Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. május 17., péntek Fehér Piroska, a Hevesi Álla­mi Gazdaság dolgozója. — 530 SZÁZALÉKKAL emelkedett, a múlt évhez vi­szonyítva, a gyümölcsfa-olaj felhasználása. Kénes készít­ményekből a múlt évi IS má­zsával szemben 175 mázsa fo­gyott már eL Ez a nagyará­nyú változás a gyümölcsfák rendszeres permetezésével függ össze. AZ 1963. ÉVI „Pulitzer- dijat” William Faulknemek ítélték oda posztumusz, „The Rievers” című regényéért — LÉGKOMPRESSZOROS betonkeverőt szerkesztettek a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaságban. A gép traktor­ra szerelhető és meggyorsítja a szőlő nagyüzemi telepítésé­nél használt betonelemek le­verését Az újítás Molnár Gusztáv elképzelése alapján készült. — MOL.TOPREN a neve an­nak az újfajta habanyagból ké- Ézült tapétának, amely 90 szá­zalékig elnyeli a zajokat. A le- verkuseni Bayer A. G. hozta forgalomba az új szigetelőt, amely nagyszerűen bevált iro­dák, , táv- és könyvelőgépter­mek zajtalanítására. A Moltop- ren ezenkívül kitűnő hőszige­telő'is: a 15 mm vastag tapéta megfelel 25 cm-es téglafalnak. A tapéta fölöslegessé teszi a vakolatot is. — GYÖNGYÖSPATÄN 15 éves találkozót rendeztek az 1948-ban végzett volt VIII. osztályosok. A baráti össze­jövetelen részt vettek volt tanítóik, még a nyugdíjasok is, és a volt osztálytársak nagy része, családtagokkal együtt.- EGY ISMERT libanoni kéziratgyűjtő, Henri Pharaon tulajdonában van egy írás, amelyről az izlám történetének szakértői most elismerték, hogy Mohamed próféta hiteles kéz­írása. Állítólag ez az egyetlen, amely fennmaradt tőle.- KÓRUSHANGVERSENYT rendez ma este nyolc órai kezdettel a Hevesi Járási Ta­nács V. B. művelődésügyi osz­tálya és a járási művelődési ház Hevesen a művelődési ház épületében. A műsorban fellépnek: a hevesi ifjúsági kórus, a hevesi járási peda­gógus kórus, a komlói férfi­kórus és a tamaszentmiklósi női kórus. — A NORVÉG zenészek egye­sülete megállapította, hogy a szállodákban és a vendéglők­ben muzsikáló zenészek elveszik a kenyerét a hazai muzsikusok­nak. A külföldi zenészek be­áramlása következtében sok norvég zenész képtelen elhe­lyezkedni. A legújabb rendel­kezés szerint ezentúl külföldi zenészek legfeljebb hat hónap­ra kapnak működési engedélyt Norvégiában. — KÉPZŐMŰVÉSZETI ki­állítás nyílik az Egri Tanár­képző Főiskola rajztanárai­nak munkáiból ma délelőtt 11 órakor a főiskola díszter­mében. Dr. Szántó Imre, a főiskola igazgatója nyitja meg a dr. Baskainé Dienes Klára, Blaskő János, Gergely Pál és Nagy Ernő munkáit bemuta­tó kiállítást. Három kiállítás Egerben Foto Néhány művészi felvétel — ízelítőül — többet mondana az írásnál az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete foto- tanácsának V. országos kiállí­tásáról. A nyomdafesték azon­ban elmossa a tónusok gazdag­ságát, a színek, fények és ár­nyékok impozáns játékát; a fényképek szépségét. Százöt foto került kiállításra, s ezek a felvételek egy organi­zált szervezetről, az élet sok­színűségét, izgalmas témáit ke­resi, és azokat művészi meg­fogalmazással kifejezni tudó amatőrökről, sőt, művészi ama­tőrökről tanúskodnak. Uj ki­fejezési formákra való törek­vés, elevenség, kedves köny- nyedség, játékosság árad a képekből. Dezső Pál Kis szemtelen cí­mű felvétele méltán érdemelt tiszteletdíjat Ugyanezt mond­hatjuk Schwanner Endre Twist és Fejér István Alvá- nyozás című felvételéről amelyek ugyancsak tisztelet­díjat nyertek. A színesképek tiszteletdíjainál főleg dr. Hárdi István, az Első múzeumlátoga­tás című képével, és dr. Hor­váth Magda Májusi ködben című művével értünk egyet. Az oklevelet nyert felvéte­lek közül különösen tetszett Bizaglich Jenő 1963. január és Görbe Gyula Bach-fúga című felvétele, mindkettő érdekes, s főleg gondolatokat ébresztő, művészi munka. Bár nem célunk vitázni a zsűri döntésével, de Bíró Klára Színek és foltok című színes, valamint Vincze János Nehéz már felfelé és Varga Gyula Szőlőkaró című felvételei dijat érdemeltek volna. Néhány szót az egriekről. Bányai Mária Kérek egy gi­lisztát című felvétele a horgá­szok egy jellegzetes pillanatát mutatja szépen, ötletesen. Fe­jér István díjat nyert felvéte­léről már szóltunk. Kollekció­jából tetszett még a Sikerült című cirkuszi felvétele, és a két képből álló Főpróba című összeállítás. Hortobágy című képe sem kifejezési formájá­val, de technikai kidolgozásá­val sem illik a kiállítás egé­szébe. Dr. Péntek László Láz­álom című felvétele elmélyült, ötletes munka. Dr. Ringelhann Béla eredeti színekkel adja vissza egy Piaci asztal hangu­latát, de egy vevővel, vagy el­adóval még tökéletesebb lett volna ez a felvétel. A művészi felvételeken túl elismerést érdemel a rendezés is. A kiállítás látogatottsága igazolja: Egerben is van ér­deklődés a szép fotok, művé­szi felvételek iránt. (márkusz) Grafika A művelődési házban, a klubterem falain három ar­gentin művész huszonegy gra­fikája látható. Első látásra meglep, milyen határozott egyéniségek és milyen drá­maian fogalmazott mondani­valót örökítenek meg a jó­részt fametszetekből álló al­kotásokban. N. Onofrio a leggazdagabb művész közöttük, kifejezési formáit tekintve és tartalmi szempontból egyaránt. „Az örök éj” című sorozatból há­rom metszetet látunk: egy- egy alak görnyed az egyes kompozíciók központjában, de az alakban, a vonalakban benne roskadozik a rabság minden nyomorúsága, esettsé- ge. A „Beszélgető asszonyok­ban” érezzük a fájdalmas té­mát, amit hosszú karokkal és hosszúra nyúlt arcokkal be­szélnek él egymásnak az asz- szonyok: az „Ábrándozók”­ban a teljes harmónia, a pasz- szív percek költészete szólal meg. A legmegrázóbb hatást a „Kivándorlók” című alkotása teszi ránk. N. Onofrio 5^A regős”-ben, annak finom asszonyalakjá- ban sok-solc ritmust sűrít. N. Onofrio szemlélődő művész, de határozottan állást foglal az élet és a társadalom nagy dol­gaiban. N. Brandolin játékosabb, könnyedebb és felszínesebb világban mozog, mint N. Onof­rio. „Parkban”, „Gyermekek és játékok”, „Orvosi várőszo­EGRI VÖRÖS CSILLAG Robinson család EGRI BRÖDY Délután 5-kor Madridban EGRI KERTMOZI Oldás és kötés GYÖNGYÖSI PUSKIN Csodálatos vagy; Júlia GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A mi földünk HATVANI VÖRÖS CSILLAG Válás olasz módra HATVANI KOSSUTH Francia kandalló mellett Eltűnt egy asszony FÜZESABONY Az ismeretlenség határán ba”, vagy éppen a „Lobogó tűz” című grafikája megannyi hul­lámzás, derűre hajló játék a vonalakkal, anélkül, hogy az alkotások meggyőzni, vagy megrendíteni akarnának. „Mo­sónő” című műve is derűsebb, könnyedebb fogalmazás témá­jánál. H. Briez a leghevesebb, a legpatétikusabb, a legdélame- rikaibb temperamentum hár­muk közül. Harsogó témái te­le indulattal, szétrobbanni- akarással. Megformálási va­riációi korlátozottak, kompo­zícióinak közepén mindig egy kifeszített test teljes erőfeszí­tésével találkozunk („Szaba­dulj fel, Amerika!”, „S ha el­veszik” és „Legyőzzük a ve­szélyt!”), m^pt lázad a rabság; a nyomor és a halált hozó há­ború ellen. A kiállítás apró ablakot nyit Dél-Amerikára. egy távoli kontinens lelkére és ez a be­pillantás a mi nyereségünk. Képzőművészet A Szakszervezeti Kultúr­otthon képzőművész szakköré­nek kiállításán a művészetek iránt érdeklődő és tehetséges, fiatalok seregszemléjét láttuk, öt éve folyik az oktató-nevelő munka ebben a szorgalmas fiatalokból álló szakkörben — most Szilágyi Elek festőmű­vész irányítása mellett — és az eredmények láttán fel kell figyelnünk néhány képre, egy- egy névre. Legtöbb munkával Kutnyák Géza szerepel ezen a szakköri tárlaton. A húszon alul levő fiatalember határozott forma- érzékkel rendelkezik, tárgyvá- lasztásá változatos, tájait ele­ven hangulatok és hatások né­pesítik be. A fiatalos lendület és a sokat markolni akarás itt-ott elnagyolt megoldásokra csábítja Kutnyák Gézát, de szigorú önfegyelem mellett ná­la a könnyen pingálás szóra­kozása művészetté rangosod- hatik, sok évi munka, izzad­ság és erőfeszítés árán. Felfigyeltünk Galambos Ká­roly tájképeire is: líraiság és harmóniára törekvés jellemzi Galambos képeit' Csont István illusztrációi eleven elképzelésre vallanak, de mintha az elmélyülés hiá­nyoznék az alkotókedv mellől: nem dolgozza ki mondanivaló­ját Ludányi Mária portrékkal próbálkozik, de úgy érezzük, hogy az arcok elemzése nem mindig sikerül. Szabó Margit és Molnár La­jos szorgalmát és igyekezetét dicsérjük, Csányi József egy portréját, Fürjes József „Ex líbris”-ét, Nagy Szabolcs csendéletét. (farkas) 1963. MÁJUS PÉNTEK: PASKAL 90 évvel ezelőtt1, 1873. május 17-én született HENRI BARBUSSE francia forradalmi író és publicis­ta. Az I. világháború népellenes voltát a Tűz és a Világosság című műveivel leplezte le. Későbbi munkássága a szocializmus ügyét szolgálta (Pokol, örök láncok). Je­lentős műve a -Szovjetunióban tett utazását ismertető munka és Sztá­linról írt életrajza. 125 évvel ezelőtt, 1838-ban e na­pon halt meg CHARLES TALLEY- RAND-PÉRIGORD francia diplo­mata és politikus, aki a francia forradalomban, majd a Bourbon- restauráció alatt egyaránt magas politikai tisztet töltött be. Eszkö­zeiben nem volt válogatós és ügyes fogásaival a • burzsoá diplo­mácia egyik legjellegzetesebb képviselőjének tekintjük. J. V. Tarle érdekes életrajzot irt róla, 1959-ben magyarul is megjelent. 90 évvel ezelőtt, 1873-ban e, napon született NYIKOLAJ BAU­MAN orosz bolsevik forradalmár, a pétervári első munkásszövet­ség tagja, akit forradalmi munkásságáért többször bebörtönöz­tek. Svájcba szökve, részt vett az ISZKRA szerkesztésében, majd hazatért Oroszországba és megszervezte a lap illegális terjeszté­sét. 1903-ban az orosz szociáldemokrata párt moszkvai szerveze­tének vezetője volt. A cári bérgyilkosok gyilkolták meg és teme­tése történelmi jelentőségű volt a cárizmus éllen. 85 évvel ezelőtt, 1878. május 17-én született FEIKS JENŐ festő. Kedvelte a portrékat, a jégpályák (mozgó alakjait és a ló­verseny-ábrázolást. Május 17-e Norvégia nemzeti ünnepe, az 1814-ben e napon ki­adott alkotmányra emlékezésül. Henri Barbusse FILM: Robinson család Hogyan rendezkedik be egy hajótörött család, egy festői szépségű, lakatlan szigeten, távol emberlakta helytől. Erről szól a Robinson család című színes, szélesvásznú amerikai film. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház május 16-tól 22-ig, a gyöngyösi Puskin Filmszínház május 30-tól júniut 5-ig tűzte műsorára. s o » Egerben este 19,30 órakor; Lili bárónő (Bérletszünet) Sírokban este 19,30 órakor: Férjek a küszöbön A televízió műsora 10.00: Tv-híradó (ism.). 10.15: j Telesport (ism.). 10.30: A mak­rancos hölgy. Magyarul beszé- I lő szovjet film (ism.). 11.55: A ljövő hét műsora. Hírek. VALAMI FURCSA, feudális régiség, patina árad ebből a szóból: Eszterházy-hintó. Egyik Eszterházy vagyont sze­rez, a másik- sorozatos nem­zetárulással gyarapítja, a har­madik a becsület mezején foldozgatja a „családi mun­dért”, a negyedik szakácsa öt­letét nevezi él önmagáról, az ötödik egy hintó-költeménnyel különbözik az Eszterházy-át- lagtóL De ez a bizonyos ötödik is nagyon régen „különbözött” már (ez Eszterházy-hintóról a legrégibb lexikonok is be­szélnek, a legjobb márkák társaságában), s pia már csak a legöregebb mesterek tudják, hogyan is készítették — annak idején... Annak idején... Az egyik „legöregebb mes­ter”, aki akkor — annak ide­jén — kapta meg a segédleve­let, amikor az Eszterházy- hintókra a „nőhajtású” ko­csikra, a „Mylordokra” egy egész iparág (jól jövedelmező iparág) épült: Orosz Sándor egri kocsi- és kerékgyártó. Műhelye az Almagyar utca elején van, a posta mellett. A cégtáblát a kapura erősítette, házat, épületet nem látni mö­götte, áld nem figyeli napról napra, hogy a mester úr fél hét és hét óra között megér­kezik, kinyitja a kaput: azt hiszi, a cégér véletlenül van a deszkakerítésen, ottfelejtették. Csak az ismerősök, a rég! és Az Eszterházy-hintók mestere mai megrendelők, s vevők tudják, hogy a „cégtáblás ud­var” mélyén gépekkel felsze­relt műhely várja őket, és az Eszterházy-hintók, a különle­ges kocsikerekek készítője; a mester. A MŰHELYÉPÜLET belül­ről csupa régiség, archaitás: vaskos boltívek hajlatait fes­tette feketére a kályha résein kicsapódó füst. A műhely közepén félig kész hintó „ül” a bakon. — A Nagy József Tsz ren­delte, nekik csinálom. De a kovácsok olyan lassan, kése­delmesen rakták fel rá a va­salást, hogy talán ítéletnapig sem készül él. Az én munkám már befejeződött Negyvenöt után ők csináltatnak először hintót... Csinos, törékeny vázú al­kotmány, — olyan mint egy túlméretezett ékszer. Így fes­tetten ül, pácolattanul is jól mutat — Nem is kerül rá festék, lakkozzák csak. Tudja, most mindenben divatosak a natúr színék.) — Mikor csinálta (nem tu­dom másként kérdezni, pedig ez a szó olyan durvának tet­szik itt) az első hintót? — Az elsőt...? — töpreng — azt hiszem... Az elsőt...? — De reménytelen dolog meg­tudni, az évszámokkal hadi­lábán áll Nem emlékszik rá­juk. Nyolcvanhárom éves — volt mit elfelejtenie... Az el­ső világháborúban végigjárta Európa harctereit, operálták is a fronton — ezt sem tudja hányban volt. A félesége, aki ebben a pil­lanatban lép be, kisegíti: Ta­lán 1905-ben... igen, akkor volt, egészen jól emlékszem, akkor már kiszolgáltad a ka­tonaidőt. — Azóta vajon hány hintó került ki a keze alól? SACCOLGAT. — Ha minden évben csak egyet állítottam is össze, az összesen ötvenhét. Nem, ne számítsa le az elmúlt tizen­nyolc esztendőt, ledolgoztam én azt már előre, hiszen volt olyan év is, amikor tízet is készítettem. Es — csináltam én negyvenöt után is, de azokat már régebben rendelték. De most, látja kérem, nyeleket, küllőket, méhészfelszerelése­ket is eszkábálok. Nem kell már a kocsi, a fakerék sen­kinek sem. A gumi kiütött bennünket a nyeregből... A gumikerék, az autó, a motor­bicikli lehengerelte a kerék- és kocsigyártókat. Ezen a Sandlauferen csodálkozik, meg a másik két vázon? Két évtizede — két rendelés. De tudja, mikor csináltam én eze­ket a rámákat? Húsz évvel ezelőtt. Addig álltak, szárad­tak a műhelyben. A kerekek is — azokat is eladtam már — évekig várták a vevőt. Látszik is rajtuk az évekig tartó, egyenletes száradás: a szilfaagyakon még mutatóban sincs egyetlen repedés se, a küllők úgy állnak a talpak alatt, mintha csavarok szorí­tanák. — Öreg ez a szakma, mint én magam is — nem ebbe a világba való ... — Öreg? Mozgása friss, eleven, csak az emlékezete hagyja néha cserben. De nem is akar meg­barátkozni a könyörtelen évek­kel: mintha a cégtáblára is csak véletlenül került volna az „id”; a dédunokáját is megkérte, ne szólítsa őt déd- nagyapának, csak nagyapá­nak ... — Nyugdíj? — Itt van az — mutatja két kezét. Valamikor nagyon régen fizettem valami biztosí­tást, talán nyugdíjbiztosítás lehetett, és huszonhárom év után kaptam harmincöt koro­nát. A kovácssegéd barátom is így járt: egy este elsöröztük az egészet a Zöld Hordóban... — Nyugdíj... Ha most len­nék fiatal, vagy csak fiata­labb... Akkor én alakítanám meg a ktsz-t. De most? Be­lépni? Ugyan kérem, mit ke­resnék én ott, az éveimmel — mondja. De nem szívesen idő­zik az éveknél —, s meséim kezd a régi és a mostani ve­vőkről. — Tudja, a múltkor is meg­áll az utcán, a kapum előtt egy drótozott, toldozott hintó, az imádság tartotta össze-a repe­dezett deszkákat. Egy jóvá­gású fiatalember, egy idősebb férfi, egy nagyon csinos hölgy ülnek hátul, s egy öreg meg elől, a bakon. Hogyan ülhet ennyi fiatalság, szépség, erő érre a rozoga kordélyra, — rontok nekik, de a fiatalokat nem nagyon zavarta az egész, az egyik, csakhogy valamit mondjon, talán azért megje­gyezte: nincs keret... De az idősebbik még visszajött az utcáról — Azért megpróbálunk valamit csinálni azzal a ke­rettel ... HA TÉNYLEG „megpróbál­juk”, akkor az idén három hintó is elkészül, mert ezen kívül már „foglaltak” azok a vázak is, amelyek most az ablak mellett lapulnak, neki­támasztva a falnak. , Ügy látszik, a gumikerék mégse hengerel olyan gyorsan, hogy az Eszterházy-hintók mestere munka és megrende­lők nélkül maradjon. Krajczár hun

Next

/
Thumbnails
Contents