Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-19 / 90. szám

1963. április 19., péntek NÉPOJSAG 3 Kibővített ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az első oldalról.) tős mértékben megnövekedett a szocialista helyi ipar termelése. 1960-ban a tanácsi ipar terme­lése 334 millió forint volt, 1962- ben már 446 millió. A szövet­kezeti ipar termelése 1960. évi 200 millióról 235 millióra nö­vekedett A helyi ipar fejlődé­sének vizsgálatánál nemcsak az eredmények szembetűnőek, súlyosak a hiányosságok is. A helyiipar struktúrája, termelé­sének szerkezete helytelen irányban fejlődött. A lakosság szükségleteinek kielégítése csak szóbeszéd volt a helyi iparban, mert az ipari javítási szolgáltatás, amely a helyi ipar fő feladata, nem növekedett, hanem csökkent. A vállalatok, szövetkezetek nagy sorozatú késztermékek gyártását szor­galmazták. Az irányító szer­vek is csak a tervelőírásokkal igyekezték a vállalatokat, szö­vetkezeteket a lakosság igé­nyeinek kielégítésére bírni. Gyakorlatilag a beruházási ke­retek elosztása, az anyagkere­tek elosztása, az árkialákítási rendszer, a késztermék-terme­lés és a közületek részére tör­tént termelésre ösztönözte a •vállalatokat és szövetkezete­ket. Központi javítóműhely szer­vezésével, felvevőhelyek léte­sítésével, ésszerű szakosítás­sal sokkal többet tehettek volna a lakosság igényeinek kielégítésére. A tanácsi ipar­ban élelmiszeripar nélkül a termelés 1960—1962-ig 24 mil­lióval nőtt, míg az ipari szol­gáltatás 1,4 millióról csak 2,6 millióra növekedett. Zimándi elvtárs részletesen beszélt a helyi ipar irányítási rendszerének ellentmondásai­ról, a párhuzamos, többrétű, de sokszor egymásnak ellent­mondó intézkedésekről, a bü­rokratikus nehézségekről, és az anyagelosztási visszásságok­ról. Rámutatott, hogy a helyi ipar munkájának megjavítása a megyén belüli irányitószer- vek egyidejű intézkedése mel­lett, országos intézkedést is igényel. Biztos iránytű szerint Az eredmények és a hiá- nyoeságok értékelése, vala­mint a várható nehézségek kendőzetlen elemzése után jo­gos a kérdés, hogy van-e biz­tos iránytű, amely határozot­tan mutatja a járható utat. Van! — hallottuk a tegnapi tanácskozás válaszát. A VIII. kongresszus meg­határozta, hogy tovább kell növelni a munka termelé­kenységét, fejleszteni a tech­nikát, ki kell alakítani az üze­mekben a korszerű technoló­giát, az elavult gyártmányok helyett korszerű, gazdaságos, versenyképes termékeket kell kialakítani. Tovább kell javí­tani az ipar ágazati szerkeze­tét, fejleszteni a szakosítást és a kooperációt, fokozni az üze­mi berendezések kihasználá­sát, a kapacitás teljes leterhe­lését Gyorsabban, szélesebb kör­ben kell alkalmazni a terme­lésben a tudomány, á kutató Intézetek felfedezéseit. A kongresszus határozatá­nak megfelelően a gyöngyösi Félvezető és Gépgyárban már megkezdődött a korszerű gyártmányok kialakítása. Eb­ben az üzemben már decem­berben megindult a dióda­üzemben az első sorozatgyár­tás. Elkezdődött a vákuum- technikai gépalkatrészek gyár­tása, és az I. negyedév végére elkészültek a gyár által készí­tett első automata gépek. Má­jus 1-ére beindul a tranzisz­tor sorozatgyártása is. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a műszaki fej­lesztés területén problémát okoz az is, hogy legtöbben in­kább gyártmányfejlesztésre használják fel és elhanyagol­ják a korszerű gyártmánytech­nológia fejlesztését. Ebből kö­vetkezett az is, hogy a Finom- izerelvénygyárban a korábbi években a műszaki fejlesztési alapot kizárólag gyártmány- fejlesztésre használták fel, de a mopedek közül, bármilyen tetszetős prototípusokat is ál­lítottak elő, az mindig drá­gább volt. mint a régebbi tí­pusok. Ugyanakkor ezeknek a (Járműveknek a korszerű meg­munkálási módszereivel nem törődtek, így a termék ára olyan magas volt, hogy igen nagy készletek alakultak ki, amelyeket a vállalati kultúrház nagytermében egymásra rak­va is nehéz volt tárolni, így végül csak állami dotációval, leszállított árral és OTP-hi- tellevéllel lehetett kiárusítani. Üzem'einkben a műszaki fej­lesztés, a munkaszervezés elő­segítésére jól képzett szakem­berekre van szükség. Azonban a tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy megyénk üzemeiben jól képzett szakemberekből még nagy hiány van. Ugyan­is, a legutóbbi vizsgálatok al­kalmával kiderült, hogy a kü­lönböző műszaki beosztások­ban dolgozó emberek 42 szá­zalékának még nincs meg a középiskolai végzettsége sem, sőt gyakran még az általános iskolája is hiányzik. Éppen ezért, mindent el kell követni, hogy az üzemekben a szakmai továbbképzést nagyobb ütem­ben folytassuk. Ezt különösen indokolttá teszi az • is, hogy vidéki üzemeinkbe nehéz fel­sőfokú végzettségű szakembe­reket hozni. A pártszervezetek feladatai Üzemeink dolgozóinak de­rék helytállása mellett az elért eredmények nem kis mérték­ben annak köszönhetők, hogy a területi pártbizottságok és az üzemi pártbizottságok, párt- alapszervezetek gazdaságszer­vező munkája a korábbi évek­hez viszonyítva javult Ezt elő­segítették a nagyobb üzemi pártszervezetek mellett mű­ködő műszaki-társadalmi bi­zottságok. Ezeknek túlnyomó része pártonkívüli szakembe­rekből áll, akik hozzáértéssel vizsgálják meg a pártszervezet munkatervében előirányzott feladatokat és így a pártszerve­zetek gazdaságilag, szakmailag alaposan kielemzett témákat vitatnak meg. Az üzemi pártszervezetek ezen keresztül tájékozódnak vállalatuk helyzetéről és így hatékonyabb segítséget tudnak nyújtani a vállalat előtt álló problémák megoldására. A gazdasági kérdésekkel va­ló foglalkozás alaposságát, szakszerűségét a vezetőségek szakmai vonatkozású összeté­tele is biztosítja. Az üzemek pártvezetésében csökkent az adminisztratív dolgozók és segédmunkások száma, jelen­tősen növekedett a műszakiak és szakmunkások aránya. A tárgyalt napirendeket a leg­több esetben írásban készítik el, meghívják minden esetben az adott terület gazdasági ve­zetőjét, így a gazdasági veze­tők beszámoltatása is rendsze­res. Az üzemi pártszervezetek taggyűlésein is megfelelő he­lyet kaptak a gazdasági kér­dések, e téren problémaként lehet felvetni, hogy több eset­ben általánosan merülnek fel az üzem előtt álló feladatok, nem konkretizálják eléggé az alapszervek működési terüle­tén levő feladatokat. Párt- szervezeteink egyre több eset­ben hoznak megfelelő határo­zatokat, bizonyos kérdések megoldásával kapcsolatban. Az üzemek egy részében he­lyesen vitatták meg az alap­szervezetek a párttagok fel­adatait. A határozatok hatását, végrehajtását azonban nem el­lenőrizték megfelelően. A Fi- nomszerelvénygyárban — fel­ismerve a mulasztást — az el­következendő hónapokban vb- üléseken fogják tárgyalni a legfontosabb határozatok vég­rehajtását. Üzemi pártszervezeteink je­lentős részénél még hiba az, hogy a beszámoltatás formá­lis, hogy a termelési mutatók megismerésénél, az üzemi gaz­dasági termelés helyzetéről való tájékozódásnál megáll­nak, csak tájékozódnák és nem vonnak le minden esetben a pártszervezet munkájára vo­natkozó következtetéseket, a feladatokat nem konkrétan határozzák meg a párttagság részére. Éppen ezért a gyengébb pártszervezetek megsegítését a járási és megyei pártbizottság illetékes osztályainak is job­ban kell szorgalmazni, hogy munkaterveikben megfelelő hozzáértéssel tűzzenek idősze­rű kérdéseket napirendre. Így meg kell szüntetni azokat a fogyatékosságokat, amelyek még a pártszervezetekre vo­natkozólag érvényesültek. Az üzemekben túlnyomó- részt megfelelő a kapcsolat a mozgalmi szervek és a gazda­ságvezetők között, amely elő­segíti a vállalatok eredménye­sebb munkáját. Ettől eltérő esetet csak egy-két üzemben találtunk. Különösen jellem­ző ez a Bélapátfalvi Cement­gyárra, ahol az igazgató és a vállalati párttítkár között komoly nézeteltérések vannak, szinte nincsenek beszélő vi­szonyban. Nagyobb üzemi pártszerve­zeteink munkaterve mindig a legfontosabb gazdasági és po­litikai kérdésekre irányul. Ezt kell követni mindenütt, a pártszervezet az aktivisták és a munkások támogatásával alapos elemző munka után haladéktalanul kezdjenek hozzá a legsürgősebb felada­tok maradéktalan megoldásá­hoz. Az üzemi pártszervezetek javuló munkája mellett a leg­több helyen javult a szakszer­vezeti bizottságok, a KISZ- szervezetek gazdasági tevé­kenysége is. gazdaságos termékek gyártá­sát nem voltak hajlandók vi­dékre leadni, most azonban az összevonások nemcsak lehető­vé, hanem szükségszerűvé te­szik, hogy az összevont válla­lat termékeit gyáregységek között a leggazdas’ágosabban elosszák. Ez a körülmény min­den valószínűség szerint mun­kaigényes termékeket hoz és ez biztosítja a munkaerő-fe­lesleg megfelelő foglalkoztatá­sát. A beszámoló nyíltan tár­gyalta, hogy az átszervezések, egy-két megyei ipari vállalat beruházási hitelkeretének bi­zonytalansága ma még átme­neti zavarokat okoz és sürgő­sen rendezni kell az össze­vont. budapesti központtal rendelkező üzemek pártszer­vezeteinek hovatartozását is. Mindnyájunk legsürgősebb feladata A megyei pártbizottság elé terjesztett beszámoló hangsú­lyozta, hogy az 1963. év leg­fontosabb feladata az éves ter­vek teljesítése. A szokatlanul kemény tél legjobban az építő- és az építőanyagipart sújtotta, de sújtotta az összes külszíni bányákat, a kőbányá­kat, sőt, a gépipart is, mert szén és szállítási nehézségek miatt megyénk ipara általában nehéz helyzetbe került. Pél­dául az állami építőiparnál 20 millió, a tanácsi építőiparban 3 millió, a Közúti Üzemi Válla­latnál 2 millió, a Bélapátfalvi Cement- és Mészműveknél 8 millió forint, az ecsed: külfej­tésen pedig 68 000 tonna szén a lemaradás. Az üzemek ilyen mérvű ter­melés-kiesésének pótlása meg­fontolt, szervezett intézkedé­seket igényéi, mert üzemeink késedelmes áruszállítása más üzemeket, iparágakat, sőt, egész népgazdaságunkat káro­san sújtaná. A termelési ki­esések pótlása különösen fon­tos az építőiparban, az építő­anyagiparban, a széntermelés­ben és a teherszállításban. A termelési kiesések az építő­iparban, a szénbányászatban és az építőanyagiparban, de másutt is pótolhatók. Üze­meink többsége erre már in­tézkedési terveket dolgozott ki. Határozottabb hozzáállást kell megkövetelni az építő­anyagipari üzemektől, főleg a vezetőktől, akik szállítási ne­hézségekre hivatkoznak. Fel­hívjuk üzemeink és a vasút, minden szállító és fuvaroztató .figyelmét, hogy tegyenek meg minden intézkedést a vasúti kocsik ütemes és gyors ki- és berakására. Meg vagyunk győződve ar­ról — hangoztatta Zimándi elvtárs —, hogy az üzemele dolgozói, vezetői, párt- és tö­megszervezetei, a járási, váro­si bizottságok segítségével mindent elkövetnek, hogy • kieséseket a nyári hónapokban pótolják. A beszámolót követő vitá­ban többen vettek részt. A hozzászólók részletesen foglal- okoztak üzemük, vállalatuk eredményeivel, gondjaival, különös tekintettel a téli le­maradás pótlása, az üzemek átszervezése, az itt-ott jelent­kező munkaerőfelesleg foglal­koztatása, de a kapacitás ki­használásával kapcsolatos problémákkal is. A vitát Putnoki László elv­társ foglalta össze, s javaslat tára a megyei pártbizottság megbízta a megyei pártvégre- hajtó-bizottságot. hogy részle­tesen foglalkozzék a beszá­molóban és a vitában elhang­zott problémákkal, javaslatok­kal, majd Bíró József elvtárs­nak. a megyei pártbizottság titkárának javaslatára a párt­bizottsági ülés egyhangúlag az alábbi határozatot fogadta el: A munkaverseny A beszámoló értékelte a HATÁROZAT munkaverseny-mozgalmat, fi­gyelemmel kísérte a szocialis­ta brigádok fejlődését. Megál­lapította, hogy a munkaver­seny szervezésében, irányítá­sában és értékelésében tapasz­talt korábbi hibákat ki kell küszöbölni. A munkaverseny szervezésében a kollektív munka érvényesüljön, mert csak így adhatunk igazán len­dületet a dolgozók kezdemé­nyezéseinek. Hibaként állapí­totta meg a tanácskozás, hogy üzemeink vezetői nem segítik eléggé a brigádokat vállalása­ik teljesítésében. Nem járnak közéjük, nem menriek el a brigádértekezletekre, taná­csaikkal nem segítik a szocia­lista brigádokat. Ebből ered, hogy sok helyen sablonossá válik a szocialista brigádok felajánlása, a helyes kezdemé­nyezések is elszigetelődnek, nem érik el azt a célt, hogy a munkások többségét magukkal ragadják. Kirívóként említette a be­számoló a Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészmű rossz példá­ját, ahol a vezetők jóvá sem hagyták a szocialista brigádok vállalásait és amikor az év végéhez érnek, akkor kezdik vizsgálgatni, hogy melyik bri­gádnak is ítéljék oda a címet. Pedig talán soha nem volt még olyan szükség a munká­sok helytállására, az élenjárók és a legjobb brigádok verseny­vállalásaira és példás teljesí­tésére, mint most, amikor a rendkívüli téli időjárás olyan nehéz feladatok elé ál­lítja üzemeinket Az üzemek A VTTI. kongresszus határo­zatainak megfelelően az ipar­ban tovább kell fokozni a ter­melésnövelést, különösen az exporttermelés arányát, ahol arra lehetőségek vannak. Fo­kozni kell a termelékenységet, javítani a gazdaságosságot és a minőséget Különös figyel­met kell fordítani az 1963. évi tervek sikeres teljesítésére, kü­lönös tekintettel a téli kiesések pótlására. Ez legjobban az épí­tőipart, az építőanyagipart és a külszíni bányákat sújtotta, ahol a termeléskiesések az I. negyedévben az 50 millió fo­rintot is meghaladták. Ezek pótlására az alábbi intézkedé­seket kell tenni: A megyei pártbizottság ille­tékes osztályai a járási, városi pártbizottságok bevonásával vizsgálják meg a területükön levő üzemek helyzetét, mérjék fel a tél okozta károkat és az üzemek vezetőivel készítsenek közös intézkedési tervet. Az intézkedési terv tartal­mazza a kiesések pótlásának ütemtervét, a párt- és mozgal­mi szervek és a gazdasági ve­zetés feladatát a célkitűzések pontos végrehajtására. A legnagyobb kiesés az épí­tőipar területén következett be, mintegy 30 millió forint ér­tékben. Ezeket úgy kell üte­mezni, hogy a féli kieséseket Fokozott figyelmet kell fordí­tani a párt- és mozgalmi szer­veknek a politikai nevelő­munka megjavítására. Ugyanis a téli lemaradások pótlásával majdnem egy időre esik az építőipari normarendezés és ez teljesítmény-visszatartásokkal járhat. Ezért a párt-, a szak- szervezet és a KISZ nagyobb erőfeszítéseket tegyen a dolgo­zókkal való foglalkozásra. Lá­togassák gyakrabban a munka­helyet és beszélgessenek a munkásokkal a munkásszállá­sokon is. A téli szokatlanul kemény hideg miatt szénellátási nehéz­ségekből kifolyólag a MAV- nak 4 millió tonna áruszállítási lemaradása van. Ezért üze­meink vezetőinek hatékony in­tézkedéseket kell tenniük, hogy mind a beérkező szerelvénye­ket, mind a berakásra váró szerelvényeket műszak után és munkaszüneti napokon is a legrövidebb időn belül végez­zék, mert a hosszú kocsitartóz­kodás, ki- vagy berakásra való várakozás miatt a MÁV más üzemek kocsiigényeit nem tudja biztosítani, ami további akadályokat jelentbet az üte­mes termelés biztosításában. Azokban az. üzemekben, amelyeknek végleges profiljuk nincs kialakulva, de sok sza­bad kapacitásuk van, intézke­déseket keli tenni munkaigé­nyes termékek gyártására. En­párt-vb januári határozata alapján szervezzék meg, hogy ezeknél a vállalatoknál a párt­ós tömegszervezetek központi irányítás alá kerüljenek. Ugyancsak közösen tárgyal­janak az ecsédi üzemi pártszer­vezet ügyében a budapesti XII. Kerületi Pártbizottsággal ég szerezzenek érvényt a Politikai Bizottság határozatának, hogy ezzel végleg rendeződjön at ecsédi pártszervezet irányí­tása. A vállalatoknál felül kell vizsgálni a szocialista munka­verseny irányítását és meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a szocialista brigádok működését a helyi vezetők a munkaverseny tehermentesíté­sének tekintsék. A gazdasági vezetők és a mozgalmi szervek rendszeresen vegyenek részt a szocialista brigádok értekezle­tein és nyújtsanak hatékony segítséget a brigádok vállalá­sainak irányításában és a válla­lások teljesítésében. A szocialista helyi Ipar Irá­nyító munkájának megjavítása érdekében rendszeresen és in­tenziven működd megyei helyi ipari bizottságot kell szervezni a megyei tanács Illetékes el­nökhelyettesének irányításával, az összes érdekeltek részvéte­lével. A bizottság fő feladata a átszervezéséről A beszámoló ismertette azo­kat az átszervezéseket, ame­lyeket megyénk üzemeiben a gazdasági bizottság határoza­ta alapján már üzemeinkben végrehajtottak, vagy amelyekre még az idén sor kerül. Az ipa­ri üzemek átszervezésének konkrét gazdasági eredménye­it ma még nem lehet megálla­pítani, de számítanunk lehet arra, hogy az összevont válla­latok kapacitásuknak megfe­lelően végleges profilrendezési intézkedéseket hoznak. Szer­vezettebbé, egyenletesebbé vá­lik az üzemek termelése, és gazdasági szervező munkája. Az ipar átszervezése, a válla­latok összevonása a termelő­erők koncentrálását jelenti, amelyek kedvező gazdasági eredményt biztosítanak. Ugyanis a vállalati összevoná­sokkal megfelelő szakosítást lehet kialakítani, központi irányítással a műszaki fejlesz­tésben előre lehet lépni és megtakarításokat fogunk elér­ni a beruházásokban. De mó­dot ad az ipart átszervezés a vidéki ipar szerepének növe­lésére is. Az elmúlt hónapok­ban a Finomszerelvénygyár például biztató kísérleteket tett megfelelő profil megszer­zésére. Eddig a felügyeleti szervek a Jól fizet6”, azaz 1963. szeptemberig minden te­rületen pótolják. Ennek érde­kében az építkezéseket fontos­sági sorrendben kategorizálni kell, hogy anyagellátási nehéz­ségek esetén a lakások és ter­melő jellegű építkezések kerül­jenek előtérbe. A kieséseket az 1963. éves időarányos tervfeladatokkal egy időben kell végezni. Ennek érdekében a rendelkezésre álló gépeket maximálisan ki kell használni. Ahol erre lehetőség van, a termelőmunkát több műszakban kell végezni. Azokban az üzemekben, ahol a termeléskiesés pótlásának a vállalattól független akadályai vannak (anyaghiány), meg kell vizsgálni az anyagbeszerzési lehetőségeket, esetleg fel kell mérni a hiányanyagok házilag való előállítását, vagy más anyagokkal való helyettesí­tését Azoknál a vállalatoknál, ahol a termeléskiesés pótlásának megvannak a feltételei, ott ké­szítsenek erre külön felaján­lást és a munkaverseny kiszé­lesítésével biztosítsák a lema­radás mielőbbi teljesítését nek érdekében az ipari osztály az illetékes járási, városi bi­zottságok és az üzem vezető szerveinek bevonásával kezd­jen tárgyalásokat az Illetékes minisztérium képviselőivel, hogy a munkaerő tartalékok elhelyezését biztosíthassuk. Azokban az üzemekben, ahol termelésnövelésre nincs lehetőség és munkaerőfelesleg képződne, ott a munkát úgy kell szervezni, hogy létszám- csökkenés ne következzék be, még ha ez átmenetileg a ter­melékenység romlásával is járna. A visszafejlesztésre ítélt üzemek helyzetét az ipari osz­tály, az érdekelt területi bi­zottságok bevonásával vizs­gálja felül és ha az ott felsza­baduló létszám elhelyezését nem tudják megnyugtatóan biztosítani, akkor a megyei pártbizottság az Országos Terv­hivataltól, illetve az illetékes minisztériumtól a visszafej­lesztés elhalasztását kéri. Az összevont vállalatok párt- szervezetének és szakszerveze­tének kialakítását a megyei pártbizottság illetékes osztályai a Politikai Bizottság november 2-i határozata és a megyei helyi ipar tevékenységének koordinálása, a szakosítások­kal kapcsolatos állásfoglalások kialakítása, fejlesztési felada­tok meghatározása, a helyes munkabérgazdálkodás, stb. A városi, községi tanácsok helyi ipart irányító gazdasági­szervező munkáját fejleszteni kell. Célszerűnek látszik az ipari állandó bizottság ilyen irányú tevékenységének fej­lesztése. A helyi ipar sajátos tevé­kenysége megkívánja, hogy a járási, városi pártbizottságok időnként külön behatóan fog­lalkozzanak a helyi ipari üze­mek és pártszervezeteik mun­kájával. A helyi ipar különböző szek­torai egy-egy városban, köz­ségben szakmai, kulturális, stb. téren az eddiginél szoro­sabb együttműködést alakítsa­nak ki. Az azonos és rokon­tevékenységű üzemek szervez­zenek közösen munkásaka­démiát, szakmai tanfolyamot, tapasztalatcserét, stb. — A helyi iparon belül meg­felelő elemzés alapján gondos körültekintő előkészítéssel jól kiépített, kiterjedt hálózatú megyei, járási szakosított üze­meket kell kialakítani.

Next

/
Thumbnails
Contents