Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

2 NEPOJSAO 1963. február 17., vasárnap Szavak élete *— országunk élete Álltam á falu főterén és fülem a következő mondatot kapta el: „Jön a dömperrel és az agro- nómus megmondja majd neki, hogy melyik üzemegység terü­letén dolgozik, én úgy tudom, hogy a hidroglóbus mellett.. Szőrkucsmás, jegenyemagas atyafi mondotta ezt egy sörös­hordót " .mázó testes ember­kének. Mindkettő látnivalóan parasztember volt. Az a fajta, amelyiknek emlékezete még őr­zi a népmesék Árgyilus király­fiját, és a népballadákat bené­pesítő betyárok rekedt indulat­szavait. És ez a mondat már olyan volt, hogy ha 18 évvel ezelőtt hangzik el, nincs ma­gyar paraszt, aki megértse. Ilyen nagyot változott pa­rasztságunk nyelvkincse ilyen rpvid idő alatt? Ilyen nagyot! S ebben a változásban nem kevés a nyelvnek természetes gazdagodása — és nagyon sok az amit a viharos iramú társa­dalmi-gazdasási átalakulásunk hozott magával. A nyelvészek számon tart­ják, hogy a Czuczor—Fogarasi féle nyelvszótár, amely 1874- ben jelent meg, még „csak” 110 784 cikkből állt s ezen be­lül mintegy 100 000 szót ismer­tetett. Negyedszázaddal később az Akadémia által kiadott „Címszójegyzék” már 122 000 szót ismertetett. Nemrégiben jelent meg a Magyar Nyelv Ér­telmező Szótárának hetedik, befejező kötete s a hét vaskos kötetben 206 873 szócikket ta­lálunk. Nyelvünk óriási arányú álta­lános gazdagodását jelzik ezek a számok. És ezen belül a pa­raszti élő beszéd színesedését, szebbé, kifejezőbbé válását is. Hírhedtté vált a múlt szá­zadban egy Müller nevű angol nyelvésznek az az állítása, amely szerint vannak angol pa­rasztok, akiknek a szókincse még a 300 szót sem éri el. Ta­lán ez a képtelen „megállapí­tás” is bátorított nálunk az 1940-es években egy cikkírót arra, ogy kifejtse: a magyar parasztember beéri 300—500 szó használatával. Aki életében tíz percet be­szélt már magyar paraszttal, vagy akárcsak belelapozott egy népköltészeti antológiába, az tudja, hogy ez a tények milyen durva, igazságtalan, — paraszt­ság unkát mélyen sértő — meg­hamisítása. És ha csalc futólag is szemügyre vesszük, mivel, menyiben gyarapodott paraszt­ságunk szókincse a felszabadu­lás óta, elámulunk. Üj szavak seregét hozta el­sősorban a munkásmozgalom. Még az átlagértelmiségiek kö­rében is vajon hányán ismer­ték a Horthy-világban példá­ul ezeket a szavakat: aktíva, népnevelő, pártmunkás, ideoló­gia, pártiskola, dogmatizmus, stb., stb. A nagyüzemi gazdálkodás sa­játos szervezési formái, min­dennapi gyakorlata Is szavak százaival, vagy talán ezreivel gazdagította nyelvünket. Vala­ha vajon mire gondolt volna a parasztember például ezeket a szavakat hallván; munkaegy­ség, zárszámadás, brigádvezető, kombájnos, háztáji, agronómus, tervfegyelem, mérleghiány, gépállomás, üzemegység, ser­tésgondozó, ellenőrző bizottság. De áradtak — és áradnak — az új szavak a közigazgatás, a kereskedelem, az iskola életé­ből is. Ma már megszokott csengésük van az ilyeneknek: vébé-tag, népi ellenőr, tanács- titkár, önkiszolgáló bolt, ven­déglátóipar, árualap, techni­kum, levelező hallgató, társa­dalmi ösztöndíj, vegyszeres gyomirtás, hitelkeret, faluszín­ház, űrhajó, televízió, kardi­gán. Üj fogalmak, intézmények, eljárások, árucikkek — az új élet megannyi ténye hozta nyelvünkbe e szavakat, vagy tette korábban ritkább haszná­latukat mindennapivá. Még régi közmondásaink egyike-másika is megújult az évek során. Korszerűbb gondo­lati tartalmat kapott. Jegyzet- füzetemben bukkantam példá­ul a következőkre: „Jobb a sűrű előleg, mint a híg zár­számadás.” Vagy: „Idővel a buta elnök is hajt az okos szó­ra.” És: „A gebe csak gebe marad, ha tsz jászlához kö­tik is”. A magyar nyelv történeté­nek viszonylag rövid szakasza során gyökeresedtek meg ná­lunk e szavak. És jámbor test­vériességben élnek és hatnak olyan évezredes szavainkkal, mint a mos, varr, főz, apa, anya, vő, mezítláb. És jól megférnek a nyelvújítás korá­ban alkotott, olyan — ma már matuzsálemi korúnak vélt — szavainkkal, mint például a sütemény, ügyes, veszteség, versenyez, emberiség és tár­saik. És, ha már a nyelv gazda­godásáról beszélünk, nem me­hetünk el szó nélkül elhulló, lassan-lassan feledésbe merü­lő szavainkról sem. Azokról, amelyek használata a régi vi­lág intézményeihez, jogrendjé­hez kapcsolódott. Gyakran ta­pasztaltam, hogy a mai falusi gyermekek többsége nem érti már egyes olyan szavak jelen­tését, — holott azok használa­ta még húsz esztendeje is ter­mészetes volt. „Ispán, intéző, szolgabíró, fiatalúr, méltósá- gos” — súrolhatnánk a régi rendszer hatalmi viszonyait ér­zékeltető szavakat. De az ilyen direkt politikai vonatkozású szavakon kívül százszámra vannak az olyanok, amelyek közvetetteb módon ugyan, - de ugyanerről a változásról be­szélnek. Néhány hete például egy falusi iskola harmadik­osztályos tanulóinak föltettem a kérdést: „mit nevezünk pala­táblának?” Huszonegy gyer­mek válaszolt, valamennyi írásban. Egyetlen elfogadható feleletet sem kaptam. Mégis ideírok egyet a buzgó felvilá­gosítások közül. Így szól: „Pa­latáblának mondjuk azt a táb­lát; amire őseink írtak, mert nem volt még papír ...” S ezt a népmeséi ízű felele­tet töltőtollal rótta papírra a nebuló, ugyanolyannal, mint amilyennel én ezt a cikket írom. Így vallhat szavak eltűnése arról, hogy miként válik tel­jesebbé, szebbé az élet. Bajor Nagy Ernő Tüntetés Hollandiában a bonni mi lí tarizmus ellen Bűdéiben, ahol a nyugatnémet NATO-haderök támasz- pontot fognak felállítani, a helybeli lakosság tüntetést rendezett a bonni militarizmus ellen. „Ne legyen Bundes­wehr Bűdéiben” jelszóval. A tüntetésen egyben megemlé­keztek arról a. hat ellenállóról, akiket a nácik 1944-ben Bű­déiben meggyilkoltak. A képen: Megkoszorúzzák az egyik áldozat sírját. Jobbról Allard báró, a belga Bundeswehr- támaszpontok elleni mozgalom titkára. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Titokzatos homály vess! körül a De Gaulle eilen tervesett újabb merényletet PÁRIZS: (MTI): Párizst pén­tek dél óta a De Gaulle elleni újabb összeesküvés híre foglal­koztatja. A lapok hatalmas cí­mek alatt ismertetik a terve­zett merénylet részleteit, köz­ük a letartóztatottak fényké­peit és rajzokkal szemléltetik: hogyan akarták megölni a köz- társasági elnököt a merénylők. A tervezett merényletet en­nek ellenére titokzatos homály veszi körül; a francia rádió és a hivatalos hírügynökség közleményei is gyakran ellent­mondók. A belügyminisztérium pénteken este közzétett nyilat­kozata csak arról szól, hogy az állambiztonsági szervek fel­forgató tevékenység miatt őri­A KÉPESLAP néhány sza­vas üdvözletének az aláírása fogja meg először szemem: Viktor. Győző, Viktor — forgatom magamban egy-két pillanatig a szót: vajon ki lehet e ritka név viselője? „Békés új esz­tendőt kívánok neked és az egész világnak” — áll oroszul az aláírás fölött, s tudom már, ki légyen, a feladó. S az idő űrében a rakétáénál na­gyobb gyorsasággal repít visz- szafelé hat év és öt hónapot az emlékezés. Ott állapodik meg velem, ahol 1956. augusztus 15-én hu­szonöt ifjú társammal együtt a magnyitogorszki vonatról leszállva, a Salamat nevű te­lepülés állomásán Ázsia föld­jére tettem a lábam. VIKTOR A Csepel Kerékpár és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalat értesíti azokat, akik személygépkocsit szán­dékoznak vásárolni, hogy A derengő hajnalon kisebb társaság fogadott bennünket, az egyik szűzföldi gazdaság búzájának az aratására érke­zett fiatal magyar kombájno- sokat, s ezek kísérőit. Kölcsönös üdvözlés után autóbuszba szálltunk, s elin­dultunk a nem egészen két és fél éve létrehozott urnyekszki szovhozba. A negyven kilométeres úton kíváncsian néztem a Siskin piktúráját idéző festői tájat, amelyen ezer- és ezerholdas búzatáblák végeláthatatlan tengere fölött akkor indult el égi útjára a nap izzó korongja. VENDÉGLÁTÓINK közben felváltva mesélték a .gazdaság megalakulásának történetét. A hősi erőfeszítések egy-egy mozzanatát is úgy ecsetelték, mint ami természetes dolog, nem jelent semmi különöset. Mi, magyarok azonban áimél- kodásba nyűgözve, hallgattuk, hogy csupán ebben a gazdaság­ban a szocialista haza közel ezer fiatalja dolgozik, akik’ annak idején huszonkilenc helyről verbuválódtak össze, hogy búcsút mondva szülővá­rosuknak, falujuknak, megszo­kott környezetüknek, meghó­díthassák a csak mihaszna, sásos füvet termő sztyeppét. És győztek. Mi már ötvenezer hold búza betakarításának a segítésére érkeztünk. Szemben velem huszonöt év körüli fiatalember, a gazda­ság Komszomol-titkára ült. — Viktor — nevezte meg magát bemutatkozáskor. A hajnali félhomályban úgy tűnt, mintha gyanakvóan fi­gyelne engem. Őszintén szól­va, kellemetlenül éreztem ma­gam. Minek vél, vajon kit gyanít bennem, hogy szempil­láját sem rebbentve, oly me­rőn tekint rám a több mint egyórás utazás alatt? Aztán elszégyelllem magam. Ahogy a nap világosságot árasztott buszunkba is, lát­hattam, hogy a Komszomol- titkár ablak felőli szeme, a jobb szeme — üvegből van. A gazdaságban eltöltött hu­szonhárom nap alatf aztán — amikor csak időnk engedte — sülve-főve együtt voltunk; széttéphetetlen barátság szálai szövődtek közöttünk, kötöttek bennünket össze. MOSZKVICS 407 es SHOOK típusú személygépkocsikra, rövid szállítási határ­időre megrendeléseket fogad el. Kérjük a megrendeléseket a vállalat elmére: Budapest, Bajesy-Zsilhiszky út 53. sz.‘alá küldeni. S ami izgatott: Viktor elme­sélte félvakságának a törté­netét. NEM EGÉSZEN tízeszten­dős fiúcska volt, amikor a hit­leri banditák megtámadták hazáját, a Szovjetuniót. Le- ningrádban élt ákkor, az ellen­ségtől közel három esztendőn át körülzárt Néva-parti város­ban. S bár a gyerekeket az or­szág belsejébe szállították, ő nem akarta elhagyni szüleit; addig sírt, könyörgött, darabig el is bújt, amíg ott maradha­tott az éhező, de minden tá­madást hősiesen visszaverő Leningrádban. Eközben veszí­tette el fél szemét, a fasiszták aknaszilánkj ától. Gyermekfővel nem hagyta el szülővárosát, amikor veszély­ben volt, de férfivá serdülve igen, amikor a haza úgy kí­vánta: fiatalok, hódítsátok meg a szűzföldet, termeljetek mi­nél több búzát, kenyeret! Szabad időnkben több ízben elmentem Viktorral vadkacsa­Vadászatra, s csodálkozva ta­pasztaltam, hogy ellentétes fogással, a bal vállához tá­masztva, épp bal szemével cé­lozva, milyen kitűnően kezeli a fegyvert. — Sokat gyakoroltam, ezért tudok így is lőni — mondta első vadászatunkkor moso­lyogva. Aztán komorrá vált az arca. — Tudod, azt szeretném, ha a puskát mindig csak vadka­csára, meg a többi vadra kel­lene fogni. Emberre soha. De... —, s nem folytatta, mert célt kínálva, újabb szárnyas csapat húzott el fölöttünk, s külön­ben is tudta, hogy értem: mit hallgatott el. Azt, hogy jaj len­ne annak, aki hazáját, a békét megtámadná! FORGATOM üdvözlő kár­tyáját, s a szívemet reménység hatja át. „Békét a világnak!” — írja barátom. S hogy így lesz, szimbólumnak nem lehetne kifejezőbb kívánság a végén, mint a neve. Viktor, azaz magyarul: Győ­ző! Tarján István zetbe vettek néhány személyt és kihallgatásuk még tart. Az összeesküvésseF kapcsola­tos egyéb jelentésekből azon­ban kialakítható bizonyos kép a történtekről: A párizsi katonai főiskola egyes tisztjei merényletet ter­veztek a köztársasági elnök el­len. Tervüket pénteken déle­lőtt akarták végrehajtani, De Gaulie-nak a katonai főiskolán tett látogatásakor. Elképzelé­sük az volt, hogy a köztársasá­gi elnököt az egyik emeleti ab­lakból távcsöves puskával lö­vik agyon, amikor kíséretével áthalad az iskola udvarán. A köztársasági elnök terve­zett látogatása pénteken déle­lőtt programszerűen zajlott le, a katonai főiskola épületét azonban már előző éjjel hatal­mas rendőri készültség szállta meg. Az összeesküvőket csütörtök éjjel tartóztatták le lakásukon. Az első jelentések hét, sőt több személy őrizetbe vételéről szól­tak, a hatóságok azonban csak öt nevet közöltek. Ezek: Ro­bert Poinard kapitány és fele­sége, Maulbon D’Arbaumont és Gye-Jacquot kapitányok, vala­mint Paule Roiisselot angol nyelvtanámő. Az összeesküvés fő szervező­je állítólag egy Watin nevű is­mert OAS-vezető volt, aki részt vett a köztársasági elnök ellen tavaly augusztus 22-én megkí­sérelt merényletben is. Watin már kétszer rendőrkézen volt, de szabadlábra helyezték. A letartóztatottak valameny- nyien tagadják, hogy össze­esküvők lennének és meg akar­ták volna ölni az államfőt. Aref ezredest marsallá nevezték ki BAGDAD: A nyugati hír­ügynökségek jelentései szerint az iraki, fővárosban, különö­sen a sűrűn lakott munkás- negyedekben tovább folytató­dik a kommunisták és a de­mokratikus érzelmű szemé­lyek elleni hajtóvadászat. Pén­teken szökés közben agyon­lőtték Mohammed Amint, a népi törvényszék volt ügyé­szét. „A nemzeti forradalmi ta­nács” Aref elnököt, akinek ed­dig ezredesi rangja volt, gya­logsági marsallá nevezte ki. Aref az iraki hadsereg első marsallja. A külföldi tudósítók Hazem Dzsavad államminiszter veze­tésével pénteken' látogatást tet­tek egy tankokkal és megerő­sített őrséggel védett börtön­ben, ahol a Kasszem-rendszer fogságba ejtett volt miniszte­reit tartják őrizetben. Az új­ságírók meggyőződhettek ar­ról, hogy a börtönben van Ha­séra Dzsavad volt külügymi­niszter, valamint Abdi tábor­nok volt katonai főkonnányzó. Barzani, a kurd felkelés ve­zetője, az AFP-hírügynökség jó forrásból származó értesü­lése szerint csütörtökön Kir- kukba érkezett és látogatást tett a körzet katonai parancs­nokánál. Bagdadban azt vár­ják, hogy a kurd felkelők ve­zetője különrepülőgépen a fő­városba utazik, a nemzeti ki­sebbség követeléseiről tárgyal­ni. A kurdok politikai, kultu­rális és nyelvi autonómiát kö­vetelnek, továbbá arányos ré­szesedést óhajtanak az iraki olajforrások jövedelméből. A kairói jelentés szerint Sza- jed iraki ügyvivő közölte az Arab Liga titkárságával, hogy országa elküldi képviselőit a liga kulturális bizottságának szombati ülésére. (MTI) kölcsönzés Ünnepi alkalmakra pohár, tányér, evőesxkox, Stb* XXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXVVXXXXX'XXVV', «« egri, gyöngyösi és hatvani fiveg—porcelán sza kűrietek ben Nyoma vészéit a venezuelai „szabad*áuhajónak“ CARACAS; Az üldözők még most sem tudtak nyomára bukkanni a venezuelai hazafiak által bir­tokba vett Anzoategui teher- gőzösnek. A hírszolgálati irodák beszá­molói szerint a venezuelai és az amerikai haditengerészet egyaránt nagy erőket vonulta­tott fel a hajó üldözésére. A venezuelai partok irányából, fedélzetén 1600 tengerészgya­logossal, négy toirpedciromboió kutatja a tengert, hogy utol­érje a hazafiakat, az Egyesült Államok .flottaegységei pedig azon igyekeznek, hogy elállják az Anzoategui út'ját, nehogy a hajó kubai vizekre jusson. Az AFP hírügynöksége arról értesít, hogy Venezuelában to­vább folyik a kampány Be­tancourt kormánya, közelebb­ről pedig az elnök tervezett washingtoni látogatása ellen. Pénteken Ismeretlen szemé­lyek megrongálták a Mene Grande Oil Company amerikai olajtársaság Anzoategui ál­lamban levő berendezéseit.- (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents