Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
1983. májas 5., vasárnap NÉPÚJSÁG s Cihlsünk nyomán t Újabb bonyodalmak az emeletráépítésekkel Vizsgált a népi ellenőrzés Télvíz idején Egerben több lakás tetőszerkezetét lebontották, a földszinti lakások teljesen beáztak, mert megóvásukról nem gondoskodtak és ráadásul elhúzódtak az építkezések. Jelentős károk keletkeztek és a földszinti lakók élet- körülményeit szinte lehetetlenné tették. Az emeletráépítéseknél okozott tűrhetetlen helyzetért és mulasztásokért elsősorban a Heves megyei Tanácsi Építőipari és Szerelő Vállalatot okoltuk, de az Ingatlankezelő, a tervezők és a megyei tanács építési-közlekedési osztályának felelősségét is szóvá tettük lapunk december 5-i és 9-i, majd január 12-i számában. Űjságcikkeinkj valamint a panaszosok bejelentései alapján a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot folytatott az emeletráépítések ügyében. Szervezetlenség és szabálytalanság Rendeletek tiltják, hogy az építési hatóságok október 1. és március 1. között tetőhéjazat megbontására engedélyt adjanak ki. Mégis, a megyei tanács építési-közlekedési osztálya október 10-én adott ki ilyen építési engedélyt és eltűrte, hogy a felügyelete alá tartozó építőipari vállalat október 26-án, majd egy másik utcában november 20-án, kellő óvintézkedések nélkül lebontsd a földszinti lakók feje fölül a te- ■ tőt. A munkások téli foglalkoztatására * hivatkozva újabb emeletráépítést kezdtek el, pedig befejezetlenül állt több építkezés. A népi ellenőrök jelentése oldalakon keresztül sorolja az észlelt hibákat, mulasztásokat, és szabálytalanságokat. Igyekeztek megállapítani, hogy miért terheli felelősség a tervezőt, az építtetőt, a kivitelező vállaljttót'és a tanács illetékes osztályát. A népi ellenőrök javaslatokat is tettek, hogy véleményük szerint a visszásságokat miként lehet megszüntetni. 5000 forint — nyugta nélkül' Néhány napja bejelentés érkezett a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, hogy az egyik emeletráépítélnél lakásonként 5000 forint tervezési díjat vett fel a magántervező, és erről a lakók nyugtát sem' kaptak. Sürgős volt a lakás, szorult helyzetükben fizettek az emberek. De most sokallják az 5000 forintot, főleg, amióta úgy tudják, hogy ráadásul rossz munkát végzett a tervező. ‘Bök, vagy nem sok? Majd kiderül. De ha igaz, mindenképpen szabálytalan. Magánemberek hogyan tervezhettek emeletráépítést állami megrendelésre? Szabálytalanság történt. Nemcsak a tervezésnél, az építkezések műszaki ellenőrzését is sok esetben idegen személyekkel, másodállásban végeztette az Ingatlankezelő Vállalat, sőt, Gyöngyösön az a szabálytalanság is előfordult, hogy az Ingatlankezelő Vállalat dolgozója a bérlőktől külön díjazást kapott a .műszaki ellenőrzésért. Pedig ez munkaköri kötelesség, ezért külön díjazás nem jár — állapítja meg a népi ellenőrzés vizsgálata. Alapos gyanú merült fel, hogy a tervek egy részét nem előzte meg részletes helyszíni vizsgálat, több szempontból kifogásolhatók és hibásak. A terveket sem az építési hatóság, sem a kivitelező vállalat nem vizsgálta felül, menet közben tűntek ki a hiányosságok, a szervezetlenség, a szabálytalanság és a kapkodás is hozzájárult az építkezések elhúzódásához. Az emeletráépitések magán- személyek által történő terveztetését és a magán műszaki ellenőrök közbeiktatását a megyei tanács építési-közlekedési osztálya már megtiltotta. De vajón felelősségre vontak már valakit? Még nem. Pedig a mulasztások már hónapok óta ismeretesek. „A Heves megyei Tanács VB építési-közlekedési és vízügyi osztálya több ízben vizsgálta az emeletráépítéseket. A vizsgálatok során megállapította, hogy a kivitelezések során előfordult hibák zöme a nem megfelelő előkészítésből eredt, ezt tetézte még a kivitelező mulasztása is” — írta március 28-án a szerkesztőséghez címzett levelében a megyei tanács osztályvezető főmérnöke. Kit büntetnek? Most nemcsak a felelősségre vonást hiányoljuk elsősorban, hanem a célravezető, megfelelő intézkedéseket, öt hónapja, hogy egy szélesebb körű megbeszélésen a megyei tanács építési osztálya és a kivitelező vállalat szakemberei kifejtették: az emeletráépítéseknél az alsó szintek beázás elleni védelmét Heves megyében még nem oldották meg. öt hónapja született a javaslat és az érdekelt vállalatok közös felügyeleti szerve, a megyei tanács építési osztálya el is fogadta, hogy szilárd födémnél bitumenes szigetelést kell alkalmazni, fafödémes szerkezet esetében pedig az élet- és a balesetveszély, a beázások elhárítása miatt a földszinti lakókat ideiglenesen ki kell költöztetni. A szükséglakások tervei elkészültek, pénzügyi fedezet és építőipari kapacitás is van rá, de hiányzik az Építésügyi, illetve a Pénzügyminisztérium elvi engedélye. Hiányzik az engedély és kétséges, hogy most már beszerezhető-e. Ugyanis a megyei tanács építési osztálya csak március 19-én — véleményünk szerint késedelmesen — kérte a rendelkezésre álló pénzügyi fedezet átcsoportosítását. Pedig az emeletráépítéseknél és az évek óta összedőlésisel fenyegető lakások felújításánál nélkülözhetetlenek a szükséglakások. Ki viselte az emeletráépítés visszásságaiból származó károkat? Részben a kivitelező vállalat, részben felújítási költségként számolták el az Ingatlankezelőnél, de kárból és főleg bosszúságból bőven jutott a lakóknak is. Most viszont a? a furcsa helyzet alakult ki, hogy a kérdés rendezetlensége miatt az idén még egyetlen emeletráépítést sem kezdtek és bizonytalan, hogy mikor látnak hozzá. A meghiúsulással és az őszig való huzavonával is a lakásra várókat büntetnék. Ezt nem tehetik. Sürgős intézkedésekre van szükség! Dr. Fazekas László Tábla a lencsevégen Sok ezer turista látogat Egerbe, a vendégek róják az utcákat, kattannak a fényképezőgépek, hogy a kellemesen eltöltött órák élményein túl még valamilyen kézzel fogható emléket, néhány szép fényképet is vigyenek magukkal. A vár, a Szépasszony völgy, a minaret mellett ilyen jellegzetessége Egernek a főiskola hatalmas épülete és a híres székesegyház is. A fényképező turisták szép felvételeket Szeretnének mindkét épületről. Csakhogy... Ha a főiskola elől fényképezik a székesegyházat, a kis tér közepén ott egy tábla, rajt’ a felirat: Behajtani tilos. Ha a főiskolára irányítják a fényképezőgépet, akkor a közlekedési tábla másik oldala kerül a lencsevégre. Igaz, kell az a tábla, hiszen — behajtani tilos! —, de nem lehetne egy kicsit arrébb tenni, hogy ne zavarja a fényképezők sok ezres táborát?! (m) Az elmúlt nyár egyik kellemes estéjén egy megbolondult légy választotta őrjöngése színhelyéül békés otthonom. Nem kéllett sok idő ahhoz, hogy az idegen számára teljességgel kétségessé váljék, vajón a légy kerget-e engem, vágy a legyet én, avagy vajóú a légy szemei mögött volt differencia. vagy az én hajam alatt... S amikor már kifulladta, verítékezve, hörögve, a gyilkos ösztön révületével rácsaptam a vadállatra, amely abban a pillanatban megszűnt zümmögni, olyan boldog megelégedettség öntött el, mint Július Caesart, aki átkelt' a Rubico~ non,.. Tegnap este, langyos és megkésett tavaszi estén, valahonnan egy kedves kis dolos, egy bájos kis parány, egy angyali kis okuláré szemű legyecske hussant be puha szárnyaival a szobámba. Rögtön cukrot, tejet és egyéb légy- jófalatot helyeztém az asztalra. Kedves kis jószág volt, amint megelégedetten lakmározótt és mosakodott a cukor felett. Kis legyecske, de hiányoztál már nekem! (-6) Javul a zöldségellátás — Jövő héten kapható lesz már a melegágyi uborka — 26 új zőldség-gyümölcs pavilon felállítását tervezi a nyáron a MÉSZÖV és a MÉK Tegnap látogatást tettünk a MÉK Heves megyei központjában és arra kértük Polgári István főosztályvezetőt tájékoztasson, milyen ellátás várható az elkövetkezendő napokban és hetekben zöldségfélékből, mennyire lesznek majd elégedettek a piacról hazatérő háziasszonyok? Kérdéseinkre a főosztályvezető elmondotta, hogy az elkövetkezendő napokban jelentősen növekszik a felhozatal zöldségfélékből és nagymeny- nyiségű zöldhagyma, saláta, sóska, paraj kerül a piacokra, de lehet majd kapni zöldpaprikát, sőt ubohkát is. Hétfőtől szombatig negyvenezer csomó retket, huszonöt- ezer fej salátát, negyvenezer csomó zöldhagymát vásárol fel többek között majd a MÉK, a megye igényeinek kielégítésére. Megtudtuk azt is, hogy már az elmúlt héten olyan meny- nyiségű zöldhagymát vásároltak fel, amely a megyei piacok telítettsége miatt jelentős részben a fővárosba került. A jelek szerint a következő héten tovább növekszik a felvásárlás és ennek megfelelően a háziasszonyok már nagyobb mennyiségű áru közül válogathatják ki kosaraikba a legmegfelelőbbeket. A nagyobb felhozatal következtében bizonyos árufétlékinél már az árak csökkenésére is lehet számítani. Az idei tavaszról érdeklődve hallottuk, hogy április és május első napjai rendkívül kedvezően hatottak a mező- gazdaságra, gyors fejlődésnek indultak a kerti növények is. Az öntözhető területek nagysága szintén emelkedett, amely kedvezően érezteti hatását a korai zöldségellátásban. Örömmel vettük tudomásul, hogy a megye kertészeteiben a palánták szépen fejlődnek és ha nem hoznak bajt a „fagyos szentek”, akkor bőséges és zökkenőmentes lesz az ellátás, szolídak lesznek az árak és a MÉK is teljesítheti felvásárlási tervét. Terv szerint 431 vagon zöldség-gyümölcs árut vásárolnak majd fel az első félévben és a jelek szerint ezt a tervet túl is tudják teljesíteni. Mindenesetre a kezdet jó, az időjárással eddig elégedettek lehetünk és gazdag termést ígérnek mind a kertek, mind a gyümölcsösök. Érdeklődéssel hallgattuk a főosztályvezető nyilatkozatát az új zöldség-gyümölcs pavilonok felállításáról. Eszerint a MÉSZÖV és a MÉK még a nyár folyamán_26 új, modern pavilon felállítását tervezi a megyében. Az első ilyen pavilonok felállítására Hevesen, Füzesabonyban, Gyöngyösön kerül sor, de nyitnak Egerben, Egercsehiben, a Mátrában és másütt is. Amint a megrendelt pavilonok megérkeznek üzembe helyezésükhöz nyomban hozzálátnak. Reméljük, az új létesítmények jól állják meg majd helyüket a vásárlóközönség szolgálatában és nem kell rájuk túl sokáig várni. Sz. Egv érája udvarából, még mindig nem látjuk a határ szélét. Pedig szépein trappolnak a lovak, egyenletesen húznak a műúton, és bent a vízmosásos földuta- kon, a hepehupás táblákon sem akad el a hintó. Hatvanhárom éves, megfontolt, jó beszédű bácsika ül a bakon, behúzza a gyeplőszárat és megállnak a szürkék. — Ez a „birtok” legmagasabb pontja, innen jól lehet látni a szélét is. Próbálok odanézni, ahol az ujjai járnak, amerre a kinyújtott kéz mutat. — Látja, ott az erdő alatt a fiatal fákat? Mi telepítettük a gyümölcsöst. Az a vécsi határból maradt ránk. A másik oldalon, az a nagy, fekete tábla is idetartozik ... nem, az a zöld ősik, ami előtte van, az nem a miénk. Az átszervezés után újra megvonták a határokat, és az aldebröi Üj Életnek elég furcsán rajzolták meg a térképét. A szövetkezet földje jelenleg 12 község határában terül el. Ha kapálni akaruhk, a szóláti 50 holdon, akkor a tsz-irodától 17 km-re kell elfuvarozni a kapásokat, ha a domoszlói 20 holdunkat akarjuk megnézni, ugyancsak harmincnégy kilométert jelent egy forduló. A szomszédos falu, Tófalu termelőszövetkezete is úgy adta ki a földünket, hogy kilenc kilométeres utat kell megtenni, amíg elérjük. A térképet említette az előbb. A térképen je, határa hasonlít egy repülőgéphez. A tép „farában” helyezkedik el a szövetkezet ma-Egy szövetkezet - tizenkét falu jorja, az egyre vaskosabb, hosszú törzs és az első szárnyak távol kerülnek a központtól. — Ha a tsz legtávolabbi helyeit be akarom járni —, mondja az elnök —, akkor százhúsz kilométert kell megtenni. Kétezerhétszáz holdas gazdaság (ennyi a közös föld) — százhúsz kilométernyi távolság! Hogyan lehet így ellenőrizni a munkát? Hogyan lehet így, ilyen körülmények között gazdaságos üzemágakat kialakítani, belterjes művelést meghonosítani, amikor ... ... janikor például háromszáz ember kimegy a határba, s mondjuk egyrészt a távolabbi dűlőkbe igyekszik, akkor a teherautó é& a két traktor fél hétkor már megkezdi a szállítást, hogy a reggeli időig (egyszerre huszonötén ülhetnek fel a pótkocsira), mindenki a helyén legyen. ... amikor ez a háromszáz ember a napot a határban tölti, akkor délután háromkor már leállnak az erőgépek, s kezdik hazaszállítani az embereket, hogy „még ma” mindenki otthon legyen. ... amikor egyetlen forduló a tsz sóderbányájából több száz forintba kerül. ... amikor egy lovas kocsi naponta csak két forduló trágyát tud kivinni a földre. ... amikor a szövetkezetben harmincöt holdra jut egy ló (több is elkelne, de nincs hajtó, ezért a tavasszal is eladtak tíz párat), ugyanakkor a megyében negyvennyolc holdat terhel egy ló. ... amikor az aldebröi Üj Életben minden munkaegységet 4—6 forinttal drágít, ha úgy tetszik, hígít a fuvarozási és utazási költség. ... amikor a szövetkezet földjének egyharmada nem az „anyaközség” határában fekszik, hanem tőle távolabb. És milyenek — Aranykoronában sokat érnek, valójában a legtöbb helyen a vadrepce is alig terem meg — mondja a szövetkezet elnöke. — Amikor szerveződtek a tsz-ek, minden falu ott mérte ki az „idegenbe bírók” földjét, ahol nekik tetszett, erre módot is adtak a törvényes rendelkezések. És az aldebrőiek úgy érzik, az „érdekelt” (már-már azt írtam: szomszédos, de Sirokot, vagy Recsket még véletlenül sem lehet szomszédos' falunak tekinteni), községek revansot vettek az ősökért. (Az aldeb- rőieket annak Idején még a tizennyolcadik században Grassalkovich herceg telepítette ide Pomerániából, és hatszáz hold földet adott nekik. A honfoglalók — sokan voltak a földhöz —, belterjes dohány- és szőjpkultúrát teremtettek, s rohamosan tollasodtak. Sorra megvásárolták a szomszéd községek legjobb földjeit — és rövid idő alatt tizenhat falu határába jártak dolgozni az aldebrőiek). Szóval —, hogy folytassuk a mai helyzet ismertetését —, az aldebrőiek úgy érzik: revansot vettek elődeik miatt a szomszéd falvak lakói. Ugyanis az osztozkodásnál — a tagosításnál — rossz földet adtak (hja kérem, arra még a madár sem trágyáz, így az elnök), a deb- rőiek jó termőföldjei helyett. — Mondom, elvtársam — magyarázza az elnök —, az aranykoronában ninas differencia. De mit tegyek, mire használjam ezt a földet, amelyiken még kutat sem lehet fúrni, majort sem lehet építeni a vízhiány miatt, ahol a legigénytelenebb növényeket is csak félve merem elvetni? A földek tehát nemcsak messze vannak a központi majortól, hanem rosszak is. De a távolságok okozzák a legnagyobb gondot. A messzeségek — amelyek nem megszépítik az életet, hanem megnehezítik a munkát. És elveszik az emberek önbizalmát. Ugyanis mindenki tudja, hogy a szervezeti gyengeségek, lazaságok, a majdnem törvényszerűen jelentkező hibákon túlmenően a távolságok miatt nem érte el a munkáegység értéke a huszonkilenc forintot a szövetkezetben. S a távolságok miatt érzik az emberek, hogy a földek jóval értéktelenebbek a nyilvántartásokban feltüntetett aranykoronáknál. Az önbizalomról pedig: a tsz nem mer hitelhez folyamodni, kevés a beruházása, az alacsony munkaegység-értéket még a legdemagógabb elégedetlenkedő sem magyarázhatja azzal, hogy a pénz elment a kamatokra és a törlesztésre, határában A szövetkezet egy holdját mindössze ezer forint kölcsön terheli, szemben a lehetséges négyezerrel. Persze, itt is szerepet játszik a távolság: az nyirbálja meg elsősorban a kölcsönökhöz, hitelekhez folyamodó önbizalmat. A távolság Sziknem meg ezután sem. Jövőre is lesz olyan csücske a szövetkezetnek, amit csak kétszázötven forintos fuvarral lehet elérni, ahol az emberek csak fél munkaegységet teljesíthetnek, mert többre nem lesz idejük. Mi a megoldás? Elképzelhe- tő-e valamiféle megoldás, szükséges-e valamit is változtatni a helyzeten. A szükségességen nem lehet vita. Hiszen, ha a madár sem trágyázza a talajt, termőfölddé akarják változtatni, akkor tovább növekednek a fuvar- költségek. Ha ezen a területen intenzív művelési ágakat akarnak meghonosítani, — vagy legalábbis a mostaninál intenzívebbeket, akkor növekszik a munkaerő, a talajjavító és talajerőpótló anyagok szállítási költsége. Tehát ha ex- tenzív a gazdálkodás, akkor a kis hozamot lopja meg a távolság, ha intenzív lesz, akkor a nagyobb jövedelmet csökkenti majd — nagyobb mértékben. Olyanok ezek a kilométerek, mint a közegellenállás: a „sebességgel”, a haladással együtt növekednek. Azzal együtt „vámolnak”. Mi lehetne a megoldás? A hatalmas távolságok automatikusan kiküszöbölődnek, ha a szövetkezet egyesül egykét környező falu közös gazdaságával, amelyik ugyanebben a „cipőben” jár, akkor — a szomszédos községek majorjaiból — sokkal könnyebben megközelíthető munkahelyeken — olcsóbb lesz a termelés. A szövetkezet leadná a ráfizetéses területeket azoknak a tsz-eknek, amelyekhez közel fekszenek a kérdéses földek. A szövetkezetek „megfizetnék” a föld árát, az aldebrőieknek mégpedig úgy, hogy az állam esetleg hosszú lejáratú hitelt adna a „vásárlóknak”. Az aldebrőiek az így szerzett pénzt modern, belterjes kultúrák megteremtésére fordíthatnák, s kevesebb földön is tudnák foglalkoztatni a szövetkezet tagságát. A most folyó földvédelmi akcióval együtt rendezni kellene (meg kellene változtatni) a szövetkezet, illetve a szövetkezetek határát. Vagy, ha a földművelésügyi kormányzat a határmegvonásokat — bizonyára a várható tsz-egyesülé- sek miatt csak a „hatos törvény” (a termőföldek védelméről 1961-ben hozott te.) végrehajtása után tervezi —, akkor az aldebröi problémát külön akcióval, speciális intézkedéssel most kellene megoldani. Vagyis: itt most kellene végrehajtani a határkiigazítást. Ezeken kívül ™éngyárabi" több más megoldás is kínálkozik. Az aldebrőiek ne érezzék azt, hogy a szocializmus „revansot vesz” a dolgos, „szerző” elődökért. Krajczár Imre
