Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-13 / 60. szám
T9§3, Március 13., síerda NÉPÚJSÁG S HÁLOM SS MUNKA Együttes ülést tartott a Ma gyár Szocialista Munkáspár Központi Bizottsága, Központ Revíziós Bizottsága és a Köz ponti Ellenőrző Bizottság, fi párt három felső szervének tanácskozásáról közleményt ad tak ki, első oldalon közölte ez a Népszabadság vasárnapi száma. Százezreik olvasták, párttagok és pártonkivüliek. Bizonyára akadtak sokan akiknek jólesett a bizalom hogy az ország lakosságával tehát személy szerint önnel, velem, a bervai munkással, a rózsád bányásszal és a kőrnlői termelőszövetkezeti paraszttal tudattáik, hogy miről tanácskozott a párt három központi szervének együttes ülése. De a bizalomról szól a közlemény első pontja is: „A Központi'Bi- zot-tság köszönetét mond a magyar népnek a bizalomért, amit a Népfront jelöltjeinek megválasztásával kifejezett” A köszönet és a bizalom kifejezésre juttatása tehát nem udvariassági szólam és nem politikai f' "’ás, hanem a nép és a párt kapcsolatának szilárd alapja, további munkánk és nagyszerű céljaink záloga. A választások előkészítése, a több ezer felszólalás, tanács és javaslat de leginkább a választások eredménye bizonyítja, hogy a lakosság bízik vezetőiben, helyesli és egységesein támogatja a párt. politikáját. De a párt is bízik a népben, szavaknál és igent mondó voksoknál is többet kér tőlünk, becsületes, kitartó munkát kíván. Hogyan fejezte ki ezt az együttes ülés határozata? A választások után figyelmünket a mindennapi feladatok megoldására kell irányítanunk. Ugyanolyan egységben, összeforrottságban, mint az a választásokon is megnyilvánult, dolgozzunk teljes erővel országépftő terveink megvalósításain — hangoztatja a közlemény. Mi más ez, mint tömör program, felhívás a párt politikájának gyakorlati megvalósítására. Ez a program tartalmazza a szocializmus teljes felépítését, és feltételezi a szocialista nemzeti egység megvalósítását, de megjelöli a közvetlen feladatainkat is. ösztönöz és biztat. Fogjunk össze, ne „holnap”, hanem ma, most rögtön. Nemcsak a párttagokat, hanem minden becsületes dolgozót hív. összpontosítsuk erőinket, hogy a hosszan tartó, makacs tél által okozott elmaradást és súlyos károkat az év hátra levő időszakában behozzuk. Most folynak a felmérések, de máris milliókkal jelezhettakarékszövetkezetek eredményeiből Az elmúlt esztendőben megerősödtek, jelentősen fejlődtek- megyénkben a falusi önsegélyező takarékszövetkezetek, növekedett falun a takarékszövetkezeti mozgalom tábora. Mindezt beszédes számok bizonyítják. Csupán az 1962-es évben ötezren váltottak takarékbetétkönyvet, s így ló ezerre szaporodott a takarékszövetkezeti tagok tszáma. (Ahol takarék- szövetkezet működik, minden harmadik családra jut egy-egy betétkönyv). Egyre nagyobb a bizalom, s ma már 35 millió forintra emelkedett a betétek összege. A nagyarányú fejlődésről tanúskodik az is, hogy a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályának közreműködésével három községben takarékszövetkezet és négy községben ki- rendeltség kezdte meg működését. A táncolda egyik arra rendelt sarkában, összebújva, mini két tuba madár, egy férfi és egy nő. A nő. mint első számú tubamadár, belebúg a férfi fülébe imigyen: — Edesapucikája anyukájának... Nézem a nőt, s nézem a férfit.. . Hm... Hm... Ha jól látom, az édesapuclka anyukájában az anyuka az stimmel. De az édes- apucíka még akkor se lehetne ' apukám anyukájának, ha fél évszázaddal ezelőtt jegyezték volna be az anyakönyvbe. Meri az édesapuclka lehet édesfiacskája anyukájának, de anyukának. semmiképpen sem lehet édesapuci- kája ez az ifjonc, aki öntudatos megadással tűri a ráncos gügyögést, ... Nem értem az egészet! Aztán jön a pincér, és apucika édesanyu- ctkája fizet. Nem apúcika, anyucika. Most már értem ■’■z egészet: a pénz lehet, hogy nem boldogít, de úgy látszik: fiatalít... istenem, de korán megöregszem! (—6) WaTTANJG Köszönet a honvédeknek — Nagyszerű kezdeményezés Elkésett nőnapi tudósítás Nem lehetne udvariasabban? — Vasárnapi számukban közölték, hogyan harcoltak egy emberként Hatvanban az árvíz ellen. Ehhez szeretnék néhány szót fűzni. A napokban Pétervásárán is baj volt. Az Árpád utcában, ahol én is laIGAZI ÉRTEKEZLET Az igazi értekezlet, amelyen a Gomb- likasztó Vállalat éves munkáját tárták nyíltan és őszintén, kertelés és habozás, megalkuvás és tántorgás nélkül a likasztók elé, reggel 9 óra 30 perckor kezdődött, az elnöki megnyitó után. A program gyorsan és szélesen hömpölygött, a beszámolók felölelték a vállalat egész tevékenységét, mert... Beszámolót tartott az igazgató, hogyan és mit igazgatott. ... eszámolót tartott a h. igazgató, hogyan és mit helyettes igazgatott... ... számolót tartott a szakszervezet a szervezet * tevékenységéről ... ... ámolót tartott a KISZ, az ifjúság problémáiról. ... mólót tartott a nőbizottság, a nők egyen j ogúságáért folytatott helyenkénti eredményes munkájáról ... ... ölöt tartott a helyi sportkör vezetősége, miért esett ki a focicsapat az utcák bajnokságából.,. ... lót tartott az óvodai felelős az óvodások politikai neveléséhek revizionista vonásairól... ... ót tartott a bér-, a munkaügyi, az üdülési felelős... ... t tartott a nyugdíjasok és a majdan nyugdíjba mahők bizottságának megbízottja ... ... tartott a járási, a megyei, a központi szerv kiküldötte... ... ártott minden szervezet minden szintű ide akkreditált képviselője... Más aztán igazán senki. Amikor rövid _ 17 órás értekezés után a részvevők felocsúdtak álmukból, ájulásukból, s amikor Gordon szaktárs közben visszajött a moziból, Fáni szaktárs Csömörről, a nagynéniétől, az elnök megelégedetten foglalta ösz- sze: sokat tettek ezen az értekezleten a gomblikasztás megjavítására ... Ezúton kell bejelentenem tiltakozásomat! A szocializmus építésének mai szakaszában 17 órás értekezlet smafu, csak a problémák elkené- sére és nem kitárgyalására alkalmas. Előre szaktársak, elvtársak, nőtársak, a 24 órás értekezletért! Hogy 25 órás jobb lenne? Helytelen, elvtársam. A hosszú értekezlet az smafu, az csak a problémák elkenésé- re és nem kitárgyalására alkalmas! (egri) kom, félméteres vízben álltak a házak. Szóltunk a tanácstitkár elvtársnak, azonban senki nem jött a segítségünkre. Végül a honvédség segített a bajunkon. Munkához láttak, s néhány óra leforgása alatt leeresztették a vizet, járhatóvá tették az utat. Az utca lakóinak nevében szeretném megköszönni a honvédek áldozatos munkáját, amellyel a bajbajutottakon segítettek. (Kárpáti Istvánná, Pétervására.) ★ ... A tanács kezdeményezésére cigánygyűlést tartottunk a nagytanácsteremben. A gyűlésen a község vezetői a Ka- názsvár utca lakóival folytattak igen hasznos beszélgetést. Elsősorban az egészségesebb életkörülmények, a tisztaság, a higiénia került szóba. De beszélgettünk arról is, milyen fontos, hogy állandó munkát kapjanak, hogy maguk is segítsenek a részegesek, a verekedést kezdeményezők nevelésében. Elhatároztuk, hogy minden hónap második vasárnapján hasonló megbeszéléseket tartunk, amelyek során az érdekeltekkel, magukkal a cigány lakosokkal vitatjuk meg az oktatási, egészségvédelmi problémákat. (Panyík Sándor, Mái- raderecske.) ★ ... Szombaton este tartottuk meg községünkben a nemzetközi nőnapi gyűlést. Ünneplőbe öltözött asszonyok, lányok siettek az iskolába, a gyűlés színhelyére. Az ünnepi beszédet Nagy János, községi párttitkár tartotta. Köszöntötte az asszonyokat Molnár San* domé is. A gyűlés után a nőtanács tagjai szendviccsel és borral kínálták meg a részvevőket. Az asszonyok ezen a napon igazán érezhették, hogy őket ünnepük. (Szabó Mária, Andormktálya.) ★ ... A gyöngyösi KERAVILL- üzietben akadt vásárolni valóm a napokban. Ott álldogáltam többedmagammai, amíg a bolt három fiatal dolgozója — elnézve, hogy idősebb kollégáik egyszerre több vevővel is kénytelenek foglalkozni — nyugodtan beszélgettek. Mikor a közelükbe kerültem, kértem — s kérésem válasz nélkül hagyták. Aztán újra sürgettem a kiszolgálást, siettem, hiszen műszak után nekem is jólesett volna gyorsan hazaérni, — azonban a kért dolog helyett csak udvariatlan választ kaptam. Jó lenne, ha a bolt fiatal dolgozói példát vennének az idősebbektől, vagy átmennének egy kis tapasztalatcserére a szomszédos motorszaküzlet- be, ahol olyan kedvesen, figyelmesen szolgálják ki a vevőket. (Nagy Béla, Gyöngyös.) 4 gyerekek védelmében A megyeszékhelyen keresztülfolyó, erősen megdűzzadt Eger patak melletti I. számú iskola tanulóinak védelmét szervezte meg tegnap Gerzo- vics József testnevelő tanár, Városi tanácstag és Borús Viola tanárnő. Az iskolából kijövő gyerekeket felnőttek kísérik ki a kiöntéssel fenyegető Eger patak által veszélyeztetett körzetből. A tanároknak az iskola idősebb úttörői is segítenek a kicsinyek megvédésében. A szülők nyugodtan engedhetik el az iskolába gyermekeiket, a tanárok és az úttörök megóvják a legifjabbakat. * szerencsétlenségtől jük az ipar termelési kieséseit. ■ A tél szeszélye miatt jelentős áruszállításokkal maradt adós a közlekedés és ki győzné csak felsorolni is az elmaradt, vagy megkésett mezőgazdasági munkákat? Nagy erőfeszítésekre van szükség gyárakban és falvakban, építkezéseken és bányákban, hogy visszaszerezzük, amit elvett tőlünk a tél. Még mindig támad a tél, zajló jéggel, alattomos, szeny- nyes árral. De a lakosság védekezik, végig a Zagyva és a Tama mentén. Árkolnak, homokzsákokat cipelnek és szivattyúzzák a vizet. A közösségi összefogás és az emberi helytállás nagyszerű példáit láthatjuk. Saját magukban és az összefogás erejében bíznak most a bajba jutott vidék lakói. A szárazsággal küzdöttek a nyáron, most meg a pusztító vízzel. Akikor is helytálltak és bizakodnak most is. Jó, de mi lesz aztán? Lépést tudunk majd tartani, bírjuk a tőkések versenyét? Bírjuk és győznünk kell, mert nem vagyunk egyedül. A termelőerők fejlesztésében, gazdasági feladataink megoldásában hatalmas emelő a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés. Űjabb szakaszába lép a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országainak gazdasági együttműködése. A