Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-09 / 57. szám
1063. március 9., szombat népújság 3 Nem politikus Az utóbbi időben néhány kellemes meglepetés ért bennünket. — Bár ez is felfogás dolga, bosszankodhattunk is volna „ugyanazért a pénzért” ... Nemrég megbíráltunk egy községet, ahol a kulturális munka nagyon lassan döcögött. „Hivatalosan” nem reklamált senki, de kerülő utakon gyorsan tudomásunkra jutott, hogy a néhány bíráló megjegyzés nagy port kavart fel a faluban, s egy-két ember a maga módján reagált is a kritikára. — Nem politikus dolog, hogy bírálják azt a községet, ahol a megyei tanácstag dolgozik.:. Lejáratja az újság a jelöltet... örültünk a gyors reagálásnak, mert ebből arra következtettünk, hogy azok is olvasták az írást, akiket érintett, de a „válaszon” meglepődtünk egy kicsit. Egy évvel ezelőtt, véletlenül találkoztunk csak a szóban forgó jelölttel, el is feledkeztünk róla időközben, véletlenül sem jutott eszünkbe, hogy bármilyen összefüggést keressünk a jelölt személye és a rossz munka között. — De néhányan megkeresték az ösz- szefüggést... Nem is titkolták „felfedezésüket”. És mindjárt ki is mondták a szentenciát: nem politikus. Nem politikus. — Nem először találkoztunk ezzel a megjegyzéssel, néha egészen különös környezetben is. Egyik munkásszállásról szóló cikkünkben furcsának találtuk, hogy a gondnok egyetlen napilapot rendelt, a Népszavát —, de azt hat példányban. — Nem hasznosabb lett volna megrendelni a másik három napilapot is, esetleg még más újságot is? — kérdeztük, és ismét szembetaláltuk magunkat ezzel a fura válasszal: Nem politikus dolog, hogy támadják a szakszervezet lapját. — Támadásról szó sem volt, a bírálat legkevésbé szólt a nagy tekintélyű újság ellen: csak a gondnok szűklátókörűségét, rosszul értelmezett „vonalasságát” vette célba. A gondnok munkáját kifogásolta, amiért a lehetőségeken belül sem igyekezett változatos olvasmányanyagot adni a lakóknak. — Nem politikus dolog támadni a szakszervezet lapját — vonták le a konzekvenciát az esetből, s ez csak forma szerint volt konzekvencia, valójában egy különös vélemény, amely az újságíró reflexiójáról mondott elmarasztaló ítéletet. A „nem politikus” furcsa machiavellista ítélet- alkotási formulával, ha nem is lépten-nyomon, de gyakran találkozik az ember. Ma már általában nem mondják a bírálóra, hogy ellenség, de ha nem sikerül cáfolni a kritikus állításait, akkor néha „hátulról” próbálják kikezdeni, úgymond: nem politikus. Nem politikus — mondják — és ezzel tovább táplálják azt a balhiedelmet, hogy a politikailag helyes, a „politikus” fogalma örökösen és kibékíthetetlenül ellentétben áll egy másik fogalommal: az igazsággal. Mintha törvényszerű lenne az igazság és a politikai célszerűség közti „különbség”, az igazság nem tartozna a politikai stratégia fegyverei közé. Nem politikus. — Ha ezt a két szót le akarjuk fordítani azok nyelvére, akiknek használatában olyan gyakori —, akkor körülbelül ezt írhatnánk helyette: a megállapítás valakit kellemetlenül érint, valaki érdekeit nem szolgálja. — Vagy az illető azt hiszi, hogy nem szolgálja. Az igazság néha kegyetlen. Az igazság gyakran kellemetlen. Az igazság sokszor próbára teszi az emberek, a vezetők érzékenységét. Az igazság-arra készteti az embereket, hogy levonják a konzekvenciát a múltról, az „eddigiekről”, az eddig végzett munkáról. Az első példára visszatérve: az igazság kimondása felhívta a figyelmet arra, hogy sok még a tennivaló, amit valakinek, valakiknek nyilvánvalóan el kell végezni. Kézenfekvő a következtetés, hogy azoknak kell a hiányt pótolni, akik az Új választások után a falu élére kerültek. — És miért „n e m p o 1 i ti k u s” ez a következtetés? Miért nem politikus az a megállapítás, amelyből ilyen következtetés adódik? Miért „nem politikus” bejelenteni bizonyos igényeket? A jelölő gyűléseken és a választásokon határozott véleményt alkotott az ország népe. A gyűléseken eldöntötte: ld kerül a jelölőlistába? Heves megyében például 2164 régi tanácstagot és képviselőt nem is jelölt újra, helyükre mást állított. A nép véleménye talán „n e m volt p o 1 i t i k u s”, amikor félreérthetetlenül azt konstatálta: 2X64 ember nem kerül jelölőlistára? 2164 választott vezető nem dolgozott úgy, hogy megérdemelné ismét a mandátumot. Talán az lett volna a „politikus”, ha ismét megbízza őket: képviseljék érdekeit a megye, az ország, a falu, a járás vezető szerveiben? Talán az lett volna politikus, ha strucc-módra nem vesz tudomást arról, hogy sokan elégtelenre, vagy legfeljebb elégségesre vizsgáztak? Talán azt kívánta volna a „politikus” magatartás, hogy az újabb, — az eddigieknél nagyobb feladatokat hozó — négy esztendőben vezessék azok az emberek, akikben nem bízik? Nem politikus. — Érdemes-e erről a két szórói most, a választások után is beszélni? Érdemes, mert az igazságokat két csoportba sorolja: a politikus és a nem politikus igazságok kategóriájába. És szemrehányást tesz: mintha a nemzet nem vett volna tudomást arról, hogy vannak „veszélyes” — vagy, ismertebb jelzővel k é- n y e s-igazságok, amelyektől óvakodni kell. A „kényes kérdésekről”, mintha megfeledkeztek volna a választópolgárok. — Vagy arról feledkeztek volna meg, hogy ezek kényes kérdések? Hogy ezekről nem politikus beszélni? Vagy egyszerűen: nincsenek kényes kérdések. Nincsenek olyan gondjaink, amelyekről ne lehetne nyütan beszélni, amelyek emlegetése „politikai” problémákat okozna. Az országos szintű vezetés nem ismer ilyen kérdéseket. Az országos szintű vezetés törülte „szakkifejezései” közül azt, hogy „nem politikus”. De vannak kényesnek látszó kérdések. Vannak olyan gondjaink, amelyeken már eddig is segíthettünk volna, amelyek csak azért gondok, mert nem dolgozunk még egy kicsit jobban, mert nem végezzük el azt, amit a jelenlegi lehetőségeink között is elvégezhetnénk. Mert nem mindig használjuk ki a helyi lehetőségeket, azokat az energiákat, amelyeket a közügyek iránt egyre intenzívebben érdeklődő társadalom támogatása jelent. Mert néha nem a legjobban dolgozunk. Mert néha rosszul dolgozunk. Rosszul dolgozni pedig lehetőleg nem kell. Rosszul dolgozni minél kevesebbet szabad. N em politikus’. — És ezt idézőjelek nélkül írhatjuk le: rosszul dolgozni nem politikus. Krajczár Imre Hazaérkezett az Állami Népi Együttes nagysikerű londoni vendégszerepléséről Visszaérkezett londoni vendégszerepléséről a Magyar Állami Népi Együttes tánckara, amely az Associated Television meghívására március 3-án fellépett az angol Királyi Operaház Aranyóra című produkciójában. A műsort, amelyet világhírű művészek közreműködésével negyedévenként szoktak megrendezni, az angol televízió egyenes adásban közvetítette. (MTI) Húsz iparos beszállásra vár LJaják Árpád időmérővel < a déli III-as gerinci F—< 4-es gépnél találkoztam. A bá-' nyászok öt tréfás gúny or osság- < gal „rablóvitlának” nevezik. < Ez még a régi normás időszak- * ban ragadt rá. ö pedig nem ne- < heztel ezért a ragadványnévérti és a bányászok sem gondolják* komolyan. De ez már így van] a bányában, mindenkinek a* nevéhez toldanak valami fúr-] csaságot. Láthatólag valami nem tét-] szik Haják Árpádnak. — Sok a kieső munkaórák] száma! — csóválja a fejét elé-] gedetlenül. — Itt az F—4-es gépnél? — Dehogy... a műhelynél! — Miből következteted? — Nem következtetés ez, ha-* nem, sajnos, meggyőződés.! Hallgasd! — a térdén fekvő pa-< pírlapról sorolja. — Tegnap] reggel 7 órakor a fürdő előtt5 legalább 20 iparos várt beszál-* lásra, Ugyanezek délután egy < órakor már kifelé igyekeztek.< De ma reggel sem változott a\ helyzet. Bármilyen enyhén is' számítom, ez 50—60 munkaóra ] kiesés. — Szerszám- és anyagvétele-* zésre hivatkoznak, — igyekszem < magyarázni a valóban megtör-* tént hibát. * — A szerszámvételezés nincs* benne a 480 percben, A műhely azért nem tud egyes munkákat időben és gyorsan elvé- _ gezni, mert az emberek mű- ; szakonként két-három órát kü-* lönféle ürügyek alatt nem< konkrét munkavégzéssel tölte-* nek. Helytelen... nagyon hely-* télén. • * A főaknászi irodában Ki-* rályházi Tibor fatelepvezető, a* versenybizottság egyik tagja,* a „szocialista üzem” cím elnye-* réséért indított verseny pont-* jainak az összeállításán dolgo-* zik. Az előtte fekvő papírlap] felső szélén ezt olvashatom: A\ szocialista tudat fejlesztése. ; — Ez okozza a legnagyobb; gondot — mondja elgondolkoz-] va. — A gazdasági célkitüzé-* sek végrehajtásával nálunk; nem volt és nem is lesz prob-< léma. Ügy megy az üzemünk,; mint egy jól felhúzott óra. De[ a tudatformálás, az általános* műveltség kérdése ... No, nem; azt akarom mondani, mintha * ebben nem lenne nagy hala-; dás, de többet akarunk. Egy; év alatt legalább ötöt kell ha-] ladnunk. • < — És sok az iskolába jelent-; kezö? < — Nem panaszkodhatunk. Az; üzemnél mindenki tanulni fog < valamilyen formában, pe ez] nem elég. És az az érdekes. * hogy nem az öregebbekből; hiányzik az akarat, hanem a; fiatalabb korosztályból. Fiata- < los könnyelműség? Ez ugyani nem általánosítható, de azt] megmondhatom, hogy a KISZ< jobban foglalkozhatna ft fiata-* lókkal,.. LACZ1K JÁNOS JCi mit ülíL ? fFolytatás az első oldalról.) KESKENY szerpentin kanyarog fel a falu fölé magasodó hegyre, a kőbányához, százhúsz ember munkahelyéhez. Autóbusz szállítja fel és le a bányászokat, amikor járható az út. Az idei télen sokszor hetekig nem tudott a gépkocsi felkapaszkodni a csúszós, vastagon behavazott úton. A két kilométeres utat gyalog, gyakran térdig érő hóban tették meg a bányászok, de senki nem mulasztott, még a legnagyobb hidegben sem’ műszakot. Erős vaskampók, rájuk erősítve néhány méter kötél, s a kötelek végén levő hurkok a bányászok derekára feszülnek. Fölöttük varjuk kárognak és magános fák száraz ágai zörögnek a sebesen száguldó szélben, alattuk a mélységben gépek hordják a követi Artistákra emlékeztető munka, s a bélapátfalvi kőbánya dolgozói nap nap után, sokszor a fizikai törvényekkel dacolva végzik munkájukat. A teraszosan kiképezett hegyoldalon sorra ereszkednek egyre lejjebb az emberek, robbanótölteteknek vágnak lyukakat, csákányokkal fejtik a követ. A kötél biztosít, egy rossz lépés esetén „csak” néhány métert zuhanhat a bányász. De bármelyük pillanatban megindulhat a legnagyobb elővigyázatosság mellett is a magasból egy kő vagy hógörgeteg, s útKipányvázott emberek ja kiszámíthatatlan, a meredek falon nem lehet előle el- ugrani. ROBBANTÁSHOZ ^dik a délutános műszak. Ipacs József műszakvezető ellenőrzi a robbanóanyag elhelyezését, s aztán felsivít a sziréna. A bányászok bevonulnak az alagútba, Kormos Gábor lőmester elfordítja a „kilincset”. Még hosszan visszhangzik a robbantás döreje, kövek gurulnak teraszról teraszra, a hegyoldalt sűrű porfeUeg borítja, amikor a bányászok ismét megfogják a csákányok nyelét. Hányadszor ezen a télen, dacolva széllel, hóval, faggyal? Ha emberekről beszélünk, akik szinte emberfeletti erő, küzdelem árán teljesítették vállalt munkájukat, akkor a bélapátfalvi kőbányászokat elsők között kell említenünk. Mit mondanak ők az idei téllel, az időjárással vívott állandó, naponként ismétlődő harcról? — A robbantott kő percek alatt összefagyott a közé keveredett hóval mondja Bársony Gábor, a Német Demokratikus Köztársaságban készített markológép kezelője. — Csákánnyal kellett szétvernünk, hogy dömperre pakolhassuk. , . . — Az osztályozóban is megszorult, összefagyott a kő, ötven kilós vasgolyók ütései nyomán tudtuk csak szabaddá tenni a kifolyónyüóst. Bajzát Bálint dömperével érkezik a kőzúzóhoz, a szállítószalagra üríti rakományát. — A behavazott, csúszós úton a hólánc sem segített — emlékezik vissza a hidegebb időkre. — Az emberek vállu- kat feszítettek a kocsiknak, tolták a dömpert, egészen a rakodóig. Lassan haladt a munka, de dolgoztunk. S ez a „de” az, amelyről csak az őszinte elismerés hangján beszélhetünk. Akik fent dolgoztak a meredeken, azokat csaknem letépte a szél kötelestől együtt. De a lentiek sem voltak sokkal jobb helyzetben. A huzatos hegyoldalon átjárja még a vastag ruhát is a hideg szél. A BÁNYÁSZOKNAK nincs idejük a csodálatos kilátásban gyönyörködni, mert egy rossz lépés a meredek falon már végzetes lehet. S a hótól neon látható a lábak számára biztos pont. A fagyos kő csúszik, csak a legnagyobb óvatossággal lehet dolgozni. A lényegesen nehezebb munkakörülmények között sem emelLASSAN ENYHÜL Nagy sikert aratott a megyei döntőn az egri Gárdonyi Géza Gimnázium zenekara is, de különösen tetszett a közönségnek és a zsűrinek Kormos Ildikónak, a Gárdonyi Géza Gimnázium TV. osztályos tanulójának táncdala. Egyöntetű vélemény alapján foglalta el helyét a „vonaton”. kedett a baleseti statisztika a ! bélapátfalvi kőbányában. — A nehéz munka közelebbi hozott egymáshoz bennünket < — mondja Kormos József. —5 Megtanultunk nemcsak magunkra, hanem egymásra is vi- ! gyázni. Az elmúlt hónapokban a bé- < nyát a falu üzemével összekö-; tő drótkötélpálya gyakran pi-! bent, a csillék ritkábban szál-; lították a mészkövet. — Pedig sokkal többet dolgoztunk, mint máskor, mégis-; csak alig egyharmadát termeltük a szokásos mennyiségnek; — magyarázza Üjvári Lajos. — J Máskor napi hét-nyolcszáz; csille követ küldünk le a í mészműnek, most meg csak; alig kétszázötven csille fordul! meg naponta. Három műszakban, száz- ; húszán dolgoznak a bélapátfal-j vi kőbányában. Valamennyiük« nevét nem sorolhatjuk fel, pe-< dig megérdemelnék. Hideggel,; széllel, faggyal nem törődve; dolgozták le mindennap a< nyolc órát. Kovács Katalin, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanulója, ugyancsak táncdalokat énekelt, s bár a közönség körében nagy sikert aratott műsor számával, a vonatról mégis lemaradt... az idő. A faluban már patakokban folyik a víz, de fent a; hegyen még tartja magát a tel. Már nem késhet sóikéig a tavasz, a melegebb idő, amely majd megkönnyíti a kipány-: vázott emberek munkáját is. Tóth István A táncosok közül Fazekas György és Erdélyi József, a Hevesi Állami Gazdaság két fiatal dolgozója aratott nagy sikert. Táncszámukat nagy tapssal fogadta a közönség, szabadot mutatott a zsűri tárcsája is, s igv elfoglalhatták helyüket a jelképes vonaton.
