Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

NEPÜJSAG 1963. február 19.. kedd Gyűlésen hogy véget ért a véres küzde­lem s három gyermekétől az 56-os borzalmait ragadlak a ha­lálba. Erről beszélt Lajtai Vera. s amikor az ünnepség második részében végignézte, végighall­gatta a mai lányok kedves mű­sorát, sokan látták szemében az emlékezés könnyeit. AZ ÜNNEPSÉG csúcspontja a KISZ Központi Bizottsága vörös selyemzászlajának és. a Művelődésügyi Minisztérium szocialista kollégiumi oklevelé­nek átadása volt, amelyhez kedvesen kapcsolódtak a megye minden kollégiumából delegált fiatalok, akik a baráti, testvéri, üdvözlet szavai közepette kö­tötték hálaszalagjukat a két újonnan avatott kollégb' büszke zászlajára. (ádám) Mozit; műsora 116 SZÁZALÉKRA teljesí­tette 1962. évi áruértékesítési tervét a hevesi járás. A nehéz gazdasági év ellenére húsz­ezer sertést, 37 vagon barom­fit és 1400 vagon zöldséget ad­tak el az államnak. — AZ EGERCSEHI Bánya­üzem KlSZ-fiataljai nagysze­rű munkát végeztek: társadal­mi munkában lapátolták csil­lékbe a kötélpályái üzemzavar miatt földre öntött több má- zsányi szenet. A munkában részt vevő 15 fiatal több, mint 300 csillét rakott meg. — HUSZONHÁROM és fél ezer forintot keresett 1962-ben Szabó Pálné, a zagyvaszántói Aranykalász Tsz sertésgondo­zója. Asszonytársaival együtt lelkiismeretesen és pontosan Végzik munkájukat a szép ser­tésállomány körül. — A PETÖFIBÄNYAI gép- üzemben értékelték a szocia­lista brigádok 1962. évi taka­rékossági versenyét. Az első helyen végzett brigád — Rezs- nyák Mihály kollektívája — több, njint 210 ezer forint megtakarítást ért el. Kulcsár Sándor és Ágó János brigád­ja pedig 149 351, illetve 148 ezer 845 forint értékű megta­karítással került a második és harmadik helyre. — ISKOLÁN KÍVÜLI sze­mélyeket hív meg politikai tá­jékoztatásra az egri Gárdonyi Géza Gimnázium KlSZ-veze- tősége. Legutóbb Lehotai Ben­jámin százados tartott a fiata­loknak politikai tájékoztatást, aki válaszolt a feltett kül- és belpolitikai kérdésekre is. — 110 HOLDON telepít csemegeszőlőt 1963-ban a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság. Terveik között szerepel még a gyümölcsös bővítése is. — EBBEN az évben előrelát­hatóan három nagyobb víztá­rolót építenek megyénk terü­letén. A KISZ-fiatalok úgy tervezik, hogy az épülő víztá­roló létrehozásához tízezer tár­sadalmi munkaórával járul­nak hozzá. EGRI VÖRÖS CSILLAG A szórakozott professzor EGRI BRODY A fekete Orfeusz GYÖNGYÖSI PUSKIN Utak és gondok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Pinocchio HATVANI VÖRÖS CSILLAG A szép amerikai HATVANI KOSSUTH Mindenki ártatlan HEVES Egy pohár víz PETERVÁSARA Darázsfészek FÜZESABONY Ki tud Júliáról? fSZ 1M Ml hlJ§ I* AA Ü S O GL- * C Egerben délután 15,30 órakor: POMPADOUR „ (Petőfi-bérlet) Ä fodrász ICISZ-brigád bemutatója Gyöngyösön Az év elején megalakult első fodrász KISZ-brigád tagjai, vasárnap délelőtt tartották meg nyilvános bemutatójukat Gyöngyösön, amelyen bizonyí­tani akarták szakmai felké­szültségüket. Ezt a célt elér­ték: nemcsak a ktsz vezetősé­ge állapította meg, hanem az érdeklődők is. A KISZ-brigád Kispál Antal vezetésével a IIII-as számú részlegnél dolgozik, tagjai Balogh Katalin, Bognár Béla- né, Budai István, Ficzere Já- nosné, Jäger Katalin, Simon Ildikó, Szatmári Jánosné és Szeidl Károlyné. A bemutató a területi ver­senyre való felkészítés jegyé­ben zajlott le. Kiváló színjátszó együttes Szombaton este kibővített ünnepi gyűlést tartott a MÁV Kitérőgyártó ÜV kulturális bi­zottsága, Horti László elnök vezetésével, amelyen a vállalat vezetősége is megjelenti A Szocialista Kultúráért ér­deméremmel kitüntetett szín­játszók ezen az ünnepségen vették át a kiváló színjátszó együttes kitüntetést Kakuk Im­rétől, a városi tanács vb mű­velődésügyi osztályának veze­tőjétől. Kristóf l^ászlóné, az SZMT elnökségének ajándékát adta át. Ezt követően Jankovits Jenő, a színjátszók rendezője adott számot az együttes működésé­ről és terveikről. A közös vacsora után han­gulatos estét töltöttek együtt, A televízió műsora Kedd: február 19: F7.40: Hírek. 17.45: Iskolá­sok műsora: 1. Kedves ismerő­sünk: Ráthonyi Robert. 2. Kukkantó. 3. Vidám trükk- filmek. 19.00: A Magyar Hir­dető műsora. 19.10: Falujáró kamera. 19.30: Tv-híradó. — 19.45: A tv mesekönyve. 19.50: Eduard és Caroline. Francia1 film. Tíz éven aluliaknak nem ajánljuk! 21.20: Törzsasztal az újságíró klubban. 21.40: Hírek. Tv-híradó ismétlése. (MTI) , Ido járásjelentés Várható időjárás kedd estig: Változó mennyiségű felhőzet, több felé köd. Néhány helyen kisebb havazás. Mérsékelt szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 0 fok körül, leg­alacsonyabb éjszakai hőmér­séklet: mínusz 4—8 fok között. VmTI) Háromheti töprengés után a fiú úgy határozott, hogy meg­szólítja a lányt. Még ném tud­ta, hogy mit mond majd neki, de az elhatározás nagyon erős volt benne. A félkarú vasutas­sal is azért ismerkedett össze az állomás büféjében, hogy kö­zelebbit tudjon meg arról a lányról. A vasutasok mindig tudnak valamit az utasokról, i lehet, hogy csak kitalált dol­gokat beszélnek, de gz is meg­lehet, hogy a szakma mivelői ráéreznek ügyfeleik emberi arculatára és hovatartozásuk­ra is. [ Két féldeci barackot rendelt és óvatosan azt kérdezte a fiú. , — Mostanában csöndes ez az állomás: kiöregedtek az uta- \ sok, akiknek régen erre volt dolguk, a fiatalabbja pedig el­kerüli e vidéket, t A vasutasnak véreres arca elkékült a pálinkától. Szeme ' alatt bőrzacskók fityegtek, uj- •1 jai s a bütyök is kékek voltak, ]a bőr pedig ráncos és piszkos.- Egy ideig a szájában maradt ' kesernyés, maró ízt böfögtette, ! majd cigarettát kért a fiútól. — Te úri életet élsz az iro­dában — komótos lassúsággal beszélt, mint aki érzi, az évek némi bölcsességgel áldják meg az embert. Két szemfoga sár- ' gán világított bajusza alól. 'Időnként megtörölte száját a vasutas. i — Mondtam, hogy nem iro­dában dolgozom. — Sértette a fiú önérzetét az, hogy az öreg irodakukacnak véli. Pedig mondta is a rendes foglalko­zását. — Az agronómus, az más. legalább annyit mászkál a földeken, mint a traktoros. Az is a dolgához tartozik.' — Tudom én, hogy mi az agronómus dolga. A húgom fia is annak tanult, és most naphosszat egy íróasztal mel­lett kuksol. A fiú nem vitatkozott. Kért még egy féldecit, külön-külön, és koccintottak. A vasutas fin- torgott és megjegyezte, hogy veszettül erős a kecskeméti, meg büdös is, de az hozzá jár, anélkül nem kecskeméti a ba­rack. A váróteremben hideg volt és a pálinka szaga bele­ivódott a fényes, vaskeretes ló­cákba és az egyetlen árva asz­talba. Plakátok és-menetrendek zsúfolódtak a falakon, s mind­ez úgy hatott a téli korasöté­tedésben, mintha barátságta­lan, hideg kórházi ágyon fe­küdne az ember, s rossz álmok gyötörnék. A fiú ismert min­den plakátot, idejéből arra is futotta, hogy megszámlálja a betűket és a szavakat, és azt iS, hogy hány helyesírási és mondatszerkesztési hibát vé­tettek a tervezők. Naponta másfél órát várakozott a vo­natra, s mindig csak ezek a füstös falak, és a füstös plaká- -tok. Ostoba rászedések szerző­déskötésre és biztosításra, és ocsmány versek, ceruzával ír­va. Az állomás a hegyaljai vo­nulat előtt szerénykedett. Tá­volban hegyek ágaskodtak, most hóval födöttek, mintha fehér prémsapkát kaptak vol­na a szőlőhegyek. A Kopasz­domb mögött magasodott . — így szemre közvetlenül — a Magoska. Csak az kéklett, mert sűrű cserje nőtte be a sziklából szülesztett kúpot. A fiú ezt is elnézte, hetekig. Azután is, amikor meglátta a lányt, aki a hegyaljának induló vici­nálisra szállt fel. A vonat pon­tosan indult, s ő tovább vára­kozott a városi sebesre. — Istennek nincs még egy ilyen kihalt vidék... — kezd­te újra a fiú, mert az öreg va­lamit gyanított, s nem szólt az egy szót sem az állomásról és az indóházba várakozó utasok­ról; sem azokról, akik még itt váltják a heti, vagy vonal szerinti jegyeiket, sem azok­ról, akik valamikor tették ezt, s most eltűntek, elmosódnak az öreg vasutas képzeletében is, ahol egykoron de sokat zsi­bonghattak. — Hideg idő járja. Ilyen korán nem szökött még be a hideg — és tálán fázott is az öreg vasútas, amikor ezt mond­ta, mert épp jobb kezével meg­igazította kabátja szárnyát, — Harminckilencben — vagy negyvenegyben? — akkor volt ilyen hideg. Akkor farkasok szöktek át a határon. A sógo- romék kint laktak az Üvege­sen, a Magoska alatt. Egyik reggelre nagy csomó töltött káposztát találtak a küszöbön, — mert azt vacsoráztak, a ku­tyával együtt este; a kutya so­ha nem került elő. — A farkasok pusztították el? — Azok! — mondta az öreg ■ és hallgatott egy sort. A pá- , linkás üvegeket szemlélte. Sze- i mében mohóság és hidegség- fénylett. A fiú arra gondolt, hogy ■ kérjen az öreg, ha kell neki. t Altkor megpuhul, és beszél a , lányról is. — A hegyaljai pon- i tosan indul? — kérdezte, és a i zsebében markolászott. i — Pontosan — mondta a va- , sutas. — Innen pontosan in- • dúlnak a vonatok. — Meggyúj- . tóttá alvó cigaretta-csonkját. —- A hegyaljai a legpontosabban induló vonat. Ketten-hárman r szállnak fel itt. Mádon aztán- megrohanják a kaolincsok.- Csupa fehér ember. Piszkosak : meg büdösek. A kaolintól. 5 — Fürdőjük nincs? — Nincs. — Csodálkozott az t öreg. — Itt sincs fürdő, az dl­l’ lomáson. — A gyárban lenni kell. Az , nemrég épülhetett, akkor ott 5 lenni kell fürdőnek. , A vasutas megvonta csonka- vállát. Szeme alatt a bőrzacs- . kók megremegtek. Megtörölte i száját, sárgás szemfogai egy i pillanatra elővillantak. : — Fürdőjük nincs. Nekünk- sincs. De mi abban elsők va­- gyünk, hogy a vonatok ponto­- san indulnak. ­r — Nincs utas, így könnyű — t ugratta a fiú az öreget. : A vasutas felvonta deresre iszült, vastag szemöldökét. A3 ajtóra figyelt; valaki megnyí­lttá, aztán meggondolhatta magát. — Valóban, kevés az utas ismerte el. — A kaolinnal dol­goznak mostanában. Azt mond­ják, jól keresnek. Vásárolni pedig nem járnak ide a falu­siak. A városba mennek, ott divatosabb, úgy mondják. A lány akkor érkezett a pe­ronra. Szép, hosszú lány volt, rövid, barna haja elsimult a prémsapka alatt. Tiszta arc­bőre volt, és nagy szeme meg szája. Ezt a fiú már az első látásra észrevette. A szája erő­sen hússzínű, a szemére nem. emlékezett. Csak annyit tudott róla, hogy kerek-nagyok, és fényesen csillogók. Fekete mo- herkábátot viselt, és fekete volt a bársonynadrágja is. Szé­pen ívelt a keskeny nadrágban hosszú lába. — A hegyaljai indul — mondta az öreg. — Honnan tudja? — kérdez­te a fiú, és megnézte az óráját. — Megérzi azt az ember — titokzatoskodott az öreg vasu­tas. — Harmincegy éve, hogy az államot szolgálom. Itt — és egy kört írt le a tekintetével — itt tizenkét éve. A karom akkor veszítettem el. — Szép idő — ismerte él a fiú. — Akkor igazán megérez- heti. — A hegyaljai pontos. Mint az a lány. öt perc múlva indul a vonat, ha megjön a lány. Holtbiztos! — A lány nagyon pontos. Már régen figyelem. Ha előbb jönne, akkor megszólítanám —■ őszinte volt a fiú. Miért ne — gondolta —, hiszen a félkarú vasutasnak mindegy, hogy ne« a KISZÖV Ritmus zenekara időt és fáradságot nem kímél­ve jártak el. a próbákra, s most, amikor „tájolni” kezdett a kis csoport, minden zúgoló­dás nélkül követik őket. Cseh István, Dózsa Károly és Galo- vics László a ktsz-nél dolgoz­nak, de Vass Lászlót és Ko­vács Tibort, akik egészen más munkaterületet mondhatnak magukénak, ugyancsak itt ta­láljuk az izguló gárda között. További terveik arra enged­nek következtetni, hogy nem egy spontán összeverődött cso­portról van szó, hiszen elter­vezték, hogy túl a többfelé tar­tandó előadáson, közös anké- tokat, színház- és mozilátoga­tásokat szervezne^ annak érde­kében, hogy szellemiekben is gazdagodjanak, s az, önként vállalt színjátszásban a tehet­séghez és lelkesedéshez még több tudást is sorozhassanak. (á) ni, hiszen az öntevékeny szín­játszó csoport önmagát és má­sokat szórakoztatva igyekezett megállni a helyét akkor, ami­kor egy háromfelvonásos, ze­nés darab bemutatására vál­lalkozott. Ügy érezzük, nem kaptak meg minden segítséget, hiszen maguk a szereplők vé­gezték a közönségszervezéstől kezdve a kulissza szállításáig előforduló minden munkát. A csoport tagjai nem színészek, nyolc éve tartja össze őket a lelkesedés és az ügyszeretet. Kik léptek fel ebben a da­rabban? Bárány Ede, Apostol Árpád, Danyi Mária, Kréti Erzsébet, Serbán Ágnes, az eg­ri szabó ktsz-ből Kiss Béla, a fodrász ktsz dolgozója, de itt találtuk Papp Dénesi is, aki a Finommechanikai Vállalatnál dolgozik és Pál Bélát, aki már nyugdíjba vonult, mégis itt van a kezdeményezők, a fiata­lok között. A zenekar tagjai — Nagyszámú érdeklődő , töl­tötte meg szombat este az os­torost kultúrház nagytermét. A jegyek előre elkeltek, s akik nem fértek be, még azok is megtalálták a „kiskaput”, hogy végignézzék az egri KISZÖV színjátszó csoportjának előadá­sában Duhovicsnij Nászutazás című zenés víg játékát. Most túl azon a megállapítá­son, hogy a falu mennyire igényli a színjátszást, hogy a rossz idő ellenére ilyen sokan akartak látni egy műkedvelő csoportot, el kell mondani azt, milyen lelkesen, milyen nagy ügyszeretettel és buzgalommal készültek az egriek erre az előadásra. Kanalas László, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze rendezte a vígjátékot, s mindannyian igyekeztek meg­találni azt a figurát, amit a vígjáték írója elgondolt. Hogy ez nem sikerült minden eset­ben, hajlandók vagyunk élnéz­Ostoroson is bemutatkozott a KISZÖV eqri kultúrcsoportia kollégiumát Kállai Éváról ne­vezték él. Lajtai Vera együtt élte át a nehéz, börtönnel, in- temálótáborral tarkított életet a törékeny, a párt és a nép ügye mellett mindig kitartó Kállai Évával, aki egyformán volt jó harcostárs, édesanya, fe­leség és kommunista. Minde­nütt megmutatta, mi a helytál­lás és amikor a pártház védel­me közben szerzett sebeibe be­lehalt, új mártírt iktatott di­csőséggel, de vérrel áztatott könyvébe a magyar fiatalság, a magyar munkásmozgalom. Mégrázó élményt jelentett a ma diáklányai számára látni, hallani valakit, aki a közelmúlt véres esztendeiben együtt élt, együtt harcolt, együtt küzdött Kállai Évával, aki a felszaba­dulás után már-már azt hitte, . VASÁRNAP ünnepre gyüle­keztek Hatvanban két diákott­hon lakói, hogy megünnepeljék a KISZ Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium megtisztelő kitüntetését, amely- lyel kollégiummá avatta régi szállásukat. • Az ünnepélyes vasárnap dél­előttöt a két kollégium vezető­ségével, tanáraival és diákjaival töltötte Szerémi Borbála, Há- mán Kató harcostársa, a Mun­kásmozgalmi Intézet munkatár­sa, Lajtai Vera, Kállai Éva közvetlen jó barátja, és mun­katársa, a Pártélet szerkesztő­je és Szántó Miklós, a mártírha­lált halt kommunista harcos, Kállai Éva férje, a Magyar Hí­rek főszerkesztője. Mindhárman helyet foglaltak a Vörösmarty Művelődési Házban rendezett ünnepség díszelnökségében, _ amelybe beválasztották még Dorkó Józsefet, az MSZMP me­gyei végrehajtó bizottságának tagját, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Trezsenyik Sándort, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tag­ját, a KISZ megyei bizottságá­nak titkárát, dr. Csicsai Józse­fet, a megyei tanács osztályve­zetőjét, Gál Lajost, a KISZ Központi Bizottságának osztály- vezetőjét, valamint a hatvani városi és járási tanács és párt- bizottság képviselőit. ELSŐKÉNT Szerémi Borbála szólt azokhoz a diákokhoz, akik a Hámán Kató nevét most fel­vett kollégiumban élnek, s a régi harcostárs élménytáborá­ból merítve mutatta be a fia­talok és munkások érdekeiért harcoló munkáslány életét. Há­mán Katóról sokan nem tudják még a megyében sem, hogy tíz esztendeig dolgozott a hatvani vasúti pénztárban, s két évig járt tanítóképzőbe. Hogy több­re nem futotta? Megállította tanulásában a négy kis testvér, akit fel kellett nevelni, akik édesanya, édesapa nélkül ma­radtak. Hámán Katót nem tör­ték meg az ellenforradalmi rendszer megpróbáltatásai, iga­zi hazafihoz, kommunistához méltóan halt meg. A visszaemlékezést mélysé­ges csend fogadta. A taps, ame­lyet Szerémi Borbála kapott, nehezen csattant fél, hiszen nem a szónok hatáseszközeivel, hanem a kortárs, a hű harcos­társ szemével, átélésével villan­totta fel a „mi Katónk” alak­ját, a hatvani kollégium lányai előtt. Azután Lajtai Vera a Párt­élet főszerkesztője szólt azok­hoz a diáklányokhoz, akiknek r ■ Hámán Kató és Kállai Éva nevét vette fel két hatvani diákotthon 1963. FEBRUÁR 19., KEDD: < ZSUZSANNA 490 évvel ezelőtt, 1473. február i 19-én. született MIKQLAJ KOPEK- c NIKUSZ lengyel csillagász, aki Az [ égi pályák körforgásairól című l latin nyelvű munkájában Ptole- J me’us addigi geocentrikus rendsze- ) révei szemben —, amely szerint a * Föld lenne a központi égitest — megalkotta a Heliocentrikus világ­képet és kifejtette, hogy a bolygó- rendszer középpontja a Nap, körü­lötte keringenek a bolygók. Bár «elméletét vázlatosan már 1512-ben. i a Cofnmentáriolus című művében kifejtette, fent idézett munkája csak halála után jelenhetett meg. Engels Kopernikusz elméletét ; forradalmi tett”-nek nevezte, „ . . . amellyel a természetkutatás ki­nyilatkoztatta függetlenségét . .. innen számítódik a természet- kutatás felszabadulása a teológia hatalma alól.” 85 éve, 1878-ban e napon halt meg CHARLES DAU­BIGNY francia festő, az ún. „barbizoni iskola” tagja. Vonzotta a természet nyugodt szépsége, a folyópartok, a szelíd halmok, virágzó mezők költészete. Hangulatos képeiben a friss természet- • látás lírai melegséggel párosul. A holdkelte és a Villerville kör­nyéke című műveit a budapesti Szépművészeti Múzeumban őr­zik. N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents