Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

# 1963. íebruár 15.; péntek NEPÜJSÜO Gondolok itt a csa­ládi és egyéb ünne­pek italszükségletei­nek bérletek útján történő biztosítására; esetleg ünnepi, eskü­vői ebédek, vacsorák percnyi pontosságú és kitűnő összeállítá­sú szállítására. Avagy: elfoglalt em­ber számára megren­delésre és időre ház­hoz szállított meny­asszonynak való... En mindenesetre bér­letet váltok: május első éjszakájára. Már csak az orgonák miatt is ... (—*-ó) Egy téves számjegy adta kézre a gyilkost Sxíriehnines italt küldött áldozatának egy olans állatorvos hát, hogy a szerencsétlen Alié* vi, mihelyt az italt megkóstol* ta, rosszul lett és néhány pere alatt kiszenvedett. A sztrich- nin okozta halál nagyon ha­sonlít a szívszélhűdéshez, ezt szintén nagyon jól tudta az állatorvos. A sztrichnin színte­len és vízben igen jól oldódik, alkoholban azonban kristály formájában rakódik le. Ezért, választotta az állatorvos éppen az említett alkoholmentes italt. A NYOMOZÁS KITERJEDT egész Olaszországra. A rend­őrség összegyűjtötte mindazok­nak a személyeknek a nevét, akik az utóbbi két esztendő­ben sztrichnint vásároltak. Ezen a hosszú kimutatásén Ferrari neve is ott volt. Csak egyszer ugyan, de éppen né­hány nappal a gyilkosság el­követése előtt. Ferrari ponto­san hat gramm sztrichnint vá­sárolt, vagyis éppen annyit, amennyi a veszedelmes ital- mintában volt. Ezenfelül a rendőrség megvizsgált több mint 3200 írógépet, míg végül rábukkant arra, amelyiken Ferrari az „ajánlólevelet” meg­írta. Egy dolog azonban még ma sem teljesen világos. Az ugyan­is, hogy miért követte el ször­nyű tettét Ferrari. Azt ugyan tudják róla, szerelmi viszonya volt az áldozat feleségével. Is­meretes az is, hogy a megmér­gezett Alievi néhány évvel ez­előtt az állatorvost tetten érte feleségével egy patak mellett. A megcsalt férj azonban nem csinált nagyobb jelenetet, ha­nem egyszerűen fogta az állat­orvos ruháit és magával vitte, úgyhogy az állatorvos egy szál alsóneműben volt kénytelen hazatérni. Ezt annyira szé- gyellte a lakosság előtt, hogy nem sokkal később elhelyez­tette magát. Ennek már né­hány éve, és azóta Ferrari megszakította viszonyát. az asszonnyal, tehát már régen fátyolt vethetett volna a do­logra. Kérdés azonban, Ferrari tényleg elfelejtette-e azt a né­hány évvel ezelőtti megalázta­tást. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTA­i ÁSNAK ahhoz, hogy a való­di indítóokokat kibogozza, as emberi lélek legmélyebb rej­telmeibe kell majd betekinte­nie. A bíróság minden való­színűség szerint a lélekelem- ző szakemberekhez fog fordul­ni, hogy magyarázatot kapjon arra, vájjon egy évekkel előbb elszenvedett sérelem ráviheti-e az embert ilyen kegyetlen és agyafúrt bosszúállásra? De az is valószínű, hogy a védőügy­védek éppen erre a körül­ményre fogják alapozni a vé­delmet. Arra fognak töreked­ni, hogy bebizonyítsák az eset abnorm is voltát, és azt, hogy Ferrari tulajdonképpen beszá­míthatatlan lelki beteg. v rendőrség közleményt adott ki, és megkérte az újságírókat, hogy a bűntény leírásában kü­lön hangsúlyozzák, hogy a cso­magot 15 óra 30 perckor adták fel Milánóban. A RENDŐRSÉG MÁR ad­dig is Renzo Ferrari állator­vosra gyanakodott, de nem volt semmi megfogható tám­pontja. Az újságokban megje­lent közlemény .után felszólí­tották,'hogy a legaprólékosabb részletekig számoljon be, hol volt és mit csinált a kérdéses időpontban. Minthogy Ferrari a lapokból értesült a csomag feladásának állítólagos idő­pontjáról, vagyis arról, hogy 15 óra 30 perckor adták fel, minden igyekezettel azon volt, hogy erre az időpontra alibit igazoljon. Mindenféle adatok­kal bizonyította, hogy abban az időpontban egészen máshol volt, nem a milánói postán. Éppen ez okozta vesztét. A rendőrségnek ezután semmi kétsége sem volt tovább afe­lől, högy a csomagot éppen ő adta fel. Néhány nappal ké­sőbb a rendőrség többi adatát is feltárta, és bebizonyította a kézzel-lábbal védekező Ferra- rinak, hogy az elküldött sztrichnint ő vásárolta egy vi­déki gyógyszertárban. Megta­lálták továbbá az írógépet is, amelyiken megírta a csomag­hoz mellékelt ajánlólevelet. Miért éppen sztrichnint használt a gyilkos? Az állatorvosok gyakran használják ezt a veszedelmes mérget, és jól ismerik hatását: már 0,04 grammnyi mennyiség is halált hozhat. Az italmin­tában viszont összesen 6 gramm volt feloldva! Nem csoda te­15,30 — 11,30 HELYETT. Ez az egészen ártatlan és jelen­téktelennek látszó kis hiba vagy elírás tette lehetővé az olasz rendőrségnek, hogy fel­derítse az egyik legtitokzato­sabb „posta útján” elkövetett gyilkosságot. A bűntényt igen furfangos terv alapján követ­ték el. Milánóban mintakülde­ményként feladtak egy állító­lag alkoholmentes italt, amely valójában nagy mennyiségű sztrichnint tartalmazott. A mellékelt levélben a feladó közölte, hogy a címzett, ha az újfajta ital megnyeri tetszését, megkaphatja terjesztési és képviseleti jogát. A gyilkos, úgy látszik, tisztában volt ál­dozata hiszékenységével, és számított arra, hogy meg fogja kóstolni a próbaitalt. A mit sem sejtő címzett, Alievi Tran- quillo, mihelyt ivott belőle, összeesett és néhány perc alatt szörnyű kínok között kiszen­vedett. A rendőrség egy jól kiagyalt, úgynevezett „tökéle- te»s gyilkosság” rejtélye előtt állt. A gyilkosnak szinte lehe­tetlen volt nyomára jutni, hi- | szén a milánói postán napon­ként ezerszám adnak fel cso­magot. Egy hónappal később Alber­to Tecbaldi carabinieri főhad­nagy, amint a postai utalvá­nyok másolatát ellenőrizte, egy jelentéktelennek látszó át­írási hibára bukkant. Az egyik kimutatás szerint ugyanis egy csomagot 11 óra 30 perckor vettek ót, az utalványon pedig 15 óra 30 perc volt bejegyez­ve. Ez a kis, semmitmondó elírás tette lehetővé a rendőr­ségnek, hogy megfogja a tet­test. A következő napon a — Jó, jó, kérlek, már meg­bocsáss, de én vagyok az idő­sebb, nem szeretem a hízelgést. Persze, nem mondom, vannak jó meglátásaid. Egész jók a meglátásaid. — Ugyan, én csak. .. — Te csak ne szerénykedj, kérlek. Jól ismerem az újság­írókat, de te valahogy más vagy. — Köszönöm, Irénke. — Te, kérlek szépen, nagyon he­lyesen hibáztál rá egyes dol­gokra, nagyon helyesen. — Ne tessék már ilyeneket mondani. — Liter bort fizetsz, mert nem tegeztél vissza. Te, kérlek szépen, úgy látom, te már az új típusú újságíró vagy. Tudod. milyen nagy szó ez? Pszh, aki szakszerűen ír. Ez az, szaksze­rűen írni! A legnagyobb dolog, amit el tudok képzelni. — Szegény, kis gyakornok vagyok. — Hagyd már a fenébe ezt a szerénységet! De épp ezt szere­tem benned. Hát ez meg ki a pokol? Ja, persze, a rendész, a Lontai! Jöjjön csak, barátom, jöjjön, bemutatom magát az én kedves újságíró barátom­nak ... Nagy S. József Nem szereti az újságírókat gát ne érdekelje. Írja csak meg, nem először terítettek ki. Üj- ságírók, micsoda népség ... már megbocsásson. — És azt mondták, hogy az igazgató elvtárs nélkül semmi­re se mentek volna. Mondták, hogy az „öreg”.,. — így mondták, hogy az öreg? Haszontalan kölykök! Beszéljen csak nyugodtan, az­ért látom, a? érem másik olda­lát is nézi. — ... hogy az öreg nagysze­rű tanácsai aranyat értek. Hogy az igazgató elvtárs nélkül semmire se mentek volna. — Na, na. Túloznak. De az­ért csak beszéljen. Csak bát­ran, bökje ki, ami a szívén fekszik, elbírom a kritikát. Ugyan már, ne legyen olyan el- fogódott! Irénkee! — Két fe­ketét! — Egyszóval megállapítot­tam, hogy ön sokat tett ezekért a gyerekekért. — Na, na kérem, legalább maga ne túlozzon. — De ha egyszer csakugyan ezt mondták. * Az újságíró dobhártyáján ko­pogott a szó, mint a jégeső: — Van. Van. Na és ha van? Mii akar ebből kihozni? Jaj, maguk, szégyenei a világnak ... már megbocsásson. — Kérem. Kérem. Megláto­gattam ezeket a fiatalokat. — Hogyan? Az én engedé­sem nélkül meglátogatta őket? — Irééénke! — Tessék, igazgató kartárs. — Küldje csak föl a rendé­szet vezetőjét. — Csak úgy meglátogatta a műhelyt! Néha ?gy kanál vízben meg tudnám fojtani az... már meg bocsás­son. — Kérem. Kérem. Megláto­gattam ezeket a fiatalokat és meggyőződtem róla, hogy kitű­nő dolgokat csinálnak. — Folytassa csak, folytassa. Mire akar kilyukadni, mikor jön a de? Ki nem állom a praktikájukat... már megbo­csásson. — ... és a f iatalok azt mond­ták. De nem haragszik? — De haragszom. De ez ma­Az igazgató, nemhiába for­gott annyit riporter-kézben, hamar átvette az irányítást, perceken belül dobni óhajtotta a sajtó emberét. — Na, mondja el hát gyor­san, gyorsan, mit akar, nincs sok időm s ami kevés van, nem újságírókra pazarolom. Mit szúrtak ki már megint? Melyik szűk keresztmetszetemre fe­küdtek rá? Jaj, micsoda embe­rek maguk, ki nem állom az újságírókat, már megbocsás­son. — Kérem, kérem — dadogta a vádlott újságíró, szemüve­gét törölgetve, — az üzem fia­taljairól van szó ... Akkorát dördült az igazgató hangja, mint az ágyú, a kezdő Egon Ervin Kisch szívdobogá­sa a duplájára emelkedett, a szomszéd szobákban egy pilla­natra megakadt a gépelés. — Már megint mi bajuk a fiatalokkal? Valami bajuk mindig van. Hogy lógnak, lébe- colnak, mi? Hej, ki nem állom a kotnyeleskedésüket, a szak­szerűtlenségüket! Ez az, a szak­szerűtlenségüket, már megbo­csásson. — Kérem. Kérem. Arról van szó, hogy van itt egy kiszista újító brigád. mezés, fenékzárás, gyűrűzárás, négy munkafolyamat végén egyenesen ládákba csomagol­hatják a dobozokat. S egy-egy gépsoron mindössze 7 nő. dol­gozik. Miért állnak a gepek ? I Délelőtti műszak van a do­bozüzemben. Csattognak, zúg­nak a gépek, fürge asszonyke­zek rakják a forgó fémkorong­ra a „falcolt” dobozt, s egy pillanat múlva kész a darab, lehet csomagolni. Az ügyes vezetői elgondolás, hogy a leg­jobb gépmunkásnőt kell a sor elejére ültetni, s az diktálja az iramot, az ütemet mindenki­nek, aki a soron dolgozik — bevált. A munka lendülete egy­re egységesebb, kiforrottabb lesz. De az eredmények mel­lett fogyatékosságok is szemé­be tűnnek az embernek; a 7 gépsorból mindössze csak 4 garnitúra dolgozik, 3 gépsor némán és bénán pihen. — Nincs elég munkaerőnk, hogy minden gépsort üzemel­tessünk — mondja a helyettes üzemvezető. Így, bármilyen szép eredmé­nyek is mutatkoznak a meg­gondoltan végrehajtott üzem- szervezés után, elégedettek semmiképp sem lehetnek az üzem vezetői. Hisz a géppark majd 50 százaléka kihaszná­latlanul, minden műszakban „pihen”.' Az iizemsxervezö új tervei Balogi Sándor, üzemszeryezc mérnök, a dobozrészleg veze­tői nek^ok okos gyakorlati ta­nácsával, segítségével megol­dotta a nehéz problémákat. £ bár vitathatatlan, hogy a mos­tani kép semmiben sem ha­sonlít a régihez, a mostani ter­melés egyáltalán nem mérheti a régi mértékeihez — ő nerr elégedett. — Egy szalagot kell még fel­szerelni és munkába, állitan az első negyedév végéig — mondja. — Erre a 25 méte: hosszú szalagra termél majc minden gépsor, s a késztermé­keket ez szállítja a földszintre ahol az új csomagolót rendez zük be. —S az új tervek? — Ha a dobozüzemben ki elégitően megoldódott mindéi termelési probléma, a tubus üzem kerül sorra. Ott is vai elég, amin változtatni, módos! tani kell, hogy egyszerűbbé gyorsabbá váljék a termelés. Nem kétséges, hogy mihama rabb a tubusüzemből is hason ló híradást közölhetünk. í elmondhatjuk majd, hog; szervezett üzemmé, korszeri ipari egységgé vált a Mátravi déki B’émművek. (pataky) Leveleinkből — 34 forintot osztott mun­kaegységenként termelőszö­vetkezetünk az idén. A tava­lyi 13 forinttal szemben ez igen nagy javulás. A jó ered­mény titka: javult a munkafe­gyelem, növekedett a közössé­gi szellem, s a munkakedv, mert a tagok új jövedelemel­osztási módszerrel érdekelteb­bek lettek a termelésben, (ifj. Kovács Ferenc, Bükkszék.) — Segítenek a brigádvezetők is Adácson abban, hogy minél több termelőszövetkezeti tag legyen a könyvtár olvasója. Vállalták, hogy a brigádta­gokkal beszélgetnek az olva­sás, a tanulás fontosságáról. (Fehér István, Adács) — Nagyszabású cigánybáll rendeztek Füzesabonyban a já­rás zenész-szakszervezetének tagjai. A műsort a járási „válogatott” cigányzenekar nyitotta meg, majd a járási kultúrház tánccsoportja ci­gánytáncokat mutatott be. Sok tapsot kapott Suha Rudolf a cigánydalokért és Fodor Margó a táncdalokért. (Szigetvári Jó­zsef, Füzesabony.) Nagy megelégedés­sel olvastam, hogy az elfoglalt és gondok között feledékennyé váló emberek számára virágbérlet váltható. Csak befizeted a pénzt egy évre előre és a megadott idő­pontban — névnap, születésnap, házassá­gi évforduló — a Fő­városi Kertészet idő­re házhoz szállítja a csokrot. Elmés és méltán hálá­ra számottartó kez­deményezés ez, ame­lyet nyilván több ha- I sonló követ majd ... ség, a szervezetlenség, a belső közlekedési utak, az anyag- mozgatás hosszú cikcakkjai tették akadozóvá, nehézkessé a termelést, hanem a szétfor- gácsolódás is: például az, hogy az anyagelőkészítést a föld­szinten végezték. „Széxám, nyílj meg!“ Nem titkos varázsigével te­remtettek rendet a 4-es üzem emeleti munkatermében, ha­nem kemény munkával, sok töprengéssel, fejtöréssel. Üzemszervezéssel! Sokakat jól­lehet riaszt ez a fűrészpor ízű szó: üzemszervezés!, de a mo­dern és korszerű termelés ma nem képzelhető el e tevékeny­ség nélkül. Az üzemszervezés, a szervező tevékenység olyan járulékos és szükségszerű té­nyezője a termelésnek, akár a helyes beszédhez kell a gram­matika, a nyelvtan ismerete és használata. — Korábban, a régi káosz állapotában két műszak alatt termeltünk 405 ezer forintérté­ket — mondja Sztankovics Fe­renc üzemvezető-helyettes — és ma, délelőtti műszakban 81 ezret ..hozunk”, s a délutános műszakban, gyenge anyagelő­készítés mellett 76 ezer forint értékűt produkálunk. , Balogi Sándor, a fiatal, alig 30 éves üzemszervező mérnök sok időt eltöltött a dobozüzem­ben, figyelt, tervezgetett, míg kimondta a varázsos „Szézám, nyílj meg!”-et. S tulajdonképp ekkor kezdődött a „kozmeti­kázás”, a plasztikai műtét, az üzem arculatának újjáformá- lása: csoportosította a gépeket, új betonágyat jelölt ki szá­mukra; a meglevő gépparkból 7 gépsort állított össze; egy- egy gépsoron falcolás, pere­gyűiés Sarudon Barta elvtárs választási be­szédében hosszan foglalkozott a járás kulturális helyzetével is. Beszélt a tsz-tagok tanulá­sának, továbbképzésének lehe­tőségéről. Elmondotta, hogy több mint 1400-ra tehető azok­nak a száma, akik a járás te­rületén valamilyen formában tovább tanulnak, gyarapítják ismereteiket. Végezetül az előadó a tsz-ek fejlődésének távolabbi pers­pektívájával, valamint a dol­gozó nép hatalmi képviseleté­vel foglalkozott, de beszélt a nemzetközi helyzetről is, ame­lyet a jelenlevők nagy figye­lemmel hallgattak. A választási beszéd elhang­zása után Dembó András, a Hazafias Népfront községi tit­kára a falu nevében kívánt sok sikert Barta Andrásnak további munkájához, s arra kérte őt, ha megválasztják or­szággyűlési képviselőnek, min­dig választóinak érdekeit kép­viselje majd.-f. ti­ldánként autók jönnek, mo­torok berregnek, dudálnak, s megnyílik előttük a gyár vas­kapuja. Teherautó-konvoj szállítja a Mátravidéki Fém- művekből a kész termékeket, hogy a kevés szén miatt meg­ritkult a vasúti szállítás. A teherautók gyakran időznek a 4-es dobozüzem előtt. Itt bő­séggel akad mit autókra rakni, a gyárnak ez a részlegé ontja az árut, a különböző méretű, s rendeltetésű dobozokat. Többet termel az üzem, 20 százalék­kal többet, mint bármikor ed­dig. Hogyan érhették el ezt az emelkedést — hiszen a mun­kások száma nem változott, s új gépeket sem kaptak. Ör­döngösség történt volna talán? 1 Nem, nem, egyszerű „plasztikai műiét“ csupán, amit végrehajtottak. A 4-es üzem emeleten, a kü­lönböző méretű és rendeltetésű dobozok „szülőotthonában” . mindenki úgy érezhette magát, mint holmi rendezetlen, gon­dozatlan raktárban. Semminek sem volt megnyugtató, rendes helye. A gépek körül félkész, vagy kész dobozok halmozód­tak fel, s mikor jó csomó ösz- szegyűlt, szállították, hordták el kézben más gépekhez, vagy csomagolni. Szinte a gépek sem látszottak ki a dobozten­ger közül; a gépeli elhelyezése annyira rendszertelen volt, mintha csak találomra, min­den ötlet nélkül potyogtatták volna el valamennyit. Az üzemvezetőnek, ha ellenőrizni akarta, minden gép dolgozik-e,- körbe kellett járnia az egész munkatermet, annyira ' átte­kinthetetlen volt az üzem ké­pe. És nemcsak a rendezetleh­Választási nagy^ Szerdán egész nap nagy sür­gés-forgás volt Sarudon. Ked­den délután tartották a hely­beli termelőszövetkezetek zár­számadó közgyűlésüket és a tagok összesen 3 millió forintot kaptak kézhez, amelynek el­költéséhez már másnap hozzá­láttak: estére 100 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le a helybeli üzletek. ' Este a pártházban, Barta András, országgyűlési képvise­lőjelölt, a füzesabonyi Petőfi Tsz elnöke vett részt a válasz­tási nagygyűlésen. Hat óra után már megtelt a pártház nagyterme. Idős és fia­tal emberek, lányok, asszonyok jöttek el szép számban, hogy meghallgassák országgyűlési képviselőjelöltjük választási beszédét. Megjelent a gyűlé­sen Sályi János, a Hazafias Népfront megyei titkára, Orosz Miklós, a Füzesabonyi Járási Tanács elnökhelyettese, Fázold Károly, a Hazafias Népfront járási titkára, és a község ve­zetői is. Amikor Barta András felállt, és beszélni kezdett, csillogó, kíváncsi szemekkel tekintettek rá az emberek. Figyelemmel, érdeklődéssel hallgatták min­den szavát. —A mezőgazdaság átszerve­zése óta — mondotta — a búza termésátlaga az 1959-es évhez viszonyítva,. 8 mázsáról 10,4 mázsára, a tavaszi árpa pedig 9,7 mázsáról 13,1 mázsára nö­vekedett, a két aszályos esz­tendő ellenére is ... Ezután az előadó arról be­szélt a jelenlevőknek, hogy a járás termelőszövetkezetei mi- . lyen gazdasági eredményeket értek el a legutóbbi években, és milyen állami segítségben, támogatásban részesültek. Megemlítette többek között, hogy 187 gazdasági épületet hoztak létre a szövetkezetek a járás területén állami és sa­ját erő beruházásból, ugyan­akkor 245 millió forintra emel­kedett közös vagyonuk értéke. Az elért eredmények mellett a szónok beszélt azokról a hi­bákról is, amelyek gátolták ez időben a munka végzését, a még nagyobb eredmények el­érését. de szólt a soron követ­kező feladatokról is. Különösen a tsz-vezetés színvonalának to­vábbi emelését, javítását hang­súlyozta. # • Üzemszervezés — 20 százalékos emelkedés! Korszerűim s gyorsubb termelés a Mátravidéki $ Fémművek 4-es dobozüzemében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents