Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XIV.. évfolyam, 109. szám, ARA: 60 FILLÉR 1963. május 12., vasárnap „R szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével“ A SZOT XX. kongresszusa folytatta munkáját A magyar szakszervezetek ponti Bizottságának titkára, XX, kongresszusa szombaton Gáspár Sándor, a Budapesti folytatta munkáját. A délelőtti Pártbizottság első titkára, Ró- tanácskozáson megjelent Ká- nai Sándor, Somogyi Miklós, dár János, az MSZMP Köz- a SZOT elnöke, az MSZMP ponti Bizottságának első tit- Politikai Bizottságának tagjai kára, a Minisztertanács elnöke, és Brutyó János, a SZOT főtit- Biszku Béla, az MSZMP Köz- kára, az MSZMP Politikai Bi­Kádár János elvtárs Tisztelt kongresszus! Tisztelt elvtársak és elvtársnők! Engedjék meg, hogy pár­tunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Magyar Népköztár­saság kormánya megbízásából átadjam a kongresszus küldöt­teinek, az önök személyén ke­resztül a magyar szakszerve­zetek több mint háromszázezer tisztségviselőjének, több mint két és fél milliós tagságának, forradalmi, szocialista, testvéri üdvözletünket, — kezdte meg beszédét Kádár János — majd a többi között így folytatta: , Elv társak! Az élet rákény- szerített bennünket arra, hogy az 1956-os ellenforradalom után a társadalom úgyszólván minden lényeges kérdését újból megvizsgáljunk: összegeznünk kellett a tapasztalatokat, ele­meznünk kellett a helyzetet, meg kellett határoznunk az irányvonalat. Most az a fő do­log, hogyan tudjuk gyorsab­ban, hatékonyabban, minél ha­Hosszantartó és szakadatlan harc ez, amelyben együtt küzd az egész nemzetközi munkás- osztály, minden elnyomott, szabadságra vágyó, még függő helyzetben lévő és már szabad nép, minden becsületes, béké­re vágyó ember. Ez a harc ad­dig folyik, amíg teljes győzel­met nem aratnak, amíg' telje­sen ki nem küszöböljük az em­beriség életéből az imperializ­must és ezzel a háborús fenye­getést. Szolidárisak vagyunk, együtt harcolunk a nemzetközi mun­kásosztály forradalmi oszta­gaival, az egyes országok mun­kásosztályainak forradalmi él­csapataival: kommunista és munkáspártjaival, a munkás­osztályminden forradalmi ere­jével, minden haladó erővel. Pártunk, szocializmust építő népünk híve annak, hogy vi­lágméretekben dolgozzunk a szakszervezetek akcióegységé­ért. Teljes szívvel, legjobb meggyőződésünkkel támogat­juk a Szakszervezeti Világszö­vetség helyes programját. Szo­lidárisak vagyunk és együtt küzdünk Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeivel, akár a régi típusú gyarmatosítás igája alatt nyögnek, akár a neokolo- nialisták befolyásától akarnak megszabadulni. Mindenki tud­ja, hogy a gyarmati népek azért tudnak korunkban sike­resen harcolni a nemzeti füg­getlenségért, a szabadságért, mert van a világon a Szovjet­unió, van szocialista világ- rendszer, és az cca betétjénél marabb végrehajtani a határo­zatokat. A cselekvés döntő eleme most az, hogy érjük el a helyesen kitűzött célokat, hogy azután új célokat állít­hassunk pártunk, szakszerve­zeteink, munkásosztályunk és népünk elé. Elvtársak! Ha megengedik, megemlítem politikánk fő ele­meit. Ezeket soha, egy pilla­natra sem téveszthetjük szem elől. ezért ezen a kongresszu­son is szólni kell róluk. Nemzetközi síkon harcolunk a társadalmi haladásért, a gyarmati rendszer szétzúzásá­ért, az általános és teljes le­szerelésért, a tartós és szilárd béke megteremtéséért. Nem is államok ellen harcolunk, ha­nem az imperializmus éllen, az imperialisták és a háborús kalandorok ellen, az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és az imperializmus más fő or­szágainak monopolista, milita­rista körei és a népek béké­jét veszélyeztető kalandorpoli­tikájuk ellen. ott áll mellettünk, erkölcsi és anyagi erejével segíti a népek szabadságharcát. (Lelkes, nagy taps.) Szolidárisak vagyunk és együtt haladunk minden olyan emberrel és miniden olyan mozgalommal, amely a világ bármely országában harcol a békéért. Engedjék meg — mondotta ezután Kádár elvtárs —, hogy külön szóljak arról, hogy mi, kommunistá forradalmárok, magyar munkások, egész, szo­cializmust építő népünk, tör­hetetlen egységben halad együtt a nagy szovjet néppel. (Hosszantartó, viharos taps.) Pártunk, a magyar szakszer­vezetek, egész népünk harca és munkája az utóbbi időszak­ban jelentős fejlődést eredmé­nyezett. Ma, városba vagy fa­luba, gyárba', intézetbe, vagy színházba, bárhová nyugodtan elvisszük barátainkat és nem barátainkat is. Még ellensé­geink is észrevették, hogy ma Magyarország nem olyan, ami­lyen 1956 októberében volt. Rendszerünk humánus Nem akarok itt további rész­letekbe belemenni, csak azt szeretném megmondani, hogy először is Magyarországon nem liberalizálódás, hanem szocia­lista fejlődés megy végbe. Po­litikánk marxista-leninista el­veken nyugszik, szocialista, kommunista politika. Az, hogy rendszerünk humánus, termé­zottságának póttagja. Részt vett a szombati ülésen az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács több tagja is. Több felszólalás elhangzása után Kádár János emelkedett szólásra. beszéde szetes, mert a szocializmus, a kommunizmus lényegénél fog­va a legemberibb, a leghumá­nusabb világnézet. Ezt kell te­hát ellenfeleinknek először megjegyezniök. A másik: számíthat ránk a nemzetközi élet minden haladó ereje, a szocialista országok közössége, amelyhez a mi né­pünk törhetetlenül hű. Számít­hat ránk minden progreszszív törekvés, számíthatnak a gyar­mati rendszer végleges szétzú­zásáért, a békéért folytatott harc erői. De hozzátehetem: számíthat ránk a világ minden országának kormánya, még az Egyesült Államok kormánya is, az esetben, ha a vitás nem­zetközi kérdéseket hajlandó tárgyalások útján, a magyar nép függetlenségének, nemzeti szuverenitásának, szocialista fejlődésének tiszteletben tartá­sával megoldani. Minden kér­désben készek vagyunk tár­gyalni és véleményünk szerint sok mindenben meg lehet egyezni. Az a meggyőződésünk, hogy ez minden országnak ja­vára válnék. Elvtársak! Hadd szóljak most belső dolgainkról. Azt hiszem, nem kell külön bizony­gatnom, hiszen részben maga a vita is mutatja, hogy megvál­tozott nálunk a munka stílu­sa. A vita mentes minden ha­tásvadászattól, minden dema­gógiától. Komoly kérdésekről beszéltek, komolyan és értel­mesen. Egyszóval, szerencsére kimentek a divatból a frázi­sok. Ne is hozzuk vissza. A pártnak nagyszerű fegyvertársa a szakszervezet Nem köt most minket ko­moly ügyeink tárgyalásánál semmiféle helytelenül értel­mezett udvariasság, vagy illen­dőség, nevén szoktuk nevezni a dolgokat. Ezért kérem, ne vegyék puszta udvariaskodás­nak, ha azt mondom, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nagy­ra értékeli a magyar szakszer­vezeti mozgalmat és fő tá­maszának tartja harcában és a munkájában. (Nagy taps.) Nyugodtan mondhatjuk: a pártnak nagyszerű fegyver­társa a szakszervezet, s a fej­lődés szempontjából is egész­séges az az arány, amelyet a szakszervezeték ma követnek. Pedig ez nem is olyan egyszerű. Ahhoz, hogy a szakszervezet nálunk ma jól dolgozzék, figye­lembe kell vennie a megválto­zott társadalmi viszonyokat. Más a helyzet egy olyan or­(Folytatása a 2. oldalon.) Világméretekben dolgozzunk a szakszervezetek akcióegységéért Nálunk már virágba borultak a fák, amikor az örök hó világában még csak pislá­kol a tavasz fénye. Erre a vidékre invitáljuk ismerkedő sótára olvasóinkat, a Magas- és Alacsony-Tátra hófödte monstrumára. Hogy könnyebb legyen az utazás, képek és betűk segítségével induljunk túrára. Kis pihenőt tartva, ilyen kép fogadja a túra részvevőit Zakopane bércéről lete­kintve. (Üti beszámoló a 3. oldalon) . . (Foto: Kovács Endre) . ■> •• : í.>, f. f-... ■ ■ Búcsúztak a középiskolák végzős diákjai r()it'd (fők kő zt, te kis őii'íuf, tűiért kő ti ui/es a szemed ? ... az esti séta véget ért, talán ezt könnye­zed ...? ... azt, hogy véget ért a diákélet, hogy végéhez ért a kedves élmények, diákcsínyek sora? Hogy most már nem a szép szoknya után, hanem az élet, s majdan az élettárs után megy a fiatalember? Ki tudja? Ki a megmondha­tója annak, hogy mi a különb­ség és van-e különbség az év­ről évre ismétlődő ballagások között Bizonyára van. S ez nem a külsőségben, hanem benn, legbelül, a diákszívben keresendő. Vagy ballaghatok-e én előre tíz esztendőre tíz ge­neráció helyett? S akik kezébe most került a búcsú virágja, vajon teljesíthetik-e előre tíz évre az utánuk következők he­lyett e szép, megható, az alma mater-tői végső szót vevő diáklépéseket? Nem. Az egri közgazdasági technikumban Laci bácsi, a hi­vatalsegéd, könnyes szemmel húzta a máskor vidám szüne­tet jelző csengő zsinórját. S így fogja húzni jövőre, tíz év múlva, ha nem ő, akkor más, de a ballagás örök emlé­két elvenni egy diáktól sem lehet. &qjtwbejt És cseng a csengő, száll az ének a Dobó Gimnázium öreg falai között Komoly „felnőt­tek” tekintenek szüleik, isme­rőseik szemébe, szívükben kis szorongással, de azért a négy esztendő küzdelmes iskola- harcai utáni büszkeséggel ott gomolyog a sok jó tanács leg­jobbja: álld meg a helyed! Mutasd meg, hogy ember let­tél négy esztendő alatt! Már Kocsmár János búcsú­zik, a volt KISZ-titkár. Éveken keresztül adott útravalót a na­gyobbaknak a szervezet nevé­ben. s most búcsút vesz. Sipos István, az iskola igaz­gatója, most nem akar nagy beszédet mondani. Közel áll diákjaihoz, érzi, mi dúl lelkűk­ben, nem osztogat örök érvé­nyű tanácsokat, s az iskola­udvar csendjében úgy hat bú­csúztatója, mint az apáé, aki mindig visszavárja szárnyra bocsátott fiait. * A Népkertben folyik a hét­köznapok megszokott zsongása. Száll a hinta, perdül a kerék, síkon gva fogócskáznák bizony­talan léptekkel az apró óvodá­sok. S a szobor körül zászló­erdő, ide jöttek búcsúzni az Alpári Gyula Közgazdasági Technikum végzős nappali és esti tagozatos tanulói. A hang­szórókból messze száll a biz­tató, búcsúztató szó, a diákok •fogadkozása. Mögöttük mint jelkép, ma­gasodik a hősök emlékét hir­dető katona szobra, s míg száll a dal, míg szól az ének, a néma szobor is mintha szólna: — Tettekben az emberség, tettekben az ember! ... Most búcsúzunk és elme­gyünk ... — éneklik halkan, de keményen a végzősök, s míg áthaladnak a szülők, is­merősök, kedves rokonok élő sorfalai között, arcukon az if­júság öröme — élni akarnak, és boldogan, mint szüleik, nagyszüleik is így gondolták el valamikor, amikor ők is bal­lagtak ... csak egy kicsit más­ként, más útravalóval. ... vagy anélkül✓.. * Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium 130 diákját indította útjára a tegnap dél­előtt 10 órakor tartott balla­gási ünnepségen. A négy ne­gyedig osztály, ballagtatóik, a szülők és a vendégek az iskola udvarán gyűltek össze, hogy még egyszer megemlékezzenek az elmúlt négy esztendő örö­meiről, küzdelmeiről, kedves, szép emlékeiről. A ballagtatok nevében Bartos Éva, az intézet KISZ-titkára búcsúztatta a ne­gyedikeseket. majd a „fészek­ből kirepülők” nevében Ko­vács Katalin köszönte meg az igazgató és a tanári kar szere­tettel, gondoskodással teljes munkáját. Szebeni Lajos igaz­gatóhelyettes mondott rövid beszédet a zászlóátadás után, s útjára engedte a ballagókat, akik ezután megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet és a Dobó-szobrot. Három osztály ballagott teg­nap az egri .Gárdonyi Géza Gimnáziumban, a fiatal inté­zet most harmadízben búcsúz­tatta végzett növendékeit. Az udvar zsúfolásig megtelt szü­lőkkel, vendégekkel, s az is­kola diákjaival. 11 órakor fel­csendült a Himnusz, kezdetét vette az ünnepség Szabó Erzsé­bet KISZ-titkár szólt a búcsú­zó negyedikesekhez, majd Cserháti György, az „öreg diá­kok” nevében ígérte, hogy kint az életben is megállják majd a helyüket, s nem szakadnak el végleg szeretett gimnáziu­moktól, igyekeznek a munká* (Folytatása b? ” ^'óalonj TŰRA A HAVASOKBAN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents