Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

1963. március 30.. szombat NÉPÚJSÁG $ Közműfejlesztési tervek Egerben EGER VAROS EDDIG a vi­szonylag jól közművesített te­lepülésekhez tartozott. A fej­lődés üteme azonban ma már a vízellátási rendszerünk na- gyobbmérvű kiegészítését és átépítését teszi szükségessé. A fejlődés mértékére vonat­kozóan csak néhány adatot kí­vánok közölni. Az 1920-as években létesített egri vízmű­nél a vízcsőhálózat hossza mintegy 25 kilométer, a víz­vezetéki bekötések mennyisé­ge pedig körülbelül 800 volt. Ezek a számok 1950—1955-ig aránylag keveset változtak, annál nagyobb volt azonban a dául 1958-ig a csőhálózat hosz- sza 48 kilométer lett, 1982-ben pedig elérte a 61,5 kilométert! Hasonló a helyzet a bekötések­nél: ennek a száma 1958-ban 1738-ra, 1962-ig 2189-re emel­kedett. Ezt az ugrásszerű elő- haladást pedig — valljuk be — nem követte megfelelően a víz­mű kiépítése: a város fejlődé­sével, a közművesítés fokának növekedésével és az iparfej­lesztéssel járó vízigényt jelen­leg már nem tudjuk a kellő mértékben kielégíteni. A szükséges vízmennyiség csúcsidőszakban — ez idő sze­rint a következő értékre be­növekedés 1955 után. Így pél- csülheto: A háztartások, vízigénye, 6—1501/nap fejadaggal 4000 m3/nap Az ipar fogyasztása 2400 m3/rwp Közintézmények és egyebek 1700 ms/nay összesen: 8100 m*/nap Hálózati veszteség 10% 810 m*/rwp Igény összesen: 8910 m*/nap A vízmű jelenlegi csúcs-kapacitása 8200 m^/nap Mostani hiány, körülbelül: 710 ms/nap Természetesen a növekvő város még több vizet fog a távlatokban igényelni, úgyhogy 1970 körül a hiány már meg­közelítené a napi 5400 köbmé­ter értéket! Ez kétségtelenül egészítése. Be fog következni a vízellátás több zónára való bontása, — amelyet az üze­meltetés gazdaságossága . és biztonsága indokol. így alakul __________ _ ki az Eger völgyében, körül­na gy gondot jelent az illetéke- belül a mai város területén a " ' nyugati és keleti zóna, amelyek mindegyike a langyos termál­vizet szolgáltatja. Mindkét völ­gyi zóna felett, csatlakozóan létesülnek a hidroforos beren­dezések (hidroforos zónák), ezek viszont a város magasabb részein: a Hajdúhegyen, Rác­hegyen, Sáncban, Almagyar- dombon biztosítják majd a za­vartalan vízellátást. Az új zónák kialakítása ter­mészetesen maga után vonja a meglevő nyomócső-hálózat ki­egészítését, ami viszont új — eddig ellátatlan — utcák be- Ezek felsorolása mai ismertetésünk kereteit lényegesen meghalad­ná, így attól el kell tekinte­nünk. Mégis elmondom, hogy az 53-as választókerület vidé­kére eső nyugati zónánál, a Sóház utca, majd a Mind- szentv Gedeon 'utca, Csokonay seknek, — ezért: számos elkép­zelés, terv született a több víz biztosítására. A FÜRDŐKÖRNYÉKEN va­ló újabb vízkutató fúrások — a közeli gyógyforrások hozam- csökkenésének veszélye miatt — nem kívánatosak, és való­színűen nem is hoznák meg a kelló eredményt. (Lásd a Gólya utcai kísérletet!) Ellenben je­lentős a város déli határa men­tén, a tangazdaságnál kapott napi 4000 köbméter meleg víz bevezetése, — amelynek nagy része ugyan a strand ellátása- k-n„olá_át . . , t, ra szolgál majd elsősorban, de “SS* Jl SS az így felszabaduló úgyneve­zett „népkerti fúrás” vizét vi­szont a vízvezeték veszi át. Szó lehet — éppen a most említett tangazdasági fúrás tapasztalata alapján — arról, hogy a város­tól hasonlóképpen délre (vagy pedig már az úgynevezett „Csákó”-városrészben) továb­bi víznyerő fúrásokat kísérel­jenek meg, a geológusok szak- véleményét és helykijelölését figyelembe véve. A termálvíz megszerzésének korlátozott lehetőségei, de az ellátandó városrészek (a Ma­lom utcától északra kialakuló új városrész és Felnémet) tá­volsága a mostani vízműtől te­szik szükségessé, hogy a tele­pülésünk északi vidékei füg­getlen, új Vízműhöz jussanak. Ennek a vize már hideg lesz: a szükségletet majd a bervai, esetleg az almári és felsőtár- kányi karsztforrások elégí­tik ki. A TÖBB VfZ biztosítását célzó törekvések mellett elke­rülhetetlen lesz a következő években a mostani vízmű nagymértékű átalakítása, ki­utca, Ankli József utca és a Baktai út vidékén bizonyos utr earészek kapnak új nyomócső- vonalakat, míg az ide csat­lakozó hidroforos zóna — amint erről már szó vo’t — a hajdúhegyi új utcákat latja majd el a szükséges vízzel. A vízszolgáltatás folyama­tosságát nagymértékben előse­gíti, hogy a régi 600 köbméte­res hajdúhegyi szolgálati víz­medencén túl, a Sánc mellett egy 2x1000 köbméter nagyságú víztároló létesül, amely a csúcsfogyasztási órák vízhiá­nyát fogja hamarosan kiküszö­bölni. Most pedig bizonyára sokan mondják: szép mindez, de mi­kor válnak az elképzelések va­lósággá? Nem volna helyes, ha felelőtlenül ígérgetnénk —, most tehát csak annyit, hogy mind a rekonstrukciókat, mind az északi vízmű létesítését 1965—1966-ig meg kell kez­deni, és elő kell haladni velük, mert különben az előirányzott lakásépítési programunkat sem tudnánk végrehajtani. A VÍZVEZETÉKI rendsze­rünknél sokkal elmaradottabb a kapcsolódó szennyvízcsator­na-hálózatunk. Itt az 1920-as évek óta alig van fejlődés napjainkig is: az eredeti, kö­rülbelül 19 kilométeres hosszú — talán még három kilomé­terrel sem bővült. köztisztasági-egészségügyi okokból ezen az állapoton fel­tétlenül és sürgősen segíteni kell. A szennyvízderítő-telep kapacitása viszont még nincs teljesen kihasználva, ott tehát a fejlesztésre — esetleg a vá­rosrendezési tervek szerinti délebbre helyezésre a követ­kező, közeli években még nem lesz szükség. ★ Röviden ennyit Eger legfon­tosabb közműfejlesztési ter­veiről. Sok teendő áll ezen a téren előttünk, az új tanács egyik jelentős feladata lesz a közművesítésnél mutatkozó jogos igények kielégítése. Hevesy Sándor Józseí Attila emlékünnepély Egerben Az egri József Attila Leány­kollégiumban ma délután ün­nepélyt rendeznek a kollégista lányok. Névadójuk, Józseí At­tila születésének és a diákott­hon avatásának évfordulóját Ünnepük öt órakor, a közgaz­dasági technikum dísztermé­ben. A műsorban előadásra kerülnek József Attila legszebb versei, fellép az énekkar és a tánccsoport is. Kedves vendége lesz az ün­nepélynek: a diáklányok meg­hívták József Etust, a költő nővérét, aki József Attiláról és a József-családról beszél a diákoknak. SZARKA CSALÁDFŐ Nézd, fiacskám! Sándor bácsi is a rokonunk! (Endrődi István rajza) A Magyar Mesőgasdaság új szama A Magyar Mezőgazdasag március 27-én megjelent szá­ma közli Vaszil Lászlónak, a szentlörinckátai Üj Világ Ter­melőszövetkezet Kossuth-díjas elnökének cikkét: „Kiállta a gyakorlat próbáját az Erősebb segítse a gyengét mozgalom” címmel. Vaszil László, mint a szentlőrinckátai Űj Világ Tsz elnöke, tavaly márciusban vál­lalta a szomszédos, igen gyen­gén gazdálkodó kókai Kossutli ! Termelőszövetkezet szakmai, politikai megerősítését. Vaszil László a Magyar Me­zőgazdaság március 27-én megjelent írásában elmondja, hogy a kókai Kossuth Tsz az 1961. évet 11 forintos munka­egységgel és 2,5 millió forintos adóssággal zárta. Alig egy esz­tendő alatt a munkaegység ér­téke 30 forintra és az 1961-es 3 700 000 forintos termelési ér­ték 1962. év végére kereken 9 millió forintra növekedett. A Kossuth-díjas elnök cikkében leírja, hogy az eredményjavu­lás minek volt köszönhető. A többi között annak, hogy intézkedéseikkel megnyerték a tagság bizalmát: a vezetést egyszerűsítették, önálló brigá­dokat szerveztek, a területet felosztották a családok között, a tagsággal egyetértésben be­vezették az össztermelésből való premizálást és újra fel­karolták a község hagyomá­nyos növénytermesztési kultú­ráit: a paradicsom, az uborka és a dohánytermesztést. A cikk azzal a tanulsággal zárul, hogy az ország más részein is lehetséges a gyenge termelőszövetkezeteket a kö­zepesek gazdálkodási színvo­nalára emelni. Vaszil László cikkében leírt tapasztalatai hasznos tanulságul szolgálnak a gyenge tsz-ek megerősítésén fáradozó vezetőknek, szakem­bereknek. na *Tl/0 Pna frv,*f sorwrtJirw — -i«.. ----­Vállamra veregetett, kövér, bajszos arcán magabiztos mo­soly és fecsegett, fecsegett, mint az elromlott kút vize az alatta összegyűlt pocsolyába... — Hehe, barátocskám. He­he... Bizony, Flórt bcxsi öreg utazó... Annyit utaztam már életemben, hogy Gagarin, vagy a Tyitov megirigyelhetne... S tudja hol? Mindig ezen a vo­nalon. Na, ehhez mit szól? Semmit sem szóltam. Hátha elhallgat és végre olvasni, vagy szunyókálni hagy a ro­bogó vonat ringató ölén. — Nem csodálom, hogy szó­hoz sem tud jutni... Igazán nem csodálom. Én magam is alig tudok szóhoz jutni, ha eszembe jut, hogy egyetlen vasútvonalon tán’ tízszer is, mit tízszer, százszor is megke­rültem az egyenlítőt... Ehhez mit szól? Ehhez sem szóltam semmit, gondosan kezembe véve az új­ságot, hátha észreveszi, hogy amit olvasni akarok, az min­den bizonnyal érdekesebb szá­momra, mint amit nem is aka­rok hallani. Nem vette észre. Már benne volt. Már beszélni kellett. Ismerik az ilyen típusú embereket? Minden bizony- nyál. Viszket a nyelvük, az ülepük is, úgy fészkelődnek, míg valakire rácsaphatnak, míg áldozatot szerezhetnek maguk számára: hallgatónak. Ó, nem beszélgetőtársnak. Hallgatónak. Kétségbeejtő! cA tökéUtej utas — Nemcsak az állomásokat tudom fejből... mert mi van abban... de minden állomás­nak tudom, ki volt harminc éve a főnöke, ki ma, minden állomásról tudom, mikor volt ott szerencsétlenség és hány halott, vagy sebesült... Ki a csapos, hogyan él a feleségé­vel, vagy hogyan élt a felesége nélkül. Ezt is tudom ám... Na, ehhez mit szól? Ne is szóljon semmit... De, ha nem hiszi, hát ide figyeljen... Ami most jön állomás, annak 1937-ben egy Kovalik nevezetű volt a főnö­ke... Nem Kovacsics, Kova­lik... Gyönyörű egy felesége volt. Valahányszor megállt a vonat, ő mindig kinézett az ablakon és a férje, mindig büszkén kihúzta magát, hogy lássa az ö felesége, milyen ha­talma van neki... Ha akarná, el sem indulhatna a vonat. Persze, hogy nem akarta. Nem is tehette volna. De tényleg úgy viselkedett, mintha rajta múlt volna a vonatok indulása ég érkezése... Egyszer aztán látom, hogy az áUomásfőnök ott áll, tárcsával a kezében, de az asszony nincs az ablak­ban... Mégszökött. Ugyanazzal a vonattal. Amíg kihúzta ma­gát és ott P öffeszkedett, az asszony megkerülte a vonat végét és a másik oldalon fel­szállt a körzeti állatorvossal, akit elhelyeztek innen... Na, mit szól hozzá, jó történet, mi? — De ez semmi. Innen a ne­gyedik megállónál, volt egy bakter, a negyvenes évek ele­jén. Az mindig részeg volt. Az megcsinálta fogadásból, hogy a borosüveg nyakát odatar­totta a kerekek alá, hogy ne ,kelljen kihúzni a dugót... Az­tán káromkodott, kegyetlenül, mert hát az egész üveg szét­ment, a bor meg ugyanúgy... Erre fel beperelte a? állam- vasutat, hogy elütötte a Le­ánykáját... Volt nagy riada­lom, vizsgálat, míg kiderült, hogy Leányka volt az üveg­ben... Ez is egy jó történet, nem? Már nemcsak nekem beszélt, már az egész fülkét szóval tartottá, már az egész fülke szenvedett, volt, aki megadó- an, volt, aki nekikeseredve, volt, aki bosszút szomjazva. De kövér arcú, bajszos útitár­samat ez mit sem zavarta, ömlött belőle az állomások, bakterházak története, miköz­ben minden történet után meg­elégedetten húzta ki magát, hogy büszkén jelenthesse ki: — Mert százszor is megke­rülhettem volna az egyenlí­tőt... Csak ezen a vonalon.'. Ügy ismerem, hogy az állam--, vasutak sem jobban... Például — kezdett ismét hozzá talán a' huszadik történethez —, ami-\ kor az új menetrendet állítot­ták össze, hozzám jöttek meg-' kérdezni, hogy Baktalóránt-\ házán meddig álljon a vonat...1 Mondom, hogy elég három« perc is, mert ott általában... — Melyik állomásról van szó? — hajolt közelebb a ve-< lem szemben levő utas... ' — Mondom... Baktalóránt-} házáról... A következő álló-* más, na. A kérdező arcán földöntúli' mosoly és megelégedettség, az-, tán szelíden csak ennyit mon-\ dott: — Bátyám, baj van... Ez o' miskolci vonal... A bajszos elsápadt, körülné-t zeit, aztán szinte szederjes’ arccal kérdezte meg: — Csak nem... Ugye, be< akar csapni?... A kupé egyöntetűen bizonyt-' tóttá, hogy ez bizony, a mis-í kolci vonal... A bajuszos felállt, tántorgój léptekkel megindult végig a\ vonat folyosóján... Még hallot-\ tűk, hogy magában motyogja: — Kétségbeejtő... Öreg-' szem... Miskolc... Nem Bakta-* lórántháza... Még az a szeren­cse, hogy Tarjánba akartam’, ez egyszer utazni... Még ez a' szerencse... Gyurkó Géza .. A Zirc melletti Dudaror V948-ban új szénbánya kiala­kítását kezdték meg, s nem sokkal később már felszínre küldték az első vagon szenet. A 14 évre tervezett beruházás néhány hónappal ezelőtt vég­legesen befejeződött, és a tete­mes költséggel létesített űj üzemet a napokban adták át ünnepélyes keretek között a bányászok képviselőinek. Az ország egyik legkorsze­rűbb bányájából jelenleg na­ponta 120 vagon jó minőségű szenet termelnek. (Kisalföld) ★ ... A békési járási könyvtár új részlegét, az ezerkötetes gyermekkönyvtárat és olvasó­termet, átadták a község ifjú olvasóinak. Az 50 ezer forintos költség­gel épült, önkiválasztó rendsze­rű könyvtárhelyiséget a kor­szerű pedagógia követelmé­nyeinek figyelembevételével rendezték be. A tágas, világos teremben a polcokon elhelye­zett könyvek mellett megtalál­hatják a gyerekek a legmegfe­lelőbb ismeretterjesztő társas­játékokat is. Az első nap délutánján már csaknem félszáz ifjú olvasó ke­reste fel az új könyvtárat. (Békés megyei Népújság) ★ ... Egy újabb elfelejtett ba­konyi vár, Hegykő maradvá­nyait fedezték fel Vöröslőd közelében. A várat Nagy Lajos királynak, a városlődi kolos­tort alapító levele említi, de akkor is, mint lerombolt erő­dítmény szerepelt. A Veszp­rém megyei kutatók a Torna patakkal félkörben körülölelt, kisebb hegycsúcson rábukkan­tak a régi vár bozóttal benőtt és avarral takart falmaradvá­nyaira. (Fejér megyei Hírlap) ★ ...A húsvéti ünnepekre a Tokdy—Hegyaljai Pincegazda­ság mádi üzemében már pa­lackozzák a borokat. Az idén 200 000, nagyobbrészt hétdecis, úgynevezett rajnai palackban tokaji furmintot, hárslevelűt hoznak forgalomba. Nagyobb mennyiségben kerül forgalom­ba a fogyasztók által igen kedvelt tolcsvai édes furmint, is. A hagyományos hegyaljai palackokból mintegy százezret töltenek meg Tokaj—Hegyalja világhírű borvidékének, édes és száraz szamorodni borával, valamint asszúval. Hosszú idő után húsvétra ismét forgalom­ba kerül a négyputtonyos pa­lackozott asszú is. (Eszakmagyarország) ★ ... Két és fél milliós költség­gel építenek kétemeletes áru­házát Üjfehértón. Az épület­ben helyet kap a kereskedelem minden ága. Lesz ruházati, bútor, üveg és porcelán, fű­szer-csemege, divatáru-illat­szer bolt, cukrászda és kozme­tika. Az áruház különböző sza­kaszait pihenő sarkok kötik össze, ahol kényelmes fotele­ket helyeznek el. Az egész épületet központi fűtéssel sze­relik fel. Az épületet ez év őszén ad­ják át rendeltetésének, majd utána hozzáfognak a három és fél milliós beruházással léte­sülő kultúrház felépítéséhez is. (Kelet-Magyarország) * ... Harminc év után először, ismét megrendezték a palóc lakodalmas játékot Mátra- mindszenten. A régi hagyomá­nyoknak megfelelően tartották meg az esketésí szertartást, majd a népes lakodalmi menet végigvonult a falun. A hat­vanéves Telek Jánosáé és az ötvenéves Kun Antal, mint vő­legény, menyasszony haladtak a menet élén, nyomukban a fa­lu apraja, nagyja, hogy a köz­ség művelődési házában részt vegyen a késő estig tartó lako­dalmon. A tavasz érkezését kö­szöntő, az öregséget űző palóc lakodalmas játékot ezentúl minden évben megrendezik. (Nógrádi Népújság) * ... Ebben az évben a megye falvaiban 679 000 forintot for­dítanak a községfejlesztési alapból új iskolai tantermek építésére. A készpénzen kívül 113 ezer forint társadalmi munkát és 18 ezer forint érté­kű anyagot is biztosítanak a községek lakói. Üj tantermet építenek többek között Bolyba, Kaposszekcsőn, Baranya jenőn. Régi termek felújítására 300 ezer forifitot fordítanak a köz­ségfejlesztési alapból, s mint­egy 33 ezer forint lesz a társa­dalmi munka. Jelentős mértékben javul az óvodai férőhelyek száma, óvo­daépítésre több mint fél mil­lió forintot fordítanak a köz­ségfejlesztési alapokból. Az új óvodai termek építése mellett, 140 ezer forint készpénzt és 60 ezer forint értékű társadal­mi munkát biztosítanak óvo­dák felújítására. (Dunántúli Napló) ★ ... A vásárhelyi Tornyai Já­nos Múzeum kutatói 1959-ben neolit-kori lakótelepet tártak fel Górzsán. A Kopáncsi Álla­mi Gazdaság területén levő Czukor-majorban ugyancsak neolit-kori leletek kerültek napvilágra. Mindkét lelet arra enged következtetni, hogy mind a két helyen nagyobb méretű település volt, ezért as idén az ásatások továbbfolyta­tását határozták el. A vásár­helyi ásatások folytatása mel­lett, távolabbi tervek is szület­tek. Azt tervezik, hogy az Al­föld őstörténetével foglalkozó vidéki és fővárosi szakembere­ket minden évben összehívják Szegeden. Így lehetőség nyílna arra, hogy összehangolják s tájegység kutató munkáját. (Csongrád megyei Hírlap) ... A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége társadalmi munkában vállalta el, hogy segíti három város távlati fej­lesztési tervének kidolgozását. A patronált városok között van Szekszárd is. Március 27-én ülést tartott a városfej­lesztéssel foglalkozó műszaki akcióbizottság, s az ülésen részt vettek a patronálok is. Megvitatták az ipar elhelyezés problémáit, a lakótér bővítés lehetőségeit, a szőlőrekonstruk­ció távlatait, — a város fej­lesztésének időszerű és megva­lósításra váró feladatait. (Tolna megyei Népújság) ★ ... A bajai Türr István Mú­zeum munkatársai összegyűj­tötték azokat a szerszámokat, eszközöket, amelydk a szocia­lista mezőgazdaság gépesítése folytán részben, vagy akár tel­jesen kiszorulnak a termelés­ből. Az érdekes és tanulságos gyűjteményt kiállításon mu­tatják majd be. (Petőfi Népe)

Next

/
Thumbnails
Contents