Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

1963. május 5., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Mi legyen a tsz öregeivel, a néma rádiókkal és a romlott almával Képviselői és tanácsi fogadónap Rózsaszentmártonban Harmincán, negyvenen szo­rongtak a szomszédos szobá­ban és a folyosón. Férfiak és nők, többnyire idős embe­rek. Az élet terhét cipelik, a panasz és a bizalom hozta • őket a rózsaszentmártoni ta­nács hivatalos helyiségébe. De bizalommal lépnek a belső szobába, az országgyűlési képviselőnek és a megyei tanácstagnak szól a bizalom. Tiliczki József képviselő hellyel kínálja az idős, nyug­díjas bányászt. Tekintetük ta­lálkozik, látásból ismerik is egymást. És a panaszos tudja, hogy a képviselő, aki vele szemben ül, vájár, tegnap a bányában dolgozott és ha, hol­nap nem szólítja máshová a rá bízott kötelesség, akkor új­ra a szénfalnál lesz. Ezért kevés beszédből Is szót értenek. A panaszos erejét régen ki­szívta a bánya, rászolgált a nyugdíjra. Közel 70 éves volt, amikor aláírta a belépési nyi­latkozatot. Két holdnyi földjét bevitte a tsz-be. Szívesen dol­gozott volna, de jártányi ere­je is «alig van, a felesége is beteg. Gyógyulást az orvostól se vár, nem is azért jött ide, hanem az SZTK miatt. Ezen segítsen a képviselő, meg Ftt- rucz János, a megyei tanács­tag. Több mint ezer forint SZTK díjtartozást írtak az idős bányász terhére és a nyug­díjából levonják. Igaz, a nyugdíjas bányász tsz-tag. Megérti ő, hogy a ter­melőszövetkezet utána is épp­úgy megfizette a járulékot, mint a többiek után. De ő, meg a hozzá hasonló öregek egy napot se dolgoztak a tsz- ben, beteglapot sem kért ő onnan, soha. De ha majd or­vosra szorulna, nyugdíjas lé­tére megilleti. Rendezzék az SZTK járulé­kot ne vonják le á nyugdíjból, sem a közös ház­tartásban élő gyermek kerese­téből, engedjenek él a terme­lőszövetkezetből, vagy írjanak be pártoló tagnak. Ezt kérték, ezért panaszkodtak többek kö­zött Nagy Antalné, Fáczán Ist­vánná, özv. Zsák Ferenc né, Kórós Istvánná és még jó né­hány an. Mióta folyik ez a vita? Ré­gen, évek óta. Csak a képvise­lőnek és a megyei tanácstag­nak panaszkodtak? Nem. Oda­haza is, a szomszédoknak, a rokonoknak is, a termelőszö­vetkezet és a helyi tanács ve­zetőinek is. Gyűrűzött és az idő múltával gyűlt a tartozás, nőtt a panasz. Vajon csak Rózsaszentmár­tonban merült fel ilyen prob­léma? Nem, másutt is előfor­dul, az alföldi részeken szór­ványosan, az iparvidéken, a fejletlenebb termelőszövetke­zetekben gyakrabban. Segíteni kell a tsz öregjein. Ez a véleménye Tiliczki Jó­zsef országgyűlési képviselő­nek és Furucz János megyei tanácstagnak. De hogyan? — kérdezte Bodó Antal községi vb-elnök. „Nincs rá rendelke­zés” — aggályoskodott Juhász Miklós, a tsz elnöke. Mi úgy véljük, egyéni elbírálás, a tsz vezetőségének, vagy ha szükséges, a közgyűlés határo­zata szerint. Nem a földet kö­vetelik vissza, hiszen azt nem tudják megdolgozni. De bünte­tésnek, vagy értelmetlen kény­szernek tűnik a minden ellen­szolgáltatás nélkül behajtott SZTK járulék. Arra se kell rendelet, hogy tsz-tag marad­jon az, aki akar, de idős kora, vagy betegsége miatt nem tud már dolgozni. Rendeletekkel nem lehet az élet ezer változa­tát és fejlődését szabályozni. Paragrafusok helyett a józan ész, a kollektív vezetésnek adott törvényadta lehetőség és az emberség döntsön a terme­lőszövetkezeti öregek ügyében. Két vagon alma érkezett a MÉK-től. De nincs raktár és szokatlanul hideg volt a tél. Az alma erősen romlott, már amikor megérkezett. Jelentet­ték, raktárt, segítséget kértek, de hiába. Több ezer forintos kár keletkezett, most a zöldség-, gyümölcsüzlet vezetőjével akarják megtérít­tetni. így szól a panasz. A szemtanúk, a tanács vezetői­nek tekintetéből olvassák: igaz, így történt. A vizsgálatot le kell folytatni, az elébe a képviselő és a megyei tanács­tag sem vághat. De felvilágosí­tást, tanácsot adnak, hogy mit tegyen a panaszos, ha sérelem érné. Nagyon elhanyagoltak, rosz- szak a rózsái utak, ember, jár­mű szenved, ha Gyöngyösre kell menni. Helyszíni tárgya­lást folytattak a Közúti Igaz­gatóság vezetőjével és a köz­ség, a környék bizalmából ve­zető posztra került tisztségvi­selők javaslatot tesznek, hogy a rózsaszentmártoni út­építéshez a tervezettnél ko­rábban, már a jövő év elején kezdjenek hozzá. A Béke utón sok házban pet­róleumlámpával világítanak, sokszor használhatatlanok a televíziók és rádiók. Pedig van villany, de messze a transz­formátor, kicsi a feszültség. Közügy, segítsenek. Panaszok, kérelmek. Az élet és a bizalom diktálja őket. Teljesítésük, elintézésük öröm, de nem könnyű kötelesség. F. L. Ő^2(2jA11í© — Nem tesz semmit... megvárom!... (Toncz Tibor rajza) Átadták az ÉMÁSZ új irodaházát íróasztalokkal, székekkel, szekrényekkel megrakott gép­kocsik fordultak tegnap dél­előtt Egerben a Szabadiság tér­re, egy új, emeletes épület elé. Elkészült az ÉMÁSZ új iroda­háza, s már be is költöztek az irodai dolgozók a modern épü­letbe. — Kétmillió forintos beru­házással épült az irodaház — mondja Kocsis József, az ÉMÁSZ tervosztályának veze­tője. — Nagy szükség volt az új épületre, mert a régi iro­dákban már nem fértünk. Az épületben közel harminc világos, tágas irodahelyiség van, tizenöt köbméteresek a szobák. Az új épületben a mű­szakiak és az adminisztrációs alkalmazottak kaptak helyet, a földszinten telefonközpontot helyeztek el. Felvásárlási napok Istenmezején Az istenmezeji földműves­szövetkezet a tojás- és a ba­romfifelvásárlási tervteljesítés érdekében felvásárlási és szer­ződéskötési napokat szerve­zett. Csupán Istenmezején — ahol a vezetőségi tagok is se­gítették a munkát — közel, há­romezerötszáz tojást vásárol­tak fel. Váraszón a vásárolt 2600 tojás mellett még 3000 darab értékesítésére kötöttek szerződést. Kultúra , Tudomány ZUHOGÓ ESŐBEN Sport és jókedv v\\\\\vv\\\\\\\\\v\\\\\\\\^^^ Egész nap esett az eső — le a kalappal a meteorológiai in­tézet előtt. Na meg az Egri Szilágyi Erzsébet Leánygimná­zium diákjai előtt, akik a szür­ke felhők alatt éppen olyan jó­kedvűéit voltak, mintha má­sodmagával sütött volna a nap, s ebben a szomorú időben is dalolva vonultak állomástól állomásig, ugyanis állomásnak neveztek el kilenc nagyobb méretű tölgyfát a szarvaskői majorság közelében ... Tegnap nagy nap volt. Min­denképpen. Vizsga az Ifjúság a szocializmusért mozgalom­ban, és majális az esőben. Jár­őrverseny volt — így nevezték el —, amikor a célállomástól elindul egy csoport, tíz-tizenöt lány „ballábat a jobb után..." énekelve, s talán egy kicsit iz­gulva is, mert a kérdések ... ugye... Vizsgáztak. Történelemből, illemtanból, művészetekből, sportból stb. Itt vagyunk most az első ál­lomásnál. Távolról ide hallat­szik a majorság teheneinek jó­indulatú bőgése, s a „legeltető” kutyák hivatástudatról regélő ugatása ... — Mik a KISZ-tag köteles­ségei? — hangzik a kérdés, s rá a szerény felelet. Igen, mert tanár kérdez, Kurczina István, s ez még emlékeztet a katedrára, a felelésekre. Aztán megkapják a további felada­tot, melynek megoldásával je­lentkezhetnek csak a követke­ző állomáson. Az a feladat, hogy képzeljék el, most ide­genvezetők, s Egerben sor­rendben ml mindent mutogat­nának meg az idegennek. Broz- man Ildikó vezeti a megbeszé­lést, a feladat könnyű, s már­is „jobblábat a bal után...” — Melyek Európa tőkés or­szágai? A második állomás tölgyfá­ja alatt hangzik el a kérdés. Aztán: Mi a fjord, és hogyan keletkezik? — A jégkorszakban, nagy jégtáblák csúsznak le a hegy­ről ... tengeröblök... Norvé­gia ... Benke Mária jól felelt a kérdésre, ezt a pontozás is magállapítja... S amelyik csa­pat (harminchárom indult) a legjobb pontszámot éri el, az a győztes. Első díj a vándor­zászló és egy torta, a második és a harmadik egy-egy torta. Ezért is érdemes harcolni! Fo­lyik tovább a küzdelem. Most a feladat megkeresni egy el­dugott jelszót. Valamelyik fán van, s ezzel a jelszóval lehet a következő állomásra bejutni. Ott. újabb kérdések, újabb fe­leletek, újabb feladatok. ■ Tu­risztika. A sátorverés már megy, tudják, milyen felsze­relés szükséges egy kétnapos túrához... Következő állomás: oda sebesültet kell szállítani, útközben provokáció, hátra nem szabad fordulni, mert... Nagynehezen sikerült: így vé­gig az állomásokon, ahol kér­dések fogadják őket: — A VIII. kongresszus által megszabott feladatok... — Hogy lehet szépen tán­colni, hogy kell viselkedni a bálban... — Pedig mi olyan jól tud­juk, mi az illem — jegyzi meg két állomás közt Benke Mária —, s most mégis milyen nehe­zen . ment. . Az első csoport aránylag jól vizsgázott, 10 pontot' sze­dett össze. A kérdés: megkap­ják-e az első díjat? Ezen el le­het vitatkozgatni, míg a többi csoport is „lemegy”. Addig megebédelnek. Kovács Pista bácsi — az Ady Kollégiumból — igen jól főz! Még zuhogó esőben is... (kátai) ^dei amj ák ...-H f át ezt már nem lehet kibírni... Benn a hivatalban is, itthon is... Bolondokháza, tiszta bolon­dokháza — kapkodott a fejé­hez Sennyeiné, s úgy rohan­gált le, s fel a konyhában, mintha megparancsolták vol­na, hogy faltól falig tíz perc alatt tíz kilométert fusson. Özvegy Nagyné. a nagyma­ma, szó nélkül, mintha esak valami csendes suttogást hal­lott volna, egyenletes mozdu­latokkal mosta unokája nad­rágját. amelyen tökéletesen lemérhető volt, hogy az uno­ka verekedő kedve egyenes arányban növekszik termeté­vel, tisztaságérzete azonban fordított arányban évei szá­mával ... — Itt van ez a kölyök is ... Hiába mondom neki, vigyáz­zon a holmijára ... Képtelen rá... Sándor mindig ingért nyaggat, bent a kimutatás ... Vacsora ... Most meg tanfo­lyamvizsga ... Nem, ezt nem lehet bírni... Meg kell őrül­ni ... _ AA it nem lehet bírni? — — ” ■ nézett fel a kis Sán­dor egy nagy gombolyag spár­ga, néhány fadarab és több­fajta szerszám közül... — Ne szemtelenkedj itt ve­lem ... —De anyu, én csak azt kérdeztem, hogy ... INTERMEZZO — Ne kérdezz semmit... Pakolj el... Legyél rendes és ne kínozzatok ... özvegy Nagyné gondosan kirázta a vizet az immáron tiszta nadrágból, megforgatta kezében minden oldalról, az­tán megelégedett szusszanás- sal kiterítette a konyhán vé­gighúzódó kötélen: — N a’ ez is meS van — tette *'■ hozzá szavait is. hogy senkiben kétség ne maradjon, becsülettel és jól oldotta meg feladatát. Sennyeiné leroskadt az egyik székre, s világfájdal­mas. elgyötört arccal nézett bele a semmibe. így ülhettek annak idején a görög nők, mikor hírül vették a hajóhad és férjeik pusztulását és a megváltoztathatatlan még könnyeiket is kiszikkasz­totta ... — Neked meg mi bajod van? — kezdett matatni a konyhaszekrényen özvegy Nagyné. — Nekem? Maga is jókat kérdez, anyu? .. Ellopták a gyémántfüggőmet... — Neked nem is volt soha gyémántfüggőd — szólt közbe a kis Sándor — Mit kell neked mindenbe belekotyogni? — förmedt rá az anyja ... — Hagyjad ... gyerek... Neked meg mit kell szamár­ságokat mondani — ingatta szelíden a fejét özvegy Nagy­né ... — Én mondok szamárságo­kat? Még én! Hát megáll az ész... Hogy lehet olyat kér­dezni. mi a bajom ... Nem mondtam? Dolgozó nő vá­gyók és férjes asszony... Bent a hivatalban szekálnak, kínoznak, akták, tinta, kimu­tatások, értekezletek, bájmo­solygás, cigarettafüst.,. Ha­zajövök. Sándor nyafogása, ennek a gyereknek a szemte­lensége ... Vacsora .., Vasa­lás ... Mint egy gép. Mint egy robotember... Hát élet ez? Nem, ez nem élet, csak küszködés ... — IISvon. lányom, minek ” ez? Csak feleslegesen idegesíted magad — próbálta csitítani Sennyeinét az anyja. — Anyu mindig ideges — kontrázott a kis Sanyi... — Látja ? ... Hallja ... mi­lyen szemtelen? És ne idege­sítsem magam... Ugye, ne ? Bit kedves anyukám, most nem olyan korban élünk, amikor az ember megenged­heti magának azt a luxust, hogy ne legyen ideges . .. Ha néhány vacakot akarok ma­gamnak venni, ha normáli­san be akarom rendezni a lakást, akkor nekem dolgozni kell.. :• Mint •egy baromnak... A, mit ért ehhez anyu... Most más világ van — ugrott fel Sennyeiné és Itapkodó ujjak­kal cigarettára gyújtott. özvegy Hagyná megtá­maszkodott a konyhaszek­rény lapján, úgy nézte a lá­nyát ... ,u D olond vagy te, édes lá- *“* nyom... — mondta végül is alig titkolt bosszú­sággal hangjában... — mint­ha ti nem öten lettetek volna testvérek... Mintha nekem könnyebb lett volna ... Olyan divat most nálatok a ... a... — kereste a megfelelő szót, aztán, hogy ráakadt, diadal­masan vágta ki — ... a hisz­tizés, mint az a nyavalyás tupír... Én mondom ... Kü­lönben, tőlem divatozhatsz... Na, gyere, Sándorba, adok vacsorát, édesanyád elfáradt az irodában... — s bütykös ujjaival óvatosan nyúlt egy tányér után. nehogy véletle­nül kiessék kicsit mindig re-' megő ujjal közül... Gyurkó Géza EZÜSTÖS HAJÜ asszony Kovalcsik néni. Minden reggel hét órakor kiáll a kapujába, aztán csak úgy köszönget, hogy a fejét se nagyon fordít­ja arra, ki szól hozzá — várja a lányát, várja a két kis uno­kát. — Lacikám! Édes kis bOiga- ram! Nem volt semmi bajod az éjjel? Katinka! Szaladj nagymamához, hadd menjen dolgozni édesanya. Gyertek, bogárkáim. Nagymama nagyon finom reggelit készített nek­tek! S a két kis apróság kedve­sen bújik bele a nagy kötény­be, otthont, meleg fészket kap­nak ott, ahol anyukájuk nevel­kedett. — Nem fárasztja a nénit ez a két lurkó? — kérdem tőle. % — Néha fáradt vagyok. De a lányom is dolgozik, valamire jutni akarnak, fiatalok, legyen nekik könnyebb, mint nekünk volt. S tudja, kedves, az édes­anya kötelessége és szeretete nem zárul le azzal, hogy szár­nyaira bocsátja gyermekeit... ★ — JAJ! A TEJ! Csak egy pil­lanat türelmet kérek. Vacsorát kell adnom a kicsiknek és az uram is nemsokára itthon lesz! — szalad be a kapuból, tárva hagyva az ajtót a fiatal Marsiné. Utánalépek, s a konyhában derűs, meleg otthon képe fo­gad. Babi, a nagyobbik cseme­te, elmerülten festeget egy könyvet. — Édes kislányom, mit csi­nálsz? Apuka haragudni fog. hát ez az ő műszaki könyve! I- Hogy ez mibe bele nem fog? — zsörtölődik a mama. Közben cseng az édesapa ér­kezését jelző kapucsengő, s a kis Jutka is ide-oda forgatja a fejét ágyacskájában. Érzi ta­lán? Megszokta, hogy ebben az időpontban szokott kapni egy kicsit borostás, csiklandós pu- .szit valakitől, aki mosolyogva ijön hozzá?! í — Nem unalmas mindig itt- íhon háziasszonykodni? í — Engedelmet, de rossz a ki- íj fejezés, mert unatkozni egy- i szerűen lehetetlen itthon, két í ilyen eleven gyerek között, í Aztán meg ez olyan pünkösdi ^királyság, a kormányrendelet X tette lehetővé, hogy amíg fel tnem nő hároméves koráig, itt- J-hon maradhatok anélkül, hogy & valami változás állna be, ha : dolgozni akarok. | — CSAK EGY POHÁRKA óbort, de kötelező fogyasztani! ÍA most született baba egész­ségére ajánlott poharat tilos visszautasítani! — ültetnek le szíves szóval Irlanda Dezsőné tanárnő szobájában. — Még kicsit erőtlen vagyok* de nagyon boldog! — mondja, s arca valóban ragyog az öröm­től. — íiarn született! Fiam! Biztosítva van a testnevelő utánpótlás a családban! — int fél vállal a férje felé, aki szin­tén tanár, s bár fizikát tanít, azért a testnevelés sem utolsó nála! — A munka és két gyerek?... — Értem!, Nem zavarja egy­mást. Ma már nem olyan új keletű ez a két dolog,-hogy be­szélni kellene róla. Kialakult minden családban a megszo­kott ritmus, megtanultuk be­osztani az időnket úgy, hogy teljes értékű munkát végez­zünk a munkahelyünkön, s eleget tegyünk az itthoni kö­vetelményeknek is. — S ha a gyerek éjszaka be­teg, nyűgös? — Azért vagyunk édesanyák, hogy vállaljuk gyermekeink­kel azt, amit rajtunk kívül senki nem vállalna. — S a hála? — Remélem, ő is nevel majd gyermekeket, s azok is becsü­letes, jó emberek lesznek. Ez lesz a hála. S ez a hála — mi­óta ember él a Földön . „. _★ HÁROM KÉP, három apró villanás három családból, ahol semmi különös nem történik, nap nap után ugyanúgy élnek, dolgoznak, s nevelik a gyere­keket, mint rajtuk kívül még sok millió család ezen a vilá­gon. De az édesanya munkája nem is szenzációs, nem is lát­ványos dolog, hanem valahogy úgy lehetne megfogalmazni, mint napjaink filmjének a cí­mét: „mindennap élünk...” Cs. A. É. A világirodalom kincsesháza sorozat újabb előadása Gyöngyösön ’■ Brecht Lucullus a bírák [előtt című egyfelvonásos szín­iművét és G. B. Shaw Szent \ Johanna című művének né- [hány részletét mutatta be a 'gyöngyösi Vak Bottyán Gim­názium irodalmi köre. Bevezetőt Udvarhelyi Éva mondott. Az összekötő szöve­get Fekete M. Kinga írta. Ren­dezte Grébecz László. A világirodalom kincseshá­za című sorozatnak ez volt * harmadik előadása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents