Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
1963. május 26., vasárnap NEFÜJ8AG Színtiszta barátság Négyen tanácskoznak amát- rabaüai termelőszövetkezet irodájában. A másnapi munkát beszéli meg Albertus Lajos kertészeti, Bíró Sándor áláalttenyésztési, Pádár István és Kiss M. Sándor növénytermesztési brigádvezetők. Tárgyalják, kinek mire vain szüksége, az embereket, a fogatokat hogyan osszák el a legjobban, aztán már mennek is, kiki munkahelyére. Csak a két növénytermesztési brigádvezető marad még. Az ő megbeszélnivalójuk hosszabb ideig tart. Kétszáznegyven ember, 26 fogat és két gép irányítását bízta rájuk a tagság. Ez pedig nos segítést. Ebben nincs hiány. Segítenek egymásnak. Minden munka előtt tartanak megbeszélést és ott elmondják egymásnak elgondolásaikat, kor nincs meg a szokásos déli eligazítás, akkor is találkóz- nak és egy-két pohár sör mellett pihenik ki a hét fáradalmait. Figyelem őket beszélgetés közben. Pádár István hosszúkás, barna arca nem hasonlít társához, magatartása is fiatalos, energikus, míg Kiss M. Sándor nyugodtabb természetű. Összeillenek. P. E. Tanácstagok fogadónapja Gyöngyösön A megyei tanács tagjai közül május 27-én Lokodí János, június 3-án dr. Molnár Mihály, június 10-én pedig Novak György tartanak fogadónapot Gyöngyösön. A választók a tanácstagokat reggel 8 órától déli 12 óráig kereshetik fel a városi tanács vb-elnökének hivatali helyiségében. Pádár István csak úgy adnak ki intézkedéseket, ha mindketten helyesnek tartják azt. „Négy szemmel” látják a határt, mert kettep kétfelé járják, hogy többét tudjanak a földekről, a' növények fejlődéséről, a munkákról. Együtt szervezik meg délutánonként a másnapi munkát, együtt irányítják az embereket és az ellenőrzésben, az eredmények összesítésében is segítenek egymásnak. Kiss M. Sándor és Pádár István között nemcsak munka közben jó a kapcsolat, munkaidő után sem válnak szét útjaik. Vasárnaponként, amiQiteai te!e(űn{iiike — Halló, te vagy az, drágám? ... — Halló, ki az? — Én vagyok! — innen kezdve üvöltve. — Beszélj hangosabban, mert alig hallani... — Beszélek! — Kiabálj! — Üvöltök!-»Fújj bele! — Belefújtam! — Még egyszer! — Beleköptem! — Na és? ... — Visszaköpött! — Rugdosd! — Rugdosom! — Még! — Nem lehet! — Miért? — A bal lábamra esett, eltörte a sípcsontomat! — Rugdosd a másikkal! — Nem tudom! — Félsz? — Dehogy. Arról még nem szedték le a gipszet! — Verd ököllel! — Igen! — Na, már egy kicsit jobb! — Nem megy tovább! — Meghátrálsz? — Mindkét kezemre rácsavarodott a zsinór! — Ütögesd fejjel! — Igh... ghen. •. — Na, most már egészen jól hallani. Végre! De miért hallgatsz? — Végem van ... — Mi az? — Hoztak egy másik készüléket... — tóth — Le/áruh a leszerelési hónap első szakasza A leszerelési hónap most zárult első szakasza méltóképpen demonstrálta népünk békevágyát. Az elmúlt két hétben elsősorban a községi, kerületi és városi békegyűlések, valamint más összejövetelek, köztük barátsági találkozók, élménybeszámolók jellemezték az eseménysorozatot. Ezekben a napokban több helyütt járási és megyei méretű . megmozdulások zajlanak. Száz- és százezrekhez jut el „Kilencezer hold főagronómusa“ így a békemozgalom aktivistáinak szava. A kötetlen beszélgetések, a véleménycserék hozzájárulnak ahhoz, hogy népünk helyesen tájékozódjék és értékelje a nemzetközi helyzetet, a világpolitika legújabb eseményeit. Május végén és június első napjaiban nagy jelentőségű eseményekkel, három országrész tudományos konferenciáival folytatódik a leszerelési hónap. Az Országos Béketanács tudományos bizottsága folytatva a tavaly megkezdett utat, most a vidéki kutatók, egyetemi tanárok és más magas képzettségű szakemberek széles rétegét is bevonja munkájába. A tudományos konferencia sorát május 29-én a miskolci tanácskozás nyitja meg, június elsején a debreceni és június 6-án a pécsi folytatja, majd június 10-én a szegedi zárja. E B A D T A . (Foto: Kiss Béla) Árcmyvadászaf- — Angliában Minden idők legnagyobb aranyrablása A hét vége londoni szenzációja: minden idők legnagyobb aranyrablása. A rekordidő — mindössizie 10 perc — alatt világos nappal végrehajtott rablótámadás során negyedmillió font sterling értékű, féltonnányi aranytömb tűnt el a londoni Ciíy-ből. Az aranyat pénteken délben szállították a Rotschild bankházból a Harps Pixley Co. közvetítő cég paul— street-i „kincstárába” s alighogy a kiürített páncélautó kihajtott a kapun, három nylonharisnya-álarcba bújt bandita támadta meg az egyetlen (!) őrt. Miután az őrt leütötték és megkötözték, a rablók perceken belül elvégezték a „munkáf’ és tá* voztak zsákmányukkal. Londonban és az egész or-1 szagban most folyik az „aramyvadaszat” amint közölték, emberemlékezet óta a legszélesebb körű akcióra tömörítették a Scotland Yard, a vidéki rendőrség, a .vámőrség és a biztonsági szolgálat erőit. Valószínűnek tartják, hogy az útirány Pakisztán, ahol a világpiaci ár háromszorosát lehet elérni csempészett aranyért és ahol nemrégiben nemzetközi arany- csempészbandát lepleztek le. — Az angol hatóságok a nemzetközi rendőrség segítségét is igénybeveszik, de egyelőre semmi eredmény. A GOMOLYGÖ felhők mögül csupán itt-ott hunyorogtak elő a csillagok, szinte kacérkodtak a sötétbe borult földdel, amelyet néhány perccel előbb permetezett végig játékosan a tovafutó zápor. — Nem éjjelizenére való idő — állapították meg némi kárörömmel a gyöngyösi XII-es akna éjszakás harmadának beszálló bányászai. Ez a jóakaratú irigykedés a most beszálló, termelni készülő legényemberek ugratása érthető, hi- .szen május köszöntése, az ifjúság, a zene, a gyöngéd érzések ünnepe volt mindig. Még Dudás István, az éjszakás harmad főaknásza is táguló mellel sóhait bele a tiszta levegőhe, pedig haiát már ezüst szálakkal szőtte tele az idő. — Fiatal koromban zenével mentünk a lányos házak ablakai alá. Régen volt! De félre az ábránddal. mert kezdődik a műszak és mi a májusi éiszakán is tervet akarunk teüesí- teni! Pedig most több a gond, a baj. Ügy kell hagyni a munkahelveket. ho<?v ren®»! zavarta'anul indulhassunk. im-e- kezni kell a hátrálék 1 Éjszakai műszak Gyöngyösön behozásával. Franczáz József és Pitlik László aknászok már a helyükön vannak, Az áltáró több kilométer hosszan vágja be magát a Szurdok-part gyomrába. Kissé hűvös van, mert a bánya innen kapja a friss levegőt. A mellettünk futó ezres szalagon már ömlik a szén. — Idejében indultunk ...! — mondja Erdélyi József tűzőr, akivel az északi I-es gerincén találkoztunk. Hajlott hátú, nem mai „gyerek” már. — Most kapott kiváló dolgozó oklevelet — súgia kísérőm. — Szorgalmas, megérdemelte. A 34-es fronton mozgalmas az élet. Szénporos arcú vájárok sildanak otthonos mozgással az ácsolatok szűk rései között. A keleti szárny kaparó! a csattogva, nyikorogva vonszolja a szenet, míg a nyugati szárny... — ... vigyázat, om- lasztás, hadd álljon a keleti! — süvít pa- rancsolóan Ivánéi Sándor frontmester hangja. OMLASZTAS! Ezek a legizgalmasabb percek a bányában. De nincs idő hosz- szabb nézelődésre, mert a Koósz-féle rablóvitla kötelei már recsegve feszítik az ácsolatokat. A támasztékától megszabadult tető lassú komótossággal hajlik, majd óriási robajjal, recsegéssel megszakad. Az om- lasztó vájárok, Kraj- csi Béla, Oroszi János, Horváth István, deszkákat, majd mellüket feszítik a vízként ömlő, befelé zuhogó homokfolyam elé. — Ismét indulhat a keleti szárny! Ott tovább ömlik a szén, itt tovább nyikorog a vitlakö- tél, zuhog a homok. — Nem fél? — kérdezem a lélegzetvételnyi szünetben az élénk szemű, mozgékony Krajcsi Bélát. — Olyan megszokott már ez nekünk, mintha otthon, Gyöngyöspatán innánk egy nagyfröcs- csöt. Meg változatos... Az északi 11-es gerincnél szalag harán- tolia utunkat, bőven terhelve szénnel. — Az 59-es és a 64-es pajzsfrontok szene — int kísérőm. — Hajnalban leállnak biztosítani, de addig ... hajrá! A gépkezelői fülkében telefon cseng. A déli F—4-estől Hordós Ágoston vájár beszél. — Nem tudunk előre menni, nincs áramunk. A DRÖTON azonnal utasítások futnak, és néhány perc múltával Nagy József, villanyszerelő „csattog” el mellettünk. Visszaszól. — Az 51-es fronton földzárlatos a vitla- motor, és ez okozza a bajt az ötös trafóban. — Nem szabad üzemeltetni a vitlát! — hangzik az utasítás. Az 52-es front szállítószalagja mozdulatlanul pihen. Üzemzavar. — Láncszakadás a belső kaparón! — jelenti Kovács Ferenc frontmester. De néhány perc kiesésről van csak szó, mert Buda János lakatosnak Pavv Béla és Pilinyi István lőmesterek is sejtenek a baj elhárításánál. Az egyes fülkében csak úgy munka közben Ferenczi István vájár halkan dúdol: Szeretnék május éjszakáján ... — ... kiadni legalább hét köbmétert... — hangzik a refrén távolabbról* hangos nevetéstől kísérve. Legényember még Ferenczi István, igy érthető, hogy a májusi éjszakára gondol. — A faluban már javában éjjelizenélnek. A vájár őrá; jára néz. Fél kettő van. ÁBRÁNDOZÁSRA nincs sok idő, mert a lakatos máris jelenti, hogy indulhat a kaparó. Ferenczi István arcán pedig néhány perc múlva legördülnek az első ve- rejtékcseppek, mert terjedelmes a szívlapát, és ha úgy istenigazából megmerítik, elbír az még 40 kilót is. Kint lassan virrad, majd a Sárhegy mögül előszöknek az első napsugarak is. A szállítószalagok leállásukkal jelzik a műszak végét. Dudás István főaknász a termelés iránt érdeklődik. — Száznegyvenhárom vagon a 24 órai — jelenti Pásztor János, a szénkezelésről, Laczik Jánoi ből csak 550 hold a mezőségi talaj, a többi „savanyú talaj”, nem alkalmas szántónak) folyik újra a szó. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen önmagáról is beszélt minden szavával; a mezőgazdasági munka elhivatottsága árad belőlük, a föld szeretete, a tsz-tagok tehetségének felismerése — és a „munkaidőn túli” töprengés... Mit lehetne, hogy lehetne? .. • Ebben az évben a zöldségkertészetet kell fejleszteni, az állattenyésztést is, hiszen a kertészetben nagyszerű lehetőségek nyílnak a pillangós takarmány termesztésére... Nagy Dezső egyike volt azoknak, akik felismerték az ifjúsági munkacsapatok létrehozásának, munkájának jelentőségét. — Az elmúlt évben megalakítottunk két munkacsanatot, az idén is született kettő. A silózóknak vagyok a patronáló agronómusa ... Mert szükséges a fiatalok nevelése, visszatartása a faluban, a termelőszövetkezetben, hiszen évente több tsz-tag megy nyugdíjba. s kik dolgoznak helyettük, ha nem a fiatalok? A munkacsapatok tavaly csak a vállalt területeken végeztek munkát, az idén már mindenütt megtalálhatók, ahol „szorít a cipő”, s ahol kell. a fiatalok ereje. A tsz-közgyűlés határozatot hozott, hogy az ifjúsági munkacsapatok tagjainak a dolgozott munkaegvség 50 százalékát ki kell fizetni Lehetne a 100 százalékot is.de az előbbinek sokkal nagyobb nevelő — munkára nevelő ha-, tása van. Akik itt vannak, \ azokra számíthatunk. Télen tanfolyamokra járnak, képezik magukat és egyáltalán nem akarnak már elmenni az ioarba. De leszünk mi még többen is. Szívós, kitartó munkával halad egyre előbbre Nagy Dezső, a sarudi kilencezer hold fő- agronómusa, s kettős célkitűzését igyekszik lépésről lépésre megvalósítani- A termelőszövetkezet mind jobb eredményéért harcol, ugyanakkor tudja, az embernek állandóan képeznie kell magát, hogy megállhassa a helyét a külfölddel, a természettel vívott harcban. Jelenleg az Agrártudományi Az egyesülés után a Tisza- menti Termelőszövetkezet névvel keresztelték el a sarudiak a „közöst”. A név épben ráillik, egyrészt: mert éppen ott van a Tisza, másrészt: mert a „Tiszamenti” nagy távolságot jelent az illető folyó környékén, márpedig a sarudi tsz- agok nem panaszkodhatnak, hiszen van mit bejámiok, amíg a kilencezer holdon mindent elvégeznek. Ez most a megye legnagyobb területű termelőszövetkezete! A főagronómust Nagy Dezsőnek hívják. Vállas, tagbaszakadt ember, barna hajjal és őszinte csillogású szemmel. Kissé régen volt már, amikor elvégezte a Gyöngyösi Mezőgazdasági Technikumot, azóta megfordult a Dunántúlon is, a Fejér megyei Iszkaszentgyör- gyön. Szíve azonban — bükk- széki születésű lévén — Heves megyébe húzta vissza, így került két éve a sarudi Kossuth Tsz-be, amely az egyesülés után a már említett Tisza- menti nevet vette fel. Nagy Dezsőt kettős cél vezérli: mind virágzóbbá tenni a termelőszövetkezetet és — nevelni az „utánpótlást”, a jövő tsz-tagjait. Példamutató lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe, amelyet a kedvező természeti adottságokkal igen gyéren rendelkező földterület megszelídítéséért folytatnák a termelőszövetkezet gazdáig — Ez az ország legaszályo- Sabb vidéke — mondta. — Nehéz vele birkózni. Amikor ide kerültem, 61 márciusában, 600 hold terület volt még szántat- lan. Márpedig időjárás ide, vagy oda, a legfontosabb a mezőgazdaságban a munka időbeni elvégzése. Azóta a kampánymunkákban — időben is és minőségben is — elsők között voltunk járási és megyei szinten is. Ahhoz, hogy eredményesebben dolgozzon a tsz, sok gépre van szükség. Ma már annyira vagyunk a gépesítéssel, hogy a lánctalpasok kivételével minden szükséges gép megtalálható a termelőszövetkezet gépparkjában ... Próbáltam a beszélgetést több ízben is „önmagára” terelni, ám a várt sikert nem értem el. Figyeltem, s egyszerre megint csak azon kaptam magam, hogy a munkáról, a t.sz- kől, a 6100 hold szántóról (ebEgyetem levelező hallgatója. Szabad idejében tanul és a szaklapokat bújja. Munkájára ‘„magasabb helyeken” is felfigyeltek, így lett a Földművelésügyi Minisztérium kitüntetésének tulajdonosa. Jelenleg 16 napos üdülésen van a Német Demok- . ratikus Köztársaságban. Wei- márba küldte jutalomként jó munkájáért a megye és a járás. (kátai) Kiss M. Sándor nem kevés gond. Sok türelmet, munkát és hozzáértést igényel Munkájuk megköveteli a szoros együttműködést, a kölcsö-