termelés szakosítása, a beruházások összehangolása, a sokoldalú külkereskedelmi kapcsolatok, a szociaüsta országok közös vállalkozásai, valamint a rövidesen megalakuló közös bank és az eddiginél sokkal szorosabb nemzetközi együttműködés a gyor^ sabb fejlődés újabb távlatait biztosítja. A mi munkánk sokkal töbt és magasabbrendű, mint a na pi megélhetés biztosítása. Or szagot építő munkánk sikerei a szocialista brigádok és í szocialista üzem címért harcolók példája bizonyítja, hogy i bizalom és a munka egymás feltételezi, egyik a másiknál nemcsak feltétele, hanem éltető eleme. Elsősorban munkájukkal szolgáltak rá a bizalomra azok, akiket különbőz! vezető tisztségekre választót' most a lakosság. De ha a választók bizalmát, bírja a képviselő, tanácstag és a pártfunkcionárius, akkor ereje és akarata megsokszorozódik eredményesebb lesz munkája És százezrekre rúg azok száma, akik munkájukkal szolgáltak rá vezetőik, a párt és a? egész társadalom bizalmára megbecsülésére. A pártonkívü- liek vezető beosztása, kispolgárok gyermekeinek egyetemi felvétele, kiváló dolgozó kitüntetések és Kossuth-díja.k jelzik a bizalom és a munka diadalát. A bizalom és a munka nemzetközi méretű kiterjesztését valósítjuk meg akkor, midőn a most megjelent -közlemény nyomán határozottabb lépéseket teszünk a gazdasági autar- kiára való törekvés maradványainak felszámolására. A munka diadalában bízunk, amikor a fegyveres harc helyett a békés egymás mellett élést és a gazdasági harc jelentőségét hirdetjük a két világrendszer párviadalában. A békés termelőmunka fontosságát hirdetjük, mert hisszük, hogy ez hozza meg eszméink győzelmét és a világ békéjét. Dr. Fazekas László (A Béke-világtanács minden esztendőben felhívást tesz közzé az emberi kultúra kiemelkedő alakjai emlékének megünneplésére. Azok között, akikről az 1963-as esztendőben világszerte megemlékeznek, magyar tudós neve Is szerepel: Korányi Frigyes, a fél évszázaddal ezelőtt elhunyt, a határokon túl is nevezetessé vált tüdőgyógyász professzoré. A Korányl-év alkalmából közöljük a fenti címmel készülő Korányi életraj zregény befejező részét.) A diák még mindig a nagybeteg felé fordult. Indulna kifelé, csalt az ajtót ne kellene majd betennie. Többször elmondta már magában a jóéjszakát, de hang nem tört ki belőle. Meghalnak az orvosok is, időnként úgy tűnik, különös buzgalommal suhint a halál soraik közé — gondolkodott el a diák. — Minden orvosok leg- derekabbjának mégsem lenne szabad odahagynia katedráját, nem szabadna végképpen elmennie. Legendák keringenek a professzor előadásairól, ő maga már nem hallgathatta őt, de a professzor fia, a Sándor — most ó tanit — egyszer így vigasztalta hallgatóit: „Valamennyien Korányi Frigyes tanítványai vagyunk." Ügy lehet — fűzte tovább a diók a gondolatot —, minden orvos e hazaban ezentúl mindenkoron. i Jó éjszakát! Megborzongott, ^laga sem tudta, valóban köszönt-e, vagy csak úgy gondolja. Bálint tanársegéd úr húzta be a távozó után a nyitva maradt ajtót. A tanársegéd tett-vett óz ágy körül. A professzor, aki a diák látogatása idején mindvégig aludt — nem szabad senkit sem elküldeni, tanársegéd úr! :—, most alig láthatóan megmozdult a takaró alatt. Arca aránylag nyugodt volt, csak ajkai nyíltak fel, hogy száját rászorítsa a levegő apadó forrására. Légszomj! A tanársegéd gyengéden Korányi feje alá polcolta a párnákat. — Jó... Sokkal jobb, tanársegéd úr. — Kíván valamit, profesz- szor úr? — Semmit, köszönöm, semmit. , (Véhány pillanatig csend volt a szobában, majd a professzor fátyolos hangon egy szót ismételgetett: konzílium. Konzilium? Mivégre szükségeltetne? — tűnődött a tanársegéd. A professzor jól tudja: rardiaüs insuíficientia .;... szívizomelégtelenség. A diagnózis pontos. A vég. a jelenlegi állapotban, kétségtelen. — A kamíorinjckcíöt,. i hány órakor kaptam? — zihált a beteg. — Fél ötkor. — Most pontosan öt, tehát féi órája. A professzor igyekezett felülni. A tanársegéd támogatta. — Ez alatt a fél óra alatt rettenetes dolog történt a hazában: meghalt egy ember, a tbc áldozataként — a profesz- szor kínlódva, de határozottan beszélt. — A statisztika mutatja: minden fél órában meghal egy ember tbc-ben Magyarországon. Rettenetes! — Igen, rettenetes — válaszolta a tanársegéd —, de ha elgondoljuk, óriási fejlődés! Néhány évtizede még zabolátlanul pusztított a kór, feltartóztathatatlanul szedte áldozatait. A világ elborzadva emlékezik Lipcsére, Waterloora, Magentára és Solferinóra, pedig a történelem legnagyobb csatáiban kevesebben haltak meg, mint a tüdőkór következtében, békeidőben, akkor... — Akkor — küszködött tovább a szavakkal a beteg — az emberiség tehetetlen volt a kórral szemben, de ma tudjuk, mit kell tenni. A tudatlanság: felelőtlenség; de a tudás: felelősség! — Megtesszük, ami teük tőlünk ... — Több, több tellene. Az elégedettség: könyörtelenség, a megtorpanás: bűn! Márpedig mi nem bűnözők vagyunk, hanem orvosok. Orvosi tanácskozásra van szükség, — a professzor hangja most kissé erősebb lett. — Konzíliumot keli összehívni! — Most már rendelkezett. — Jöjjön el mindenki, aki akar és tud tenni a tüdővész ellenébe. A szanatórium, az egyesület vezetői, professzorai, orvosok. KonzíUum szükségeltetik — nem egy ... nem egyetlen beteg... százak, ezrek betegágya felett. Nem, nem engedhetjük, nem engedhetik — ha én már ezen a konzíliumon részt nem vehetek —, hogy a tbc „magyar betegség” legyen. A professzort kimerítették ■1 az izgalmak, visszadőlt párnájára. Sokáig ismét csend honolt a szobában, mígnem a nagybeteg a tanársegédet szólította. — Segítsen rajtam. A tanársegéd nem tudta, miben segíthetne. — Egy Petőfi verssel küszködöm — mondotta Korányi, — Petőfi verssel? — csodálkozott Bálint. — Még alig hogy játsszánk apáink térdén, s már maholnap ott alszunk nagyapáink mellett... „nem... nem folytathatom” ... nagyapáink mellett ..Talán ön tudja, tanársegéd úr, kisegítene?... A tanársegéd lázasan kutatott emlékeiben: — „ ... Ott alszunk nagyapáink mellett”. „Csak annyi az élet,..” — „Csak annyi az élet” — zihált a professzor. A tanársegéd fogta a beteg pulzusát. A professzor kiáltani szeretett volna: tudom! Tudom a verset! ...„Csak annyi az élet, mint futó felhőnek árnya a folyón”... Mint... mint tükrön a lehelet... A tanársegéd alig érezte a pulzust. Nem tudott uralkodni indulatain: — Mint tükrön a lehelet! Ennyi az egész? Hát csak eny- nyi volna? Az ember küszködik... Vajon érdemes? A professzor kötelessé- ** gének érezte, hogy feleljen a tanítványnak: , — Vidéki orvos voltam, járatlan utakon, tengelyig érő sárban, mocsaras vidéken akárhányszor elakadtam, míg eljutottam egynémely betegemhez. Akkor és azóta! Sok., sok hálás szempár melege simogatott. Érdemes volt! Szép volt! KONZILiUM
