Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-16 / 112. szám

4 N EPÜJSAG 1963. május 16., csütörtök Ügy deltáiban két sötétkék ruhás fiatalember állt a gimnázium ka­puja előtt, ragyogott a nap, és ra­gyogott az arcuk az elégedettségtől. — Te miről írtál? — kérdezi az j egyik. — AdyróL Pofon egyszerű volt, pedig tegnap ilyenkor mennyire \ féltem! Annyi idézet jutott az [ eszembe, amennyi egy négyes dol­gozathoz untig elég, — Mennyi? a Kettő ... Kár volt annyira fél­ni. Holnap miből lesz írásbeli? — Matematikából. Vidám legyintés, egy kis csend, majd lassan lehervad a mosoly. A szemekben méla kétségbeesés: „csak ezt ússzam meg ..Alig köszönnek egymásnak, hazafordul mindkettő. Nem is sejtik, hogy holnap ilyenkor megint ilyen vidá­man beszélgetnek a kapu előtt. CG) i»- ORSZÁGOS üzemgazda- j sági vándorgyűlést rendez Egerben május 17-én és 18-án a Gépipari Tudományos Egye­sület egri csoportja. — NEW YORKBAN 1881- ben szerveztek először gépíró­tanfolyamot nők részére. Az akkori amerikai nőszervezetek ellenségesen fogadták a tan­folyamot. Az volt a vélemény, hogy a gépírás kizárólag férfi- foglalkozás, a nők nem ren­delkeznek a szükséges fizikai erővel és szellemi képességek­kel ehhez a munkához. — MA DÉLELŐTT 9 órai kezdettel vb-ülést tart a Hat­vani Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága. A napközi otthonok és óvodák működé­séről számol be a művelődés- ügyi osztályvezető, tájékozta­tó hangzik el az adóterv tel­jesítéséről, a lejárt határide­jű határozatok végrehajtásá­ról tesz jelentést a vb elnöke. — MARIO MONICELL1, a Hűtlen asszonyok című film rendezője, Zágráb közelében fűmet forgat az olasz mun­kásmozgalom kezdetéről és az 2785-ös torinói sztrájkról. „Az elvtársak” című film fősze­replői között van Bernard BHer és Marcello Mastroianni. — ÉRTEKEZLETET tartott x Hevesi Járási Tanács. Az értekezleten a járás termelő- szövetkezeteinek elnökei vet­tek részt és az időszerű me­zőgazdasági munkák mellett megbeszélték az idei beruhá­zások teljesítését, a jövő évi beruházással kapcsolatos problémákat. — PAKISZTÁNBAN újab­ban rengeteg csatornarács tű­nik éL A büntetés: ahány rá­csot lop a tolvaj, annyi évi börtönt kap. Az ország főváro­sában a közelmúltban nem kevesebb, mint 4000 öntöttvas csatornarácsot szereltek le. — 50 TERMELŐSZÖVET­KEZET befejezte megyénk­ben az önköltségszámolást. Ez a szám azt bizonyítja, hogy jelentősen javult a szövetke­zetek számvitele, mert az el­múlt évben csupán 20 terme­lőszövetkezetben végeztek ilyen számolást. Az idén már egyre több szövetkezetnél van lehetőség a gazdálkodást, a vezetőség munkáját opera­tívan elősegítő jövedelmező­ség vizsgálatára. — 1962-BEN 56—62 millió munkás és alkalmazott vett részt a kapitalista országokban rendezett sztrájkakciókban. 1959-ben 37, 1958-ban pedig 27 millió volt ezekben az orszá­gokban a sztrájkolok száma. — FÉLSZAZ mezőgazdasá­gi szakember látogatott Szol­nok megyéből megyénk szö­vetkezeteihez. A szakembe­rek tapasztalatcsere-látogatás keretében megtekintették az i erdőtelki Üj Élet, a verpeléti Dózsa, az egri Petőfi Terme­lőszövetkezet kertészetét, a szőlő- és gyümölcstelepítését, valamint az egri termelőszö­vetkezetek hajtatóházát és a baromfikeltető állomást. — A SZOVJET > halászok Szahalin közelében, az egyik öbölben, 2 méter 43 centi hosz- szú tokhalat fogtak. Az óriás­hal testének kerülete a mell­uszonyoknál 96 centiméter volt. A tokhalból több mint két vödör ikrát vettek ki. Ma­ga a hal körülbelül 1 mázsát nyomott. — BEFEJEZTÉK a gyön­gyösi aromás tatarozását. A nagy idegenforgalmat lebo­nyolító városhoz most már méltó lett az á»*omás fe. (Szentgáli István.) A nyugodt felszín alatt A vezetők véleménykülönbsége a gyöngyössolymosi kiszisták színjátszói körül gyűrűzött ELŐSZÖR a fiatalokkal ta­lálkoztam Gyöngyössolymoson a pártházban. A beszélgetés úgy indult, hogy csak a szín­játszók között van nézeteltérés, erre lehetett következtetni. Mert a községben a művelődési ház is működtet egy színjátszó csoportot és a KlSZ-szervezet is. Közöttük pedig nincs vala­mi nagy egyetértés. Nem egy­mással, hanem egymás ellen versenyeznek. A kiszeseket a termelőszövetkezet, a művelő­dési házbelieket pedig a tanács támogatja. Kinek melyik a kedvesebb. Bár a kiszesek is négyezemyolcszáz forintot kaptak legutóbb a színdarab bemutatásának elősegítésére a tanácstól, de utóbb úgy alakult a dolog, hogy szinte kenyér- törésre került a sor. Ügy tűnt kezdetben tehát, hogy „csak” presztízs-kérdésről van szó. Mintha a két csoport féltékenykedne egymásra. Tá­maszt pedig ott kerestek, ahol találtak. így jutottam el ahhoz a megállapításhoz, hogy a fő kérdés nem az, ki játsszék a művelődési házban, ki irányít­sa a színjátszók felkészülését, ki kapjon engedélyt a „tájo­lásra” — ettől sokkal mélyeb­bek a gyökerek. A község vezetői mérték össze erejüket ezen a poron­don. Most már több emberrel kel­lett beszélnem. Aztán közbe­jött a Népszabadság cikke is. Mintha minden rendben volna Gyöngyössolymoson. Az tény, hogy a termelőszövetkezeten belül nagyjából helyrerázó­dott minden. De csak látszólag. A járási pártbizottságtól Gá- csi Lászlót kértem meg, hogy jöjjön ki velem Sólymosra, így nyitottunk be a tsz veze­tőségi ülésére, amelyből már alig volt hátra valami, amikor mi megérkeztünk. Itt volt min­denki, akivel beszélni akar­tunk. A véletlen, tehát a segít­ségünkre volt. AZ ELNÖKI irodában együtt ültünk: Nyilas Ferenc párttit­kárral, Ferenczi Árpád tanács­elnökkel, Pataky János tsz- elnökkel és a termelőszövetke­zet főkönyvelőjével, Kerek Sándorral. Amikor elmondot­tuk jövetelünk célját, először a színjátszók kerültek szóba. Ek­kor kockáztattam meg a véle­ményem: sokkal mélyebbek a gyökerek, mint amennyit ebből a látszólag csendes felszínből meg lehetne állapítani. A baj igazi oka a község vezetőinek egymás iránti, bizonyos fokú tartózkodása. Azaz: nincs egyetértés. A beszélgetés lényegében csak ekkor kezdődött éL Bár az első pillanatban már tisztá­zódott, hogy sem a tanács, sem a termelőszövetkezet elnöke nem hordoz magában ellen­szenvet a másik iránt, de vala­mi mégis van, ami a viszonyu­kat nem teszi maradéktalanná. Az kiderült, hogy Nyilas Fe­renc ebben a kérdésben a tsz- elnök véleményét vallja a ma­gáénak. Hol van tehát a baj? A tsz legutóbbi gyűlésén ott volt a tanácselnök, de nem ült fel az elnökségbe, mondván, hogy beteg Aztán megállt az ajtóban és ott is maradt a gyű­lés végéig Most, a nemrég be­fejeződött vezetőségi ülésen is ott volt a tanácselnök, de a hátsó sorokban ült. Mintha nem azonosítaná magát a mos­tani tsz-vezetőséggel. Mintha az iskolán levő Tóth Ignácot támogatná. A körülmények, a látszat ezt igazolta, ezt a véle­ményt. Az pedig mindenki ál­tal ismert a községben, hogy Tóth Ignác nem szívleli Pa­taky János tsz-elnököt Azt szokta mondogatni, hogyha hazajön az iskoláról, úgyis ő lesz a termelőszövetkezet elnö­ke. Ezen a beszélgetésen Fe­renczi Árpád tanácselnök kife­jezte véleményét: Tóth Ignác szerinte sem alkalmas a tsz- elnökségre. Helyettesként küld­ték iskolára, ha visszajön on­nan, továbbra is maradjon az. Az igaz, hogy Tóth. Ignác ugyan felkeresi őt, a tanács­elnököt, ha itthon van, de ez nem jelenti, hogy mindenben Tóth Ignácot támogatja. Az is igaz, hogy szemtől szembe nem mondta meg véleményét Tóth Ignácnak az elnöki tiszt­ségre való törekvését illetően. a községben a „két párt”: Pataky János és Tóth Ignác pártja létezik. Nem csak úgy csendben, tevékenység nélkül, hanem nagyon is aktivizálva erejüket egymás ellen. Az is tény, hogy a két tábor közül a Tóth Ignáeé a jóval kisebb. A tsz tagságának zöme Pa­taky János mögött áll. Elége­dettek az elnökkel. Nyilas Fe­renc párttitkár is köztük van. O is az új tsz-elnököt támo­gatja. Es ő sem helyesli azt a „tartózkodást”, amivel az utóbbi időben foglalkozik a tez-szel Ferenczi Árpád ta­nácselnök. Sok a munka a tanácsházán, adja magatartásának magya­rázatát Ferenczi Árpád. A tsz mostani vezetősége olyan em­berekből áll, akiket nem kell folytan segíteni, önmaguk is képesek minden ügy jó elin­tézésére. Nem vonja tehát ki magát a tsz ügyeiből, ez csak a látszat. Nos, Gyöngyössolymoson sok mindent még lehet ezzel a látszattal magyarázni. De en­nek a látszatnak az lett a kö­vetkezménye, hogy a lakosság két tábort látott maga előtt. Egyfelől a tanácselnököt Tóth Ignáccal, másfelől a tsz-elnö­köt Nyilas Ferenccel. A lát­szatnak lett a következménye az is, hogy a lakosság megosz­lott. Hogy ez a megoszlás mennyire árt a község egészé­nek, a közös gazdaság fejlő­désének, ennek megítélése nem igényel sok szót, úgy gondolom. Mindennek tehát az eredendő oka itt van. Ezt a megosztottságot kell Gyön­gyössolymoson végleg meg­szüntetni. Mikor? Most, azonnal. Van rá lehetőség? Igenis, van. Ott, helyben megszületett a döntés, a megállapodás: a ta­nácselnök, a tsz-elnök és a párttitkár közösen megegyez­nek a legfőbb kérdésekben. Mindenben, amiben eddig lát­szólag, vagy a valóságban is volt különbség közöttük. Ezt követően közösen készítik el a határozati javaslatot a párt vezetőségi ülésére és a tag­gyűlésre. Nem majd, a későb­bi, távolabbi jövőben, hanem mindjárt, semmire sem várva tovább. NEM ELVTELEN behódolás- ról van szó. Elvi szilárdságú döntésekről. Vitatkozzanak egymással, ha kell, de a közös határozatot közösen hajtsák végre. A községnek is látnia kell, mindenben látnia kell. hogy a község vezetői nem egymás ellen harcolnak, ha­nem a lakosság érdekében fá­radoznak. Nem egyes csopor­tok érdekeit képviselik, ha­nem az egész község érdekeit. Nyugodtan állíthatom, sem­mi különösebb nehézséget nem okozott ennek a feladatnak a megtalálása. Mi okozta tehát végered­ményben az eddigi ^látsza­tot”? Talán az emberi hiúság. Uj elnök a tsz élén, most jött ide, vajon mit csinál, kivel barát­kozik? Ahogy az lenni szokott már ilyenkor. És a tanácsel­nök is, a tsz-elnök is azt várta, hogy melyikük teszi meg egy­más felé az első lépést, ki nyújtja előbb a kezét a má­siknak. Talán erre vártak. S miközben erre figyeltek, a község lakossága is figyelte őket. Az emberek pedig csali annyit láttak, hogy a két el­nök bizonyos távolságban van egymástól. Ért a képet ragad­ták meg azok, akiknek érde­kük volt a látszólagos széthú­zás lehetőségének kihasználá­sa. — Nem haragszunk mi egy­másra — mondta mosolyogva Pataky János tsz-elnök. — Nincs közöttünk semmi személyi ellentét — erősítette meg Ferenczi Árpád tanács­elnök. Egy pillanatig sem kételke­dünk benne, hogy ezentúl tel­jesen együtt dolgoznak majd, és most már valóban megszű­nik a torzsalkodás Gyöngyös­solymoson. EZT VÄRJA a község lakos­ságának többsége is. G. Molnár Ferenc EGRI VÖRÖS CSILLAG Robinson család EGRI KERTMOZI Oldás és kötés GYÖNGYÖSI PUSKIN Csodálatos vagy, Júlia GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mi földünk HATVANI VÖRÖS CSILLAG Válás olasz módra HATVANI KOSSUTH Francia kandalló melleti ‘fSZIlUHÁZ • ‘ V Ü 5 O E>> Egerben este 19,3» órakor: Ülj bárónő (BérletszünetJ Szederkény-pusztán este 19,30 ó: Férjek a küszöbön — Tessék Gilette, Star, Rot­bart Itt a biztos öttalálatos lottó. Vegyenek sós mandulát. Van bécsi patentom is. Ches- terfieldet nem parancsol? — hajolt egy fiatal férfihez. Simi bácsi hajlott volt és öreg. Fején gyér, ősz hajszá­lak, orrát megirigyelhette vol­na bármelyik görög szobor. Egyébként arca az ázott ve­rébre emlékeztetett. Savószí­nű szemével barátságosan né­zett a világba, illetve az éj­szakai mulatóhelyek füstös levegőjébe. De hiszen számá­ra éppen ez jelentette a vilá­got. S ezek a savószínű sze­mek már hetven éve nemcsak nézték, de látták is az embe­reket Látott részegeket, akik szórták a pénzt, látott szerel­meseket, akik nem tudták be­csülni a pénzt Látott embe­reket, akik gavallérok voltak, minden különösebb ok nélkül, csak azért, mert volt miből. És látott embereket, akik smu- cigok voltak, csak azért, mert sok volt nekik és még többet akartak. Még Krúdy idejében kezdte a pályát. Mint rokkant keveredett az éjszakai árusok közé. Zöldfülű volt, de hamar megtanulta, mi a sláger, mi keU az embereknek. Először virággal kezdte, de ez nem ment. Inkább a fiatal lányok­tól vették. Végtére őbelé nem lehetett csípni, se rápacskolni. Pár év alatt tökéletesen kita­nulta a szakmát, ópium, ló- verseny-tipp, tűzkő, könnyű nőcskék címe, párizsi kendők. Részben a „puü felett*, rész­Sitni ben a „pult alatt?’. A pult egy kis láda volt, a „pult alatt” pedig a zsebe. Ismerte a sofő­röket, rendőröket, a mulatók portásait és a lányokat. És persze, a többi árust. A nap­pali alvást hamar megszokta. Otthon tisztes polgári életet éltek, az ünnepeket mindig megtartották. A gyerekeit szé­pen járatta, mindegyik érett­ségizett, sőt, Józsi ügyvéd lett. Az asszony pedig úgy nézett ki, mint bármely naccsága. Bundában járt és kövér volt, S mindert a kétfillérekből, taT Ián a 10—20 fillérekből, amit egy-egy eladott árun keresett. Idők folyamán olyan simu- lékony, tapintatos viselkedés­re tett szert, hogy a főpincé­rek rá hivatkoztak a píkóló- fiűk előtt. Mindenki szerette, mindenkinek Simi bácsi volt. Egyszer a főkapitány is behi­vatta, mert egy ügyben seho­gyan sem boldogultak. — Nézze, Simi bácsi — kezdte az is. — Maga ism eri az alvilágot. Most ilyen politikai dologról van szó. Akar nekünk segíteni? — Igen, — válaszolta. A „fe­nét”, gondolta hozzá. S olyan ügyesen triblizte ki a főkapi­tányt, hogy az később is meg­esküdött volna: ez az ember semmit sem tud, amit tudott, mindent elmondott. Nem, nem volt baloldaU, legalábbis 1983. május 16., CSÜTÖRTÖK: MÓZES 35 évvel ezelőtt, 1928 májusában halt meg ALEKSZANDR SZPEN­DIAROV szovjet-örmény zene­szerző és karmester. Moszkvában, Pétervárott, a Krímben, majd 1924- től kezdve Jerevánban dolgozott. Zenekari művel mintegy nyomon követik életútját (Krími vázlatok. Jereváni etűdök), orosz és örmény balladákat dolgozott lel és mint a jereváni konzervatórium tanára, nevéhez fűződik az örmény nem­zeti opera megteremtése (1928). 260 évvel ezelőtt, 1703. május 16-án halt meg CHARLES PERRAULT francia iró, aki először vezette be a francia iroda­lomba a népmeséket. Ö írta a Alekszandr Szpendiarov Hamupipőke, a Csipkerózsika és a ' Hüvelyk Matyi című meséket is. 175 évvel ezelőtt, 1788-ban. ezen a napon született FRIEDRICH RUCKERT német költő, a biádermeier lírai költészet képviselője. Jelentősek továbbá a keleti irodalom köréből műfordításai és művészi átköl'tései. 25 évvel ezelőtt, 1938-ban e napon halt meg ARTUR BECKER, a német ifjúsági munkásmozgalom jelentős vezetője, több ifjú­sági lap munkatársa, a Reichstag legfiatalabb - képviselője’, a moszkvai Kommunista Ifjúsági Internacionálé küldötte. 1936-tól kezdve a spanyolországi nemzetközi brigád egyik szervezője volt. Beckert a spanyolországi harcok alatt súlyosan sebesülve elfog­ták a fasiszták és Burgosban kivégezték. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Csodálatos vagy, Júlia A Csodálatos vagy Júlia című francia— osztrák filmvígjáték, Maugham Színház című regényéből készült, fő­szerepeiben Lili Palmer, Charles Boyer és Jean Sorét A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház má­jus 16—22-ig, az egri Vörös Csillag Filmszín­ház pedig május 30-tól június 5-ig tűrte műso­rára. ★ A televízió műsora 17,35: Hírek. 17,40: Beszél-. kát, gyerekek! 19,55: Mai ven- gessünk oroszul! Nyelvlecke dégünk... Varga Györggyel, a haladóknak. 18,05: Kicsinyek Központi Népi Ellenőrző Bi- műsora. 1. Kormos István: A zottság elnökével beszélget muzsikus kismalac. Képes-ver- Fábián Gyula. 20,05: A jövő ses mese. 2. Ki legyen a kapi- hét műsora. 20,10: Nagy ne- tány? Tv-jelenet. 18,35. Le- vettetők: „Egy színész — több mezalbum. A Magyar Hang- szerep”. 21,00: Fórum. A tv lemezgyártó Vállalat stúdió- művészeti folyóirata. 22,20: jábóL 19,05: Telesport. 19,30: Hírek, a tv-híradó ismétlése. Tv-híradó. 19,45: Szép álmo- (MTI) báesi tudatosan nem. De mégis. Azt tartotta: a rendőrséggel jóban kell lenni, hiszen ott a hata­lom, de azért annyira nem... Egyébként ismerte a polgári baloldali köröket. A felszabaduláskor már el­múlt ötven. A fiai szégyellték az öreget. Kezdjen becsülete­sebb szakmát, apa — mondo­gatták. Csak nevetett, s még art se mondta, hogy „ebbői neveltelek fel benneteket”. Járta a kávéházakat ismét. Azért ő is demokratizálódott. Az orfeumokból eltűntek a „kánkánt” táncoló lányok, s az ő zsebéből eltűntek a cí­mek, meg az ópium. Csak a régi zsargonról nem tudott leszokni. Zolit, a pincért, to­vábbra is főúmak hívta, a tejeskávét kapucinernek, s a háromcentest szimpla konyak­ként kérte. A fiai is megnyugodtak. Igaz is, mihez kezdene az öreg. Ilyenkor éreztek egy kis lelki- ismeretfurdalást, mert tudtak volna egy megoldást: nekik kellene támogatni. Kellemetlen már csak az volt, ha lánnyal ültek a kávéházban, s az öreg megjelent. — Mikor mész haza, Bélus- kám? — kérdezte, s ez nagyon feszélyező volt. A lányt jól megnézte, nem ismeri-e az éj­szakából, s amikor megnyugo­dott, még odaszólt: „ne igya­tok sokat, drága is, árt is.” Az utóbbi időben azonban letört. Ennek a szakmának is van halála! Rosszul hallott, szeme is gyengült, s az embe­rek már nem art mondták, hogy Simi bácsi, hanem: hal­ló, öreg úr! Legfeljebb még a pincérek. Ma is rossz napja volt. Be­tért a Gongba, szétnézett, hát­ha itt? De látta, hogy üzlet itt sem lesz. Azért mondókáját elmondta. „Gilette, Star, sós mandula...” a sarokban meg­látott egy fiatal, szerelmesen összebújó párt, hozzájuk lé­pett. Istenem, a szerelem semmit sem változik. Ezek az emberek olyan kedvesek. Szép csendben odahajolt és emberek oly kedvesek. — Jujj, menjen az istenbe, vén marha! Rátapos az új ci­pőmre, s rajta is marad. Szólj, neki, Gyuszi, hagyjon ben­nünket. Mással szórakozzon. Tapintatlan! Simi bácsi, mint a kutya, akit leforráztak, elódalgott. Valaki kifelé menet szólt, hogy ad ion sós mandulát, de nem hallotta. Elől, a presszó­pultnál menállt és kért Gizi­kétől emi kapu cinért egy sze­let kuglóffal. — Parancsoljon, Sinii bácsi — tette eléje az asszony, s ma­gában arra gondolt: milyen öreg már ez az ember. Lám, tavasz van, s már ezt az időt sem bírja, a friss levegőtől könnyes a szeme. Suha Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents