Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
1SG3. március 24., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A gépkoci*ivezftőknek igazuk van! Névtelen levelet hozott a posta. Az aláírás csak annyi: Gépkocsivezetők. De annál meglepőbb, amit írnak. A 4. számú Autóközlekedési Vállalat hatvani, Horváth Mihály utca 14. szám alatti munkásszállása tűrhetetlen. Egész napi munka után fáradtan, fázva-ázva érkeznek haza a gépkocsivezetők. Rideg, koszos szoba, szennyes ágynemű várja őket. Ivóvizük sincs, mert az udvari kút vize ihatatlan, tisztálkodásra is aligha alkalmas. „Családunktól távol, egész héten reggel- • tői késő estig dolgozunk, vagy éppen éjszakára váltunk és nagyon szomorú, hogy semmi megbecsülést nem kapunk a vállalat vezetőitől.” Kusza mondatok sorakoznak a kockás papíron. A levél hangja őszinte. Nem harag, inkább elkeseredés árad a szavakból. De hátha túlzott, vagy éppen hazug ez a levél és azért nem szerepel a feladó neve sem a borítékon, sem a kockás papíron. Meggyőződtünk róla, a sofőröknek igazuk van. A BELSPED-től átvett koszos helyiségek falait ki tudja, mikor meszelték. Piszkos az ágynemű. Panaszkodott a takarítónő, hogy lepedőt, vánkost nem is tud cserélni, mert a volt gondnok közel két hónapja elment, de nem adott át semmit, nincs tartalékfehérnemű, nincs aki a mosást intézze. Rosszak a kályhák, de különben sincs alá- gyújtó, szén helyett a legtöbbször csak poros szemét található a pince alján. Igazuk van a sofőröknek, nincs ivóvíz és életveszélyes a fekhely melletti konnektor. Üj telephely éoült Hatvanban. most szerelik be az URH- készüiéket. Miért nem épült hozzá szálláshely? Most ezt ne vitassuk. De nem hallgathatjuk cl, hogy a bérelt szálláshelyen tűrhetetlen a helyzet. Pedig a szociális követelmények betartásához, a jogos igénvek kielégítéséhez, az emberség parancsának követéséhez nem kellenek százezrek. Csak az szükséges, hogy törődjenek az emberekkel, a súlyos mulasztásokat pótolja a vállalat vezetősége és a szakszervezet is! F. L. Gátszakadás után a hetedik napon Az ecsédi búvár, az „óriáskígyó” és 140 vagon szén története Ro»»s helyre tette le . .. Dél-amerikai körútja alkálim ával Gerstenmaier, a nyugatnémet Dundestag elnöke, Brazíliában az új brazil fővárosban lerakta a megépítendő nyugatnémet követségi épület alapkövét. ‘ Most kiderült, hogy az ünnepélyes keretek között lejátszódó alapkőletétel teljesen hiábavaló volt. Tévedésből nem a megfelelő ingatlanra vezették Gerstenmaiert, s ma már nem ■találják sem az ingatlant, sem az alapkövet. Piros színű rakéta lobbant, huhogott, mint a halálmadár. De mintha megtorpant volna. Vérvörös tűzfénye a végtelennek látszó víz felé zuhant. Keskeny gát feszült a víznek. S a gáton emberek. Honvédek, ecsédi bányászok, akik az utolsó pillanatig küzdöttek az árral. A piros színű rakéta volt a megbeszélt jel. Ha ez felvillan, akkor meneküljön mindenki, mert jön az árvíz. A szokatlan fényt vak sötét követte. Aztán ideges, sürgető kiáltások. Emberek, fel a dombra! Átszakadt a gát! Jön az árvíz... Sárban, térdig vízben gázoltak. Mögöttük morajlás, zúgás és félelmetes dübörgés. Már száz méter szélességben ömlött az árvíz, elsodorta a gátat, a homokzsákokat és dübörögve ömlött a külszíni bánya gödrébe. Rázúdult több száz méternyi gumiszalagra és a milliós értékű gépekre ... Végtelen hosszúnak tűntek a percek, míg összesereglettek az átázott, Sáros, halálsápadt emberek. Fáklyákat és bányászlámpákat gyújtottak és nyomban indultak, hogy keressék a hiányzókat, mentsék, a menthetőt. A kettes és az egyes gát felől újabb embercsoportok kerültek elő. (Csak másnap tudták meg, hogy emberéletben nem esett kár.) De az E 4-es kotró, a vágányrukkoló, egy dózer és a szállítószalag jó része víz alatt. A nagy hirtelen épített árapasztó csatornában egyre duzzadt a víz, sodorta, mosta a partot, menteni kellett a VM 5-ös gépet. Gyors „haditanács” az irodában. Megérkeztek a megye, a járás vezetői és a miniszter- helyettes. Személyes és telefonintézkedések, hogy hová milyen segítség induljon. Személy szerint kijelölték, hogy ki felelős a gátak erősítéséért, az apasztócsatorna szélesítéséért, a szivattyúkért és a csőszerelésért. A vezetők mellé beosztották a szerelőket, gépkezelőket. Mindenkinek jutott munka éjjel-nappal, megállás nélkül. De mindenki tudta, hogy mit kell tennie. Nem parancsra, legfeljebb irányításra vártak az emberek. Pedig az első- napok szinte reménytelenek voltak. Egyre ömlött, folyt a víz. De a lehetetlent is megpróbálták. Ki mit tett? És hogyan dolgozik ma is? Nem lehet Itt különbséget tenni. Mindnyájan egyek, hogy legyőzzék az árvizet, újra termeljenek a gépek. . Pár napja még kívülállók, a bánya műszaki dolgozói, és munkások vitáztak, hogy mikor indul a- termelés. Három hét... több mint egy hónap...? Hamarosan, erősködtek a bizakodók. És a gátszakadás utáni hetedik napon újra szenet adott az ecsédi külfejtés. Igaz, napi 400 vagon helyett csak 140 vagonnal, de másnap már 215 vagonnal. És az emberek egyre többet akarnak. Kell a szén, mert már fogytán volt a Mát- ravidéki Hőerőműben, és fűteni kell a lakásokat. De a lőrinci kazánok nem álltak le, megszakítás nélkül villanyáramot adtak az országnak. A gátszakadás utáni hetedik napon négy gépegység szivaty- tyúzta a bányába zúdult vizet, percenként 20 köbmétert emel a csatornába. De ehhez előbb ki kellett ásni a csatornát, sár- és víztengerben, csúszós, omOdajött hozzám és nagyon szerényen a következőkre kért meg: — Nézze, nem a nevem a fontos, a példám. írjon meg engem, egyáltalán nem zavar, ha elhallgatja a nevem, mondom, a példám a fontos. Tíz éve vagyok házas, nem iszom, nem dohányzom, nem kártyázom, négy gyerekem van, munkahelyemen megbecsülnek, családi életem példás. Soha a feleségemmel még hangos szót sem váltottam, úgy megértettük egymást, Együtt jár űnk moziba, havonta kétszer meccsre és ugyancsak kétszer az anyó- somékhnz. nnAkik a len«er alalí élnek A „Calipso” ócenákutató hajó elindult a Vörös-tenger felé. Legénységének tíz tagja két hónapon át „tenger alatti faluban” fog élni, felszerelésekkel együtt három háziban helyezkednek el, axnj lehetővé teszi, hogy 2000 méter mélységig kutatásokat végezzenek a tenger fenekén. A fiz „tengerlakó” csak az előírt időszak végeztével jön ismét a felszínre. ni, takarítani, így ts lehet élniI Ezt írja meg... — Nem írom. LehetetlenI - fövmedtem rá .. . — De hát miért? Becsületszavamra, igy igaz! — Na látja, ezért. . . Ha iszákos, kártyás, lump fráter lenne, aki megjavul, az téma .. . De egy mintaférj, ember, családapa. .. ugyan . . . Majd, ha meghál . . . Akkor. Akkor lehet példa .. . De melyik feleség kívánja, hogy meghaljon a férje? — Az enyém - horgásztatta le a fejét . . . — Megúnt és sírva kért tegnap, hogy legalább egyszer rúgjak be .. . Vagy verjem meg ... <-ó) ladozó domboldalon négy darab 250—300 milliméteres csőhálózatot kellett lefektetni és biztonságosan összeszerelni. Vízen át, sáron kihozták a dózert, az ártól és elsüllyedéstől megóvták a nélkülözhetetlen, milliós értékű gépeket. Búvár szállt le a jeges víz alá, biztonságba tették a szalagmeghajtó fejet. A dózer után „szánkót” kötöttek, rajta két újabb szivattyú. Borostás állú, olajos kezű ember vezeti a gépet. Egyetlen ember, de rajta és a gondjára bízott gépen múlik, hogy épségben a „víz partjára” érjenek a szivattyúk. Méteres sarat túr a gép orra és dohogva megáll a kotró mellett, az átemeli a szalagon a két szivattyút. Azonnal munkához látnak a szerelők. Győzött az ember és. a gép együttes ereje A szemközti dombról vagy 15—20 fős embersor kígyózik lefelé. Jó öt méter távolságban haladnak egymástól, vállukon mint valami óriáskígyót, úgy cipelik a karvastagságú, mintegy 100 méteres kábelt. Kicsit távolabb dózer dohog, a domboldalt és a friss töltést egyengeti, ott építik a végleges szénszállító szalagot. Gépekkel ásták a vízlevezető árkot, gép szállítja, emelgeti a szivattyúkat, a szivattyúik kiemelik a bányába zúdult vizet és alig pár nappal a vész után, készenlétben állnak a tétlenségre kárhoztatott lefedő- és szenelő gépek. A gépeknek emberek parancsolnak, a gépek és az emberek együttes ereje legyőzi a közös ellenséget, az árvizet. Hét nap alatt 2800 vagon szenet termeltek volna Ecsé- den, és az elemi kár a negyedév végéig mintegy 5000 vagonra növeli a lemaradást. Több milliós kárt okozott Ecséden a kemény tél és az árvíz. De megfontolt intézkedésekkel, a vezetők és a munkások további erőfeszítéseivel, a modern gépek és az új módszerek segítségével minden bajt legyőznek az emberek. Dr. Fazekas László EGER FELNÉMETI részén megszokott medrében, nyugodtan, de néhol, egészen sárszinűen folyik a patak vize. A környék, még magán viseli az elmúlt heti áradások nyomait. Itt-ott hatalmas megrekedt tócsák, kis katlanok, ahová a természet könyörtelen erői sodorták a vizet. Szivattyúzzák a belvizet, de legtöbb helyen maga keresett utat, s csak iszapps nyomait hagyta maga után. A Petőfi Termelőszövetkezet központi helyiségét is meglátogatta a víz, hideg hullámaival körülnyaldosta az épületeket, de kárt nem okozott. — Amilyen hirtelen jött, úgy el is vonult az . ár — mondja Antal Tibor, a szövetkezet elnöke —, különösebb kárunk eddig még nem keletkezett, a gyümölcsfáinkat elöntötte ugyan a víz, de még a vegetáció nem indult meg, így semmit sem ártott, s visszahúzódott eredeti medrébe. A szántóban keletkezett kárt majd később tudjuk meg, de *\z sem jelentős. NEM IS ANNYIRA Látogatás as egri Petőfi Isz-hcnt Metszik a szőlőt, felkészültek a vetésre, munkában a kertészkedő asszonyok már megkezdték. . — A szórvány gyümölcsfáinkat megtisztítottuk, de sajnos, a 30 holdas összefüggő területű gyümölcstelepítésünket nem tudjuk megközelíteni, az átázott, iszapos talaj miatt. Ott még nem kezdtük meg a metszést. Amint az idő engedi, azonnal, nagy erővel megkezdjük itt is a munkát. Permetezni is fogunk két százalékos Novendával. A vegyszerből még a nyári szükségletet is beszereztük, a gépek megfelelően felkészítve, rendelkezésünkre állnak, így nem lesz fennakadás a munkában. az árvíz foglalkoztatja ma már a szövetkezetieket, mert szinte valameny- nyi gondolatukat, tevékenységüket a tavaszi munkák előkészítésére, megindítására fordítják. Ez van most napirenden a munka valamennyi frontján. Erről esett szó brigádértekezleten, s erről beszélgetünk az elnökkel, és Ko- morák Jánossal, a szövetkezet agronómusával. — Várjuk a jobb időt — mondja az elnök, — felkészítettük az erő- és munkagépeket, előkészítettük a szükséges védőszereket, s várjuk azt a napot, amikor megkezdhetjük végre a munkát. Komorak János elmondja, hogy a gyümölcsfák ápolását A SZÖVETKEZETBEN megkezdték a szőlő metszését is, egyelőre húsz-harminc emberrel. Készül a tavaszra a kertészet is. A szövetkezetnek négy házi kivitelezésű hajtatóháza van, ebből kettőt a primőrök termesztésére foglaltak le, a másik kettőben már előzőleg is vetették a paradicsomot és a paprikát. Most leállították a saláta termesztését, s valamennyi üvegházban tápkockákba pikírozzák a paradicsomot és a paprikát. Ezer- ötven üvegágy foglalkoztatja még a kertészetben az asszonyokat. Egyrészükbe tápkockás palántákat helyeznek el, míg a többiben már palántákat nevelnek. A növénytermesztési brigád megfelelően felkészült. Az előkészítés után 160 hold tavaszi árpa, tíz hold mák, 25 hold cukorrépa kerül földbe. A talaj munkákhoz és a vetéshez az erőgépek és a munkagépek készen állnak. Az egri Petőfi Tsz minden üzemágában felkészülten várják a tavaszt, azt a napot, amikor teljes erővel megkezdhetik a munkát. P. E. A lottó Hevesen Perdül a gömb és a bennük elhelyezett 90 darab szerencsegolyóból kiválaszt egyet a húzó. Van, akinek öröm, van, akinek bosszúság. Egy bizoiiyo,\ ennek a szerencsejátéknak r—: a tábora. Aztán bemondják a számot: 34. „Hü, a mindenét, pont mellette van,” Igen, ezt sokan mondják, mint ahogy ez a fiatalember is a loitósorsoláson. A sorsolás alkalmával „Tavasz, 1963.” címmel divatbemutatót rendeztek, amelyből négy modellt mutatunk be olvasóinknak. (Kiss Béla felvételei.) Vándorzászlót-, kiváló címei-, jelvényt- és oklevelei- kapott a mátraházi Péntek este, amikor a nagyszámú üdülők vendégserege megvacsorázott, a mátraházi sportszállóban serény kezek terítettek ünnepi asztalt. Nagy nap volt ez az üdülő életében, de országszerte is, hiszen a fel- szabadulás óta első ízben került sor arra, hogy tavaly meghirdették a szocialista brigád- versenyt, s most ennek jutalmául az erkölcsi és anyagi elismerést vehették át a dolgozók. A tavalyi esztendő eredményeiképpen, hosszas vizsgálódás és értékelés utón úgy találta a KPVDSZ országos elnöksége és a SZOT üdülési főosztálya, hogy a vándorzászló, a kiváló üdülő cím és jelvény a SZOT Mátra—Bükk-vidéki Üdülési és Szanatóriumi Igazgatósága két egységét, a mátraházi üdülőt és a hévízi gyógyüdülőt illeti meg. Ezek átadására jött össze az SZOT-üdülő ünneplőbe öltözött 66 ember, a mátraházi üdülő személyzete, vezetősége és a meghívott vendégek. Itt volt a KPVDSZ országos elnöke, Körösi Gyula és Földi Vilmos, a SZOT üdülési főigazgatóságának vezetője, s az ünnepélyes csendben mindketten elmondották, hogyan értékelte a múlt évi eredményeket a két országos szerv, majd. Dallas Lászlónak, a mátraházi üdülő igazgatójának átnyújtotta a szép oklevelet, Az ünnepi szónokok egymás után méltatták azt a munkát, amelyik ilyen nagy ünnephez vezetett, majd Dallos László kiosztotta a dolgozók között a vándorzászlóval együtt járó pénzjutalmat — 22 ezer forintot. Melegen ünnepelték a négy kiváló dolgozót: Dallos László üdülővezetőt, Papp Vilmosné főkönyvelőt. Ducza Ilona felügyelőnőt és Kiss Jánosáé takarítónőt (ad ám)
