Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-16 / 63. szám

WS3. március 1#., szombat NÉPÜJSAG s A Hajtóműgyár „!fjú Gárda'* szocialista brigádjának kitüntetése Ünneplőbe öltözötten ültek 6z asztal körül. Illik rájuk a név: „Ifjú Gárda”. Magycr. József 18 éves sincs és a jel­vénnyel kitüntetett szocialista brigád legidősebb tagja, Húgé: Istvári — mondják —38 éves. Nehezen hittem el róla. Élénk­szemű, fürgemozgású ember Fiatalok a brigád tagjai, de eredményekben gazdag út ál! mögöttük. Űj eszményekért, új Célkitűzésekért lelkesednek. Különösen szép eredménye­ket ért el az „Ifjú Gárda” szo­cialista brigád a kongresszusi verseny során. Száz százalékon alul nem adta a teljesítményt a brigád egyik tagja sem, 20 újítást dolgoztak ki, s náluk a selejt a vállalati átlagnak csalt kilenced része. Fegyel­mezetlenségért, hányaveti le- £ ón y ke dósért régebben egyikü­ket, másikukat figyelmeztetni kellett, de hosszabb idő éta nincs baj a brigád egyetlen tagjával sem — mondta a teg­nap délutáni ünnepségen Fű­lő p Gyula, a gyáregység párt- titkára. Kácsor Jánosné, a megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja, a városi pártbizottság tit­kára elismeréssel szólt példa­mutató munkájukról. Évekig együtt dolgoztak a maguk elé tűzött termelési célokért, s közben igyekeztek önmaguk­ból és társaikból is szocialista embert faragni. Elsősorban a munkát tekint­jük embert formáló erőnek, de az „Ifjú Gárda” tagjai soha ne felejtsék, hogy nemcsak az egyes embernek kell önmaga hibái ellen küzdeni. A gyor­sabb előrehaladást, a biztos sikert szolgálja, ha a brigád tagjai állandóan segítik egy­mást. De az elvtársi, baráti se­gítség ne szűnjék meg a gyár­kapunál. Törődjenek ezután még többet társaikkal. Munká­ban, tanulásban, az élet min­den gondjában segítsék egy­mást, a többi és majd csak ez­után alakuló brigádokat. Ezekkel a gondolatokkal nyújtotta át Kácsor Jánosné a Hajtóműgyár „Ifjú Gárda” szo­cialista brigádja részére a me­gyei pártbizottság vándorzász­laját. Vajda Pál, a brigád vezetője vette át a zászlót. Mindnyájuk nevében mondta, hogy ez a kitüntetés kötelez. Arra figyel­mezteti a brigád tagjait, hogy 35 000 úí szakmunkás a mezőgazdasági üzemek hen A mezőgazdasági termelés szakosítása, belterjes kultúrái- nak fejlődése, a gépesítés és a keroizáiás térhódítása szüksé­gessé teszi, hogy bizonyos idő múlva a felnőtt fizikai dolgo­zóknak mintegy 25—30 száza­léka rendelkezzék a szakmun­kás-színvonalnak megfelelő összefüggő, rendszerezett isme­retekkel a termelés valame­lyik ágazatában. A 350 000— 400 000 szakmunkás kiképzésé­ben a mezőgazdaság az idén teszi meg az első nagy lépést: a tavaszi hónapokban mintegy 35 000-en kapnak szakmunkás- bizonyítványt. A 2200 szakmunkásképző­tanfolyam 57 000 hallgatója kö­zül 15 000 lép most a vizsga- bizottság elé, hogy számot ad­jon a 22 növénytermesztési, állattenyésztési és kertészeti szakma valamelyikében szer­zett tudásáról. További 20 000 termelőszövetkezeti tag és álla­mi gazdasági dolgozó traktor- vezetői vizsgát tesz. (MTI) Olvasom qp újság­ban, hogy Tolna me­gyében „apák-ankét”- ot rendeztek, ame­lyen megvitatták az otthon, a család, a ne­velés széles körű problematikáját. Ha ezt a hírt összeve­tem a televízió nők napi műsorával, va­lamint a nők napján elhangzott ezernyi fogadalommal és ja­vaslattal — kezd nem tetszeni a dolog. Va­lami készül ellenünk’. Valami revolúció van kialakulóban a férfiúi nem ellen. Egyetértek a nők egyenjogúságával, ha ők mosnak, takaríta­nak, főznek, bevásá­rolnak, kiszolgálnak, vasalnak, dédelget­nek és elringatnak; szívesen aggódom ér­tük a második mű­szak fáradalmai mi­att ... Mert tudom, mi egy férj kötelessé­ge ... De mit akarnak még? Gyanús! Minden asszonnyal szemben kész vagyok életem árán is meg­védeni férfiúi jogai­mat! (—6) Hágen István az Ifjú Gárda szocialista brigádjának leg­idősebb tagja a gépnél. töretlenül haladjanak tovább a KISZ-bizottság titkára bizako- megkezdett úton. A bővülő dással nézett az üzem fiatal­üzem, az átszervezés nagyobb jaira és az ünnepséget záró feladatokat ró az „Ifjú Gárdá- szavaival ezt fejezte ki Körösi ra”, de azt örömmel vállalják József, a gyáregység vezető- és idejében felkészülnek rá. je is. Németh Tibor, a városi * (F. lő.) Tnwaizi hívek GYÖNGYÖSRŐL Itt a tavasz. A Tisza-parti nádasokat csapatosan lepték el a bíbicek, s az Eger környéki erdőkből pisszegve és kurrog- va, szerelmesen lejti táncát a szalonka. A Zagyva és a Tana mentén árvíz ellen küzdenek, de Gyöngyösön, a Dimitrov Termelőszövetkezetben meg­kezdték az első igazán tavaszi ízű munkát: a szőlő metszését. Véget ért a hosszú, kénysze­rű téli pihenő, szerdán reggel elhatározták a szövetkezetben, Ötvenhárom millió forint a közhivatali munkakörülmények javítására A közalkalmazottak szak- szervezete országosan megvizs­gálta az egészségvédelmi, szo­ciális és munkásvédelmi intéz­kedések, rendeletek végrehaj­tását a közhivatalokban, álla­mi intézményeknél, valamint a hatáskörükbe tartozó üzemi jellegű munkahelyeken. Mindenekelőtt szembetűnő, milyen nagy gondot fordít az állam a hivatalokban is a dol­gozók munkakörülményeire: az elmúlt bárom évben mun­ka- és védőruha-juttatások cf­Fergé leges hózápor veri qz erdőt. Az alacsony ég szinte az emberre nehezedik, a felhők a fákig érnek, s a füstölgő fehér ködben elmosódnak a hegyek formái. A fák alakjukat vesztik, két oldalt a csúcsok éle mind lecsorbul, sejteni sem lehet, hol végződik a hegy, és hol kezdődik az ég. Fent a hegytetőn azonban tiszta, kék az égbolt, gyönyörű, verőfé­nyes a napsütés. Nyílik a hóvirág... mén 53 millió forintot használ­tak fel a minisztériumokban és más, országos hatáskörű szerveknél, továbbá a taná­csoknál és a tudományos in­tézményeknél. Az állami tá­mogatást hatásos szakszervezeti intézkedések egészítik ki. A szakszervezet bővítette mun­kásvédelmi aktívahálózatát, s megszervezte mintegy száz munkásvédelmi felügyelő ok­tatását. Munkaegészségügyi bi­zottságot is létrehoztak, amely tudományosan foglalkozik az egészségvédelemmel. A bal­esetek és betegségek megelő­zésével. A szakszervezeteknek soron következő nagyobb sza­bású akciója lesz az áprilisban tartandó egészségvédelmi és munkásvédelmi hónap, amely­nek során a számítások szerint mintegy 25—30 000 közalkal­mazott vesz majd részt orvosi előadásokon. Sokat fejlődött a szociális ellátottság is a közhivatalok­ban. Százhúsz intézménynél működik saját kezelésű kony­ha, s mintegy 35 000 közalkal­mazott vesz részt szervezett közétkeztetésben. Az elmúlt három évben több hivatali és üzemi konyhát fejlesztettek, gépesítettek, mintegy nyolc­millió forint beruházással. Megoldatlan még a kisebb hi­vatalok, valamint a járási székhelyeken és a községekben élő tanácsi és más közhivata­li dolgozók egy részének ét­keztetése. A tervek szerint itt a vendéglátóipar szolgáltatá­sait veszik majd nagyobb mér­tékben igénybe. (MTI) hogy nem késlekednek a sző­lőmunkákkal, bár még kedve­zőtlenek a talajviszonyok, megkezdik a metszést. Reggel, a brigádok eligazí­tásánál közölték, hogy még nagy a sár, s így csak az rnent ki, akinek gumicsizmája volt, s érmék . megfelelően öltözött fed, de így is, a tagságnak mintegy 40 százaléka munká­hoz látott. A tagság másik ré­sze a kertészetben, a meleg­ágyak előkészítésén dolgozott, a primőráruk és a palántane­velés foglalkoztatja őket. Az első tavaszi napos időt Nagy István brigádja a szőlő­ben köszöntötte, a rédei ha­tárban ütötte fel táborát, a Bezzeg-brigád pedig a halászi úton fogott a metszéshez. Mindkét brigád tagjai nagy lelkesedéssel és bizakodással láttak munkához. Sok a szőlő, 509 hold termő és 54 hold új telepítés, de azt is tudják, hogy megfelelően művelve, jó ter­mést hoz, elsősorban ez bizto­sítja majd jövedelmüket. Egy brigád más feladatot kapott, ők a növényvédelmi akció keretében permetezik a háztájiakat. A szövetkezet agronómusa közli, hogy a faápolást már be­fejezték. Kétholdas almatele­pítésüket és az ugyancsak ilyen területen új telepítésű barack­fáikat leápolták. Ezzel egy- időben elvégezték a mintegy 1570 szórványtelepítésű gyü­mölcsfa növényvédelmi mun­káit is. Nagy lendülettel dolgoznak a szövetkezet minden üzemágá­ban, a tavaszi frisseség érző­dik mindenütt. A kertészetben különösen intenzív a munka, hiszen most alapozzák meg a zöldség, a primőrök termését. Az üvegházak szomszédsá- .'gában ültetik a paprikapalán­tákat. Paprikát az idén 15 holdon kívánnak termeszteni, a paradicsommagot 84 holdra vetették el, s eddig már 30 hold palántája kelt ki. Az üvegházakban gondosan ápol­ják a virágokat. Februárban két-három naponként, már­cius elejétől már naponta, rendszeresen 40—50 szál szeg­fűt szállítanak a piactéri vi­rágboltjukba. Széles skáláját növesztik a virágoknak, meg­található itt szinte valameny- nyi cserepes virág, de nagy té­telben a cikláment, s az aspa- rátust. értékesítik. A kertészetben a meleg­ágyakat készítik elő, s már most gondoskodnak az öntö­zőmotorok, öntöző berendezé­sek működésének biztosításá­ról. öt motor közül egyet ki kellett selejtezniük, s helyette újat vásárolnak, hogy a nyári melegekben ne szenvedjen kárt öntözéses területük. A gyöngyösi Dimitrovban munkával köszöntik a tavaszt, s ha az időjárás nem lesz mostoha hozzájuk, három hét múlva végeznek a metszéssel, utána a szőlő talajmunkáit ve­szik sorra, majd palántálással és tavaszi vetésekkel folytatják a munkát. (P) cAz ö-nztüm. dójaként szólunk azokról az egri diákokról, akik az árvíz által - veszélyeztetett területe­ken, Kál és Kompolt között, Kápolnán, Kápolna és Tófalu között vívtak elkeseredett küz­delmet az árvízzel a „megbok­rosodott” Tárnával. Az Egri Tanárképző Főiskola Kun Béla Kollégiumában szer­dán reggel hét órakör csörgött a telefon: húsz embert kérnek a gátak megerősítésére. — Ügy ahogy voltunk, reg­geli nélkül mentünk ki Kálba — mondta Cs. Nagy Pál első éves, magyar szakos hallgató. — Kál és Kompolt között „ug­rottunk a vízibe”. Az a gát, amit már előbb húztak itt, ki­csi volt. Tömtük hát a zsáko­kat ... — Inkább sárral, mint ho­mokkal — tette hozzá Szabad Lajos, évfolyamtársa. — Nehéz munka volt — Sokan voltak? — Rengetegen. Annyiféle ember, mint a bábeli torony építésénél... azzal a különb-, séggel, hogy nem volt zűr­zavar. — Volt valami kalandjuk a vízzel? — Igen... Ugyanis ketten beleestünk. Mentünk át azon a nagy réten, ott alacsonyabb volt a víz, de elég ahhoz, hogy ne lássuk a réten keresztül­húzódó árkot. Az viszont mé­lyebb volt és mi belepottyan­(Diákok küzdelme, az ámlzzel tunk. De ez a legkevesebb baj- mondta Halmi László, aki szintén a magyar szakon tanul —, az a fő, hogy a mi munkánk is segített a víz megfékezésé­ben ... QiÜJtÖ-tíÖ-kvt «££ az egri Ady Endre Kollégium 30 gimnazistája dolgozott Ká­polnán Horváth Sándor tanár vezetésével. — Húszán a Kápolna és Tó­falu közötti útvonalon voltunk — mondta Kovács Frigyes, a Dobó Gimnázium negyedik osz­tályos tanulója. — Két teher­autóval hordtuk a követ tizen, a többiek építették a gátakat — Amikor odaértünk, valami húsz centiméter magasan és 30—35 méter hosszúságban bo­rította az utat a víz. A régebbi gáton is szépen átömlött — mondta osztálytársa, Erdősi János. — Tófalura jártunk ho­mokért . .. Nehéz volt. A gép­kocsi beleállt a vízbe ... Vala­mi fél csizmaszárig érhetett, eleinte a szél is fújt... — De izgalmas volt! — jegyez­te meg Gál András, aki szintén a triumvirátushoz tartozott —, aztán később már könnyebben ment Kisütött a hold, a tanács teát küldött, meg aztán a mun­ka is melegített — Kedden is állandó készült­ségben voltunk — mondta Hor­váth Sándor tanár. — Szerdán jött a riasztás, s igen nehéz volt igazságot tenni, annyian jelentkeztek. — Akkor volt az igazi hajrá odakint, amikor jött a jelentés, hogy 50 centiméteres emelke­dés várható... Ha lehetett, még erősebben dolgoztunk, de szerencsére nem áradás jött, hanem apadás. — Ja! — mondta Erdősi Já­nos —, délután egy motoros na­gyon megjárta; Jött az úton, keresztbe rá a víz. Nem olyan magasan, de a motoros egyen­súlyérzékét zavarta, s belesza­ladt nyakig az árokba. Ügy húzták ki... S mondtak nySJt' kalandjaikat, ami ezen a kísér­teties éjszakán — ahogy Gál András mondta — történt. — Nehéz volt a homokzsák, némelyik 150 kiló is lehetett... — Na és a néni, akinek két fiát a katonák mentették ki? Ott voltak egy fűzfára kapasz­kodva ... Antal Lajos és Csörgő Jó­zsef, a Gárdonyi Géza Gimná­zium tanulói, a másik teher­autóval jáifkáltas homokért. Mindjárt vita is kerekedett, hogy ki dolgozott a legtöbbet Erdősi János azonban megje­gyezte: — Jó volt. Amikor végétért a «munka hajnalban, az ember kihúzta a mellét, hogy ő is tett valamit... Az MTH-iskóla, tanulói is ki­tettek magukért azon az éjsza­kán. Huszonkettőn Kápolnán, a benzinkút környékén dolgoz­tak Ébli István szakoktató ve­zetésével. — Olyan szakadás volt az úton a hídnál, hogy két Tra­bant is belefért volna. Oda- hordtuk a köveket eltömíteni a gödröt. — Gyöngyösre jártunk kőért —> mesélte az élményeket An­gyal János, áki az esztergályos szakmát tanulja. — Éppen ott voltunk, amikor jött egy mo­torkerékpáros és érdeklődött, hova visszük a követ. Mond­tuk, hogy az árvízhez. Az| hit­te, „borravalóért” hordjuk a követ, hát nem felirta az autó rendszámát?!... — Egy ember meg kiabált, hogy hét iskolásgyereke van, nem tudnak aludni ... Kápol­nán az egész falu nem tudott aludni, s az ilyen zaj kevesebb kárt okoz, mint a víz — mond­ta Bezák József. Walgaztak szorgalmasan, munkájukért mindannyiukat köszönet illeti. Kátai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents