Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

4

NÉP 0 JS AO

W63. február 15., péntek

A községfejlesztési alap -,--------s_j------------p nsz t\ í x t\

* <

♦ * *1* •> ♦;« «•> *;♦ .j. «j« ♦;* «$* «;♦ «$• ,j, ,j,

Pár. káp. - pir. burg.

A Kedves Olvasó bizonyára már az első pillanatban megértette a cím rejtett, belső mondanivalóját, s ki tudta tölteni a pontok által jelzett helyeket, valahogy így: párolt káposzta — pirított burgonyával ... A cím étlapkivonat. A rövidítés előnye: mikorra körülbelül megérti az ember, hogy mit is főznek az illető kisvendéglőben, még ékesebb lesz. Nemes cél a „rövidíts ma többet, mint tegnap” mozgalom jegyében fokozni a vendég kíváncsiságát és étvágyát. Hiányosságként csupán azt említjük meg, hogy még mindig nem érték el az étlapok a totális rövidítés színvonalát. Majd mi segítünk: Ű. ty-s. m., v. gr. (Újházi tyúkhúsleves metélttel, vagy grízgaluskával). Szt. zsg. (Szalontüdő, zsemle- gombóccal). Przs. sz. hhhh. (Párizsi szelet, forró!) Menü: Bl. rtt. j. plcsnt.) Bableves, rántott máj, palacsinta).

—hátai—>

— VÄLASZTÄSI nagygyűlést tartottak kedden az adá- csiak a községi kultúrotthon nagytermében. A gyűlésen közel 450 ember jelent meg, ahol Szepesi Andrásné járási

„tanácstagjelölt mondott beszédet a választások jelentőségéről.

— SZOMBATON délután 3 órakor Egerben, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa kultúrotthonában kerül sor három járás — az egri, a pétervá- sári és a füzesabonyi — Ki mit tud? megyei elődöntőjére. A járási döntök széles mezőnyét bizonyítja, hogy a selejtezés ellenére a három járás mintegy 50 műsorszámmal szerepel a szombat délutáni előadáson.

— A FRONTFEJTÉSEK korszerű biztosítását tovább szélesítik az idén az ózdvi- déki tröszt üzemeiben. Eger- csehiben a vékonytelep frontfejtésén hazai gyártmányú hidraulikus tárnokkal végeznek majd kísérleteket.

*» IFJÚ VÁLASZTÓK nagygyűlése lesz ma délután 3 órakor Egerben. A városi művelődési házban Trezsenyik Sándor, a KISZ Heves megyei Végrehajtó bizottságának titkára a főiskolai hallgatók, Németh Tibor, a KISZ egri városi bizottságának titkára a Gárdonyi Gimnázium nagytermében az először szavazó középiskolás diákok előtt mond beszédet.

Községi fejlesztési alap. Ismét egy fogalom, egy közismert dolgot kifejező szó, szókettős, amely akkor sem szerepelhetett volna a Cuczor— Fogarassy-féle nagyszótárban, ha a szerzők eljutnak a K-be- tűig.

Aid közelebbről meg akar ismerkedni vele, nem is a vaskos szótárakban keresi a ma- | gyarázatot.

Fia például az

ERKI

termelőszövetkezeti gazdát megkérdezik, mi a véleménye a községfejlesztési alapról, s kiejtik előtte ezt a szót is, vízvezetékrendszer, — csak akkor válaszol udvariasan, ha előbb elszámolt tízig.

— Nem kérdeztek meg engem, amikor elhatározták a vízvezeték és törpe vízmű építését Erken, pedig az én forintjaimból akarták elkészíteni. De a többi adófizetőt (községfejlesztési adó fizetőire gondol) sem, és emiatt még megvalósítása előtt megbukott ez a terv. Százezer forintért vásároltak csöveket az építkezéshez, meg is érkeztek a csövek idejében, de közben a tanácselnök — még hozzátenne azt is: ő volt a negyedik, aki a legutóbbi választások óta a község élén állt. De azóta már ő is átadta az elnöki asztalt — iskolára ment, s a tanácstagok is szembefordultak az elképzeléssel, leszavazták az építkezést. Az 1400 lakosú község nem bír el a községfejlesztési alap terhére egy két-két és fél millió forintos építkezést, amikor 1958. január 1-től, 1962. december 31-ig összesen 1 300 000 forintot költöttünk a község fejlesztésére. (Ebből jutott a buszmegállóra, az utak portalanítására, a villanyhálózat bővítésére, kutak fúrására, járdaépítésre.)

A 100 ezer forintos „kezdeményezés” sértette a falu lakóit, s amint megkérdezték tőlük, meg is mondták, ki is fejezték: idegen nekik ez az ötlet.

Le is került a tanácsülések napirendjéről a vízvezeték, az új elnök — itt megállna egy pillanatra emberünk és hozzátenné: ő az ötödik 1958 óta — már nem is emlegeti.

Építkeztünk mi itt, kérem — mondaná az erki tsz-gazda —,

de a vízvezeték anélkül, hogy elkészült volna, fullánkot • hagyott bennünk, kellemetlen emléket.

Ha egy közeli községben,

TISZAFÁNAK

kérdezzük meg valamelyik tsz-gazdát, másképp válaszol.

— Én érzem, hogy nem hiába fizetem be a községfejlesztési adót Tudom, hogy azt olyan célokra használják fel, amely mindenki érdekét szolgálja. Megépítettük például a hidat a Kis-Tiszán, és most az 50—60 mázsa szénát könnyűszerrel szállítjuk a termelőszövetkezet szérűjére. Elkészült a hidroglobusz, évente kilométerekkel nyúlnak a betonjárdák, a villanyvezeték drótjai, s ma már csak a község szélén járnak sáros lábbal az emberek. Az sem mentegeté- se a dolgoknak, persze, de a 4 millió 377 ezer forintból — ennyit használtunk fel a község fejlesztésére négy év alatt — nem jutott többre. Mi vigyázunk arra, hogy amit elkezdtünk, be is fejezzük. Az előző elnök „idején” elkezdett járdaépítés és villanyhálózatépítés sem szakadt meg, amikor új elnök állt a vb élére, az új vezető nem hozott gyökeresen új terveket a tarsolyában, s nem temette el a régieket: az útépítés, a villanyszerelés egy pillanatig sem szakadt félbe.

Persze, gondjaink azért nekünk is vannak, ha azokat nem is az őrségváltás okozta. Tavaly például a háromnegyed milliós községfejlesztési alapot teljes egészében a villanyhálózat bővítésére fordítottuk. A szerelő vállalat azonban a pénz nagy részét — 450 ezer forintot — nem új vezeték építésére használta fel, hanem arra, hogy kicserélje a régit. Szerintünk ezt a vállalatnak a saját költségvetése terhére kellett volna elvégeznie. Mint ahogy saját terhére kellene megépíteni — gondolom és — a transzformátorházat is a községbe!!. Ha a községben levő villanyvezetékeket a jövőben is a községfejlesztési alap terhére újítják fel, altkor évek hosszú sora kell ahhoz, hogy teljesen befejezzük a villamosítást, hiszen a vezetékek felújítása, és a még hiányzó újak lefektetése öt-hatmillió

forintba kerül majd. Ez több mint a négyéves költség- vetés. De ha már ennyire igénybe veszik a mi erőforrásainkat, akkor legalább azzal „kedveskedjenek” nekünk, hogy a leszerelt vezetéket adják át a községnek, hogy azokat felhasználhassuk a mellékutcák villamosításához.

Igaz ugyan, hogy a vállalat, amikor számít arra, hogy a község saját erejével segíti a villamosítást, 100 ezer forintjaival hozzájárul ahhoz, hogy minden házhoz elérjen a villanyvezeték, saját magán segít és a törvényes előírásoknak megfelelően jár el akkor is, amikor a leszerelt vezetéket elviszi a faluból. De ha törvényes is, valahogy sokan méltánytalannak tartják. És sokan nem is tudják, — mert nem ismerik a rendelkezéseket —, hogy a vállalat jogosan cselekedett

A következetes vezetés eredménye

Ha a Czuczor—Fogarassy nagyszótár késői folytatója elmenne a két faluba: Erken és Tiszanánán akarná megtudni, hogy mi a községfejlesztési alap, csak az alap rendeltetését tudná kétségtelen bizonyossággal megállapítani. És azt konstatálhatná, hogy a nagyobb községben, a nagyobb lélekszámú faluban többet irányoznak elő, a község csinosítására, építésére, mint a kisebb településen. Magyarázatként — ezt már csali a legapróbb betűkkel — még hozzáírná: A községben sem egyeznek meg a fogalom értelmezésében. Az egyikben azt tapasztaltam, hogy a tanács vezetésének hibái, következetlenségei érezhetően jelentkeznek akkor is, amikor a községfejlesztési alap, s a község fejlesztése kerül napirendre. A másodikban — és itt megemlítené a község nevét is, amelyikben az „ellenpéldát” találta — nagyon jól hasznosítják azt a pénzt, amelyet a lakosság ilyen célokra szán, s a tanács következetes vezetése meghozza a kívánt eredményt is.

És még hozzátenne: szerencsére, az utóbbi példa gyakoribb, abból van több.

Krajczár Imre

1963. FEBRUAR IS., PENTEKS KOLOS

475 évvel ezelőtt, 1488. februárjában fedezte fel BARTOLOMEU DIAZ portugál tengerész Afrika legdélibb részét, két hajójával a kontinens délnyugati partjainál hajózva, viharba került s hogy a hajók a sziklákon szét ne zúzódjanak, kifutottak a nyílt tengerre. Keletre, majd északra fordulás után végül is újra feltűntek Afrika partjai és a . „Pásztorok kikötőjénél” szálltak parira. A kimerült legénység lázadásától tartva, Diaz visszafordult ezután hajóival s a mélyen a tengerbe nyúló fokot TORMENTOZ O-nak („Viharos”) nevezte el. A JÖRE- s MÉNYSÉG FOKA elnevezés az akkori portugál királytól szárma- 1 zik, mivel a tengerészek beszámolója reményt keltett arra, hogy | tengeri úton elérhetik majd Indiát. <

210 évvel ezelőtt, 1753-ban született CHUDY JÓZSEF zeneszer- ) ző és'feltaláló. Kelemen László első magyar színházában karmes- / térként működött, ő írta az első magyar operát: PIKKO HERCEG ES JUTKA PERZSI címmel. 1787-ben optikai és akusztikai S TAVIRÖT készített. Készülékével 5 évvel megelőzte a francia 1 Chappe hasonló találmányát és azt a Siemens-féle távíró ősének | tekintjük. ,

45 évvel ezelőtt, 1918-ban született JELIZAVETA CSAJKINA ( komszomollsta partizánlány, a Szovjetunió Hőse, akit 1941 végén 5 a német fasiszta megszállók meggyilkoltak. A hős partizánlány- I ról feljegyezték, hogy az ellenség által elfoglalt 15 községben I tartott beszédet 1941. novemberében, a Nagy Októberi Szocialista 5 Forradalomról.

! 70 évvel ezelőtt, 1893. február 15-én tartotta meg az első adáj sát Budapesten Puskás Tivadar TELEFONHÍRMONDÓ nevű talál( mánya.

s _ _ , _ . , , , ,

Előadás az egri

József Attila Leánykollégiumban

Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára látogatott el a napokban az egri József Attila Leánykollégiumba, s a békés egymás mellett élésről tartott előadást. Előadását számos kérdés követte, a lányok a külpolitikai élet legkülönbözőbb területével kapcsolatban tettek fel kérdéseket Bíró elvtársnak. (Komlói Mária)

idő járásjelentés

Várható időjárás péntek es- utakon síkosság. Várható légiiét: Változó mennyiségű fel- magasabb nappali hőmérséklet hőzet, néhány helyen hószál- 0—plusz 3 fok, várható legala- lingózás, havaseső. Párás idő, csonyabb éjszakai hőmérséklet éjjel és reggel több felé köd- mínusz 2—6 fok között, képződés. Mérsékelt szél. Az (MTI)

A televízió műsora

9,30: Tv-híradó (ism.). 9.45: aluliaknak nem ajánljuk!) — Telesport (ism.). 10,00: Egy év 11,45: Párizsi dalok. Filmösz- kilenc napja. Magyarul beszé- szeállítás (ism.). 12,15: A jövő lő szovjet film (ism.). (10 éven hét műsora. Hírek.

§?£ Mozik

EGRI VÖRÖSCSILLAG

A szórakozott professzor EGRI BRODY

A fekete Orfeusz GYÖNGYÖSI PUSKIN A szív labirintusa GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Pinocchio

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Egyiptomi történet HATVANI KOSSUTH Egy pohár víz HEVES

A levegő kalózai

műsora

FÜZESABONY

Alti átmegy a falom

Egerben, este 19 órakort POMPADOUR

(Gárdonyi-bérlet)

' Bemutató,

SZALAY ISTVÁN:

TIGRIS

Már kétszer menni akartam, de ■■ nem engedett.

— Ülj nyugodtan, mindjárt főzök egy kávét — mondta és visszanyomott a fotelba.

— Zsuzsa? — kérdeztem.

— Autózni ment Ildivel.

Láttam rajta, jobban örült volna,

ha ezt nem kérdezem.

A kávé erős volt és forró. A magaméba négy cukrot raktam, amin végre elmosolyogta magát:

— Mi az, te kávéscukrot iszol?

— Uhüm ... Fene van veled is? — kérdeztem kis idő után. Valami nőügy?

— Menj a csodába — rántott egyet vállán.

— Zsuzsával történt valami?

Látta; hogy nem szabadulhat tőlem, s húszéves barátságunkra hivatkozva, a második dupla után beszélni kezdett:

Egyik vasárnap Jancsiék beszóltak hozzánk: gyertek, autózzunk egyet! Zsuzsának megcsillant a szeme, én szabadkoztam és magamban bosszankodtam is, hogy miért pont mi? Ferit leültettem magam mellé, Margó meg Zsuzsa „félrevonultak”. Tíz perc múlva feleségem felöltözve, kabátban, kendőben állt elénk, s boldogan piruló arccal, csillogó szemmel jelentette:

— Nos, uraim!’Indulhatunk!

Mit tehettem? Az út kellemes volt.

* “Feri lehúzta az ablakot, s mi

teli tüdővel szívtuk a földszagú levegőt. A vadászháznál letelepedtünk és Margó elmesélte a Moszkvics történetét: Egy kis örökség, egy kis maszekolás, meg ez, meg az, mert ha nagyon akarja az ember... Feri hallgatag volt, egyszer rá is kacsintott az asszonyra „túlközlékenysége miatt”, de Margót most nem lehetett feltartóztatni. Beszélt, mesélt átszellemült arccal boldogan, s közben puha szarvaskő.'rel csillogóra

fölülte a hűtő borsózöld tetejét, a láthatatlan portól.

Este, amikor vacsorához ültünk, Zsuzsa cicáskodva bújt mellém és maga kente kiflimre a vajat. Gondosan kiválogatta a ropogósakat, ahogyan szeretem. Ügyesen kettévágta, s a vajra vékonyan, szinte le- heletszerűen ráraKta a mustárt: Mustáros vajas kifli, forró rumosteával! — szóval isteni volt, s méghozzá az a figyelmesség, amellyel Zsuzsa elhalmozott? Egészen elbűvölt. Három kifliből kettőt már megettem, amikor kicsit félve, kicsit remegő hangon megszólalt:

— Te, Karcsi! Spóroljunk autóra! Jó? — Torkomon akadt a vajas kifli, marni kezdte nyelvemet a mustár, és meglepetésemben akkorát nyeltem a forró teából, hogy percekig szívtam utána a fogam.

— Na, igazán, öcsikém! Autót! Érted? Autót, olyat, amilyen Mar- góéknak is van és látod, ma egy autó boldogság, életcél...

II harmadik kiflit már nem “ tudtam megenni, s helyette nyugalmat erőltetve magamra, elmondtam Zsuzsának, hogy mi még mindössze négyéves házasok vagyunk, sok minden előbbvaló, hiszen tavaly kaptunk végre lakást és :. i

Ö hajthatatlan maradt. Papírt, ceruzát szedett elő és eszeveszett számolásba kezdett: Kétezerkétszázhatvan a tiéd, ezerháromszáztíz az enyém, az összesen ...

Én még egyszer kioktattam, hogy Jancsiék, az más! Jancsi motorszerelő és kitűnően ért a villamossághoz. A felesége kosztosokat tart, kardigánokat köt, szóval, nem lehet

jövedelmét egy kistisztviselőé mellé állítani! Beszéltem, beszéltem, de Zsuzsát megszállta az ördög. Dühös lett, és fejemhez vágta: miért kell mindent megenni? Miért nem lehet lemondani a cigarettáról és, hogy miért kellett belemenni három könyvrészletbe is? Amikor rászóltam, pityeregni kezdett, akár egy kölyök.

— Igenis veszünk..: au .:: tót — makacskodott és dühében darabokra tépte a papírt, amelyen számolt az előbb.

Eltelt két hét s közöttünk érezhetően megromlott a viszony, most először négy esztendő után. Ö duzzogott, engem vérig sértettek ostoba kirohanásai, de aztán egy este, amikor kedveskedve bújt hozzám, hogy bocsássák meg, hiszen ő nemcsak magának akar jót, hanem nekem is, „ellágyult” a szívem.

— Rendben van! — jelentettem ki. — Veszünk autót! A kedvedért, Zsuzsa: Félreteszünk havonta ezer- ötszázat és négy év múlva itt az autó, hajsza és kapkodás nélkül.

"7 suzsának kerekre nyílt a sze- me a négy esztendő hallatára, de aztán boldogan átölelt: Jól van, Öcsikém! Cuki gyerek vagy! Autót veszünk:..

És tulajdonképpen ettől a naptól változott meg az életünk. Zsuzsa sokallta a négy esztendőt és iszonyú spórolásba kezdett. Kiflinkről elmaradt a vaj, a mustár, vacsorára legtöbbször zsíros kenyeret ettünk, üres teával: Fogunkhoz vertük a garast, s lassan, szinte észrevétlenül, Zsuzsáról rám is átragadt a kuporgatás mániája.

Máskor, amikor este hazajöttünk, leültünk a rádió elé, s kettesben oly jó volt hallgatni a zenét. Most Zsuzsa csak nyolckor járt haza, mert fél öt után külön gépelést vállalt, s így üres, néma volt a ház.

Amikor hazajött, fáradt, ideges volt és egyetlen beszédtémája volt: az autó. Azelőtt nálunk nagy ünnep volt minden vasárnap, ünnepi főzés, kuktáskodás. Most, csak negyedkiló húst vásárolt, s gondosan vigyázott, hogy vacsorára is maradjon a déli ebédből.

Az újfajta élet lassan-lassan átformálta az én kedves, cicáskodó Zsuzsámat. Apró tűszúrásokkal volt tele a szívünk, amelyeket lehetetlen volt másnapra elfelejteni.

— Te nem tudsz spórolni — vágta fejemhez gyakran.

— Sosem lesz semmid! — mondta és úgy nézett rám, mint a biciklista a pótutasra, akit vinnie kell a parton.

Hallgatásba menekültem. Minden fillért odaadtam Zsuzsának és én sohasem kérdeztem, hogy mennyi már a pénzünk. Ismertem őt, nagyon jól ismertem, s tudtam, hogy ha szólok, ha ellene teszek, még nagyobb lesz a baj.

Emlékszem, egy szerdai napon este tíz után érkezett haza, szörnyen kifáradva, karikás szemekkel. Az ügyvédi munkaközösségben gépelt. Nem szólt, fölhajtotta üres teáját, kettőt harapott a zsíros kenyérből és lefeküdt. Én fél éjszaka forgolódtam az ágyban, s nem jött a szememre álom. Később észrevettem, ő sem alszik. Aztán valahogy, így a csöndes nyugalomban megint

beszélgetni kezdtünk. Már-már úgy éreztem, újra a régi Zsuzsa szól hozzám, az én bájos, kedves kis Zsuzsám, akit most is mindenkinél jobban szeretek. Megsimogattam haját, fáradt arcát, megcsókoltam a szemét, úgy, mint régen, amikor még nyugodt és békéstyolt az életünk.

— Ne csináljuk’ tovább ezt, Zsuzsám! — súgtam, pedig rajta kívül senki se hallhatta szavam.

—r Aztán nézd csak, négyéves házasok vagyunk. Emlékszel, mit terveztünk mindig? Lakás, bútor és.:. nem lehetünk ketten örökké ...

Hallgatott egy ideig, majd ennyit mondott:

— Először az autó, aztán a gyerek!

Gyorsan röppentek a hónapok, az

évek. Két és fél <ív után Zsuzsa elém állt és kijelentette: megvan a pénz, jön az autó!

Az új Skoda olyan volt, akár az álom. Zsuzsa meglepetésnek szánta és váratlanul hozatta haza. Amikor begördült az udvarra, nyakamba ugrott és összecsókolt:

— Nézd, Öcsi, itt van a kocsi! — csacsogta boldogan és mutogatni kezdte a kényelmes ülést. És akkor megint olyan volt az arca, mint régen, olyan gyerekes, olyan kipirult. Az jutott eszembe akkor, hogy négyéves kóromban egy búgócsigát kaptam karácsonyra és annak örültem ilyen határtalanul.

— Nézd, milyen cuki — vonszolt a kocsi felé, s már benn is ült a volánnál. A hátsó ablakon át ekkor megpillantottam egy csíkos bundájú, sárga tigrist, amint éppen rám vi- csoraatta fogait.

T örkömön akadt a sző. Álltam, * semmitmondó arccal és bámultam a szürke Skodát.

Csak később vettem észre, hogy az erkélyről engem idÜnek az emberek. Engem, az új autótulajdonost, akinek igazság szerint ma nagyon boldognak kellene lennie.:;