Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
4 NÉPÚJSÁG IMS. március 10., vasárnap A gyerek... A nőket ünnepeltük pénteken, az édesanyákat és lányokat. Felköszöntöttük őket munkahelyeiken, és otthon, a családban is... A négyéves Tomi készül fel- köszönteni édesanyját. Kezében hatalmas tábla csokoládé. Apja még utoljára elmondatja vele a betanult köszöntőt, aztán ... f Bejön a mama! Tomi áll, kezében a csoki. Nem jut eszébe a szöveg. Elpirul, s hirtelen édesanyja nyakába ugrik, megcsókolja, huncutul ránéz apjára: — A többit majd édesapa elmondja ... (P■) — FOKOZATOSAN megkétszerezik a gyöngyösoroszi ércdúsító teljesítményét. 1954-ben, amikor üzembehelyezték az ércdúsítót, naponta 250 tonna nyersércet „válogattak szét” a berendezések. A nehéz szuszpenziős berendezés próbaüzemeltetése során a napi teljesítmény 320—350 tonnára nőtt. Az őrlő és a flotációs berendezés bővítésével jövőre elérik a napi 500—600 tonna teljesítményt. — 1413 ŰTTÖRŐ vesz részt Egerben a szakkörök munkájában, 305-tel többen, mint az elmúlt iskolai évben — állapította meg az Egri Városi Úttörő Elnökség beszámolója. —• SEPRŰKÉSZÍTÖ gépet tervezett a gyöngyöspatai Béke Termelőszövetkezetnek — társadalmi munkában — a gyöngyösi MÄV Váltó- és Kitérőgyártó Ü. V. „Kulich Gyula” szocialista brigádja. A seprűkészítő gép, amelyet a napokban adtak át a tsz képviselőinek, a jövő hét első napjaiban kezdi meg munkáját. — LEON1E RYSANEK. a kitűnő osztrák szopránénekesnö, aki jelenleg a New York-i Metropolitanban vendégszerepel, ajánlatot kapott, hogy játssza el Desdemona szerepét az új Othello-filmben. Ez lenne az énekesnő első filmsze-. replése. — SZÁZ NŐ, a termelő- szövetkezet valamennyi asz- szonya és lánya részt vett Hevesen az Űj Barázda Tsz nőnapi ünnepségén, amelyen a tsz vezetősége és pártszervezete virággal, édességgel kedveskedett az ünnepeiteknek. Az egri Dobó István Termelőszövetkezetben is ünnepséget rendeztek a nőnap tiszteletére, s a tsz nődolgozóit a szövetkezet nőbizottsága látta vendégül. — A BELGA SABENA repülőtársaság gépein 1962 első S hónapjában mintegy 900. 3—12 éves gyerek utazott felnőtt kíséret nélkül. A gyerekekre kü-' lön erre a célra kirendelt légikisasszony vigyázott. — 50 HOLDON létesít kertészetet ebben az évben az andornaktályai Búzakalász Termelőszövetkezet. A melegágyak fele elkészült, melyben paprika, paradicsom, dinnye és zeller palántákat nevelnek majd. ARÁNYOK LEVELEK ÉRKEZNEK a szerkesztőségbe. Egyiket géppel írja a feladó, gondosan kijavítja tintával is, helyére kerül a pont, a vessző, a másik kézzel íródott, reszelőhöz, csavarhoz, volánhoz szokott ujjak vezették a tollat, jára- tosabbak a gépek, a termőföldek gondjaiban, mint az írás rejtelmeiben. Nem egyforma a levelek külseje, — de a tartalma sem. Egyik a vízvezeték hibáit kifogásolja, a másik valamelyik építőipari vállalatra neheztel, a harmadik megdicséri a hómunkásokat, vagy a szomszéd falu színjátszóit. A panaszos levelek mellett mind több a kulturális élet eseményeiről beszámoló tudósítás. Ha az arányokat nézzük, érdekes megfigyelést tehetünk. Egyre több olyan levéllel kopogtat a postás, amely a falu, a város művelődésügyében fellelhető hiányosságokról szól, vagy éppen az újabb eredményekről számol be. És — bár nem csökken a panaszos levelek száma — észrevehetően növekszik a kultúrával, művelődéssel foglalkozó írások aránya. Néhány levelező bemutatkozó tudósítása is színjátszókról, kulturális költségvetésről szól: az emberek észreveszik azt, hogy a kultúra is „téma”, a kulturális munkában is van „fantázia”. A napokban felháborodott hangú mátraballai levél számolt be arról, hogy a városi iskolába járó falusi származású középiskolások — hazatérve szülőhelyükre — a városi kultúrából csak a twistet akarják elplántálni otthon. A másik levélíró azért ragadott tollat, mert Szentdomonkoson hiába várták az ismeret- terjesztő előadót, nem érkezett meg. Három község — Domonkos, Tarnalelesz és Bükkszent- erzsébet — lakói Várakoztak rá türelmetlenül, de hiába. Még a „pótelőadó” sem jött meg. „Mivel menthető ez a nagyfokú felelőtlenség?” — háborodik fel a levélíró. A HEVESVEZEKÉNYI levelező arról számol be, hogy a helyi kultúrcsoportot mint „segítették ki a hóból” a hevesiek, amikor a Hevesi Állami Gazdaságban lépett fel, és nem tudott vonattal hazautazni. Gyalog kellett volna nekivágni a hófúvásos országúinak, de segített rajtuk „Kóczián Imre rendőrfőtörzsőrrhester, aki szerzett vontatót” — és így a csoport időben hazaért. A lu- dasi tudósító is hasonlóról írt: a ludasi színjátszók, miután az egyik vasárnap délelőtt előadást tartottak Tamamérán, elindultak Erdőtelekre. De a nagy hófúvásban elakadt az autóbusz, s í hiába lapátoltak még a körömcipőbe öltözött lányok is, — a csoport nem ért oda időben. — De >két színjátszó előre sietett, és a várakozóknak megmondta, miért késnek Idézhetnénk még a hasonló levelekből, de bizonyos következtetéseket levonhatunk az eddigi példákból is. Az emberek felháborodnak, ha látják, hogy néhol nem becsülik a kultúráért fáradozók erőfeszítéseit, de arról is megemlékeznek, ha valahol az emberi helytállás meggyőző példájával találkoznak, a lelkiismeretesség impozáns megnyilvánulásával. — És ezt az impozáns megnyilvánulást nemcsak akkor veszik észre, ha az valamilyen gazdasági probléma megoldását segíti, hanem akkor is, ha „csak” a kulturális' életben merült fel. A KULTÚRA VALAHOGY betört a „közügyek” közé. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az embereik hagyományos előítéleteiket kiterjesztik a művelődésügy új hajtásaira, vagy hónaljhajtásaira: érdekli őket az is, hogy a hajtások valóban a „fény felé” tömek-e, valóban úgy fejlődnek^, amint azt az igények megkövetelik, ahogy a társadalom elvárja. A kultúra ügyéhez „részletkérdésekben” is hozzászóló társadalom. Mert — és ez a levelek újabb tanulsága — nemcsak a szem kezd eligazodni a kultúra labirintusában — a nyelv is. A kultúra nemcsak szemlélődésre, kissé öncélú, de mindenképpen önmagának szóló, önmagának címzett megállapításokra készteti az embereket: hanem arra serkenti őket, hogy felszólaljanak. A cikk első felében az arányokról beszéltünk. A kulturális életről szóló híradások aránya megnövekedett. Többen írnak ma művelődésről, mint régebben. Aki a tizennyolcadik századi históriára gondol, felfedezhet egy érdekes hasonlóságot. Akkor, aki a nemzet érdekeit féltette, nem talált megfelelőbb teret a küzdelemre, a kultúráért harcolt. Most, hogy az ország ügyét egyre többen érzik magukénak, egyre többen szólalnak fel a szűkebb, vagy tágabb hazájuk sorsát érintő vitákban: szót emelnek a művelődés érdekében is. Nem állt helyre a tizennyolcadik századi „arány”, amely leszűkítette a nemzeti érdekképviselet horizontját. Nem rekapitulálódott a régi kép, a kulturális érdeklődés nem pótolja a „politikai” és más események iránti fogékonyságot. A MŰVELŐDÉS NEM „politika-pótló”, — de nem is másodrangú szereplő a levelekben és a felszólalásokban. A művelődés közügy lett. Minden mással egyenrangú közügy. Krajczár Imre 1863. MARCH'S 10., VASÁRNAP: ILDIKÓ 160 évvel ezelőtt. 1803. márciusában halt meg FRIEDRICH KLOP- STOCK német költő, aki a német Irodalomban a klasszikus versforma meghonosításával a klasszicizmus előkészítőié volt. Fő műve a 20 énekből álló, hexameteres Messiás című eposz, a világirodalom utolsó nagy vallásos eposza. K'opstock művészetére jellemzőek továbbá a kötetlen ritmusú Urai költeményei, amelyek révén a szabadvers úttörőjének tekintjük. 335 évvel ezelőtt, 1628. március lo-én született MAKOfii.o mal- PIGHI olasz orvos és természet- kutató, aki sokoldalú kísérleteivel megalapozta a mikroszkópkutatásos. boncolástant, felfedezte a vörös vérsejteket és a hajszálérrendszert. A bőr legfelső, szarúréteg alatt levő hámsejteket tartalmazó részt Malplghi-rétegnek nevezik. A selyemhernyókról 1689-ben írt tanulmányával Malpighi volt az első, aki a rovarok anatómiájával tudományosan foglalkozott, 250 évvel ezelőtt, 1713-ban e napon született SZAWA CSE- VAN8ZKIJ orosz építész, leghatalmasabb alkotása a Leningrádban levő haditengerészeti katedrálls. 175 évvel ezelőtt, 1738-ban e napon született JOSEPH EJCHEN- DORF német költő, a késői romantika képviselője. Jellemzőek a természet szépségeit megéneklő, a középkort idealizáló és korának nemzeti mozgalmait szolgáló, népdalszerűen dallamos versei. A romantikus motívumokkal telített Egy naplopó életéből ( 1826) című novellája magyarul Is megjelent. Friedrich Klopslock Idő jár ás jelen tea A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás vasárnap estig: Az enyhe idő tovább tart. Változó mennyiségű felhőzet, néhány helyen kisebb eső, a Dunántúlon holnap kissé élénkebb szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet általában 6—9 fok között, délkeleten 9 fok felett; várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet nulla—plusz 3 fok között. (MTI) Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 10—11: Az arany ember EGRI BÉKE 10—11: Kísértertkastély Spessartban GYÖNGYÖSI PUSKIN 10: Egy csepp méz 11: Sámson GYÖNGYÖSI szabadság 10: Az utolsó tél 11: A torpedó visszalő HATVANI VÖRÖS CSILLAG 10: Ez is szerelem 11: Nevessünk HATVANI KOSSUTH 10: A második vágány HEVES 10: Két szoba, összkomfort 11: Az utolsó tél PÉTERVASÁRA 10: A piros autó- utasai FÜZESABONY 10: A rendőr 11: Ez is szerelem ÜNNEPELTÜK Hazám szép, tavaszra forduló ege alatt széles léptekkel, határozott kézmozdulatokkal és intenzív nyelésekkel ünnepeltük meg mi, férfiak, a nők napját. Ismét és újfent bebizonyítottuk, hogy mi, férfiak, szeretjük a nőket és a napjukat, s nem múlhat el nap, hogy ne ünnepelnénk meg a nőket: ebből már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a nap sem múlhatott el, hogy ne ünnepeljük meg őket. Megünnepeltük édesanyukám- szívemet, aranybo- gárkisfiamat, cunci- mókusdrágámat, öntudatos kisfelesége- met és az ő napját, férfihez méltó kitartással, alapossággal... Igazán finom volt a szendvics, amit nekik készítettünk, s igazán nem mi tehetünk róla, hogy ők nézték, míg mi ettünk, hisz a nők, az aranyos drága kisfe- leségek úgyis nagyon szeretik nézni, ha mi jó ízűt eszünk. A likőrhöz nem nyúltunk, ugyebár, mégis az ő ünnepük a nők napja, hadd ünnepeljenek a cuncimókus- drágák, csak egy kis pálinkái, meg effU kis bort, ízián egy lievés- ke pálinkát és egy egészen sok bort ittunk az ő egészségeikre. Mert milyen férj, apa, szerető az olyan emberfia, aki éppen a nők napján ne inna az ö egyetlen és igaz, öntudatos hozzátartozójának egészségére ... Aztán leszállt a nők napjára a nők estéje, s a mi aranyos, ünneplésben megfáradt, drága kis feleségeink, húgaink, anyáink, jövendőbelijeink hazamentek, mert megértették, hogy jelenlétük feltétlenül akadályozójává vált volna a teljes és abszolút ünneplés kibontakozásának ... — Menj haza, cun- cibogaram — makogta Kajevác a nejének, mert úgy megünnepellek, ha nem hagysz békén ünnepelni, hogy a következő ünnepen is emlékezni fogsz rá ... És Kajevácné hazament! Burbulya nem mondott semmit, mert nyelve belefáradt az ünnepi dadogásba, .. Galagonya, miután megszökött hazulról, elment ünnepelni Micikét, aki szintén nő, de nem hitves... És Galagonya szivében őszinte részvét támadt az árván és Ünneplő nélkül maradt Micike iránt... Pöszmétét egy rendőr mentette meg a befalazástól, amint ijedt kiáltozással már hetedszer tapogatott körül egy hirdetőoszlopot. Szép és emlékezetes volt ez a nijk napja, mi, férfiak, mindent megtettünk, hogy emlékezetes legyen: elmondtunk hetven ünnepi beszédet, \megittunk ugyanannyi liter bort, tettünk százhuszonhat fogadalmat, s mikor hajnaltájt hazatértünk, ezek után teljes joggal tehettük fel a kérdést háládat• lanul ágyban keverő hitveseinknek: — Fel sem kelsz vacsorát adni? Hiába. értetlenak a nők, nem tudják megbecsülni férjeik második műszakját! (egri) PATfíky PB3&9: A televízió műsora 9,55: „Repülj, fecském!”.,. A KISZ Központi Művészegyüttesének műsora. — 11.00: Hazafelé. A Magyar TV filmje. 11,40: A Magyar Hirdető műsora. 17.10: Ki mit tud? — 18.45: Ma esti vendégünk. Csanádi Árpád, az MTST elnök- helyettese labdarúgó-sportunk időszerű kérdéseiről nyilatkozik. 19,00: Teli Vilmos. Magyarul beszélő angol ifjúsági filmsorozat. 10. A bűvös por. 19,30: Tv-híradó. 19,50: Telesport, — 20,10: A tv mesekönyve. 20,20: A francia nő és ä szerelem. Francia film. (18 éven felülieknek.) 22,35: Hírek. (MTI) As Egercsehl Bányaüzem dolgozóinak ajánlom. Alig fél órája jöttünk meg a 5 hajnali váltásból. A szálló É emeletes épületében már min- f den csendes, megszűnt az aj- 4 tócsapkodás, lábak dübörgő- 5csoszogó zaja a folyosón. Lepihentek az femberek. Vagy a pultot támasztják egy kis sik- ta utáni lélekpezsdítő mellett, öblögetik a torkukra száradt szénport. Pikó csak ül az ágyán, lába iköré hurkolva a takarót. Ülés ,néz maga elé. Felém sandít, hirtelen úgy teszek, mint aki 'már elaludt. Pikó lelép az lágyáról, szekrényéhez siet; nagy, kék fedelű füzetet terít maga elé az asztalra és sebeden írni kezd. — Te... mit csinálsz ott, jmit firkálsz? S’»? IÁIMMÁ * • M Ü S O CL, ’ C fegerben este 19 óra-kor: PLATONOV SZERELMEI (Bródy-bérlet) j Ijedten csapja össze a füze• tet, mintha a háta mögött áll* [ tam volna. I — Írok ... levelet anyámnak ;— mondja zavartan —, hogy 'szombatra várjon, hazame- igyek. I Csendes, kevés szavú, szelíd • fiú ez a Pikó. Kölyök még, hiszen most tölti be a huszonnegyediket Dobálták ide-oda, minden hónapban új csapat után nézhetett; nem ismerték, s idegenkedtek tőle az emberek, a csapatgazdák. A bányász olyan, hogy csak azzal tud dolgozni, akit ismer, akit megszokott. Üj ember után nem nagyon kapkod senki. Én vettem magam mellé; a többiek, Telek, Fekete, Kutri, Csaba meg Polyvás nem szóltak se jót, se rosszat. Kellett egy urasági, kiszolgáló személyzet, és kész! Ezzel mindenki egyetértett. És Pikóval nem csináltunk rossz vásárt. Zokszó nélkül csillézett a legmeredekebb siklón is, és még csak sürgetni se hagyta magát, olyan szapora ember volt. Mikor Polyvás megbetegedett — bal lábára zuhant egy tartóoszlop —, sokáig gipszben bicegett és felesége siránkozásaira hallgatva a leszámolási cédulát is beadta — Pilcót állítottam a helyére. Meg sem éreztük Polyvás hiányát, úgy beletanult ez a fiú a munkába. Most kapkodnának érte, mint gyerekek a selyemcukorért. Csendes, szűkszavú, zárkózott — csak ez nem tetszik benne. Lélekember. Más ilyen korban lányok, meg kikapós menyecskék körül koslat, szórakozik és köp a világra. Pikó meg ...? Inkább könyveket búj és ír. ír állandóan, titkolózva. — Ha fiatal vagy se árt az alvás! • • • Már ereje volt a napnak, a lyányfűzfa bokrai is barkákat bontottak. Pikó könyvekkel a hóna alatt sietett a könyvtárba, egyedül hagyött. Szekrénye felső polcán, fehér ingébe hajtva, felfedeztem a nagy kék fedelű füzetet. Afféle közönséges, franciakockás füzet volt ez, s benne másfél oldalnyi írás, szépen rajzolt betűkkel, elejére odabiggyesztve: Novella. Olvasni kezdtem: „Akárhogyan is számolom, ötödik éve vagyok bányász és három éve élek ezen a telepen. Hányszor gondoltam arra, hogy szedem a betyárbútort és itthagyok mindent, megyek, amerre az ég is szőke. És így is teszek, biztosan így is teszek, ha nem jön közbe Ocsenás. — Téged csak amolyan töltelék-embernek néznek ... Gyere hozzánk, jó helyed lesz! Ocsenás egyedül él. Egyedül és asszony nélkül. Volt lakása, de azt másnak adták, mikor egyedül maradt. Hát nem piszokság?! Meg se kérdezték tőle: „te, marha, hát hogy is gondoltad, megnősülsz te még valaha?” vagy pedig: „te, marha, és ha visszajön a feleséged?” Csak egyszerűen elvették a lakást, öt meg berakták ide a szállóba. Bárhogyan is csodálom Ocsenást, ezt a nagydarab férfit, valahogy nem találom rendben levőnek a szénáját. Abban az asszonyhistóriában. És úgy érzem, Ocsenás önmagának is képtelen őszintén megvallani a teljes igazságot ...” Elöntött a méreg. No, csak kerülj a szemem elé, te őszi lord! Hát ilyesmiket firkál- gatsz? Hirtelen léptek kopogtak' a folyosón. Sietve helyére tettem az irkát, eligazítottam az inget és vártam. Belép az ajtón és szájba törülöm — gondoltam dühösen. Figyeltem a közelgő léptekre és feszülten várakoztam, csak nyílna méláz az átkozott ajtó. Váltás ideje volt. A kas tízesével vitte a mélybe a pihent bányászokat, százakat negyedórák alatt. S amennyit befogadott, annyit ki is bocsátott magából a föld. A Il-es keresztvágatban, a légmérő állomás előtt találkoztunk össze Feketével ás Kutri val. — tél siktát lapátolhattok, annyi szenet hagytunk — mondtam neki. — No, elhoztátok?? — Aláírtuk... rendben — válaszolta Kutri. — Mennyit raktatok? — ezt Fekete kérdezte. — Tizenkét csille és plusz két meddő. — Ácsolni való? — Egy rakonca fát behűzat- lunk. — Szerencsét! — ... rencsét! Melegítette hátunkat a nap, s a nedves csizmánkra ragadt szénpor fekete nyomot hagyott mögöttünk a szürke, mély porban. — Mondd csak... — fordultam ä mellettem lépkedő, hallgatag Pikóhoz —, miket képzelsz te rólam tulajdonképp? Kitalálta, hogy mire célzok: — Elolvastad? — A pamacs után matattam, úgy akadt a kezembe — s féloldalt sandítottam rá, vajon elhiszi-e, amit mondok. — Milyen? — Hát... — tártam szét a kezem. — Széttépem. — Na!? Pikó csendesen lépkedett mellettem. Én meg arra gondoltam, hogy jobban meg tudnám írni azt a micsodát, azt a „novellát”. Rémítő sok gondolat kavarog az agyamban, rengeteg emlék, majd megker- gülök tőlük, de nem tudom olyan egyszerűen szavakba szedni. Nincs az a nagy műveltségem, s ez szörnyen bosz- szant. (FolytatjvJtj
