Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE 7 A MFGYE! MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN^^^ 4HC<ß Quvldr ÍJ jzoga ez a kerítés. Kü- lönösen itt, a Csontos Mihály kertje végiben. Az ő bortájához tartozna, de hát... őrá nem lehet számítani. Ré­szeges. Minden pénzét elissza. Ez a munka is énrám vár. Ne­kem kell megjavítani. Néme­lyik részén. már korhad, össze akar rogyni, mint a papék esűrje. A kamra kisablakából kis- t'éjszét, harapófogót, meg pár marék szeget keresek elő, s a szép kora tavaszi napfényben hozzáfogok a kerítés barká­csolásához. Nyolcesztendős kislányom a frissen nőtt zöld pázsiton, a rózsabokor tövében hason fek­ve kalimpál a lábával, közben félhangosan mondja a lecké­jét. Most járja a harmadik osztályt, igyekeznie kell neki. Alig verek a deszkába vagy fél marék szeget, kivágódik az utcai kiskapu. Gyerekek sza­ladnak be rajta, majd feldű- tik egymást: a Csontos Erzsi, ennek a részeges Csontos szomszédnak a lánya, Cipa Annusba, meg Oláh Krisztin- ka. De ahogy engem meglát­nak, meglassudnak. Mosolyog­nak, mintha akkor látnának először. No, itt valami nincs rendjén. Az én kislányomnak se kell több. otthagyja a könyvét és hozzájuk szalad. Összeölelkez­nek. Csontos Erzsit, ennek a részeges Csontosnak a lányát, úgy öleli-cirógatja, mintha na­pok óta nem látták volna egy­mást. Pedig mindennap együtt mennek az iskolába, de ott is egy padban ülnek. Láthatják egymást eleget egész nap. Szinte • mérgeli az embert, hogy mit bír rajta annyira szeretni. C salad a négy gyerek ösz- szeftonódva a hintához. Jó, hogy megcsináltam tavaly a két akácfa közé ezt a hin­tát, sok boldog órát eltöltenek itt a gyerekek. Verem a sze­geket a kerítésbe, ide is, oda is, sok helyen lóg az oszlopon, a deszka. A hinta nyikorog'. Hol Krisztinka, hol Annuska, de leginkább Csontos Erzsiké ül rajta. Hát nem bosszantó? És ezt az egyet az én lányom még segíti is, mert hátulról olyanokat lök rajta, hogy az Erzsi csak úgy sivalkodik örö­mében. Most meg az utcai kiskaput verik. Hát nem hagyják az embert még szabadsága idején se békén. — Ki az? — Azt üzeni az elnök elv­társ, gyöjjön fel az elvtárs a tanácshoz. — Mit akar? — közeledek a kiskapuhoz, amin bebújik- Borsi Pista bácsi, a tanács kézbesítője. De csak úgy fél vállig, mintha harapós kutyám lenne. Lekezelünk. — Valami kul túrrendez­vényről volna szó. Május egy­re. Az elvtárs érti az ilyesmi­nek a módját. — Mondja meg, Pista bá­tyám, hogy tíz perc múlva ott vagyok. Ekkorra a hinta leáll, min­den gyerek minket figyel. Kü­lönösen az én kislányom, hogy még a fejét is félrefordítja. Borsi Pista bácsi meg un­szol, hogy nem megy, meg­vár. — Hát jó, várjon. Váltamra lököm a zakómat, indulok. Már lépnék ki >a kis­kapun a járdára. Húzom ma­gam után a kaput, de valami­be megakadt. Hátranézek, hát a kislányom húzza az ajtót. Nyújt felém valami cédulát és mosolyog: — Apu, írd alá gyorsan, — Mi ez?— De hirtelen arra gondolok, biztosan vala­mi gyermekjáték. Á múltkor is beavattak a „Kint a bá­rány, bent a farkas” játékba. — Ne törődj vele, apu, csak írd alá. — Majd ha visszajövök. — De nem — erőlködik a gyerek —, most írd alá. S már tárja is elém a papírt, meg nyomja a kezembe a töl­tőtollát. Ej, hogy ez a gyerek is olyan türelmetlen, mint a Borsi Pis­ta bácsi. Hogy nem tud vár­ni. A tanácshoz is éppen most kell menni. Ki a csoda csi­nálja meg helyettem azt a ke­rítést? Elvégre is szabadságon vágyok. Csontos Mihály bez­zeg nyugodtan ülhet a kocs­mában, őtőle a világ minden kerítése összedőlhet. — Na add ide gyorsan, az­tán hadd menjek. — Azzal rá­hajolok a papírra. Már írnám is a nevem, de akkor látom, hogy valami könyvecske. No mindegy, aláírom. Mégis, mi akar ez lenni? Megnézem. De a gyerekem itt megragadja a Katika mellett ülök és... ta­nító néni mindenkiét meg­nézte és ... Katika kicserélte az övével. Mert ha az én el­lenőrzőmbe írja be a tanító néni... tetszik tudni... ak­kor is verekszik édesapám, ha nem csinálok rosszat. Pedig édesapám a hibás, mert nem ad kék papírra pénzt. — Miért nem ad? — Hát.... elissza! C ahogy elsírja magát előttem, magam is el- érzékenyülök. Az én kislá­nyom lesüti a szemét, úgy piszkálja a kabátja gombját. Kihalászok a zsebemből egy kétforintost, odanyújtom Er­zsikének: — Nesze, vegyél rajta kék papírt, kössétek be a könyvei­det. Még nem érünk a tanács­hoz, amikor nagy viháncolás­(Csont István illusztrációja) könyvecske sarkát, húzná ki a kezemből. Teljes erejével. Én se engedem. Annál inkább megnézem. — Engeded el? Azonnal engedd el, mert... — S emelem a kezem, hogy rá­csapok. égre kezembe marad a * könyvecske. Kihajtom, olvasom: ELLENŐRZŐ KÖNY­VECSKE; elől az iskola érte­sítése a gyermek előmenetelé­ről, viselkedéséről, hátul meg néhány lap a szülő értesítésé­re, üzenetére az iskolának, tanárnőnek. •— Ejha, — mondta. De csak exlnyit, mire a gyerek elpityergi magát. Olvasom a bejegyzést: „Ké­rem, figyelmeztesse a gyere­ket, hogy tankönyveit, füzete­it kék papírral kösse be. Fe­hérváriné tanár.” — Mi ez? — meredek a gyerekre, és ő megérzi, hogy nem azért kérdem, mintha nem tudnám. A hangom fele- lősségrevonó. Csak nézi tágra meredt szemekkel előttem a földet, miközben folyik a könnyei — Hát így állunk? Szé­gyellő magad. Kihasználod az alkalmat, mikor édesapád «lá­gyon elfoglalt, akkor jössz ez­zel az aláírással, hátha nem veszem észre.­Itt a többi gyerek is. körénk húzódik a hintától. — Persze, megint a kék pa­pír. Már a múlt héten meg­mondtam, hogy... — s már simítanám is nyakon, mikor hozzám ugrik vadul, meré­szen a Csontos Erzsi, a része­ges Csontos Mihály lánya: — Ne tessék... Oly merészen áll köztem meg a kislányom között, hogy magam se tudom, mit tegyek. Csak nyelek egyet. — Mi közöd neked ehhez? — Ne tessék bántani ... mindent elmondok .. . mert Katika nem hibás. — És Cson­tos Erzsi megered; szinte ki­önti a lelkét: — Ne tessék bántani... az éh könyvem voH. Nem tudtam bekötni. sál elszaladnak mellettünk a gyerekek: — Apukám, megyünk Er­zsikének kék papírt venni. — Jól van, kedves. De ahogy mennének át a túlsó oldalra, a papírboltba, megtorpannak. Egy ember áll az árokban, vagyis nem áll, csak állna, négykézláb mász­na kifele, de mindig vissza­csúszik. Végre sikerül, talpra erőlködik, s nagy himbálózás­sal megindul az egyik fáig, majd sorra veszi a többi fa­törzset. A kis Erzsi mellé lép, megfogja a kezét: — Édesapám, segítek. Haza­kísérem. Az ember kiegyenesedik, összehúzza bozontos szemöldö­két, s nagyot ordít:- — Hun csavarogsz itt? — Megyek kék papírt venni, a könyveket bekötni. — Mu­tatja is Erzsi megszeppenve, de kicsit örülve a kétforintost, hogy bizonyítsa, igazat mond, nem csavarog. Az ember vadul kap a, pénz után. Szinte a gyermek kezé­vel együtt megragadja a pénz­darabot, a másik kezét meg már emeli ütésre. Borsi ) Pista bácsi odaugrik, széleset káromkodva az em­berre, de már későn. Csatta­nás hallatszik, utána gyermek­sikoly. ★ Dent a teremben még mindig ökölben a ke­zem. Alig bírom lélekjelenlét­tel a kultúrrendezvényről szó­ló napirendi pontot végig­hallgatni. Mikor a hozzászólá­sokra kerül a sor, elsőnek je­lentkezem. Vállalom a műsor rendezését. Nagy tapssal fo­gadja a tanácsülés. — De még volna egy-két szavam. — Mindenki hallgat. S én elmondom Csontos Mi­hály és Erzsiké szívét szagga­tó esetét, aztán így folytatom: — Tisztelt tanácsülés. Meg kell menteni Csontos Mihályt és családját. A társadalmi bí­róság csak később kezdi meg í HARGITAI ISTVÁN versei: SZALOME (a karjalai ciklusból.) Hiába jönnél újra el Meg sem ismernélek talán —, Bár egyszer-kétszer láttalak: — Üveghez simult kék hajad A murmanszki gyors ablakán ... Egy csiHagtalan éjszakán, Az éjféli Nap éjjelén, Szalomea félszigetén: Beléptél sátram ajtaján —, S felnyögtem álmot űzve én. Egyszer a fürdőzök között A tó vizében láttalak — Fröcskölted a hideg vizet, Aztán elúsztál, s válladat Eltakarta a félsziget. Egyszer egy téli délután A hómezőn kék és piros Karikák táncoltak, s te ott Hajigáltad a hógolyót A hóra hullt fejem után ... Jóreményséi* fokán Táréjos hencegők szeretnék visszavetni Hajóim csendes partmenti vizekre — Révkalauzt próbálnak vesztegetni, Hogy vezetne vesztegzáras szigetre — Hajh, de már a másik óceánnak Viharai hajóm itt megragadták! Annyi időm sincs: inteni egy lánynak, Ki a parton ámulja a regattát. Hejh, a szelek, a sószagú szelek. Belecsapnak szemembe és a számba, (Rossz iz elszáll) s a szálló szkónerek Előtt a déli tengerek világa! í KISS DÉNES: A fény munkásai A sztrájkoló francia bányászok köszöntése. Szívük ver a vonatokban! Olvadó vas színképében villan arcuk s talpig éjben hegyek súlya vállukon van! Velük vagyok harcaikban! Titánok így: kéz- a kézben, vad hatalom ellenében láng fészkel rőt markaikban. Rájuk gondolok, ha lobban neonfény a városokban s fénylenek az utcatárnák. Fémszálakon otthonomban gyújthatom fel napnál jobban izzó szemük szép világát. ' KATONA JUDIT: TAVASZ Ássák a kertet. Sebesek az ágakon a levelek. Kamaszkor jár velünk a füves utakon, kiált a zöld s buja gyom les a csóknál. Ássák a kertet. Orgona figyel. A házzal zöld moha •feleselget. A Tiszaparton ül a csend s dagadó mellű víz eseng a szeleknek. Neszez a kert míg áztató eső hull s velünk lázadó tavasz surran. Gondunkkal messze jár a tél, piroslik már a vágy s a vér mosolyunkban. FARKAS ANDRÁS: Jttézlzíí Csurran a fény a tetőről, Pattan a jég a bozótban, Jár a meleg, havat őröl. Dobban a föld, s belerobban Lusta rögök nevetése, Csobban a nap meg a hóié, És szívemen veszem észre: Minden az álmodozóé. Vájja a víz a barázdát, Cseppen a víz venyigéken, Jégdarabok magyarázzák: Nincs soha már menedékem. Barna a fák csupasz ága. Ámde a föld tüdejében Robban a rügy s robajára Szólal a perc vízikéken. Árad a mézízű szellő, Arad a fény meg a pára, Árad a köd, szava felnő Március arculatára, Mégis a víz meg a kék ég Súgja a tarka virulást, Hozza a test menedékét Most a virágbaborulás. Gyűlik a víz patakokká, Habra dagad hab a völgyben, S mintha a sodra befogná Álmaimat örököltén, Mintha a dombok, a rétek Minden imája felelne, Mormol a hab s amit értek. Az csak a víz s buja lelke . Búvik ezer repedésben, Fut, lohol és lefelé megy, Célja csak egy: le ne késsen Szólni a perc örömének. Víg szava szólal a dombról, És lefelé, lefelé megy, Téli havakra dorombol, S dallam így örömének. Megy lefelé az időben, Végtelenül sodorintja Bennem is, ámde belőlem Álmaimat — Hol a minta? Csurran a víz, lefelé fut, Tengereken nyoma vész el — Érti-e ő. hogy a mély út Sors, ami száll gyerekésszel? Árad a fény a tetőről. Árad a szél a bozótban, Hókupacot, jeget őröl, Dobban a föld s belerobban Kósza szemem tükörébe Nagy-nevető, teli szájjal Fürge napunk puha képe: Hol van a hó? Sose fájlald! S míg kalapomnak a szélét Szél elejébe begyűröm, Mintha jövőbe beszélnék, Gondolatom kibetűzöm: Jártam az álmaim ormán, Baktatok itt, a lapályon, S mintha pirulva hadarnám: Férfihez illik az álom? ÉBLI KATALIN: cALk&tuyatkai Piroslik s felragyog mégegyszer nyugat, egy kutya valahol elnyújtva ugat. Fáradtan szállnak a gomolygó füstök, fényként az árnyakkal egyedül küzdők. A Napnak nem látszik gömbje, csak fele, a falvak a tájba olvadnak bele. Az éjt már minden pere közelebb hozza, hullatja fényét egy virágzó bodza. Bottal egy surranó árny-gyíkra ütök, parányi vonókkal cirpel egy tücsök. Már egyre lassabban másznak a kazlak, csillagként nyílt ki az égen egy ablak. ja a tanácsülés Csontos Mi­hály elvonókúrára való vite­lét. Hivataliból kell elvitetni Csontos Mihályt. Mikor több hang inár nem jön v ki a torkomon, levágódok a székre. A tanácselnök is be­szél. Mellettem. Hogy Csontos Mihálynak, a gazdaság tehe­nészének munkája ellen nincs kifogás, de hiába kereshet két­ezret is, ha a családja nélkü­lözik. Cselekedni kell. Aztán látom, hogy mindenki egy­szerre, helyeslőleg emeli a ke­zét. ★ [7 gy hónapja is elmúlt, hogy Csontos Mihályt nem láttam. Azóta a május el- seji ünnepi műsor is lezajlott. De Erzsikét se látom. Biztosan tiltva van az én házamtól. Biz­tosan fülébe jutott Csontos szomszédnak az én javaslatom, meg a tanácsülés határozata. De azt is mondják, hogy mos­tanában ritkán ül be a kocs­mába. Vesz egy üveg inniva­lót, s hazaviszi, hogy otthon működését, de máris javasol- szopogassa el. Magam se hal­lom nyikorgó hangját az abla­kom előtt, amint végigriká­csolta majdnem, mindennap az utcát egy-egy kocsmai nótával. . Tegnap megyek haza ebé­delni. Lépek be a kiskapun, s hát a kerítés a Csontosék kert­végiben ki van dűlve. Tudtam, hogy ez lesz a vége. De mo­zog is ott valaki. A kapu csu- kódására kiegyenesíti derekát. Hát akkor látom... Csontos Mihály. Javítja a kerítést. Odaköszönök, fogadja. Ügy lát­szik, csak nem haragszik. Azért egy kicsit viszolyogva lépdelek feléje. De ő moso­lyog, nyújtja a kezét, mintha nem történt volna semmi. Rá­tapad a szeme a kerítésre. Megnyalintja a markát, egyet nyom az ásóján, mire meginog a korhadt oszlop tövestül. Köz­ben megáll, rám néz, majd megint a kerítést pislogja. A józan emberek módján kiböki: — Megcsinálom mán ezt a kerítést, mert így mégse ma­radhat. — Bizony, jól teszi, — mon­dom. De látom, hogy még maradt kimondatlan a fejében. Csak pislog tovább. Előveszi a csibukját, kiveri, megtömi, rá- gyújt.Nagyot szí, kifüstöl: — Fianem... láttam tavaly, hogy többet' vett a szomszéd abból a kapocsszegből. Ha vol­na kimaradva, kettőt adhatna belőle. — Miféle kapocsszegről be­szél? — Amit tavaly vett a szom­széd, amikor á kishintát csi­nálta. — Mire kellene? F asüti a szemét, rendben , hátrafésült, dús haján, ami azelőtt mindig kétoldalt lógott a szemébe, most hátra­nyomja a kalapját. A szemem­be pillantana, de nem állja a nézésemet. Csak a földet, a kidült kerítésdeszkákat pis­logja. s szinte szégyenkezve elrebegi: * — ílát, ezeket a kapocssze­geket verném a felső oszlopba, rájuk akasztódna a kötél... Mint a szomszédé, szakasztott olyan hintát csinálnék én is — az én kis Erzsikémnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents