Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

1963. május 86., vasárnap

NÉPÜJSAG

3

Jäi tőlük,

ők az élettől várnak valamit

De mit tesznek, hogy senki ne csalódjon ?

— Tanár úr, Tiérem, tessék kiengedni az orvoshoz.

— Valami haj? — ijed meg az osztályfőnök.

— Igen. Azazhogy az éjjel rosszul éreztem magam.

— Jó, tessék, mehetsz.

... és a diák kiér az utcára, lekapja fejéről a diáksapkát és vígan beállít a körzeti orvoshoz. Az esetek túlnyomó többségében semmi bajt nem találnak nála, de a lelkiismeret arra készteti az orvost, hogy az esetleges rejtett bajt laborban, szakrendeléseken kivizsgáltassa, s kiadja a papírt „szak- rendelésre utalva”. A diák lelkiismeretét megnyugtatva elballag az SZTK — lehetőleg délelőtti — rendelésére, s amikor ott sem találják betegnek, örömmel lobogtatja az igazolást: „orvosi vizsgálaton megjelent”.

★

— Kezét csókolom, néni!. Ne tessék haragudni a zavarásért, de az osztályból ma annyian hiányoztak, hogy eljöttünk meglátogatni a betegeket — köszön ■ illedelmesen a két gimnazista leány.

— De hát az én kislányom nem beteg, elment mint rendesen az iskolába! — lepődik meg a mama.

S aztán délután kiderül, hogy a kisasszony nehéznek találta a napot, s elment „pihenni, felüdülni” a strandra. ★

Napokig nem járt iskolába. Igazolatlan mulasztása többre szaporodott, mint a megengedhető, s az iskola kizárta tanulóközösségéből.

Édesanyja nehéz munkával, egyedül neveli. Mit sem tudott arról, ami lánya körül zajlott. Mindent megtesz érte, hogy tanulhasson, mint mondani szokás: a szalmaszálat sem engedi, hogy otthon keresztbe rákja. Legyen neki könnyebb* mint nékem volt — hajtogatja, közben karja, lába beledagad a munkába, a törekvésbe.

Döbbeneténél csak szomorúsága nagyobb.

— Ezt érdemiem én? Ezért küzdők érte?!

S a magát felnőtt hölgynek képzelő csitri ez alatt a tragikus perc alatt valahol nyugod- ton, jól érzi magát.

★

— Igazgató elvtárs! Nagyon kérem, Ön is adja meg a fiam szájaízét, otthon már megkapta a magáét. Rájöttem, hogy két napot lógott az iskolából *— ül le az édesapa az igazgató irodájában, s közösen megvitatják, hogyan lehet elejét venni a fiatalember lógásának.

Másnap nyilvános iskolagyűlés, igazgatói intés, s a diák nagyon meggondolja a hátralevő esztendőkben, hogy igazolatlanul hiányozzék!

★

Néhány eset a középiskolások életéből. Kár nevek után kutatni, nem az a fontos. Sokkal inkább elgondolkodtató az a tény, hogy ilyesmi egyáltalában előfordul.

Elhamarkodott dolog lenne általános következtetéseket levonni. A mai diákok túlnyomó többsége becsületes, törekvő ember, aki tudja, miért tanul, aki előtt ott az elérendő

Könyvsiker — az alvilágban

Mike Lee New York-i „író” kiadta az év legszenzációsabb könyvét: hatezer fényképpel poritos leírását adja a nevesebb amerikai rendőrbiztosoknák és nyomozóknak. — Beszámol a jellemükről, jövedelmükről, intelligenciájukról és családi viszonyaikról.

Mindezt a kezdő bűnözők okulására!

A könyvet feketén és méreg drágán árusítják. Ügy látszik, mégiscsak igaznak bizonyul ama kapitalista szállóige: minden „bóvli” árunak akad egy ■„bóvli” vevője.-.

pálya, a cél, amiért érdemes a mindennapok tanulásával küzdeni.

Szervezetten élnek az iskola, s ' az ifjúsági mozgalom keretei között, hallatlan energiával, fiatalos lelkesedéssel vetik magukat az onszágépítés rájuk háruló feladatainak megoldásába. Ezrével álltak a tavasai áradat bömbölő hullámaitól verdesett gátjain. Sokezres vidám munkatábor termővé tett földjén kelt ki áldozatos munkájuk nyomán a gabona, s amikor harcolni kell az újért, az iskolareform megvalósításáért, tanáraik törekvése mellett ott sorakoznak a jó jegyek, a politechnikai oktatás eredményei, s az osztály- főnöki órák hangulatában benne rezdül az összetartozás, a diák és tanár egységének nagyszerű gondolata.

Ilyenek ők, a mai középiskolások. S ahogy a búza közé bekeveredik a konkoly, úgy lopakodik az „osztályegységbe” néha egy-egy rendbontó, aki mint a mondabeli kígyó, hinti a rossz gondolatát: „fogd az iskola könnyebbik oldalát!” S aztán, mindig akad, aki követi őket

Vegyük sorra az eseteket. Az első ügyben az történt, hogy a diák mindössze azért kért orvosi igazolást, hogy hiányzása ne legyen igazolatlan. Itt az orvos a hibás, mert bármilyen sok is az elfoglaltsága, kétséget kizáróan fel kellett, hogy merüljön már benne, miért éppen délelőtt megy a diák vizsgálatra, amikor a délután is jól szervezett az egészségügyi ellátásban? Meg kellett volna már eddig is tenni azt az egyszerű dolgot, hogy az orvosi igazolványra egyszerűen rá kellene vezetni, „indokolt” vagy „indokolatlan” volt a tanuló megjelenése. Ezzel nagy segítséget adhatnának a körzeti orvosok, de a rendelőintézetek orvosai az iskoláknak, nem utolsósorban magának a felelőtlen diáknak ahhoz, hogy az egyenes, a becsületes úton maradjon.

A másik esetbén az édesanya követett el hibát- Többször is

A könyv tin népén

szese lett a közönség, az olvasó is. Alakítí alkotó részese, — az íróval és a leírt, kinyomtatott művel együtt.

Ez az alkotó részesség nemcsak ünnepé lyes alkalmakkor, nemcsak könyvtár-, vágí konyvesbolt-avató ünnepségeken jelentkezik megmutatkozik abban is, hogy például Hevei megyében a megyei, járási és községi könyvtárakban közel negyvenezres irodalmi közvélemény formálódik, hogy az üzemek, vállalatok, szakszervezetek könyvtáraiban is tízezres olvasótábor barátkozik a betűvel, hog% az egri üzemi könyvesbolt egy év alatt hetver. bizományosa 360 ezer forint értékű könyvei adott el, hogy háromszázötven Jókai-soroza- tot jegyeztek elő az üzemekben, , hogy a könyvhétre érkező hatvanöt Miller-dráma- kötet előreláthatóan kevésnek bizonyul majd mert a municásoknak sem csak ,,Jókd. mesél...”

És,ez a formálódó, alakuló, közvélemény v.yé „szerveződő” tábor igényli a közvetlen kapcsolatot, a személyes érintkezést is a: írókkal, vendégül látja, meghívja őket. vitázik velük, véleményt niond munkáikról. Rangos irodalmi folyóirataink is rendszeresen helyet adnak „az olvasó hangjának”, —s a: Írók egy része esküszik rá, hogy sokat p. síitái az egyszerű emberek, az olvasók véleményéből, meglátásaibólAz íróról, az olvasóról és a könyv -ünnepéről, a könyvhétről is vallana ide tévedt vendégének a Ma Embere. Vallana arról az ünnepség-sorozatról, amely az író és a közönség kölcsönös megbecsülése jegyében zajlik amelyre író és olvasó rég készül. Az író „legjobb ruhájában” — legjobb, legújabb, legkedvesebb, legnépszerűbb könyvével kopogtat ismételten az olvasó bizalmának ajtaján, ai olvasó pedig kérdésekkel, az új regény, az új vers, az új útleírás inspirálta kérdésekkel várja az írót.

— Tömegméretű, intézményes randevú ez — szögezné le az újabb megállapítást a Ma Embere, s ez a mondat újabb adalék lenné a könyv mai fogalmához.

Krajczár Imre

MUNKANÉLKÜLIEK

— munkásokat kereső ütemek

Van-e nálunk — és közelebbről Heves megyében — munkanélküliség? Nincs. Ezt joggal állíthatják a hatóságok. Évek óta nincs, legalábbis olyan értelemben nincs munkanélküliség, mint a kapitalista államokban. Azonban munkát kereső ember akad, megyénk három városában nem is kevés. De munkásokat is keresnek, bizonyság rá a tanácsok hirdetőtáblája, a vállalatok újsághirdetései. És nem kapnak munkást. MunkánálA feladat:

a fiatalok honvédelmi munkára nevelése

Tanácskozott as MHS megyei küldöttértekezlete

Tegnap délelőtt Egerben a fegyveres erők klubjában tanácskozott az MHS megyei küldöttértekezlete, hogy az MHS országos elnökségének határozata értelmében megtárgyalják a megyei szövetség honvédelmi munkáját, megszabja a feladatokat, új elnökséget válasszanak és küldötteket az MHS V. kongresszusára.

A küldöttgyűlés elnökségében helyet foglalt Úszta Gyula altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MHS Országos elnöke, és Putnoki László, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, Heves megye pártbizottságának első titkára is.

Dudás József, az MHS megyei szervező titkára nyitotta meg a tanácskozást és Katona Bélának, az MHS megyei elnökhelyettesének adta át a szót.

— Az MHS alapvető feladata, — mondotta többek között Katona élvtárs beszámolójában — hogy a bevonulásra váró fiatalokkal megismertessük néphadseregünk életét, a hadseregben rájuk váró feladatokat, hogy minél magasabb színvonalon sajátítsák él azokat a technikai ismereteket, amelyek elősegítik a fegyveres erőknél való szolgálat ellátását. A hadsereg egyre fokozottabb mechanizálásával mind erőteljesebben merül fel a technikai előképzés szükségességének fontossága.

Mind emellett tudnunk kell, hogy a hadsereg egységét és szilárdságát nem csupán a modern technika határozza meg, hanem ehhez hozzájárul azon harcosok szelleme, alkik ezeket a technikai eszközöket kezelik, alkalmazzák.

— Katona elvtérs eziután jelentette a küldöttgyűlésnek, hogy megyénk területén jelenleg 134 alapszervezet és 12 klub működik. Az elmúlt évek kiképzési munkáját pártunk Politikai Bizottságának 1960. augusztus 30-án kiadott határozata az Országos Elnökségnek a kiképzésre vonatkozó határozata és a megyei párt végrehajtó bizottságának iránymutatása alapján végezték. Ezután részletesen ismertette a szövetség vezetőségének és szakosztályainak munkáját.

Szekuresz Fülöp a megyei ellenőrző bizottság elnökének jelentése után, számos hozzászóló volt, aikák kiegészítették a beszámolót. Felszólalt a küldöttértekezleten Putnoki László elvtárs is.

— A küldöttértekezlet hangulata azt bizonyítja — mondotta Putnoki elvtárs —, hogy a szövetség munkája jó kezekben van. A beszámoló tükrözte, hogy honvédségünk ügye az egész nép ügye, akik mind azt akarják, hogy népünk jólétben és békében éljen. Politikánk helyessége—,

népünk pártunkba vetett hite, béke utáni vágya kedvező atmoszférát biztosít a szövetség munkájához. Népünk egyetért pártiunk politikájával, egyetért a honvédelem erősítésével és ezért készek áldozatot hozni. A béke megvédését csak úgy látják biztosítottnak, ha megfelelően növekszik harckészültségünk is. Népünk már politikailag olyan fejlett, hogy tudja: csak tettre kész, erős hadsereggel tudjuk megvédeni eddigi eredményeinket.

Úszta Gyula elvtárs a következőket mondotta:

— Meghallgattam a beszámolót, a hozzászólásokat és jólesett hallani, ahogy elmondták őszintén véleményeiket saját, és a szövetség elnökségének munkájáról. A fejlődés kulcskérdése ez, hogy merjük elmondani a hibákat és a további feladat most már az: azok orvoslást nyerjenek.

A küldöttgyűlés második felében a mandátum vizsgáló bizottság jelentése után elfogadták a jelölőbizottság javaslatát és megválasztották a 35 tagú elnökséget, kéttagú ellenőrző bizottságot és az MHS V. kongresszusán részvevő 16 szavazati és egy tanácskozás-jogú küldöttet.

A megválasztott megyei elnökség ezután megtartotta első ülését. Bánkúti Károlyt elnöknek, Katona Bélát elnök- helyettesnek választotta.

külieket emlegetnek és munkásokat kereső üzemekről tudunk. Nem ellentmondás ez, hol itt az igazság?

A Hatvani Cukorés Konzervgyárban

Sűrű embersorok a főkaputól balra. Felvételre várnak, orvosi vizsgálatra jelentkeztek. Vagy nyolcvanan, százan préselik egymást az ajtónál. Hatvantól Pásztóig, Ecsédig és a Jászságig, vagy 11 faluból jönnek. A konzervgyárnak legalább 2200—2500 idénymunkásra van szüksége. A cukorgyárnak külön is kell vágy 600 fő. De ez már nehezebben megy, mert oda 400—500 férfi kell és szinte kizárólag nőik jelentkeznék az idénymunkára.

Mindenkit fél tudnak venni? — kérdem a munkaügyi osztályon. Nem valószínű, de a szomszédos Selypi Cukorgyárban is kell az ember. Viszont évek óta nem tudunk segédmunkásokat kapni a. Kőművesek mellé. Kevés a bér, 4,30 óránként. Ezért nem dolgoznak, inkább várnak a kampányra — hangzik, a felvilágosítás. Valóban időszerű, hogy az építőipari bérek ellentmondásait sürgősen rendezzék.

A gyöngyösiek új

„aranybányá ja“

Élelmes, ügyes nép a gyöngyösi, de a környékbelieket sem kell félteni. Megélnek a jég hátán is. Most meg azt beszélik, hogy a Pipis-hegy mögött új „aranybányára” leltek. Természetesen, nem bányáról, hanem az Egyesült Izzó RT gyöngyösi gyáregységéről van szó. Ámbár a dióda, egyes vá- cuumtechnikai berendezések és a különböző félvezetők értéke az arany árával vetekszik. Az új gyár főleg nőknek ad munkaalkalmat. Két nagyobb csoportot már felvettek, a tanfolyamot is elvégezték.

Egyikét éven belül milyen lehetőségek nyílnak a gyöngyösi gyárban? Az ottani műszakiaktól és a munkásoktól is függ, pontosabban . attól, hogy miként birkóznak meg a feladatokkal. De a jelek szerint biztosnak látszik, hogy három éven belül legalább újabb 1600 munkásnak, főleg nőnek ad kenyeret és biztos jövőt az átszervezett új gyár. Tehát Gyöngyösön nem lesz egyhamar munkanélküli.

Eger „ostroma“

A városi tanács munkaügyi előadója most 731 munkanélkülit tart nyilván. Közülük 33 egyedülálló, 21 családfenntartó és 677 családtag, ök állandóan munkáért ostromolják a hatóságot. Gyakori az elégedetlenség, a türelmetlen kifakadás, a hangos veszekedés. Mintegy 500-an — szinte kivétel nélkül nők — már tavaly, sőt régebben is állást kerestek. De szinte kivétel nélkül csak köny- nyebb üzemi munkát vállalnának. Szakképzettségük nincs, főleg kis fizetésű alkalmazottak, vagy munkásfeleségek, gyerekes családanyák, vagy iskolából nemrégen kikerült fiatalok. Idegenbe nem mennek, vagy családi körülményeik miatt nem is mehetnek.

De az egri járásból 95 férfi és 304 nő és Füzesabony környékéről körülbelül ugyanennyién Egerben akarnak elhelyezkedni. Figyelembe véve az iskolákból kikerülő fiatalokat, a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt is, Egerben és közvetlen környékén rövidesen 3—4 ezer munkát kereső emberre kell számítaná.

A Borsodi Szénbányászati Tröszt legalább 200 fő szák-és segédmunkást, a Szolnoki Állami Építőipari V., a MÁV budapesti, győri, hatvani és miskolci építésfőnöksége építőipari segédmunkásokat keres. Ebben az ügyben tárgyalt és kilincselt még másik három pesti vállalat is. De nincs jelentkező, a távoli munkahelyek nehezebb munkáira, mindösz- sze 15 embert tudtak toborozni a hatóságok.

Felmérések és becslések szerint, az Eger környékén jelentkező munkanélküliek túlnyomó többségét családi, egészségügyi és egyéb szempontok akadályozzák abban, hogy a kínálkozó munkát elvállalják. Evek óta húzódik olyan ipari létesítmény megvalósítása, amely foglalkoztatni tudná Eger környékének főleg női lakosságát. Egyre égetőbb a kérdés megoldása.

Dr. Fazekas László

Rövid, frappáns definíciókat kedvelő Korunk Embere zavarba jönne és készületien diák módjára dadogna, ha egy más bolygóról érkezett értelmes lénynek röviden, tömören akarná tudtára adni, hogy mi a könyv. Először talán a könyv külső alakját próbálná leírni, de itt nyomban szem.be találná magái azzal a nehézséggel, hogy az írás két—háromezer esztendővel ezelőtti foglalata nem is hasonlít a mai könyvhöz, hiszen a papirusztekercsek, a faragott kő- és viasztáblák, de még a kalligrafikus írással másolt, leláncoh kódexek sem nagyon emlékeztetnek a ma. könyvre.

Korunk Embere valami ..állandó szubsztancia” után kutatna, ami nem változott az évszázadok történelmi viharában, kulturális ideológiai, vallási sorsfordulóin sem.

Ez az állandó az, hogy a könyv valamit tudtára ad az embernek. A Ma Embere megtudja belőle, hogy mit fedezett fel, mii állapított meg, milyen új összefüggésre mu- tatott rá a Ma, embere tízezer kilométerrei odébb, s hol tartott, mivel küszködött a Tegnap Embere, vagy a Tegnapelőtt Hőse.

És ha nem egy idegen bolygóról érkezeti jövevénynek beszélne a könyvről, hanem a Tegnap Emberével társalogna, akkor azt is megemlítené, hogy a könyv ma a legsablonosabb ajándéktárgy, ma már a gyógyításban is felhasználják (nemcsak mint szakmai ismeretek tárát, hanem a biblioterápiában). hogy a falukat, várkastélyokat érő könyveket a mi korunk közszükségleti cikké tette.

Közszükségleti cikk a könyv nemcsak abban az értelemben, hogy sokan olvasnak, hogy ebben az országban minden tizedik lakos nyilvántartott tagja valamelyik könyvtárnak, hogy csillagászati számokkal lehet csak jellemezni a könyvkereskedelem fejlődését, hogy manapság a leggyakrabban előforduló társalgási témák valamiképpen kapcsolatban vannak a könyvvel, hogy ma sikknek számít tájékozottnak lenni az irodalmi berkekben, hogy ma közeledünk a betűnek egy olyan Kánaánjához, amelyet a századelő írói, irodalomtudósai, mint ideális célt, követelményt álmodtak meg: az irodalmi „folyamat” réfelkereshette volna az iskolát, érdeklődve, milyen tapasztalatai vannak vele kapcsolatban az osztályfőnöknek, milyen a leány magatartása, hogyan áll helyt a tanulás, a közösségi munka, s az osztály kis társadalmában. Ez szülői kötelesség, s az a diák, amelyik tudja, hogy iskolában és otthon egyformán értékelik cselekedeteit, meggondolja, mit tesz.

A fiú, akinek hibájára az édesapa mutatott rá, nagyon komoly dolgot tapasztalhatott: egy ügyben az iskola, s a szülői ház egyformán foglalt állást.

S a diák, aki nem volt méltó arra, hogy osztályközösségben fejezze be iskolai esztendejét? Nos, kimondhatjuk az igazságot — alaposan magára lett hagyva. Miért nem látogatta meg az iskola valamelyik tanára? Vagy a szülői munkaközösség aktívái miért nem mentek el az édesanyához, hogy megbeszéljék vele a fenyegető veszélyt, de azt is, hogyan segítsenek neki leánya nevelésében? Elítélendő ilyen esetben az adminisztratív intézkedés, mert egy gyermek jövőjéről, s egy család nyugalmáról van szó. Az édesanya egyszerűbb gondolkodása, a leány talán magasabb igénye között meg kellett volna találni valakik segítségével a középutat.

Mindezekből végső következtetésként levonható, hogy a rendszer, amelyik tálcán hozza a ma diákja elé a tanulás, az érvényesülés lehetőségét, elvárja tőle, hogy becsületes, rendszeres munkával készüljön az életre. Ám elvárja, s joggal, a szülőtől is, hogy ne hagyja magára a fiatalt az élet, az építés és a mindennapok forgatagában, hanem bölcs tapasztalattal hűtse a forró fejeket, s ne adja ki kezéből az irányítás jogát mindaddig, amíg a gyermekből teljes értékű felnőtt nem lesz.

De felelős jövőjükért mindenki, akiket így szoktunk ösz- szefoglalni — a társadalom!

Cs. Adám "Éva