Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

1963. május 17., péntek NSrOJSAG S ODONYI Halászháló — ingyen Halászhálót készíteni hosz- szadalmas és nehéz feladat. Nyugat-Irián egyes partvidé­kein a leleményes halászok mégis könnyűszerrel megold­ják ezt a nehéz munkát. Bambúszrudakból nagy kerete­ket készítenek, e kereteket fel­függesztik a fákra, olyan he­lyeken, ahol madárfogó óriás­pókok tanyáznak. Másnap reggel a halász kimegy az er­dőbe és készen találja a hálót, amelyet az éjszaka folyamán a pók megszőtt. Egy ilyen há­ló 2—3 kilós halakat is kibír. Divatbemutató és táncest Hatvanban Az Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat és a Városi Műve­lődési Ház május 18-án, szom­baton este fél nyolc órai kez­dettel divatbemutatóval egy­bekötött táncestet rendez a hatvani művelődési ház nagy­termében. Ez az újszerű kez­deményezés minden bizonnyal sikert arat nemcsak a táncolni vágyó fiatalság, hanem a leg­újabb divat iránt érdeklődők körében is. A bemutató alkalmával részben a Kisker. Vállalat hat­vani Készruha boltjában (Vö­röshadsereg út) kapható nyári készruha-újdonságok kerülnek a közönség elé. Qlapiiithben A jelekből ítélve, könnyen arra gondolhatna az ember, hogy a bodonyi Mátragyöngye Termelőszövetkezet a pétervá­sári járás egyik legerősebb, legjobb gazdasága. A bodonyi- ak ugyanis az elmúlt két év­ben ötmillió négyszázezer fo- í’int hitelt kaptak az államtól, amelyből szép tanyaközpontot építettek, felszerelték magukat gépekkel, egyebekkel. A járási pártbizottság titkára maga is úgy nyilatkozott, hogy Bodony a pétervásári járás egyik leg­jobban felszerelt, egyik leg­jobb adottságokkal rendelkező gazdasága, ahol azonban mind­ezek ellenére nem mennek rendjén a dolgok. Ezt az állí­tást bizonyítják a tények is: A szarvasmarha-állomány pél­dául gyengén fejlődik. A tehe­nek kondíciója rossz és a fe- jési átlag mindössze három li­ter körül mozog. A munkában állandó kapkodás, bizonytalan­ság, sőt bizonyos fokú felelőt­lenség is tapasztalható. Az ősszel elvermelt krumpliból közel 2 vagonnyl megrohadt, és egy része ott bűzlik ma is a szérűn. Elgondolkodtató az is. hogy tavaly zöldségárujuk tekintélyes részét az állatok ették meg ahelyett, hogy azt időben piacra vitték volna. Ilyen és más módon tíz- és százezrek mentek kárba vala­ki, vagy valakik hibájából, hozzá nem értéséből. Csoda-e, ha az ilyen gazdálkodás láttán a tagság elégedetlen és joggal kérdezi: miért osztottunk mi első évben 22, a második év­ben 28 forintot, amikor a gyen­gébb adottságokkal rendelkező Mátraballán tavaly is 36, Szaj- lán pedig negyven forintot ért egy munkaegység. Mit mond az elnök? Fejes József tsz-elnöknek mozgalmas napja volt érkez- temkor. Magam is sok kérdés­re vártam tőle magyarázatot, de a Földművelésügyi Minisz­térium kiküldötte is, aki a ta­gok tömeges panaszának ki­vizsgálására érkezett Bodony- ba. — Jól indult a mi szövetkeze­tünk — fejtette ki véleményét az elnök. A vezetés gyengesé­ge miatt azonban nem tudunk kettőről háromra jutni. Gyen­ge a. főkönyvelőnk, baj van az agronómussal is. Nem az emberségükkel van baj, nem is annyira magatartásukkal, mint inkább a munkával. Az agromómusnak nincsenek ta­pasztalatai a nagyüzemi gaz­daság vezetésében. Kapkodó, szalmaláng természetű, emel­lett keveset tartózkodik az em­berek között, a szövetkezetben. Párádról jár be, reggel autó­busszal, délben otthon ebédel, este újra hazamegy, legkésőbb a hatórási busszal. Igaz, a fe­lesége beteg, s ez a körülmény Is hátráltatja a munkában. A legnagyobb baj azonban, hogy tekintélye nincs már a falu-; ban. A tagok nem bíznak ben-; ne. Baj van nálunk a munkaié-1 gyelemmel is — fűzi tovább \ szavait az elnök. Ebben én' magam is hibás vagyok. Azt! hiszem, azoknak van igazuk,; akik azt mondják: gyenge ke-' zű, túl jószívű vagyok. Véle-! ményem szerint a gyökeres] változáshoz új agronómus, új,; maga előtt távlatokat látó, a! tsz vagyonával törődő főköny-; velő kellene. És lehet, hogy új; elnök is... Mit mond az agronómus ? Albeck Endre bodonyi agro-j nómussal a pétervásári járás; szántási bemutatóján találkoz-; tam. Amikor a problémákat; említettem, egy csöppet se! csodálkozott és körülbelül így! summázta mondanivalóját:; 1960 novemberétől vagyok Bo-i donyban. Legnagyobb gondom! a lakáskérdés. Hosszú idő és; sok ígérgetés után most ké-i szült el csak az agronómus-] lakás, amely lehetővé teszi, hogy családostól Bodonyba költözzem. Ez sokat változtat majd a helyzeten. Mi a véleménye, miért nem haladnak kettőről háromra? Elgondolkodik. — Gyenge kezű az elnök, de •ranyszivű, jó ember. Talán a la, hogy megvizsgálják annak á lehetőségét, hogyan lehet az önfogyasztást csökkenteni. A vállalat fiatal műszaki dolgo­zói támogatják a szakmunkás újítókat, s egyes újítások klvi- lelezésében is részt vesznek. Megszervezték a kiváló ifjú mérnök, illetve technikus moz­galmat, s abban is segítenek; hogy a fiatalok bekapcsolódja­nak a szakma ifjú mestere cüa elérését célul tűző mozgalom­ba. Molnár József, Mátra vidéki Erőmű ★ Az iparitanuló-intézetek or­szágos kulturális seregszemlé­jét területi bemutatók előzték meg. Ilyen területi bemutató volt Gyöngyösön is, ahol Eger, Salgótarján, Balassagyarmat, Nagybátony, Selyp és Gyön­gyös ipari tanulói vettek részt A seregszemlét, a Gagartn If­júsági Székházban, a Tiszti- klubban és az Iparitanuló Ott­honban rendezték meg. A szavalók versenyében két aranyérmet szereztek a gyön­gyösiek, Kovács Katalin, ét Farkas Katalin. Mindketten, egy egri és egy balassagyarma­ti társukkal együtt meghívást kaptak a Kecskeméten meg­rendezésre kerülő országos szavalóversenyre. A színját­szók szintén aranyfokozatot nyertek, s a tánccsoport is aranyérmes lett. A seregszemlét, amely a gyöngyösiek számára annyi jó eredményt hozott, közös tánc­estély zárta be. Binder István, Gyöngyös. ★ ... Nagy gondja volt a he­réd i Mátravidéki Tsz-nek. Egy kilencven férőhelyes borjú­nevelőre kapott hitelt, de mi­előtt az alapozást megkezdhet­ték volna, el kellett bontani egy 8 vagonos kukoricagórét. 200 munkaegységbe került volna ez a szövetkezetnek. A nagy gondon, az építkezést végző Heves megyei Építőipari Vállalat itt dolgozó kiszistái segítettek, akik társadalmi munkában lebontották és 390 méterre a régi helytől, ismét felépítették a górét. 81 társa­dalmi munkaórában elvégez­ték ezt a munkát. A favázat szét sem szedték, így vontat­ták el görgőkön az új helyi». Ügy tudom, ez a brigád a szocialista címért is küzd. Igazán megbecsülést érdemel­nek, mi a szövetkezetben soha sem fogunk megfeledkezni vét luk. Katona László, Heréd. NEGER. Fekete bőrű, fekete, göndör hajú, testén szinte va­kít az ingpulóver, szögletes, fe­kete napszemüvege Csaknem egybeolvad bőrének színével. A Mali Köztársaságból érke­zett még május 1 megünneplé­sére hazánkba, s aztán részt vett a SZOT XX. kongresszu­sán. Most ő is Heves megyével ismerkedik. Először jár külföldön. Vo­nattal, hajóval, autóbusszal, í hazájában még szekérrel is utazott, amíg eljutott a távoli afrikai országból Európába, Magyarországra. Tegnap este vacogtak fogai, a nekünk kellemes, nyárias es­tében ő fázott. Szikár terme­tén, vékony végtagjain látszik, hogy az állandó, emberi testet is szárító hőséghez van hozzá­szokva. Harmincöt éves, hét gyermek apja. Munkahelyének névéi többször elismétíi, de végül csak úgy tudom megjegyezni, hogy beleírja jegyzetfüzetem­be: Hofital pecandane de Kayes. Másodrendű kórházban dolgozik, Kayes városban Könyvelő. A kórház, ahol dol­gozik, a főváros, Bamako kór­házának alárendelt egészség- ügyi intézménye. Eredeti szak­mája ez, szereti foglalkozását, de igazán kedvvel csak három éve dolgozik. — 1960-ban vívta tó orszá­gunk függetlenségét. A korábbi Francia-Sudánból alakult meg a Mali Köztársaság. Hosszú, évekig tartó elkeseredett harc után végre ml is szabadok let­tünk ... — mondja örömmel, s még most is minden szót kü­lön ízlelget, valami különös gyönyörrel beszél a nagy je­lentőségű változásról. MIKÖZBEN elmondja, hogy országuk Észak-Afrikában 4 200 000 négyzetkilométer te­rületet foglal el, a fővároson, Bamakón kívül csak két jelen­tősebb városuk van, az egyik Kayes, — nagyobbrészt szudá- ni négerek lakják, a sűrű er­dőkkel tarkított országot, Pa- rádfürdőre érünk. Cheick nagy érdeklődéssel hallgatja dr. Goreczki Miklós­nak, a parádfürdői SZOT- üdülő vezető orvosának tájé­koztató szavait, s aztán, ami­kor megnéztünk néhány szo­bát is, meg az orvosi rendelőt, kérdésekkel halmozza él a fő­orvost. Érződik kérdéseiből, hogy gondolatban összehason­lítja munkahelyét az itteni épülettel. .Mégkérdezem tőle: . j — Maliban van ilyen üdülő j szanatórium? Tagadólag rázza a fejét és ( természetes optimizmusából fakadó mondatokkal válaszol: — Nem, nekünk még nem ! volt időnk, hogy ilyen épülete­ket emeljünk. Fiatal állam va­gyunk, alig hároméves, de egé­szen biztos, hogy rövidesen ' sor kerül nálunk is hasonló üdülők építésére. Nagyon sok régi hibát kell felszámolnunk, ■ nem haladhatunk olyan gyor- 1 san előre a múlt visszamaradt 1 gondjai miatt, mint ahogy azt, 1 ml szeretnénk. ! Közlekedésükről érdeklődve Cheick elmondja, hogy több ] vasútvonala van az országnak, ] de ez mind kevés a forgalom ] lebonyolítására. Büszkén me- ] séli: i — Már régen ismerem a i magyar Ikarus-okat. Nálunk a i városban is öt farmotoros au- 1 tóbusz közlekedik... í Nagy gond az országban az 1 írástudatlanság és a lakás- i hiány. A falvak nagy része már épített magának iskolát,! de a tanítóhiányt csak évek! múlva tudják majd megszün-J tetni. Cheick ős kayesi, mégis! nagyon rossz körülmények kö-3 zött lakik. j — Családi házban élünk fe-3 leségemmel, gyermekeimmel és szüléinkkel együtt. Öten-1 hatan alszunk egy kis szobá-J ban, úgynevezett hálófülké-J ben. Kórházban dolgozom, tu-J dóm, hogy mi lenne egészsé-j ges, de egyelőre meg kell elé- 3 gednünk ezzel. Hagyományos j lakásforma a miénk, s éppen« ez a baj, ezt kell megszüntetni; — beszél szenvedélyesen, érző-! dik szavaiból, hogy tudatosan hisz az ország fejlődésében. 3 Elmondja azt is, hogy nagy fejlődés már maga az a tény, hogy hetente csak negyven órát dolgozik, a korábbi tíz-] tizenkét órás munkanapokkal ] szemben. FARADRÓL Galyatetőre ha-; ladva Cheicket a kocsiban el-1 nyomja az álom. Társa, Baba,] magyarázza, hogy náluk ilyen-; kor éjszaka van, és még nem' sikerült szervezetüket európai-] ra „átállítani”. A kocsiban ülő] francia bányász eddig csak; hallgatta beszélgetésünket, s• most ő kezd el mesélni műn-] katársairól, életéről, országá-; ról... : Tóth István Hét ország kongresszusi küldötteivel Heves megyében: Cheick Tounkara — a könyvelő megtalálta a helyét a falunk­ban. Szabó Mihály, Gyöngyös tarján. ★ ... A fiatal műszakiak taná­csának tagjai, akik a VIII. pértköngfesszusrá készülve ki­válóan megállták a helyüket, most a kongresszus határoza­tainak megvalósítására össz­pontosítják erejüket. A vílla- ■mosenergia-termelés országos méretű növekedése szükséges­sé tette a Mátravidéki Erőmű berendezéseinek korszerűsí­tését, de ehhez a bonyolult fel­építésű bereifcezések széles körű ismertetése kell. E fel­adatot vállalta a fiatal műsza­kiak tanácsa. Hat előadásból álló soroza­tot szerveztek, s az előadások anyagát a gyár segítségével sokszorosították. Az előadá­soknak szorgalmas látogatói voltak a villamos üzém szocia­lista brigádjainak tagjai, de más üzemrészekből is sokan vettek részt. A fiatal műszakiak tanácsa következő feladatként vállal­Nótaszó, tréfa vezet nyomra, amikor a KISZ-brigád lányok­ból álló munkacsapatát keres­tük. Egy fedett fészer alatt tisztogatták, válogatták a mál­natöveket. Jól érezték magu- kát a lányok. Könnyebben te­lik így az idő, könnyebb a kö­zösben végzett muhka. Öröm­mel újságolták, hogy naponta 1,2, 1,5 munkaegységet keres­nek, s büszkén beszélnek ar­ról, hogy a KlSZ-brigádhoz tartoznak. ök ugyanis csak egy cso­portját jelentik a KISZ-bri- gádnak. Négy venha lan van­nak,, két lány- és két fiú­munkacsapat. A lányok közül tizenhármán a kertészetnél, huszonkettőn pedig a növény- termesztésben dolgoznak. Hat fiú a termelőszövetkezet mű­helyében, a gépek javításánál segít, öt fiú a növényvédelmi munkákat végzi. Nézeteltérés ismeretlen közöttük, megértő­én segítik, támogatják egy­mást a brigád tagjai. Magatar­tásuk, munkájuk bizonyíték arra, éz a negyvenhat fiatal Levelezőink írják — fiatalokról Munkában a negyvenhal fogú KISZ-brigád . . , Tanulnak a fiatal műszakiak . . . Ahol a kulturális munkáról van szó... Büszkék rájuk a herédiek... Vádak, visszaélések özöne, amelyeknek ha negyedrésze is úgy igaz. bőven elég ahhoz, hogy megmérgezze a légkört a a faluban, elvegye az emberek kedvét a munkától, hogy évek óta egy helyben topogjon egy jól felszerelt nagyüzem. Mi a megoldás? A kérdésre a választ adni nem könnyű feladat, biztosan ható orvosságot sem lehet ajánlani. Néhány dolog azon­ban világos: Mindenekelőtt az, hogy a bodonyiak problémáját ők maguk nem képesek meg­oldani, a megyei, a járási szervek segítsége nélkül. Az is igaz, hogy a bodonyi prob­léma megoldásával várni nem lehet tovább annak a veszélye nélkül, hogy ne mélyüljenek tovább a bajok. Az agronómusi lakás most elkészült, így tisz­tázni kell sürgősen, képes-e a régi agronómus eredményesen tovább dolgozni, vagy újat kell állítani helyébe? Rendbe kellene hozni a szövetkezet el­számolásait, könyvelését. Ki kellene dolgozni az anyagi ösztönzés módszereit, megcsi­nálni a területfelosztást, amelyek eddig elmaradtak. A főkönyvelő — amikor be­szélgettünk — annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy a premizálási rendszer nem igazságos és náluk erre nincs is különösebben szükség. Nem utolsósorban rendet kel­lene teremteni a munkafegye­lem terén. Érvényt szerez­ni a közgyűlés határozatainak és munkába indítani az ellen­őrző bizottságot is. Végezetül az egyik leglényegesebb kér­désre kell választ találni: mindezeket a feladatokat meg tudja-e oldani a jelenlegi ve­zetés? • Véleményem szerint helye­sen járna el a járási pártbi-' zottság és tanács, ha egy köz­gyűlésen őszintén feltárnák a helyzetet a tagság előtt, meg­hallgatnák a tagok véleményét és ezekből leszűrve a tanulsá­gokat, velük egyetértésben lát­nának hozzá a feladatok gyö­keres megoldásához. Ebben a munkában szívesen segítséget nyújtana a pártszer­vezet, de maguk a józanul gondolkodó, szorgalmas tagok is, akik eddig csalódtak a ve­zetőkben, bár világosan lát­ják, hogy a nagyüzemi gazdál­kodás viszonyai között ilyen nagymérvű állami támogatás­sal eddig sohasem látótt jómó­dot és gazdag életet lehetne teremteni Bodonyban. Szalay István világon sincs párja. Emiatt rossz a munkafegyelem. Soha egyetlen felelősségre vonás sincs, mindenki úgy él, aho­gyan tud, ahogyan lehet. Saját munkájáról mi a véle­ménye? A kérdés nem érkezett vá­ratlanul, mert Albeck Endre azonnal válaszolt: — Én sem vagyok hibátlan. Hirtelen haragú ember vagyok és ez Is baj talán ... Miért romlott meg a viszo­nya a tagsággal? — Vannak, akik szeretnek, vannak, akik nem. Mit mondanak a tagok? Tele varrnak panasszal. El­sőnek Kovács Gáspár tsz- kőművessel találkoztam a szö­vetkezet istállójában, aki azon­ban kérdésem után határozot­tan kijelentette: Nem nyilat­kozom! Nem szerzek magam­nak újabb haragosokat. Béres Gáspár, Zsom József, Farkas S. János, Farkas Mátyás, meg a többiek azonban annál in­kább kiöntötték szívüket: pa­naszkodtak szinte egyértelmű­en az agronómusra. Harminc ember közül, huszonötnek az agronómussal van baja. Az egyik gazda így véleke­dett: ha még egy esztendeig itt lesz, koldusbotra juttatja a falut. — Rossz ember, iszákos, go­romba? — kérdezem. — Nem! — Hangzik az egy­értelmű válasz innen is, on­nan is. Más baj van. — Nem tud gazdálkodni! Mindenbe belekap, aztán fél­behagyja a munkát, de akkor már megvan a sok kár. Nem­egyszer a maga szakállára cselekszik, mint például a dug- hagyma esetében is. Abból is tönkrement egy csomó. Most a csirkék csipkedik a szárát. Aztán szó kerül megint a tönkrement retekről, káposz­táról, a megrohadt krumpliról és végezetül ezt kérdezik az emberek, — Egy jó agronómus keze alatt tönténhetnek ilyes­mik? Más valaki — nyíltan a töb­biek előtt — arról panaszko­dik, hogy leromlott a jószág­állomány. Öt-hatmázsás jószá­gokat vásároltak, most csont meg bőr valamennyi. Később felhívják a figyelmet, hogy tavaly az agronómus baromfi­ait a közösben nevelték. Bi­zonyságtételül elolvastam az irodán az erről készült jegyző­könyvet. Aztán csak árad az emberekből a panasz, a sére­lem. Nem győzöm noteszomba jegyezni. Meglep, hogy nem általában, nagyon is konkré­tan beszélnek. Nyíltan; a fe­kete Zetor-fuvarokról, neveket említve arról, hogy a fuvar árát hogyan itták meg közö­sen, az erdővel kapcsolatos visszaélésekről, a háztájiról is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents