Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
/ J% VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIV. évfolyam, 40. szám ARA: 60 FILLÉR 1963. február 17., vasárnap r Szabadságunk záloga „A magyar nép csak akkor lesz boldog, ha sorsa a haladás nemzetközi Golf-áramlásához kapcsolódik.” Abban az időben hirdette meg ezt a nagy költő, Ady Endre, amikor a hivatalos politikusok egyrészt a középkori szellemű Iíabsburg-ház előtt hódoltak, másrészt meg (ugyanakkor és ugyanazok) egy más népeket térdre kényszerítő „a magyar egyedülvalóságot kifejező” magyar imperializmus hazug álmával hódították a hiszékenységet. A népet és a hazát igazán, tehát nem üres frázisokkal, hanem a fájdalmas problémák őszinte feltárásával szerető Ady Endre gyönyörű, bátor, keserűségükben is harcos versekben támadta az „apró khánok”-at, a „betyár urak”-at, akik arra nevelték a magyarokat, hogy ne lássanak túl az orrukon, hogy „minden igának barmai” legyenek. És a később élt József Attilának is vád és tiltakozás „csörömpölt” az ajkán, az ezúttal nem a Habsburgokat, hanem a hitleri világhóditási terveket — a magyar „egyedül vagyunk” hazug jelszavával — szolgáló, kisebb-nagyobb khánok ellen. Tiltakozott, amíg élt, hogy „mi ne legyünk német gyarmat”... Ady jóslása, József Attila önmagát fölemésztő küzdelmének célja, a sokat szenvedett magyar nép legjobbjainak régi álma valósult meg tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor 1948. február 18-án megkötötték a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Nem pusztulásra ítélt világhódítókhoz, — s önbecsapó álmokhoz — kötődött az ország saroglyája, hanem valóban a nemzetközi haladás legyőzhetetlen Golfáramlatához kapcsolódtunk, amikor — egyenlő jogok és kötelességek alapján — szerződést kötöttünk a világ első szocialista államával, a szabadságunkat elhozó szovjet néppel. „Modem” napóleonok helyett egy világhódító eszmével, Lenin szellemi és erkölcsi örökségével, az emberiség jövőjét jelentő tudományos szocializmussal léptünk barátságra. Ez a szerződés immár nem uraink helyettünk, nevünkben — valójában azonban ellenünk — megkötött szövetsége volt, hanem a felszabadult, a nemzetté lett nép első jelentős diplomáciai tette. Mi kellett ahhoz, hogy a magyar—szovjet barátsági és együttműködési szerződés tizenöt esztendővel ezelőtt megszülessék? Meg kellett szabadulni a horthyak és cho- rinferencek, a náci ügynök imrédyek, a szápolyozó weiss- manfrédok uralmától, attól a hatalmi rendszertől, amelynek nem volt érdeke, hogy a nép tisztán lássa helyzetét és feladatait. Sőt éppen az volt az érdeke, hogy ne lássunk tisztán, hanem félelem és elmaradottság, sovinizmus és kispolgári önzés homályosítsa el látásunkat. Meg kellett szabadulni mindattól, ami romokba döntött házakat, elpusztított emberi életeket, elaljasított emberi lelkeket. Űjjá kellett építeni a házakat, hidakat és a lelkek reményét is, hogy sor kerülhessen a magyar—szovjet szerződés történelmi eseményére. Tudjuk, a népünket felszabadító, s a barátság okmányával történelmünk új fejezetét megalapozó Szovjetunió életét hosszú évekig beárnyékolta a személyi kultusz. Tudjuk azt is, hogy 1948 után nálunk is voltak olyan évek. amikor a Ieninizmustól idegen tendenciák is érvényesülhettek. De sem a dogmatizmus hibái és vétkei, sem a revizionista árulás nem téphették széjjel azt a szövetséget, amelyet maga a történelem alkotott. Most — amikor az igazi leninizmus uralkodik a vezetés minden szintjén, most látjuk csak teljes fényében, hogy a magyar— szovjet barátsági szerződés egy nagy és egy kis nép. a jövőt szinte előrevetítő egymásra találása volt. Tizenöt év alatt megváltozott a világ térképe, s a barátság, a remény, az öntudat új fényei gyúllak ki olyan országok népeiben is, ahol még az imperializmus nemzetközi rendszerét szolgáló kisebbség, uralkodik. Fantasztikus tizenöt év volt ez: mozgásokban, problémákban és távlatokban összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint azelőtt ötven esztendő, vagy akár egy egész évszázad. A régi frázis-„történelmi korban élünk” — valósággá lett, megtoldva azonban azzal, hogy mindinkább magunk csináljuk az oly sokáig csak „csínálódó” történelmet. S ennek a minden nép számára a béke és a boldogság világát előkészítő korszaknak a szovjet nép volt és marad az elő- harcosa, a politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg megújho- dott, immár a kommunizmust építő szovjet társadalom. Büszkék lehetünk rá, hogy szövetségesei vagyunk a haladás társadalmi szputnyikjának, a szovjet népnek, s hogy tizenöt év alatt — hátunk mögött eredményekkel és csalódásokkal, kudarcoktól és harcoktól egyként megedzve — egy egész nép nőtt fel annak az okmánynak a politikai és erkölcsi magaslatára, amit 1948. február 18-án népünk legjobbjainak igénye fogalmazott szavakká, mondatokká. A szovjet—magyar barátsági szerződés a diplomácia — ezúttal maradandó értékű — eszközeivel fejezi ki népünk örök, a legkeservesebb viszonyok között is megőrzött vágyát a jó és szép életre, a szabadságra és az igazságra. Az élüzem cím el nyerésének feltételei a mezőga?da§á»kan A Mezőgazdasági Értesítő közli a földművelésügyi miniszter utasítását az Élüzem cím és a vele járó pénzjutalom elnyerésének 1963. évi feltételeiről. Az utasítás megszabja, hogy az állami tan- és kísérleti gazdaságok, gépállomások, növényvédő állomások és a minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok milyen eredmények alapján nyerhetik el a kitüntető címet. A feltételek a mezőgazdasági nagyüzemekben elért előrehaladást tükrözik. Az állami tan- és kísérleti’ gazdaságokban az üzemtervben jóváhagyott vállalati eredménytervnek, költ- ségszinttervnek, valamint az értékesítési tervnek kiemelt cikkenkénti és ütemterv szerinti teljesítése az egyik feltétel. Nagy mértékben figyelembe veszik az egy termékegységre felhasznált kézi- és gépi munkaórák számát, továbbá a területegységenként, illetőleg az állatonként elért átlaghozamokat Az oktatási és kísérleti 'célokat szolgáló gazdaságokban a gyakorlati oktatási, illetve a kísérleti feladatok maradéktalan megvalósítása is elbírálásra kerül. A bemutató és szaktanács- adó tevékenységre kijelölt gazdaságokban figyelembe veszik a tanácsi szervekkel közösen készített ffiimkaterv végrehaj-j tását, a körzetükben működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek szakmai, műszaki és gazdasági segítését is. A gépállomásoknál a kapacitás maximális kihasználása, továbbá a termelőszövetkezetek által leszerződött gépi munkák időben és jó minőségben történő elvégzése mellett az arató- gépek, a kombájnok és a silókombájnok teljesítményének fokozása kerül többek között elbírálásra. Fontos féltétéi az Élüzem cím elnyeréséhez a termelőszövetkezetekké! leszerződött gépjavítások és egyéb műszaki szolgáltatások maradéktalan elvégzése. A szántásra alkalmas traktorok legalább 80 százalékát a munkák dandárjában két műszakban kell üzemeltetni. (MTI) J Szokatlan csend. Halk léptek, pedig szünet van. S ebben a pillanatban, amikor felharsant az óraközi pihenő végét jelző csengő, az egri közgazdasági technikum diákjai pillanatokon belül elfoglalták helyüket a padokban. A folyosón léptek kongnak, s mikor kinyílik az ajtó, keretében a bizonyítványokat hozó osztályfőnökkel, leinek felderül, kinek elfelhősödik az arca. Az 1. b. osztályban hamar rátér Lettner György osztályfőnök a „lényegre”, egymás után szólítja a diákokat. Szegedi Márta helyre se megy, már útközben megnézi. Aztán sustorog. Simon Erzsi a kitűnők biztonságával nyúl a bizonyítványért. Bolla Éva egy pillanatra majdnem hangosan felkiált, gazdasági alapismeretből megkapta az áhított ötöst! Hosszú, hirtelen nőtt gyerek. Leszegett fejjel áll, s hallgatja az igazgató korholó szavait, aztán eltörik a mécses. Bizony, gépírásitól elhúzták. Hildái ás a ró dli pálljam Ktss-ek, szolgáltató ipari dolgozók választási gyűlése Gyöngyösön Lassan gyülekeztek tegnap az emberek, azután megtelt az AKÖV oktató terme Gyöngyösön. A választási gyűlést dr. Molnár Mihály, a HNF városi bizottságának titkára nyitotta meg. Az elnökségben helyet foglalt még Raft Miklós, a városi tanács vb-élnöke. A beszámolót Szurdi István, a Központi Bizottság tagja, képviselőjelölt tartotta meg. A régi ismerősöket, egykori harcostársakat köszöntötte először, majd az egykori választások előkészületeit hasonlította össze a mostanival. Programját illetően elmondotta, hogy az teljesen megegyezik a párt és a kormány programjával. Hangsúlyozta, hogy a magyar népnek megvan a tapasztalata ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a rossz politikát a jótól. A nép nagy többsége ma a párt politikáját helyesli, a magáénak vallja azt. A későbbiekben az elmúlt év eredményeit hasonlította ösz- sze az 1938-as, a háború előtti legeredményesebb évvel. — Elégedettek lehetünk, ha azt nézzük: honnan indultunk el 1945-ben — állapította meg Szurdi István. — De elégedetlenkedhetünk, ha arra gondolunk, hogyan szeretnénk élni. Érdemes azonban utalnunk most arra, hogy 1958-tól 20 százalékkal nőtt a fogyasztás az országban, s a betétek ösz- szege 2 milliárdról 9 milliárdra emelkedett. Ügy gondoljuk* hogy az ígérgetés helyett, minden különösebb hűhó nélkül azonnal javítanunk a helyzetünkön, ha ehhez az anyagi fedezet már biztosított. Majd a kisiparról, a ktsz-ek és szolgáltató ipar kérdéseiről beszélt. A negyedik c. osztályban már higgadtabb diákok várják a tanárt. De a könny itt sem marad el. Negyedikben nehezebb viselni a rossz jegyet. — Gáspár Katit külön meg kell dicsérnem — hallom az osztályfőnököt —, mert három és fél évig Mezőkövesdről járt be, s akkor is becsülettel tartotta a négyest, s amióta kollégiumban sikerült helyet kapnia, lám, jeles lett! Példátok lehet! — Miért sír? — kérdem az egyik szipogó leánykát, de válaszolni nem tud. Nyeli a könnyeit, de azok csak előtörneIt. Nem is faggatom, ő tudja mi a baj. Nézzük a kicsiket! A II. számú gyakorlóban a második emeletre megyünk. A nyolcadik c. osztály néma csendben áll a folyosón, s mikor feltűnik Nagy Dezső osztályfőnök, önkéntelenül felhangzik: — Juuuj! — No, gyerekek, a mai rajzóra helyett „termelési értekezletet tartunk!” — oldja a hangulatot az osztályfőnök. — Tudod, Ági mérői vast asöf — s Ági keserves arccal bólint. — Jutka! Rendben van, de ... érted, ugye? Értik hát. Én nem értem, de az osztályfőnök minden gondjukat. bajukat tudja, s elég egy fél mondat, hogy megértsék egymást. — Életemben nem volt hármas “ bizonyítványomban! — keseredik neki Nagy Klári. S aztán a kép ugyanaz. Ki egyedül, ki a padszomszédjá- val nézegeti a varázskönyvet. Az osztályfőnök szól még néhány szót, az igazgató is tesz egy-két megjegyzést, de ezek a pillanatok nem nagyon alkalmasak komolyabb beszélgetésre, ki a kályhát, ki a plafont, ki a padlót nézi, s vajmi keveset értenek most a „hegyi beszédből”. Apró elsősbe botiok a folyosón, magam is kettesével szedtem a lépcsőt, nem csoda, ha egymásnak szaladtunk. Elfelejtettem, hogy nem kapnak most bizonyítványt és kérdem: — No, milyen lett a bizi? — Semmilyen. Tőlünk saj"ák — kényül le a kis ember füle, m — Mi a kisipar jövője nálunk? A felelet egyszerű: szükség van rá. Különösen a javítások területén. Nálunk a ktsz-ek évente 12 milliárd forint értékű árut termelnek. Részesedésük a ruházatban a nagyüzemekhez viszonyítva 29 százalék, a bútoriparban 42 százalék, a cipőiparban pedig 12 százalék. A megyében mintegy 220 millió forint értékű terméket állítottak elő, aminek majdnem egyharmadái Gyöngyös adta. A mezőgazdaság helyzetéről, feladatairól, majd a külpolitikai kérdésekről szólott ezután Szurdi István. A két világrendszer békés egymás mellett élésének kérdését fejtegette később. Ezt követően a kommunisták példaadását hangsúlyozta. — Ha a hibák mellett az eredményekről is beszéltem, nem akartam azt sugallni, hogy nálunk minden nagyon jól van, de időnként szükséges beszélni a megtett útról, hogy érezzük: érdemes volt dolgozni, tanulni, mert erőfeszítésünk meghozta gyümölcsét, nem mások számára, a magunk számára, az egész nép számára — fejezte be beszédét Szurdi István. A beszámoló után még hosz- szasan elbeszélgetett régi ismerőseivel, egykori munkatá'-- saival. (gmf) FÉLÉVKOR KÉT ISKOLÁBAN
