Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
wes. Äprffls 4., csütörtök NfiPÜJSAG * Dísxünnepség Egerben, basánk felszabadulásának 18, évfordulója alkalmából A szálak összefutnak Három arc, három élet fFolytatás az első oldalról.) Csak a dicséret hangján lehet beszélni a megye munkásainak, műszaki vezetőinek áldozatos munkájáról és úgy gondolom, hogy ezen ünnepségünkön külön is köszönetét kell mondani megyénk szénbányászainak, az egercsehi és a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt bányászainak, műszaki vezetőinek, a bányaüzemek pártszervezeteinek, KlSZ-szer- vezeteinek és a szakszervezeti bizottságoknak azért az odaadó, lelkes munkáért, amit a rendkívüli időjárás okozta szénhiány enyhítése érdekében kifejtettek. Azt kérjük megyénk üzemeinek dolgozóitól, hogy ezekben a napokban és hetekben tegyenek meg mindent a rendkívüli időjárás okozta termelési kiesések pótlására és támaszkodva elért eredményeinkre, felhasználva az eddigi tapasztalatokat, -segítsék elő, hogy megyénk ipara még magasabb színvonalon teljesítse feladatait. Az ipari üzemek dolgozói mellett derekas munkát végzett megyénk termelőszövetkezeti parasztsága is. A rendkívüli időjárás ellenére is tovább javultak megyénk mezőgazdaságának termelési eredményei és minden vonatkozásban felülmúlták bármelyik előző év eredményeit, örvendetes az az egészséges fejlődés, amely a termelőszövetkezeti mozgalmunkban, a termelőszövetkezeti gazdaságok egész tevékenységében tapasz- talhátó. A megyében működő termelőszövetkezeti gazdaságok az elmúlt években tovább erősödtek és ezek a közös gazdaságok eredményes lépéseket tettek, hogy egyre jobban tevékenykedő, népünk és a népgazdaság igényeinek fokozottabb kielégítését biztosító, árutermelő gazdaságokká váljanak. Örvendetes az a fejlődés, amely a falu politikai, kulturális életében bekövetkezett A szocialista termelési viszonyok megteremtése a mezőgazdaságban és az elmúlt évek során kifejtett következetes eszmei-politikai harc eredményeként megyénk termelőszövetkezeti parasztsága is elindult azon az úton, amely az egységes, szocialista paraszti osztály kialakulásához vezet. A munkásosztály és a dolgozó parasztság mellett jelentős az a fejlődés, amely megyénk más dolgozó rétegénél, különösen az értelmiségnél tapasztalható. Megyénk értelmiségi- dolgozóinak nagy többsége — újak és régiek egyaránt — ma már a munkásokkal és a dolgozó parasztokkal vállvetve tevékenykednek a szocializmus ügyéért és munkájukkal hathatósan elősegítik megyénk kulturális életének, egészségügyének fejlődését. Pártunk VIII. kongresszusának megállapításai alapján kijelenthetjük, hogy az elmúlt 18 esztendő politikai harca, társadalmunk gazdasági szerkezetében bekövetkezett nagy változás óriási hatással volt népünkre, alapvetően változtatta meg helyzetét, életét, gondolkodását, komoly hatást gyakorolt tudatának fejlődésére. A párt helyes marxista—leninista politikája, szilárd eszmeisége, s népi hatalmunk szilárdsága eredményeként erőssé, megbonthatatlanná vált a párt és a tömegek kapcsolata. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy ma dolgozó népünk messzemenően egyetért pártunk politikai irányvonalával, elfogadja, magáénak vallja és támogatja ezt a politikát. Az elmúlt 18 esztendő egyik legnagyobb vívmánya, hogy társadalmunk különböző dolgozó osztályai és rétegei egyre erőteljesebben fognak össze — a boldogabb holnap, az emberi haladás, a békét és a szocializmust jelentő nemes célok megvalósítása érdekében, hogy kialakult és egyre erősödik hazánkban a népi-nemzeti egység. Nem jöhet létre nemzeti egység az olyan társadalomban, ahol a társadalom nagy többségét kitevő dolgozó emberek meg vannak fosztva az emberséges élet biztosításához szükséges feltételektől, az ország anyagi és szellemi javaitól. Ezek a társadalmak, amelyekben háttérbe került a dolgozó ember, pusztulásra vannak ítélve és végérvényesen le fognak tűnni az emberi társadalom színpadáról. A szoros népi összefogás, a szilárd népi-nemzeti egység csak a szocializmus talaján jöhet létre és valósulhat meg, a szocialista társadalomban, ahol a dolgozó nép a hatalom birtokosa, ahol nincsenek egymással ellentétes érdekű osztályok. A szocializmus az a társadalom, ahol egyesíteni lehet és egyesíteni is kell mindenkit, aki a szocializmus, a béke ügyéért tevékenykedik. Népünk egységének erősödését napjainkban egy sor kézzelfogható példával lehet igazolni, bizonyítani. Sok példa közül csak ' egyre, a legutóbb megtartott országgyűlési és la- nácsválasztásokra szeretnék utalni. Megállapíthatjuk, hogy megyénk dolgozói, választópolgárai nagy politikai felelősséggel készültek fel erre az esemény- . re. A megye lakosságának megnövekedett aktivitását mutatja az, hogy az országgyűlési képviselőket és tanácstagokat jelölő gyViléseken a megye választópolgárainak 67 százaléka ■jelent meg és több mint 15 ezer ember, párttagok és nagy számban olyan pártonkivüliek kapcsolódtak be a választások előkészületeibe, akik az elmúlt években távol tartották magukat a közéleti szerepléstől. A február 24-i választások egész lebonyolítása és vég- rehajása az a tény, hogy megyénk választópolgárainak 98,8 %-a a párt politikájára, a Hazafias Népfront jelöltjeire adta le szavazatát, népünk szilárd politikai egységét, összeforró ttságának erősödését bizonyítja. Napjainkban a népgazdaság, a kultúra további gyorsütemű íejlesztése, egész népünk egyre növekvő anyagi és szellemi szükségletének tökéletesebb kielégítése, egyáltalán a szocializmus teljes felépítése feltételezi és szükségszerűen meg is követeli dolgozó népünknek még szorosabb összefogását, a népi-nemzeti egység további erősítését. A szocialista nemzeti egység politikai alapja — mondja a Központi Bizottság kongresz- szusi beszámolója: „Össze kell fogni a kommunistákat el pártonkívülieket, a rendszer politikailag aktív támogatóit és a ma még ingadozóikat. a közömböseket, a materialista világnézet híveit és a vallásos érzületű embereket egyaránt. A szocialista társadalom felépítése az egész nemzet ügye Ez a nemzet jövője, s ebben a szocialista társadalomban valósul meg a magyar nemzet jólétének korábban nem ismert felvirágzása.” Társadalmunk dolgozó osztályainak és rétegeinek szövetsége, a népi-nemzeti egység erősödése természetesen nem fog önmagától bekövetkezni. A népi-nemzeti egység politikája nem jelenti és nem is jelentheti az osztályharc felfüggesztését, vagy feladását. Éppen ellenkezőleg. Ennek az egységnek a további fejlődése és erősítése még erőteljesebb harcot követel meg. Ez az osztályharc nem személyek, nem az emberek ellen irányul, hanem az emberekért; a maradi gondolkodás; a polgári és kispolgári nézetek ellen. Ennek az' osztályharcnak fő céljat hogy hazánk minden dolgozó embere a szocializmus tudatos hívévé váljék, hogy társadalmunk minden területén az emberek agyában és szívében a szocializmus eszméi uralkodjanak. Szocialista hazánk továbbfejlődésének, kitűzött céljaink elérésének továbbra is elsőrendű feltétele népi hatalmunk ereje, szilárdsága. Népi hatalmunk erejét és szilárdságát biztosítja népünk szocialista egységének erősödése, a párt és a nép összeforrottsága. Társadalmunkban ma az embereket nem a korábbi helyzetük, hanem a szocializmus érdekében kifejtett munka, a demokratikus rendszerünkhöz való viszony alapján ‘ítélik meg és értékelik. Népi hatalmunk növekvő erejét, szilárdságát és rendszerünk mély humanizmusát és emberiességét igazolja az a széleskörű amnesztia-rendelet is. amit népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a közelmúltban kibocsátott. Ez a széles körű kegyelmi rendelkezés azt is megmutatja, hogy szocializmust építő társadalmunk miközben következetes és határozott harcot folytat továbbra is mindazok ellen, akik felszabadult népünk, küzdelmes, áldozatos munká jával kivívott szocialista vívmányainkra törnek, azok ellen, akik megszegik szocialista államunk törvényeit — mély humanizmustól áthatva megbocsát azoknak, akik a korábbi években hibákat elkövettek és módot ad arra, hogy ezek az emberek újra megtalálják helyüket a társadalomban. Kedves elvtársnők! Elvtár sak! Ma, amikor dolgozó magyar népünk felszabadulásának 18. évfordulóját ünnepli és a Megtett nehéz, küzdelmes, de eredményekben gazdag útra emlékezik, ezen a napon már másfajta nép, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó magyar nép tekint vissza harcára, küzdelmeire. Magyarország, amely a hitleri fasiszta Németország utolsó csatlósa volt. ma a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal a világ haladó erőivel vállvetve a társadalmi haladás élvonalában harcol az egész emberiség ügyéért, a békéért, demokráciáért, a szocializmusért. Nagy költőnk, Petőfi Sándor, több mint egy évszázaddal ezelőtt dalolta a kunyhók népeinek: „Ne féljetek, szegény jó emberek, Jön rátok is boldogabb idő. ■ Ha múlt s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő”. Petőfi álma a Szovjetunió segítségével, felszabadult, dolgos magyar népünk harca, munkája nyomán valósággá vált. Népünk felszabadulása óta magasra emelkedett, övé a hatalom, a jelen ég övé a végtelen jövő. Éljen április 4., hazánk fel- szabadulásáénak nagy ünnepe! Éljen a magyar—szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Éljen és viruljon a szocialista tábor népeinek testvéri szövetsége! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a béke és a szocializmus! ★ Az ünnepi beszéd elhangzása után az egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek műsorával folytatódott a díszünnepség. Az ujjunk sem egyforma, hát miként lehetne egyforma három ember élete, kivált, ha az egyik gyöngyösi, a másik lőrinci, a harmadik meg egri. Most mégsem a kilométerekben mért távolságra, inkább a korra és életkörülményekre gondolunk, amely a három ember sorsát elválasztja. Az eseményeknek, a három ember sorsának látszólag semmi köze egymáshoz. De az idők végtelenén a szálak összefutnak, nem mesebeli Párkálc, hanem dolgos emberek szövik sorsukat. Küzdenek, dolgoznak érte. Nemcsak részesei, hanem aktív formálói a nagy egésznek, s így összetartoznak, egy osztály, egy nép jellegzetes képviselői ők. ■ PATAKI JANOS, Gyöngyös, Danovár utca 29. öreg parasztom bér, 76 éves. Gyöngyösi kapás. De nem szolgafajta. Tekinteti olyan, hogy Dózsa Györgyöt lehetne mintázni róla. És életéről regényt lehetne írni. A tanácsköztársaság ideje alatt Gyöngyös város közellátásáért dolgozott. Amit eldugtak a gazdagok, összeszedték, hogy jusson valami a szegény népnek is, — ő maga így mesél erről. Aztán menekülni kellett, erdőkben, szőlőkben bujkált. Körözték, keresték a „fehérek”, mert kommunistának tartották. Ez pedig akkoriban főbenjáró bűn volt Később, egy este a sógoránál fogták meg. Fegyveres őrséggel az Agrárbank épületébe kísérték. Ott az egyik nemzetőr fegyverrel tarkón ütötte. Még jó, hogy elájult, a többi ütést, rúgást és kínzást nem érezte, de attól az egy ütéstől alig hall azóta, amit meg ráadásként mértek rá, attól a fogait köpte ki. — De „pártfogóm” is akadt. Azt mondta: ne bántsátok már, reggelre úgyis megdöglik. Fejemet, arcomat úgy összeverték, hogy reggelre, amikor az utcára dobtak, az asszony sem ismert rám. De ezt is, meg a három év 14 nap börtönt, amit még rám szabtak, túléltem. A sok szörnyűség említése után Pataki János szemében dacos keménység villan. Kapás paraszt volt, de amikor tehette, a munkás- egyletbe járt. Az idősebbek emlékeznek még rá Gyöngyösön. Szavai lázítottak a múlt ellen, de biztattak a jövőt illetően. Mennyi küzdelem várt még Pataki Jánosra és a hozzá hasonlókra. A negyvenes években többször internálták Pestre és Ricsére, politikai fogolyként őrizték Vácott és Piliscsabán. Hányszor volt csendőrkézen, nyilasok és német SS-ek vezényeltek a 900 fős osztagnak, jobbra, balra. Az egyik halált, a másik bizonytalan holnapot jelentett. Szovjet katona állt a kapu mellett, amikor az otthoni kilincset megfoghatta. KOVÁCS JÁNOS, lőrinci lakos, summás-napszámos gyerek volt. Egyik uradalomtól a másikig lökte az élet. Szántóföld volt akkor még a Mátravidéki Erőmű helyén. De építkezni kezdtek ott és a kútfúrók mellé szegődött napszámos segédmunkásnak. Az építkezésen dolgozott, amíg el nem vitték katonának. Front, fogság... de a Szovjetunióban kitanulta a hegesztő szakmát, kiváló munkájáért, jutalomként, 1945 őszén kerül haza, Lőrincibe. A cselédsorból hosszú út vezetett a két szoba, összkomfortos, központi fűtéses, állandó hideg-meleg vízzel ellátott lakásig, a saját autóig és az erőmű beruházási osztályán viselt 2400 forintos állásig? — Hosszú, sok próbatétel lépcsőjén, sok tanulással, sok vizsgával és még több munkával. Kazánfűtői; twrbinagépészi, tnűveaeüa tanfolyamok és vizsgák, általános iskola 7—8. osztályát végeztem kopasz fejjel, majd Budapesten általános gépipari technikumot. Egyszerű, megfontolt szavakkal beszél Kovács János, szavai nyomán gazdag élet tárul fel. Szerényen, beosztással, de elégedetten élünk — mondja az egykori summásgyerek. MAGYARI JÓZSEF. Eger, Vöröstüzér utca 30. szám alatti lakos. Együtt született a szabadsággal. lgy_ mondaná, ha nagy szavakat használna. De ő szerény, csendes fiatalember. Halkan válaszol a kérdésekre. Udvarias, de szeméből csodálkozás tükröződik. — Mit akarunk tőle? Miért éppen őt keressük? Hiszen a Hajtóműgyár Ifjú Gárda szocialista brigádjának ő a legfiatalabb tagja. Csodálkozik, de aztán a munkára, meg aa OH—6 fogazó gépre fordul a szó. Egyszerre élénk lesz. Magyaráz és érvel. Minden szaván és mozdulatán látszik, hogy a gépek és a munka érdekli, mindkettőt nagyon szereti. Rá. kell szolgálni a bizalomra, méltó akar lenni azokhoz, akik befogadták, akii: társuknak és barátjuknak fogadták. Magyari József az elmúlt év júniusában szabadult. Tizennyolc éves és átlagosan 1800 forintot keres havonta, de inkább valamivel többet. És egyre többet akar. Nemcsal: keresi ni, egyre többet akar tudni. A szakmájáról i* és az élet dolgairól is. Öt apró gyermek volt 1945-ben az egri parasztházban és azt serft tudták, hogy az édesapát merre sodorta a háború vihara, a front szeszélye. Csonkáig betegen jött haza és azóta már nem él. De Magyari József azt akarja, hogy büszkén nézhessen rá kisebb testvére és minden ismerőse. Az utcabeliek és a gyáriak is. Őszre már a gépipari technikumba készüL A Magyari Józsefekből és a hozzá hasonló, szorgalmas fiatalokból technikus lesz, vagy akár mérnök. Egyáltalán nem ritkaság már ez nálunk. De 20—30 évvel ezelőtt a gyöngyösi munkásotthonban Pataki Jánosék és a többiek remélték, hitték ezt? Igen, ezért harcoltak és szenvedtek. Három korosztály, de egyetlen emberöltő. Mégis, micsoda távlat, milyen fejlődés. Nem árt erre gondolni, legalább tt jelesebb ünnepeken, hogy igazán értékelni tudjuk a munkás hétköznapokat. Dr. Fazekas László
