Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-16 / 112. szám

1963. május 16., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Az állam sokoldalúan segíti a szarvasmarha állomány növelését Nagy jelentőségű tanácskozás Egerben Két Dinoszaurusz beszélget a múzeum őslénytani kiállításán: Az egyik; Utálom ezt az Ichtioszauruszl ... Ránézni is undo­rodom ... A másik: Ne légy irigy... Mert kar­csúbb, mint te, azért igazán nem kell rá haragudni... Az egyik: Nemhiá­ba kicsi a koponya- térfogatod ... Ki ha­ragszik rá azért, mert állítólag karcsúbb ... Különben is, az én nyakammal nem ver­senyezhet ... A másik: Hát ak­kor végképpen nem értem, miért ez a nagy utálat... Az egyik: Képzeld el, állandóan azt hí- r észt éli a feliratával, hogy 80 millió eszten­dős. .-. A másik: Na és? Az egyik: Hazudik a dög. Fiatalítja ma­gát ... Pontosan tu­dom, hogy 92 millió éves... (-6) QÁ4 szakma az tqi'i (Lömhőkön Tizennyolc éve múlt, hogy Egerben dolgozom, azóta já­rom zegzugos utcáit és meg­szerettem környékét. Százszor meg százszor jöttem Kerecsend felől haza, de mindig gyönyör­ködve nézem az esti fényben nek be, ezzel akadályozzak meg, hogy az olajréteg alatt és fölött iszap és víz ne folyjon a kútba. Kitűzés után Szajcz Ernő ve­zetésével az alapozó csoport lát munkához. Tervrajzok és pontos technológiai utasítások diktálják, hogy miként helyez^ zék el a toronyalapot. Segít a bulldózer, a nagy teljesítményű földgyalu vízszintes simára varázsolja a meredek domboldalt, sok és ne­héz munkától mentesíti az em­bereket. Tizenkét főből áll a torony- szerelők csoportja. Negyvenöt méteres vastornyokat építenek. Ez a munkájuk, mindig a sza­badban dolgoznak, télen, nyá­ron, esőben, viharban. Régen minden munkafolyamatot kézi erővél végeztek, pedig több mint száz kilogrammos dara­bokat kellett emelgetni, fent a magasban a helyére tenni. Ma már szovjet gyártmányú csör- lős gépkocsi végzi a munka ne­hezét, az emberek csak irá­nyítanak. Bagdi Lajos a pa­rancsnoki Nagylengyeltől a csehszlovák határig minden olajfúrásnál akad legalább egy a Bagdi családból. A torony­szerelők a szakma artistái, mert munkaidejük javát ég és föld között, a torony tetején, a magasban töltik. A szállító részleg egy-egy be­rendezése 18 tonna. Az ő mun­kaeszközeik között akad 300 lóerős meghajtó motor és olyan emelő, amelynek 80—80 tonnát kell bírnia A fúróbrigád húszas létszám­mal dolgozik. — Akkor is menni kell, ha olyan idő van, hogy a kutyát is kár kikergetni. De így, má­jus közepén, öröm a munka, különösen, ha a szerencse ia mellénk szegődik — mondja Szűcs László főfúrómester. J Negyven méter magas az SMY—2. fúróberendezés és to- ^rony. I r Karbantartó lakatosok, gépé­szek és a lyukbefejezők népes ^csoportjának kijut a munkából, ; bajból és sikerből mindennap. S Nincs megállás, váltott mű- északban, Szepesi József olaj­améra ök és Fábián Béla geoló- ^gus vezetésével dolgozik a fú­rási üzem 360 főnyi serege és ra termelő üzem 320 munkása­ival együtt meet már 200 ton- Jna olajat és hatezer köbméter \gázt tudnak adni naponta. i Dr. Fazekas László már elkülönülten állnak egy­mástól, mondhatni ellensége-' sen. A magányos farkas az-i után, rálelve a szivéhez legkö-j zelebb álló útitársra, felszedi, azt és tüstént tovább áll zsák-' mányával. Hogy ezt követően! mi történik, azt én nem tud­hatom, ámbár hallottam, hogy olykor letérnek a szürke be-1 tonűtról, leginkább a zöldöve-1 zetek közelében. Ez, úgy' mondják, játékszabály. Aki; vét a játékszabály ellen, azi kiszáll a kocsiból és újra kéz-; di. MINDEBBŐL kitűnik, hogy' az autóstop voltaképpen tár-i sasjáték. Ugyanolyan társas- ( játék, mint például a népsze­rű „Ne nevess korán”. Részt1 vesznek benne: a gépjárművek vezetői, mint ragadozók, az út­szegélyen felsorakozó fiatalok, mint olyan áldozatok, akik boldogok, ha elragadják őket; s végül a szülők, nevelők, rendőrök, mint kibicek, akik­nek a játékba beleszólni ter­mészetesen tilos. A játék sajá­tosságaiból adódik, hogy a csinos, fiatal lányok helyzeti előnyt élveznek a fiúkkal szemben, ami azt bizonyítja, hogy a női egyenjogúság te­kintetében nagyot léptünk elő­re. Régebben az autóstop csak könnyű nyári szórakozás volt, ma már űzik tavasszal, ősszel, sőt. télen is, ha a gépkocsi) fűthető. ; SZŐ ESETT arról, hoev az autóstop-mozgalom kezdetéről semmi bizonyosat nem tudunk.! Ugyanez vonatkozik a jövője-: re is. Nem tudhatiuk. hogy az, autóstop mivé fejlődik, ám-' bár bizonyos dolgokra már| most is következtethetünk ... • Ivanics István líd kereteit? S a rend őrei is végtelenül komorak lettek, mert sejtésük nem csalta meg őket. Ez esetben pedig határo­zottan azt .szerették volna. Ugyan mivel magyarázható, hogy elkomorultak a tekinte­tek, amelyek nem is olyan ré­gen még vidoran csillogtak, ha a társadalom színe-virágáról, jövőnk zálogáról, az ifjúságról esett szó? A kérdésre nehéz válaszolni, mert mint említet­tem, jelentős tömegeknek kell ellentmondanom, amitől ha kevésbé volnék hitvány terme­tű is, inamba szállna a bátor­ság. Mégis megkockáztatom, mert úgy érzem, ennyivel tar­tozom az igazságnak, melynek mezején harcolni, s há kell, elhullni a legszebb férfikor­ban, mindig is vonzó volt szá­momra. BIZONYARA másnak is fel­tűnt már, hogy az utóbbi idő­ben megszaporodott azoknak a gépkocsiknak a száma, ame­lyek magányosan portyáznak az országos főútvonalakon. Ve­zetőjük látszólag elmerülten ül a volánnál, holott valójá­ban az útszegélyt fürkészi cél­tudatosan. Figyeli az egymás­tól tisztes távolságra felsora­kozó autóstoposokat. Tudják ezt az autóstop-mozgalom rész­vevői is. ezért igyekeznek a legelőnyösebb módon feltűnni a magányos vadász előtt. Szemben a korábbi gyakorla­tai, amikor még fiúk, lányok együtt riogatták az ijedten futkározó gépkocsikat, most Ezt az időszakot még úgy jellemezhetnénk, hogy a fel­nőtt lakosság derűsén mosoly­gott és nagy reményeket fűzött az ifjabb generáció jövőjéhaz. A lapok terjedelmes cikkek­ben foglalkoztak az országút vándoraival és dicsérőleg em­lékeztek meg a mai fiatalok életrevalóságáról. A földrajz­tanárok ragyogtak a boldog­ságtól, mert úgy találták, hogy tanítványaik ágért utaznak a szélrózsa minden irányába, mert az ország tájaira kiván­csiak, melyekről oly sok szó esett az iskolában. Talán csak a rendőrség őrei ráncolták ‘gondterhelten a homlokukat. Rossz sejtéseik voltak. A TAVALYI NYÁR, az autóstop szempontjából nézve jelentős fordulatot hozott. Ha e fordulatot definiálni akar­nánk, valahogy így hangzana: az autóstop, amely kezdetben közlekedési problémaként je­lentkezett, erkölcsi probléma lett. Lehetséges, hogy ez a rheghatározás nem eléggé pon­tos. Az is elképzelhető, hogy túlságosan leegyszerűsíti a fo­galmakat. Mondom, elképzel­hető. Viszont tény, hogy a fel­nőttek nem mosolyogtak any- nyira önfeledten, mint koráb­ban, s a lapok cikkei is tar­tózkodóbbak lettek valamivel, bár ez nem mondható általá­nosnak. A földrajztanárok el­lenben igen elszomorodtak. mert egyre erősebben gyötrí őket a kétség: vajon nem lép­té-e túl az autóstop, az „ismerd meg hazádat” mozgalom szo­hiszen mi mást is tehetett volna. Amint ballagott haza, karjával időnként dühösen a levegőbe csapott, ahogyan azt gyakorta megfigyelhetjük in­dulatos embereknél. Egyszer csak lefékezett mellette egy gépkocsi és a vezető barátsá­gosan megkérdezte: hová igyekszik? A SZOMORÚ ifjú meg­mondta, és ezzel lényegében megvetette alapját egy széles népi tömegeket felrázó mozga­lomnak — az autóstopnak. A gépkocsi ugyanis szintén a Balatonhoz igyekezett, s fel­vette az ifjút. így kezdődhetett az autó­stop, ámbár ezt bizonyosan nem állíthatjuk ma már, mint ahogy a történészek sem is­merik pontosan a nagy rab­szolga-mozgalmak hiteles tör­ténetét. Tény, hogy az autóstop viha­ros gyorsasággal magával ra­gadta az ifjúság nem lebecsü­lendő hányadát és hamarosan igazolást nyert: a nemrégen még spontán kis akciók kilép­tek az elszigeteltségből és i minden magyar ifjút szilárc egységbe tömörítő mozgalorr deklarálása sem késhet mái soká. Az országos főútvonala­kon karlengetéssel késztettél megállásra a gyanútlan jár­műveket. S mert segítőkész­ségben nálunk soha nem vol' hiány, a gépjárművek tüstén' lefékeztek, hogy segítsenek e lengető ifjú pillanatnyi zava­rán, s elszállítsák oda, ahovs Autóstop! AZ AtJTÖSTOPRÖL, erről g mind nagyobb tömegeket magába foglaló mozgalomról Írni nem könnyű dolog. Meg­eshet, hogy némely dologban eltérő nézetet vallók az általá­nostól, vagy éppenséggel össze­ütközésbe kerülök a közvéle­ménnyel,, amitől pedig jobb, ha óvakodik az ember. Egy­ségben az erő, s jómagam egy emberként kényszerülnék szembeszállni a miUjomokkal, minek következtében győze­lemre aligha számíthatok. Hogy mégis szellőztetni merem az ügyet, annak oka a kedvező politikai viszonyokban kere­sendő. Ma már az is megmond­hatja a véleményét, akinek igaza van és ez a tudat meg­sokszorozza erőm, s bátorsá­gom. Miért kell foglalkozni az autóstoppal éppen most, holott még a csecsszopók is tudják, hogy annak szezonja a nyár, s nem a tavasz. A kérdés jogo­sultsága nem lehet vitás, noha tájékozatlanságra vall. Aki ily- képpen töpreng, az az autóstop hősi korszakát veszi alapul, amikor még mit sem tudtunk a békés útonállás korszerű eszközeiről, csak tapogatóz­tunk vakon az országos főútvo­nalakon. Ez a korszak ma már a múlté, 6 mert igyekvésünk legyűrte a nehézségeket, az autóstop kinőtte magát. AZ ELSŐ lépések, persze, nem mentók könnyen. Mint a legtöbb mozgalom, ez is spon­tán keletkezett, kifejezésre jut­tatva az adott kor szükségsze­rűségeit. Egy szórakozott ifjú lekéshette a vonatot, melyen a Balatonra igyekezett volna, megpihenni az építés után. El­keseredetten visszafordult hát. foglalkozott, amelyeknek segít­ségével meg lehet és meg is kell akadályozni ezt a káros folyamatot. Elmondotta, hogy június elsejétől emelik a tej felhasználási árát, az állam minden leellett üsző után 4000 forint vissza nem térítő anyagi segítséget nyújt a jelenlegi 2500 forinttal szemben, a közös gazdaságoknak. Ezenkívül ter­mészetesen még egy sor más intézkedésekkel is elősegítik a szarvasmarha-tenyésztés fo­kozását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetkezetek kí­sérjék figyelemmel az ezzel kapcsolatos rendelkezések megjelenését, valamint köves­senek el minden tőlük telhetőt a rendelkezések betartására, s ügyeljenek állatállományuk­ra. Javasolta, hogy fokozzák a tömegtakarmány-tórmesztést, a ■másodvetéseket, a silótakar- mány-tórmesztést, s nem utolsósorban vezessék be az itatásos borjúnevelést, és a gépi fejest, amelynek a ma­gyar állattenyésztésben is nagy jövője van. Az előadás elhangzása után széles körű vitára került sor. — F. I. — években ugrásszerűen megnőtt a vágómarhatermelés, sokat fejlődött mennyiségben és mi­nőségben is, s megközelíti a világszínvonalat, ugyanúgy, mint a szaporulat, amely a vi­lágszínvonal határán van. Ez­zel szemben a tejtermelés erő­sen ősökként. Itt néhány szám­adattal igazolta állítását. Meg­említette, hogy a második öt­éves terv végére 27 százalékkal kellene emelkednie a tejterme­lésnek, 850 ezerről pedig 960 ezerre a tehénállománynak, 10 százalékkal a vágóállatállo­mánynak. Ezzel szemben a tej­termelésben komoly lemaradás van, csökkent a tehénállo­mány, s az a helyzet, hogy a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem tudjuk a tervszámokat teljesíteni, viszont vágómarhá­ból már tavaly elértük az 1965-re tervezett mennyisé­get ... E számok alapján utalt arra, hogy a jövőben az illetékes szervek adminisztratív intéz­kedésektől sem riadnak vissza azért, hogy megakadályozzák a szarvasmarha-állomány csök­kentését. Az előadó végezetül azokkal a legfontosabb tennivalókkal Tegnap délelőtt Egerben, a megyei tanács nagytanácster­mében szarvasmarha-tenyész­tési tanácskozást rendeztek. A tanácskozáson részt vett Hazai Béla, az MSZMP Központi Bi­zottságának instruktora, dr. Németh Lajos, a Földművelés- ügyi Minisztérium Állatte­nyésztési Főigazgatóságának vezetője, Gyémánt Gyula, a Földművelésügyi Minisztéri­um instruktora, Jakus Mihály, Jurassá Ferenc, a Külker Vál­lalat képviselői, Tamás László, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának vezető­je, Molek Jenő, a megyei ta­nács elnökhelyettese, dr. Ba­csó Dezső, dr. Nyerges Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatói, Papp Sándor, a megyei tanács főállattenyész- tője, Kéri István, a megyei ta­nács főagronómusa, valamint a járási pártbizottságok és taná­csok képviselői, és az állatte­nyésztéssel foglalkozó termelő­szövetkezetek vezetői. A tanácskozást Tamás László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a megyei párt- bizottság végrehajtó bizottsá­gának tagja nyitotta meg, majd dr. Németh Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatósá­gának vezetője tartott vitain­dító előadást azokról a legfon­tosabb tennivalókról, amelye­ket el kell végezni a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztésé­ben. Az előadó bevezetőjében ar­ról beszélt, hogy súlyos prob­lémák jelentkeznek a szarvas­marha-tenyésztésben. Orszá­gos viszonylatban kedvezőtle­nül fejlődik a szarvasmarha­állomány, s ha ilyen mérték­ben csökken továbbra is a lét­szám, akkor félő, hogy nem tudjuk teljesíteni a második ötéves terv irányszámait, és a tejellátásban is jelentős zava­rokat okozhat. Az állatállo­mány csökkenésének ókát tag­lalva az előadó rámutatott, hogy a csökkenés a háztáji, és a kisegítő gazdaságokban je­lentkezik leginkább, de a ter­melőszövetkezetekben is van lemaradás. Különösen az elő- hasú- és tehénállomány hely­zete súlyos. Ezen állomány csökken rohamosan. Ezután a szarvasmarha­tenyésztéssel kapcsolatos álta­lános problémákkal, valamint a szarvasmarha-tenyésztés helyzetével foglalkozott. El­mondotta, hogy az utóbbi A gyűjtő állomáson váltott műszakban, éjjel-nappal dol­goznak a munkások. Kiss Jó­zsef kútkezelő Kerecsendről, Siller István tankállomás- kezelö Demjénből jár munka­helyére. pompázó várost, a dombolda­lakra futó, játékos lámpafé­nyeket, a völgyeket követő ut­cák fénycsíkjait. Es az utóbbi időben egyre több látnivaló akad az egri dombokon. Este óriási karácsonyfaként csillog­nak az olajkutak lámpái és mesebeli óriásként bólogatnak a szivattyúk. Lánctalpasok és különleges, nagy teljesítményű gépkocsik fúrják magukat előre az út- talan utakon, platóig érő sár­tengerben, vagy nyáron szik­lakeményre döngölt földháta­kon. Éppen tíz éve, 1953-bar kezdődött a kutatás, Demjér határában. Ha csak a nyugat: mezőben hoztak volna ered­ményt a fúrások, akkor ms már legfeljebb egy-két ter­melő kút árulkodna arról hogy az Alföld és a Bükk- hegység lábánál .olajat rejte getnek a dombok. De ma mái az országúitól keletre, le egé­szen Andornaktályáig, sőt azon túl is, Ostoros felé, sűrű­södnek az olajkutak. A dem- jéni nyugati mezőben talán parafintartalmú olaj után, ke­let felé haladva, újabb, a: előbbinél mintegy tízszert« nagyobb olajmezőt találtak as Országos Kőolaj- és Gázipar1 Tröszt alföldi kőolajfúrás: üzem szakemberei. Vörös és kék körök Az íróasztalon alig fér el a térkép és a vízszinten, függő­leges vonalakkal apró négyszö­gekre osztott mezőben alig megszámlálható vörös és kék körök. A piros jelzés az ered­ményes fúrást, az olaj-, vagy gázlelőhelyet, a kék karika a meddő lyukat, az elvizesedett kutat jelzi. Nem rövid újságcikkbe vaskos regénybe illenének azok a hősi munkatettek, ami­vel feltárták az eddig ismeri mezőt, kutakat, majd fúróbe­rendezéseket, tankállomásokat szeparátorokat és az acélcsö­vek több ezer méteres hálóza­tát építették ki és szerelték össze. Csikorgó hidegben, rekkenc hőségben mérnökök és techni­kusok végezték a geofizika: előkészítést, tufa, homokkő márga és agyagos kőzetek töbt száz méteres mélységeinek év­ezredes titkait faggatták, geo­fizikai mérésekkel és földtan: adatok egybevetésével igyekez tek megállapítani, hogy hol milyen mélységben található i keresett kincs. A kúttalpon, 3( méteres mélységben dinamitta robbantanak és a robbantássá gerjesztett rengéshullámoka műszerekkel mérik a geofizik, szeizmikusai A fúrások fel adata, hogy az olajtestet körül határolják, a kutakat 800—1001 méter mélyre lefúrják, a kuta béléscsővel lássák el, gépko­csira szerelt, nagy nyomási szivattyúval cementet présel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents