyelvlecke is, ha alaposan belegondolunk.

— Hát azért mondom — vált szigorúvá az apa hangja. Ha te nem veszed komolyan a tanulást, én nem csinálhatok belőled külkereskedőt. Különben itt egy tizes, hazafelé nyilván jólesik majd egy fekete.

— Kösz, papa, klassz vagy — dicsérte meg a fiú és villámgyorsan zsebébe süllyesztette a pénzt. Feltehetően szerette volna elkerülni, hogy mások is meglássák ezt a számára kínos szituációt.

Beült a volán mellé, oldalán a boldogságtól sugárzó szőkeséggel és gázt adott. A hazafelé igyekvő szurkolók utat engedtek a sötétkék Peugeot- nak, ügyet sem vetve annak ifjú tulajdonosára. Figyelmüket teljesen lekötötte a mérkőzés, amelynek végeredménye lehetett volna 4:2. sőt, némely elfogult drukker szerint akár 6:1 is. Pedig nem ártott volna, ha tüzetesebben szemügyre veszik a pompás lát gépkocsi vezetőjét. Könnyen előfordulhat, hogy néhány év múlva ismét találkoznak veié* de akkor már nemcsak é Peugeot-ot vezeti...

Ivanics IstvM