Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

1963. május 30.. csütörtök NEPÜJSÄO 5 a esm onmGfidbN 4. — A Sharkot bízták meg, hogy a katasztrófa színhelyén alámerüljón és koszorút dob­jon ki a mélységbe, megemlé­kezésül a Thresheren szeren­csétlenül járt bajtársakra. Ezzel véget is ért Paul Ma­thias telefonjelentése. Még csak ennyit tett hozzá a New York-i újságíró: — Csak hallották volna a Shark kapitányát! Úristen, csu­pa szomorúság volt a hangja... Az „elsüllyedt összkomfort" Ma már világszerte ismert a Thresher berendezésének úgy­szólván minden részlete. Köz­tudomású, hogy a legmoder­nebb, leggyorsabb, legmozgé­konyabb amerikai atomüzemű tengeralattjáró volt. Építése és berendezése 57 millió dol­lárba került, 84 méter hosszú volt, súlya 3750 tonna, a víz alatt 35 csomós sebességgel száguldott, motorjai 50 000 ló­erőt fejtettek ki. Most az is napvilágra ke­rült, hogy az elsüllyedt ten­geralattjáró-; vadász a világ legnagyobb kényelemmel be­rendezett hajója volt. Többek között volt fagylaltgépe, hű­sítőitalokat szolgáltató auto­matája, önműködő mosógépe és gazdag könyvtára. A legénység elhelyezése is szokatlanul kényelmes volt, főleg, ha azt vesszük tekintet­be, milyen szűk tér áll egy úgynevezett klasszikus tenger­alattjáró személyzetének ren­delkezésére. A Thresheren bő­ven volt hely, mert az atom­üzemű motor’-jóval kisebb he­lyet foglal el, mint a klasszi­kus tengeralattjárókat üzemel­tető akkumulátorok és a ha­talmas nyersanyagtartályok. Az atomtengeralattjárókon egy időben 36 tengerész pihent, és mindössze öt perc kell hozzá, hogy néhány helyiséget —’ széttolva a közfalakat — mo-< ziteremmé alakítsanak át,< amelyben 50 néző számára van, hely. , Az atomüzemű motornak, nincs szüksége se levegőre, se' oxigénre. Egyformán működik1 a felszínen és a mélységben.1 Mindössze fél kilogramm, urá-' nium ezer, meg ezer tonna fo-' Jyékony üzemanyagot helyette-' sít, ami a klasszikus tenger-; alattjárók Diesel-motorjait; hajtja. Az atomüzemű moto-, fokát üzemben tartó uránium-, darab akkora^ mint egy köze-] pes tábla csokoládé. Es ezzel] az uránium-darabkával az| atomüzemű tengeralattjáró 100 ezer tengeri mérföldnyi utat' tehet meg anélkül, hogy üzem-- anyagának pótlására szorulna. ­„/ szenzációhajhászás' juttatta a Threshert ] a tenger fenekére!” i Az Izvesztyija című szovjet( napilap különtudósítója, I. Sz. Iszakov, szovjet tengemagy- gyal folytatott beszélgetést a Thresher atomtengeralattjáró' katasztrófájáról. Az újságíró megkérte a ten­gernagyot, mondja el vélemé­nyét a Threshert ért katasztró­fáról. — Kötelességteljesités köz­ben gyakran éri halál a kato­nát — mondotta a szovjet ad­ás New York közelébe. — ötvenhétmillió dollár vált semmivé — folytatta nyilatko­zatát a szovjet tengernagy —, legalábbis ennyibe került a tengeralattjáró építése az ame­rikai adatok szerint. Ki kell egészítenem az amerikai jelen­téseket. A hivatalos adatok csupán a hajó építési költsé­geit tüntetik fel. de nem emlí­tik az atomüzemű motorok üzemanyagának és a tenger­alattjáró fegyverzetének költ­ségeit. Már pedig ezek a ki­adások nem ri titán még egy­szer akkora összegre rúgnak, mint a hajó építése. — Milyen következtetéseket lehet levonni a nyilvánosságra került adatokból? — kérdezte az újságíró. — Az amerikaiak köztudo­másúlag- szeretik a szenzációt. A Threshert nagy hangon a világ leggyorsabb tengeralatt­járójának nyilvánították, szél- tében—hosszában híresztelték, Füzesabonyí morgolódás egészségügyben A statisztika szerint a járási székhelyen 7338 ember ke­resi boldogulását az életben. Mint ahogy a földgömb túlsó oldalán levő települések, pél­dául a brazüiai Montes Claros lakói, a füzesabonyiak is több helyre eljárnak: dolgozni, szó­rakozni, vagy ha éppen bete­gek, az orvoshoz. Itt kezdődik a baj. Füzesabonyt a helyi hagyo­mányok két részre osztották fel, a községre és a telepre. S e két helyen egy-egy körzeti orvos kopogtatja az embereket, állapítja meg a diagnózisokat. Az orvosi rendelés legalapve­tőbb követelménye a rendelő- helyiség, a hozzátartozó orvosi lakással... Mintegy 130 ezer köbméter víz folyhatott le a Laakó-pata- kon, amíg elkészült a telepi orvosi lakás és rendelő, amely pillanatnyilag itt minden igényt kielégít. 1959-től azon­ban nagyot nőtt az SZTK-jo- gosultak száma, felül a 90 szá­zalékon! A községi egészség­ház hivatott — egy folyosó- szerű váróhelyiség és két ren­delőszoba révén — befogadni a betegeket. A fogorvos naponta hat órát rendel, ez már lefog­lal egy helyiséget. Nos, ezenkí­vül. az egészségházban törté­nik a nőgyógyászati, a gyer­mek és osecsemő szakrendelés, stb. is. Sók a beteg ... Olyan sok, hogy a boldogabb napo­kon is egy közepes hangya­bolyhoz hasonlít az egészség­ház. Ki kellene hozni a fogor­vost, de akkor szükségeltetik egy új helyiség. Sző esett róla — a felsőbb szervek határoztak így —, hogy egy harmadik körzeti orvos. SS kell Füzesabonyba. (Azt elfe­lejtették megmondani, höl lakjon és hol rendeljen). Ál­landó nőgyógyászati szakren­delés is lenne Orvosi lakás azonban nincs. A községi ta­nács ugyan megszavazott 120 ezer forintot, (amelynek 50 százalékát az állam fedezné), de az ügy egyelőre még a bü­rokrácia izgalmas akadály­versenyén küzd az olimpiai csúcsért. A járási tbc-gondozó ideális helyiség lenne a vadnyugati cowboyok számára elrejtőzni a sheriff elől, itt azonban na­ponta 50—100 füzesabonyi for­dul meg gyógyulást, illetve be­tegség-megelőzést keresve. Az új gondozóépület tervei három éve porosodnak már, történt sok helyszíni közigazgatási „bejárás”, de az egész csak annyi port'vert fel, amennyi körülbelül újabb fél millimé­teres réteggel fedte be az ak­tákat. Az állandó orvos — ter­mészetesen — elmenti Ha az új gondozó esetleg felépül, la­kás még mindig nincs. A já­rás segíteni akar. Gyűjtést in­dítanának a 16 községben, ta­lán meglenne az a pénz... A sürgős segítség minden­képpen indokolt. Füzesabony­ban 7338 emberről van szó és 16 község lakóiról a járásban. A meglevő helyiséget ki lehet­ne bővíteni toldaléképülettel, vagy találni valami más meg­oldást, mert a jelenlegi állapot. tarthatatlan. Így látják ezt a község, a járás vezetői, és így látják azok is, akiknek érde­kében ez a cikk íródott. , (kátai) r — HALLÓ, itt a nagymama tbeszél. A fiatalok mind elmen- ftek a magyar szüreti mulat- »Ságra. — Nagy öröm fogott el, > amikor e magyar szavakat hal- flottam a telefonkagylóból, a {Sao Pauló-i tízegynéhány eme j let es felhőkarcolóban levő szál­lodai szobámban. Az ismeret­ben néni ízes tájszólássál be­> szélt. Megígértem, hogy feltét­lenül meglátogátom a családot, J felírtam a magyar szüreti mu­latság színhelyének címét, s r máris taxiba ültem. Hosszú Snegyedórákon át haladtunk, s {messze magunk mögött hagy- stuk Sao Paulo központját, s Rosszul megvilágított, földszin­ti tes házakkal szegélyezett, kül­városi utcákban jártunk. ,A - gépkocsivezető egyszer csak 5 szenvedélyes szitkozódásokban { tört ki. Képtelen volt meg- »találni ■"’a keresett házszámot. > A brazil városokban ugyanis a 5 házszámokat az határozza meg, {hogy az épületek hány méter­ére vannak egymástól, s így l gyakori, hogy 10—15-öt is ug­arának a számok. » Végre megérkeztünk a Lapa »nevű városrész egyik emeletes Cvendéglője elé. A nagyterem­ében már javában folyt a szü- íreti mulatság. A Március 15 i magyar klub vezetői nagy ? örömmel fogadtak. A girlan- s dokkal feldíszített teremben, Sahol stílszerűen lelógó szőlő- 5 fürtöket is erősítettek a meny- \nyezethez, óriási volt a jó- Pkedv. A táncparketten brazil s szambára táncoló fiatalok kö- Szott kellett átpréselődnünk az ?idősebb korosztályig. Magyar Snótákat dalolgattak — mint <később megjegyeztek —. „saj- \nos. csak. brazil bor mellett”. f Megismerkedtem a klub ve­zetőségével, köztük a főtitkár­ral, Radovan Dusánnál, egy Erdélyből idé származott egy­kori magyarral. Majd egy 55— 60 év körüli férfi mutatkozott be Szabó néven. Ök — a leg­illetékesebbek — tájékoztattak a Sao Paulóban élő magyarok helyzetéről. MINTEGY 50—55 ezer ma­gyar bevándorolt él Sao Pauló­ban. Ezek több csoportra osz­lanak, politikai nézeteik sze­rint. Általában elegendő, ha valaki megmondja Brazíliába érkezésének dátumát, s máris következtetni lehet politikai nézeteire. ,Az első csoportba az „ősbevándoroltak”, vagy ahogy itt nevezik őket, a „húszasok” tartoznak. Nagy részük a hú­szas években, a Tanácsköztár­saság leverése utáni időkben érkezett Brazíliába, ök azok, akik legjobban megőrizték ma­gyarságukat, és igyekeznek mi­nél elevenebb kapcsolatot fenntartani az óhazával. Fiaik­kal és leányaikkal együtt ők alkotják a Március 15 magyar klub gerincét. Megőrizték ha­ladó gondolkodásukat a Sao Pauló-i munkásmozgalom küz­delmeiben. Mint elmondották, nagy ünnep számukra, ha a klubjukban magyar filmet mu­tathatnak be. A másik nagyobb csoporthoz azok tartoznak, akik közvetle­nül a második világháború előtt vagy alatt vándoroltak ki Brazíliába, elsősorban az anti­szemita üldözések elől, ők az úgynevezett „harmincasok”. Nagy részük ma is meggyőző- déses antifasiszta, de távol tartja magát a brazil nép . ha­ladó mozgalmaitól. Csupán az Magyarok Sao Paulában utóbbi időben kezdtek el job­ban érdeklődni a politika iránt, mert — mint egyik vezető kép­viselőjük, egy Sao Pauló-i üz­letház tulajdonosa, egy későbbi beszélgetés során elmondta — aggasztja őket, hogy Brazíliá­ban fasiszta csoportok az utób­bi időkben horogkereszteket mázolnak egyes házakra. Kü­lön klubjuk van, az úgyneve­zett Sportklub, ahol ők is szí­vesen tekintenek meg kikül­dött magyar játékfilmeket. Az ősbevándoroltak arca el­komorult, amikor a következő csoportról, a „negyvenötösök- ről” beszéltek. Sao Paulóba ugyanis közvetlenül a második világháború után olyan magya­rok érkeztek, akik joggal tar­tottak az itthoni felelősségre vonástól. Felettük, úgy tűnik, megállt az idő, még mindig ar­ra számítanak, hogy a fasiz­mus egyszer majd felülkereke­dik ... — jellemezték őket. A NEGYEDIK csoportról