Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

10K3. április 3., kedd NCPOJSAO Kilencéves kocsis — Kié a kerékpár? — Menetlevél nélküli fuvar — Hiányzik a rendszámtábla — Motoron két pohár sor után Júrműelieitörsea Egerben — Hogy hívnak? — Barta Sándor. — Hány éves vagy? — Kilenc, harmadikba já­rok. — Szüleid tudnak arról, hogy fuvarozol? — Igen — válaszol a rend­őr kérdéseire megszeppenve az egri Csiky Sándor utca sar­kán egy szeplős fiúcska. Rövid karjával alig éri fel a ló kantárját, nagyon közel áll a síráshoz. Éppen a Széchenyi útra akart ráhajtani szekeré­vel, amikor a szolgálatot telje­sítő rendőr megállította: — Tudod, hogy neked még nem szabad járművel közle­kedned? — Apuék küldtek ... — S most mit csinálsz? — Nem tudom... — s egy éra múlva is még a Gárdonyi Géza Gimnázium mellett áll, szekérrel, tanácstalanul. Felelőtlen szüleinek köszön­heti. Kerékpárral, igazolvány nélkül Délután három óra. A Le­nin út és a Sas út találkozásá­nál fékez a rendőrségi Moszk­vics, s néhány perc múlva már hosszú sorban állnak az igazoltatásra váró járművek. Nagy számban kerékpárosok. — Minden igazolványom a másik kabátomban maradt — mondja Csörgő József Árpád út 30. alatti lakos. — Rosszul kezdődik — jegy­zi meg Balázsi József főtörzs­őrmester, mert azért, bár kö­telességük az ellenőrzés, a közlekedési rendőrök is annak örülnek leginkább, ha nem kell „akadékoskodniok”. Kerékpárját a falhoz tá­masztja és gyalog indul el Csörgő József az igazolványai­ért. Pillanatok alatt egész ha­lom gyűl össze az igazolvány nélküli kerékpárokból. Tulaj­donosaik gyalog folytatják út­jukat, s csak megfelelő igazo­lás után kapják meg járművü­ket. Fügedi Miklós, aki a Lenin út 145. alatt lakik, csak KISZ- igazolványát tudja felmutatni, összes igazolványát otthon hagyta Oláh Károly is, a Nagy József Tsz darálósa. S bizony, azokért most érte kell mennie, Éppen délutáni Álmomat aludtam, amikor valami fel­riasztott. Csengettek. Szombat délután, a heti jól végzett munka után, már egy kis szu- nyókálás sem jár a dolgozó­nak? Ki a fészkes fene lehet odakint? Miközben próbáltam az álmot visszainvitálni — nem nyitok ajtót, azért sem — újra megszólalt a csengő. Hosszan, Vészesen. Nincs kitérő, kelj fel párnáidról, özvegy Prókainé, hozták a villanyszámlát, vagy vendégek jöttek, ki tudja, mi­ért. Szórakozni akarnak és te itt, henyélsz? Magamra kaptam a házi­köntöst és kitápászkodtam az előszobába. Félrchajtottam az ajtónyitás parányi fémlapját, hagy megnézzem, ki az az el­vetemült alak, aki szombat délután zavarja meg az embert a hat napja áhított aluszkálás- b an. Köcsögkalapos férfiú állt a folyosón. Sohasem láttam az­előtt. Mi van, farsang? Elmúlt már. Na, mindegy. Kinyitot­tam az ajtót. — Tessék, kérem. Az idegen megemelte kalap­ját és belépett az ajtón. Olyan otthonosan mozgott a lakás­ban, mintha csak hazaérkezett volna. Szó nélkül levette felöl­tőjét, letekerte salját, a kala­pot feldobta aZ előszobafal rá­csára és indult befelé. Mielőtt megszólalhattam volna, már kopogtatott az ajtón és belé­pett a szobába. Aktatáskáját a hóna alatt szorongatta. Leült a fotelba és kihívóan nézett a szemembe. — All az üzlet? Nem láthattam magam, de arcomon az érzelmek végtelen •hálája hullámozhatott végig. hiába várják a termelőszövet­kezetben. Vállalati kerékpár­ral, a Szőlészeti Kutató Intézet járművén közlekedik Szabó Istvánná. Amikor a kerékpár­igazolványt kérik tőle a rend­örök, meglepődve válaszolja: — Soha nem kaptam én azt az intézettől... S a Tanácsi Építőipari Vál­lalat kerékpárjával is igazol­vány nélkül közlekedik Pál János. A kerékpárosok igazoltatá­sának statisztikája elszomorí­tó. Egy óra alatt 18 igazolta­tott jármű közül csak kettő­nek voltak rendben a papírjai. „A kolléganői viszem haza" Vállalati személygépkocsi fékez a tárcsával jelző rendőr előtt. A gépkocsivezető jogo­sítványa, a jármű papírjai rendben vannak, csak amikor a menetlevél ellenőrzésére ke­rülne sor, akkor kezd zsebei­ben idegesen kutatni a sofőr. Végül megjegyzi: — Nincs ... Már leadtam ... Pető Pál, a megyei tanács AC 45—08 rendszámú kocsijá­val egész nap vidéken volt, s hazaérkezte után, annak rend­je és módja szerint, leadta az aznapi menetlevelet. Hogy mi­ért van most mégis itt? — Egyik kolléganőm kért meg, hogy vigyem haza ... „Névtelen" Pannónia Már lassan szürkül, elmúlt öt óra. Egy elegáns, fekete Pannónia tulajdonosát ellen­őrzik a rendőrök. A vétség komoly, a járműnek nincs rendszámtáblája. — Tudja, hogy szabálytala­nul vesz részt a közúti forga­lomban? — Igen, tudom — válaszolja Leíszner László, majd még hozzáteszi: — Sürgős dolgom volt. Sürgős dolog — súlyos kihá­gást követett el. Az ő neve is felkerül a rendőrök jegyző­könyvébe. Sörsíagú motoros Igazolványai rendben van­nak, de mégis feljegyzik ne­vét a rendőrök. — Fogyasztott szeszes italt? — Nem ... nem ittam ... — Ugyan, érzik magán az alkohol?! — ... csak két pohár sör volt... — mondja akadozva, a büntetéstől félve Szabó Sán­dor, a KD 80—S7. rendszámú Csepel vezetője. Büntetést most nem fizet, de figyelmeztetik a rendőrök felelőtlenségére, s tovább csak tolhatja a motort. Este 8 óra van, vége a ,.raz­ziának”. Bár most csak a hiá­nyosságokról írtunk, de több­ségben a szabályosan közle­kedő járművek voltak. — Az igazolványokat kérem! — Tessék ... — Köszönöm ... Jó utat! — Viszontlátásra! — ismét­lődött gyakorta ez a párbe­széd. De a szabálytalanul közle­kedők balesetet idézhetnek elő, anyagban és emberélet­ben okozhatnak kárt. Ezek el­len csak rendszeres, szigorú ellenőrzésekkel védekezhetünk. Tóth István Első ,,szocialista fizetés” a gyöngyösi Xll-es aknánál Szokatlan esemény színhe­lye volt a napokban a XII- es akna felolvasó helyisége, a fatelepi iroda és gépműhely. A 64-es, az 59-es és 34-es front brigádjai, valamint a fa­telep és a gépműhely komplex brigádjai első esetben vezet­ték be a szocialista fizetést. A brigádvezetők több mint 200 ezer forintot vettek át a pénz­tárból és a dolgozók az aszta­lokra kitett pénzes csomagok­ból számolták ki a nekik járó munkabért. (Hjhwi, ütyyeti rakétát! Te jóságos ég, miről beszél ez az alak? Üzlet... miféle üzlet? Hát a házkezelőségtől kértem, hogy cseréljék ki a cserépkály­hát, de ez nem üzlet. A cseme- geboltban kifizettem a cehhet, arról se lehet szó. Öröklakásra nem fizettem be, de az sem üz~ let, legalábbis nékem nem. Hát akkor mit akarhat? Látva megdöbbenésemet, ki­nyitotta aktatáskáját. — Ismeri legújabb tervein­ket? A telefon felé pislogtam. De jó lenne tudni, hányas számon lehet hívni a, mentőket..: — Az elnökkel akar beszél­ni? Most úgysem tud, Floridá­ban fürdik a tengerben. Az elnök. De melyik? Lám, csak, be kellett volna iratkoz­nom a szabadegyetemre, most azt sem tudom, milyen elnök nyaral Floridában. És ha már fürdik, minek küldte a nya­kamra ezt a pasast. Egy tisz­tességes elnök örül, ha kivehe­ti évi szabadságát és nem kell törődnie hivatalos dolgokkal. Ennek meg még rám i$ van gondja. — Kérem, én házalni jöt­tem Európába. Már jártam Rómában és Brüsszelben. Na­gyon kedvesen fogadtak, önt kissé furcsának találom. Talán meggondolta a dolgot? Kirobbantam. — Nézze, uram, vagy .meg­mondja, miről van szó, vagy kirúgatom a házmesterrel. Az idegen rám meredt. — Nem kapta meg 0z elnök levelét? Hogy jövök és fogad­jon szeretettel? Mondtam én neki, hogy ajánlva adja fel, de hát az elnök fél a gazdasági válságtól és úgy gondolja, hogy ott spórol, ahol tud. Az ameri­kai posta meg, tudja, milyen... Elnök. Levél. Nincs ajánlva. Amerikai posta. Pista legyek, ha értem. Az idegen felállt, szertartá­sosan meghajolt és átadott egy borítékot. — Ha elveszett, itt a. máso­lat. A megbízólevelem. Felnyitottam. Valóban az el­nök írta alá. Hogy ez és ez az úr az ő személyes különmegbí- zottja és mindenki álljon a rendelkezésére. — Uram, — szólt az idegen —, sürget az idő. Támaszpont­jaink, hogy józsefvárosiasan fejezzem ki magam, „be van- nők lőve". Éppen ezért, elhatá­roztuk, hogy tengeralattjárók­ra szereljük minden bázisun­kat. És ezek sétálnak majd a tengeren. Vagy parancsra a viz alá mennek. Nyilván önnek is lesz szüksége néhány tenger­alattjáróra. De ez még nem elég. Kitűnő rakétáink van­nak; szezon végi kiárusítás, mi­előtt jön a lefegyverzés. Pola- risok. Hallott már róluk? Egy- kettő bedöglött, az igaz, de lá­tott már selejtmentes terme­lést? Szóval, itt az idő, most, vagy soha, vásároljon Polaris- rakétát. Igazán olcsón adjuk, csak a szövetségeseinknek, is Küldöttgyűlés az egri földműves szövetkezetnél Vasárnap tartotta zárszám­adó küldöttgyűlését az Éger és Vidéke. Körzeti Földniűvesszó- vetkezet. A megjelentek előtt Micsonai József igazgatósági elnök számolt be az elmúlt év munkájáról. Elmondotta, hogy a körzethez tartozó tíz község­ben a földművesszövetkezetek közel 50 millió forgalmat bo­nyolítottak le az elmúlt évben. Növekedett a szövetkezet tag­létszáma is és jelenleg több mint 5400 tagja van a szövet­kezetnek. Részjegy-alapjuk pe­dig jóval meghaladja a 600 ezer forintot. Bár a kedvezőt­len időjárás befolyásolta a fel- vásárlási terv teljesítését, a földmüvesszövetkezet mégis 14 500 mázsa árut vásárolt fel 1962-ben. A beszámoló további részé­ben a küldöttgyűlésnek java­solta a tervezett nyereség fel­osztását. Az eredmények alap­ján több' mint 75 000 forintot fizetnek vissza a tagoknak vá­sárlási visszatérítésre és közel 45 000 forintot pedig a befize­tett részjegyek után. Nagy az embert elme. Megoldottuk például az űrhajózást a televí­ziót, megoldottuk, hogy az atomenergia békés célokat is szolgáljon. Megoldottuk, hogy a vo­natok gyorsabban és pontosabban érkezzenek kitűzött céljukhoz , . . Nagyon sokat megoldot­tunk, és még többet ol­dunk majd meg az idők folyamán. Mert nagy a: emberi elme . . . A forradalmi technika korát éljükl Mindez a vonaton ju­tott eszembe, amikor a kalauz udvariasan meg­állt szundikáló fejem fe- . leit és a jegyet kérte .. . yelsikílottam a rémület- tői: azt álmodtam, hogy egy kigyulladt olajkút hegyén röppenek égő üleppel a magasba ... Aztán kinyitottam a sze­mem és megnyugod­tam : ... csak a vasutas pél­dátlanul büdös, talán már ezeréves, olajmeg­hajtású petróleumlám­pája kormozta össze az orromat... Hiába, a technika for* radalmát éljük, de úgy látszik, a tradíciókra is sokat adunk ... Mit. szólnának, kedves illetékesek: vasutas — fáklyával ... (- ó) TAVASZI NAPFÉNY simogatja a hevesi határt.' A földeken — amerre csak a szem ellát — termelőszövetke­zeti tagok szorgoskodnak: szántanak, vetnek; kertészeti munkákkal foglalkoznak. Kü­lönösen a hevesi Petőfi Tsz földjén folyik serény • munka, ahol második éve már, hogy nem ismernek pihenőt az em­berek. Tavasszal, nyáron és ősszel a határban végzik mun­kájukat, télen pedig a meleg helyiségekben seprűkészítéssel, dolhányválogatással, kukorica- morzsolással töltik az időt. Ez évben is szinte mindennap akadt munka a termelőszövet­kezetben. A hosszú tél ellené­re idejében hozzáfogtak a me­legágyak készítéséhez, később pedig a 42 hold újtelepítésű szőlőjük karózásához, aztán a belvíz elvezetésével voltak el­foglalva, s amikor a talaj any- nyira felszikkadt, hogy elbírta már a gépet — március 17-én — megkezdték a borsóvetést, a tavaszi szántást és a szőlőnyi­tást is. — Szívesen dolgoznak az emberek — mondja Szabó lm­önnek olyan megbízható arcai van, biztosan elkel néhány tu-‘ cat rakéta a házatáján. Meny­nyit szabad felírni? Sírjak, vagy nevessek? Nyil­ván megbolondult ez a pasas; hogy pénzes palinak néz. Miből', vegyek én Polaris-rakétát? Ési minek? Sáskát irtsak vele,', vagy a gyereket jutalmazzam■ meg a bizonyítványosztás után?' — Soha vissza nem térő al­kalom — folytatta az idegen. — Az elnök nagyon fog örülni, ha európai szövetségesei «ásó-] rolnak tőle, kell az a kis do-, hány és nagyon előnyös vétel; Részletre is lehet vásárolni,1 egy kis etőtakarékossággal. Megmakacsoltam magam. A, feleségem sincs itthon, még majd szemrehányásokat tesz,' hogy minek pazarolom itt a; család pénzét, amikor füg-, gönyt akarunk venni. Rákia-1 báliam az idegenre. — De most aztán elég! Nem1 veszek semmit és punktum!, Nem elég, hogy betör egy tisz-{ tességes család otthonába, rá-', adásul még rakétát akar ne-< kém eladni? Üdvözlöm az el-, nőkét, és mars! Az idegen zavartan felállt és' összecsukta az aktatáskáját. — Tisztességes család? Hát, nem a kancellár úr őexelenciá-' jához van szerencsém? — Nem kérem. Placsek Dö-\ me vagyok, és ez itt a Jász-, fényszaru köz 4/b. Az idegen felpattant, kiró-' hant az előszobába, magára' rángatta a kabátját, felcsapta, fejére a köcsögkalapot és kivi-', harzott az ajtón. Az ilyen alakok nem hagy-' ják az embert aludni. Marthy Barna re, a termelőszövetkezet agro- nómusa, aki 1961 óta irányítja a mezőgazdasági munkákat, s aki agrármérnök és mezőgaz­dasági tanár is egy személy­ben, amikor később a szövet­kezet irodájában a tavaszi munkák állásáról és ez évi terveikről, elgondolásaikról be­szélgetünk. — Itt minden napra biztosí­tani kell a munkát. A tsz-ta- gok szeretnek dolgozni és gyorsan is végzik munkájukat, úgyhogy az első adódó alkal­mat ki kellett használnunk a tavaszi munkák megkezdésére. — 100 hold öntözéses és szá­raz kertészetet létesítünk ez évben — magyarázza, majd arról tájékoztat, hogy a tél fo­lyamán palántanevelőt, csibe­házat létesítettek saját erőből, és most már, ha az idő enged­né, 23 hold paradicsomot is ki tudnának palántáim. Később mint érdekességet említi meg. hozzáfogtak az uborka és a dinnye gyepkockázásához, siet­nek, igyekeznek vele, mert ko­rán piacra akarják vinni. Ez ideig mór 120 csomó zöldhagy­mát értékesítettek a helyi pia­con a tsz kertészetéből. egy „tit­AZ AGRONÓMUS ’kot” is elárul beszélgetés köz­iben. Az ősszel jól sikerült a [tál aj előkészítés és több száz , mázsa istálló- és műtrágyát •szórtak a földekre, úgyhogy jó termésre számítanak. A burgo­nyát előcsíráztatják, így ülte­jtik ki és az elsők között lesz- >nek, akik a piacon új burgo­nyát árulhatnak majd. Ezen­kívül öntözni fogják a cukor- ’ répát — lesz rajta, remélhető­leg 300 mázsa holdanként —, >s 120 holdon pedig vegyszeres J gyomirtással nevelnek kukori­cát. Később elmeséli, hogy a szö­vetkezeti tagság nehezen egye­zett bele, hogy 60 hold kuko­ricájukat vegyszerezzék. Nem akarták elhinni, hogy úgy is megnő a kukorica, ha nem ka­pálják. Amikor elérkezett a betakarítás ideje, mindenki kí­váncsian várta az eredményt A vegyszerezett területen 45 mázsa termett a többiről pe­dig csak 25 mázsa kukoricát tudtak betakarítani. Az idén 100 hold őszi kalászost is vegy- szereznek majd, de ezenkívül sok-sok újfajta eljárást is be­vezetnek, mert a tavalyi pél­dából tanultak: érdemes a kor­szerű eljárásokat alkalmazni. Igazolásul meg csak annyit, hogy a tsz-ben nagy sikerrel végzik az ún. levélműtrágyá­zást Karbaniddal, amely 60 százalékos nitrogént tartalmaz és alig ismert még az ország­ban. Az idén egyébként minden tsz-taggal írásbeli szerződést kötöttek, amelyben ^papíron’* rögzítették a munka, a bérezés, a premizálás feltételeit. A szer­ződéskötés annyira bevált, hogy még a 65—75 éves embe­rek is fiatalokat megszégyení­tő lelkesedéssel végzik el a rá­juk bízott munkákat. Gábor István brigádjának — a nyug­díjasok brigádjának — már híre van a faluban. Természe­tesen a többiek sem akarnak lemaradni, hiszen a „pettyes’* brigád keze alatt is ég a mun­ka. is sok szép MAR EZ IDEIG eredményt értek el a hevesi Petőfi Tsz tagjai a tavasa munkák végzésében, és nem kevesebb elgondolásuk van, amit ebben az esztendőben akarnak megvalósítani. (F. D) Már felszabadulásunk 20. évfordulójára készülnek a Heves megyei fiatalok Könyvet írnak, kiállítást rendeznek a kommunista ifjúsági mozgalom Heves megyei történetéből A KISZ Heves megyei Vég­rehajtó Bizottsága pénteki ülé­sén elhatározták, hogy össze­gyűjtik a kommunisták ifjúsá­gi mozgalom megyei tapaszta­latait. A gyűjtőmunkába — lamely két évig tart és 1965. áp­rilis 4-ig terjed ki — a megye Valamennyi KISZ-szervezetét bevonják és segítségüket kérik mindazoknak, akik az elmúlt két évtizedben a megye terüle­tén tevékenykedtek az ifjúsági | mozgalomban. A dokumentá­ciók és élményanyagok széles körű összegyűjtésére április 4-e alkalmával pályázatot hir­detnek és a pályázók között értékes díjakat osztanak ki. A 'pályázatra beérkező dokumen­tumokból kiállítást rendeznek, : írásos anyagokból pedig könyvet adnak ki hazánk fel- szabadulásának 20. évforduló­jára. Ez idő alatt a megye KISZ-szervezetei saját törté­netüket is feldolgozzák, ame­lyek szintén részt vehetnek a pályázaton. A KISZ Heves megyei Bi­zottsága felszólít mindenkit, akik a felszabadulás évében, vagy az azt követő időben részt vettek a megye területén az ifjúsági mozgalom munká­jában, hogy csatlakozzanak a pályázathoz. A gyűjteményes kötet meg­írásában, összeállításában, gaz­dag tapasztalatokkal rendelke­ző ifjúsági vezetők mellett ne­ves pedagógusok és tudósok ij bekapcsolódnak. K. A. Palántázás előtt a paradicsom — Zöldhagyma a piaeon mázsa cukorrépa egy holdról Tervek, mindennapok a hevesi Petőfi Taz-ben

Next

/
Thumbnails
Contents