Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-13 / 60. szám
19*3. március 13., széria NÉPŰ JS AG 3 Divat és elvek Világmozaik FŰRÉSZ HELYETT VIZSUGAR A michiganl egyetemen végzett kísérletek bebizonyították, hogy rendkívül magas nyomás melleit a 0,0025 milliméter átmérőjű fúvókából kilövellő víz ugyanolyan hatású, mint egy igen finom fogazatú fűrész: lehet fákat kídönteni, deszkákat felvágni és egyéb fűrészmunkákat végezni vele. Noha a famegmunkálásnak ez az új technikája ma még kísérleti stádiumban van, úgy gondolják, hogy gyakorlati célokra feltétlenül alkalmazható lesz. Nagy előnye, hogy jóval gyorsabb, mint a fűrész, kisebb a fűrészpor mennyisége és sohasem kell megújítani, mint a hagyományos szesszámokat. HÁROMLÉPCSŐS „EURÓPAI” MŰHOLD A háromlépcsős európai műhold első lépcsőjét, az angol Blue Streak rakétát, nemrégiben sikeresen kipróbálták, A műhold második lépcsője francia, a harmadik német lesz. A francia rész már igen előrehaladott állapotban van; a németet most állítják össze. SZEMÜVEGET A LÖNAK! Egy chicagói szemorvos megvizsgálta két versenyló látását, s arra a következtetésre jutott, hogy a lovaknak szemüvegre van szükségük. Az orvos véleménye szerint a legtöbb versenyló messzelátó. A szemüveg megvédi a lovakat az esti versenyeken a reflektorok vakító fényétől. A diagnózis nyomán kísérletképpen el is készítették már a két ló részére a szemüveget HÁROMPERCENKÉNT EGY ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLET A Parade amerikai magazin biztosító intézetek statisztikái alapján közli az alábbi megdöbbentő tényeket: Az amerikaiak átlag minden három percben követnek el egy öngyilkossági kísérletet és ezek közül évente 25 ezer halálos kimenetelű. A halálnemek között a 15—50 éves személyeknél az öngyilkosság 5. helyen áll. Háromszor annyi férfi lesz öngyilkos, mint ahány nő; a férfiak legtöbbször fegyverrel, vagy kötéllel, a nők inkább altatókkal, méreggel, vagy gázzal vetnek véget életüknek. A statisztikákból az is kiderül, hogy az amerikai öngyilkosok túlnyomó többsége fehér bőrű és legtöbbjük protestáns. Az öngyilkosok arányszáma San Franciscóban a legmagasabb, két és félszer akkora, mint más városokban. Tanfolyamon Hetente két alkalommal találkát adnak egymásnak az egri járás termelőszövetkezeteinek baromfitenyésztői Egérben. A tanfolyam helyességét elsősorban maguk az asszonyok ismerik el. Ferenc Tibomé, a bélapátfalvi 'Március 15., őszi Bernátné, az egri Rákóczi, Tarái Istvánná, a novaji Egyetértés, és Körmendi Györgyné, az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet baromfitenyésztője elmondta: sokat tanultak, olyan csibebetegségekről hallottak, amelyekről még nem it tudtak, s megismerik aZ ellenük való védekezést is... Budapesten egy nap alatt 45 centimétert emelkedett a Duna akart volttá... A munkásasz- szorty nem azért járt barhett- ruhában, mért akkor az volt a párizsi, — Hanem azért, inert akkor az volt á Horthy-divat, ä la proletariátus. A szocializmus minden szépet a dolgozó osztályoknak nyújt át, — az öltözködés szépségét is. Veres Péter még a „Hossz asszotty’’- batt „divatosan” írhatótt a züllésről, amely a festett körmökben kulminált, ma már csak nevetség lenne ilyét léi* írni. S ha a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak van módja, hogy szépen és jól öltözködjék —, ha még ízlése nem is mindenkor kellően kiforrott — akkor éppen vezetőiknek kell abban is példát mutatniuk, hogyan lehet valóban szépen, ízlésesen öltözködni. Az öltözködés is a kulturáltsághoz tartozik. S kinek jutna eszébe valakit kispolgá- riséggal vádolni, mert szereti a jó könyvet, színházat, a jó filmeket, vagy a mértéktartóan és otthonosan berendezett lakást? Senkinek! Az említett N-né, aki festi a szájót és a körmeit, kitűnő és lelkes munkása a holnapnak. S hogy nő létére nemcsak jó, de szép munkása is akar lenni, annak csak örülni lehet, ezt a példát csak követni lehet és kell is, — kedves naivan ostoba, vagy hogy inkább ostobán naiv barátom! Gyurkó Géza virágzás gyümölcsfa-félék rügyei is megsínylették a rendkívüli időjárást. Mivel azonban a csonthéjasoknál a virágoknak csupán mintegy 20, az almás termésűeknél pedig 5 százalékából lesz tényleges termés, a fagyás okozta, remélhetőleg nem nagy mértékű kiesést áz esetleges jó időjárás bőven ki tudja még egyenlíteni. Tehát az eddigi rügykárok a terméshozamokat közvetlenül alig, vagy egyáltalán nem befolyásolják. A virágzás későbbre tolódása egymagában szintÄi nem meghatározó jellegű: a kitavaszodást követő időszak adja meg majd a választ. Lehetséges, hogy az idén később virágzó mandulafák, kajszi- és őszibarack-, vagy cseresznye- fák a szokott időre megérlelik termésüket. is megnyilvánuló általánossága — mert kivétel természetesen itt Is volt — többé-kevésbé határozottan meghúzta a vonalat a kizsákmányolok és kizsákmányoltak között: a bundások és a rongyosok, a lakkcipősök, s a mezítlábasok között. S mint annyi mást, ezt is, mint sémát sikerült „átmenekíteni” olyan időszakra is, mint meghatározó erejű elvet, mint mindennél biztosabb káderózási szempontot — elnézést a túlzásért —, amikor ennek vajmi kevés alapja, annál több naivitása volt. Mindenki jól emlékszik, azokra a nem is nagyon régi évekre, amikor a színházba overállban illett menni, a kalap helyett a smlcisapka járta, s az Inget télen be-, nyfjron kigombolva, nyakkendő nélkül illett használni. S akik ezt a divatot a leg.iobban hirdették, vallották, és lehetőségeit bátran felszínre hozták, nos. éopen azok között akadtak legtöbben, akik a kispolgári bélyeg ellen való védekezésül választották ezt a mimikrit. Nevetséges ostobaság kis- polgárisággal vádolni valakit, mert szereti a szépet, a tisztát, az elegánsát, mert nő létére festi a száját és körmeit, mert csinos akar lenni; vagy férfi létére rövid zakót hord, hegyes orrú cipővel... A munkásosztály, a kisemmizett paraszt nem azért volt rongyos, mert nem is akart öltözködni, hanem mert hiába Késik a Normális időjárási viszonyok között február második felében virágzik, vagyis, „kihányja” barkáit a mogyoró, s március első hetében rózsaszín nászruhába öltöznek a mandulafák. Az idén a naptári időszakhoz képest erős késésbe!) van máris a természet: a bokrok, fák rügyei még téli mozdulatlanságban dermednek. De vajon ez a késés, az egy-két héttel eltolódó virágzás és a szokatlanul kemény tél késlelteti-e majd a termés kialakulását, érését, s lehet-e még jó gyümölcstermésünk az idén? A Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályán tájékoztatásul közölték, hogy a kemény fagyok — különösen a sík vidékeken — kárt okoztak a kajszi- és az őszibarackrügyekben, s valószínűleg más —r Tegnap találkoztam N- nével. Hogy nézett ki?! Kifestett száj, kifestett köröm... Valami szőrmegalléros, drága puha,,. Emlékszem, amikor csizmában futkosott, bokorugró szoknyában és gyilkos szemmel nézett minden dauerolt fejet. — Kispolgár lett! Először azt hittem, rosszul értettem: elegáns öltözködés = kispolgáriság? — Hát mégis, funkcionárius, nem? — folytatta és ekkor már tudtam, hogy nem én értettem rosszul, amit mondott, ő mondja jól, amit nem ért. Mert ilyen is van! összekeveri a belsőt a külsővel, a tartalmat a formával, a rendes öltözködést, sőt, az elegáns öltözködést a hivalkodóval, az ízlést a csicsával... De az is lehet, hogy egyszerűen, mint valami medve, átaludta a „telet”, vagy hogy még inkább a tavaszt. Ha ez a megjegyzés el nem hangzik, aligha jutott volna nekem is eszembe, hogy az, ami most természetes, az valamikor legalábbis két okból nem volt természetes. Először, mert nem volt miből rendesen, ízlésesein öltözködnie legtöbbször éppen a párt-, vagy állami vezetőnek, akit, ha kiemeltek, messze alacsonyabb lett a fizetése, mint volt. (Egyébként nagy változás ma sincs ezen a téren!) Másodszor: valóban volt, minek tagadnánk, hogy volt olyan szemlélet, amely a kalapot, a nyakkendőt, a körömlakkot, a divatos ruhát, ha nem is éppen az imperialista fievnökök „álöltözetének”, de mindenképpen a munkásosztálytól idegenek „egyenruhájának” tekintette... Távol álljon tőlem, hogy valamiféle divattörténetbe bonyolódjam: sem kedvem, sem hozzáértésem nincs ehhez. De ki ne tudná; hogy a felszabadulás után egy ideig még, és természetesen a felszabadulás előtt mindig, az elegancia az uralkodó osztály privilégiuma volt. Nem azért, mert megtiltották, hogy a munkás is frakkban járjon, hanem azért, mert lehetetlenné tették, hogy a munkás egyáltalán jó ruhában járjon... Nem azért, mert megtiltották törvényesen, hogy a paraszt lakkcipőt húzhasson (bár a történelem az öltözködési szabályok eme formájára is tud példát!), hanem azért, mert egyszerűen lehetetlenné tették, hogy a szegényparaszt, a summás, a napszámos egyáltalán cipőt vegyen magának... Az osztálykülönbségek ilyen nyilvánvalósága, az elvek és a világnézet eme öltözködésben Az eső tovább segítette a hóolvadást a Dunántúl északi felében és a budai hegyekben. A Duna Budapestnél egy nap alatt 45 centimétert emelkedett, ennek ellenére kedden reggel még csak 222 centiméter, tehát igen alacsony vízállást mutatott a vízmérce, ez a kisebb emelkedés összetörte a jeget. Így most már Budapesttől majdnem Ercsiig jégmentes a Duna, Ercsi alatt azonban az egész magyar folyószakaszon változatlanul áll a jég. Tárnokon mind a két patak, a Benta és a pusztazámori patak kiöntött, víz alá került a 7-es út egy szakasza is, és négy házsor. Katonai alakulatok segítettek az éjjel a mentésben. Solymáron a vasút és a bécsi •országút között hat lakóházba \ __________._______________ zú dult be a víz, s másfél méter magasan állt Dunahaxasz* tin 60 lakóház került veszélybe. Fóton a hegyekből lezúdult víz nagy térségeket öntött el, 40 ház vízben áll, nyolc családot ki kellett lakóitatní. Az olvadás és az éjszakai eső miatt tovább nőtt az országban az elöntött terület A dunántúli és az észak-magyarországi kisebb vízfolyások völgyeiben az áradások miatt — zömmel rétek és legelők — kerültek vízborítás alá. A Duna és a Tisza, valamint a nagyobb mellékfolyók vízállásaiban nincsen jelentősebb változás. Kisebb szakaszokon megcsúszott ugyan a jég, de nagyobb zajlás még nem keletkezett. (MTI) A bűvös szék őszinte csodálattal áH iák körül a látott szájú apróságot Ebben a pillanatban égtelen bőgőssel lép ki az ajtón Szarvas Tibi. Azonnal ő lett az érdeklődés középpontja. Mind a nyolc elsős ott tolong körülötte. Most aztán megijedtek s kis hősök. — Fájt? — Megvertek bent? — Nem csináltak velem semmit, azt mondta a bácsi, hogy nekem nincs is rossz fogam és be se kapcsolta azt « gépet! Az ajtóban kedves mosollyal áll az idős iskolafogász és asz- szisztense. Csak megszánják Tibit. — No, gyere be a következővel, nézd meg azt a fúrót! Folytatódik a munka bent a rendelőben. Türelmesen várnak kinn s most már halkan beszélgetnek a fiúk. Bejön egy idős hölgy. — Hát ti mit kerestek itt? — kérdi. — Iskolafogászaton vagyunk válaszol mindannyiiík nevében Váráéi Zoli, g ahogy a felnőttektől látták, egymás után vesznek kézbe egy-egy folyóiratot a „elmélyülten” lapozgatják. ... a nagybetűknek még csali a feléi ismerik ... (adám) Vidám kis csapat kocog az ‘egri Bajcsy-Zsilinszky utcai ) fogászat felé. Cuppognak az iesőben, kacagnak, huncutkod- ■nak, aztán egymást lökdösve !igyekeznek felfelé a lépcsőn. A várószobában elcsendesednek. jNem a megilletődéstöl, félni ■ eszükbe se jut, hanem megjelenik az ajtóban Vidder Alfréd, •,a „fogorvos bácsi” és így szól: • — Csendesebben gyerekek! '.Így nem hallom, hogy melyik ) rossz fogócskában haszontalan- Ikodik a fogszú. No, lei lesz az ■első? j — Én! — pattan mind egyezerre. ' — No, akkor gyere te, kis '.kék szemű — invitálja be a I legkisebbet. <, j Csendes suttogás a váróban. ■ — Hallod? Már morog a fog- \szú. i — De buta vagy, az a fúrógép! — Mit fúr vele? | — Hát a fogadat, amelyik }rossz. — Es honnan tudja, hogy !'melyik rossz? i — Megnézi. Nekem már van 'is tömött fogam, ááá — tátja a száját. — Látjátok? 1 A kis Jenes nagyon büszke egyetlen tömött fogára. — Nekem három van, én 'már tavaly voltam a nagytestvéremmel! — Kovács Tibi már mutatja is a hátsó kis, tömött fogakat. nem tudom, hogy mi lesz? Még el sem múlt teljesein a belvízveszély és már itt az újabb baj. A ZAVAROSAN lyót figyeljük. — Bizony, állandóan emelkedik — mondom hosszas hallgatás után. — Elég baj ez. De talán kibírják a gátak a víznyomást, elég magasak lesznek ahhoz, hogy ne lépje át azokat az ár. — És ha nem? — kockáztatom meg a kérdést. — Akkor majd a folyót is legyőzzük — jelenti ki határozottan az ősz hajú ember. — Sokan vagyunk. Együtt, egyért harcolunk. Meg kell fékezni a vizet. Közösen ez is sikerül. Az elmúlt napok alatt hozzáed-' ződtünk a küzdelemhez. Hatvanban vereséget fog szenvedni a víz. ‘ Közeledik az éjfél, ideje, lenne néhány órára lepihenni. A város felé invitálom az öreget Fejét rázza. i — Én még nem megyek. Vá-( rok. Figyelem a vizet, még dolgozunk a csáklyákkal. Majd1 alszom reggel egy keveset, ha| a fagy megfogja a vizet. Jó éj-| szakát... Már a távolból hallom csali i a viz haragos dübörgését, ami-j kor még utánam kiált: — Elfelejtettem bemutatkoz-j ni. Kovács József vagyok,; nyugdíjas vasutas... — s hí-: dón álló alakját a hajnali köd] eggyé mossa a vasszerkezettel. I Tóth István \ IlMlBIIR cl ládán — Üj-Hatvan is a városhoz tartozik, na meg mi is szorulhatunk még segítségre. Hordtam én is a homokot Nem egyedül az óhatvaniak közül. Hatalmas jégtábla ütődik a híd lábához, a vasszerkezet beleremeg. Emberem pattogó hangon kiabál a töltésen állóiknak: — Ne úgy. Jobbra húzzák a csálklyával. Na még egy kicsit Ügy bizony. Látják, megy ez! — S aztán ismét felém fordul. — A csáklyát nem bírom tartani, de azért csak segítek itt is. Szavakkal. Három órája dolgozunk már „együtt” — mutat a töltésen álló embereikre, s büszkén elmosolyodik. — Mikorra fékezik meg, maga szerint a vizet? — kérdezem. — Reggelre? Vagy csak holnapra? A lehető legtömörebben válaszol. — Hamarosan. Több mint háromszáz ember dolgozik a gátaknál, a gépkocsikkal, a szivattyúk mellett Már negyedik éjszaka. Rövidesen vége a birkózásnak. Győzni fogunk. Mi, az embereik. — Ennyire biztos a dolgában? — A tanácselnök is négy napja dolgozik már. Ö irányítja a munkát. Ért hozzá, megszelídítjük a vizet. Holnap már úgy táncol majd, ahogy mi fütyülünk neki. Csak a folyóval tőnél kevesebbet Pedig már leváltották volna őket, de ők kérték, hogy hadd maradjanak. Vagy Putnoki Bálintot, Urbán Jánost, és a többieket... — Én is ott voltam délután a tűzoltók egyik szivattyújánál, de aztán elküldték. Beteg a szívem, nem bírom már a munkát. Azért csak hordtam egészen sötétedésig kerékpárral a homokzsákokat. '— A víz a maga házát is fenyegeti? — Nem. Ah, dehogy. Óhatvani vagyok, a negyedik emeleten lakom. Száraz arra még az utca is, mint a puskapor. Kíváncsi voltam, hogy mi van itt? — Itt aztán kielégíthette kíváncsiságát ... — Na, nemcsak azért jöttem — válaszol, érezve megjegyzésemben az ügyetlenül leplezett gúnyos ízt — Segíteni. Miért néz rám ilyen hitetlenkedve? Mert már elmúltam hetven éves? Elbírok én még egy ötven kilós zsákot és a lapát nyelét is megfogom, ha szükséges. cigarettátArcát | yesz elő, felkattintja fedelét, de a vékony fehér rudak már elfogytak. Megkínálom. Először fitymálva forgatja ujjai között a kemény Harmóniát de aztan elfogadja a tüzet la. A HÍDON ÁLLT. 4^* képpem, amikor másodszor találkoztam szótlanul víz fölé hajló alakjával, csak akkor figyeltem fel rá. Már elmúlt este tíz óra, s az alacsony termetű, idősebb férfi délután öt óra óta szinte mozdulatlanul áll a hídon. Hol a vizet hol pedig a hídon elhaladó embereket, járműveket figyeli, ö szólított meg. — Állandóan emelkedik. Mi lesz még itt? — a híd alá mutat, és még hozzáteszi: —• Egyre több jég jön. — Igen, robbantottak a katonák a folyó felső szakaszán — válaszolom, s ő kérdésekkel kapaszkodik szavaimba. — Csakugyan? És mindenütt sikerült fellazítani a jeget? Nem fogja elvinni a hidat? Válaszra nem hagyva időt, érdeklődik, mindenre kíváncsi, egyszerre akar mindent tudni. Terepjáró tehergépkocsi dübörög át a hídon, ismeretlen beszédpartnerem megjegyzi: — ötvenkettő... — majd látva, hogy nem értem, magyarázni kezd: — Az ötven- kettedik gépkocsi viszi a homokot délután öt óra óta a gátakra. Katonák. — Egy század dolgozik a víz megfékezésénél. — Egy egész század? És maguktól jöttek, vagy parancsra? Mert ez lényeges! — Kérdezze csak meg Sebők Lajost és társait, hányadik éjszakájukat töltik ma este a igáton? Egyik sem mond két-
