Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
1963. február IT, vasárnap NEPÜJSÄG 3 Qlwe.le.re. Zárszámadás után Ostoroson Egy svájci gyáros speciális cigarettatárcát hoz forgalomba azok számára, akik, ha leszokni nem is, de az elszívott cigaretták számát csökkenteni akarják. A tárca óraműre dolgozik, s csakis akkor nyílik ki, amikorra tulajdonosa jó előre beállította. Bárki beláthatja, hogy okos és elmés találmány ez a svájci tárca, mert ha meggebedek egy cigarettáért, akkor sem nyílik meg a szezám, csak óránkint, — ha óránkint, vagy kétóránkint, ha ennyi időre állítottam be... Rendkívül okosak ezek a svájci gyárosok. Nekem soha nem jutott volna ilyesmi eszembe. S ha eszembe is jutott volna, akkor se az, hogy óránkint egyszer nyíljon a tárca, hanem percenkint... Nem tárcára kell óramű, kedves uram, semmiképpen sem az órára! Rám! Belém! Hogy napjában csak tízszer nyúljak a cigarettáért ... S akkor akár be se csukódjon az a tárca. 1-6) Van már apám, és anyám „A mi anyánk, a mi apánk, a hazánk! A kissé szűk, a kinti ködtől félhomályos folyosón úgy virítanak a piros betűk, mintha újból és újból vitába akarnának szállni a kétkedővel: pótolhatja-e a haza az anyát, akitől az első szót, az apát, akitől az első hintáz- tatást kapja'a gyermek. A név hivatalos: József Attila Fiúotthon. Lőrinci. A lakók ' negyvenen, 14—18 éves fiúk. A sorsok megdöbbentőek. Szétzüllött családok, soha nem volt családok útszélre vetett hajtásait próbálja itt a „haza” sudár fácskává nevelni a minden titkok titkával: a munkával, a megértéssel, az emberi szeretettel. — Most már tizennyolc éves vagyok. Elkerülök innen. Soha nem tudhatom meg, hogy volt-e nekem is anyám? — a kérdést N. István tette fel. A választ az otthon kereste meg, munkásokkal hamar megtörtént a baj — és ha el is mentek másfelé dolgozni, a statisztikát, amely a távozók balesetét is rögzítette, nem vitték magukkal. Véleményünk az, hogy ez a magyarázat nem elégíthet ki senkit, a baleseti helyzeten változtatni kell. Nem, nem a munkavédelem fogyatékosságai okozzák a baleseteket — az emberekben van a hiba. A szocialista brigádok sokat tehetnek azért, hogy változtassanak a jelenlegi helyzeten. Félezer „fehér" műszak Havas a táj s még hermelinfehérben pompáznak a Mátra hegyvonulatai, a telepet övező dombok. Kemény s nehéz munkát végeznek az emberek, akik vagonokat raknak, sarolnak, máglyáznak s a „milliomosgépet” etetik, a nagy teljesítményű „hossztoló’-méretező masinát. Fahasábok puffannak a földön, havasak-jegesek; gyors markolásokkal emelik levegőbe, rakják csillekocsikba. A leghidegebb napokon is helytálltak a fatelepi munkások, hogy bányafával lássák el az altárót (a szénhiány miatt ez is besegít!) s a rózsái IX-es aknát. Helytálltak az erőműi szénrakodónál is, mikor vasárnapi műszakokban termeltek a bányászok; és helytálltak itt — a fatelepen. Hóval és hideggel dacolva. — Majd félezer műszakot hólapátolással töltöttek, hogy ■ szabaddá tegyék a munkateret : — mondja Wämser üzemvezető búcsúzóul. l Megálltak a nehéz próbát. Erős szél táncol a máglya- | halmok között, lezúdul a mát- ; rai hegyoldalakon, s már a ta- L vasz üzenetét hozza. Fejünk j felett az ég ólomszürke és ! kövér felhőkkel van tele. S . ki tudja, hányszor kell még l keményen megmarkolni a la- 5 pátnyelet... i Pataky Dezső munkát időre befejezett; s az 5 millió 328 ezer forintos tervből mindössze csak 20 ezer forint értékű munka elvégzésével maradtak adósak. Mindez csak apró szépséghibának róható fél, hiszen olyasmit takar ez a 20 ezer, mint az ecsé- di külszíni bánya kerítésének lefestése, különböző betonozási munkák, melyeket a rendkívüli fagy miatt kellett elha- lasztaniok erre az évre. Csinosodtak, szépültek a telepi lakások, a telep parkjai. Hárommillió 716 ezer forintot költöttek a belső karbantartásokra, parkok, vízvezetékek gondozására — a bányászok nem kis örömére, büszkeségére. S az idén újabb lakások csinosítása, szépítése került az építészek tervébe. fr Újítások, balesetek Szándékosan és nem véletlenül került egymás mellé ez a két szó. Mert hiába szépek, dicséretesek az üzem eredményei, nem ártana egy kis újítás arra sem, hogy az üzem baleseti statisztikája elégedettséget adjon. örömmel írom ide, hogy 1962-ben 11,1 százalékkal emelkedett az egy főre eső termelési érték (az építészetnél ' 21,5 százalékkal!), s azt is, hogy ; megnőtt az emberekben az újí- i tási kedv, az első fél évhez : viszonyítva több mint 50 szá- [ zalékkal emelkedett az elfoga- ( dott újítások száma, az újítá- . sok gazdasági értéke — de a baleseti statisztikával ezt nem tehetem, 240 műszak ment ve- , szendőbe azért, mert az embe- ; rek még mindig figyelmetle- ■ nek, vigyázatlanok, s nem elég ! körültekintőek. Igaz, ha az okok gyökerét ’ kutatjuk, hamar rálelünk a magyarázatokra! Csalt röpke, futó pillantást kell vetnünk a létszámnyilvántartás adataira: az üzem munkásainak száma 520; 1962-ben érkezett 318 új munkás — és eltávozott 439!!! (Ez a nagyfokú hullámzás az altárónál kialakult rendkívüli i körülmények következménye i volt) Az új, s gyakorlatlan Akik megálltak a nehéz próbát A petőfibányai szállítószolgáltató üzem irodájában cigarettafüst gomolyog, az üzemi vezérkar s a tröszt, a területi szakszervezeti bizottság küldöttei, hat-nyolc ember tanakodik, vitatkozik, érvel és mérlegel. Írógép billentyűi kattognak, s az elmúlt év munkaversenyének eredményei, tapasztalatai gyűlnek a jegyzőkönyv „flekkjein”, világos, szabatos mondatokban a szocialista vetélkedés analízise. — Elkészültek az -ez évi munkafelajánlások is — mondja Wämser Gyula, üzemvezető, a tanácskozás végeztével. — A szolgáltatási termelési, értéktervek 5 százalékos túlteljesítését vállaltuk, 178 ezer forint értékben. Tavaly sem vállaltak többet a dolgozók, de a pártkongresszus tiszteletére, november 15-ig, beváltották adott ígéretüket, s ezt az összeget, a 178 ezer forintot, még fel is kerekítették év végéig 39C ezerre. 1 Százalékok és forintok Akár egészében, akár rész- Jeteiben vizsgáljuk az üzen: 1962. évi munkáját, a kép egyaránt megnyugtató: vállalt í százalékos túlteljesítésüket meg- duplázták, 105 százalék helyed 111,1 százalékot értek el. É: nem akármilyen módon, meri például műszakfelhasználásul alatta maradt a száz százaléknak, s a létszám is kevesebt volt, mint a megengedett Egyéb minőségi és gazdaság mutatóikat is kedvezően alakították: a tervezett 96,3 százalékos költségszint helyett 86 szó zalékos ráfordítással dolgoztak s ugyanakkor, mikor a béralapot csak 95,2 százalékig használták fel — a műszak bérek 1,1 százalékkal emelked tek. Ma átlagosan egy-egj munkás 2 forinttal keres töb bet műszakonként* mint ko tábban. Csinosított lakások — milliókból A szállító-szolgáltató üzen építészeti részlege mindéi tizennyolc év Után. N. Istvánnak volt anyja, s majd két évtized után apa is került... K: Józsefnek, R. Györgynek kinyomozhatatlan a származása. Csak biológiai törvények igazolják, hogy mindkettőjüknek valahol és valamikor volt anyja és apja is. Most csak ők vannak. patkó igazgató leveleket •*- mutogat, ezeket a sorokat az itt nevelt és innen elkerült, most már felnőtté érett emberek írták a nekem ridegnek tűnő, de nekik otthont jelentő falak közösségéhez. — Tíz unokánk van... Bizony. Többszörös nagyapák vagyunk — mondja és óvatosan, mint valami pedagógiai dokumentumokat, rakosgatja visz- sza a leveleket. Mert valóban dokumentumok ezek, hogy a haza, ha ringatni nem is, ha ölelni nem is, ha könnyeket puha kézzel letörölni, a felsebzett térdet bekötni nem is tud, — de nevelni, embert nevelni ezerszer jobban, mint a meggyötört palánták egykori gondozói. .. H. Gyula üldögél most velem szemben, seszínű haja homlokába hull, csendes, szerény beszédű és igen értelmes fiú. Csak éppen nem néz ki 16 évesnek... Évek óta az állam, vagyhogy a „haza” neveli... — Az én mostohaapám? Még a saját gyerekeit sem szereti« Üti, veri őket, édesanyámat is... Engem nem ütött meg soha, mégis megszöktem. Nem bírtam nézni már, tetszik tudni, s borzalmas volt, hogy csinálni sem tudtam semmit. Itt jobb, sokkal jobb lesz... Műszerész akarok lenni — néz az igazgatóra, teljesülhetnek-e itt a vágyak... — Hát, ahhoz tanulni kell, fiam... — Tanulok én, igazgató bácsi... el akarom végezni a gimnáziumot... Csináltam ' már detektoros rádiót is — lelkesedik fel, aztán gyorsan elhallgat. Ügy érzi, nem illik a hencegés... A másik fiú is vézna, na- gyón csendes, barna szeméből olyan mély keserűség néz rám, mintha egy nagyon sokat szenvedett, öreg ember tekintene a számára érthetetlen világra... — Anyagi okok miatt — mondja S. Anti... — Anyagi okok miatt — mondja harmadszor és negyedszer, mikor kérdem, miért került állami gondozásba. — Az apám 64 éves éjjeliőr, az anyám is túl van az ötvenen, nem is egészséges. Ezért... Érzem, hogy nem igaz, de kamaszodó gyerek könnyei nekem is nagyon tudnak fájni. Hallgatunk egy pillanatig, aztán maga sem tadja hogyan, de kiböki... — Édesanyám nagyon vágyott a gyerekei után... Az első házasságból valók után... Elment. — Elbúcsúzott tőled? — Igen... —Miért nem mondtad, hogy vigyen téged is, vagy miért nem kérdezted meg legalább, miért nem visz? — Nem kérdeztem... — Tudtad, hogy úgyse visz? Hallgat... — Ne kérdezzem? — Ha nem muszáj... S. Anti pilóta akar lenni. Magasra szállni és a végtelenbe. Talán ott fenn, a felhők felett senki sem látja, amint anyját siratja legkisebb fia. — Rakoncátlanok voltunk — ezt adja magyarázatul V. Pál, 17 éves, Hajdú megyei fiús akinek a bátyja most került haza, éppen ebből a fiúotthonból... — Meg a tanulás sé ment. Azért kerültünk* bátyám is, én is ide... — És édesanyád meglátogat néha? A kishúgom. Anyám soha. Nem szeret bennünket... — Biztos, hogy nem szeret? — Akkor itt lennék? — kérdi vissza kegyetlen logikával..* —- És te? — Édesanyám. Kell szeretnem.^* t1 s mehetnék végig szobá- kon, gyermekeken — sorsok és tragédiák, amelyekért egy, vagy esetleg két ember felelős. Néha úgy, hogy az elemi gondozás állati ösztönét is számon lehetne kérni a szülőktől, néha úgy, hogy az emberi értelmet. B. Zoltán elvált anyja az erkölcsrendészet ismerőse. K. Péter szülei jól kereső, pozíciót bíró emberek, alak heti száz forint zsebpénzzel gondolták' letudni a gyermeknevelés pénzben soha ki nem mutatható munkáját. S jönnek a gyerekek, ha nem is sokan, de jönnek minden évben, hogy amit nem tudott* nem akart az anya, az apa, azt megtegye a „haza”: embert neveljen fiából... Hogy nem mindig sikerül? Hogy akad egy-kettő, aki már menthetetlen? Akinek lelkét olyan vastagon lepte be- a szenny, hogy itt a pedagógia már tehetetlen? Ezért az otthont hibáztatni könnyű,- de nagyon igazságtalan dolog lenne. Szakmát, munkát, tudást, közösségi érzést, az élet szerete- tét, szépségeinek megbecsülését plántálják itt a szívekbe... S arról ki tehet, hogy akad olyan, akinek a szíve már csak egy ritmikusan mozgó izomtömeg ... Ezek a gyerekek már nem tudtak sírni 'sem ... 17 zeket a gyerekeket meg* , J tanítják itt mosolyogni... Megtanítja őket érré anyjuk, apjuk: a haza! Gyurfeó Géz» Szabad ideje jóformán alig van, munkája teljesen leköti idejét. Szenvedélye? Nagyon szereti a labdarúgást, ha módja van rá, minden mérkőzést megnéz. Nem dohányzik, szereti a társaságot, és szenvedélyes újságolvasó. Boldog családi életet él. Felesége, — akinek az apja baloldali bányász volt, s akit 35 éves korában ragadott el a beomló bánya — megértő, sokat segít férjének, sokat vállal férje munkájából. Amikor meghallotta, hogy férjét képviselőnek jelölik, nem lepődött meg. Érthető! Hiszen ő látta legjobban, mennyit fáradt, munkálkodott eddig is élete párja, s 18 évvel a felszabadulás után ő is, mint olyan sokan mások — természetesnek veszi, hogy bányász, vasas, vagy szövetkezeti paraszt képviseli az ország népét a Parlamentben. Lánya tavaly érettségizett, jelenleg a tanácsnál dolgozik, és jövőre egyetemre készül. Nagyon büszke édesapjára, és külön öröm számára: február 24-én szavaz életében először, és a jelöltek között ott van az édesapja is. ★ Ennyit a választói nagygyűlésen elmondott szűk szavú életrajzhoz. És összefoglalásul álljanak itt annak az idős apci néninek a szavai, aki Tiliczki József házához kalauzolt: — Jóska nagyon rendes ember, nagyon szereti mindenki a faluban! Papp János A VÁLASZTÓK ELŐTT: Kiegészítés egy életrajzhoz felét a bányában töltötte. Halk szavú, szívós ember. Azok közé tartozik, akik keveset beszélnek, de sokat tesznek. Részese volt az elmúlt évek nagy munkaversenyeinek, s hogy a jók között is a legjobbak közé tartozik, kitüntetések, jelvények, oklevelek, jutalmak bizonyítják. Jelenleg egy szocialista brigád vezetője. Kilencen vannak a brigádban, nyolc év alatt kovácsolódtak össze, ismerik egymás gondolatát is. Mondani sem kell, hogy a brigád tagjai nagyon örülnek vezetőjük képviselőjelölésének, egy kicsit a saját maguk megtiszteltetésének is tartják ezt a nagy bizalmat. A bánya, sok energiát, erőt kicsikar az emberből. Tiliczki József azonban erősebbnek bizonyult a természetnél ebben a küzdelemben. Ereje, akarata, energiája, a föld alatti csatározások után maradt arra is, hogy a föld felszínén is csatát vívjon. S ez talán még nehezebb, — az emberi gondolkodás megváltoztatásáért folyt és folyik itt a harc. Volt pártvezetőségi és pártbizottsági tag. A pártoktatásokon a marxizmus! ismertette meg bányásztársai- vaü, 1957 elejétől pedig Apcon, mint községi párttitkár tevékenykedik. Eddig egy bánya, egy brigád és egy község gondjaiban osztozott, ezután az országgyűlésben, az ország gondjaiban, felelősségében is osztozni fog. ★ Végezetül néhány „intimitás” TSBczki József életéből megmutassam: kire szavaznak február 24-én! ★ Apcon, a Szabadság utca 46. szám alatt lakik Tiliczki János, a képviselőjelölt édesapja. Hetvenhat éves, betegeskedő — hol felkel, hol fekszik már —, az élettől alaposan megviselt, volt bányász. Amíg erővel bírta, kőbányában dolgozott, de most már évek óta a nyugdíjas bányászok életét éli. Tiliczíki János bácsi szavazott a 30-as években is. Behívták a kőbányászokat a községházára, „megvendégelték” őket egy kis kolbásszal, néhány pohár borral, és választhattak: csendőrszázados, vagy kegyelmes úr legyen-e képviselőjük!? Tiliczki János nem szavazott arra, akiinek a főjegyző korteskedett, és akinek a borát megitta — elbocsátották: a kőbányából. Nem „dolgozott meg” a pohár borért, nem hálálta meg a főjegyző vendégszeretetét, és a főjegyző törlesztett. Tiliczki bácsi fia, a petőfibányai vájár, most képviselő- jelöltként indul a választáson. És Tiliczki János, az idős, rokkant bányász, most vérére, fiára szavaz. ★ Huszonhat év a bányában hosszú idő. Tiliczki József képviselőjelölt életének több mini Fiatalos arcú, ősz hajú, szürkébe öltözött férfi kapja meg a szót a választási nagygyűlés elnökétől. Feláll, s az első pillanatban kissé zavartan kezdi a bemutatkozást: bányász vagyok, itt, a szomszédban, Pe- tőfibányán dolgozom 1937-től. Bányász volt az apám, s a bánya a mindenem nekem is. * A hallgatóság — mintegy 300 bányász — érdeklődve, mondhatnám úgy is, kíváncsian nézik, hallgatják az előadót, aki bányász, olyan ember, mint ők, akit képviselőnek jelöltek, s aki, ha megválasztják, február 24-től őket képviseli az országgyűlésben. S mert nagyon szűkszavú volt Tiliczki József petőfibányai csapatvezető vájár, képviselőjelölt bemutatkozása, hadd egészítsem ón ki életrajzát, hogy kielégíthessem a választók kíváncsiságát, s ha vázlatosan ist,
