Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-08 / 56. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. március 8., péntek Tanácsot kaptam — Nem tudod, mi baja lehet a televíziómnak? — időnként egyszerűen elmegy a kép és aztán nagyon nehezen jön visz- sza — kérdem sorstársamat, aki már régi tv-tulajdonos. — Rossz — volt a lakonikus válasz. — No jó. De aztán ha kikapcsolom, újra visszajön a kép. — Akkor nem nagyon rossz. Kicsit rossz. — Nem tudod, mi lehet .a baja? — Ugyanis az ismerős ért hozzá. — Végy egy csigát, függeszd a tv fölé, húzz rá zsinóron egy homokzsákot, s ha elmegy a kép, egy pillanatra ereszd rá! ...s ha ezt megteszem? Azt hiszem, képem se lesz, meg televízióm se... De a recept — az recept! Még ha bosszús szakácstól van is. (á) — AZ EGRI VÉCSEY-völ- gyi téglagyárban a jelenleg is folyó égetések mellett komoly előkészületeket tesznek a teljes termelés beindítására. Megnövebedett az érdeklődés a gyárban 14 féle méretben készülő panelek, középblokkok iránt. A gyöngyösi vásártéri négyemeletes, 40 lakásos lakótömb felépítését például már ilyen épületelemek felhasználásával tervezték, amelyhez 2414 középblokkra adtak rendelést. — 50 ELŐHASÜ üszőt vásárol ebben a hónapban az an- domakstályai Búzakalász Termelőszövetkezet. A közös gazdaság ebben az évben jelentős mértékben kívánja fejleszteni állatállományát, s ez az ^ első nagyobb mérvű vásárlás is ezt a célt szolgálja. ■ — FAGYASZTÄSOS eljárással mélyítik a yisontai külfejtés víztelenítő vágat- rendszerének déli aknáját. A szakemberek, s a Bányászati Aknamélyítő Tröszt munkásai sikert várnak ettől a módszertől, amelyet legutoljára a miskolc—lyukói szkip- akna mélyítésénél használtak, 1947-ben. — A SZOCIALISTA munka- versenyről, a szocialista brigád- mozgalomról és az újítási tervek végrehajtásáról tárgyalt tegnap délután a KPVDSZ megyei bizottsága amelyet Mészáros József, a hevesi járási bizottság titkára terjesztett elő. Majd foglalkozott a megyebizottság a taggyűlések tapasztalataival és elfogadta a tájékoztató jelentést arról, hogyan készülnek a küldöttek a KPVDSZ XXIX. kongresszusára, amelyre március 16—17-én kerül sor — RAINIER HERCEG megbízást adott egy amerikai komponistának, hogy készítsen „korszerűbb és mozgalmasabb ritmusú” nemzeti himnuszt Monaco Hercegség számára. — 96 FÉRŐHELYES tehénistállót építenek az idén a no- vaji Egyetértés Termelőszövetkezetben. Az építkezést a szövetkezet építőbrigádja végzi majd, amely egy 250 férőhelyes hizlalda építésével és hat dohánypajta tatarozásával van jelenleg elfoglalva. — A BELGA hírügynökség jelentése szerint, az idei rendkívüli hideg következtében Belgiumban 200 ember halt meg; az úthálózatban egymilliárd frank értékű kár keletkezett, mintegy 100 ezer hektárnyi búzavetés ment tönkre, a kórházak túlzsúfoltak és egyedül januárban az építőiparban 150 ezer volt a munkanélküliek száma. — NÖVÉNYVÉDELMI előkészületi szemlét rendez ebben a hónapban a megyei tanács, a Hazafias Népfront és a MÉSZÖV a megye községeiben. A növényvédelmi szemle célja, hogv meggyorsítsák a szórvány és házikerti gyümölcsösök növényvédelmi munkáját. — AUSZTRIÁBAN a legtöbb házasságot májusban kötik. 1961-es statisztikai adatokból kitűnik, hogy májusban 7119 házaspár mondta ki a boldogító igent. A hónapok között az utolsó helyen áll a március, 2593 házasságkötéssel. Egy nappal a premier előtt Utolsó nap a premier előtt. Egy nap és a bemutató előadás közönsége előtt „zajlanak” Platonov szerelmei. Most még csalt a rendező és a fényképészek jelentig a nézőközönséget. Megkezdődött a főpróba. A lépcsőt és a park fáit imitáló díszletek között' feltűnnek az első Csehov-drá- ma hősei: Anna Petrovna Vo;i- niceva, Szofija Jegorovna, Mi- ! hail Vasziljevics Platonov, Szása, Porfirij Szemjonovics [ Glágoljev, Oszip és az 1880-as I évek Oroszországénak többi I vidéki figurája. A főpróba szünetében megkértük a tragikomédia öt hősét, beszéljenek szerepükről. — Szófiát alakítom — mondja Fogarassy Mária Jászai- díjas színésznő. — Érzelmes, finom lélek vagyok, légies. Mintha holdsugárból és friss szellőből formált volna a.szerző. De szeretnék kitörni abból a környezetből, amelyet Voj- nicevka falu jelent számomra — és a vidéki társaság. Elmennék bárhová Platonovval, akitől sokat várok. Csalódok benne: s ez adja a kezembe a gyilkos fegyvert is. — A szerepemről? Csehov- darabban játszani — szeretném elkerülni a közhelyeket, de nem találok jobb szavakat — megtiszteltetés. Az erősödő, elhatalmasodó szerelem hatására átalakuló, megváltozó nő megformálása mindenképpen izgalmas feladat. — Címszerepet kaptam a darabban — mondja a Platono- vot megszemélyesítő Szabó Ottó. — Ügy érzem, Platonov egyénisége egyesíti magában a későbbi Csehov-drámák férfiszereplőit. Platonov egy kicsit Ványa bácsi, egy kicsit Antonov. Potenciálisan magába rejti a többi Csehov-dráma tragikus sorsú férfiszereplőjét. Három hét alatt egy ennyire koncentrált szerepet elsajátítani nagy munka volt... De biztos vagyok abban, hogy megérte. Mert ez a tragikomédia nemcsak a nyolcvan évvel ezelőtti nézőnek mondhatott valamit: érdekes a mai ember számára is. Ma is vannak, akik céltalanul, Platonov-módra „lézengenek a világban”, s ha fel is teszik a miért e-ket: képtelenek megválaszolni. — Platonov alakja gondolatgazdag, gondolatébresztő figura. Ha a színész ki akarná aknázni azokat a lehetőségeket, amelyeket a szavak utól- érhetetlenül szófukar művésze, Csehov „felkínál”, nyolc-tízórás előadásra lenne szükség. — Én talán egyetlen cse- hovi nőalakhoz sem hasonlítok — jellemzi szerepét Spányik Éva — Anna Petrovna. — Társaim szétfolyó, jellegtelen, akarattalan, „tétlen asszonyok” — bennem van határozottság, eltökéltség, de belül üres vagyok, értelmetlen, napjaim' üresen telnek. Ez az ellentmondás nagy próba elé állítja a színművészt — még azt is, aki nem járatlan Csehov különös világában. Szeretem ezt a szerepet: izgalmas, zsarnoki természetű. Koncentráltságot kíván: fogvatartja az embert, a színészt, — remélem a nézőt is. — Oszip vagyok, a muzsik — mutatkozik be Paláncz Ferenc. Félnek tőlem, én vagyok a legerősebb a környéken és akit meg akarnak veretni, „el akarnak intéztetni” — akkor csak nekem szólnak. „Bérverekedő” vagyok — aki mások érdekeiért viszi vásárra a bőrét. — Egyszer adódna alkalom, hogy önmagamért vegyek elégtételt: de akkor más süti el a pisztolyt, más öl. Nincs vagyonom, rangom, hiába érzem karjaimban az „ősérőt”, hiába vannak vágyaim, hiába törekednék többre: a jobbágyfelszabadítás után is csak „röghöz kötött” muzsik maradok. Ebben az évadban ez a legkedvesebb szerepem. — Glágoljev bankár szavai-) val mondom ki a színpadon a j korról Csehov ítéletét, — í mondja Bicskey Károly Jászai- I díjas színész. — Én vagyok az j < aki nem akar elsüllyedni ebben a vidéki, kisvárosi, levegőtlen, utálatos világban. — Ha már útálkozni kell, akkor idegen ég alatt utálkozom. — Oroszország már arra sem jó, j hogy ott utálkozzék az ember. Vagy annyira szeretem a hazámat, hogy nem akarok otthon útálkozni!? — A szerepemről röviden: nem lehet benne színészkedni. Nem lehet: annyira mélységesen emberi, megindító és fájdalmas, hogy semmiféle színészkedést nem tűr el. Azért is fogalmaztam így az első mondatban: ítéletet mondok ki. Nem játszom, nem alakítok, nem szerepet formálok, hanem ítélkezem. ★ Megszólal a csengő és a mikrofon. Vége a szünetnek. Ismét benépesedik a színpad. A nézőtéren most sincsenek többen, mint az első felvonás) alatt. A „deszkákon” még csak a rendező előtt mondják ki Csehov ítéletét. Taps helyett még csak a néha felhangzó utasítások jelentik a nézőtér és a színpad „kontaktusát”. (Krajczár) 1963. MÁRCIUS 8., PCNTEK: NEMZETKÖZI NŐNAP 1910-ben a koppenhágai nemzetközi nőkoiigresszuson CLARA ZETKIN indítványára határozták el azt, hogy a nők első tömegmegmozdulásának emlékére ezt a napot minden évben megun- neplik. Ezen a napon ugyanis 1908-ban New Yorkban 40 ezer varrónő lépett sztrájkba és tüntetett az utcákon, tiltakozásul az őket kizsákmányoló ún. „izzasztö” rendszer ellen. A nők első szervezett megmozdulása sillerrel járt. ,r 105 éve, 1858. március 3-án született RUGGIERO LEONCAVALLO olasz zeneszerző, akit a Baíazzok (1892) című egyfe.vonasos operájával a verizmus megalapítójának tekintünk. Ez a művészeti irányzat a kor hősöket ábrázoló vg» művel helyett tárgyát a minden- • "5«. napi életben keresi. Programját a í- híres Prológjában fejti ki, amelynek szövegét is Leoncavallo írta: Egy darab életet óhajt tárni elétek, Mert néki élve, hogy ember a művész S kell, hogy az emberi szíveknek Írjon. A való az, rai ihleté. Most majd láttok szeretni, Mint künn az élet piacán szeretnek S látjátok a gyűlölet indulatját. Hallotok majd bús panaszt, s vad dühnek ordítását, Cinikus gúnykacajt. Es akkor, ti nézők, ne gondoljatok Csak a bohóc tarka mezére, Oh, gondoljatok lelkére inkább, Emberi lélek az, akár a tiétek. v v v Ez a műben az eszme, Halljátok, érvényre mint jut... K. LEONCAVALLO EGRI VÖRÖS CSILLAG Az aranyember EGRI BRÖDY Béklyók GYÖNGYÖSI PUSKIN Egy csepp méz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az utolsó tél HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ez is szerelem HATVANI KOSSUTH A második vágány HEVES Két szoba* összkomfort FÜZESABONY A rendőr f$ZII\IMÍ\Z§ ® ‘ AA Ü SO IA- * C Egerben este 19 órakor; PLATONOV SZERELMEI (Bemutató, Gárdonyi-bérlet) A televízió műsora Péntek, március S: 9.35: Tv-híradó. Ismétlés. — 9.50: Telesport. Ismétlés. 10.05: Kaukázus védett terület. Szovjet kisfilm. 10.30: Esős vasárnap. Magyar film, ismétlés. — 12.05: A jövő hét műsora. Hírek. idő járásjelentés Várható időjárás péntek estig: Az enyhülés folytatódik. Kevesebb felhőátvonúlások, legfeljebb néhány helyen futó eső. Megélénkülő délnyugati, nyugati szál. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 8—12, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet; 0—mínusz 4 fok között. VALAMI Jö Nőm három napja sértett arccal jár __ Ebből tudo m, hogy valami jön: valami évforduló. Szereti, ha kiengesztelem, különösen, ha ez a kiengesztelés megfelelő ünnepi formát ölt és anyagi köntösbe bújik. Már ezért is okos intézmény ez a házasság — morfondírozom magamban —, mert egy sértett arccal is lehet figyelmeztetni valami családi ünnepségre, amiről az ember —1 a férjek törvényei szerint — minden bizonnyal megfeledkezne ... Tehát három napja jár sértett arccal, akkor az annyi, mint... igen... körülbelül még két nap lehet, vagy csak egy addig a bizonyos napig, amikor kötelességem kiengesztelni. Milyen ünnep lehet? Figyelem az arcát és sértődöttsége mélységét... A sértődöttség foka: közepes. Mint ahogy a meteorológia jelzi a szélerősséget ... — Valami bajod van, fiam? — kérdem, mert a válaszból megpróbálok következtetni a szél irányára... — Nekem? Hát lehet nekem bajom ebben a házban? öhöm. Kisebbségi komplexus, keverve egy kis adag mártírom- sággal: nem házassági évforduló... Azt már ismerem. Akkor jobban mártír, mindenféle kisebbségi komplexus nélkül... — Mintha kissé fáradt lennél,nem? — Miért nem mondod, hogy a fáradtságtól már ráncos is... Ahá! Nem is születésnap. Akkor a világért sem reagál így... Ez tat öntudatos hang, amelynek mélyén sértődöttség vibrál, bátor vállalása az esetleg elfutó éveknek... Nem, semmiképpen sem születésnap ... Tanácstalan vagyok. Pedig tudom, hogy valami ünnep jön, azt is tudom, hogy egy-két nap választhat csak el sértődöttsége barométere szerint. Meg kellene nézni, a naptárban? Meg! — Nincs kéznél nálad, egy naptár? — kérdem. — _ Egy dolgozó nőnél mindig van naptár — oktat ki nőm és átmenetei a másik szobába —* naptárért. Gyorsan elő az enyémet: megvan! S már írom is* hogy el ne felejtsem: „Nőnap. Virág, Kézcsók. Vezércikk!’’ (egri) A z öreget már októberben eltemették. Bélát meg december elején elvitték. Senki sem tudta, hogy .miért, Béla sem. Hiába könyörgött az anya, senki sem állt vele szóba. Irén, Béla felesége, két gyermekével támasz nélkül maradt. Akkor, éjszaka, amikor férjét elvitték, azt hitte, ez a legnagyobb csapás, ami érheti. Két nap múlva azonban rájött, hogy Béla elhurcolása csak a kezdet volt. A hivatalban nyilvános értekezleten jelentették ki, hogy egy áruló feleségével nem dolgoznak együtt. Sőt, akik egy ágyban hálnak, azok között nincs titok, következésképp áruló az asszony is. Többen csatlakoztak. A levegő megfagyott körülötte és áporodott, bűzös szaga volt. Legalábbis Irén így érezte. Néhány szempár, mint a békáé, meredt rá, mások a cipőjüket vizsgálták. Tehát a férje áruló? De mit árult el és kinek? Egy hét múlva a lakásból is kipakolták. A mamához ^öltözött, ott olyan jó, mama olyan erős és szereti a gyerekeket is. Sírtak egy keveset, azután a mama elrendezte őket. Csak karácsony este ne lenne! De szerencsére, mamának mindenre van ellenszere. „Nézd, lányom, a maguk módján igazat mondtak azok az emberek a gyűlésen. A házastársak között nincs titok, s miután te semmit sem tudsz, éppen ez bizonyítja, hogy Béla nem áruló! Az én fiam nem lehet áruló, hiszen annyit tanult, dolgozott szegény. Félreértés, vagy rossz- indulat az egészi* clz ((inja A z’ ünnep első napján meglátogatta Zolit, a kisebbik fiát. Vidám, jókedvű volt a család. A kicsi ott is éppen most kezdett beszélni és aranyos gagyogásán sokat nevettek. Mamát kínálták mindenféle jóval, él is fogadta, de magában azon gondolkodott, hogyan kezdje. — Zolikám, kisfiam, nem tudsz valamit Béláról, nem lehetne tenni valamit érte? — szólt bátortalanul. — Hagyja, édesanyám, ne rontsa a kedvemet. Van én nekem úgyis elég bajom Béla miatt. Már rám is kezdenek ferde szemmel nézni. Nem tudok semmit! — válaszolt idegesen a fiú. — De hát, te mégis olyan helyen vagy, ahol legalább megkérdezhetnéd, miért vitték el, hol van a bátyád? — Nézze, mama, nagyon kérem, ne idegesítsük egymást, nem tudom, Béla hol van, de nem is akarom tudni. Ami történt, csupán magának köszönheti. — Hát te is azt hiszed? — Mi mást hihetnék? Béla olyan különös volt, olyan magába zárkózott Sok minden nem tetszett neki, márpedig ebben a beosztásban ... Legalább hallgatott volna! — Ügy, mint te, ugye? Nem szégyelled magad, aranyos fiam!? — Mama, ne haragudjék, maga nem ért a politikához, márpedig ea.„ — Igen, igazad van, a politikához én tényleg nem értek. De azt hiszem, ez nem is politika, hanem embertelenség. Ti itt jóllakotton, megelégedetten.,. Csak az utcán könnyezett Szomorú karácsony volt 1951-et írtok, s a férje is itthagyta. ★ Bélát hazaengedték. Rehabilitálták, de marna ezt a szót nem értette, csak annyit tudott az egészből, hogy hosszú évek után kiderült a fia ártatlansága Minden ismerőst megfogott az utcám, a piacon, s örömmel újságolta: „Hazajött a nagyobbik fiam! Ártatlan, rájött mindenki, újra dolgozik a régi beosztásában.” A kisvárosban ezt mindenki tudta, de azért udvariasan végighallgatták az anya boldogságát. De meddig tart a boldogság? fAktóber 23-án elküldte Zolit a forradalmi munkástanács, s október 26-án már menekülnie is kellett otthonról. Éjszaka zörgette fel a mamát, aki már ismét egyedül lakott. — Ó, édes fiam, most meg te? Bélával még nem volt baj, őt a rezsim áldozatának tartotta a közvélemény. Egyelőre a forrófejűek sem mertek hozzányúlni. Zolit egy jó emberénél bújtatta, a család nem szólt semmit az éjszakai kellemetlenségért. Megágyaztak a pincében, ételt tettek a fiúnak. Nagyon szerettek Sós nénit. Az elkövetkező napokban állandó volt a házkutatás nála is. A géppisztolyos nemzetőrök ávósokat kerestek. A végén azonban mindig megkérdezték, hol a kisebbik fia. Már Béla se járt be dolgozni, megszűnt a hivatal Ö újabb helyre bújtatta Zolit. A mama tehát nem is tudott, de nem is akart válaszolni. A menye sírva panaszolta, hogy náluk is éjjel-nappal ismétlődik a géppisztolyos vizit, a gyerekek remegnek és félnek. Azután Béla is eltűnt. Mama úgy érezte, megbolondult körülötte a világ. Mindenki énekel, szaval, kiabál, fájdalmakról beszél. Sokan elfelejtenek köszönni, mások szeméiben gúny és káröröm. Mindenszentek napján a temetőből hazajövet betért az imaházba. Miközben imádkozott, egy igen furcsa és lehetetlennek tűnő kérést sóhajtott az ég felé. Megszeppenve nézett szét, nem vették-e az arcán észre gondolatát. Amikor vasárnap este a postaépület mellett feltűnt az első szovjet tank, úgy ahogy volt, egy viseltes pongyolában topogott az utcára. Odaállt a hatalmas monstrum mellé, kiáltani akart, de hang nem jött a torkán. A pufajkás fiú, aki a tetőn ült, Zolira hasonlított, s a helyzethez csöppet sem illően, die nagyon barátságosan vigyorgott. — Nicsevo, mamfca! — Jól van, aranyos fiam. jókor érkeztetek. Már imádkoztam is, hogy gyertek. Jöjjetek hozzánk lakni. Van ku- saj bőven, nem ló, most disznót vágtunk. — Beszélt* beszélt, s bár gondolatai látszólag összefüggéstelenek voltaic valójában egy régi emlék táplálta, s az a helyzet, amely abroncsként szorította szívét. De hát fontos volt itt az ösz- szefüggés? ★ j\/Jájusban már érezte,-LTJ- hogy rendbe jönnek a dolgok. Az imaházban a „mél- tóságos” asszony ismét köszönt, s ott, mindenki előtt elkérte tőle egy torta receptjét. Mamának tetszett a helyzet, de a világért se mutatta volna. Kedves volt mindenkihez és aranyos, a lényét adta. Azért hazafelé felugrott Zolíékhoz, hogy beszámoljon nekik, hogy lássa, érezze őket. örült, hogy kisebbik fia is visszakerült mái az állásába, de féltette is. — Vigyázzatok, Zolikám, nehogy újra a régit kezdjétek, csak szépen, jó szívvel az emberek iránt... — Ugyan, mama, csak azt tudnám egyszer, hogy maga miért foglalkozik a politikával? Hiszen tudja jól, hogy nem ért hozzá — mindezt nevetve mondta, át is ölelte a mama vállát. Az asszony nem haragudott meg, csupán egy kis fájdalmat érzett a szivében, de ezt is legyőzte. — Gyerekek, vasárnap gyertek hozzám ebédelni. Finom töltött káposzta lesz és túrós rétes, Zolikám, te ezt úgy szereted. Suha Andor