keveset tudnak a Sao Pauló-i magyarok. Ezek a „Yiegyven- hetesek”, vagyis azok a nagy- kereskedők és gyárosok, akik látva a magyarországi demok­ratikus fejlődést, még a fordu­lat éve előtt kivándoroltak ki- síbolt tőkéikkel, ök gyorsan beilleszkedtek a brazil üzleti életbe, s felégették a hidat maguk mögött Magyarország felé. Még a Sao Paulóban élő többi magyartól is távol tart­ják magukat. S végül az ötödik nagyobb csoport, az úgynevezett „ötven­hatosok”; az ellenforradalmi események után Brazíliába sodródott magyarok, rendkívül tarka képet mutatnak. Egy kis töredékük a „negyvenötösök­höz” csapódott, s eljár fasiszta összejöveteleikre. Mások meg­próbálnak gyorsan brazilokká változni, de nagy nehézségeik vannak a portugál nyelvvel. Egy további részük teljes letar­giába zuhant, s az önként vá­lasztott, Magyarországtól eltérő új lakóhely forró éghajlati vi­szonyai és annyira idegen szo­kásai miatt sokat szenved, de mindezért egykori hazáját kár­hoztatja.. Sokuk az italboltban keres feledést. Az „ötvenhato­sok” tekintélyes része azonban szeretne visszajutni hazájába, de mint fő akadályra, az úti­költségre hivatkozik. Valóban, nem könnyű előteremteni ma Brazíliában, az infláció köze­pette, még a legtakarékosabb életmód mellett sem azt a ha­talmas összeget, amely fedezné a hazautazás költségeit. Ez volt az a kép, amelyet a Március 15 magyar klub veze­tői festettek a Sao Pauló-i ma­gyarokról. MÄSNAP vendégségbe vol­tam hivatalos Radovan Dusán­nak, a magyar klub főtitkárá­nak otthonába. A házigazda, amikor megérkeztem, a tele­vízió előtt ült és egy futball­meccset nézett. Mellé teleped­tem és egy ideig együtt néz­tük a Santos—Pernambuco mérkőzést. Egy régebbi mérkő­zést néztünk, mert Brazíliában akkor ép-pen nyári szünet volt a labdarúgásban. „Eléggé ki vagyunk már éhezve egy jó kis mérkőzésre” — tette hozzá ne­vetve, s elmagyarázta, hogy a brazil televíziós állomások (minden nagyobb városban több televíziós adó működik) általában nem adják „égyenes- ból” a labdarúgó-mérkőzéseket, hanem csak később, filmről játsszák le azokat. így aztán nincsen verseny a stadionok és a televízió között. Amikor a közvetítés véget ért és házigazdám kikapcsolta a készüléket, megkérdezte tő­lem: „Mikor játszik majd Itt* Sao Paulóban a magyar válo­gatott? Eljöhetnének ide, hi­szen úgy éreznék itt magukat, mint a Népstadionban. Biztos­ra veszem, hogy sok itteni ma­gyar menne el a mérkőzésre, s talán lelkesebben zúgna a .Hajrá, magyarokig mint sok­szor otthon, Budapesten!” Közben Radovan Dusán né­met származású felesége pin- gát (cukornádból készült pálin­kát) tett az asztalra, s néhány percre át kellett váltanunk a beszélgetést, mert a háziasz- szony, csakúgy, mint a két gye­rek, nem beázél magyarul, csak portugálul és németül. A nagy­mama viszont, aki az első Sao Pauló-i magyar volt, akivel te­lefonon beszéltem, boldog, ha magyarul beszélhet, mert a portugált és a németet is csak töri. AZ ÖHAZA iránt igen nagy az érdeklődés a Sao Pauló-i magyarok körében. Az idősebb korosztály tagjai közül külö­nösen sokan akarnak hazatér­ni. A hazajövök először rend­szerint csupán látogatóba jön­nek, hogy amolyan „terep­szemlét” tartsanak. Nem egy hazalátogatót azonban olyan honvágy fog el — miután meg­ismerkedik újra az óhazával —, hogy visszatelepül Magyaror­szágra. Árkas István. — A Pétervásári Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront járási el­nöksége, a népfront kezdemé­nyezésére, közös értekezletet tartott, amelyen a két szerv kapcsolatát tárgyalták meg, a tömegszervezeti munka tapasz­talatai alapján. Értékelték az eddig végzett munkát, és hatá­rozatot hoztak az együttműkö­dés továbbjavítására. Ugyan­akkor javasolták, hogy közsé­genként szervezzenek hasonló értekezletet, az együttműködés megjavítására. (Maruzs János, Pétervására.) — Békenagygyűlést tartot­tunk üzemünkben. A dolgozók zsúfolásig megtöltötték az ebédlőhelyiséget, ahol a meg­jelentek előtt dr. Molnár Mi­hály, a Hazafias Népfront vá­rosi elnöke tartott beszédet. A beszéd után kisfilmét vetí­tettek a békés életről, az épí­tőmunkáról. (Szentgált István, Gyöngyös.) — Gyűlést tartott a csányi takarékszövetkezet tagsága, amelyen kimondották, hogy egyesülnek a horti takarék- szövetkezettel. A csányi taka­rékszövetkezet betétállománya már meghaladta az egymil­liót. (Bánky Ede, Csány.) Jelen esetben azonban min­den cél, ők nélkül 129 egészsé­ges, magas szakképzettségű fiatalember lett a halál marta­léka. Azt mondtam, 129 magas szakképzettségű ember, mert még a szakács is, a maga szak­mája mellett elsőrendű elek­trotechnikus volt. Nemcsak a villanytűzhelyt, a bojlereket és frizsidereket kezelte, ő csinált ivóvizet a tengervízből, ő ke­zelte a hulladékot, a minden V -A A -A A _Á A -A A -A A _A A -A A -A A -A A ~A A -A A . tengeralattjáró atomreaktora nyilvánvalóan beszennyezi az Atlanti-óceán vizét. Egészen biztosra. vehetjük, hogy ez a nem kívánatos folyamat bekö­vetkezik. A katasztrófa a Goüf- áram északi részén történt, ahonnan a víz Űj-Fundland felé sodorja a radioaktív szeny- nyező elemeket, és a mélység­ben folyó ellenáramlat az atomreaktor által szennyezett vizet visszahöimpölygeti Boston hogy a legnagyobb mélységbe ereszkedhet, a legmozgéko­nyabb, minden tengeralattjáró­vadász, . illetve „killer”. (gyil­kos) közül, ahogyan az ango­lok ezt a fajta tengeralattjárót elnevezték. Az angolok ugyan­is már áz első világháborúban építettek tengeralattjárókat a német U—bootek ellen. Az Egyesült Államok más úton járt. Folytatjuk.) k A ~a A _aA -A A _A A -A A -A A A A -A A A A A A Ai Légi felvétel a Skylark nevű amerikai tengeralattjáró mentőhajóról, amely az el­süllyedt Thresher atomtengeralattjáró kísérő hajója,volt a szerencsétlenség idején, a ka­tasztrófa színhelyén cirkál. ..... j. - ,........... mirálís —, a katasztrófát túl­élő emberek azonban vigaszta­lást találnak abban, hogy azok, akik életüket vesztették, új utakon jártak, új tudományos megoldásokat kerestek. Az ilyen halál figyelmeztetés az életben maradottak számára, de — ismétlem — vigasz is, hogy az eszme, a gondolat, a szándék, amelynek szolgálatá­ban álltak, továbbra Is él, to­vábbi erőfeszítéseket érdemel, csupán a módszert, a technikát kell 'megváltoztatni. szemetet tökéletesen megsem­misítő készüléket... A Thres­her az óceán mélyén hever. A tengeralattjáró atomreaktora beszennyezi az Atlanti-óceán vizét! Azaz: egy formátlan radio­aktív fém tömeg. Nehéz volna megjósolni, miféle és mennyi kellemetlenség, baj származik még ebből a katasztrófából. A A Thresher atomtengeralattjáró katasztrófája alkalmából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents