Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE '# MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN Volt énnekem becsületes nevem, szinte úgy, mint min den más be csületes ember gyerekének. És ennek ellenére, amikor szegényen, kopottan elhúztam az ismerősök mellett, gyakran összebújtak mögöttem. — Koszvakaró! Ha a műhelyben nagyon jó kedve volt valamelyik vendégnek, a markomba nyomott egy tízfillérest és nagyön ritkán mulasztotta el, hogy meg ne bökjön. — Nesze! Ez a tied, te kis koszvakaró! Mert borbélyinas voltam és ennek kizárólag én voltam az oka. Amikor kitekertem a hatodik osztály nyakát, boldogan vágtam a sarokba a salátává ron- , . . gyolódott iskolakönyveket. A mama már hónapok óta emlegette, hogy nekem aztan a további iskola sipirc és nem tagadom, nogy a mama szívem szerint beszélt és en is boldogan bólintottam arra, hogy inasnak meffyck. .. .. ... Vagy két estén az asztál lapján könyököltünk és belebámultunk az égő lámpa világosságába. Azon tanakodtunk, hogy milyen inasnak menjek. . ..... — A Toppantó kovács bizonyosan beszegődtet. Megképzett előttem a kovacsmasok piszkos ruhája. Arra is gondoltam, hogy milyen unalmas és fárasztó lehet egész napon at a nagykalapácsot kongatni. A kovácsinasnak aprópénze csak akkor van, amikor a mester a markába talál nyomni egy piculát. — Nem akarok kovács lenni, kedves anyám! , , , , ... — Pedig, hallod-e, minden kovácsnak 30I áll a feje alja. Akár reperál, akár újat csinál, ugyancsak megfizetik. Üjkor meg kapja ám a kommenciót — Borbély akarok lenni! — csillogott meg előttem az a sok fényes hatos, amit a borbély- inasok markába nyomnak a gavallér vendégek. — Hát bognár? — Nap nap után a fűrészt húzzam, meg a kétkézvonót? — Pali bátyád házat építtet belőle a nagyutcán. A lányát pedig úgy kiházasította, hogy az egész falu megcsodálta. — Nem bánom, kisfiam! Ki milyen virágot szakított, olyant szagol. De nekem ne szólj, ha nem válik be a mesterséged. Két nap múlva mama beszerződtetett az öreg Mellárhoz, s én boldogan húztam magamra a fehér köpenyt. Igaz, hogy néhány rozsdafolt tette ótvarassá a tisztára mosott kacukát De én büszke voltam rá és nyugodtan kaptam fel a söprűt, amire az öreg Mellár rámutatott. Kitakarítottam a boltot, fellocsoltam a műhely elejét. Telehordtám a kannákat Vízzel és csendesen megvártam, lesz-e még valami tennivalóm. A szappanozáson kezdtem és a legfontosabb dolgom az volt, hogy pattanjak, amikor a vendég feltápászkodott a borbélyszékből. Viharosan hadonásztam a kis söprűvel. Kaptam a vendég kabátját, kalapja után a botjával haptákoltam előtte, s többszörösen megköszöntem, ha egy niklit a markomba nyomott. A három esztendő lassan elkattyogott. Segéd űr lettem, s bizony a csalódás akkor esett rám, amikor láttam, hogy a hetibérem meg az összekapkodott borravalók együtt nem tesznek ki annyit, mint amennyit egy jókezű kovács- vagy bognárlegény két nap alatt ösz- szekapkodott. Ruhám éppen csakhogy volt, s a cipőmön is folt hátán folt éktelenkedett. Cserepes úr a községházán lopta az isten napját. Az adót mérte és azzal keserítette az emberek életét. Minden másodnap megberet- váltam. Minden szombaton körülszedtem a frizuráját. Egyszer egy hónapban emberül meg kellett nyírni. Egyszer Cserepes úr a szokottnál is jobban elbairibáskodott. Tekintete erre-arra tétovázott, de végül az én cipőmön pihent meg. Nem tudtam, hogy mit akar. Sok látnivaló nem volt a cipőmön. Ha rajtam állt volna, én rá se néztem volna. Mikor a kölni után javában legyezgettem Cserepes úr pofáját, az öreg hirtelen felém fordult és rámcsapott. — Potröcz, neked hányas lábad van? — Miért tetszik kérdezni? — Magamban azt gondoltam, hogy talán meg akar becsülni egy pár viselt cipővel. Ugyan rá is szolgáltam, mert a vén gazember egész éven át egy fillér borravalót nem hajított. — Mi közöd hozzá? Azt mondd meg először, hogy hányas lábad van. Aztán majd tovább tárgyalunk! — Negyvenkettő, kérem alássan! — Szűk, vagy bő? — Bő! — Nagyon jó! Hát ajánlok neked egy valamirevaló seftet. Mától kezdve mindig rendes; új cipőben járhatsz! Érted? — Még nem, kérem alássan! — Hát ide hallgass! Nekem nagyon kutyaérzékeny bőröm van. Az új cipőben úgy ég, hogy a fene majd megesz. Órákon belül tele vagyok bőrkeményedéssel és tyúkszemekkel. Szóval, te fogod az én cipőimet viselni. Kitaposod, és ezért az a jutalmad; hogy mindig új cipőben páváskodhatsz. Érted? *'V\A/VVVV\A/VW>/VAAAA/VV\AAAAA/VVV\AA/VAAAi^AA/VVAAAA«*A^VV\A/V\AAAA/V\AA'VV^^ — Nem nagyön! — Hülye vagy! Délután eljössz hozzám. Felhúzol egy gyönyörű bagaria félcipőt. Abban aztán kedvedre sére-mórálhatsz. Nekem az a fontos, hogy két hét múlva kényelmes, jól kitaposott cipőm legyen. Slussz! Zárás után bekopogtattam Cserepes úrék- hoz. Három pár remekbe szabott cipőből választottam a legszebbet és egy félóra múltán boldogan ropogtattam az új cipőt a korzón. Az volt az érzésem, hogy az emberek megbámulnak és irigyen állapítják meg, hogy valami nagyon jól mehet a sorom, ha ilyen gyönyörű cipőben páváskodhatok. Nem mondom, az új cipő merev kérge ugyancsak törte a lábamat, A talpam égett, mintha parázson jártam volna, de én peckesen lépegettem és senki nem sejtette, hogy milyen búsás árat fizetek ezért a kis hencegésért ;ÉBLI KATALIN: 4 halló iws Gesztenyeként burkából kipattan, de fényesebben és halkabban, a csend. Hogy a perc egéről le ne hulljak, fognak pici pillanat-uj jak, gyengéden. Felbontott forma a szögletes, s a kerek, — folytatódnak bennem a fagyökerek és a dallamok. A folyók erei összeszorulnak, őskori világok sejtetik újnak önmagukat Figyeli a táj, amit mondok, közelebb cipelik a dombok a falvakat is. A Hold tükrévé válik lelkem, — már felhők mögé tereltem az alkonyt. Az esti kútban a víz: higanyoszlop; kártya a sötétség, amelyből osztók mindenkinek. Elbújik a tavak kékje, készül az éj, hogy széttépje a színeket. FORGÁCS KÁROLY: A fellélegzés szavai Végetértek az apró szusszanások, a lélegzetekről leperegtek a durva vakolatok szúrós tüskéi: ma megérkeztek a nagylélegzetű napok. Megszélesedtek a vállak, kiegyenesedtek a testek, kidomborodtak a mellek, meghosszabbodtak a lépések, megvékonyodtak az emberek. Az ntcák meghangosodtak, a szavak megszaporodtak, a látóhatár messzireszaladt, megtelt kékséggel a távolság és meleg fények trappolnak a sarjadzó füvek hátait. Megmozdultak a mozdulatlanok, a habfehér tél terhessége végére megcsúfult, mocskos foltokkal telt meg a teste, lucskos völgyeiben sárszinű patakok indultak meg, felbógnek a csordultig telt folyók elöntik a partot, az utakat, az utcákat, a házakat, felbődülnek az emberek is és a jajgató fájdalomban észre sem veszik, hogy megszületett a tavasz és a szülésbe belehalt a tél. Március! takard be poraiddal a föld sebeit, szeleiddel szárítsd fel a bántok fölösleges nedveit és vond ki állásaikból a traktorokat és a »«tógépeket. | i HARGITAI ISTVÁN: . i A Fa dó folyó Én láttam őt: ismerem negyven éve. Lubickoltam fűzbokrai alatt Harsány kölyökként. S fogtam kishalat Mikor szitakötők szálltak vizére — Én láttam őt: ismerem negyven éve. Amikor a tavaszi áradat Megszállta, áttörte a gátakat — S rohamcsónakok támadtak vizére ...■ Habzik, s mint telivér fut most is itt, Okker-sárga jégkockákat dobál, S zenél is magának: áll a bál! örvénylik a rok and roll és a twist: A vaskos híd beton lábainál — Tompa homokzsákokba ütközik... LUKACS MIKLÓS versei: Március A jégen a lék, akár a halszáj, tátog, mert partra vetődött a kristály-pikkelyű tél. Aranykés éle villog a levegőben... — s tépi a szél a fagyos rögöt! Kitavaszodunk, meglásd, sátrat vernek a honfoglaló fák, virágok szólnak majd a nyelvünkön, virágszavakkal beszélünk... s pedzi a szél a pogány nótát! A megmenekültek Jaj, ne kérdezzétek soha őket, Legyen teljes az ő felejtésük. Felejtsék el az aknamezőket, Ne legyen azokról már emlékük. A szürke barakkot, drót szögeit, Mellükön ahogy csúfolt a csillag. Jaj, meg ne említsétek ti nekik, Beszédetek sebeket szakíthat. Szemükben, ha gyöngyök mosolyognak, Iszonyú emléket old az öröm, Ablaka villog a barakkóknak, De értsétek, napfény tótükörön. SZEGEDI PÄL: Csak ez örök bennünk Koratavasz! Az égen a tócsák tükre fölé fordul a nap, s az útmenti fák összetörik a mozdulatlan levegőt. Állunk a földek; fagytól megkínzott tenyerében: halott búzatáblákra J mutat a kezünk. A határ végtelen hangárában < vontató hasítja a sarat; felénk tart, és szétfröccsennek a tájon a madarak. Fülembe hűvös szél és beszédjük csurog, míg a zöld mezőt < a vatta-tapintású műtrágya-halmok alá fektetjük, s azokra gondolunk, < akik szavainkra elfordult háttal, fölöttünk elnéző szemmel válaszolnak Ujjainkra; marja magát a zsákok súlya, mint az 5 közönyük változásra-éhes türelmetlenségünk tapossa. Ránkzúdult nyár — közelség! Csak ez örök bennünk, ez a mozgásra lendület! Itthon vagyok. J Az erős idő csontjaim szilárdítja, mióta beléptem gondjaik tömör szálfái közé. ! Amikor két hét múltán levetettem Cserepes úr lakásán a cipőt, az öreg majom felhúzta a lábára, majd három-négyszer körüldöcögte az asztalt. Erőteljesen lépegetett. Próbálgatta így is, úgy is. A cipő nem szorította és Cserepes úr nagyon boldog volt. — Ez a tied! — csapott a kezembe egy pengőt, s már oda is mutatott az ágy alá, hogy pecázzak ki onnan egy másik pár cipőt. Soha életemben nem volt lakkcipőm, hát örömmel próbálkoztam azzal. Hogv mennyit szenvedtem miatta,, azt le sem tudom írni. A pokol minden kínja a nyakamba szakadt, annyira égetett a cipő, de én erősen kitartottam. Minden este boldogan sétáltattam a csillogó szépséget és emberül álltam az alkut. Tavasz volt. Kár is hangsúlyozni, hogy a virágzás mennyire telehintette a környéket ezerféle illattal. Eddig ás nagyon sokat 'sétálgattam esténként, de a tavasz szinte megbo- londított. Seregiem, forogtam a lányok után.. Kidülledt szemekkel gyönyörködtem alakjukban. Karcsú lábaik a szívem csücskén táncoltak, hetyke kis mellük szinte kiszúrta a szemeimet. Jolánkába úgy szerettem bele, ahogyan ez általában lenni szokott. Sok estén bátortalanul és reménytelenül cammogtam utána! Hol elébe kerültem, hol mögötte mentem. A lakkcipő megcsillant a villanylámpák fényében. Egy csütörtök estén kétségbeesetten megszólítottam a lányt. Nem vágott szájon, ahogy attól napokon keresztül rettegtem, sőt nagyon kedves volt és nagyon melegen kezet fogott velem. Varrólány volt. Szép és erőteljes és . minden este boldogan kísérgettem. Hónapos szobában lakott és a harmadik estén nagylelkűen megengedte, hogy én is belépjek az angyali fészekbe. A lakkcipő sokat segített a hódításban és nagyon fájt a szívem, amikor le kellett tenni. Ehelyett fel kellett húzni a vén majom fekete cúgos cipőjét, amely ugyan nem volt új, de változatlanul törte a lábát három éy óta. Jolánka é&zre sem vette, hogy másik cipő van a lábamon, s csak akkor csapta össze a két kezét, amikor két hét után a gyönyörű fehérbetétes antilop tünemény mosolygott a lábamon. — Mennyit keres maga, hogy ilyen tömérdek cipője van? Minden este a remekbe készült antilop cipőben kísértem haza, s a cipő teljes mértékben átvette a hódítás terén a lakkcipő szerepét. A nő tisztességéről nagyon tájékozatlan voltam. Jolánkát angyalnak tekintettem és becsületére rá tettem volna a nyakam. Az antilop cipő is egyre kényelmesebb volt, s a tágítás már a végét járta. Hazakísértem a lányt. A kapuban kezet adott. Erőszakoskodtam, hogy engedjen be! — Jó, de csak egyetlen pillanatra. Mert nem érek rá. A pillanatból először öt perc lett. Aztán tíz, majd egy óra és mindketten megmeredtünk, amikor Cserepes úr kopogtatás nélkül kivágta a bútorozott szoba ajtaját. — Hát ti, mit csináltok itt? — hördült fel, amikor mindketten felugrottunk. Dehogy is vesztettem el a hidegvéremet. — Beszélgettünk! A vén majom Jolánkára nézett. Szemei szikráztak. Foghíjas állkapcsait indulatosan megcsattogtatta. — Szóval, te ezzel a senkiházival tereferélsz? Akkor is beszélgetsz vele, amikor biztosan tudod, hogy jövök? S vajon mit csináltok akkor, amikor nem vártok? No, azt halljam! Jolánka összekulcsolta két kis kezét. — Aladár, kérem, ne gondoljon semmi rosszra! — Ne gondoljak semmi rosszra? — fordult felém, s a jobb kezét az égnek emelte. Bizonyosan azért, hogy kupán teremtsen. De erre nem került sor. Levágta magát egy székre, majd hosszú jobb kezével a lábaimra mutatott. . — Az én cipőmben kurizálsz, te sehonnai? Az én cipőmben seregsz, te a lányok után? Azonnal le a cipőmet! A helyzet nagyon szomorú volt rám nézve. Először Jolánka arcát' kereste a tekintetem, aztán a vén majomét, — Majd hazaviszem, ha a két hét lejárt. — Azonnal leveted! — ugrott fel a véti állat és megragadta a vállamat. Jolánkának egyetlen szava sem volt, csak a zsebkendőjét tépdeste. Sietve levettem a cipőt. Egyenként odavetettem Cserepes lábai elé. Nagyon komikus lehettem, amikor harisnyában álltam a szoba közepén. — Most pedig takarodsz! A lánynak még mindig nem volt egyetlen szava sem és én tanácstalanul megindultam az ajtó felé. A kapuban lehúztam a harisnyáimat és mezítlábasán mentem haza. Persze, a mellékutcákon, és a korzót is gondosan elkerültem. Cserepes úr soha többé nem tette be a lábát az öreg Mellár műhelyébe. Csak hetek múlva tudtam meg néhány elsuttogott pletykából, hogy annak a vén disznónak köze volt a lányhoz. (Csont István illusztrációja) KOSSI KÁROLY: CSEREPES URÁT SZORÍTOTTA A CIPÓ
