Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-19 / 141. szám
1963 Június 19., szerda NÉPÚJSÁG 5 a csm ORSIA'GfíBAN E ■ g «ág ii'ia Az életet adó vér... A Thresher atomtengeralattjáró katasxtrófáia alkalmából (20) Igen, végre —- a fenék egészen határozottan kivehető a mélységmérőn, 300 lábnyira van alattunk. Ezt a 300 lábat 10 perc alatt tettük meg, és a Trieste 13 óra 6 perckor kifogástalanul leereszkedett egy sima, elefántcsont színű szőnyegre, amelyet a tenger terített ki évezredek során. 200 000 tonna súlyú víz nyomása alatt Á Trieste — akárcsak egy szabad léggömb egy szélcsendes napon — a kabinra mindenfelől ránehezedő, csaknem 200 ezer tonna súlyú víztömeg nyomása közepette lassan, biztosan, a tudomány és az emberiség nevében birtokába vette a feneketlen mélységet! És a természet úgy intézte, hogy a Trieste, egy haltól, egy igazi haltól néhány lábnyira érjen feneket. A hal választ adott arra a kérdésre, amelynek megoldását évtizedek óta keresték az óceanográfusok ezrei.“ Ez a mintegy egy láb hosz- szu és fél láb széles állat, lassan nagyon lassan távolodott tőlünk, félig a fenékiszapban úszva: aztán eltűnt a sötét éjszakában, éltető elemében. Húsz percig maradtunk lenn. Hőmérséklet-méréseket végeztünk: mértük a radioaktivitást (nem volt pozitív jelzés) és több percet töltöttünk a hajó- ablaknál. Egyszer egy gaméla úszott békésen szembe velünk. Kötelességszerűen, és azé-t, hogy semmit, se mulasszunk el, Don felhívta a felszínt telefonon : — Itt a Trieste beszél a tengerfenékről, a Challenger- mélységből. Persze, minden okunk megvolt., hogy örüljünk a telefonbeszélgetésnek. Barátaink megnyugodhatnak sorsunk felől, mi pedig örültünk a szerfölött érdekes kísérletnek. A huzalok vagy. rádióhullámok nélkül működő készülékkel mi hoztuk létre az első beszédösszeköttetést az óceán felszíne és nagy mélységei között, A mélytengeri kutatóhajó születése Lássuk, milyen eredményt értek el eddig a kutatók mélymerüléseikkel. 1934-ben hajóról, sodronnyal leengedett búvárgömbben, Beebe bocsátkozott le elsőként 923 méter mélységig, őt követte Barton: 1949-ben 1372 méter mélységet ért el. Auguste Piccard, a neves svájci tudós, már a harmincas évek legelején foglalkozott az önerejével le- és felmerülő víz alatti naszád szerkesztésével. A második világháború megszakította munkáját és csak 1948-ban sikerült a belga Cosyns professzorral együtt felépítenie egy ilyen hajó prototípusát. Ennek két görög szó — bathüsz — mély, és szakphosz hajó — egyesítésével a bathyscaphe nevet adta, A bathyscaphe ugyanazon elv szerint merül, amint a stratoszféra-ballon —, amelynek zárt gondolájában Auguste Piccard a harmincas évek elején 17 000 méter magasságot ért el — fölemelkedik. A levegőnél könnyebb gázzal töltött léggömb zárt gondolát vitt a magasba. A víznél könnyebb benzinnel töltött, vékony acélfalú, zárt hajótest meg a bathyscaphe-ot tartja egyensúlyban a tenger mélyén. Piccard 1953-ban, az olaszok megbízásából új bathyscaphe-ot épített; a Trieste nevet adta neki. Ugyanebben az évben fia, Jacques társaságában 3150 méter mélységbe merült vele. A több sikeres merülés után az Egyesült Államok megvette a Triestet az olaszoktól. 1959-ben Jacques Piccard dr. Rechnitzer amerikai tudós társaságában 5669 méteres rekordmélységet ért el a Triesté- vel. Minthogy a bathyscaphe mindenben megfelelt a követelményeknek, olyan gömbbel szerelték föl a Triestét, amely a legnagyobb tengermélységekbe is biztonsággal merülhet le. Az ilyenképpen átalakított Tríestével Jacques Piccard és Donald Walsh tengerésztiszt, 1960. január 23-án, a csendes- óceáni Guam-szigettől körülbelül 350 kilométernyire délnyugatra, 10 912 méter mélységbe merült. Néhány méter híján elérték a 10 931 méteres mélységet, amelyet a Vityaz szovjet kutatóhajó Földünk legnagyobb óceánmélységeként állapított meg. Milyen technikai eszközökkel sikerült ezt a bámulatos eredményt megvalósítani? A Trieste 12 tonna súlyú új acélgömbjét öt hónap alatt készítette el a Krupp Vállalat. Belső átmérője 1.96 méter, fal- vastagsága 12 centiméter. A beszálló nyílás és a két ablak helyén a fal vastagabb. Az így keletkezett peremekben fúrták ki kúposán az ajtó és a két ablak helyét. Az ablaknyüások külső átmérője 40, a belsőé 6 centiméter. A látómező viszonylag eléggé nagy. Az ablaknyílásokba ugyanis megfelelően kiképzett kvarckúpokat építettek. A gömb ajtaja egy trezorajtóhoz hasonlít. A beszállás az úszó test fedélzetéről, egy szűk aknán át történik. Mihelyt a gömb utasai az ajtót belülről magukra zárják, az akna megtelik vízzel. A felemelkedés után az aknát sűrített levegő segítségévéi kiürítik, és az ajtó ismét kinyitható. (Folytatjuk) ják a steril, előre csomagolt vérvevő készüléket, a másik Újra meghatározza a vércsoportot, a harmadik leköti az üvegeket, amelyben már ott piroslik a véradásra alkalmas vér. Mint később megtudom, ezzel még nem fejeződött be a vér útja, mert a laboratóriumban még egyszer ellenőrzik, a tévedés itt kizárt dolog, hiszen emberéletbe kerülne. De most még Párádon vagyunk, ahol egymás után jönnek az emberek, olyan is akad. akihez későn jutott el a hír, és utólag jelentkezik, mint Kovács Sándomé, paródi háziasszony. Gyűlnek a kartonok* Parádfürdőről, Parádsasvár- ról, Bodonyból autóbusszal szállítják a jelentkezőket. Miért jelentkezett? — A kérdésre lényegében egyformán felelt mindenki. Somogyi József né: én már kaptam, annak az embernek köszönhetem az életemet. Most én adok ... Jónás Rudolf né: valaki majd hasznát veszi, talán éppen egy gyerek... Kálmán Anna körzeti ápolónő segít is, vért is ad: én már adtam egy szülőasszonynak, most ismét segíteni akarok. SEGÍTENI akarok, így nyilatkozik mind a 129 ember, aki ezen a napon az alkalmassági vizsgálatok után önkéntes véradó lett. Tettüket az emberség diktálta. — d. — Az aratásról, a tervek teljesítéséről tárgyaltak a megye vezető mezőgazdászai Ne féljenek az újtól, távlatokban gondolkozzanak a szakemberek ! A Gárdonyi-centenárium keretében . . . Egerben a Szakszervezeti Székház nagytermében mutatták be a miskolci József Attila Művelődési Ház színjátszói az író Lámpás című regényének dramatizált színpadi változatát, Gyarmati Ferenc rendezésében. Az előadást Okos Miklós vezette ,bé, aki beszélt Gárdonyi munkásságáról, életéről, majd elmondotta, hogyan, milyen előzmények után, s milyen körülmények között írta meg az író a Lámpást, amelynek tanítójában szinte önmagát mintázza. Ezt követően került sor a bemutatóra, amely nagy sikert aratott a nézők körében. Az együttes szereplése méltó volt a centenárium egyéb rendezvényeihez, mert igaz lelkesedés és az író szeretete fűtötte át minden szereplő megjelenítését. Holnap: Orvosi ankéton vitatják meg a megye egészségügyi feladatait Országos orvosi ankéton vitatta meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ötéves tervünk egészségügyi feladatait. Az országos tanácskozást megyei' megbeszélések követik. A Heves megyei orvosok ankétjét csütörtökön délelőtt 9 órakor Egerben, a megyei tanács klubtermében rendezi a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, és a Hazafias Népfront megyei bizottsága. A vitaindító előadást a szocialista falu egészségügyéről dr. Szabó Ferenc megyei főorvos tartja. Fejkendős diplomaták Elővette táskáját. — Ez az irodám. Magammal hordom mindig, mint csigabiga a házát. Itt minden kérdésre választ találok. Tessék. Ez itt a brigádnapló, amelyet minden brigádvezető vezet. Ez a pepita táblájú füzet már nem kötelező, de én ebben is kitöltőm a rubrikákat minden este. Miattuk, az asszonyok miatt. Azt akarom, ha kérdeznek tőlem valamit, pontos legyen a felvilágosítás. — Mennyi munkaegységet használtunk fel eddig, Pannikám? — kérdezték a minap is. Ugyan mit szóltak volna, ha én, a brigádvezetőjük, azt mondom: nem tudom, de megkérdezem az irodán. Nézze csak! Itt ez a szám. Ötvenegyen dolgoztunk tegnap, azonkívül két fogat. A májusban felhasznált munkaegységek száma: 3158. Ha megindul a szállítás, az eladott árut egy külön füzetben vezetem. — Mennyit keresnek? — Munkától és szorgalomtól függ. Ha valaki ledolgozta májusban pontosan mind a 21 munkanapot, akkor napi negyvenhét forint körül. A szombatok, vasárnapok, ünnepek nem számítanak. A szombati napot a háztájiban töltjük. Hallgattam a brigádvezető szavait, aztán az emberekről, a munkacsapatokról, a brigád asszonyairól került szó. — Megértik egymást? Csépányiné elmosolyodott: bármilyen furcsán hangzik, sohasem veszekszünk, ötvenegy asszony békésen intéri el közös dolgait. Ez nálunk megállapodás, szabály. Ezekkel az asz- szonyokkal együtt léptem három évvel ezelőtt a szövetkezetbe, sokukkal iskolába is együtt jártam, ők választottak brigádvezetőjüknek. Ügy érzem, megértenek, szeretnek, tudják azt is, hogy családanya létemre nem ki« felelősséget vállaltam magamra. Igazságosnak kell lennem és jó munkát kell követelnem tőlük — valamennyiünk érdekében. Az előbb a rédei részről jöttem. Ott dolgozik a II. számú munkacsapat. Kapálnak. Két asz- szony nem jól dolgozott. Szóltam a csapatvezetőnek, s megmondtuk: ahogyan ti kapáltok, nincs rendjén és veszélyben a nagyszerűnek ígérkező termés. Megértették, újra kezdték a kifogásolt sort. Ha egy-két percig esetleg magukban nehezteltek is, de később biztosan belátták: nekünk van igazunk. — Mikor tájékoztatja őket? — Mindig. Naponta kérdez nek, naponta válaszolok, beszélek nekik a tervekről, a szállításról, jövedelmünkről. Ha nem így lenne, ispánnak néznének. Így vezetőjüknek, barátnőjüknek tartanak. Ha vita van, tapintatosan, de igazságosan kell döntenem. — És a család? — A brigádvezetői munka mellett tavasszal és nyáron nagyon nehéz a második műszak. Rosszul hangzik, de hajnali háromkor kelek és tízkor fekszem. Gimnazista lányom nyolcéves fiam van. Férjem az állami gazdaságban dolgozik A kosriot hordatjuk, főzni már nincs időm. Vasárnap pedig a tv körül ül a család. Ezért is szeretem a televíziót, összetartja a családot, sőt néha az ismerősöket, rokonokat is. ★ Mostanában gyakran gondolok erre a beszélgetésre. Csé- pányinéra, meg a többi asz- szonyvezetőre, a „fejkendős diplomatákra” —, ahogyan a dán mondta, ök azok, akikkel az utóbbi másfél évtizedben mi, magyarok, olyan eredményesen „kísérletezünk”. Igen. Egy új életet építünk az ő segítségükkel, az ő vezetésükkel... Szalay István őket a helybeli vöröskeresztes aktívák. Gyors eligazítás, ki hol segít, s már jönnek is az első véradók. Kartonokra vezetik az adatokat, gyors hőmérőzés — hőemelkedés esetén már nem vesznek vért a jelentkezőktől —, s utána egy alapos kivizsgálás következik. Vérkép, vércsoport-meghatározás, vizeletvizsgálat, belgyógyászati ellenőrzés. Ha sehol semmi hiba nincs, akkor következik a véradás. Bizony Párádon is akadtak szép számmal, akik szomorúan mentek el, de hiába, hőemelkedés, piros torok, már elegendő ahhoz, hogy elutasítsák a jelentkezést: majd legközelebb, ha teljesen egészséges lesz. Alaposság és pontosság kell itt, egyaránt vigyáznak arra is, aki adja. és arra is, aki majd kapja a vért. A hófehér papírokkal bevont, sterillé tett véradó előszobájában serény asszony kezek öltöztetik a véradókat. Hófehér köpeny, maszk — melyből csak a szemek csillognak ki, mi tagadás, most egy kicsit ijedt várakozással —, lábzsák, aztán bekerülne1' az első véradók. Nagy Pálné, özv. Csortos Bálint né, Kivés József .., Es a brigád tagjai ettől a perctől szinte megállás nélkül dolgoznak. Vizsgálnak, ellenőriznek, vért vesznek, pontos, egyforma mozdulatokkal bontSZIRÉNÁZVA rohan a mentőautó. Utasának élete perceken múlik, a fehér kötésen egyre nagyobb folttá terjed az átütő vér. A kórházban gondos kezek veszik kezelés alá: műtét, kötözés, s már ott áll összeszerelve a véradó készülék. .... Aggódó orvosok hajolnak a kis ágy fölé. A beteg állapota súlyosbodott. Vért kap... ... Szülészeti műtő. Az anya erősen vérzik. Pótolni kell a veszteséget, már hozzák is a palackot, amelyben az alkalmas vér van ... Eletet adó vér. Nem frázis ez. Valóság. Emberek százai köszönhetik az életüket annak, hogy embertársaik véradásra vállalkoznak. Áldozatkészség, és fáradságos, de hajszálpontos munka az, amely a segítőkész emberektől a betegig juttatja a gyógyító vért. A brigád, amely legutóbb Párádon kereste fel az önkéntes véradókat, az I-es és II-es kórház dolgozóiból került ki. Valamennyien gyakorlott orvosok, asszisztensek, laboránsok, s már kora reggel indulnak, hogy időben érkezzenek a kijelölt faluba. Hatalmas teherkocsi a szükséges kellékeket viszi. A BRIGÁD az új iskolában ütötte fel tanyáját, ahol már felkészülve, beöltözve várták növelni kell a szarvasmarha- és ezen belül a tehénállományt. Ez vonatkozik a háztáji gazdaságokra is. Példaként említette a füzesabonyi járást, ahol jelenleg a szarvasmarha-állomány csak 87 százaléka a tavalyinak. Felhívta a mezőgazdasági szakemberek figyelmét: küzdjenek a mara- diság, a megcsontosodott elméletek ellen, mert ezek komolyan gátolják a fejlődést, az előrehaladást. Az előadó a későbbiekben kitért a túlzott adminisztráció káros voltára is, és hangsúlyozta: a mezőgazdasági szakembereknek, a termelőszövetkezeti elnököknek mindenekelőtt a termelésben, az emberek között a helyük. Példaként említett olyan elnököt, aki az elmúlt két hét alatt mindösz- sze három napot tartózkodhatott gazdaságában, értekezletek és egyéb elfoglaltságok miatt. A továbbiakban az 1964. évi tervekről, a perspektivikus tervezésről beszélt a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Erre vonatkozóan elmondotta: hogy minden szövetkezet már most döntse el, hogyan akarja kialakítani majorját, milyen állatokat kíván tenyészteni. Nem helyes két abrakigényes jószágfajtát összehozni, mivel ez komoly gondokat okozhat a szövetkezetnek. Azok sem gondolkodnak okosan, akik „mindent” akarnak tenyészteni. Az előadó hangsúlyozta: „nem dobálhatjuk a milliókat apró-cseprő létesítményekre. Ha építkezünk, a jövőnek kell építkezni és látni kell előre a távolabbi célokat”. A géppark fejlesztéséről, a gépek kapacitásáról szólva kiemelte, hogy a tsz-ek gépesítése fokozatosan történik. A fő baj az, hogy a gépek kapacitását sok közös gazdaság nem használja ki és kevés a hozzájuk értő szakember. Ha egy esztergagép érkezik a gyárba, akkor két-három szakember érkezik vele. A kombájnok viszont szakemberek nélkül jönnek, és így az öntözőberendezések is. Mi magunk képezünk ki szakembereket és ez fokozottabb körültekintést igényel! Az előadás után a megyei tanács vezető szakemberei, a járási mezőgazdasági vezetők, a gépállomások igazgatói szóltak az elhangzottakhoz és adtak értékes tájékoztatót a maguk munkaterületéről. i; "írl II ja, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője tartott tájékoztató előadást. Bevezetőben hangsúlyozta: a legfontosabb feladatok közé tartozik a mezőgazdaságban az 1963. év terveinek maradéktalan teljesítése, nemcsak ösz- szességében, de felvásárlási ágazatonként is. Az állattenyésztés fejlesztéséről szólva elmondotta, hogy mindenütt Hétfőn délelőtt a megyei tanács klubtermében a járási párt- és tanács-vb mezőgazda- sági osztályvezetői, a gépállomások igazgatói, valamint az agrárbizottság tagjai tartottak értekezletet. Molek Jenőnek, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitó szavai után Tamás László, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tag- < A közelmúltban egy dán üzletember társaságában kerestem fel az egyik szövetkezetét. Kíváncsian — az idegen fürkésző tekintetével — kutatta az ott folyó életet, a munkát, érdeklődött a gépesítés felől. Megnézte az új telepítésű szőlőket, a dohánytáblát és beszélgetett az emberekkel. Amikor véget ért a látogatás, a jelenlevő három munkacsapatvezető asszonyra mutatott és így szólt: nekem ők tetszenek a legjobban. Ezek a „fejkendős diplomaták”, akikből sok van már maguknál. — Miért diplomaták? — Minden asszony diplomata egy kicsit, különösen, ha vezető — futott át arcán a mosoly. — Ezektől az asszonyoktól, a fejkendős vezetőktől nálunk idegenkednek. — Itt sem őskeletú az emancipáció — jegyezte meg az ag- ronómus, mire a dán úr udvariasan felelt: „De látom, ezen a téren is sikerrel kísérleteznek .. .M ★ Ez a beszélgetés tegnap, a gyöngyösi Dimitrov Tsz kertészetében újra eszembe jutott, amikor Csépány Györgynével találkoztam. Csépányné fekete szemű, barna arcú asszony, csupa értelem, elevenség. Nyolcvannégy hold kertészet gondja van a fején és ötvenegy gyöngyösi asszony brigádvezetője. — A „paradicsomosok” — így emlegetik őket, mert ennek a brigádnak a paradicsomon kívül nincs más gondja a kertészetben. — Mennyi a tervük? — Százhúsz mázsa. Ez pénzben közel másfél milliót jelent. Mi termeljük, mi csomagoljuk. mi pakoljuk az árut — újságolta Csépányné. — Szorgalmasak a brigád tagjai? Dr. Máté Miklós főrabbi emlékezett az elhurcoltakra, majd Sós Endre, az országos képviselet elnöke, a Magyar Nemzet munkatársa beszélt a fasizmus kegyetlenségeiről. Bakonyi Gyula katolikus káplán, dr. Brezanóczy Pál apostoli kormányzó képviseletében, míg Komjáthy Aladár református esperes a református egyház nevében szólott. Vasárnap az egri izraelita hitközség elöljárósága az izraelita temetőben emlékező gyásznapot tartott az 1944-ben Egerből elhurcolt kétezer vértanú emlékére. A családtagok és hozzátartozók sorai között megjelentek az elhurcoltak ismerősei, jó barátai, hogy együtt emlékezzenek a borzalmas körülmények között mártírhalált haltakra, s meghallgassák a %yászbeszédeket. Emlékező gyásznap Egerben
