Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-08 / 56. szám

1963. március 8., péntek NÉPÚJSÁG START ELŐTT Gépállomások Heves megyei Igazgatóságán 680 traktort kijavítottak — 500 féle alkatrész hiányzik Ésszerűtlen az alkatrészelosztás Reggelente még hideg van, hó- és jégtakaró borítja a ha­tárt, de napközben már meg- csurran az eresz a tűző napsu­garak alatt. Valamennyien érezzük: a tavasz küszöbén ál­lunk. Ezért kerestük fel a Gépál­lomások Heves megyei Igaz­gatóságát, és kértük meg Győré Imrét, az igazgatóság főmérnökét, hogy tájékoztas­son minket a felkészüléssel kapcsolatosan. 1017 erőgéppel rendelkez­nek megyénk gépállomásai — mondotta Győré Imre, — s ezekből a gépekből csupán a kormos és 'lánctalpas trakto­rok állnak javítatlanuL E gé­pek javítására márciusban és áprilisban kerül sor, mert a té­li hónapokban az univerzális gépek javításával voltunk el­foglalva, és ezeknek 95 száza­léka, 680 vár a tavasz meg­érkezésére. Legjobban haladt a javítással a Tamaszentmik- lósi és a Sarudi Gépállomás, szervezetlenség volt tapasztal­ható az Egri Gépállomáson. — El keli mondanom, hogy nagyon nehéz munka volt az univerzális gépek javítása. Az elmúlt évi szárazság sok ko­pást, törést okozott a gépeken és a hideg, rendkívüli tél is késleltette a munkát. Gépállo­másainkon elfogyott a szén és az emberéknek abba kellett hagyniuk a munkát. De a leg­főbb akadály az alkatrész- hiány volt és ez ma is. — Milyen problémák je­lentkeztek s jelentkeznek ma is az alkatrész-ellátás­ban? — Évről évre Ismétlődik a helyzet Sok alkatrészt nem tudunk pótolni. Ennek oka el­sősorban abban keresendő, hogy még ma is több típusú, több gyártmányú — román, szovjet, magyar, stb. — gépek­kel dolgozunk, a ezeknek al­katrészpótlása nehéz, mivel több ezer különféle alkatrész beszerzéséről van szó, hiszen csak egy-egy traktorhoz két- háromezerféle szükséges. így aztán előfordul, mint legutóbb februárban is, hogy 23 traktor javítását azért nem tudtuk befejezni, mert egy-két alkat­rész hiányzott belőle. Félre kellett tenni a gépet, hiába is dolgoztak vele az emberek na­pokon át, nem volt üzemké­pes. Többször voltunk kényte­lenek úgynevezett felújítást is végezni, azaz a hiányzó új al­katrész helyébe a régit tettük vissza, hogy a gép üzemképes legyen. Ezeknél a gépeknél azonban bármikor várható a kopott, elhasznált alkatrész tö­rése. Itt említem meg hogy jelenleg 500 alkatrész hiány­zik ... — Melyek a leggyakrab­ban hiányzó alkatrészek? A főmérnök kilencoldalas jegyzéket mutat. — Csak az alkatrész megne­vezése, felsorolása ennyi — magyarázza —, elsősorban a T—28-as és a DT 413-as trak­torok alkatrész-ellátásával van baj, de ide sorolhatom általá­ban a traktorok mellső kor­mányzásához szükséges alkat­részek, gömbcsuklók és külön­böző tömítések hiányát is. Ez annál is kellemetlenebb, mi­vel megnöveli gépállomásain­kon a balesetveszélyt. Kopott, vagy törött alkatrész a kor­mányműben könnyen szeren­csétlenséget okozhat, mint ez 1962-ben többször előfordult, sőt, halálesetet is okozott. — Ha már itt tartunk, meg­említem, hogy egész télen a B 24—03—024-es bolygókerék­ből összesen tízet kaptunk, s legalább százra lenne szüksé­günk. De nagy szükségünk len­ne a munkagépek közül a ve­tőgépek magvezető csövére, komplett csoroszlyára és kor­mánylemezekre is. Ezek a hiá­nyok gépenként 20—30 száza­lékkal megnövelik a javítási időt esetenként azonban en­nél is több időt vesz igénybe egy-egy gép kijavítása. 1— Milyen megoldást tud javasolni az alkatrészhiány csökkentésére és az alkat­rész-beszerzés megkönnyíté­sére? — Inkább csak az utóbbira tudnék válaszolni. Meg kelle­ne szüntetni az úgynevezett te­rületi rendszert, az alkatrész­ellátásban. Az a helyzet, hogy Heves megye gépállomásai Borsod, Hajdú és Szabolcs me­gyékhez vannak kötve — ez a négy megye alkot egy körze­tet — s először erről a terület­ről kell az alkatrészt besze­rezni. Ha nem találnak, csak akkor kérhetnek segítséget telex-gépeken más területek­től, vagy a központtól. Csak egy példát. A Horti Gépállo­más 60 kilométerre van Buda­pesttől, a központi raktártól, ahol minden alkatrész megta­lálható, azonban alkatrészigé­nyét innét nem elégítheti ki. Előbb be kell utaznia a saját területét — több napot vesz igénybe, — s ha találnak, ak­kor jó, ha nem — és általában ez a tapasztalat, hogy nem ta­lálnak — csak azután fordul- j hatnak Budapesthez. Ez a i rendszer véleményem szerint rossz és helytelen, akadályoz­za és bonyolítja a munkát. — Mindezek ellenére — mint már az előbbiekben el­mondottam — igyekeztünk leg­jobb tudásunk szerint felké­szülni a tavaszi munkákra, amelyek nagy feladatokat ró­nak ránk. Húszezer hold szán­tást kell elvégeznünk, ami még az őszről maradt ránk, de vet­ni, fejtrágyázni is kell. össze­sen 165 ezer normál hold mun­kát kell teljesítenünk a ta­vasszal. Úgy hiszem, ezt telje­síteni is tudjuk, de ha azt akarjuk, hogy a jövőben még jobban sikerüljön a felKészü- lés, kevesebb legyen a problé­mánk, az említett hibákat mi­előbb meg kell szüntetni — fejezte be nyilatkozatát Győ­ré Imre, a gépállomások igaz­gatóságának főmérnöke. (F. I.) Kereskedő szakközépiskola kezdődik az 1963 64. iskolai évben az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban A tanulók négy éven ke­resztül, heti négynapos tanítás mellett, két napot az üzletek­ben töltenek. A negyedik év végén az érettségi mellett megszerzik a kereskedelmi el­adó szakmunkás-bizonyítványt. Ily módon a szakközépiskolá­ban érettségizett tanulók előtt két lehetőség áll: bármely egyetemre, főiskolára való je­lentkezés és azonnali elhelyez­kedés a kereskedelmi pályán. Szeptemberben egy első osz­tály nyűik és választani lehet a ruházati és az élelmiszer szakma között. Szakközépiskolai felvételre jelentkezhetnek a megye egész területéről az általános iskola VIII. osztályát sikerrel elvég­ző leánytanulók. A szakközép­iskolai osztályba való felvéte­li kérelmet a tanulók felvételi lapján jelezni kell. Telefonálok ... nék. Ha! Tárcsázom a szá­mot, a szám termé­szetesen foglalt. Tár­csázom a számot, a szám természetesen nem foglalt, hörögve cseng a telefon, de senki fel nem veszi... Várok. Leteszem a kagylót, újból felve­szem. Vonal nincs. Vonal van. Tárcsá­zom a számot, a szám természetesen és új­fent foglalt. Elmondok három miatyánkot és mint a vércse csapok le új­ból a kagylóra, mert, ha belepusztulok is, beszélni akarok és fogok... Nem is kell tárcsáznom, a telefon tudja mi a kötelessé­ge: magától pereg­nek már a számok... Búgás... kattanás... Hurrá! — Jó napot kívá­nok — mondom... — Jó napot kívá­nok — mondja... — Bontom a vona­lat, vidék keresi a számot — ezt a posta mondja. Felettem a gyászbeszédet, még nem tudom ki... (—ó) az új tanácsok első üléséről APC A községi művelődési ott­hon nagytermében tartatta meg első alakuló tanácsülését az apci tanács. Az alakuló ta­nácsülés részvevői — tanács­tagok és vendégek — az elnöki köszöntés után meghallgatták Fekete Mihály elvtársnak, a vb elnökének beszámolóját — Elsőrendű feladatunk most — mondotta többek között —, hogy nyilvántartásba vegyük a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatokat, foglalkozzunk ve­lük, s a lehetőségekhez mérten igyekezzünk is azokat megva­lósítani. Az olyan javaslatok sorsáról pedig, amelyeket anyagiak híján nem tudunk megvalósítani, a választókat tájékoztatni kell. megmagya­rázva, mit miért nem lehet megvalósítani. j Elsősorban azokkal az ügyek- i kel kell foglalkoznunk, ame- j lyéket anyagi erő nélkül is meg I tudunk oldani. Ezek sem ke­vésbé fontosak, mint az útépí­tés, villamosítás. A tanácsülésen felszólaltak a régi tanácstagok is, ígérték, hogy segítik az új tanácstagok munkáját Végezetül szót kért Tilliczki József országgyűlési képviselő, megköszönte válasz­tói bizalmát, s az előttünk álló feladatokról beszélt. Az alakuló gyűlés után fe­hér asztal mellett látták ven­dégül a tanácstagokat, akik baráti beszélgetés során cserél­ték ki tapasztalataikat. Kovács Imre HEVESVEZEKÉNY Március 4-én került sor He- vesvezekényben az ünnepélyes tanácsülésre, amely egyben az újonnan választott tanács ala­kuló ülése volt. A tanácsülésen részt vettek a járási pártbizott­ság és a tanács kiküldöttei, mintegy jelezve, hogy a járás segítsége, támogatása ezután sem marad el. A tanácsülés megnyitása után úttörők köszöntötték a község vezetőit, ígéretet tettek arra, szorgalmasan tanulnak, hogy felnövekedve átvegyék, és folytassák a munkát. A tanács programjáról Ma­gyar Sándor, a vb elnöke be­szélt. Felszólaltak többen is, közöttük Fülöp Sándor tsz- elnök, aki a tanácstagok fele­lősségét hangsúlyozta. A járási küldöttek a feladatokról be­széltek, s arról, milyen szép munka az emberek bizalmá­ból a község ügyeinek intézé­se. Rozgonyi István ECSÉD Ecséd községben is megtar­tották a tanács első, alakuló ülését. A korelnök, Király Gé­za tanácstag, meleg hangon üdvözölte a nép bizalmából megválasztott tanácstagokat. Jóleső érzéssel hallgatták a község legfiatalabb polgárai­nak köszöntését, s a KISZ-ta» gok üdvözletét. Részt vett és felszólalt a ta­nácsülésen Balázs József, a já­rási tanács vb-elnökhelyettese is. A tanácstagok egyhangúlag választották meg ismét a vb elnökének Smidt Dezsőt, el­nökhelyettesnek Farkas Józse­fet, titkárnak Hegedűs Lajost. Végezetül a Hazafias Nép­front látta vendégül a tanács­tagokat. Nagy Piroska crpró gond is lehet bosszantó zom a bátyádat és akkor együtt jártok iskolába. — Tessék már valahogy el­intézni azt, hogy a két kislány egy osztályba járjon, meg a Margitka napközijét — kéri Szabó néni. Aztán rövid iskolai füzet- és tanulmányi ellenőrzés, néhány szó a gyerekek étkeztetéséről, s már újra úton vagyunk. — Nem értem. Vannak dol­gok, amiket képtelen vagyok megérteni. Itt van ez a kis fé­lénk, anyja után síró leányka, akinek annyi, de annyi meleg­ségre, emberségre lenne szük­sége. Kisebb korában egy buta játék során jobb szemét ki­ütötte a pajtása. Fél szemére Vak. Itt lakik ezen a távoli periférián. Elsőbe jár, mint Erzsiké, éppen azért hoztam ide. Gondoltam, a két kislány majd együtt, egy osztályba ke­rül, a napköziben társakra ta­lál, feledi a nélkülözött otthont és íme, ezt a kis apróságot nem tudom az iskolában elérni. KESERŰEN panaszkodik a sok gyerekre felügyelő előadó­nő, érezni a hangján, látni töprengésén, hogy igazi anyai savét bántja az iskolai bürok­rácia. Nem szólok bele, nem sürgetem, várom, hogy el­mondja a többit is. — Bementem az I-es iskolá­ba, beszéltem az illetékes pe­dagógusokkal, s szerintük kivi­hetetlen, hogy a kis Margit egy osztályba kerüljön Erzsi­kével. Nem hiszem. S a nap­közi otthon? Rendelet van ar­ra, hogy az állami gondozotta­kat soron kívül fel kell venni a napközi otthonba. A művelődésügyi osztály vá­laszai. Egy; telve van a 49 fős MAGAS, BARNA, mindig mosolygó asszony Rákóczy La- josné, gyermekvédelmi előadó. Fáradhatatlanul dolgozik Gyöngyös és Hatvan körzeté­ben, hogy a „felső fokon” gondjaira bízott közel száz ál­lami gondozott gyerek semmi­ben meg ne rövidüljön, hogy jó környezetbe kerülve, feled­je elhagyatottságát. Amikor felkerestem, éppen a postás érkezett nyomomban, hozta a gyerekek tanszerellátására a pénzt Kézbe vette a százaso­kat, arcáról lehervadt a mo­soly. — Kevés. Nagyon kevés. Csak a legszükségesebbre fut­ja. S ha a nevelőszülők egy része nem lenne igazi apa-, anyahelyettes, sok gyerekem maradna le társaitól, azért, mert hiányos a felszerelése. •No, de menjünk, nézzük meg az én két legnagyobb problé­mámat — mondja. Néhány perc múlva kocsink egy sáros, meredek hatvani külvárosi utca felé robog. Nem megy be az utcába. Nem lehet. Gyalog vágunk neki Szabó né­niék csaknem legszélső házá­nak. — Majd csak figyeld meg, milyen tiszta, rendes család, s mennyi szeretettel övezik a két kislányt Soha nem volt gyermekük,- s' annyira kértek ecy kislányt de most már ket­tőről gondoskodnak — tájé­koztat a felügyelőnó. A két gyerek otthon van. Erzsiké riadtan húzódik az aj- tóhoz. — Nem akarok hazamenni! Apukám rossz! Mindig behívta anyukát a speizba és késsel akarta elvágni a nyakát. Itt akarok maradni. Rákóczyné megnyugtatja és Margitkához fordul. — No, kislányom, megszok- tad-e már itt? Nemsokára ho­napközi. Ha még egyet felvesz­nek, a nevelőnek pótdíj jár, erre viszont nincs keret. Kettő: miért nem tervezi előre a fel­ügyelőnő, hogy hány állami gondozottra kell számítani az év folyamán. — Látod? Ezért vagyok néha dühös. A magam részéről — bár ez nem szabályos eljárás — ki merem jelenteni, hogy ahol 49 gyerek van, jut egy hely az ötvenediknek, s nem hiszem, hogy a nevelő, az ösz- szetört lelkű kislány láttán először is a 80 forint többletért rohanna a művelődésire. A másik indok teljesen érthetet­len. Honnan is tudhatnám én, vagy bárki más, hogy az év fo­lyamán hány gyerek kerül Hatvanba az átmeneti gyer­mekotthonból? Egyikért októ­berben jön az édesanyja, a másikat januárban adják be, vagy veszik állami gondozás­ba. Itt nincs tervszám, itt csak emberség van! A LEGTELJESEBB mérték­ben igaza van Rákóczynénak. Emberség először, másodszor és harmadszor is! Emberség! Nem akta, hivatkozási és ren­deletszám! Kapnak ebből ezek az apróságok eleget, míg egy- egy jó nevelőszülő ölelő kar­jáig, meleg szivéig eljutnak. A félszemű Margitkának közös­ségre, kis barátokra van szük­sége! És ehhez megértés kell! Lélek, s nem bürokrácia. Még egy kérdést hagynék itt nyit­va: miért nincs ilyen problé­ma Gyöngyösön? Ahol pedig félszáz állami gondozott gye­rek van ... Szabóéknál jó he­lyen van a két kislány, de azért legjobb lenne mindkettő számára a mindent feledtető gyermekközöúség. És nem is egyedül róluk van szó — ez a meg nem értés általános jelen­ség itt. Piroska Józsefné éppen a morzsát söpörgeti az ebéd utá­ni asztalról. Amint meglátja a felügyelőnőt; rögtön a nagy­lány, a nyolcadikos B. Anna pályaválasztására kerül sor. — Nagyon szeretne varrónő lenni — mondja a nevelő ma­ma. — Fodrásznak is elmenne Ancikám, de csak egy hely van, oda már biztosan kisze­melték a tanulót. — Nem tudom, hová men­jek vele. Ancinak meghalt az édesanyja, most karácsonykor. Tüdőbeteg volt. A gyerek is vézna, vékonyka, nem. hiszem, hogy akár a varrás, akár a fodrászat jót tenne neki — töpreng Rákóczyné. — Igen, de tetszik tudni, mit forgat a fejében! — Tudom. A Ids Katit, a legkisebb testvérét magához akarja venni. Keresni akar. De hát vigyázni kell rá! Na­gyon kedves gyerek, annyit gondolkozom, érdeklődöm az után, hogy hová adjam to­vább. Tanulni, szellemi mun­kára nem nagyon mehet. Gyen­ge tanuló. De én azt is beszá­mítom, hogy ennek a kislány­nak annyi lelki bánata van. Nehezen viseli el, hogy hár­man háromfelé vannak. Ta­nácstalan vagyok. Többet kéne foglalkozni ezekkel a gyere­kekkel. Most arra gondoltam, hogy elviszem valami pálya- választási tanácsadóhoz, hátha közösen jobban találnánk ne­ki egy testhez álló foglalko­zást ?! — Van ám nekem még egy bánatom — mondja Piroska V V V V VV V V V V V V V V V V v v vv v '• '♦* néni. — A másik nevelt Iá-* nyom, P. Margitka. Tetszik.;, tudni, a hetedikes, most úttö-* rővezető lett. Nincs úttörő-* ruhája. Szegénykém olyan jóé tanuló. Annyit dolgozik az is-)j) kólában és se kötelező köpe-4* nye, se blúza, se sötétkék):* szoknyája... * ★ * MOST NEM IS mentünk* máshová. Két családban négy):) állami gondozott és mennyi gond! Államunk sok pénzt for-):) dít arra, hogy ne érezzék ezek.;, a gyerekek elhagyatottságukat.* De valahol, valahogyan talán))) a gyermekotthonban, ahol aj* pénz elosztása történik, talán):) ott kellene rugalmas abban >:• gondolkozni. Ma már csaknem* minden általános és középisko-,;. Iában van kötelező munkakö-* peny, vagy kötény. Az állami).) gondozottakat meg lehet is-* merni, mert nekik nincs. Nincs):) rá keret. Az úttörők közül min. dig kiemelik — bármilyen ki­váló gyerek —, nem masíroz­hat a büszke csapatban felvo­nulásokon, mert nincs egyen­ruhája. Csali tornacipőre futja tornafelszerelésre ismét nin« keret. Ilyenkor olyan gyűlöletes a „keret”, hogy legszívesebben kitörölném a magyar nyelv­ből. De az az igazság, hogy es nem is mindig „keret” dolga Hátha van megoldás? Egy kit töprengés, egy kis rugalmas­ság, és minden kis állami gon­dozott külsejével is beolvad­hatna a nagy iskolaközösségbe Abba a közösségbe, amelyik fejlődése, jövője szempontjá­ból a legdöntőbb. ÉS MÉG EGYÉT — a gyer­mekvédelmi előadó azért ki­lincsel, mert ha hivatalos ügy­ről van szó, egyedül ő az anya anyjuk helyett! Legyenek hát nyitva előtte az ajtók! Cs. Adam Eva I Tiranában aláírták :j: a magyar—albán * aruesereforgalmi megállapodást £ A Magyar Népköztársaság .♦.és az Alban Népköztársaság * között az 1961—65. évekre ér* £ vényben levő hosszú lejárató J árucsereforgalmi és fizetési £ megállapodás keretében a Ma* ••gyár Népköztársaság és az AI* {.bán Népköztársaság kereslte* ideírni kormánydelegációi már. jdus 6-án Tiranában jegyzö- ?• könyvet írtak alá az 1963. évi j) kölcsönös árucsereforgalom. ;• ról és fizetésekről. A jegyző­könyv értelmében, a Magyar * Népköztársaság különféle ,gé- £ pékét, elektromos kábeleket •lés huzalokat, alumíniumie- •)mezt, cementet, zárat és laka­itokat, fogyasztási cikkeket és >egyéb áruféleségeket, az Al­tján Népköztársaság krómér* ;• cet, nikkeles vasércet, bitu- :)ment, blislerrezet, dohányt, £ halkonzervét és egyéb árukat •) szállít. Az árucsereforgalom ♦•volumene az 1962. évihez vi- :)szonyítva emelkedést mutat. A {•tárgyalások baráti légkörben, a :) kölcsönös megértés szellemé­iben folytak le. (MTI

Next

/
Thumbnails
Contents